Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
1987. május 18., hétfő ÉSZAK-MAGYAKORSZAG 3 Jó földek kis szépséghibával... a kiváló címet Annak ellenére, hogy az idén nagyon későn, csak április 15-én tudtak kivonulni a gépek a tavaszi munkák kezdéséhez a borsodivánk'ii Kossuth Tsz földjeire, napjainkban már jó ideje múlt időben beszélnek a szövetkezet dolgozói az idei talajelőkészítések, vetések napjairól. Igaz, azokban a napokban viszont minden erőt, emberi leleményt latba kellett vetniük, hogy az időjárás okozta késés ellenére minden termesztett növényüknél maradjon esély a bőséges, vagy legalábbis elfogadható aratáshoz. A játszma első menetét végül is az ember nyerte. Földbe került, életteret kapott sokszorozódásra borsó, árpa, zab. napraforgó, kukorica mépedig azzal az esély- íyel, hogy „fizetőképesek lesznek” az eddig s ezután befektetett emberi munkáért. — Persze ehhez az is szükségeltetik; hogy az időjárás végre szövetségesünk legyen +- mondja kiegészítő figyelmeztetéssel Pintér József elnök. — Sajnos térségünkben áz elmúlt négy év rendkívül aszályos volt. Csupán tavaly 6 milliót vett ki zsebünkből az állandóan felhőtlen ég, de az idei 280 hektár kipusztult, s 300 hektárnyi gyengécskén fejlődő búzavetéseinkhez is van némi köze a tartós csapadék talanságnak. — Pedig hát ha valami, akkor ez a vidék növénytermesztésre termett — jegyzem meg. — Ez a megállapítás úgy 75—80 százalékban igaz — korrigál az elnök. — Földjeink aranykorona értéke magas. Valóban nem is rosz- szak a földek az ivánkai, négyest határban. De van egy szépséghibájuk, mégpedlk az, hogy szinte mindegyik 50— 100 hektáros táblánkban található itt is, ott is egy-két 2—3 hektáros „láp”, amelyen a legkisebb csapadék is megáll és sokáig megmarad. E foltokon bizony előszeretettel tenyészik a székfű, a kamilla. S a pontosítás kedvéért azt sem árt megjegyeznem, hogy a tiszavalki földjeink minősége nem vetekszik az ivánkaival, vagy a négyesivei. Mór az elmondottakból is kiderül, három dél-borsodi alföldi jellegű település Borsod ivánka, Négyes és Tisza- valk közös gazdasága a Kossuth Tsz. Tulajdonképpen a térség egyetlen meghatározó üzeme.'amely túl azon, hogy közvetenül több száz ember megélhetését biztosítja, közvetve e három település országos szinten is kiemelkedő háztáji gazdálkodását koordinálja. Ennél a témánál maradva. az elnök megjegyzi: — Ez a nép dolgozik éjfél után két órakor is. ha kell. S odafigyelnek minden újra! Mindig akad valaki, aki belevág valami eddig nem voltba, s ha sikerül, a következő évben már többen is követik, mígnem a harmadik évben szinte az egész falu belefog. Az ok? Ezek az emberek még nincsenek megfertőzve a szórakozás kisördögével. . . Megtudjuk, hogy például tavaly, a saját ellátást nem számítva, több mint 30 millió forintot termeltek itt a családi portók. Van, aki görög- és sárgadinnyével foglalkozik, nem kevesen fólia alatti zöldségtermesztéssel, híresek az itteni sertéstenyésztők is, miként a 30 hektáron csoportosan dohányt termesztők mellett sem mehetünk el szó nélkül. S bizony ma még (vagy már?) kevés község mondhatja el azt magáról, mint az itteniek: újra növekszik a háztáji szarvasmarha-állomány. — Mindez az iparkodás meglátszik a községek gyarapodásán is? — kérdezem Pintér Józseftől. — Évekkel ezelőtt azt bátorkodtam mondani, ha elkezdik az első új házat építeni a faluban, akkor annak örömére berúgok. Mert addig legfeljebb a régi verandát üvegelték be, vagy fürdőszobát alakítottak ki a régi házban. A pénz egy része kocsira ment, meg persze a gyerekeknek házépítésre, de azok a házak máshol épültek. Napjainkban viszont újabb és újabb házakkal gyarapodunk. Különösen Ti- szavalk fejlődik ugrásszerűen. Tudja, lassan mi a gond? A fiatalok visszaáramlása. Már-már nem tudunk munkahelyet biztosítani---A borsodivónkai Kossuth Tsz a tavalyi 6 millió forintos növénytermesztési kiesés (aszálykár) ellenére is nyereségesen, méghozzá valamivel több, mint négymillió forint eredménnyel zárta az 1986- os esztendőt. Ez évre a dupláját tervezik. — Ügy érzi reális ez a terv? — tekintek kérdőn az elnökre. Ö nevet. — Miért blöffölnénk? Mi úgy érezzük, amit terveztünk, az teljesíthető. Az indulást a búza gyengébb kelése ellenére is stabilnak látjuk. Persze, hogy végül is mi realizálódik, az függvénye az időjárásnak, az ország helyzetének, a piacnak. Napjainkban minden fórumon azt mondják: mindenekelőtt nyereségesen gazdálkodni! Ezzel azt mondták ki: nem volumenben, mázsákban kell gondolkodnunk. Szerkezetünket ezért már korábban is a nyereségtermelés irányába alakítgattuk, formálgattuk. Például az ipari tevékenységet! Ügy néz ki, sikerült ki- böjtölnünk az általunk gyártandó tömítőbetét (a konzer- ves üvegek zárófedelének szerves része) elfogadtatásának kálváriáját, és végre sínre került a dolog, hisz a Nyíregyházi Konzervgyár évi 100 tonna ilyen „masszát” igényel. Jó üzlet. Szeretnénk a váci és mosonmagyaróvári kötöttárúgyárnak több fazonban tréningruhákat készítő varrodánkat is két műszakra felfejleszteni. A növénytermesztésben a szerkezet nem változik, viszont a mennyiség, a termésátlag hajszolása helyett a költségtakarékosság kerül még inkább előtérbe. Az állattenyésztésben már megindult a juhászat fejlesztése, eddig elsősorban állománycserére került sor, de a 2800-as anyaóllomá- nyunkat 5 ezres állományra akarjuk felfejleszteni. — összességében hogyan summázhatjuk: mi a Kossuth Tsz vezetésének terve 1987- re? — Eredményeinkkel szerelnénk megpályázni a Kiváló Tsz címet! Azt hiszem, ez nem kevés. Maga is így látja? Hajdú Imre Összeszerelés közben ... Több százezer darabra van igény. A tartály működéséhez fele annyi víz szükséges, s bármilyen keresztmetszetű vezetékre rá lehet kötni. Fotó: Balogh Imre Mozgó alkatrészt nem tartalmaz Tartalyterapia — Az egész úgy kezdődött, hogy elromlott a tartály. Már nem tudom, hogy mi, lehet, hogy az úszó, lehet, hogy a lánc szakadt le, de az is lehet, hogy a harang ment tönkre. Megrepa- ráltam, de közben azon gondolkodtam, hogy miiképp lehetne a hibaforrásokat leszűkíteni ... Zsámbok János autószerelő, javító kisiparos. A személygépkocsi és a WC öblí- tőtartállya meglehetősen távol áll egymástól, ettől függetlenül egy ezermester mindenre vállalkozhat. Néhány héttel ezelőtt a televízió már egy Ferbok névre elkeresztelt, mozgó alkatrész nélküli WC-öblítőkészüléket reklámozott. Igaz, azóta már eltűnt a képernyőről a tartály, de a tény, tény marad: Zsámbok János dlyan szerkentyűt konstruált, amelynél meghibásodás/ nem, vagy csalk igen-igen elvétve fordulhat elő. — Megúntam az állandó javítgatásokat, kitaláltam tehát egy újat — mondja a kisiparos. — Ami pedig a reklámot illeti: lényegesen nagyobb a kereslet iránta, mint amennyit gyártani tudunk belőle, így egyelőre nem lett volna etikus tovább hirdetni ... Az ötlétből viszonylag rövid idő elteltével tett lett. Zsámbok találmányát — ahogy mondani szokás — felkarolták, az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet minősítette a tartályt, amelyet végül is magyar szabadalommá nyilvánították. iLátva a készüléket, mondhatnék: pofon egyszerű az egész. De mégis! Valakinek ki kellett találnia! A prospektus, amely hirdeti, a következőket tudatja az öblítőtartályról : , ,vi lágviszony latban is új megoldás elvén működik, működéséhez bezárt, összesűrített levegőt használ fel. Vízzel való fel- töltéséhez, szabályozásához mozgó alkatrész nem szükséges, nagymértékben víztakarékos, gyors, ismétlő öblítésre alkalmas. Könnyén szerelhető.” iHasznosításra a szabadalmat a Fernuwion külkereskedelmi vállalat kapta meg, a Ferbok nevet részben ettől a cégtől és részben a feltaláló nevétől kapta: FERrunion és ZsánSBOK. Gyár tarai a miskolci Épszer kisszövetkezet kezdte el, de mivel ennék a cégnek más munkája is van, így évente 30—35 ezer darabnál többet nem tud készíteni belőle. Pedig legkevesebb évi 200 ezer darabra lenne igény ... ilgy hát a feltaláló gondolt egy merészet, s ő is alapított egy kisszövetkezetet, tizenöt taggal. A forgóeszközökre és a beruházásra 16 millió forint bankkölcsönt vettek fel, kezdeményezését a városi tanács, a Kiszöv, a Nemzeti Bank miskolci fiókja egyaránt támogatja, s az április 15-én megalakult kisszövetkezet jó úton halad affelé, hogy ez év végén megkezdhessék a tartályok gyártását. — Mintegy negyedmillió darabot szeretnénk készíteni belőle évente — magyarázza Zsámbok János. — Addig is azonban találtunk egy kooperációs partnert. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat ipari telepén igen rövid idő alatt képes berendezkedni az öb- ilítőtartáiy gyártására. Júniusban, vagy júliusban kezdhetik is az összeszerelést, évente százezer darabra vállalkoztak ... A Ferbók WC-öblítőké- szülék termelői ára 1060 forint, a kereskedelem 1200— 1250 forintért kínálja, már természetesen, ha lehet belőle kapni. Ez idáig a miskolci Tüzép-telepen a Fészek Áruház árulta, s egy keveset lehetett kaprai a Skálában is. Igaz, ára majd’ kétszerese a hagyományosnak, de ahogy a feltaláló mondotta : felszerelése után nincs vele gond ... — Nem kétséges, anyagilag én is jól járok majd a gyártással — jegyzi meg Zsámbok János —, ám igen sóik munka is van vele. Egyébként szerintem óriási a piac felvevőkészsége, s már külföldről is érdeklődnek a Ferbok iránt. Vegyes vállalatokat lehetne létrehozni külföldi cégekkel a gyártására, de ez még odébb van... I. S. Méhek az almáskertekben n vezetésről kezdőknek és haladéknak Hatalmas virágoskert látványát nyújtja ezekben a napokban a bodrogközi Györgytarló, Páterhomok és a Hódi-tanya határa. Szirmot bontottak és teljes pompájukban virágzanak az állami gazdaság gyümölcsfái. összesen 320 hektáron alma-, 180 hektáron körteültetvény díszük. Különösen a györgytarlói fiatal almáskert biztat ígéretes terméssel. Eddig ötször permeteztek, s természetesen az elvirágzás után azonnal folytatják a növényvédelmi munkát, annak megfelelően, ahogyan az NSZK-ból vásárolt legmodernebb mérőműszerek erre „utasítást” adnak. A drága műszereket az ültetvényekben helyezték el, s pontos adatokat szolgáltatnak a hőmérsékletről, a levegő páratartalmáról és a gyümölcsfák leveleinek ned- vességi állapotáról. Ezeknek az adatoknak az alapján dönti el minden esetben a gazdaság növényvédelmi szakmérnöke a permetezés idejét és a szükséges szerek keverési arányát. A gazdaság vezetőségén és dolgozóin kívül a méhek, ezek a szorgalmas szárnyas „dolgozók” is örülnek a gyönyörűen virágba borult alma- és körtefáknak. Reggeltől estig dongnék, röpködnek virágról virágra, s nagy buzgalommal gyűjtik a virágport és a nektárt. A Bodrogközi Állami Gazdaság ugyanis szerződést kötött több „sokcsaládos” méhésszel, akik százával telepítették ki kaptáraikat a gyümölcsösbe. A méhcsaládok oda-vissza szállításáról az állami gazdaság gondoskodik, de megéri mindkét félnek, hiszen a méhek a gazdaságot a biztonságosabb beporzás, s így a terméskötés által, a méhészeket pedig a gazdag méhlegelő nyújtotta bőséges mézeléssel „támogatják”. (h. j.) Már szárnyra kelt a hír, hogy változnak a járművezetői viizsga szabályai. A nyilatlkoZaltokból egyértelműen nem derült ki, hogy szigorodnak-e a jogosítvány megszerzéseinek feltételei, az azonban bizonyos, hogy sókkal inkább a forgalom valós körülményei között próbálják ki a „mazsolát”. Előzetesen annyit tudok még, hogy feltehetően mellőzik a tanpályán való szlalomozást, viszont a jelöltet megvallatják arról, hogy tud-e az országúton előzni. A változás dátuma még nem bizonyos, de az tény, hogy a változtatás oka kettős: az utak állapota nem megfelelő, s elaggott a kocsipark is. Rosszabb utakon, vénülő autóikkal, nagyobb forgalom közepette csak az óvatosabb, jobban mondva a hozzáértőbb vezetés mérsékelheti a baleseti statisztika ijesztő számait. És ennek a reménynek nem mond ellent az a tény, hogy a nyár elején fölemelik a sebességhatárokat az autóúton és az autópályán. Május 11-én egy közleke- déspszidhológus tartott előadást Miskolcon. A hivatásosokról beszélt, de észrevételei hasznosak lehetnek az úrvezetőik számára is. Dr. Bereczky László tapasztalatai szerint nem mindenki alkalmas arra, hogy a volán mögé üljön. Zongorázni megtanulhat az ember, de csak kevés kiválasztottnak adatik meg, hogy művészként a pódiumra 'kerüljön. A művészek megméretnék, s a pilóták is vizsgáznak. Devizs- gáziik-e minden nap, a nap minden percében — úgy például, mint egy városi autóbusz pilótája — az a vezető, aki direktor fotelban ül, s kezével nem a kormányt és az indexet kezeli, hanem a tucatnyi gornbú telefont? Az ember nem tud kibújni a bőréből, s ezért a szakma léleklátói azt vallják, hogy az eredendő emberi tulajdonságok markánsabban jelentkeznék, könnyebben tetten érhetőek a nagy sebességgel mozgó jármű vezetőjénél, mint annál, aki székben ülve dirigál. A pszichológustól hallottam, hogy a tömegközlekedési eszközök irányítóit szigorú és tudományos alapon nyugvó alkalmassági vizsgának vetik alá. Sókan és sokszor berzenkedtek az ilyen próbák ellen. Dé nem mindegy az, hogy az utas, kettő vagy négy forintért kire bízza a biztonságát, az életét. A közlekedési eseményék (karambolok, szerencsés meg- úszások) egyszeriek és megismételhetetlenek. A volán mögötti pilóta nem tévedhet. A báirsonyszékes vezető tévedésének kihordási ideje hosszabb, s a közvélemény szerint megbocsátható és felejthető ... Olyan időket élünk, amelyek közepette a vezető megítélése egyre inkább egy mércével méretik. A demokratizmus és nyilvánosság kérdése ez. Bár az tagadhatatlan, hogy egy utcai karambol nagyobb port vert föl, mint egy vállalati fizetésképtelenség. Tagadhatatlan, hogy a kék-fehér kocsi nagyobb diszkrécióval száll ki egy gyári vezető ballépéséhez, mint egy Tra- bant-döngölő akcióhoz ... A dolgok, persze csak bennem keveredtek össze. Más a közlekedés, más az ipar és a politika. Más ? Valahol, kimondatlanul is él, munkál és fegyelmez a szabály: vezetni tudni kell. Itt is, ott is. Jogosítvánnyal, vagy erényekre Okot adó előélettel, de mindenképpen eredményekkel, s sikert hozó stílussal. Itt is, ott is változnak a szabályok. Gyakran táblák sem jelzik a legjobban jár.r ható utat. Pilóták, vezetők: figyeljetek! Mi, utasök, kiszolgáltatottaknak tűnünk ugyan, de többen vagyunk.... Brackó István
