Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
1987. április 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mire int a VÁÉV esete? t Zajos csőd, vagy csente lölszámolás? Csaknem háromnegyed esztendő telt el a vállalatok fölszámolását és megszűnését szabályozó rendeletek megjelenése óta. A nagy várakozásokat-az első hónapokban indított eljárások alig igazolták, jószerével csak egy tucat, zömében kisszövetkezet vagy leányvállalat került a bíróság elé. Az óvatosság egyébként érthető, az új jogszabályok csak a keretét adják ama bonyolult eljárásnak, amely egy cég megszűnéséhez vezet, és ez számos buktatót rejt magában. Még akkor is, ha a hitelezők megegyeznek. Hogy mekkora a bizonytalanság, azt jól mutatja a közelmúlt nagy port fölkavaró első komoly magyar vállalati csődje, a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat esete. Figyelmeztető jelek A papírok már elindultak a számukra kijelölt hivatalos úton, s eközben csaknem két és fél ezer ember sorsa vált hosszú hónapokra bizonytalanná. Az eljárás eme buktatóiba most először ütköznek az érdekeltek, s valószínűleg még ennél nehezebb kérdésekre is választ kell találniuk a VÁÉV felszámolása során. Az óvatosságra intő jelek a végső csőd előtt a vállalatoknál már évekkel jelentkeznek. A rendre nem teljesülő terv, csökkenő termelési mulatók, az egyre alacsonyabb hatékonyság, s mind nagyobb hiteligény, a hőmérő higanyszálához hasonlóan mutatja a súlyosbodó „betegséget”. Egy kisebb cégnél valószínűleg mindezt sokkal könnyebb fel-, illetve elismerni. A megszűnéssel is kevesebbet kockáztatnak. A dolgozókat könnyebb elhelyezni, és a néhány millió forint értékű állóeszközök és készletek értékesítése sem okozhat gondot. Nem véletlen, hogy az eddig lezárult esetekben nagyon rövid idő alatt mindenfajta vita nélkül „közös megegyezéssel” született meg a megszűnést kimondó határozat. (A VÁÉV ügye már nem lesz ily problémamentes.) Időben dönteni Érdemes tanulni a már lezajlott esetekből. Nem szabad az utolsó pillanatig várni e kényszerű lépéssel. A késedelem tovább növeli a veszteséget, és szétzülleszti a kollektívát, amely éveken, évtizedeken keresztül összeszokottan dolgozott. Igaz, ezeket a károkat nem lehet pénzben mérni, de legalább olyan súlyosak, mint a halogatás miatt dinamikusan növekvő veszteség milliói. Különösen, ha számításba vesszük, hogy jelenleg 60— 70 gazdálkodó nem képes kiadásaira a fedezetet megszerezni, vagyis veszteséggel működik. S a következő évek sem kecsegtetnek azzal, hogy számuk csökkenni fog. Tehát hozzá kell szokni a csendes megszűnéshez és a zajos csődökhöz is. Hogy ki melyik útra lép, ezt már a konkrét eset döntheti el. Ám mindez aláhúzza, hogy mennyire megnőtt a vállalat irányításáért felelős vezetők és vállalati tanácsok szerepe, s hogy hibás döntéseik milyen súlyos következményekkel járhatnak. Ahol nem ismerik föl a tartós válság jeleit, ott a VÁÉV-éhez hasonló helyzetbe kerülhetnek a dolgozók és a vezetők egyaránt. S ezt mindenképpen célszerű lenne elkerülni. A legkisebb veszteséggel Bár minden vállalatnak alapvető célja, hogy a pályán maradjon, sőt, növekedjék, a tervekben immár szerepelnie kell az esetleges megszűnésnek is. A fölszámolás nem csodaszer, amely önmaga megszabadítja a gazdaságot a strukturális problémáktól. Csak egy lehetőség arra, hogy átmentsék a még használható vagyont, és kollektívát egy másik termelő cég vagy cégek számára. Ha viszont nem ismerik föl időben a fölszámolás kínálta lehetőséget, hosszú időre bizonytalanná válhat emberek százainak vagy ezreinek sorsa, nem is beszélve arról, hogy az eljárás végéig a vállalat tulajdonképpen képtelen, lesz termelni. S ez végeredményben nemcsak az azott vállalatot, hanem az ágazatot és a népgazdaságot is sújtja. Remélhetőleg, okulva az A Giofol Gazdasági Társaság sajókazai telepén már javában készülnek a húsvéti ünnepekre. Több ezer darab műanyag szatyorra került rá a nyuszifigura, a szépen festett tojás. A 41 dolgozót foglalkoztató üzemegység kollektívájához szinte naponta érkeznek újabb és újabb húsvéti megrendelések, Így reményük van arra, hogy teljesítik az erre az évre meghatározott 15 millió forintos árbevételüket. Fotó: Fojtán László eddigi tapasztalatokból, a nagyok, ha már elkerülhetetlen ez a lépés, a kisszervezetek példáját választják, és csendben, a lehető legkisebb veszteséggel vállalják föl időben a megszűnést. L. M. „Kifutottak” a bányatavak nyílt vizére az úszókotrók, s megkezdődött az üzemszerű termelés a Nyéki Kavicsbánya Vállalatnak a Debrecen felé vezető út mentén levő bányatavaiból. A kotrók, a különböző szállítórendszerek, nemkülönben pedig az osztályozó javítását a téli hónapokban elvégezték. A tél különösen a nyílt téren dolgozókat állította kemény feladat elé, és a sokszor szokatlan hideg a munkákat is .lasította. A szükséges javításokat, alkatrészcserét azonban így is elvégezték, s most zavartalanul kezdődhetett a termemegközelítőleg 3900 tonna kavicsot emelnek ki. Ugyancsak folyamatos, három műszakos termelést végeznek a másik, hármas Fásítási ankét Az ózdi Kun Béla Művelődési Központban, április 9-én délelőtt 10 órakor fásítási ankétot rendez a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, az Özd Városi Tanács, a Miskolci 'Erdőfelügyelőség, és az Országos Erdészeti Egyesület miskolci csoportja. Az ankét résztvevői előadást hallanak az erdők környezetvédelmi helyzetéről, melyet Gergely Ferenc Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Erdészeti és Faipari Hivatal osztályvezetője tart. Ezen a napon emlékfát is ültetnek a meghívott vendégek. Már a második éve nem teljesíti a mezőgazdaság a tervét. A megállapítás szokatlanul cseng, hiszen korábban hosszú ideig éppen az agrárgazdaságot emlegették húzó ágazatként. Az ország lakosságának persze még ma sincs oka kárhoztatni a mezőgazdaságot, mert az élelmiszer-ellátás változatlanul jó, ám más szempontok szerint már kevesebb ok van a teljesítményromlás csendes tudomásulvételére. A mezőgazdaság is fontos része a népgazdaságnak, s ha romlanak az ágazatban az eredmények, az óhatatlanul az országot is gyengíti. AFÖ ELLENSÉG: A NÉGY ÉVSZAK? Közismert, hogy az ország külkereskedelmi mérlege több, mint négyszázmillió dolláros hiánnyal zárult a múlt esztendőben. Sokfelé lehetett hallani, hogy a kiesés a mezőgazdasági teljesítmények elmaradása miatt következett be. Az ugyan tény, hogy gabonából kevesebb termett a tervezettnél, s 1985-ben az állatlétszám is mélypontra jutott, ahonnét tavaly kedvező irányba, de csak szerény mértékben mozdult el. Mindezek azonban együttesen sem magyarázzák a külkereskedelmi mérleg hiányát. Éppen ellenkezőleg : az agrárágazat a kimutatások szerint tekintélyes aktívummal zárta külkereskedelmi mérlegét. Igaz viszont, hogy a mezőgazdaság két éve nem teljesíti tervét. Ennek sokszor hangoztatott magyarázata: az időjárás nem kedvezett a termelésnek. Nem lehet vitatni, hogy a természet erőinek van szerepük az agrárágazat teljesítményeinek alakulásában, de ezek sokszori emlegetése gyanús. Fura érzés azt hallani a szakemberektől, hogy a napsütésre ugyanúgy panaszkodnak, mint a hűvös időjárásra. Az utóbbi években pedig ezek kártékony hatását kitartóan emlegették, s vélhetően emiatt el is terjedt egy nem éppen jóindulatú tréfa a közvéleményben. Eszerint a mezőgazdaság fő ellensége a négy évszak. Az kétségtelen, bárki tapasztalhatta, hogy 4 esztendőben száraz nyár, két évben kemény tél gyengítette a mezőgazdaság terméseredményeit. E tekintetben most is bizonytalan esztendő előtt vagyunk, hiszen mint a szakemberek mondják, az őszi gabonákat porba vetették, későn kelt ki a magból a növény, a tél beálltáig nem tudott megerősödni, 5 ezután jött rá a hosszan tartó hideg. Még semmi bizonyosat nem lehet tudni a várható termésekről, de már mintegy reflexszerűen védekező állásba húzódnak a szakemberek. E magatartás pedig inkább elfordulást, mint megértést vált ki a nem szakmabeliekből. GAZDAG ÉS SZEGÉNY1 SZOMSZÉDOK mmmmá Sokan tudják ugyanis, hogy a hangsúlyozott időjáráson kívül más okai is vannak (lehetnek) a teljesítmények mérséklődésének Aligha magyarázható ugyanis természeti tényezőkkel a szomszéd gazdaságok közötti számottevő teljesítménykülönbség, pedig erre az ország, bármely vidékén sok a példa. A szomszédok földjeit megközelítően egyformán süti a nap, áztatja az eső, a hektáronkénti hozamok mégis messze vannak egymástól. Ennek már technológiai, munkafegyelmi, pénzügyi okai vannak. Az időjárással a takarmánytermesztés révén csak közvetett kapcsolatban levő állattenyésztésben is ingadoztak a teljesítmények. Néhány éve még rekordot döntött a sertésállomány, 1985- ben mélypontra jutott, majd a gyors intézkedések következtében tavaly megint gyarapodásnak indult. A szarvasmarha- és a juhállomány csökkenését pedig még a kedvező pénzügyi intézkedések sem tudták eddig megállítani. Az ingadozó, adott esetben csökkenő teljesítmények a gazdaságok elszegényedésével is kapcsolatban vannak. A szakemberek az időjárásra való hivatkozáson kívül azt is gyakorta mondják, hogy nincs elég pénzük gépek, műtrágyák, növényvédő szerek vásárlására, s emiatt a technológiai előírások betartása eleve elmarad. Végül is az időjárás csak az egyik — el nem hanyagolható — oka a mezőgazdaság teljesítménycsökkenésének. Kedvezőre fordulásával ugyan valamelyest javulnának az ágazat eredményei, de igazán érzékletes változások csak az érdekeltségi, pénzügyi, technológiai ellentmondások feloldásával várhatók. F. J. lés. Az egyik munkahelyen, a kettes tavon a hydropneu- matikus .kotró mellett egy markoló-kotró is dolgozik, míg a parton egy elektromos üzemelésű lánctalpas parti gép működik. Ez hol a tóból termeli a kavicsot, hol pedig a partra rakott anyagot rakodja a szállító- szalagra. A gépek a váltakozó mélységű tóból, 15—25 méter mélységből a folyamatos, három műszakos termelés során naponta átlagosan számmal jelzett tavon is. Ezen a „napfényes bányán” egy mar.koló-szerelékes kotrógép dolgozók. A tófenékről felszínre emelt anyagot úgynevezett önrakodós uszályokra rakodja, amely a partra szállítja, s berendezésével a szállítószalagra üríti, ahonnan az az osztá- lyozóra jut. Az innen kitermelt mennyiség meghaladja a napi 3000 köbmétert. Hegyaljai ásvány exportra Elkészült a múlt évi vállalati gazdálkodásról szóló beszámoló, a vállalati mérleg. A számszerűsített tények mutatják, hogy az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Művei, Mád, különösen kiemelkedő eredményt értek el termékeik tőkés exportjának értékesítésében. Az is közrejátszott, hogy a vállalaton belül elnyerték a „Kiváló Mű” kitüntető címet. Az adatok szerint a To- kaj-Hegyalján termelt ásványokból a mű a múlt évben a tervezetten felül megközelítőleg 37 millió forinttal nagyobb árbevételt ért el. A tőkés piacon mutatkozó keresletet zavartalanul ki tudták elégíteni. A piacon való megmaradáshoz, sőt többletszállításhoz az is hozzájárult, hogy minőségileg is kifogástalan terméket adtak át megrendelőiknek. A Hegyaljai Művek termékei közül nőtt a kereslet például a perlit iránt, amelyet a pálházai üzemben állítanak elő. A korábbi években végrehajtott korszerűsítés révén jelenleg már 9 különböző szemnagyságban tudják szállítani ezt az építőiparban használt anyagot. Vevőik közé NSZK-beli, svájci, osztrák, valamint jugoszláv cégek tartoznak. Ugyancsak NSZK-beli, osztrák, valamint görög partnereknek szállítottak az erdőbényei üzemben előállított kalcinált kovaföldből, amelyet a folyékony műtrágya vivőanyagaként használnak fel. Á kovaföld egy másik változatát pedig osztrák megrendelésre a műtrágya beporzására, annak összetapadását meggátolandó, szállították. A Hegyaljai Művek idei tervei között a múlt évi tőkés export mennyiségi, valamint minőségi szinten tartása szerepel. A már bevezetett cikkek mellett a szegi üzemből őrölt 'kaolin, valamint az egyik zeolitfajta, a zeotrix exportjára is felkészültek. Ugyancsak az exportálandó termékek listáján szerepel a Füzérradvány melletti bányából termelt különleges minőségű, úgynevezett illitkaolin is. A külföldi partnereknek az idei exportszállításokat megkezdték, a szállítási igényeknek megfelelően. A tőkés exportra elküldött ed-, digi mennyiség értéke már jóval meghaladta a tízmil-^ lió forintot. Húsvétra készülnek Vízen az úszókotrók
