Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

mmrnsmm KAPCSLOTOK Meg méret ne Mérőműszerekkel Változott a cégér, válto­0 zott a gazda, változott, il­letve változóban van a termékskála is . . . Egyvalami azonban adott: az ipari appará­tus. Ez a gárda negyedszázada még mosógépet is javított, jó évtizede már életmentő készü­lékek is kikerültek innét, moá pedig kohászati mérőműszerek­re specializálódnak. Korábban a céget Vimelux-nak hívták, az­tán Medicor-Orelnek keresztel­ték el. jelenleg elég hosszú a neve, úgy hívják: Ipari Elekt­ronikai Közös Vállalat. Volt ugyan névadó pályázat, de az ítészek egyik fantázianevei sem találták megfelelőnek. Marad­junk tehát mi- is az IEKV- nél... A nehéziparra orientált Mis­kolcon üde színfoltként jelent meg 1976-ban a. Medicor. Itt, ahol bár képeznek finommecha­nikai műszerészeket a meglepetés erejével hatott egy orvos-elekt­ronikai készülékeket összesze­relő üzem, s az évek múlásá­val az innen kikerülő diagnosz­tikai táskák országhatáron túl is hírnévre tettek szert. A vá­sárokon szerzett elismerések alapján állíthatnék, kiválóan dolgozott a cég, de az anyavál­lalat pénzügyi nehézségei miatt megvált tőle. Vevőként — mily paradoxon — nehézipari válla­latok jelentkeztek érte. A Lenin Kohászati Művek és a Kohásza­ti Gyárépítő Vállalat. A laikus gondolhatná: itt, ebben a me­gyében, ezen a megyeszékhe­lyen nem képes gyökeret verni Közösíönnvebb egy elektronikai késziítli hatékonyabb egvüttműkö- szakosodott gyár... Nos*S|'e. Ez a tanácskozás gyakor- nem igaz! Bár a Medi^' döntéseket hozott. Országa- csút intett a városnaki«ban a vaskohászati-eleklro- elektronika és a finoiF”ai és automatizálási műszer- nika meghonosodott. Efartás nem kielégítő, elmarad- lehetett, s nem is állt szfak a nyugati országok mö- ban a két vevőcégnek !ött> s ezt az elmaradást sürgő- innen 6íl be kell pótolnunk. A ma­A kohászok itt és mo&°k kezdeményezése akkor lyamatosság hívei voltortént’ amikor a muszergyar- akartak a volt Orel-ből, P megoldása elsődleges, dicséretes kezdemén)'-^ kohászat vezérigazgatója, számított, nemcsak nál^'ótos László ehhez a követke- külföldön is visszhangrüSket fűzte­KGST Vaskohászati véleményem szerint olyan gp,fnLe 'T. 1 _é krtóközpont alakulhat ki Mis­SÄJSStlXÄ -ft.«1 r“ tr,* ,»,0.,: Miskolcon 'SSfc kítsák kfk-i aKGST°taßig' hogy megkétszerezzék, sőt v,- ,a megnégyszerezzék jelenlegi ter­vaskohaszat. elektronika elésüket Nemcsak egyes mű­matizalasi muszergyai|erej{el a esúcstechnológiá- központi bázisát. Janua^z tartozó műszerrendszereket ez az állandó bizottság készíthetünk. Olyan szellemi küldött ‘lékekről akarjuk lefújni a ~!3e'.. ,10^v tanulnia ortj amelyek azért hevertek f g.vai.toxozpom kialak ä porosodtak eddig, mert a lehetőségeit. A vegeredn kg valósításra. a gyártásra nem Nos, B. V. Goloszkov, :*«dt vállalkozó... moszkvai titkárságának V Természetesen egyedül nem szati osztályvezetője ezt egy,,. A félezer embert fog­kozta a testületi ülést ^Úkoztató közös vállalat eddig — Az utóbbi évekbé, s ezentúl is partnerekkel dol- lépés történt a tagors/.á.- °tL dolgozik. Olyanokkal, akik az alkatrészeket szállítják, s olyanokkal, akik a gyártáshoz szükséges receptúrát adják. A gyár igazgatójának, Hrabár Sándornak munkakönyvében megszaporodtak a bejegyzések, bár a dokumentumot jó ideje nem látta. Három cég, egy mun­kahely: — Vimeluxosból medicoros- nak lenni, talán nagyobb ugrás volt. Most nem a szakmai átál­lás jelent gondot. A műszer­gyártó készség eredendően ben­ne van ebben a csapatban. Az új készülékek nem elsősorban technikailag különböznek a ko­rábbiaktól, hanem a felhasznál­hatóságban. A műszaki tartal­mat tekintve jelentős eltérés nincs az új és a régi gyár, a holnapi és a tegnapi termék között. Perdöntő lehet viszont a sorozatnagyság. Jók a kilátá­saink. Ha egy műszercsalád nagy szériában készül, akkor relatíve csökkennek a költségek. Medicoros koromban könnyebb dolgom volt. Megkaptuk a ter­vet, megszervezték a piacot. He­lyettünk . . . Most magunkra le­szünk utalva. Nagyobb a fele­lősség. s talán nagyobb lesz a sikerélmény is. A gyárban azonban most nincs hurráhangulat. Senki sem mondja: meghalt a Medicor, él­jen az IEKV... De már min­denki nyugodt, bizakodó. Bizo­nyítani akarnak ... Talán a volt gazdának, de legesleginkább maguknak és a világnak. Van bennük kurázsi . . . (illésy) A négyek vegykonyhája A Borsodi Vegyi Kom­# binát, az Északma­gyarországi Vegyi­művek, a Tiszai Kőolajíi- nomitó és a Tiszai Vegyi Kombinát együttműködésé­ben nagy szerepe van a magyar—szovjet petrolké­miai programnak, aminek alapján a hetvenes évek elején a TVK-ban felépült etiléngyár látja el a szov­jetunióbeli kalusi és a ka­zincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát feldolgozó üze­meit is alapanyaggal. A BVK 1978 óta évente 75-79 ezer tonna etilént kap Leninvárosból a PVC előállításához, s jelentékeny . mennyiségű etilén jut el a Kalusi Klórvinil Egyesülés PVC-üzemébe is. Ez az egyezmény azonban az ott befejeződő beruházás után. ez év közepén „megfordul", vagyis a TVK kap a Szov­jetunióból etilént, aminek nagyobb hányadát a Le- ninvárosban felépült lineá­ris polietilén üzemben dol­gozzák fel. Igen jelentős az az együtt- * működés is, ami a Borsodi Vegyi Kombinát és az ÉMV között kialakult. Ez egyszer egy fontos vegyipari alap­anyag, a foszgén szállításá­ra vonatkozik, a másik pe­dig a poliuretán műanyag­gyártás továbbfejlesztését teszi lehetővé. A poliuretán — amelyet a textilipar és n bútoripar használ fel a legnagyobb mennyiségben — hazai gyártásának az ÉMV a gazdája. Jelenleg a gyártásához szükséges alap­anyagok túlnyomó többsé­ge tőkés importból szárma­zik. Ám részletes tervek készültek arra, hogy az im­portot a gyár megszüntet­hesse, és kooperációs kap­csolatokkal felszámolhas­sák a függőséget. Ennek a kooperációs kapcsolatnak az alapján a BVK-ban fel­épülő MDI üzem nagysága lehetővé teszi, hogy egy jugoszláv céggel termék­csere keretében biztosíthas­sák az ÉMV számára szük­séges poliuretán alapanya­got. A Borsodi Vegyi Kom­binátban felépülő MDI üzemhez viszont az Észak- magvarországi Vegyiművek szállítja majd a formalde­hidet. H. G. Fodrászkodnak, sütnek, főznek Ha nem ízlik a mun­# kahelyi ebéd, az em­ber mond valami „szé­pet", hazamegy és kipótol­ja. De mit tehet az a dol­gozó, akinek a sivatag kel­lős közepén támad gusztu­sa valami finomra, s nincs a közelben sem a jói főző feleség, sem egy étterem9 Feltehetően a szép szavak itt sem maradnak el, a munkás veszi a szerszámot és dolgozik — kedvetleneb­ből, rosszabbul, mint más­kor. Az idézett példából ki­tetszik, mekkora felelőssé­get vett magára a Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat, amikor arra vállalkozott, hogy külföldi beruházáso­kon dolgozó magyarok el­látásával keresi a kenyerét. A miskolci központú cég 1974-ben, az orenburgi gáz­vezeték építésénél debütált. Az öt éven át tartó beru­házás során nemcsak enni. inni adtak a nehéz körül­mények között dolgozó ma­gyaroknak. Ahogy vendég­látó körökben mondják, már akkor komplex szolgál­tatásra törekedtek. Kezdve az építők munkaruhával való ellátásától egészen az ebéd utáni feketéig, vagy a szálláshely takarításától g fodrászkodásig. A tíz nagy, munkahelyi és gyermekétkeztetéssel fog­lalkozó hazai vendéglátó vállalat közül a Bükkvidéki lett az, amelyik nagy előny­re tett szert a többiekkel szemben. Éppen az oren­burgi példa nyomán váltak népszerűvé — a kinti ma­gyarok kedvezően fogadták működésüket, s ez megnyi­totta a borsodi bég előtt a külföldi szereplések sorát. A vállalat szakácsai, kony­halányai, mosógépkezelői eljutottak Líbiába, Irakba, Algériába és több ízben a Szovjetunióba. Mindenütt bebizonyították, hogy az el­látás hangulati tényező, s ők képesek ezt a hangula­tot jó irányba befolyásolni. Ehhez persze az kellett, hogy külön szervezési és fejlesztési főosztályt hozza­nak létre, amelynek tagjai az évek során rengeteg ta­pasztalatot gyűjtöttek ösz- sze. Megtanulták, 'hogyan kell intézni a valutáris ügyeket, a szállítmányozást, hogyan kell alkalmazkodni a munkaterület éghajlatá­Tengizben 2500 emberre főznek Termoszkacsík a Kaszpi-tónál hoz, a környék beszerzési lehetőségeihez. És termé­szetesen azt is, kik alkal­masak a külországi mun­kára. hiszen nem mindegy, hogy hazánkat kik képvi­selik. A Bükkvidéki Vendéglá­tó Vállalat külszolgálatosai jelenleg a Kaszpi-tó mel­letti Tengizben, egy kőolaj- előkészítő, valamint a hoz­zá tartozó gázfeldolgozó komplexum építésénél te­vékenykednek. Az 1991-ig tartó beruházás még az elején tart, a szálláshelyek és az ellátásukat szolgáló létesítmények jórészt elké­szültek. Á 350 vendéglátós az 5000 adagos konyhának még csak a felét használja ki, mert a többi munkás csak a későbbiekben érke­zik Tengizbe. Addig is meg kell azonban küzdeni a fél­sivatagi körülményekkel: naponta háromszor étke­zést, védőételt, -italt szállí­tanak az építőknek. Arra nincs mód, hogy mindenki a nagy. központi étterem­ben ebédeljen, ezért ter­moszkocsikkal szállítják az egyes munkahelyekre a me­leg ételt, italt. Közben millió más dolog is a vendéglátósokra há­rul. Takarítják, fűtik a szál­láshelyül szolgáló alumí­nium konténerházakat, bü­fét üzemeltetnek, különbö­ző berendezéseket javíta­nak, munkaruhát mosnak, fodrászatot működtetnek. Megpróbálnak mindent megadni a fővállalkozó Vegyépszer, valamint a 30 alvállalkozó cég dolgozói­nak. Nemcsak azért, mert tudják: ha jó a hangulat, jól megy a munka, hanem mert jó pénzt keresnek. A Bükkvidéki Vendéglá­tó Vállalat bevételének je­lenleg majdnem egynegye­de származik a szovjetunió­beli komplex ellátásból. És ez azt jelenti, hogy nagyon oda kell figyelni, nem sza­bad „leszerepelni”, meri oda az üzlet, legközelebb nem hívják őket. Erről egyelőre szó sincs. A vál­lalat vezetői máris újabb szovjet és egyiptomi vál­lalkozásról tárgyalnak. A leendő külföldi munka at­tól függ, a magyar építők elnyerik-e a megbízást. Ha igen, ott lesznek a borso­diak is. Felvonulnak mele­gítőkonyháikkal, termosz- kocsijaikkal és sütnek, főz­nek ... M. Szabó Zsuzsa megyei es két hóna- a témá- ahol meg- P, három pari üze- őszövelke- ;ak), már : ró 1, min­ek tartot- ések nem :ok híján, beszámol- iom, hogy •t íródott lemélyben. yik inter- : a nyilat- án, hogy ízületeit, s jjű vállal- onális ál- gy aztán, n megbán - zatot csak egyzi. Ne- ■k, de lé­iét közlök, ben, hogy dolgozatot ztője, ter- íak a gaz- ak, amely- z autó. a televí- ia annak, boz" mek- kapott. A riás kocsi- aúton jár- legmozgat- iantáziáját. »olás nap- >ú nyugdí- horgász a Rakacai-tó partján arról faggatózott, hogy vajon mennyibe kerül majd a se­bességváltó és kuplung nél­küli törpeautó Magyaror­szágon. Azt nem tudta, bár a gyártó hódmezővásárhe­lyiek nem mulasztják el hangoztatni, hogy a Puli japán motorral, francia megrendelésre készül, s az ára 150 ezer devizaforint­nak megfelelő. A rintára ennél n.V! gasabb lesz, félti francia partner K tartja a teszt-próR del, ha a japánok, tőkésítésre is adí motort, feltéve, hl csaknem dupla tel leadva 80 kilómé sebességre képes, . a hazai kereskedő Fo- és csutköMizelésu teJieraK Szilágyi és Disk! motor* és gépgyorn „Modern" fiözeke-, traktor* és outöjavltó ____________________^ E gy „özönvíz előtti" miskolci hirdetés. lomba hozza 150—200 ezer forintos áron, s erre a ko­csira lesz-e kereslet itthon. Gyakori a feltételes mód. sok még a bizonytalanság. Tény, hogy ma Magyaror­szágon van egy személygép­kocsi-gyártó cég. De ver­senyautót is csinálunk. Ez a megállapodás csaknem egy­idős a Pulival. De gondol­junk arra, hogy hazánkban mintegy háromnegyed évszá­zados hagyományai vannak a gépjárműgyártásnak. De nem sorolom a példákat, csak arra szeretnék utalni, hogy a harmincas években Miskolcon is készült „fa- és csutkatüzelésű teherautó". A Szilágyi és Diskant Motor- és Gépgyár éppen a mosta­ni sajtóház helyén alapított gyárat, nyolc évvel a szá­zadforduló előtt. De hivat- kozhatom a jelenre is. Autó- buszgyártó nagyhatalom va­gyunk. Speciális rendelteté­sű teherautókat gyártunk. A győri Rába-Steiger trak­tor nemcsak a felázott föl­deken, hanem az ingová­nyos piacon is kiállja a próbát. A Diósgyőri Gép­gyár autóalkatrészeket szállít Olaszországba, s ezért cse­rébe kamiont kapunk. A magyar elektronikai és al­katrészipar már régóta part­nere a szocialista országok autógyárainak. Valahány tu­cat műszerfalért egy autót kapunk. De ilyesmiről ál­modnak Ózdon is. Egy autó értékének eg.vharmadát, egy­negyedét a motor teszi ki. Ez a lelke a járműnek. Há­rom, négy itteni motorért kaphatnánk egy komplett gépkocsit. Az ózdi ötlet már a próbapadon van. Egy át­alakított Ladát hajt a nyu­gatnémet Elco-motor. A kí­sérletek tapasztalatai kedve­zőek. Az ózdiak készülnek. Keveset gyártani nem sza­bad, túl sokat nem képe­sek. A határ 50 és 300 ezer között húzódik. Vigyázni kell a határok­ra. És mélyebbre kell ásni. A háttért és az előzményt próbálom felvillantani. A mi közvéleményünk mindig is fogékony volt a motori­zációra. Újkeletű példa, hogy a szocialista országok közül elsőként Magyaror­szágon rendeztek Forma—1- es versenyt. A Szovjetunió­ban hasonló vállalkozásba kezdenek. A tapasztalatok­ról a magyar fél vélemé­nyét is megkérdezték. A kocsik színválasztásá­nak korlátolt tudatában vizs­gáljuk meg még egyszer a feltételeket és a lehetősége­ket. Ma Magyarországon más­fél millió személygépkocsi fut, s az átlagéletkoruk meg­haladja a nyolc évet. Öreg­szik a járműpark. A poten­ciális igénylők száma ne­gyedmillióra rúg. Az évi behozatal százezer darabra prognosztizálható, de ez ke­vés. Egyaránt nem elégíti a pótlást, illetve a cserét és az új igénylők kielégítését. Ladára, Skodára öt-hat évet kell várni. A kilátások nem lúlzottan biztatóak, hiszen n hazai íogvaáktói tempó éven­te háromszázezer kocsit tart kívánatosnak. A szocialista országokból kapnánk száz­ezret, de mi lesz a többi­vel ... A General Motors, a Mogürt és a Rába akciója, úgv tűnik, hogy kútba esett, az ötszáz darabos indiai tranzakció csak szépségta­pasz a gondokon. A lengyel (Polski Fiat 700 és 1300 köbcentiméteres kocsik), a japán Suzuki, a nyugatné­met Volkswagen, a cseh­szlovák Skoda cégekkel való tárgyalások még a zöld, il­letve fehér asztal mellett folynak. Nem hivatalos hí­rek szerint szó volt egy más néven forgalmazott, szuper­új Zaporozsec átvételéről is . .. Nem a bizonytalanságo­mat, hanem reményeimet szeretném megosztani az ol­vasóval. Valamit tenni kell a gépkocsival, hiszen igény van, s talán a lehetőség is megteremthető arra. hogy a nálunk forgalomba hozható gépkocsik száma növeked­jék. (Ma Magyarországon 135 autó jut ezer lakásra. Az NSZK-ban és Angliában háromszor ennyi, az USA- ban négyszer ennyi.) Véleményem szerint a magyar személygépkocsi­gyártás beindítása nemcsak szorító ellátási gondokat ol­dana meg, hanem piacot, perspektívát, s lehetőséget adna tucatnyi hazai vállalat­nak a megélhetésre és a boldogulásra. Ez viszont az újmódi kapcsolatok megte­remtése, az együttműkö­dés kölcsönös alapokon nyugvó előnyös szándé­kának kinyilvánítása nél­kül nem megy. A magyar gazdaság legnagyobb vállal­kozása lenne ez. Újkori ipartörténetünk új fejezete lehetne. De csak remeket szabad csinálni. Olyat, amely nagy szériában készül, te­hát gazdaságos a sorozat- nagyság. Százezres tétel alatt felesleges számítgatni. Környezetkímélő legyen, s ne fogyasszon sokat, s leg­alább olyan komfortot biz­tosítson, mint amilyet egy Volkswagen Passat, vagy egy kisebb Renault, vagy csak a hallomásból ismert Lada-Szamara. Túl magas a mérce? Alább nem adhatjuk, ki­sebb reménnyel nem szabad belevágni. A bóvliba bele­bukunk. Az ipari körzetek közül a borsodi pályázhat legnagyobb eséllyel egy autógyárra. A műszaki ta­pasztalat, a hely szelleme, a gyürkőzés szándéka esélyt ad erre. De inspirálhat a megye fogyatkozó gazdasága is. Valami olyasmit kell produkálni, ami hasznot is hoz, hasznos a megyének is, s ami sikerélményt ad­hat az itt dolgozó vasas em­bereknek és műszakiaknak. Erről a hármas egységről nem szabad megfeledkezni. Vannak persze más feltéte­lek is. Zöld mezőben autó­gyárat építeni nem szabad, nem lehet. Legalábbis ne­künk. Milliárd dollárok kel­lenek hozzá. De vannak, lesznek elárvult üzemcsar­nokok. Olyanok is, amelye­ket a tárgyaló külföldi part­ner is előírt, mondjuk húsz futballpálya nagyságú. Öz- don jó motort gyárthatnak. Dunaújvárosban autó-karosz- szériára is alkalmas lemez- készítésre rendezkednek be. A volt miskolci Medicor, a sátoraljaújhelyi Telefongyár elektronikus alkatrészeket készíthet. A Diósgyőri Gép­gyárban nem idegenkednek attól, hogy egy mérsékelt hatékonysággal működő ha­talmas üzemcsarnokot ka­rosszéria-összeszerelő üzem­mé alakítsanak. Érzem a jogos ellenvetést: ismét sok a talány. Sorolom a tényeket: Borsod-Abaúj- Zemplén az egyoldalú, s az egyetemlegesen országos ér­dekű iparfejlesztés miatt el­vesztette dinamizmusát, lo­kális és személyre 'szabott egzisztenciális gondokkal küzd. A monokulturális gaz­daság hátrányai most kul­minálnak. Mert tény az, hogy a késztermék-gyártó területek jobban prosperál­nak most, mint a kiszolgáló megyék. A helyi gazdasági törekvések a gazdaságtalan termelés megszüntetését, a mikroelektronika, a robot- technika, a magasabb fel­dolgozottsági fokú termékek gyártásának növelését tűz­ték célul. Mindezek megva­lósítására, kiváló alkalom lenne, lehetne az autó. Erre inspirál az indusztrializációs hagyomány is. a termelő- eszközök értékének jelentős volta és az érdekek egybe­esése is. Készül-e majd személy- gépkocsi Borsodban? Sokak kérdése és talán érdeke ez. Jobb pillanataiban más is gondolkodik erről, nemcsak én. A témával kapcsolatban hivatalos és nem hivatalos véleményeket ismerek. Ez bátorított föl ennek a dol­gozatnak a közreadására, abban a reményben, hogy a vállalati kapcsolatok erősíté­se piacra hozhatja a kor­szerű technika, a vállalati kooperáció megtestesítőjét, a gépkocsit. Visszatérve a bevezetőben idézett érzelmes gondolatok­hoz . . . Minek nevezzük a majdani borsodi gépkocsit? Szerény hozzájárulásként in­gyen és bérmentve közre­adom találmányomat. Le­gyen a neve az ugyancsak korábban közreadott kívá­nalmaknak megfelelően: BO­RA. Ez éppúgy jelenti az északkeletről fújó szelet, mint BOR-sodot és az A-utót... Brackó István a z egyéni és kollektív kapcsolatok alakulását w '••'monikusabb helyzet kialakulását éppúgy gátolja sok régi o szomszédság és a közelség, a szimpátia és I Végződés, mint jó néhány, gyorsan avuló szabályozó, mesterség határozza meg, hanem az egymás) megítélés ugyanis vállalatot, szövetkezetei, tehát gazdál- ság és a kölcsönös érdekek felismerése is. Ám k« ^ó egységet minősít, s csak másodsorbon méri a produk- valami, ami az elvileg nyitott sorompókon áthajtja < ® társadalmi hasznosságát. Korábban a „szegény válla- dékokat, hogy azok, a „remekben" testet öltve has fok" viszonylag gazdag országa voltunk. Aztán hazánk ál­jának. Ez pedig a kényszer és a szükség. Akár a nyű lndó eposzi jelzője megváltozott, s arra utalt, hogy a gaz- akár egy majdani borsodi autógyárról legyen szó ... °9 vállalatok szegény országává vált. Ebben az összeállításban az ipari és kereskedelrir*09y most mi a helyzet, azt mindnyájan tudjuk, s csak csőlátókról, az együttműködésről, a gazdasági koop8!fmós bosszantása lenne ujjal mutogatni; egyszerűen ról szólunk. Nem teljes és nem végleges a kép. S *"ert az ü?Vnek nem Használna, s csak rontana a kap- . •. „ , .. . ... . . .'Ólotokon... Azokon a kapcsolatokon, amelyeket a józan htanyzik a palettáról, minden borsod, cég törekvései * „erint „orosabbre keHene {üini, Gazdasági megfente­számolhattunk be. Azt sem hallgathatjuk el, hogy < hból, önvédelemből is, hogy ezek a kapcsolatok hasznot az újmódi törekvéseknek java még nem valósult m< ózó együttműködéssé nemesedjenek. ; ’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom