Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-25 / 121. szám
1987. május 25., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Három nap szabadságról Mélyen tisztelt vállalat! Örömmel értesítem Önöket, hogy nem idézhetnek be engem. Délelőtt, munkaidőben már csak azért sem, mert nem illik. Immáron egy éve, hogy rádióban, sajtóban hallgathatják, olvashatják, az ügyintézést kell az állampolgárok szabad idejéhez igazítani, hogy ne az értékes munkaidőben kelljen sokszor piszlicsáré ügyekben eljárni. Ez volt az egyik ok, amiért nem szívesen jelentem meg Önöknél reggeli kilenc órakor, másrészt, mert ha jól tudom, bizonyos hivatalokon, s igazságügyi szerveken túl vállalatok nem idézhetnek be senkit, legfeljebb megkérhetik, hogy ha az ügyfélnek nem esik nehezére, akkor egy meghatározott időpontban cégüket keresse fel. így, tiszteletteljesen ... No, de mindegy. Nem nagy a választás, ha az ember tanácsi lakását az ötszörös lakáshasználatbavételi díjért vissza akarja adni az államnak. Pontosabban a tanácsnak, ám kérelmére válasz, — mármint az idézés — az Ingatlan Közvetítő Vállalattól érkezett. így tetszik, nem tetszik a szükséges iratokkal feleségestől pontosan megjelenik. Ám előadót nem talál. Kap viszont egy ajánlatot, ha délután visszamennek, akkor majd csak lesz valaki, aki foglalkozik ügyével, s megkötheti a kívánt szerződést. Így pár óra helyett, amelyet később be lehet dolgozni, ki kell venni egy-egy nap szabadságot — a férjnek, a feleségnek —, de megéri még így is, gyorsan el lesz intézve az ügylet. A naivak. Az előadó átnézve a kisszámú iratot, rögtön kiszúr egyet. A MIK Vállalat igazolványa arról, hogy a bérlőt adósság nem terheli, már harminc nappal előbb kelteződött. Érthető, hiszen éppen annyi ideje, hogy kérelmüket ajánlott levélben elküldték a lakásügyi osztálynak. Az ügyintézőt ez nem hatja meg, így az ember foghatja képzelt kalapját, kopogtathat ismét a MIK-nél, ahol csak legyintenek az egészre, kijavítják a dátumot, s rányomnak egy újabb pecsétet. Egy délelőtt ugyan ráment megint az értékes munkaidőből, no, de mindegy . . . Most már elvileg minden kész volna. Nyugodtan üldögélhetne az ember a gyors ügyintézés érdekében megnyert babérjain, ám akkor felcseng a telefon. Az ügyintéző újból jelentkezik. Amit mond, attól a feleség rángatózó görcsöt kap, a férj elámul. Ugyanis egy befogadási nyilatkozatot kell két tanú előtt megírni, amely szerint a férfiú vállalja, hogy vásárolt családi házába, ami még jó ideig nem lesz készen, befogadja életének papírokkal igazolt társát. Refogadja. Eddig tényleg úgy tudta, hogy csak kóbor kutyákat, macskákat lehet befogadni, de ez a szó ekkor is mintája lehet a szent bürokráciának. Amikor a tanácsi lakást kiutalták, egyetlen tollvonással bérlőtárs lett a férj, s uram bocsá’, minden szerződés, pecsét, okmánybélyeg nélkül. No, de talán mindegy ... Nem ez a fontos. Hanem az, hogy ez a cég nem hivatal. Az ügyintéző iroda falain szemlélheti az érdeklődő, hogy díjazás ellenében — mert ez is ki van ám rakva! — mi mindennel könnyíti meg az ügyfele munkáját a vállalat. A sok pont közül egy: segít a szükséges papírok beszerzésében. És ha csak ezt az egyet betartja, nos akkor egy óra alatt — s nem három nap — elintéződött volna minden. így viszont a házaspár a mai napig nem tudja, hogy mikor juthat pénzhez, mert válaszolni erre a rövid kérdésre senki nem tudott. Pedig ez fontos lenne. Meg az is, hogy otthonlévő igazolások közül mire lesz a továbbiakban e szép lassan bandukoló ügyintézéshez szükség. A fiókot kiürítve szolgálhatnak még oltási bizonyítvánnyal, néhai kutyájuk adóbevallásával, törzskönyvével, s le járt OTP-részletek csekkjeivel. Ki tudja, hátha szükséges. Féltve őrzött szabadságukból már eltűnt három nap. Éppen ezért a mélyen tisztelt vállalatnak ajánlanának valamit. Hogy értsék meg, nem divatból kéri az ország po litikai és gazdasági veze tése a korszerűbb ügyintézést, hanem azért, hogy ne kelljen fölösleges irkafirkával eltölteni órákat, napokat. A munkaidő is szent legyen. Ne csak a bürokrácia. Kármán István Négyhónapi mérleg Az ipar teljesítménye Az Ipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a szocialista ipar tenmelési értéke az év első négy hónapjában összehasonlító áron számítva 3,2 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezen belül a vegyipar az ipari átlagot meghaladó mértékben növelte teljesítményét. A gépipar termelése 2,4 százalékkal, a köny- nyűiparé pedig 1,2 százalékkal emelkedett. Az ipar rubelelszámolású kivitele az év első harmadában közel 4 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakában elért eredményt. A rubelelszámolású importja azonban közel két százalékkal csökkent. Az ipar konvertibilis elszámolású exportja az év első négy hónapjában 10,8 százaiékkal nőtt a múlt év hasonló időszakához képest. Áprilisban a bányászati termékek közül szénből némileg kevesebbet, míg kőolajból és földgázból, valamint villamos energiából számottevően többet termeltek a vállalatok, mint a múlt év negyedik hónapjában. A kohászaton belül jelentős a színesfémkohászat áprilisi teljesítménynövekedése. Hűséges dobozunk »« Üzemcsarnokban A MÁV Miskolci Járműjavító, kocsijavító gyáregységében nemcsak a hibás teherkocsikat javítják meg, átalakítják a kocsik konstrukcióját is, hogy jobban megfeleljenek a szállítási céloknak. Fotó: F. I. Segítség a bányászoknak A rádiótávírótól a rádióműsor-szórásig a világon mindenütt a rádiótelefonon keresztül vezetett az út. A modern hírközlés fejlesztését hazánkban a posta műszaki szakemberei végezték. A 62. rádiónap alkalmából róluk is illő megemlékezni, már annyiból is, hogy megyénkben élte utolsó évtizedeit a magyar rádiózás egyik nagy öregje, Tomcsányi István gépészmérnök, a Posta Kísérleti Állomás osztályvezetője 1924—1938 közt. Megemlékezésre érdemes öccse is, Tomcsányi Béla mérnök, aki 1926—1945 között a Magyar Rádió újjáépítésének, majd fejlesztésének vezetője volt. Az első rádiókísérletek hazánkban 1903-ban kezdődtek meg. Ez évben Berlinben 10 ország képviselője — köztük hazánk három postaműszaki vezetője — rádió-, távírókonferenciát tartott, a tengeri hajókkal való táviratváltás ügyében. A magyar küldöttség által itt vásárolt szikraadó és -vevő berendezéssel indult el a kísérlet Csepel-sziget—Újpest között, a gyárkéményeken felépített antennákon, majd az Adrián az „Előre” nevű gőzhajón. A sikeres kísérletek után 1914. október 15- én működni kezdett a csepel-szigeti 7,5 kW energiával dolgozó szikraadó, mely hadiszolgálatra épült. Nevezetessége, hogy ez az adó vette fel a kapcsolatot a fiatal szovjet állammal, Lenin- grádda'l 1917. november 30- án. Ezen az adón lépett kapcsolatba a Tanácsköztársaság kormányával 1919 márciusában Lenin. A csepeli rádiótelefon-adót a világháború után az MTI újság és közgazdasági hírék továbbítására használta fel. Az MTI budapesti. Városház u. 10. alatti rádiókirendeltség helyiségéből 1922. november 6-tól rendszeresen adott híreket, kilenc fiókja számára, köztük Miskolcra is, ahol üzemelt egy háborúból megmaradt, 75 W-os távíró-lámpaadó és távíróbillentyűzéssel nyugtázta a kapott híranyagot. 1923-ban a posta műszaki vezetése Tomcsányi Istvánt egy társával külföldre küldte tanulmányútra. Ennék tapasztalata alapján tervezte és készítette el az első hazai 1 kW-os távíró-távbeszélő adóberendezést a Posta Kísérleti Állomáson, melyet 1925 márciusában helyezték Csepelen üzembe. A rádióműsor-szórás kísérlete 1923 májusában indult egy 250 kW-os Huth adóval aP. K. A. udvarán egy bútorszállító kocsiban, mely stúdióul szolgált. Az egyszemélyes stúdióban a jó hangú Marczal János baritondalokat, magyar nótákat énekelt zenei kíséret nélkül. A női hang hangzásának kipróbálását az állomás gépírónője, Taubler Margit közreműködésével végezték, Az első prózai darab a kísérletek során Molnár Imre: A férj bevásárol című színmű volt, két főszereplője Molnár János postai fizikus és Taubler Margit volt. Ez időben tervezte és készítette el Tomcsányi István a rádió első hívó- és szünetjeladóját, melynek hangja tilin- kóhangszer dallammotívuma volt. Ez a szünetjeladó ma a Postamúzeum egyik megcsodált technikai érdekessége. Az első kifejezett programot 1924. március 15-én sugározták a Városház utcából. Az új technikai csodát májusban a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be az ámuló közönségnek, majd május 21—22-én az Állatkertben rendeztek rádióhangversenyt. A kísérletek tovább folytak. A közönség lelkesedéssel követelte a rendes adások beindulását, már valóságos rá- dió-láz tört ki a lakosság körében, azonban azt két akadály gátolta; nem volt felső szinten eldöntve, kié legyen a rádió-műsorszórás haszna, nincs szabályozva a vétel engedélyezése. Azonkívül nem volt megoldva a hazai készülékgyártás, sok volt az amatőr detektoros készülék. Amíg a vita tartott (1925 januártól—júniusig), elkészült a német Te- lefunken cégtől vásárolt 2 kW-os adó felszerelése Csepelen és az év nyarától megindult a nagyobb stúdió felépítése. Az új stúdiót a Telefonhírmondó Rákóczi út 22. sz. ház IV. emeletén helyezték el a kívánt igényeknek megfelelően, és tekintettel az akusztikai követelményekre. A stúdió szerelési munkáit a Posta Kísérleti Állomás dolgozói végezték és továbbra is ők látták el — Tomcsányi István főmérnök és Magyari Endre mérnök irányításával — ott a műszaki szolgálatot. Kamody Miklós A kormány által jóváhagyott bányászlakás-akció a VII. ötéves tervben is folytatódott. Annak ellenére, hogy a vállalatoknál szűkült az ilyen jellegű támogatások összege, a Borsodi Szénbányáknál 254 bányászcsaládnak oldották meg lakásgondját 1986-ban. Lakásépítéshez és -vásárláshoz több mint 55 millió forint kamatmentes kölcsönt biztosítottak, melyből 42,2 milliót nem kell visszatéríteni. A tanácsi bérlakás bérlőkijelölési jogáért 17 millió forintot fizetett ki a bányavállalat. A tervek szerint 1987-ben Miskolcon, Kazincbarcikán, Sajószentpéteren és Özdon összesen 203 OTP-s lakást adnak át. A vállalat szak- szervezeti bizottsága a közelmúltban — figyelembe véve a növekvő költségeket — olyan döntést hozott, miszerint a családi ház építéséhez a korábbi 150 ezer forinttal szemben 165 ezer forint támogatást ad, az OTP-s lakások vásárlását pedig az eddigi 25 százalékkal szemben 30 százalékkal támogatja. Végeredményben a tervidőszak első két évében 832 család lakásgondjának megoldását segíti a vállalat. Három a magyar igazság Hogyan lehet a törpé# bői óriás? Nos, az alábbi történet erről szól... Történt jó negyedszázada az ország északi részén, a Her- nád folyó völgyében, a Zempléni-hegység és a csereháti dombvidék találkozásánál elterülő három község: Hidasnémeti, Tornyosnémeti és Hernádszurdok dolgos népe úgy szervezkedett közös gazdálkodásra, hogy földjeiket becsülettel megművelik, állatokat tartanak, s a Március 21-e Termelőszövetkezet lobogója alatt az ősi juss kamataiból: a termelt búzából, kukoricából, napraforgóból, tejből, gyapjúból csendesen megélnek. Ment is minden rendjén a maga útján. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette, a tagolt táblákon, a földek átlagos 14 aranyko- ronaértók fogságában is növelték a hozamokat, s a termelés is mindinkább inten- zifikálódott. Az eredmények mégis messze elmaradtak a nagy és híres szövetkezetek eredményeitől, törpék voltak ők az óriások árnyékában. Amikor az országos koncepciónak megfelelően az állattenyésztésben a nagyok elkezdték például a kettős hasznú szarvasmarha-állomány szakosítását, s a több tej érdekében holstein-fríz keresztezéssel javítani a genetikai alapokat a tehenészetekben. ők sem tettek másként. 1977-ben kezdték a keresztezést, akko'% amikor meglehetősen rendezetlen állategészségügyi helyzet közepette rendkívül alacsony színvonalon termelt a közös állomány. Aztán, mint mondani szokás, akár a gátját tört folyó, ömleni kezdett a tej. Persze ez így túlzás, az viszont tény, 1985 végéig a fajlagos tejhozamok megkétszereződtek, azaz a korábbi 1600 literről 3540 literre nőtt a termelés. Csakhogy még így sem érték el a megyei átlagot, a 3900 litert, nem is beszélve az országos középértékről, a 4400 literről. Ügy tűnt, a hidasnémeti közös gazdaság igyekezete ellenére bizony alulmaradt. Feladni a küzdelmet? Arról — Czikó Lajos elnök szavaival élve — szó sem lehetett, Sándor Endre, főállattenyésztő: — Tudjuk, a nagyüzemi tejtermelő tehenészetekben alapvető cél a termelés fokozása. Mégpedig az adott tárgyi és személyi feltételek mellett, változatlan, vagy csökkenő lehénlétszám- mal. Mi legyen a megoldás? A Taurina termelési rendszer segítségét kérték. A rendszer szakemberei pedig hangosan együtt gondolkodtak velük. Sándor Endre: — Élettani ismereteink szerint a két fe- jés között eltelt időszakban, a tejtermelés ütemét a tőgyben növekvő tejnyomás csökkentőén befolyásolja. A tejtermelés akkor szűnik meg, amikor a tőgynegyedben mért tejn.vomás eléri a 30— 40 higanymillimétert. A tőgyben viszont a növekvő tejnyomást csökkenteni lehet. a nagy tőgykapacitású egyedek kitenyésztésével, illetve — s számunkra ez a lényeges —, ha a tejtermelést megszüntetendő kritikus nyomásérték megjelenése előtt gyorsan kifejjük a tőgyet. A paraszti gazdaságokban mindig is gyakorlat volt a friss fejős tehenek naponta háromszori fejése. De a magyar világrékorder tehenek, mint a 26 Auguszta, vagy a 171 Dáma eredményei is nagymértékben elősegítette sok más tényező mellett, hogy azokat naponta többször fejték. A takarmányozási technológiai színvonal emelése mellett ezért a hidasnémeti Március 21-e Termelőszövetkezetben úgy határoztak: vesztenivaló nincs, így aztán a naponta háromszori fejést próbálják meg. Beindítás előtt azonban újabb kérdések vetődtek fel. Például, hogy minden tehenet érdemes-e háromszor fejni? Ha nem. akkor mi alapján csoportosítsák a teheneket? Ha az alap a termelési szint, úgy az mennyi legyen? A főállattenyésztő: — Tavaly a legeltetés kezdetekor, tehát május elsejével kezdtük a napi háromszori fejést. mégpedig 182 tejelő tehenünk közül 106-nál, azoknál, amelyek naponta 18 li-) térnél többet adtak, s ez tar- j tott szeptember végéig. Így több mint 40 százalékkal több tejet termeltünk, s ezt ; a többlethozamot költség1 alig terhelte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a, napi háromszori fejés nem-" csak az állatot kényszerűét-j te intenzívebb termelésre,* hanem a dolgozót is össze-J szedettebb, gyorsabb és pon-J tosabb munkára. Igaz, töb-; bet kerestek ezáltal, de jó-: val többet dolgoztak. Megérte? Nos, az elmúlt; év végére a tejtermelés már megközelítette az ötezer li-i tért. A tehenészet ma márt nem veszteséges. A hidas-; németi eredmények a hajdani „nagyok” elismerését is; kivívták. Nos, így lehet manapság valami — képlete-^ sen szólva — törpéből óriás., Balogh Andrea
