Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. május 18., hétfő A kiállítás marad... Csontból és szaruból: igazán remek használati tárgyak láthatók a Gárdonyi Géza Művelődési és Alkotóházban (Fotó: Laczó József) fFolytatás az 1 oldalról) utánpótlás-biztosításának kérdése területi, regionális és országos viszonylatok­ban .. . Aki tegnap délelőtt láto­gatott el a rendezvénynek helyet adó Gárdonyi Géza Művelődési és Alkotóházba, gyakorlati bemutatót látha­tott, kötetlen tapaszalatcse- rének lehetett tanúja. Csont- és szarufaragók dolgoztak, s nem véletlenül ők: mint be­számoltunk róla, első alka­lommal hirdettek számukra országos pályázatot és a be­érkezett legjobb munkákból kiállítás is nyílt. A gyakorlati bemutató után a Kecskemétről meg­hirdetett országos játszótéri és szobajáték-pályázat ta­pasztalatairól hallhattak ösz­szefoglalót a konferencia résztvevői. Mindeközben a határozati javaslatot előké­szítő „stáb” tagjai dolgoz­tak keményen, hogy olyan ajánlásokat, a mozgalmi életet előrelendítő javasla­tokat tudjanak megfogal­mazni —, amelyek gyakor­lati hasznot hoznak. Végül is érdemi javaslatot sike­rült megfogalmazni: a fel­olvasás után ugyanis a konferencia résztvevői azt egyhangúlag jóváhagyták. Ez volt az idei országos ta­lálkozó utolsó hivatalos na­pirendje, programja. A fafaragók elutaztak tegnap Miskolcról, a kiál­lítás azonban maradt: meg­tekintését mindenkinek jó szívvel ajánljuk figyelmé­be. (t. n. j.) A francia kormányfő látogatása a Szovjetunióban Közös közlemény (MTI) — A Szovjetunió­ban megvan a kellő politi­kai akarat ahhoz, hogy Franciaországgal való viszo­nyát ismét a kölcsönös meg­értés és tisztelet, a kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés jellemezze — hangsú­lyozza az a közlemény, ame­lyet Nyikolaj Rizskov szov­jet és Jacques Chirac fran­cia kormányfő szombati zá­ró megbeszélése után adtak ki Moszkvában. A találko­zón jelen volt a két ország külügyminisztere, Eduard Sevarnadze, illetve Jean- Bemard Raimond is. A miniszterelnökök elége­detten szóltak a szovjet— francia tudományos együtt­működés kedvező tapasztala­tairól, de megállapították: a tudomány és a technika mai fejlődési üteme szükségessé teszi az együttműködés prog­ramjának módosítását, új elemekkel való gazdagítását. Fontosnak nyilvánították a kulturális kapcsolatok elmé­lyítését is, s elhatároztál:, hogy tárgyalásokat kezdenek a kulturális együttműködés új formáit és irányait rög­zítő kormányközi egyezmény megkötéséről. Nyikolaj Rizskov hangoz­tatta: a Szovjetunió nagy gondot fordít arra, hogy erő­sítse más országokkal hu­manitárius ügyekben kiala­kított kapcsolatait. Sürgette tárgyalópartnerét, hogy gyor­sítsák meg a Franciaország­ban levő szovjet állampol­gárokkal összefüggő humani­tárius kérdések megoldását. Kifejezte reményét, hogy Franciaország támogatja azt a szovjet javaslatot, amely szerint a helsinki záróok­mányt aláíró államok kép­viselői Moszkvában tanács­kozást tartanának a huma­nitárius együttműködés fej­lesztéséről. A felek kifejezték remé­nyüket, hogy megbeszélése­ik, amelyek során nyaltán szembesítették álláspontju­kat, elősegítik a szovjet— francia viszony javítását, az európai és a nemzetközi biz­tonság kulcsproblémáiban ta­núsítandó kölcsönös megér­tést. * — A leszerelésről val­lott francia álláspont nyil­vánvaló ellentmondásba ke­rült a szovjet külpolitiká­val, a szovjet javaslattal, az új külpolitikai gondolkodás- móddal. Ezt erősítette meg Jacques Chirac francia kor- | mányfő a szovjet televízió­nak adott, szombaton késő este sugárzott interjúja. A francia vendég legfőbb érve továbbra is az volt, hogy míg az Egyesült Álla­moknak és a Szovjetuniónak 10—12 ezer nukleáris rob­banótöltete van, országa csupán, mintegy 300 töltet­tel rendelkezik. Franciaor­szág üdvözli a szovjet és amerikai hadászati arzenál 50 százalékos csökkentésé­nek tervét, támogatja az eu­rópai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásának gon­dolatát, mindez azonban nem vonatkozik rá, hiszen „nem NATO-tag” és nincse­nek ilyen fegyverei. Csupán „mint európai ország” üd­vözli a leszerelési folyama­tot, amely Reykjavíkban el­kezdődött, s ha lassan is, de folytatódik. Mivel biztonsági kérdéseket érint, Franciaor­szág figyelmesen követi azt. Megyénk a fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) A hangversenyteremben zene- és néptáncegyüttesek léptek fel. A Kaláka együt­tes kezdte a sort, s a Mu- sica Kamaraegyüttes zárta. Mintegy 150 gyerek és fel­nőtt hallgatta és nézte vé­gig. Nem feladatom a rende­zést és a szervezést értékel­ni, de nem is hallgathatjuk el azokat a hangokat, ame­lyet a közönség sorai között ülve hallottam. A befektetett energiához, munkához és pénzhez képest, viszonylag szerénynek mondható — legalábbis a szombaton ész­lelt, látott — érdeklődés és visszhang. A megye szellemi, kulturális és művészeti élete többet, jobb sorsot érdemel- 'ne. A fellépő fiatal bábo­soknak, táncosoknak, muzsi­kusoknak nagy élmény volt a Vigadó színpada, az, hogy találkozhattak a főváros kö­zönségével. Címek és érmek Május 13. és 18. között különleges rendezvénysorozat résztvevői lehettek a Viga­dó vendégei: megismerked- hették Borsod-Abaúj-Zemp- lón megye képző-, ipar- és népművészetével, háziipará- vál, gazdasági és kulturális életével, valamint a megye vállalatainak termékeivel. Kiemelkedő eseménye volt a sorozatnak az a május 15- re meghirdetett irodalmi est, amely a megyében élő, vagy innen elszármazott írók, köl­tők és irodalomtörténészek munkásságát foglalta keret­be, Zimonyi Zoltán nagyívű, gazdag szerkesztésében. Rendhagyó módon; a mű­vek közvetlenségével kezdő­dött az est. Kiváló előadó- művészek — Gáti József, Némethy Ferenc, Pálffy Mar­git, Zsurzs Kati, Reviczky Gábor és Dinnyés József — tolmácsolásában sorra hang­zottak fel Ágh István, Ratkó József, Buda Ferenc, Serföző Simon és Kalász László ver­sei: s csak ezután köszön­tötte a nagyszámú közönsé­get a házigazdák nevében is Mikes Lilla. Majd Zimonyi Zoltán meg­lepetése következett. Műsor­vezetőként is nagyszerű tel­jesítményt nyújtva, percek alatt emberközelbe hozta a személyesen is megjelent al­kotókat és közönséget; de a sorra megszólaló írók anek- dotikus élményeiből is ki­rajzolódott egy nagy irodal­mi hagyományokkal rendel­kező megye generációkra ha­tó kohéziós ereje. S az al­kotók és alkotásaik hitelét, hatását csak növelte a jó arányérzékkel megválasztott közvetlen, egymással időn­ként évődő hangnem; lehám- lott így az egyéb irodalmi estéken oly sajnálatosan gyakori patetikusság, amely többnyire mű és „befogadók közé áll. A Hetek, a megye könyv­kiadását méltán dicsérő, szé­les körű elismerést kivál­tó antológiáról Bella Ist­ván beszélt. Értékelő sza­vait fontos bejelentéssel zárta: Az antológia művé­szeti nívódíjban részesült, s a díj összegét a kötet szer­zői a becsület alapítvány ja­vára ajánlották fel. Bella István az alapítvány meg­születésének körülményeiről, annak céljairól beszélt. Az Illyés Gyula kezdeményezé­sére létrejött alapítvány azokat a vállalkozásokat óhajtja ösztönözni és támo­gatni határainikon belül és azökon túl, amelyek a ma­gyarság történelme során felhalmozódott értékeit tuda­tosítják, hitelesen értelme­zik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthétik. Bár érezhető volt a beje­lentés sponlenaitása, mégis szervesen illeszkedett az est további hangulatához. Zi­monyi Zoltán két, Csehszlo­vákiából érkezett vendéget mutatott be: Karol Wla- chovszky író, műfordítót, iro­dalmunk oly hosszú ideje lelkes, népszerűsítőjét és Gál Sándort, a mar évtize­dek óta az egyetemes ma­gyar irodalom rangos alak­jaként számon tartott szlo­vákiai, magyar költőt. De megszólalt Fekete Gyula, Gulyás Mihály, Kabdebó Lóránt és Lázár István is; az estet záró izgalmas esz­mecserében ki-ki megérez­hette a szellem kézfogásnyi erejét, s azt a szőkébb ha­zához kapcsolódó kötést, amely világba röpítve is óv, megtart. A befejező pillanatokban Papp Lajos költőnek, a Nap­jaink főszerkesztőjének ver­sei hangzottak el. A fesze­sen komponált műsor anya­gaiban — amely jól tudato­sította, s öregbítette megyénk irodalmi rangját — a króni­kás csak itt talált hozzászól­ni valót; engedtessék meg, hogy egy, a műsorban nem elhangzott Papp Lajos-verset idézzek, amely azonban hí­ven kifejezi az est mara­dandó hangulatát: „Vannak töretlen gondola­tok. Vízhatlanok és tűzál- lóak Eltéphetetlen szilárd­ságuk / Az egyedüli remény­ségem. / Maradandóság.” Elhunyt Iván István A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága fájdalom­mal tudatja, hogy Iván István elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának volt elnöke, életé­nek 79. évében, hirtelen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1987. május 22-én délután 3 órakor lesz, a vasgyári temetőben. Iván István 1908. augusz­tus 18-án született Miskol­con, kétgyermékes mun­káscsaládból. Édesapja vas­gyári munkás volt. Gyer­mekfejjel, már tizennégy évesen munkát vállalt, ti­zenhat évesen a perecesi bánya csillése volt, ahol hét évig dolgozott. Ezután sikerült bejutnia a vas­gyárba, ahol kitanulta a lakatos mesterséget. Fiatalon került kapcso­latba a munkásmozgalom­mal. Baloldali nézetei és magatartása miatt munka- szolgálatra vitték, onnan betegen, de az új, a jobb élet megteremtésében bíz­va, nagy tenni akarással tért haza. 1945-ben lett a kommunista párt tagja. 1949-ben a párt javaslatá­ra a miskolci pénzügyi igazgatóság igazgatójává nevezték ki. 1951-ben vá-* lasztották meg a megyei tanács vb-elnökévé. 1953- ban országgyűlési képvise­lői mandátumot kapott, tagja volt az országgyűlés terv- és költségvetési bi­zottságának. Eredményes, becsületes, kitartó munká­jának elismeréseként a Ma­gyar Népköztársaság Ér­demérem arany fokozatát, majd a Munka Érdemrend kitüntetést kapta meg. Részt vett az ellenforra­dalom leverésében, ennek elismeréseként kapta meg a Munkás-Paraszt Hata­lomért emlékérmet. Nyug­díjazását követően sem tétlenkedett, társadalmi munkában a megyei párt- bizottság adminisztratív osztályának vezetését látta el, volt megyei tanácstag, a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának tagja, és mint a Hazafias Népfront elnöke is tevékenykedett. Iván István elvtárs tiszt­ségeiben is mindig meg­maradt szerény, közvetlen embernek, hallatlanul nagy ■ akarással és kötelességér­zettel állta meg helyét az 50-es évek nehéz időszaká­ban. Egész életében a köz szolgálatát tartotta szív­ügyének, ajtaja mindig nyitva állt a hozzá segít­ségért fordulók előtt. Ke­mény, de eredményes mun­kában volt része, amit lel­kiismeretesen, nagy fokú elhivatottsággal végzett mindaddig, amíg betegsé­ge abban meg nem akadá­lyozta. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Havasi Ferenc látogatása az NSZK-ban Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra a bajor kormány vendé­geként május 14—16. között látogatást tett az NSZK-ban. A magyar politikust fogad­ta Helmut Kohl szövetségi [kancellár, találkozott Franz Josef Strauss bajor minisz­terelnökkel, Horst Teltschik- kel, a kancellár kül- és biz­tonságpolitikai tanácsadójá­val, továbbá vezető bajor gazdasági és pénzügyi szak­emberekkel. A megbeszélé­seken, amelyeken részt vett Horváth István, hazánk bon­ni nagykövete is, véleményt cseréltek a világpolitika és a világgazgazdaság időszerű kérdéseiről. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a két ország folyamatos magas szintű párbeszéde az állan­dóan bővülő gazdasági, kul­turális és turisztikai kapcso­latok jelentős mértékben erősítik a bizalmat, hozzá­járulást jelentenek napjaink bonyolult kérdéseinek meg­oldásához. A megbeszéléseken átte­kintették hazánk és az NSZK, különösen Bajoror­szág gazdasági kapcsolatai fejlesztésének lehetőségeit, az együttműködés korszerű for- máit, a magyar vállalatok­nak a nemzetközi munka- megosztásba való intenzívebb bekapcsolódásának módoza­tait. Havasi Ferenc szombaton hazaérkezett az NSZK-ból. (MTI) ÚJ TELEFONKÖNYVÉT csa k a Ngmesfém-fslvásárlási akció! május 20—21-én Miskolc, Széchenyi út 3—9. POSTAHIVATALOKBAN veheti meg! alatti óra-ékszer boltban! EMELT ÁRON FELVÁSÁROLJUK Az előfizetők névsorán túl fazonezüstjét, drágakővel díszített ékszereit, valamint SZAKMAI ÚTMUTATÓT is tartalmaz. LEGMAGASABB NAPI ÁRON tört aranyát, tört ezüstjét, fazonaranyát FŐVÁROSI BECSÜS JELENLÉTÉBEN készpénzért és bizományba! ^ ts ék fP * «* -/ MH-139 972 </> W W ^oELW** ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom