Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. június 19., péntek Több gondolat bánt engemet... O lvastam saját lapunkban is, hogy megdrágultak a temetkezési költségek. Túlmenően azon a keserű tréfálkozáson, hogy íme már meghalni sem érdemes, nagyonis elgondolkodtatóak amivel az áremelést az illetékesek felügyeleti szerv képviselője indokolta. Például azzal, hogy a temetkezési vállalat az elmúlt esztendőt veszteséggel zárta. Beleborzad az ember, ha arra gondol, hogy egy ilyenfajta szolgáltatásra létrehívott szerv eleve nyereségre kalkulál, és ha történetesen egészségesebbek az emberek, kevesebben halnak, az a vállalat számára jelent tragédiát, de legalábbis gazdasági betegséget. Nem tudni, ilyenkor miért imádkoznak, frontátvonulásért, hogy több legyen a közlekedési baleset? Szövődményes influenza-járványért, vagy mi a csodáért?! Eddig azt hittem, az a jó, ha a temetkezéssel foglalkozóknak kevesebb a dolguk. Az árakat nem firtatom, mert egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy az illetékes árhatóság egyetértésével történik a szabályozás, azaz az emelés, — hogy nem mondjam: — drágítás. De! Az már végleg felháborító, amit az indoklásban még olvashatunk. Nevezetesen: „Megjegyzem, a régi árak 1977 óta nem változtak.” Azt már nem tette hozzá, hogy legfőbb ideje volt már egy kicsit változtatni. Mert ehhez meg azt tehetném hozzá, hogy a kiküldetési napidíj harminchat év óta nem változott. Furcsa gondolkodás ez... S míg ezen füstölögtem, mit látok Miskolcon a Madarász Viktor utcán, illetve azon a lepusztított területen, ahol nemrégen a Madarász Viktor utcának a keleti vége volt. Itt ugyanis a Szűcs Sámuel utcától a Szelesig mindent lebontottak, mert építkezni fognak, összesen két ház maradt meg egymás szomszédságában, amelyeket most gyönyörűen kirittyentettek, felújítottak, a napfényben vakít a friss festés — az építkezési pusztaság kellős közepén. Ide költözött ugyanis a temetkezési vállalat. A romos, vagy félig romos házak újjászülettek. E két épület számára a vállalat külön szolgáltatásként már bevezette a feltámadást. Ennek vajon milyen a díjtétele? ... * Egy Pest megyei városban háborognak a lakók, és ennek a televízió egyik szolgáltató műsora nagy riportban hangot is adott, merthogy szerintük a szemétdíjat nem jól állapították meg. Nevezetesen: a helyi szolgáltató szerv, a Pest Megyei Tanács előírásaira hivatkozva, nem az egyes lakásokban élő személyek számát vette alapul, hanem a szobák számát, és így például egy nagy lakásban élő magányos ember, vagy házaspár, aki, illetve amely eleve kevesebbet szemetel, mint egy nagylétszámú, de kisebb lakásban élő család, oktalanul többet fizet a kevesebb szemét elszállításáért, mint a másik. A riportban a lakók panaszkodtak, füstölögtek, az illetékesek képviselői bólogattak, meg hivatkoztak, én meg ámuldoztam. Nálunk már régesrégen így van, csak éppen a kutya sem kérdezte meg a lakókat, hanem egyszerűen a házkezelőség egy stencilezett papíron közölte, hogy a szemétdíj a jövőben megváltozik, de nem csökken, hanem a szobák számának megfelelően így. meg úgy emelkedik. Még csak azt sem lehetett megkérdezni, miért. Igaz, bizonyára azt válaszolták volna: „csak” ... * Vége a tanítási évnek, frissen érettségizettek, frissen diplomát szerzett szakemberek lépnek ki az életbe, kezdik meg a mindennapi munkával „terhes” életet. Nem oktalanul jut eszembe ilyenkor, hogyan illeszkednek az új munkaerők a munkahelyi kollektívákba, illetve magába a munkába, hogyan fogadják az elvileg mindennap feladatokat is hozó életet, és egyáltalán mit tanulnak meg először első munkahelyükön, ami egész életükre a munkához fűződő kapcsolatukra kihatással lehet. Biztos vagyok benne, hogy az esetek többségében, ahol jól felkészülten fogadják az új munkaerőket, nagyon sok mindent megismernek a fiatal munkavállalók, kialakul a munkahelyi életritmusuk, esetleg hamar megkedvelik, megszeretik mindazt, amit csinálniuk kell. De ez nem tűnik szembe, mert ez a természetes. Ami természetellenes, az mindig feltűnőbb. És ilyenről is lehet hallani, sőt, aki nyitott szemmel jár, személyesen is tapasztalhatja. Nevezetesen azt, hogy nem lebecsülendő azoknak az új munkavállalóknak a száma és aránya, akiknek még ma is kényszer a munka, nyűg és teher, és elsősorban az óramutatóra figyelnek, nem a végzendő munkára. Őket sem lehel felmenteni, de különösképpen nem azokat a munkatársaikat, akiknek feladatuk lenne ezeket az új embereket bevezetni munkájukba, megtanítani a feladatuk teljesítésére, rávezetni a dolgos munkásélet útjára. Mit lehet tapasztalni sokfelé? Nemcsak kabarétréfa, hogy a fiatal munkavállaló elsősorban a lazítást, a lógást ismeri meg egyes helyeken, pláne olyan munkakörökben, ahol nem egyenletes — a feladatok természetéből adódóan — a munkatempó. Ilyen helyen a jószándékú fiatal is hajlamos azt hinni, hogy ez a természetes állapot, a munkadíja elsősorban a jelenlétét honorálja, ás nem a végzett munkát, hát még. az a fiatal, aki dolgozni se szeret, nem is nagyon tud még; aztán így csak eltölti az éveket, még talán törzsgárda- jutalomig is eljut, s mivel az újak mindig évről évre többen lesznek, már egymásnak így adják át a tapasztalatokat. Nem jó ezt végiggondolni... De mégis végig kell gondolni... * Távolsági autóbusszal utaztam a minap. Előre megváltottam a jegyet, hogy ne kelljen a kocsi szűk ajtajában tülekedni. így az előreváltott jeggyel kellett sorbaállni, tülekedni, kivárni, amíg az első üléspóron helyet foglaló jegyárus sorba mindenkinek jegyet adott. Az enyémet meg kilyukasztotta. Ezzel az erővel én is ott vehettem volna meg a bilétát... Mit jelent akkor az előreváltás? Mindössze annyit, hogy van ilyen is? ... (bencdck) Ma délelőtt és este Évadzárás a színházban Az 1986/87-es színházi 9 évad utolsó napjához ért ma a Miskolci Nemzeti Színház. Délelőtt tizenegy órakor a nézőtéri társalgóban megtartják az ünnepélyes évadzáró társulati ülést, amelyen megvonják az elmúlt tíz hónapi munka gyorsmérlegét, este pedig utolszor gördül fel a függöny az évadban. Műsoron a Tűzijáték! szerepel. Annak egy jelenetét láthatjuk a képen: Iduna, a műlovarnő (Vár- konyi Szilvia) kedvenc „páni- lovával" a második felvonásban. (Fotó: Jármay) Pedagógiai nyár '87 Az iskolai rendszerfejlesztő munka időszerű kérdéseiről kezdődik országos pedagógiai tanácskozás ma, június 19-én, Mezőkövesden. A 23-ig tartó tanácskozáson ma délelőtt —'a megnyitót követően — az oktatási törvény bevezetésének tapasztalatairól, a közoktatás időszerű kérdéseiről tart előadást Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes. A mai nap programjához tartozik még. .hogy az általános iskola fejlesztésének néhány alapkérdéséről Kelemen Endre, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, az iskolai rendszer- fejlesztő munkáról pedig Petnikás Árpád, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára tart előadást. Az országos feladatokkal és a helyzetkép felvázolásával párhuzamosan a helyi — megyei, illetve mezőkövesdi helyzetről is beszámolnak a tanácskozás résztvevőinek, akik egyébként az elkövetkező napokban a város és a városkörnyék oktatási, művelődési intézményeibe is ellátogatnak. Az ötnapos országos tanácskozáson egyébként több nagy témát vitatnak meg a szakemberek. így például szombaton a nevelés társadalmi lehetőségeit járják körül, s elmondják véleményüket a pedagógusokon kívül a különböző társadalmi szervezetek, sőt gazdasági szervek képviselői is. De szó lesz a későbbiekben a ;ze- méíyiségformálásról, a gyermek- és ifjúsági mozgalom feladatairól, a család szerepéről, a műveltség és az iskola kapcsolatáról is. Barlangok képeslapokon Különös tárlatnak ad otthont 1987. június 20. és július 12, között a Bükki Nemzeti Park Herman Ottó-li- geti kiállítóterme. Az arra járó érdeklődők tudják, hogy nemzeti parkunk^ keleti kapuja a múlt évtol helyt ad a park területén található növény- és kőzetbemutatónak. Most, talán annyiban más ez a kiállítás, hogy a természet föld alatti világából ad ízelítőt. Az I. országos barlangos bélyeg- és képeslap-bemutató szombaton, délelőtt 10 órakor nyílik meg. A megnyitó napján alkalmi postahivatalt működtetnek, valamint a kiállítás nyitva tartása alatt emlékbéíyeg- zős levelezőlapokat, díszborítékokat. emléklapokat vásárolhatnak a látogatók. Hangverseny és kiállítás Göncruszkán Az Országos Filharmónia hagyományosan rendezi meg nyaranként a göncruszkai műemlék templomban orgo- nakcncertjeit. Június 21-én, vasárnap, délután 3 órai kezdettel Déri András orgona- művész koncertjét hallhatják az érdeklődők. Énekszámokkal Bagó Gizella, trombitán Zobai Béla működik közre, valamint Petrőczi Éva költő. Megnyitót Ződi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára tart. Ugyancsak a műemlék templomban látható augusztus végéig Magén István, a művelődési házban pedig ugyanaddig Tóth Béla festőművész kiállítása. Dolgozókat alkalmaznak A Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz: vasbetonszerelő, ács, állványozó, kőműves, csöbádogos szakmunkásokat. A munkásszállón lakók részére felemelt különélési pótlékot fizetünk: 60—80 Ft/mun- kanap. Munkásszállás, főétkezés, utazási kedvezmény biztosítva. Jelentkezés a munkaerő- gazdálkodáson, Debrecen, Kálvin tér 11. A 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat 18. sz. főépítésvezető- ségc felvesz magasépítő szakos építőmérnököt megüresedett főépítés vezető műszaki helyettes munkakör betöltésére. Feladat a kivitelezések műszaki előkészítése, vállalkozási szerződéskötés, önálló műszaki-irányító tevékenység. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: a 31. Sz. AÉV 18. sz. főépítésvezetőségén, Bcrentén. Telefon: 11-211/22-65. MII—139 270. Budapesten, nagyvárosban, illetve megyeszékhelyen lakó, telefonnal rendelkező hirdetésszervezőket, magas jutalékkal és költségtérítéssel kisszövetkezet felvesz fő, vagy mellékfoglalkozásban. Jelentkezés levélben. Budapest, 1519. Pf.: 248. Produkt Kisszövetkezet címre. A jövedelem biztonságának ára Tele vagyunk siránkozással: inem javul a népgazdaság jövedelemtermelő képessége. Arról már kevesebb szó esik, hogy gyengül az egyének, családok jövedelemszerző képessége is. Csökken — főleg a gyors árszínvonal-emelkedés hatására — a jövedelembiztonság. Ma már nem nyújt elegendő biztonságot egy családnak az, ha tudja, jövőre ugyanannyi lesz a pénze, hiszen ez a pénz 6—8 százalékkal akkor majd kevesebbet ér. Nem jelent jövedelembiztonságot egy vállalatnak sem annak reménye, hogy árbevétele és nyeresége nem csökken. Drágulnak az anyagok, gépek, szolgáltatások. Ugyanannyi pénz már lényegesen kevesebb pénz. A jövedelembiztonság elve persze nemcsak azt jelenti egy szocialista társadalomban, hogy a család, a vállalat jövedelme reálértékben lehetőleg ne csökkenjen, hanem azt is, hogy mindinkább háruljanak el az akadályok a jövedelem önalapú — több és jobb munkával való — növelhe- tősége elől. Tulajdonképpen ez az ára a jövedelembiz- lonságnak. Sokat tettünk ezen a területen — főleg a különmunka-lehetőségek bővítésével. Jobb lenne persze, ha a főmunkaidőben és a főmunkahelyen találnánk meg teljes egészében a számításunkat, itt jutna érvényre a munka szerinti elosztás elve. (Ennek lehetőségét keresik is az arra illetékes szakemberek.) Alapvető emberi jog, hogy önhibáján kívül senki ne éljen létminimum alatt. Ha folyamatos és gyors a fogyasztói árszínvonal emelkedése, és lassú a gazdaság növekedése, mind több család kerül létminimum alá. Csak úgy juthat egyik családnak több, ha a másiknak kevesebb jut. A fogyasztói árszínvonal nem a kereseti és a nyugdíjszínvonalhoz igazodik, hanem a különjö- vedelmekkel megfejelt munkajövedelmi színvonalhoz, így .az árszínvonal-emelkedés nemcsak a többlet- és különjövedelmeket fölözi le. hanem az alapjövedelmeket is. Az infláció tehát a jövedelmi biztonság legnagyobb veszélyeztetője. Megfogalmazott és hangoztatott szocialista elvvé vált a létminimum-felettiség joga. Ami azt jelenti, hogy a közvetlen alapszükségletek minden családban kielégíthetők legyenek. Önhibáján kívül senki ne éljen szegénységben. Ezt lehet biztosítani valamilyen garantált jövedelemszinttel, de lehet biztosítani társadalmi juttatásokkal (reálértékét megtartó nyugdíj, családi pótlék, segélyek, egészségügyi rehabilitáció, otthoni, vagy közhasznú foglalkoztatási lehetőség állami támogatással, vállalati érdekeltség teremtése a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására). A jövedelmi biztonság tekintetében még .nehéz időkben sem tehetünk engedményeket. Ragaszkodunk a „vívmányokhoz". Ilyenek a jövedelmi biztonság tekintetében a teljes foglalkoztatás, a kereső tevékenységhez való jog, (ez nem azonos egy adott munkahelyhez való joggal), az ingyenes egészségügyi alapellátás, az ingyenes alap- és középfokú oktatás, az anyasággal kapcsolatos kedvezmények és jogok; a társadalombiztosítási járandóságok reálértékének megőrzése; az üzemi étkeztetéshez, üdültetéshez, a gyermekintézményi ellátáshoz nyújtott állami, háztartási, egészségügyi cikkekhez, gyógyászati segédeszközökhöz, tankönyvekhez nyújtott állami támogatás azonos mértéke. Ezek azért elemei a jövedelmi biztonságnak, mert minden juttatás, támogatás pénzben kifejezhető, és ha nem volna, igénybevétele, pótlása családi többletkiadást jelentene. Gazdasági helyzetünk egyre több feszültségtől terhes, mégse fogadhatók el az olyan tételek, hogy „a szegény család ne iskoláztassa gyermekét”; „a szegény ember az olcsót vegye, a jómódú a drágábbat”; „akinek kevés a pénze, annak ne járjon az esze hűtőgépen, televízión”; „az szórakozzon, járjon színházba, akinek van pénze rá”; „a szegény család számára ott állnak az alacsony bérű, komfort nélküli lakások”. Ezek az „elvek” meglehetősen elavultak, bár érvényesülésüket az utóbbi évek meglehetősen tűrhetetlen mértékben felerősítették. A legtöbb modem „egyenlősítés” rendkívül kíméletlen és helyzetdifferenciáló. A mérceegyenlősítés felszínre hozza és kiélezi a természetes alapegyenlőtlenségeket munkaképességben, egészségi állapotban, műveltségben. A nemek közötti egyenlőség kíméletlenül sújtja a .nőket — soha nem képzelt terheket rakva rájuk. Az esély- egyenlőség következtében hatalmas jövedelmi és vagyoni különbségek jöttek létre ember és ember, család és család között, de most már ezt nem lehet ráfogni politikai rendszerre és struktúrára. Az esélyegyenlőség nőtt — az esélykihasználási egyenlőtlenség fokozódott. Egyszerre kell fokoznunk a jövedelmi biztonság mindkét elemét: biztosítanunk kell a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét, és közben azt is, hogy társadalmilag hasznos munkával meglegyen az ön- alapú jövedelemnövelés szabad lehetősége. Különösen vigyáznunk kell a fixfize- tésűekre és a nyugdíjasokra. P. O. VÁLLAIATOK, SZÖVETKEZETEK! Kapacitást kínálunk betonacél megmunkálásra, szerelésre, típus és egyedi vasbeton-termékek gyártására Érdeklődni lehet: BMTÉV Előregyártó Üzem Mályi, Kistokaji út Bernáth Béla üzemvezetőnél + Telefon: 41-227