Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
1987. június 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 0Z iSZAK-ffilÄ/iWM, és a miskolci rádió Sárospatakon 1 Szaniszló Sándor nemcsak i a sárospataki Kossuth Terme- i lőszövetkfezet, hanem a ter- j melöszövetkezetek megyei i szövetségének elnöke is. így [ érthetően sokat foglalkozik a i városkörnyéki, s bodrogközi 1 gazdaságok gondjaival, szin- i te nincs olyan fórum, ahol i ne ismertetné a kedvezőtlen [ adottságból adódó nehézsé- i geket, avagy ne számolna be | az itt élőit! nem könnyű hely- i zetéröl. Szerkesztőségünk arra 1 kérte, hogy válaszoljon azok- | ra a kérdésekre, amelyek a t környék mezőgazdaságát leg- [ jobban érintik. i r __________ A táblán boldog új évet kívánnak. Az ipari termelés hozott is egy-két boldog új évet Sárospatak környéke termelőszövetkezeteiben, de a kezdeti lendület megtorpant. Romlott a hatékony- "ág, kevesebb a megrendelés. A melioráció segíthet, de nem oldja meg a gondokat A DIGÉP standja a vásár egyik szinfoltja volt Uj ágazatok a boldoguláshoz Egy időben attól tartottak a vásár szervezői, hogy a nehezedő gazdasági helyzet, a pénzszűke miatt csökken majd az érdeklődés a Budapesti Nemzetközi Vásár iránt. A magukat megmutatni szándékozó vállalatok száma azonban nem kevesebb lett, de oly mértékben megnőtt, hogy több jelentkezés visszautasítására kényszerítette a rendezőket. Az idei tavaszi vásár százezer négyzetméteren adott helyet a 2092 hazai, illetve külföldi kiállítónak. A nagy cégek többsége megszokott helyén mutaitta be termékeit, s ugyan néhány négyzetméteren, de a kisiparosok is helyet követelték magúdnak a vásáron. Pedig a helyek ára nem volt olcsó — nemzet'l.'.zi összehasonlításban Viszont igen —, mivel á szabadterület egy 'négyzetmétere 200 forintba, •a csarnoki férőhely viszont 000—900 forintba került. A túljelentkezés azt mutatja, hogy érdemes kiállítani a vásáron. De vajon miért? Mi a haszna a BNV-nek? — kérdeztük a résztvevőktől a vásár utolsó napján. A rendszeres vásárló tógátoknak bizonyára feltűnt, hogy évről évre színesebb a Tiszai Vegyi Kombinát standja. Termékeinek széles skáláját igyekezett megmutatni a gyár, bizonyítva azt is, hogy alkalmazkodik a piac igényeihez, a növekvő minőségi követelményekhez. Különösen a lineáris polietilénből készüli termékeknél volt ez szembetűnő. A cég marketing-osztályvezetője is azzal fogadott, amit a cég vásári kirakata sugall: ,,Mi komolyan vesszük a vásárt.” Mint mondta, nem elsősorban az üzletkötések, hanem a kapcsolatok erősítése miatt. A vásárra mindenki eljön, aki valamilyen oknál fogva fontos a szakmában és a piacon. Lenin- város messzebb van. mint Budapest, érvelt dr. Kepecs György, s még hozzátette: a vásáron nyílik a legjobb lehetőség a gyors, pontos, korrekt informálásra, ami ma mór elengedihetellen az üzleti életben. Vámos Imréné, a Borsodi Vegyi Kombinát budapesti kirendeltségének vezetője tulajdonképpen kollégája mondatait folytatta, amikor megjegyezte, hogy cége is igyekszik minden fontos megbeszélést a vásár időpontjára időzíteni. A kiállítás egy hete alatt szinte futószalagon zajlanak a tárgyalások, tehát hónapokat spórol meg partnereinek és saját magának is a vállalat. Vámos Imréné szerint néhány évvel ezelőtt túlzottan irányított és „üzletkötés-centrikus” volt a vásár. Az érdekellek képesek voltak jól jövedelmező üzleteket is elhalasztani annak érdekében, hogy az nagy csinnadrattával a BNV-n köttessék meg. Ma az a cél, hogy a vásáron folytatott megbeszélések jól szolgá'l,iáik a BVK érdekeit, alakítsák a piackutatási munkát és a piaci stratégiát. Az NSZ'K-bóI érkezett HY.DAC-cég sem remélt azonnali, pénzre átszámítható hasznot a BNV-töl. A hidraulikus és szűrőtechni- kában élen járó vállalatnak évék óta vannak kapcsolatai magyar felhasználókkal, például az Ózdi Kohászati Üzemekkel, a Lenin Kohászati Művekkel, a DIGEp- pel, vagy a Miskolci Mezőgéppel. A vásár ideje alatt szinte naponta találkoztak és folytatlak megbeszéléseket az üzleti lehetőségekről. Johann Hopemaler úr nem is titkolta, hogy kooperációs együttműködési formákat keresnek Magyarországon, és megyénkben is bővíteni igyekeznék kapcsolataikat. A BNV hasznáról röviden ezt mondta: — Sok volt a látogatónk, közöttük rangos vendégeket is fogadtunk. Megerősítettük kapcsolatunkat magyar partnereinkkel. Már eldöntöttük, hogy jövőre is kiállítunk. Petrenkó János viszont —. a vásár egyik kisiparos kiállítója — most másodszor mutatta be termékeit a tavaszi BNV-n. Nem is akármilyen sikerrel! A tizenhárom nagydíjból ő kapta az egyiket kopásálló anyagaiéit. A BNV történetében az ózdi szakember az első, aki kisiparosként átvehette ezl az elismerést. A díjat annak bizonyságaként fogta fel, hogy jó úton halad kísérleteivel, amit az is mutat, hogy hatvan-'hetven tárgyalást folytatott le a vásár ideje alatt. Bonnyay Péter, az Északmagyarországi Vegyiművek kereskedelmi igazgatóhelyettese is a sokadik megbeszélésén volt túl az utolsó napon. A cég azt igyekezett bemutatni a kőbányai vásárvárosban, hogy néhány esztendő alatt mennyire megnőtt a vállalkozókedvük. A BNV hasznát is abban lát ják, hogy a két évvel ezelőtt kiállított termékükre most figyelt fel igatón a szakma. A nagyon alacsony vákuumértékeknél használható termékük iránt nagy a kereslet, nagy hasznot ígér a gyártása. Jóval többet, mint amennyibe a vásári költség került. Fónagy István Ha a megyében azt a szót meghalljuk, hogy melioráció, szinte mindenkinek a Bodrogköz jut eszébe. Az évtized elején itt indult be az a nagyszabású program, amely akkori árakon mintegy há- rommilliárd forintba került, s amelynek célja a két folyó közének belvízmentesítése. A kezdeti eredmények után annyira lelassult a program, hogy befejezése éveket fog csúszni. Ennek következményeként lényegesen nem javulnak az eredmények, s a célként meghatározott biztonságos növény- termesztés csak vágyálom marad. Ez valóban így van? — Tény, az üzemek elmaradtak attól az ütemtől, amelyet a tervek rögzítettek. Egy furcsa ellentmondás alakult ki: bár az állam hatvan-hetyen százalékos támogatást vállal, a többit a szövetkezeteknek saját erőből kell előteremteniük. Egy- egy területrész belvizmente- sítési munkája megközelíti a ihetvenmiLlió forintot. (Saját példánk alapján mondom.) Ebből 25 millió forintot a termelőszövetkezetnek kellett előteremteni. A környék gazdaságai tőkeszegények. A hosszú távon visz- szatérülő meliorációhoz legfeljebb hitelből tudnák a pénzt előteremteni. Nos, ezeknek a hiteleknek a felvétele nehezült meg, így az egész program késik. A megyei tanács a fejlesztésre adható pénzügyi lehetőségeiből megkülönböztetett módon támogat bennünket, de ez önmagában kevés. Így ha lassabban is, de folytatjuk a munkát, hiszen a kezdet szép eredményekkel biztat. Tisza- karádon például azok a földek. amelyek a víz uralma alatt voltak, ma már hattonnás hektáronkénti termést adnak. Kukoricából. Mi a legrosszabb területeinken kezdtük el a meliorációt. Azokon a területeken, ahol eddig május vég<m, június elején tudtunk vetni. Ma itt vetjük a legkorábbi tavasziakat. A tagság is jobban megérti, hogy nem az ablakon dobtuk ki ezeket a milliókat. De — sajnos — a tőkehiány befolyásolja a további munkálatokat. A következő ütemben 1800 hektáron meliorálunk. Háromszáz hektárral nagyobb területen, de nyolcmillió forinttal olcsóbban pedig a csatornázás, drénezés költségei csak növekedtek — mint korábban. Nagy gondot jelent még a környéken, a már megépített hálózat karbantartása. Több tízmillió forint értékű gépet kellene megvásárolnunk — hogy miből. azt még nem tudjuk — az alagcsövek mosására, medertisztításra. Ezek speciális eszközök, s egy részük ma még kereskedelmi forgalomba nem kapható! Egy másik dolog: a mentesítés csak a kezdet. Hogy a talajok visz- szanver jék termőképességüket, ahhoz meg kellene változtatni a talajszerkezelet. be kellene indítani a talajéletet. Ehhez szintén pénz kellene. Pénz, pénz és újra pénz, ami nincs ... — Magyarán: a melioráció nem jelent megváltást? — Nem, de a szövetkezetek biztonsága nőhet, kevesebb kockázattal termelhetnek, nem lesznek kitéve a szélsőséges időjárásnak. Lényegében a meliorációs munkálatok indulásával egy- időben kezdődött meg a városkörnyék üzemeiben az ipartelepítés, amitől nagy nyereséget reméltek az üzemek. Mint tudjuk, megyénk nagyon sok szövetkezetét a rosszul megválasztott, vagy felületesen ellenőrzött ipari részlegek veszteségbe sodorták, annyira, hogy nagyon nehéz az újbóli talpraállás. Itt is ez a helyzet? — Nem. Ami általában a többi megyei gazdaságot nehéz helyzetbe hozta, az a fővárosi melléküzemágak ügye volt. Nekünk — elnézést a többes számért, hiszen más, városkörnyéki gazdaságok nevében is szólok — sikerült kézbentartani ezeket a részlegeket, nem voltak visszaélések. Az évtized kezdetétől gazdaságainkra inkább az volt a jellemző, hogy a távoli részlegeket megszüntették, s helyettük a telephelyükön hoztak létre forgácsoló-, szerelő-, vas-, s mű- anyagipari, vagy egyéb üzemeket. Az ipari termelés meghatározója lett a nyereséges pénzügyi mérlegnek, hiszen a fedezeti összeg ötven százaléka ezekből származott. És szerencsére ebből az arányból a telephelyi foglalkoztatás 90 (!) százalékot képvisel. Viszont mi sem tudtuk mentesíteni magunkat az állami szabályozás változásától a megalakuló gmk-k, szakcsoportok, ipari üzemek árletörő hatásától. Nem a versenyeztetés ellen beszélek, mert jó dolog. de tudomásul kellett venni, hogy az ipari ágazatok jövedelme megcsappant. Ráadásul ezekben az években a nagyipari üzemek megrendelése csökkent. Sokszor egyik napról a másikra lemondták igényeiket, nehéz helyzetbe sodorva a részlegeket. Az álló gép, ácsorgó munkás sehol nem hoz hasznot. E kedvezőtlen jelenségek ellenére a környék szövetkezetei: Tolcsva, Olaszliszka, Bodrogolaszi, Kenézlő, Vajdácska, Sárospatak, sőt kisebb mértékben Hercegkút is kitart az iparosítás mellett. Érthetően, hiszen az innen származó jövedelemre továbbra is nagy szükség van, de az is biztos, hogy olyan megoldásokat kellene találni, amely csökkentené a megrendelésekből származó bizonytalanságot, s állandósítaná a folyamatos munkát, az elfogadható jövedelmet. r — Erre törekednénk mi is. Kooperáció, avagy más megoldások, szerződések keretében a környék ipari üzemeivel kellene több kapcsolatot találni, bizonyos alkatrészek, elemek gyártására ráállni. Van egy óriási lehetőségünk. A közelség, s egyre javuló műszaki színvonalunk. Az elmúlt években csak a mi szövetkezetünk megközelítően hatvanmillió forintot fordított az iparfejlesztésre, így már-már megfelelő háttérrel rendelkezhetünk még olyan nagy vállalatoknak is, mint a sátoraljaújhelyi EDZETT, vagy a pataki ipari varrógépgyár. Nem mondhatom azt, hogy nem folynak tárgyalások, nem születnek egyes alkatrészek gyártásának átadásáról szerződések, de tény, hogy közösen ebben a mindkét fél számára fontos ügyletben többet is tehetnénk. Sárospatak megyénk ipari palettájának legszélén helyezkedik el. A Eajó-völgy úpari kombinátjai közelebb keresnek — érthetően — egyes hiánycikkekre. -szerkezeti elemekre gyártót. Igyekszünk kitörni ebből a körből, a mi szövetkezetünknek úgy-ahogy sikerült, de mindenképpen a helyi ipari üzemekre kell jobban támaszkodni. Sokan keresnek egy üdvözítő, minden gondot egycsa- pásra megszüntető ágazatot ebben a térségben. Meg nem nagyon találtak, hiszen az ipari üzemek sem tudták teljesen átvállalni a kedvezőtlen adottságokból származó terheket. A jövőben van kilátás ilyesmire? — Tömören válaszolva: nincs! Jelenleg, s az elkövetkező években az egyszerű újratermelés is gondot fog okozni. A költségek nőnek, hozamok növelésével — mivel ennek gátjai megmaradtak — nem ellensúlyozhatok. Ezt el kell fogadni, annak ellenére, hogy a szövetkezetek a belső tartalékok feltárásával, szerkezetváltoztatással javíthatnak jelenlegi pozíciójukon. Hogy mire gondolok? A növény- termesztés hozamait a hatékonyabb állattenyésztés szolgálatába kell állítani, ott ahol a tartás gazdaságosabb. Törekedni kell a vertikum felé. A termékek feldolgozási fokát kell emelnünk, mert így növekszik a haszon. Vannak korszerű tehenészeti telepeink, össze kell fogni, s létesíteni egy feldolgozóüzemet. Ahol gyümölcs van, sűrítő-, vagy léüzemet. Szóba kerülhet — mivel hagyományosan szőlőtermesztő vidékről van szó — egy olyan feldolgozó, amely szintén növeli a hasznot. De hozzá kell tenni, mindegyik program a hitel, támogatás, a saját pénzügyi erő kölcsönös összhangján. s lehetőségén alapul. És ha jól elemezzük helyzetünket, akkor le kell szögezni: e három feltétel közül jelenleg egyikkel sem rendelkezünk. így marad a mai értékelés: óvatosan, kevés kockázattal lépegetni, addig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. Kármán István Minden vásáron újdonsággal is igyekszik szolgálni a TVK Fotó: Fojtán László
