Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987. június 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYAKORSZAG 3 Adóreform A korszerűsítés indítékai Kirándulási alkalom Országos nyugdíjas-találkozó Egerben A gazdasággal foglalkozó közéleti megny i Ivánulások­nak egyik jellemzője, hogy bizonyos fogalmakat, szava­kat. amelyek ugyan időről időre változnak, feltűnő gya­korisággal, szinte divatjel­leggel eml eg ebnek. Egv-ké évvel ezelőtt például az új vállalatvezetési formák, azok bevezetése, próbálgatása él­vezte a megkülönböatetet' figyelmet. Manapság az adó­reform a minduntalan visz- szatérö téma. Hogyan és miért került napirendre az adóreform? Meddig jutott az adóreform előkészítése, mi az adózási változtatások lényege, mi­lyen szervek döntései szük­ségesek. időszerűek a reform megvalósításához? Időrendben elsőként az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfoglalása említendő amely a gazdaságirányítás, rendszer továbbfejlesztésének feladatait összegezte. Ebben a dokumentumban a szabá­lyozó rendszer — akkor még jövőbeni — korszerűsítését felvázoló fejezetben szó eseti a gazdálkodó szervezetek adózásának majdani átalakí­tásáról, valamint a személyi jövedelmek progresszív adóz­tatásáról. Több mint két éven ke­resztül elvétve lehetett hal­lani, olvasni az adóreform­ról, úgy tűnt, hogy az lelke­rült a napirendről. Valójá­ban szakemberek szűkebb köre behatóan foglalkozott a vállalati és személyi adó­zás megújításának részlet- kérdéseivel. Az adóreform tulajdonképpen az elmúlt év novemberében lépett újólag a nyilvánosság elé, amikor az MSZMP KB határozat? kategorikusan leszögezte: ele kell készíteni egy új vállala­ti és személyi jövedelemadó­rendszer bevezetését. Ettő' kezdve nemcsak az előké­szítés intenzitása erősödött, s bővült több százra a mun­kában részt vevő szakembe­rek száma, a tájékoztatás forrásai is kezdtek megnyíl­ni, s egyre több információ hangzott el, jelent meg. Az MSZMP KB áprilisi tanács­kozása magasabb sebesség- fokozatba kapcsolta az adó­reform propagandáját. Az áprilisi KB-ülést követően az állami és társadalmi szervezetek vezető testületéi véleményezték az adóreform elvi kérdéseit; ezek ismere­tében az új adórendszer ki­dolgozóinak el kell készíte­niük és a KB soron követ­kező ülésére be kell terjesz­teniük a vállalati adózás és a lakossági személyi jövede­lemadózás részleteket is tisz­tázó javaslatát. A Központi Bizottságnak ez év derekán kell dönteni az adóreform sorsáról; nevezetesen .a be­terjesztett javaslat elfogadá­sáról, vagy elutasításáról, az első esetben a bevezetés 1988. január elsejei, avagy későbbi időpontjáról. Az adóreform előkészíté­se során felvetődött, hogy célszerű lenne az adóügyi változásokat törvénybe fog­lalni. Az adóreform előké­szítésének, bevezetésének menetrendjében a KB júni­us-júliusi ülése mellett ki­emelkedő esemény lesz az országgyűlés kora őszi ülés­szaka, amely előreláthatóan törvényben kodifikálja az adóreformot és a vállalati .jövedelemszabályozás stabi­litását biztosító alapelveket. Tulajdonképpen mi indo­kolja, teszi időszerűvé az adózási változásokat? Az adó, az adózás sehol sem népsze­rű; az érintettek, az adózók erről a témáról kizárólag rosszat mondanak. Az adó­zók véleményére támaszkod­va, bármely ország adó­rendszeréről kiállítható az elmarasztaló minősítés. Sze­rencsére az adórendszerek objektív módon, nemzet­közi összehasonlítással le­vizsgálhatok, értékelhetők. Mérlegelhető példának okáért, hogy az adók a bruttó hazai termék, a GD" hány százalékát összponto­sítják a költségvetésben, to­vábbá, hogy milyen az adó- struktúra, az egyenes és a közvetett adókból származó bevételek aránya. Célszerű azt is vizsgálni, miképpen oszlanak meg az adók az egyes gazdasági ágazatok, valamint gazdasági folya­matok — például termelés- forgalmazás — között. Újab­ban kerültek előtérbe azok az elemzések, amelyek az adózás gazdasági növekedés kapcsolatát tárják fel. vagy­is azt vizsgálják, hogy az adóterhek változása mikép­pen hat az alapvető gazda­sági folyamatokra, a beruhá­zásra. a fogyasztóra. Az érvényben lévő magyar adórendszerről az állapítha­tó meg, hogy igen magas fo­kú — majd 80 százalékos mértékű — GDP-centralizá- lást valósít meg. (Ez a szo­cialista országban nem rit­kaság, de magasabb a fej­lett tőkés országok átlagá­nál.) Az adóstruktúra első számú jellemzője: alacsony a jövedelmi (bér- és kerese­ti) adó aránya, s igen ma­gas a vállalatokat terhelő adóbevételek, elvonások ré­szesedése. A különféle vál­lalati adók, elvonások — nyereségadó, város- és köz­ségifejlesztési hozzájárulás, termelési adó, bér- és ke­reseti adó. felhalmozási, va­gyonadó. vám, a hetvenes években eszközlekölési járu­lék, 1985-ig amortizáció köz- pontosítás — bruttó nyere­séghez viszonyított aránya a termelő vállalatok átlagá­ban ma már 75—76 száza­lék, az iparban ennél is ma­gasabb. 86—87 százalék. Az utóbbi adatokból az is kitűnik, hogy az adóterhek elosztása a termelés-forgal­mazás között nem arányos, túlzott mértékben a terme­lésre koncentrálódik. Szak­mai, tehát adóztatási-adózá­si nézőpontból azért minő­síthető korszerűtlennek, mert a termelés egymásuláni fá­zisaiban az adók halmozód­nak. rontják a végtermék versenyképességét, akadá­lyozzák a közgazdasági tisz­tánlátást. Tehát annak megállapítását, hogy a kü­lönböző termékek előállítása mennyibe kerül. Garamvölgyi István Következik: Hogyan fizet­nek a vállalatok? Eger város augusztus 1-jén másodszor ad otthont a nyugdíjasok országos talál­kozójának. A rendezvényt a Szakszervezetek Heves Me­gyei Tanácsa és a Népszava Barátság Klub szervezi. A találkozó célja, hogy évente egyszer — vidám népünne­pély keretében — találkoz­zanak, beszélgessenek, barát­kozzanak egymással a nyug­díjasok és ez a nap is fi­gyelmeztesse az ország la­kosságát az idősebb nemze­dék fokozott megbecsülésére. A műemlékekben és tör­ténelmi nevezetességekben gazdag városban — az ün­nepi alkalomból — sok ér­dekesség, látványosság és szórakozás várja majd az ország minden részéről ér­kező vendégeket. A Dobó tér környékén megrendezik a kézműves meterek országos kiállítását és vásárát, amelyben bemu­tathatja és árusíthatja alko­tásait mindenki, aki úgy ér­zi, hogy a keze munkájával létrehozott termék — bármi legyen az — igényt tarthat a közönség érdeklődésére és figyelmére. Kiállíthatják és árusíthatják termékeiket a fafaragók, fazekasok, vasko­vácsok, fémöntők, bőrdísz­művesek, szövők, hímzők, fonók, kötők és horgolok; amatőr festők, szobrászok, grafikusok, fotósok. Várják a vásárra a művészi igény­űvel alkotó kisiparosokat és népi iparművészeket: kádá­rokat, bognárokat, asztalo­sokat, csizmadiákat, cipésze­ket, varrónőket, szűcsmes- tereket, hangszerkészítőket, mézeskalácsosokal. ötvösöket és egyéb díszítő tárgyak, vagy szép használati eszkö­zök készítőit. Helyfoglalás miatt jelentkezni lehet a városi tanácsnál (Eger, Do­bó tér 1—3.). A Megyei Művelődési Köz­pontban hobbibörzét ren­deznek, ahol a különböző gyűjtőszenvedélyeknek hódo­ló emberek: érme-, bélyeg-, könyv-, címke-, levelezőlap- gyűjtők találkozhatnak, cse­reberélhetnek. A romantikus vendéglők­kel és ősi borospincékkel övezett Szépasszony-völgyé- ben — a jó borok és tájjel­legű ételek mellett — egész napos műsor szórakoztatja a vendégeket. A szabadtéri színpadon fellépnek a kö­zönség régi kedvencei: nyug­díjas művészek (színészek, énekesek), akik a múltat idézve, nosztalgikus számok­kal ízesítik majd az ünnep­séget. Módot, lehetőséget kapnak tudásuk bemutatásá­ra az amatőr előadók is: ze­nészek, táncosok, dalnokok, versmondók, bűvészek, artis­ták, bohócok, akrobaták és egyéb „ki mit tudók”. Az érdeklődők fellépésre jelent­kezhetnek a Népszava Ba­rátság Klub szervező irodá­jában. (Budapest, VII., Rá­kóczi út 54. 1064.) Az egész napos népünnepély végül utcabállal zárul. Az országos nyugdíjas-ta­lálkozó jó alkalmat kínál az intézmények, vállalatok, gaz­daságok szakszervezeti bi­zottságainak, hogy augusztus l-jén kirándulást szervezze­nek Egerbe nyugdíjasaiknak. A szervezett csoportok ré­szére előre lehet ebédet ren­delni a város vendéglőiben. Természetesen rendelkezésre állnak majd a Szépasszony- völgyébe kitelepült alkalmi lacikonyhák és pecsenyesü­tők is. A vonattal érkezőket külön autóbuszok várják a vasútállomáson. A gépko­csik részére bővítik a par­kolóhelyeket, az üzletek nyit­va lesznek. A múzeumok, kiállítások is tárt kapukkal várják a látogatókat. A sok szép hagyományt őrző egriek azt szeretnék, ha az országos nyugdíjas-ta­lálkozó évenkénti megrende­zésével egy újabb, szép hagyományt teremthetnének városukban. A járási ember Kiss Imre, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész elnöke ta­lán könnyebben tudná meg­mondani az általa nem is­mert emberek számát, mint az ismerteket felsorolni. Ér­tendő az ismertek, nem is­mertek helyszínéül a szű­kebb környezet, a járás, már­mint a pár éve mezőköves­di járásként ismert — ter­mészeti szépségekben, folk­lórban. valamint szorgalom­ban, ebből fakadóan anyagi javakban is — eléggé gaz­dag terület. Itt, ezen a ré­szen töltött el munkával több, mint 43 évet Kiss Im­re. Kezdte a sajátos szépsé­gű szülőfaluban. Bükkáb- rán.vban, dolgozott pár ével a mezőkövesdi járási pártbi­zottságon, majd „zsinórban' 18 ével a mezőkeresztesi áfész elnökeként, most pe­dig az ugyancsak rangos kö- vesdi áfész vezetőjeként. Idézgetjük az elmúlt idő­szakot, de óhatatlanul a munkahelyre terelődik a szó. hiszen van mit fölemlegetni. Például: az áfész jelenleg 19 ezer tagol számlál, tavalyi teljesítménye 2,2 milliárd fo­rint volt.. Múlt évi tiszta nyeresége 68 millió forint. Működési területén 53 ezei ember él, ennyi embernek kell biztosítani a tisztes el­látást. A hogyanra a válasz már régóta ismert, nemcsuk az ittélök körében, hanem a távolabb élőkében is. A rendszeres kedvezményes akciók, kiállítások, kuriózum számba menő vásárok a me­gye határán túl is figyelmet keltenek. Évek óta megren­dezik a nemzetközi heteket is. a gyakorta emlegetett, szorgalmazott kishatármen- ti, illetve áruházi cserefor­galom jegyében. Jó kapcso­latban állnak Bulgáriával, Csehszlovákiával, Lengyelor­szággal az NDK-val és Ro­mániával. Saját üzemeik közül né­hány érdekesebb, közismer­tebb. Húsüzemük évi 100 millió forintot teljesít, ehhez évente 18 ezer disznót vág­nak le. A beton- és műkő évi 45 milliót termel, de Cserépváralján a Bükk lá­bánál munkálkodó fatömeg­cikk dolgozóinak is sok ge- reblyenyelet, kapanyelet, söprűnyelet kell elkészíteni­ük az évi 25 millió forintos forgalomhoz! Makón, Mező- kovácsházán és más, főként alföldi városokban várják a szerszámnyeleket. A szak­csoportok ugyancsak élnek, méhészek, nyúltenyésztők, galambászok, zöldségesek és mások. Természetes, hogy a nagy ütemben gyarapodó Me­zőkövesd idegenforgalmá­ban, kereskedelmében az áfész elsődlegesen van jelen, szállóval, éttermeivel. Kiss Imre, az áfész elnö­ke hamarosan nyugdíjba megy. Igaz, nem egészen, hi­szen hogy el ne feledjük: a megye országgyűlési képvise­lői között az egyedüli, aki a harmadik ciklusban dolgo­zik. Tagja a parlament ke­reskedelmi bizottságának is. A szabadidő? Mivel foglal­kozik szívesen a mégis nyil­vánvalóan több szabadidő­ben? Amivel most is: ker­tészkedéssel. A zöldségfélék­kel szeretett leginkább fog­lalkozni eddig is. És persze ott a két felnőtt Ebben az évben mintegy százmillió forint értékben gyártanak kü­lönböző csiszolóanyagokat a Gránit Csiszolószerszám és Kő­edénygyártó Vállalat romhányi Widente gyárában. A különféle fogászati, műszerész és ipari korongok keresettek a külföldi pia­con is. Az idén 265 ezer USA dollárért tőkés megrendelőknek, valamint 450 ezer rubelért szocialista országokba exportálnak csiszolóanyagokat Romhányból. Szerkezetváltás a határban Elképzelhető az önellátó falusi porta? Miért is ne. A ház körül elő lehet állítani mindazt, ami szükséges egy család ellátásához; zöldség­ből, gyümölcsből, sőt akár még gabonából is teremhet elegendő, s meghízhat a jó­szágokból is annyi, amennyi a húsból kell. A, teljes ön­ellátás megvalósítható — de fölösleges. És drága is vol­na. Jobban jár a közösség, ha mindenki mást csinál, helyesebben, mindenki azt teszi, amíihez a legjobban ért. Egy ország mezőgazdasága is aikkor színvonalas, ha a termelők nem akarnak egy­szerre mindennel foglalkoz­ni; csak azokra a területek­re lép mindenki, amelyen a legbiztosabban tud járni. Csakhogy az ország lakossá­gának színvonalas élelmi­szer-ellátása rengeteg féle- fajta agrárterméket követel. Köztük olyanokat is, ame­lyeket jelenleg képtelenség gazdaságosan megtermelni A tsz-éknék gazdálkodniuk kdll silány, gyenge termés­sel flizető földeken is . .. Meg kell termelni a tőkés és szo­cialista exportra kínált áru­kat. Meg aztán a termelő- szövetkezetek nagy része amiatt kénytelen fenntarta­ni különféle, nemegyszer csak a ráfizetést növelő ága­zatot, hogy munkát, fizetést tudjon adni a környékbeli- éknek ... Szóval, még messze van az az id'iilli állapot, amikor a mezőgazdasági üzemek — megszabadulván a kizárólag gazdasági szempontból fö­löslegesnek ítélt tevékenysé­gi köreiktől — csak az iga­zán jól jövedelmezőeket fog­ják megtartani. De — tűn­jék ez ma bármily utópisz­tikusnak is — a jövőben ilyen irányú változásra kell törekedni. Mert különben csak álom marad a mező- gazdaság további intenzív fejlődése, a hatékonyabb termelés. Az elmúlt esztendőkben az élelmiszercikkek alapanya­gainak termelőinél — vagy­is a tsz-ékben és állami gazdaságokban — lecsökkent az anyagi erő; akkor maradt náluk kevesebb pénz, ami­kor a hatékony termelés, a minőség, a versenyképesség, a tartalékok kihasználása került ennek az ágazatnak a zászlajára is. A termelés bő­vítéséhez. a fejlesztéshez, a piac követelményeihez való gyors alkalmazkodáshoz azonban nemcsak akarat kell. Hanem guruló forintok is. Ma már nyilvánvaló, hogy az elvonó jellegű szabályo­zórendszer túl sok erőt vett ki a gazdaságokból. De nemcsak a földeken gazdálkodókat sújtották a szűk esztendők. A feldolgo­zóipar sem jutott ahhoz a forráshoz, amely szükséges lett volna az ágazat korsze­rűsítéséhez, fejlesztéséhez. Így jelenleg az élelmiszer- ipar termelési színvonala nem éri el a honi mezőgaz­dálkodás általános nívóját sem, és messze elmarad a fejlett országok hasonló iparágaitól is. Másképp: na­gyon kevés olyan terméket tud produkálni, amely si­kerrel lenne képes helytáll­ni a piaci versenyben. Az elmúlt fél évtizedben azonban nemcsak azért mér­séklődött tőkés értékesíté­sünk bevétele, mert több árúnk a világpiaci megmé­rettetéskor könnyűnek talál­tatott. Élelmiszer-gazdasá­gunknak nagy veszteséget okozott az is, hogy a leg­több élelmiszer ára lezu­hant. Számos szakember ma úgy tartja, hogy a növényter­mesztésiben, állattenyésztés­ben, feldolgozóiparban a ko­rábbi lendületes fejlődés visszaszerzéséhez a mostani termelési szerkezet némi megváltoztatására is szükség van. Kétségtelen, hogy szá­mos területen ez indokolt. Ám hozzá kell tenni: a szer­kezetváltás nem jelenti azt, hogy holnap a határban már nem búzát, kukoricát ve­tünk. Jelentheti viszont a termeléspolitika korrekció­ját. Például olyasmit, hogy a jövőben a gabonaterület ne növekedjen, ellenben na­gyobb területen termeljenek a gazdaságok importot he­lyettesítő szóját, vagy vi­szonylag jól exportálható terméket adó olajos növé­nyéket. Az agrárminisztériumban már dolgoznak egv úgyne­vezett „konszolidációs’ programon is, amelynek — leegyszerűsítve — az a cél­ja, hogy 1990-re pontosan fedjék egymást a tervék és a tények. Mondhatni ezt úgy is: néhány év múlva olyan feltételek legyenek, amelyek között üzem, népgazdaság, lakosság egyformán jól jár. Ennek eléréséhez nyilván sok mindennek változnia kell. Ebben a kulcsszó: a minőségi termelés. Ez pedig vonatkozik az alapanyag- termelőkre és az élelmiszer- iparra egyaránt. Ehhez kapr csolódó alapkövetelmény, hogy a kiváló minőséget pre­feráló pénzügyi és közgazy dasági szabályzók — végré — időtállókká váljanak, lel­hessen azokra építeni, azok alapján jövőt tervezni. H. L. I. f *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom