Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. április 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Fizetnek a pilóták Nem lesz botrány, megszületett a megegyezés a Forma—1 -es autóversenyzők super-licence-e körül kialakult vitában. A világbajnoki címet védő francia Alain Prost, a Grand Prix-ver- senyzők szövetségének újraválasztott elnöke sajtótájékoztatón közölte, hogy a pilóták a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) nyomásának engedve — tiltakozásuk fenntartása mellett -— befizetik a több tízezer francia frankos extra összeget. — Alá kellett írni a megállapodást. Természetesen nem vagyunk elégedettek, de egyhangúan így határoztunk, hiszen csak így menthetjük meg a világbajnokság vasárnapi nyitányát — jelentette ki Prost. OKSE: hogyan tovább? A bejelentés, miszerint az Ózdi Kohász SE NB I/B-s női kézilabda csapatát a bajnoki küzdelmektől visszaléptetik, meglepetést keltett. — A megszüntetésről azonban nincs szó — szögezte le beszélgetésünk elején Marosi ' István ügyvezető elnök. — A gárdát a Borsod megyei pontvadászatra beneveztük, így a játékosok tovább sportolhatnak, s nem vágtuk el előttük a későbbi visszaút lehetőségét sem. — Miért kényszerültek erre a szokatlan lépésre? Marosi nagyot sóhajtott. — Fáj a szívem, hiszen egykor én is kézilabdáztam, • óletem szinte összenőtt ezzel a sportággal. Gazdaságilag viszont olyan nehéz helyzetbe kerültünk, hogy nem volt más választásunk. Az ÓKSE 13 szakosztályt működtet. Az eredményes tevékenységhez egyre több pénz kell. Drágult az energia, az utazás, a szállás, az étkezés, a felszerelés .. . Az állami támogatás csökkent és a bázisszerv — az Ózdi Kohászati Üzemek — sem tud annyit adni, amennyire a klubnak szüksége lenne. — Tavaly nagyszerű évet zártunk — folytatta Marosi — Majdnem mindegyik szakosztályunk kitett magáért. a labdarúgók például feljutottak az NB 11-be, a férfi kézilabdázók pedig az NB I-be. Az eredményesség az egyik „oldalon” örömet, a másikon pedig nehézséget tíkozott. Azután, hogy a focistáink sikerrel vívták meg az osztályozót, 1,5 millióval emelkedtek a kiadásaink. Félvetődött: miből teremtsük élő ezt az összeget? Továbbá biztosítanunk kellene a többieknek is az elengedhetetlenül szüséges feltételeket. Az idei év elején számvetést készítettünk. Divatos kifejezéssel élve: a szinten tartáshoz 9 milliót kalkulál- tün'k. Most csak fi áll a rendelkezésünkre. ' — Mennyit takarítanak meg a visszalépéssel? — Két-háromszázezret. A női kézilabda szakág félmilliós költségvetéssel gazdálkodott, melyből 100 ezret tett ki az állami támogatás. A csapat felkészülése — mert a visszalépés bejelentését az utolsókig húztuk —, továbbá a megyei bajnoki szereplés 200 ezerbe kerül. — Már elnézést: az intézkedéssel semmit nem oldottak meg! — így van! Csupán a kezdőrúgást végeztük el. Hogy a 3 milliós hiányt „kigazdál- kodjuk” a következő lépcsőben megyei szintre, tánfolyami-tömegsporti nívóra szűkítjük tenisz-, sakk-, asztalitenisz- és vívószakosztályunkat. A gyerekekkel kívánunk foglalkozni, mert többre nem futja. Az említett 2—300 ezer mellé így további 700 ezret „lehetünk” a spórolás rovatába. A harmadik fokozatot bevételeink növelése jelenti majd. Önköltséges tanfolyamokból, tagdíjakból, jegyárakból, városi és megyei eseti támogatásból további 1,2 milliót remélünk. Igen- ám, de egymillió még mindig hiányzik. Pillanatnyilag nem tudjuk, hogy honnan „szedjük” elő . .. — Miért nem csökkentik szakosztályaik számát? Az egyesületek, hogy anyagi gondjaikon segítsenek, országszerte ezt teszik. — Egész másként vetődik fel ez a kérdés mondjuk Miskolcon. Ha valaki nem mehet a DVTK-ba, választhatja az MVSC-l, vagy éppen a BÉVSC-t. De aflei Ózdon akar sportolni, csak hozzánk jöhet. A fiatalok számára nem csökkenthetjük a kínálatot, a választási lehetőséget. A városiak igényét ki kell elégítenünk. Mi nem a megszüntetésekben látjuk a megoldást, hanem a felsorolt leépítésekben, a takarékosságban, továbbá az edzői és technikai vezetői munkakörök felszámolásában, vagyis a létszámcsökkentésben. — Jelezték-e fojtogató gondjaikat a város és a gyár vezetőinek? — Természetesen. Bármennyire is fáj, meg kellett értenünk, hogy Ózdon most nem elsőrangú kérdés az ÓKSE és a kézilabdázók ügye. Bázisszervümknél például előterjesztettük, hogy vállalják át energiaköltségünket, mert ebben az esetben csaknem 1,5 millióval javulna a helyzetünk! Megint tudomásul kellett vennünk, hagy. az ÓKÜ manapság nem „adakozhat”. — Kockázatvállalás nélkül manapság nincs siker! Azaz nem gondoltak arra, hogy — úgymond — „hitelben” elindítják kézilabda csapatukat és csak segít „valaki”? — Előttünk lebegett a zalaegerszegi példa. Működési fedezet hiányában ilyen rizikót felelőtlenség lett volna elvállalni. Egyébként a „hitel” alternatívája felvetődött! Az elnökség azonban — megítélésem szerint helyesen — nem díjazta! — Hogyan fogadták a hirt a játékosok? — Érthető elkeseredéssel. Vázoltuk, hogy — mivel a történtekről ők nem tehetnek — az eddigi kedvezményeket — a meccspénz kivételével — továbbra is kapják. Vala- mennyiüket kértük: maradjanak nálunk, nyerjék meg a megyei bajnokságot, harcolják iki az NB II-es jogot és addig megpróbálunk magunkon segíteni. Személyesen kifejtettem nékik, hogy ne bennünk, vezetőkben keressék a hibát, mert a megoldás a mi számunkra sem szimpatikus. Ebben a szigorú gazdasági helyzetben nem lehet helye az érzelmi indíttatású intézkedéseknek. — Hogyan tovább? —- tudakoltuk az ügyvezető elnöktől. — Mivel az állami — gondolok az ÁISH-ra, a megyei és a városi tanácsra — szervek támogatása csökken, helyi összefogással kell kilábalnunk a kátyúból. Számítunk az ózdi vállalatok, üzemek segítségére és bizonyára érdemes lenne az ÓKÜ mellé — patrónusaink sorába — más cégeket is felvonultatni. Hamarosan előállónk egy ötlettel is. Miért ne hozhatna például az Ózdi Kohászati Üzemek egy olyan döntést, melynek értelmében valamennyi dolgozója havonta 20 forintot fizetne a sport javára? Hiszen az egyesület a dolgozóké is, bármikor — térítés nélkül — j öhetnek, tömeg vers enyei két nálunk rendezhetik. Tízezer dolgozó esetében, szűkén számolva, 2 milliós pluszbevételt szerezhetnénk! Tudomásunk szerint a bányász dolgozók hasonló elv alapján támogatják a Borsodi Bányászt és adják össze a saját sportolásukhoz szükséges pénzt. Az teljesen egyértelmű, hogy az eddigi több évtizedes gyakorlaton változtatnunk kell! A magyar sport jövője szempontjából azonban döntő — maként azt a Heti Világgazdaság „Hazai élsport finanszírozás” című Írásában megállapítja —, hogy e változások milyen irányba haladnak és milyen gyorsasággal mennek végbe. A vállalati önállóság, a gazdaságossági megfontolások, a hatékonyság olyan elemek, amelyek a versenyrendszer eddigi rendjében (a támogatás szisztémájában) változásokat kényszerítenek ki, szintén az egyesületi önállóság. gazdaságosság irányába. Ez pedig új szervezeti, irányítási, függőségi és érdekeltségi viszonyok kialakítását teszi szükségessé a versenysportban is! Kolodzcy Tamás (Folytatjuk) Folytatásra készül a DYTK A labdarúgás második vonalában vasárnap délután ismét pályára lépnek a csapatok. A DVTK hazai környezetben fogadja a legutóbb bravúros győzelmet arató Szekszárdot, míg az Ózdi Kohász Vácra látogat. A diósgyőriek folytatni szeretnék sorozatukat, egyelőre biztató, hogy őrzik tavaszi veretlenségükét. Szá- ger György legénysége most csak a győzelemmel lehet majd elégedett, erre készültek egész héten. A labdarúgók ,fogadkoztak, hogy mindent elkövetnék a siker érdekében, s ebben az esetben a szurkolók elégedetten távozhatnák a stadionból. Az ózdiak remekül indultak, mégis a nagyon veszélyes zónában tartózkodnak. Vácott roppant nehéz dolguk lesz, ha kikapnak, néhány helyet visszaeshetnek. Ez a tudat megsokszorozhatja erőfeszítéseiket, kérdés, mennyire lesz ez elegendő ?... * Az NB I-ben is pályára lépnék az együttesek. A Népstadionban kettős rangadót játszanak, s a Bp. Honvéd—Vasas, valamint az Űjpest—Ferencváros összecsapás elsősorban ezért érdekelheti az embereket, mert mindkét találkozó totómérkőzés ! A Mount Cook, Ausztrálúzsia legmagasabb hegycsúcsa, amely 12 349 láb, vagyis 3764 méter. A magyer hegymászók a kép bal oldalán jutottak fei a csúcsra, amelyet első ízben 1894-ben hódítottak meg. Legyőzték a Mount Cook-ot „Gyakran egész jéglai omlanak le” Arcút szépen lefogta a nap, szemeiben még ott a fáradtság, amelyet o 35 árás hozautazás, no es a 12 órás időeltolódás okozott. A közeli napokban tért haza az első hegymászó világtalálkozóról, ahol két társával a magyar színeket képviselte. Or. Balázs Oszkár - civilben az ÉRV hidrobiológusa egy hónapot töltött Űj-Zélandon. Vele tartott felesége, valamint a budapesti hegymászók képviseletében Halmos Erzsébet. — Kalandosan kezdődött utazásunk — emlékezik az 'indulásra dr. Balázs Oszkár. — Terveink szerint a jugoszláv légitársaság gépével repültünk volna, személyenként 55 ezer forintért a távoli földrészre. A három DC—10-esböl azonban egy elromlott, kivették a forgalomból, s alapos kitérőkkel csaknem 150 ezer forintos áron garantálták utazásunkat. Végül a British Airways gépével indultunk, s a 93 ezer forintos ár miatt egyik társunk, Serbán Julianna nem jöhetett vélünk. — Mikor érkeztek meg Ú j-Zélandba? — Február 27-én szálltunk le Ghristchurch-ben, ahol már vártak bennünket. Minden résztvevő kapott egy házigazdát, aki gondoskodott elszállásolásunkról. — Mennyien vettek részt a találkozón? — Tizenhat országból, csaknem negyvenen jöttünk össze. Érddkesség, hogy a szocialista országokat a szovjetek és mi képviseltük. Részvételünk nagyon .sokat jelentett, nőtt a megbecsülésünk, elismeréssel nyugtázták, hogy egy kis ország képviseltetni tudja magát. , — Hogyan alakult a programjuk? — Az első este rendeztek egy fogadást, ott ismerkedéssel telt az idő. Március 1-én utaztunk a hegyhez, s kitűnően felszerelt menedék- házakban ütöttük fel tanyánkat. A felszerelést és az élelmet helikopterről szállították, mert a házak megközelítése nehéznek bizonyult, mászást, kötélbiztosítást igényelt. A 2200 méteres magasságból indultunk a csúcs meghódítására. — Tudomásom szerint, a Mount Cook legyőzése nem hasonlít egy kellemes nyári sétához ... — A hegycsúcs 3764 méter magasságban van, de nem ez teszi bonyolulttá a feladatot. A terület a föld harmadik legeljegesedtebb része, a 28 kilométer hosz- szú Tasman-gleccser kőtörmelékkel borított, erősen szabdalt a felülete és állandóan mozog, gyakran egész jégfalak omlanak le és nem ritkák a lavinák sem. — Mennyi időt vett igénybe a csúcs meghódítása? — Halmos Erzsébettei március 6-án hajnali 3 órakor indultunk és 19 óra elteltével értünk vissza a menedékházba. A legnehezebb szakasznak az utolsó 4—500 méter bizonyult, ezt 3 óra alatt tettük meg. Társam már csaknem visszafordult, de sikerült rávenni a folytatásra. Az indulás időpontját jól választottuk meg, mert arrafelé 3—4 esős napot hasonló mennyiségű napsütés követ. Mi kellemes időben válthattuk valóra elképzelésünket, de esőben képtelenség mászni, sokszorosára nő a veszély. Olyan lenne az egész, mintha fék nélküli autóval utazna az ember. — A Mount Cook meghódítását követően mivel töltötték napjaikat? — Halmos Erzsébet a kéthetes programot követően hazautazott, meid nem volt több szabadsága. Feleségemmel maradtunk, s eleinte nehéz kirándulásokra (tracking) jártunk. Biológusként pedig ismereteimet igyekeztem hasznosítani, fejleszteni. Ismerkedtem a növényvilággal, gyűjtögettem a ritkaságokat. Azt láttam élőben, eredetiben, amit annak idején megtanultam az iskolában. Később az Üj-zélandi Alpin Klub tagjai meghívtak az Északi szigetre, ahol előadásokat tartottam Magyarországról. Élénken érdeklődtek kultúránk, építészetünk, gazdasági helyzetünk és iskolarendszerünk iránt, de volt kérdésük adózásunkra vonatkozóan is. — Ü j-Zélándnak ezen a részén is volt alkalmuk a mászásra? — Igern, hiszen körbeutaztuk a szigetet. Két vulkán található rajta, a 2514 méteres Mount EgmoVit valójában az ország szimbóluma. Olyan, mint Japánban a Fuji. Százötven éve tört ki utoljára, de élő vulkán napjainkban is. A csúcsra való feljutás elsősorban fizikailag veszi igénybe az embert. Hadd jegyezzem meg, hogy mi voltunk az első magyarok, akik legyőzték a Mount Cook-ot és a Mount Egmontot. Zászlónk azóta is ott lobog a csúcsokon. — Ügy emlékszem, kiutazásuk előtt beszélt arról: néhány vállalatot, céget szívesen reklámoznának a vállalkozás támogatása ellenében. Milyen eredménnyel jártak erőfeszítéseik ? — Elmondhatom, hogy a BIK, a BRKV, a Rutex. a Vasvill és az Unió Áfész segítsége nélkül aligha utazhattunk volna. Támogatásuk rengeteget jelentett, sok felvételt készítettünk a csúcsokon, ahová magunkkal vittük a vállalatok emblémáit, remélhetőleg használ tudják majd venni a képeknek. — Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy magyarok is részt vettek a vVág- találkozón? — Politikailag szerintem sokat számit a részvétel. Az új-zélan diáknak még nem reális a képük rólunk, talán sikerült valamit ezen változtatnunk. — Mit tapasztalt, hogyan élnek a távoli örszág lakói? — Számukra magától értetődő, hogy harmóniában élnek együtt a természettel. Elhízott emberekkel nem találkoztunk, az áruházakban nincs sertészsír, s 21 éven aluliakat nem szolgálnak ki szeszes itallal a szórakozóhelyeken. Természetes viszont mindenki számára, hogy a hétvégeken nagyokat kirándulnak, lovagolnak, szörföznek, golfoznák. Nagyon sok figyelmet fordítanak testük edzésére, egészségük megóvására. Dr. Balázs Oszkár mesél még a kivi madárról, a ritkaságszámba menő gyíkokról, állatokról és növényekről. Hegymászóként és biológusként egyaránt hasznos tapasztalatokra tett szert, társaival öregbítette a magyar sportolóik hírnevét. Daros László Jégkorong VB 40 mérkőzéssel Április 17. és május 3. között Bécsben rendezik az 52. jégkorong-világbajnokságot, s egyben a 63. Európa-bajnok- ságot. A Szovjetunió, Svédország, Kanada, Finnország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, az NSZK ” és Svájc küzd meg egymással. Legutóbb Moszkvában a Szovjetunió végzett az élen — huszadik világbajnoki, illetve huszonnegyedik kontinensbajnoki aranyérmét szerezte —, Svédország és Finnország előtt. Lengyelország esett ki, helyét a „B”csoportos világbajnokság győztese, Svájc foglalta el. A több mint kéthetes sorozat 40 mérkőzését a csaknem 10 000 néző befogadására alkalmas Stadth alléban és a 3200 férőhelyes Donaupark sportcsarnokban rendezik meg. Nagy az érdeklődés, a helyosztókra már valamennyi jegy elkelt. A többi összecsapásra is kevés belépő maradt. Sport és gazdaság 1.
