Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. június 20., szombat .bJQ II közönség jó színvonalú évadot vár Elutazott Eduard Sevardnadze (Folytatás az 1. oldalról) Az igazgató bevezetőben színésznek, mint a társa­dalom hasznos tagjának és a zínháznak, mint társadalmi zükségletnek jielenvalóságá- ól beszélt; bőven idézett :lasszikusoktól, majd áttért . Miskolci Nemzeti Színház­iak az utolsó nyolc évben végzett építő munkájára. Ura a munkára, amely so- .a sem lehet kész, soha sem ehet befejezett, eszerint kell evékenységét mérlegre ten- íi. Arról is beszélt, hogy i színházhoz nemcsak gaz- lasági befektetés kell, ha­mm • szellemi is, főleg pedig ok bizalom. Bizalmat kért '.zok számára, akik érzé- zennyé, fogékonnyá akar­ók és tudják tenni az em­bereket, akik nem csupán levettetni akarnak, hanem lerűsebbé akarják tenni a tozönség mindepnapjait. El- nondta, hogy a színház dol- lozóinak szigorúbbaknak kell enniük önmagukhoz és mó­lokhoz is, kiemelte, hogy a színház a közösségéért, a cözönségéért, a városért van, i színház vezetői pedig a ársulatért és a városért, vagyis, mindannyian szolgá- atot teljesítenek. Olyan szol­gálatot, ami nem jelenthet kiszolgáltatottságot. Részle- esen szólt a színházban fo- yó különböző munkaágaza- ;okról, majd elmondta, hogy íz előző évről áthozott pro­dukciókkal együtt a nézők tizenhét darabot láthattak összesen 385 előadásban. Ti­zenegy premiert tartottak, s munkájukat 58 színművész­izei, karokkal, kisegítőkkel végezték. Beszélt az egyes színészek foglalkoztatottsá­gáról, egyes darabok láto­gatottságáról, hozzátéve, rogy a látogatottsági muta­tók aligha alkalmasak egy- egy produkció művészi szín­vonalának minősítésére. Természetesen szólt az évad munkájában adódott fogya­tékosságokról Is. Bejelentet­te, hogy nyolc színész tá­vozik el az :évad végével a színházból, a vezető színé­szek közül Blaskó Péter, Szirtes Gábor. Fehér Ildi­kó. Elbúcsúztatta a nyug­díjba vonuló Gergely István díszlettervezőt. A város párt- és állami vezetése nevében Gápelné Tóth Rózsa, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a társulatot, egyben rendkí­vül precízen, jogos szigorral értékelte a végzett munkát. Kiemelte, hogy ez az évad (Folytatás az 1. oldalról) kezdeményező készsége se­gíthet a pedagógiai mód­szerek és eljárások tökéle­tesítésében. Lényegében ar­ról van szó — mondotta a miniszterhelyettes —, hogy az oktatási törvény kodifi­kálta a pedagógus önállósá­gát, megszűnnek a kizáróla­gos, kötelezően előírt mód­szerek. Ez a pedagógiai fe­lelősség kérdését is felveti. De végül is: a szakemberre kell bíznunk, hogy a cél­hoz vezető legjobb, leghaté­konyabb eszközöket kivá­lassza. A tanterv nem tör­vény, hanem az eredményes pedagógiai munka kerete — mondotta Gazsó Ferenc, aki előadásában felvázolta azo­kat a fő problémákat is, amelyek ma az oktatás előtt állnak. Ezek az intézmé­nyesített nevelés különböző „lépcsőfokain” természete­sen mások és mások, de annyiban közös nevezőre juttathatók, hogy az oktató­nevelő munka célja az al­kotni képes ember nevelése. Az óvodáskortól kezdve az eddigieknél lényegesen hang- súlyozottabb figyelmet kell is hozott sikert, például a Galilei életét, s hosszan ele­mezte, a színház miként elé­gítette ki a városban élők, a színházbarátok elvárásait. Hangsúlyozta, hogy az évad- nyitáskor meghirdetett mű­sorterv, a jelenlegi vezetés művészi koncepciója immár nyolc évadon keresztül tö­retlen, ennek ellenére a kö­zönség több darabbal szem­ben fejezte ki tiltakozását távolmaradásával. A közön­ség jelentős része elégedet­len a színház műsortervével, a szórakoztató, zenés műfa­jok jó színvonalával válto­zatlanul adós a színház. Ki­emelte az elnökhelyettes asz- iszony, hogy „egyre többen teszik fel a kérdést, kié a színház. Csak a kísérletező kedvű rendezőké, vagy azo- ké, akik a városban és a megyében élnek. A közönség jó színvonalú évadot vár, egész évadot, zenével, vagy anélkül, és nemcsak egy-két kiemelkedő darabot, és sok­sok leszólást, hogy csinált város, elsőgenerációs értel­miség, hagyomány nélküli város, üres nézőtér. Itt ti­zenháromezer értelmiségi dolgozik, és közel félszáz­ezer diák él. S amikor a színházi nézőtér üres, a hangversenytermek tele van­nak.” Beszélt arról is,, mi­ként tartja fenin a város a színházát, milyen költséggel, egyáltalán hogyan áll a vá­ros a színháza mellé, ezért milyen viszonzást vár. Szólt a színházon belüli gazdálko­dás különböző ágazatairól, az azokban elengedhetetlen javítások szükségességéről. Igen alapos értékelése végén átadta a városi tanács ní­vódíját Máhr Ágnes, Mihá­lyi Győző, Várkonyi Szilvia színművészeknek. A megyei tanács által ala­pított Déryné-díjat ebben az évadban Ábrahám István színművész kapta; a díjat Kurta Mihály, a megyei ta­nács közművelődési csoport­jának vezetője adta át. Me­leg hangú, ünnepélyes moz­zanat következett: Szabados Ambrus színművészt, aki ötvenéves színművészi pá­lyájából negyvenkét eszten­dőt töltött a miskolci szín­padon, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagjául vá­lasztották. (Róluk a 4. ol­dalon szólunk.) Az 1986 87-es évad ezzel lezárult. Értékelésére még visszatérünk. Az új évad nyi­tása augusztus 24-én lesz. fordítani a testi fiziológiai és mentális nevelésre, a nyelvi kommunikációs kész­ség fejlesztésére. Riasztó statisztikai adatok vannak az ifjúság egészségromlásá­ról, csakúgy, mint a tudás­szint csökkenéséről. Durván fogalmazva, véget kell vetni a lefelé nivellálás tenden­ciájának, mert gazdasági fellendülésünk is csak egy teljesítményképes tudással rendelkező társadalomra alapozódhat. A közoktatás hatékonysá­gának növelése változatlanul az általános iskola munká­jának javítását feltételezi. Az általános iskola fejlesz­tésének kérdéseiről Kele­men Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályveze­tője tartott előadást a teg­napi plenáris ülésen. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye közoktatásának fejlesztési koncepcióját Borsos Árpád, a megyei tanács vb művelő­dési osztályvezetője ismer­tette, s ugyancsak tegnap hangzott el Petrikás Árpád egyetemi tanár előadása az ■iskolai rendszerfejlesztő munkáról. A mezőkövesdi pedagógiai nyár június 23-ig tart. (Folytatás az 1. oldalról) hallgatók zöme nem produ­kál teljesítőképességének megfelelőén. Ennek okaira jobban oda kell figyelni, se­gítve a pozitív irányú vál­tozást. Mind az előterjesz­tésből, mind a vitából ki­tűnt, hogy iskoláink, a pe­dagógusok eddig is sokat tet­tek a tehetségek gondozá­sáért. Megyénkben, különö­sen az áLtalános iskolákban fordítottak erre megkülön­böztetett figyelmet. Ezt kell folytatni és továbbfejleszte­ni, még jobban építve a pe­dagógusok lelkiismeretes munkájára és az iskolaveze­tők felelősségére. Fejti György összefoglaló­jában az eddigi jó kezde­ményezések, kísérletek foly­tatására buzdított, hogy ezekkel is elősegítsük a két­ségtelen még meglévő esély­egyenlőtlenségek mérséklé­sét, és a hátrányok halmo­zódásának elkerülését. A továbbiakban a végre­hajtó bizottság megvitatta a Mezőkövesd város és von­záskörzete politikai, gazda­sági és kulturális életéről szóló jelentést, és javaslatot fogadott el a következteté­sek hasznosítására. A je­lentés és a vita abban ösz- szegezhető, hogy lendületes, tervszerű és színvonalas munka folyik a térségben. Igaz, hogy kedvezőbb hely­zetben vannak a megye más területeihez viszonyítva. Jó eredményeket értek el az ipartelepítésben. Az itt. mű­ködő közép- és kisvállala­tok rugalmasan alkalmaz­kodnak a változó körülmé­nyekhez, a termelésnöveke­désük üteme az utóbbi öt év átlagában elérte az évi 7 százalékot. A mezőgazdasá­gi üzemek is jobb körülmé­nyek között dolgoznak, és több eredményt értek el, mint a megyei átlag. Jelen­Több százan vettek részt a Teszöv székházában megtar­tott megyei nőaktíva ülésen. A Mezőgazdasági Szövetke­zetek Megyei Szövetsége fel­kérésére dr. Poden Gyula, a TOT főtitkárhelyettese tar­tott előadást, amelyben is­mertette azokat a közgazda- sági körülményeket, amelyek közepette az elmúlt eszten­dő végén megtartott V. kong­resszus határozatai megszü­lettek. Többek • között el­mondotta, a VI. ötéves terv­időszak első éveiben a ma­gyar mezőgazdaság olyan eredményeket ért el, ame­lyekkel méltán vívta kj az agrárvilág elismerését. A 80- as esztendők közepén azon­ban nemcsak a megtorpanás, hanem a visszaesés jelei is megfigyelhetők voltak. Több mezőgazdasági nagyüzem fejlődésében megrekedt, sőt ma már 300—350 termelőszö­vetkezet az egyszerű újra­termelésre sem képes. Az okokat keresve, a főtit­kárhelyettes megállapította: amíg az elmúlt évtizedben az agrártermékek világpiaci árfekvése kedvező volt, a 80-as évek — az élelmiszer túltermelés okán — a folya­matos árlemorzsolódást hoz­ták magukkal. A mind ked­vezőtlenebb külpiac súlyos pozícióveszteségeket is oko­zott. A külső értékesítési gondokon túl a belső szabá­lyozási szigorodások is ne­hezítették a mezőgazdaság mindennapjait. Amíg az ag­rárágazat az évtized elején, még a népgazdaság támo­gatott ágazata volt, addig az 1985—86-os években már a támogatással szemben az el­vonás érvényesült. Ezen túl­menően a szövetkezeti moz­galmat több termelőszövetke­zetben észlelt belső vezeté­si hibák is gyengítették. Ezekben az években előfor­dultak felelőtlen gazdálkodók éppúgy, mint a túlzott óva­várospolitika, községpolitika terén. A szorgalmas munka, a jó adottságok, a politikai és gazdasági vezetők helyes kezdeményezései szép ered­ményeket hoztak tehát a gazdaságban, és ez érezteti jó hatását az életszínvonal, az életkörülmények szférá­jában is. Mindennek köszön­hetően kiegyensúlyozott az emberek közérzete. Ez jó hatással van a közrendre és a közbiztonságra is. A vitában a megyei rendőr-főkapitány rámutatott, hogy a megyé­ben elkövetett bűncselekmé­nyeknek csupán 3—4 száza­lékát követik el Mezőköves­den és vonzáskörzetében. Szó esett természetesen a gondokról, problémákról is. Az egyik ezek között, hogy indokolatlanul nagy a kü­lönbség a termelőszövetkeze­tek teljesítményei között. A mezőkövesdi Matyó Tsz évek óta nehézségekkel küzd. Hal­mozódtak a negatív jelen­ségek Borsodivánkán. Alább­hagyott a fejlődés lendülete az Áfész-nél. Mezőkövesdről lévén szó, érthetően többen érintették az idegenforgalmat, és a ma­tyó hagyományokat. A Ma­tyóföldnek, a hőfürdőknek híre van az országban, a világban is. Hasznos volna a jövőben az idegenforga­lomban is, de általában a táj kulturális életében még karakteresebben lennének jelen a matyó hagyományok. A megyei párt-végrehajtó­bizottság a tapasztalatok, a jelentés alapján elismerését fejezte ki a Mezőkövesd Vá­rosi Pártbizottságnak, a vá­rosi tanácsnak, valamint a térségben működő párt-, ál­lami szervek, gazdasági egy­ségek, tömegszervezetek és -mozgalmak felelősségteljes és eredményes munkájáért. tosak, azaz kockázatot semmi körülmények között nem vál­lalók. Az agrártermelés kialakult helyzete persze nem határol­ható el a népgazdaságétól. Eképpen, ez utóbbi feltétlen meghatározza az előbbit. Sajnos, a népgazdaság köz­ismerten nehéz helyzete tük­röződik a ma magyar me­zőgazdaságról alkotott kép­ben. ■Az aktívaülésen dr. Poden Gyula részletesen szólt a mezőgazdaság alaptevékeny­ségének, illetve az úgyne­vezett melléküzemágak, az­az az ipari-szolgáltató jelle­gű ágazatok munkájáról, feladatairól. (Folytatás az 1. oldalról) tősége van a két nép barát­sága elmélyítésében, orszá­gaik együttműködésének fej­lesztéséh e n. M'egkü 1 ö nbözte - ifcett figyelmet fordítottak gazdasági kapcsolataik fej­lesztése kérdéseire. Az el­múlt évi felsőszintű találko­zókon elfogadott elvi meg­állapodások. elősegítik a köl­csönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlesztését, a két ország előtt álló gazda­sági feladatok megoldását, a termelési és műszaki-tu­dományos intézetek közötti közvetlen kapcsolatokat, va­lamint közös vállalatok lét­rehozását Nagy hangsúlyt kapták a kulturális, oktatási, művé­szeti kapcsolatok és az együttműködés további szé- lesítésénék feladatai, tekin­tettel az egymás jobb meg­ismerését szolgáló kapcso- la'tíormálkna, beleértve az idegenforgalom, az állampol­gárok közötti kapcsolatok bővítését. A találkozón kifejezésre jutott, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a ma­gyar nép mély rokonszenv- vel kíséri és üdvözli a Szov­jetunióban végbemenő vál­tozásokat; az SZKp XXVII. kongresszusán elfogadott ki­emelkedő jelentőségű prog­ram végrehajtását, az SZKP ez év januári plénumán a társadalmi-gazdasági élet át­alakítását, a szocialista de­mokrácia fejlesztését szol­gáló intézkedések megvaló­sítását. A nyíltság, a demok­rácia szélesítése, a soknem­zetiségű Szovjetunióban al­kalmazott lenini nemzetisé­gi politika következetes ér­vényesítése hozzájárul ah­hoz, hogy a NOSZF 70. év­fordulójára készülő szovjet nép alkotó energiái mind hatékonyabban szolgálják a kitűzött célok végrehajtását. A külügyminiszterek mél­tatták a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületé berlini ülésé­nek jelentőségét, hozzájáru­lását a nemzetközi béke, biztonság és az együttműkö­dés fejlesztéséhez, megszi­lárdításához, a kedvező vi­lágpolitikai irányzatok elmé­lyítéséhez. Hangsúlyozták, hogy az emberiség számára létfon­Titkot keresni menták a megye mezőgazdasági nagy­üzemeinek vezetői, szakem­berei Hejőmentére. Az ál­lami gazdaság igrici tehené­szeti telepén ugyanis az el­múlt években olyan dinami­kusan fejlődött a tejterme­lés, amely nemcsak a szak­embereik elismerését vívta ki, de felkeltette a szakmai érdeklődést is. Dr. Kormos tosságú a nukleáris háború megakadályozása, az űrfegy­verkezés meghiúsítása, a fegyverkezési verseny meg­állítása. A reykjavíki talál­kozó eredményei, az újabb szovjet javaslatok nyomán lehetőség nyílt az európai középhatótávolságú rakéták és harcászati-hadműveleti rakéták megsemmisítésére, megnyílhat az út az Ázsiá­ban telepített ilyen nukleá­ris fegyverek felszámolásá­hoz. A két külügyminiszter sze­rint a bécsi utótalálkozón kedvező eredmények érhe­tők el a helsinki záróok­mány valamennyi rendelke­zésének kiegyensúlyozott és minél teljesebb körű meg­valósításában, az összeuró­pai folyamat új szintre eme­lésében, dinamikusabbú té­telében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai fegyveres erők és hagyo­mányos fegyverek csökken­téséről folytatandó tárgya­lások mielőbbi megkezdésé­nek. Az európai államok kö­zötti gazdasági és kereske­delmi együttműködés akadá­lyainak felszámolása mel­lett vannak, fellépnek az emberi jogok teljes körű ér­vényesítéséért a humanitá­rius téren való széles körű együttműködésért. A magyar fél támogatja a humanitárius együttműködéssel foglalkozó moszkvai konferencia meg­rendezésére vonatkozó szov­jet javaslatot. Hangsúlyozták, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben különösen fontos, hogy a világ valamennyi országa, a nagyhatalmak, a közepes és a kis országok egyaránt, a haladó és a demokratikus erők tevékenyen részt ve­gyenek a béke megőrzésé­ben, a leszerelés előmozdí­tásában, egy átfogó nemzet­közi béke és biztonsági rend­szer kialakításában. A szívélyes légkörű, a tel­jes egyetértés és nézetazo­nosság jegyében folytatott tárgyalások a szovjet, és a magyar nép, a két ország közötti barátság erősítését, együttműködésük fejleszté­sét szolgálták. Eduard Sevardnadze szov­jetunióbeli látogatásra hívta meg Várkonyi Pétert, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. (MTI). mind hatékonyabb és költ­ségtakarékosabb termelés érdekében bevezetett kor­szerű szervezeti forma, s jó szakmai munka. A hat önálló elszámolású egység egyike a most meg­tekintett szarvasmaphaüzem, amelynek igazgatója Csiszár Márta nagy lelkesedéssel, s hatalmas szakmai sikerrel megtartott előadásában első­sorban az edzett és egészsé­ges borjúnevelésre, a kor­szerű üszőnevelésre, vala­mint az állati szervezetnek is megfelelő takarmányozásra hívta fel a jelenlévők fi­gyelmét. A szerda délutáni prog­ramot dr. Katonáné dr. Sol­tész Márta előadása zárta, aki ismertette a megjelen­tek előtt az új családjogi törvényt. János termelési igazgatóhe­lyettes előadásából kitűnt, a megye élenjáró mezőgazda- sági vállalatának gazdálko­dásában persze nincs semmi csoda, nincs titok. Az ered­mények oka „csupán” a Miskolc kulturális élete (Folytatás az 1. oldalról) valóban meglevő, s nem is akárhogyan dolgozó művé­szek tudását és tenni akará­sát. Radics Katalin — nemcsak a beszámolókra alapozva — elismerően értékelte a miskolci és a borsodi művé­szeti műhelyek eredménye­it, a szimfonikusok és a színház jó szakmai hírnevét, a Napjaink törekvéseit, a ■képzőművészet országos visszhangé eredményeit. A politika akkor cselekszik jól, ha az értelmiség és a művészek cselekedni-készsé- gét a maga eszközeivel is segíti. Erről beszélt egyéb­ként Fejti György is, aki többek között úgy fogalma­zott, hogy a politikának fel is kell vállalnia a színvona­las művészeti produktumok és a jó művészek menedzse­lését. Ehhez a tömegkommu­nikáció csatornáin át vezet az egyik út, s éppen ezért a város nem mondott le egy regionális televízió későbbi megteremtéséről. De fontos lenne, hogy .nagyobb és gya­koribb visszhangot kapjanak az ország nyilvánossága előtt a vidéki művészeti műhe­lyek. Ez az egyik feladat. A másik, nem kevésbé fontos, hogy segíteni szükséges a művészek önszerveződését. Meg kell keresni és találni azokat a feladatokat, ame­lyek teljesítményre sarkall­nak. Ilyen feladat lehet pél­dául a városban élő művé­szek számára a Miskolci Nyár arculatának, program­jainak kidolgozása. Többen elmondták, a Miskolci Nyár ma kevéssé miskolci, mint indulásakor volt, a vendég­ként érkezők pedig inkább csak produkcióban, s nem városban gondolkodnak. Nem a készség hiányzik, a meg­keresés, a felkérés csökkent. Pedig — s ezt már ismét Fejti György fejtegette — a Miskolci Nyár akkor lesz valóban sikeres, átütő erejű, ha megőrzi sajátos, csak rá jellemző jegyeit. Ez termé­szetesen csak egy a lehető­ségek közül, hiszen a város­építéstől kezdve az élet min­den területén szükségeltetik a közös, a városért való fe­lelős cselekvés és gondolko­dás. Az eszmecsere után egyéb­ként a vendégek megtekin­tették a nemrégiben helyre­állított házat, utána pedig Máger Ágnes műtermébe lá­togattak el. (bm) Á tehetséggondozás és Mezőkövesd tős előrelépés történt a nyílt N. Z. Dktivaülés a Teszövben Szakmai tanácskozás Igriciben Szakmai önállóság és hatékonyság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom