Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
1987. április 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Van új a nap alatt Adalékok a kisszövetkezetek működéséhez Hazánkban 1982 óta léteznek kisszövetkezetek, Borsodban viszont ennél később kezdték meg létrehozásukat: 1984-ben öt kisszövetkezet működött megyénkben, az idén pedig már harmincnégy kisszövetkezetet tart nyilván a megyei Kiszöv, a szövetkezetek érdekképviseleti szerve. Sok mendemonda kering a kisszövetkezetekről. Vannak, akik azt állítják, hogy csillagászati összegre rúg a dolgozók keresete, mások arról beszélnek, hogy egyesek ügyeskedéssel boldogulnak. Természetesen, a szövetkezeti mozgalomra is a sokszínűség a jellemző. A tisztességes, becsületes munkát végző kisszövetkezetek mellett azonban akadhatnak olyan szervezetek is, amelyeknek a vezetők a mozgalommal ellentétes célokat követnek, elítélendő módszereket alkalmaznak. — Szélsőséges, egyedi példát említek — mondta erről Kolláth Sándor, a megyei Kiszöv elnöke. — Nem túl régen egy kisszövetkezet-féle szervezet vezetője egymilliárd forintnak megfelelő devizahitelt ajánlott fel az LKM-nek, a vállalat termelési szerkezetének korszerűsítéséhez. Végül kiderült, hogy szélhámosságról volt szó, ugyanis még tíz nyugatnémet márka sem volt az ajánlatot tevők bankszámláján. — Persze, nem ez a jellemző. Ám mégis szólni kell róla, hogy akadnák még olyan szövetkezeti vezetők, elnökök, akiknek a módszerével sem mi, mint érdekképviseleti szerv, sem a többi becsületesen, eredményesen gazdálkodó kisszövetkezet nem tud azonosulni. A Kiszöv szervezésében a közelmúltban tanácskozásra hívták egybe a kisszövetkezetek elnökeit. — Azzal a céllal konzultáltunk a résztvevőkkel, hogy tisztázzuk mindazokat a „játékszabályokat”, amelyeket a gazdálkodás során, a pénzügyekben illik mindenkinek betartani. Mert hát a kisszövetkezetek ugyanolyan önálló jogi személyek, mint a nagyvállalatok, vagy a hagyományos .szövetkezetek, ugyanazok a jogaik és kötelezettségeik is. Az egyedüli megkötöttség a kisszö- vekezetnél, hogy a tagok száma nem haladhatja meg a százat. — Mondják, a kisszövetkezeteknél szembetűnő — ami bizonyára szabályozási rendszerünkkel is összefügg —, hogy a tagság érdekeltebb a gazdálkodásban, így nagyobb felelősségérzettel vesz részt a közös munkában. — Valóban, gazdálkodásuk költségérzékenyebb és működésük az egyszerűbb szervezeti forma és a tagok számára is jobban érthető jövedelemszabályozás és eredményelosztás miatt áttekinthetőbb. Ezek a szövetkezeti formák általában olyan tevékenységek végzésére alakultak, ahol az átlagosnál jobbak a jövedelmezőség feltételei. Azután, a kisszövetkezetben maga a tagság dönti el, hogy abból a pénzből, ami az árbevételből a költségek levonása után megmarad, mennyit fordítanak bérfizetésre és mennyit fejlesztésre. Mi tagadás, problémát jelent, hogy ezek az egyszerűbb szervezetek tekintélyes hányada nem törekszik tevékenységének fejlesztésére, az elért eredménynek csak kisebb részét fordítja az ősz- . tatlan, közös szövetkezeti vagyon gyarapítására. Borsodban is van olyan kisszövetkezet, ahol úgymond felélik a nyereséget, így azután nem lehet azon csodálkozni, hogy a személyi jövedelmek esetenként indokolatlanul magasak. Van olyan miskolci kisszövetkezet, ahol az egy dolgozóra jutó éves átlagkereset több tízezerrel meghaladja a százezer forintot. Ilyen magas keresetet a hagyományos szövetkezeteinkben még nagyítóval sem lehet találni. — A nagyobb jövedelem nyilvánvalóan vonzza az embereket a kisszövetkezetekbe. — Emberi tulajdonság, hogy mindenki igyekszik többet keresni. Az elmúlt esztendőben a hagyományos ipari szövetkezeteinkben a teljes munkaidős fizikai dolgozók átlagkeresete 3,4 százalékkal emelkedett, ezzel szemben a kisszövetkezetekben az átlagkereset-növekedés meghaladta a 19 százalékot. — Nem fordulhat elő, hogy a bőkezűen osztogatott pénz nehéz helyzetbe sodorja egyik-másik kisszövetkezetet? — Volt már rá példa, hogy az év végére elfogyott a pénz, s tőke híján nem tudták kiegyenlíteni az állammal és a tagsággal szemben fennálló tartozást. Ilyenkor szaladtak fűhöz-fáihoz segítségért. — Ezek a hiányosságok azért nem jellemzőek a kisszövetkezetekre. — Az egyszerűbb szövetkezeti formák eddigi működését. vállalkozási készségét a gazdasági környezet általában pozitívan ítéli meg. Magas számuk, termelésük növekvő aránya, gazdálkodásuk eredményessége is azt bizonyítja, hogy a szocialista szövetkezeti mozgalom szerves. részévé váltak. Lovas Lajos Melankólia helyett Együtt az idősek csapata A Tiszai pályaudvar közelében lévő Vörösmarty Művelődési Ház nemcsak az aktív dolgozók művelődésének, szórakozásának központja, hanem a miskolci veterán vasutasok jól működő klubjának második otthona is. Halas György, a társaskör titkára ezt mondja tevékenységükről : — Klubunk létszáma hatvan fő, ebből 45 törzstagnak számít. Olyan emberek közössége, akik életünk legszebb éveit, évtizedeit a MÁV-nál töltöttük el. Hivatásszeretetünk, ha úgy tetszik, a megszállottság a hosszú szolgálat befejezése után is ezer szállal köt a vasúthoz, a még aktív társakhoz, is a nyomunkba lépőkhöz. Mély sebet vágó, fá. jó érzés lelt volna kiszakadni e közösségből. Mi szerencsénkre megtaláltuk a segítséget, a helyet ahhoz, hogy a kapcsolatszálak — új élet- körülményeink közt — megerősödve kötnek a MÁV- osok nagy családjához. A köztiszteletben álló em berek vágya találkozott a Vasutasok Szakszervezete Területi Intéző Bizottságának elképzelésével. A bizottság ugyanis Halas Györgyöt, Vincze Miklóst és Simon Miklóst bízta meg a szervezéssel. — Nagy örömünkre szívesen fogadtak bennünket a számunkra is legalkalmasabb helyen, a Vörösmarty Művelődési Házban. A költségvetésbe is beterveztek bennünket. És ez nagy dolog! Szabóné Nagy Júlia könyvtárvezető igen jó patroná- lónk. Szeretnénk megnézni egy filmet, meghallgatni előadásit, megye- és országjáráshoz autóbusz kell, 6 mindenben segít. A társadalmi egyesülés tagjai, a fékezővei, a mozdonyvezetővel kezdve, az osztályvezetőig, korábban is sokat utaztak, de akkor a hivatás teljesítése szűk sávra szorította le figyelmüket. Megyénk, s az ország szépségeinek, műemlékeinek megtekintésére most nyílt lehetőségük. Jártak már a Zempléni-hegység vadregényes vidékein, Egerben, a Mátrában, a Hortobágyon. Májusban Salgótarján, később Sárospatak és környékét akarják jobban megismerni. A nyugállományú klubtagoknak mintegy a fele most is dolgozik. Ez új kapcsolatokat, segítséget, lehetőséget teremt. Kapnak járműveket a vasútigazgatóság különböző szolgálati helyeitől. Egyik tag a Távhőszolgáltató Vállalatnál portáskodik. Ettől a vállalattól is kaptak már autóbuszt, e segítségre az idén is számítanak. Érdekesség: tavaly a LÁÉV a vasutas veteránok és családtagjaik számára különvo- natot indított Miskolcról Andókúbig és vissza. Vidám szórakozással, nótázással, szálonnasübéssel — az unokák számháborúval — telt az idő. Az érem másik oldalaként a klubtagok nemcsak kapnak, hanem adnak, segítenek is. Szabóné Nagy Júlia könyvtárvezető: — A klub nagyon rendes emberekből álló lelkes közösség, jó velük együtt dolgozni. önálló programjuk van, s ezt szervesen beillesztjük a művelődési ház terveibe. Sokat segítenek célkitűzéseink megvalósitá - sában. Nemcsak eljönnek rendezvényeinkre, hanem másokat is magukkal hoznak, sodornak, s mint egykor tették, most is igen aktívak. A kapcsolatokat szélesebb körben igyekszenek kiterjeszteni, ápolni. A múlt év őszén a pécsi, a székesfehérvári klub tagjai jártak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Étkezést, szállást biztosítottak a számukra, elvitték őket Hegyaljára. Az idén szeretnék viszonozni e látogatást. A nyugállományú vasutasok, mint egykor, most is példát mutatnak. Nem ernyedten várnak az esetleges látogatóra, a velük törődőre, hanem — az új létformának megfelelően — ők keresik, s erősítik a kapcsolatokat a társakkal, a világgal. Számon tartják, segítik egymást és közös céljaink megvalósítását. Ez visszahat a velük való törődésre is. Csorba Barnabás A Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Vállalat műszerezési osztályán többek között saját fejlesztésű műszerszekrényeket, melyek kemencékhez készülnek, folyamatirányító rend. szert, lángőrző készülékeket gyártanak. A képen: Harmati István műszerész lángörrö készülékhez tápegységet szerei. F. I. Csaknem 100 000 tonna az a túlteljesítés, amelyet a Borsodi Szénbányák termelőüzemei az első negyedévben elértek. A folyamatos munkarendben termelő üzemek mindezt pedig úgy, hogy egyetlen túlműszakot sem használták fel — kivéve a lyukói bányaüzemet, ahol kommunista műszakot tartottak szabadnapjukon a bányászok. A Borsodi Szénbányák üzemeiben, többek között a munkaidőalap kihasználásával, a nagy termelékenységű frontfejtéseken a jól szervezett munkával érték el ezt a nem mindennapi eredményt. A szervezett munka tette lehetővé, hogy a szükséghez képest elvégezzék a fejtőgépek, szállítóberendezések karbantartását, javítását, ezáltal csökkentsék a gépállási időt is. Segítette a termelést, hogy a központi szénosztályozó fennakadás nélkül tudta fogadni a drótkötélpályán, illetve a vagonokban érkező szenet. Megfelelt a várakozásnak a Vadna térségében nyitott külfejtésű bányaüzem is. Itt a szükséghez mérten szabályozták a termelést. A kemény téli időjárás ellenére a két műszakban dolgozó szabad ég alatti üzemben elszállításra került az a meny- nyiség, amely a lakosság ellátásához, illetve az erőmű igényének kielégítéséhez szükséges volt. Személygépkocsi Borsodból? Hunka és munkahely Beszélhetünk-e nálunk munkanélküliségről, s ami ezzel szervesen összefügg: munkanélküli segélyről? Meg kell-e nekünk is barátkozni ezekkel a végül is számunkra sem új fogalmakkal? (Egy, pontosan harminc évvel ezelőtti munkaügyi minisztériumi rendelet, a 3; 1957. VI. 15. MüM. sz. már szól ezekről.) A kérdésekre a válasz határozott nem, bár ... Özdon, a közeljövőben több ezer ember munkahelye szűnik meg, a bányászatban is több száz munkahely válik feleslegessé, Diósgyőrben szintén létszámleépítéssel számolnak. Kétségtelen, a szerkezetátalakítások programja mindenütt együtt jár a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításával, illetve megszüntetésével, ez pedig sokak számára fájdalmas lépés. Régi munkájukat kell odahagyni, a gyors és gyökeres változások sok-sok ember egyéni egzisztenciáját közvetlenül és erőteljesen érintik. Szocialista alapelveiknek megfelelően számunkra központi eszközökkel, intézményes úton adunk segítséget oly módon, hogy értelmes munkát biztosítunk és megfelelő anyagi támogatást teremtsünk — mondotta egy ózdi munkagyűlésen az Országos Tervhivatal elnöke, Maróthy László, majd hozzátette: — Szükség van olyan felkarolható helyi elgondolásokra, vállalati kezdeményezésekre is, amelyek a hazai megtakarításokat mozgósítva és külföldi működő tőkét bevonva hosszú távon gazdaságos és jövedelmező munkahelyek teremtését segítik elő. Borsodban ez idáig szervezetten hetvenhét munkást bocsátottak el munkahelyéről. — tudtuk meg Básti Jánostól, az SZMT vezető titkárától. — Közülük tizenketten már találtak munkahelyet, egy dolgozó pedig nem fogadta el a számára felajánlott munkalehetőségek egyikét sem. így tehát hatvannégyen részesülnek elhelyezkedési támogatásban. Még egyszer! Elhelyezkedési támogatásban, s nem pedig munkanélküli segélyben! Hogy mi a különbség a kettő között? Óriási! Azoknál a vállalatoknál, ahol egy időben tíznél több munkás kerül a „leépítés” sorsára, a dolgozók felmondási idejét hat hónappal meghosszabbítják, ezt követően pedig elhelyezkedésükig, de legfeljebb fél évig elhelyezkedési támogatásban részesülnek. Ennek összege függ az érintett dolgozók átlagkeresetétől. Ez tehát nem munka- nélküli segély, mert például azok a dolgozók, akiket fegyelmezetlen magatartásuk miatt küldenek el a vállalattól — hiába nincs munkahelyük —, nem részesülnek elhelyezkedési támogatásban. Egyelőre tehát alig száz embert érintett megyénkben a létszámleépítés, ám a tervidőszak végéré várhatóan mintegy 8200 ember jár majd hasonló cipőben. Zömmel a két kohászati vállalattól és a szénbányáktól. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége fontosnak tartja — hallottuk Básti Jánostól —, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetése miatt felszabaduló dolgozókat elsősorban a vállalaton belül kell tovább foglalkoztatni. Jó példa erre a Lenin Kohászati Művek, ahol tavaly, a legutolsó martinkemence leállítása miatt munka nélkül maradt 260 dolgozó, ám a velük történt előzetes megegyezés alapján gyárkapun belül kaptak munkát. De mondhatnám a Borsodi Szénbányák ormosbányai aknájánál történteket is. Bezárt a bánya, de a dolgozókat átirányították a közeli tárnákba. Igaz, többen megkönnyezték a volt munkahelyet, de azért majd’ mindenki belátta: másképp nem megy ... A statisztikák szerint Borsodban jelenleg csaknem négyezer a betöltetlen munkahelyek száma, ennek fele a megyeszékhelyen található. Persze nem mindenki találhat képzettségének megfelelő munkahelyet, épp ezért szükséges az átképzés, illetve ezért is fontos, hogy a megye gazdasági szerkezete változzon. A különböző felmérések szerint a gépipar, a könnyűipar, az elektronika, s a feldolgozóipar Borsodba településével a munkahelyek száma jelentősen növelhető. Tavaly 44 millió forintért félezer új munkahely létesült, például a szendrői aluminiumgyár 150 emberrel, az erdőbényei bőrdíszmű üzem száz emberrel, az ináncsi vetőmagtermelő üzem negyven emberrel, az LKM kooperá- ; ciós üzeme Encsen és Vizsolyban nyolcvan ■ emberrel foglalkoztat többet. Ebben az évben 62 millió forintért le- í" het új munkahelyeket teremteni a megyé- ben. A Kontakta bővíteni kívánja ózdi telepét, a Rábatex a fővárosi fehérnemű sző- i vetkezet ózdi telepén új termékeket sze-' retne gyártani, a putnoki szövődé is beru- i húzást dédelget. Mindent egybevéve csaknem ezer új munkahely létesítései várható. — A megyei vezetés elképzelése az —* mondotta az SZMT vezető titkára —, hogy | korszerű technikát kell Borsodba hozni. ' Évek óta tervezzük, hogy egy személygépkocsi összeszerelő üzem létesítéséhez kellene az erre vállalkozó vállalatok és a kormányzat anyagi eszközeit felhasználni. Kétségtelen, nem marad, s nem maradhat senki munka nélkül. Ám az is kétségtelen, hogy nem mindenki dolgozhat ott, ahol szeretne... I. S. Túlteljesítés - lúlműszak nélkül Tápegység szerelése
