Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. május 1., péntek Régi május emlékét idézve, kép az 1965-ös miskolci felvonulásról. A képen a Földes Ferenc Gimnázium akkori negyedik osztályos tanulói vonulnak. Maksay Zoltán felvétele Három év híján egy évszázada a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe május elseje. A II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusán 1889- ben R. F. Lavigne francia küldött javasolta a megjelent küldötteknek: minden ország, minden városában a munkások egy ugyanazon napon követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését. E nap kiválasztásában végül is az döntött, hogy az AFL már előbb az 1888-i Saint Louis-i kongresszusán úgy határozott az 1886-os chicagói események emlékére 1890. május 1-jén agitációs kampányt indítanak követeléseik megvalósításáért. 1886. május 1-jén a chicagói munkások tömegtüntetést rendeztek a 8 órás munkanapért, amelyet a rendőrség brutálisan szétvert. Az emiatt május 4-én a Hay- market téren tiltakozó nagygyűlést tartottak, amelynek több halálos áldozata volt, mivel provokátorok bombát dobtak a tömegbe. A gyűlés 8 munkás vezetőjét letartóztatták, s közülük négyet koholt vádak alapján kivégeztek. Május elsejét tenni a nemzetközi szolidaritás ünnepévé a ohicagói események indokolták elsősorban, de e nap mellett szólt az is, hogy az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulására az olasz Lucca városban 1531-ben épp május 1-jén került sor. Hazánkban az MSZDP vezetésével már 1890-ben megünnepelték május elsejét. Ugyanaz év decemberében pedig az MSZDP első kongresszusa úgy határozott: május elsejét minden esztendőben kötelessége megünnepelnie a magyar munkásságnak. A következőkben egykori május elsejék hangulatát idézzük fel, korabeli dokumentumok segítségével. S. Vincze Edit: Az útkeresés évtizedei című tanul- mámygyűjitem'én yében így idézi az első magyarországi május elseje eseményeit: „A párt (MSZDP) vezetői már 11889 novemberében hozzáfogtak a május elsejei nemzetközi munkásünnep előkészítéséhez. Az ünnep központi jelszava a nyolcórás munkaidő, a vasárnapi munkaszünet és más szociálpolitikai reformok kiharcolása volt. .. A rendőrség preventív intézkedései és kellemetlenkedései ellenére az első május elsejei proletárünnep impozáns tüntetéssé vált: a fővárosban több mint 60 ezer ember vonult ki a Városligetbe. A munkások a II. Internacionálé párizsi kongzat szellemében alkotott munkásvédő törvényeket követeltek. ..” Egy 80 évvel ezelőtti temesvári május elsejére így emlékezett vissza Gabriel József nyomdász, a dél-magyarországi munkásmozgalom egyik szervezője: „Közeledett (1907) május elseje. Meghirdették az ünnepi gyűlést, amelyet zenekarral az élen, utcai felvonulás vezetett volna be. De ez már Bandi úrnak (Bandi Rudolf akkori rendőr-főkapitány) is sok volt. Betiltotta mind a felvonulást, mind a gyűlést... Freund Gyula elvtárs, az akkori párttitkár, nem hagyta a dolgot annyiban. Budapestre utazott, rányitott IHadik grófra, ia belügyminisztériumi államtitkárra. .. azonnal jelentsék be öt Andrássy grófnál. (Andrássy Gyula gróf a magyar koalíciós kormány belügyminisztere volt 1907-ben). .. .Freund beszélt, és nem engedte a minisztert szóhoz jutni; azt követelte, hogy most, amikor végre nemzeti kormány került hatalomra, kezeljék a munkásságot igazságosan. Nem is kért kevesebbet, mint hogy mozdítsák el Bandit. Andrássy elképedve bámult. Egyedül azt a kérdést intézte a kérelmezőhöz, tényleg vállalja-e a felelősséget azért, hogy a tüntetés rendben fog lezajlani. — Igen! A teljes erkölcsi és anyagi felelősséget — hangzott Freund válasza, és sokatmondó mozdulattal nyúlt belső zsebe felé; hajlandó 20 000 koronát vagy akár többet is a miniszter kezébe letenni, hogy így adjon nyomatékot a vállalt felelősségének. (Még összesen 30 ikorona isem yvolt mála!) Andrássy intett a bal kezével és azt mondta: — „Jól van, hagyja csak, a tüntetéshez hozzájárulok, de aztán tényleg vigyázzanak a rendre. ..” Az első világháború évei alatt a hatóság tiltotta május elseje megünneplését. Ám sokféle, főleg ipar- és bányavidékeken megtalálták a módját a megemlékezésnek, s a terrortól sem riadtak vissza. Fodor József, régi szociáldemokrata, aki 1961- ben 700 oldalas memoárt adott át az MQZÍVIP KB Párttörténeti Intézetének, így emlékszik vissza az 1917- es tatabányai május elsejére: „Már hetekkel előbb gyűjtést indítottunk a zászlók, dekorációk, falragaszok költségeinek fedezésére. A gyűjtött pénz Tömböly Józsefhez és Dezső Sándorhoz futott be. Zászlóanyagot vettek rajta; piros zászlóanyagot kapott a pártszervezet, a bányásztagozat, az építő, a vasas és a famunkás helyi csoport. Egy nagy és sok apró nemzeti zászlócska is készült. Azok az asszonyok, akiknek varrógépjük volt, varrták, mások pedig hímezték a zászlókat... A tüntető felvonulás jelszavai: „Békét a népnek! Le a háborúval!. .. Éljen a szociáldemokrácia! Vesszenek a reakciósok! ... Éljen- a földreform! Földet a földnélküli parasztnak!” Rögtönzött bányászzenekar alakult.. . A „Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendég- fogadó” dallamára a következő szöveget énekeltük: „Elöl, elöl, sorba harcba, te jogtalan munkáshad / Zsarnokidat, hóhéridat táborunkból jól láthadd / Dörögd velünk: nincs számukra grácia / Éljen a szociáldemokrácia!” Az egyetlen, 1919-es május elsejét kivéve szabadon csupán a felszabadulás után ünnepelhetett, ünnepelhet a magyar munkásság e nagy nemzetközi seregszemlén. Lapelődünk, a Szabad Magyarország 1947. május 3-i számából a 40 évvel ezelőtti miskolci május elseje hangulatát idézzük fel végezetül. A többoldalas színes beszámoló ezt a szalagcímet viselte: Harmincötezer dolgozó nagyszerű seregszemléje Miskolcon. íme belőle egy rövid részlet: „Fél 10 körül már megtelik a népkerti sportpálya emelvénye, a pályát szegélyező dombokon söröshordók, borosüvegek várják a nagy nap bizonyára megszomjazó közönségét. Kint a ligetben épül a színpad, bódékat állítanak fel, hogy testet-lelket tápláló anyagokkal álljanak a közönség rendelkezésére. A népkerti sportpálya emelvénye vörös zászlókkal, nemzeti színű lobogókkal, lombbal, virágdísszel virít... hatalmas feliratok hirdetik: „Éljen a szabad május 1”, „Munkás-paraszt szövetség!”, „Munkásegység!” A világ legnagyobb „alkotói” Irigylem Öt, s Őket. Mert olyan érzés tulajdonosai, ami csak nekik adatik meg. (Emlékkép. Bömbölve rohantam haza valamiért annak idején. Vigaszt, köny- nyet törlő könnyebbséget egyedül ö tudott nekem adni. Ölébe bújva, simogató szavaival, mozdulataival elfelejtődött percnyi búm ...) Nagyra becsülöm Öt, s őket. Mikor látva babakocsit toló, súlyos szatyrokat cipelő, családot összefogó mozdulataikat, pi- nyurka, de oly hatalmas erőt, biztatást adó finom gesztusaikat, úgy hiszem, az örökkévalóság, a lét biztonsága sugárzik belőlük . . . A világ nagy csodái Ök. Kik e hívságos életben a legtöbbet, a legnemesebbet, a legeslegnagyobbat „alkotják”: az emberi életet. Hordva, táplálva, erősítve magukban a Jövőt. Hogy aztán a magzat ama biztonságos méhből kikerülve sivítva, a földi levegőtől kicsikét megdöbbenve, névvel és személyi számmal ellátott Valaki legyen. Később az óvó, féltő, minden apró rezdülésre felfigyelő, a végsőkig a gyerek mellett kitartó és minden áldozatot, szenvedést vállaló tetteik ... Honnan mindehhez az erejük? ... Szeretem Őt, s Őket. Akkor is, amikor még csak ősi szerepük legkez- detén kóstolgatják a nagyszerű Érzést, akkor is, amikor már kora miatt az ember fia földrajzi értelemben némiképp távolabb kerül tőle... De lélekben sohasem. .Hogyan is élhetnénk nélkülük? Hogyan lehet elviselni azt, hogy már nincs? ... Pedig egyszer az is bekövetkezik. Egy nap az esztendőből. Az Ő napjuk. Amikor egy szál virággal fejezzük ki hálánkat — mert más ajándékkal megköszönni mindazt, amit Ők adtak nekünk, nem is lehet. Hiszen vehetnénk Nekik bármily — mai fogalmaink szerint — nagy dolgot, minden kevés mindazért, ami... Május első vasárnapja; ez az év legszebb napja. Amikor reggel fölébredve furcsa, megmagyarázhatatlan gondolatok fészkelik be magukat agyunkba. Egyszerű szókkal, még egyszerűbb mindennapi cselekedeteinkkel, gondolatainkkal kell őt elismernünk. Őt, akit úgy hívunk: Édesanya. Mészáros István Kollár Sándorné több # mint húsz éve hűséges dolgozója a vasútnak. A középiskola elvégzése után a forgalmi szolgálatnál kezdte és innen vezetett az útja pénzügyi területre, majd tíz éve a Miskolci MÁV Igazgatóság személyzeti és köz- művelődési előadója. Mellesleg, de nem mellékesen vezető propagandista. De emellett akad még egy-két társadalmi tisztsége. Persze régebben is volt. Hogyan is kezdődött? — Mint ahogy sokan mások, én is a KISZ-ben kezdtem a közéletet, a politizálást. S azóta sem tudtam, de nem is akartam ettől elszakadni — mondotta. — Már nem is tudnám másképpen elképzelni az életemet. Az ifjúsági mozgalomban voltam KISZ-vezetőségi titkár, az igazgatóság KlSZ-bizott- ságának szervező titkára. Miután „kiöregedtem” a KISZ-ből, természetes volt, hogy a pártban folytatom. Jelenleg is tagja vagyok az igazgatóság pártbizottságának, a végrehajtó bizottságnak. Tisztségei mindig kötődtek az agitációhoz, a propagandához. Most a propagandamunka, a pártoktatás egyik irányítója. Van elég A Teszöv álltai az elmúlt évben meghirdetett újítási és találmányi versenyre megyénk 27 termelőszövetkezetének műszaki kollektívája nevezett be. Minap a mező- gazdasági szövetkezetek küldöttközgyűlésén került sor a dolga, hiszen hét pártvezetőségben, negyven alapszervezetben szervezi az oktatást. A MÁV Miskolci Igazgaverseny értékelésére, s a legjobb eredményt elért szövetkezetek jutalmazására. Első helyezést és ezzel 40 ezer forint jutalmat nyert a Bor- sodsziráki Bartók Béla Tsz. Második lett 30 ezer forintos jutalommal a Mezőkötóságához tartozó területen száz propagandista tevékenykedik a tömegpolitikai oktatás különböző tanfolyamain. Legtöbben gazdaság- politikai kérdésekkel foglalkoznak, de jó néhány csoportban tanulmányozzák a szocializmus politikai rendszere és ideológiai kérdéseit. Tartalmas, hasznos eszmecserék vannak 24 politikai vitakörben. A kihelyezett marxista— leninista középiskola két osztályában időnként ő is előad. Persze maga is tanult az elmúlt években: a marxista esti egyetem után elvégezte a munkásmozgalom szakosítót is. Sok szabadidejét áldozza fel. Úgy érzi, az embereknek egyre kevesebb idejük van arra, hogy munkaidőn túl politizáljanak. Szeretné, ha több időt fordítanának a közösségre, a kultúrára, több idő jutna a iközművcilődiésire, .pontosabban az önművelődésre. De ő „javíthatatlan” fel- világosító és propagandista, nem adja fel. Ügy véli, nem dolgozik hiába. Kollár Sán- dornét Lenin születésének évfordulóján a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel tüntették ki. (Petra) vesdi Matyó Tsz, míg harmadik 20 ezer forint elismeréssel a Mezőkeresztesi Aranykalász Tsz. A díjakat Hartman Bálint, a Teszöv titkára adta át az érintett szövetkezetek vezetőinek. Újítási és találmányi verseny resszusán elfogadott határo Hajdú Imre Pabló Picasso: Anya és gyermeke „At olyan napot, melyhez évszázadok óta állandósult 1 hiedelem vagy szokás fűződik, jeles napnak nevezik." | Portrévázlat ppa Istáról
