Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

1987. április 1., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 5 Mit kapnak az időskorúak? üreg nénike csoszog a falu utcáján. Egyedül él, férje már évekkel ezelőtt meghalt, gyerekei a messzi városban „haj­tanak" ... Kis nyugdíjacskájából él. fáj már minden neki. A dereka, a iába, a kezefeje, minden, minden... Most jön ki az a sok munka, a küszködés. Gondoskodni kell már az ilyen időskorú emberről, aki nehezen tudja ellátni önmagát. „Maradt volna az egyik fiam, de minek? Itt helyben nincs neki való munka ... Beköltöztek hát a városba. Mondtam is nekik, menjetek, boldoguljatok, én meg majd csak megleszek itt valahogy ...” Járt az öregek napközi otthonába. Ott jó volt egy kicsit elbeszélgetni, jó volt a meleg étek, a gondoskodás. Most már nem jár. (Magyarországon az első öregek napközi otthonait a hatvanas évek legelején hoz­ták létre. Eme intézmények mellett van még a házi szo­ciális gondozás, a szociális étkeztetés, a szociális ottho­nok — ez utóbbiakat olyan időskorúak veszik igénybe, akiknek egészségi állapota már nem teszi lehetővé a napközibe járást.) * Ez év január elsejétől lé­pett életbe a 10/1986. (IX. 24.) számú Eü. M. rendelet, mely új alapokra helyezi a terü­leti szociális gondozást. Úgy­nevezett gondozási közpon­tok alakulnak ki, melyek összefogják majd mindazt, ami a gondozásra szoruló idősekkel kapcsolatos. Az új rendelet értelmében meg­szűntek az ÖNO-k, lett he­lyettük Idősek Klubja. A név- és a szervezeti, felépí- tésbeni változtatáson kívül történt még egyéb módosítás is. És pont ez az, ami szü­léinknek nem nagyon tet­szik. * („A területi szociális gon­dozásért a gondozottnak té­rítési díjat kell fizetnie.” — Idézet a fentebb említett rendeletből.) * Encs térségében az év ele­jén hozzávetőleg ötven szá­zalékkal csökkent az ÜNO- ba, azaz új nevén, az Idő­sek Klubjába járók száma. Van olyan is — például a pányoki intézmény —, ahová már egyetlen egy időskorú sem jár! — Méltányos rendelet? — kérdezi Szántó Ferenc, Encs Városi Tanács szociálpoliti­kai főelőadója, majd keser­nyésen az előtte lévő papi­rosra szegezi tekintetét. — Nézze! Fizetni kell az idő­seknek — aki a klubba akar járni — 150 forint klubtag­sági díjat. Ezen túl a térí­tési díjat, ami a megállapí­tott napi összegnek a 20, 40, 60, 80, illetve 100 százaléka. Attól függően, mennyi a nyugdíjuk. — Kiknek nem kell fizet­ni? — A hetven éven aluliak közül azok nem fizetnek, akiknek a nyugdíja 2490 fo­rint alatt van; a hetven éven felüliek közül pedig, akiknek a nyugdíja 2550 fo­rint alatti. — Véleménye szerint nö­vekedik majd a bevétel ösz- szege? — Nem tartom valószínű­nek. Sőt! Mivel csökken a látogatottság ... — Akkor ... — ... Mi változik? Ezt akarta kérdezni, ugye? Sem­mi. Nemrégiben úgynevezett falusi estéket rendeztek az encsi terület községeiben. Ezeken a város párt-, állami és tömegszervezeteinek mun­katársai beszélgettek a ki- sebb-nagyobb falvak lakói­val. Kikérték véleményüket, faggatták őket gondjaikról, bajaikról, elképzeléseikről. „Természetesen” ezeken a fórumokon is fölvetették az idősek problémáit, egyebek között éppen a már említeti klubtagsági és térítési dí­jakkal kapcsolatosakat. Siska András, az MSZMP Encs Városi Bizottságának első titkára így vélekedik erről: — Nagyon sok faluban előjött ez a kérdés. Az idő­sek, mit tagadjuk, el van­nak keseredve. Vagy inkább úgy mondjam, hogy csaló­dottak? Kis nyugdíjukból kell nekik ezeket a pénze­ket fizetni, ami nem is olyan könnyű, ha az emelkedő árakat, egyebeket nézzük ... Ezzel szemben a tanácsok kasszájában ez az összeg egyáltalán nem a nagy be­vételek sorába tartozik . .. Többen nekem szegezték a kérdést: mi egész életünkben dolgoztunk, hát már eny- nyit sem kapunk öregsé­günkre? ... * (Hazánkban ’70-ben 2 083 000 nyugdíjas volt, mára ez a szám 2,6 millióra növekedett. Közülük több mint félmillió­nak a nyugdíja nem érte el a havi 2500 forintot. Hozzá­vetőleg félmillió nyugdíjas él egyedül.) * Sorolom az encsi adatokat Bodonyi Antalnak, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tálya szociálpolitikai cso­portvezetőjének. — Igen, eddig is voltak olyan helyek, ahol gyengébb volt az ÖNO-k kihasználtsá­ga. Egyes területeken — fő­leg a kisfalvakban — még jobban elöregszik a lakos­ság. Úgy néz ki, hogy a há­zi gondozásra, a kihordá- sos étkeztetésre nagyobb az igény. Ezt mutatja az is, hogy dinamikusan emelke­dett az ilyen szolgáltatást, ellátást igénybe vevők szá­ma az utóbbi időben. — De mi lesz az üresen maradó napközi épületekkel? — Átmenetinek tartom ezt az időszakot. A megyében az elmúlt óv végi adatok alap­ján 2900 férőhely volt ezek­ben az intézményekben, ösz- szesen 2627 időskorú járt az öregek napközi otthonai­ba. Ez, azt hiszem, elég jó kihasználtságot mutat. Mind­járt kiszámolom százaléko­san, itt a számológép ... — Azt gondolom én is, hogy ez nagyon jó arány. És most — az. új rendelet érvénybe lépése után — mi­lyen a kihasználtság? — Ezt most még nem tud­juk. Félévkor lesz majd egy felmérés ezzel kapcsolatban. — Végül is mi volt ennek az új rendeletnek a célja? — A komplexitás. Az a tö­rekvés, hogy a területi gon­dozás formái közül az adott helyen a legmegfelelőbbet alkalmazzák, válasszák. — Tehát lehet választani, hogy az adott településen házi szociális gondozás, szo­ciális étkeztetés, vagy Idő­sek Klubja legyen? — Igen. Bár jelenleg még nem jellemző, hogy minde­nütt, minden gondozási for­mához adottak a feltételek. * („A megnövekedett és je­lentős részben megváltozott igények a továbbfejlesztés átgondolását indokolták és egy egységes, az idősek ko­rához, egészségi állapotához rugalmasabban igazodó szo­ciális alapellátó rendszer kialakításának szükségessé­géhez vezettek” — idézet az Egészségügyi Minisztéri­um szociálpolitikai főosztá­lya közleményéből, melyet a területi szociális gondozás egyes kérdéseinek egységes értelmezése és végrehajtása érdekében adtak ki.) Elgondolkodtató az, ha egy rendelet egyes kérdéseinek egységes értelmezésére utó­lagosan közleményt kell ki­adni. Vajon mennyire egyér­telmű ilyenkor egy . rende­let? (A szerk. megjegyzése.) * Az öreg nénike hazaér. Málladozó vakolatú háza előtt még egyszer visszanéz a csöndes utcára, majd ki­nyitja a nyikorgó kiskaput. Odabenn motoszol még egy kicsikét, majd lefekszik alud­ni. Lezavarja a macskát az ágy támláról, még le is go- rombítja: sicc, te! Hányszor mondtam már neked, hogy semmi keresnivalód itt! De nem bántja. Ma jó napja volt. Három ember­rel is beszélgetett... Mészáros István Természetbarátok túrái A Magyar Természetbarát Szövetség és a Budapesti Természetbarát Szövetség szombaton a Leányfalu felet­ti Vöröskőn rendezi meg a hagyományos Felszabaduló. sí emléktúrát. A gyalogtúrá­zók Leányfalutól a piros jel­zésen juthatnak el Vöröskő­ig. A kerékpárral próbálko­zók 8 órakor a Komjádi uszodától indulnak, majd Leányfalutól rájuk is kelle­mes séta vár. Számítanak a hegymászók és a vízi túrá­zók részvételére is. Szabó Imre, az MTSZ fő­titkára 12 órakor ünnepi köszöntőt mond, a megem­lékezést pedig koszorúzás követi. A Vértes Kerékpáros Klub szombaton 42 kilométeres felszabadulási emléktúrát hirdet Tatabányán. A rajt 8 órakor, az úttörőház mögöt­ti parkolóban lesz. (MTI) Járdatakarítás Seprik az utcát - géppel Fotó: Balogh Imre Társadalmi munka — tudományos tevékenység n miskolci barlangászok sikere A hír így szól: A Ma­gyar Karszt- és Barlangku­tató Társulat Kadic Ottolcár- emléklappal ismerte el a miskolci Marcel Loubems Barlangkutató Egyesület hosszú éveken át folytatott tudományos tevékenységét. Nemcsak azért érdemes erről bővebben is szót ejte­ni, mert a Miskolcon mű­ködő barlangkutató csoport 35 éves múltjában még nem került ilyen elismerésre sor, hanem azért is. mert a ku­tatók munkája, sok olyan kérdésben érinti a Bükk környéki települések lakóit, amiről nem is tudnak. Pél­daként : ivóvízkészletünk je­lentős részét kitevő karszt­vizek változó vízszintmagas­sága a barlangokban folyta­tott csepegésmérések alap­ján, biztos előrejelzés lehet a vízügyi szakemberek szá­mára. A résrendszerek tisz­títás nélkül biztosítanak jó minőségű, egészséges ivóvi­zet 500 ezer embernek. E „víztartály” megfigyelése és kutatása igen fontos napja­inkban. Az egyesület tagjai ennek érdekében végeznek csepegés-, hőmérséklet- és vízszintméréseket, geológiai, térképezési, radiológiai vizs­gálatokat. Emellett, bar­langbiológiai kutatásokon belül denevérek megfigyelé­sével is foglalkoznak. Más­fél évtizedes tudományos te­vékenységüket ismeri el a kitüntetés. A csoport tagjai a barlangkutatás területén más eredményeket is magu­kénak tudhatnak. Az egye­sület feltáró tevékenységét egy alkalommal, Vass Imre oklevéllel jutalmazta a Ma­gyar Karszt- és Barlangku­tató Társulat, két alkalom­mal pedig az elsők közt vé­geztek a barlangkutatók Cholnoky-pályázatán. Ez a „trófeagyűjtemény” különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk: az egye­sület tagjai társadalmi mun­ka révén „gyűjtötték”, hi­szen csupán a hétvégeket, a szabadnapokat töltik a Bükk karsztjaiban, ahol tá­borokat szerveznék. A tag­ság összetétele a kart te­kintve, igencsak változatos. A tizenévesek még csak ér­deklődnek, ám rövidesen ak­tív, értékes tagjává válnak a közösségnek. Érdemes szót ejteni, illetve válaszolni ar­ra a gyakorta feltett kérdés­re: Veszélyes-e a barlang- kutatás? A legfontosabb a fokozatosság, a felkészült­ség, és a felelősségérzet nagyfokú kialakulása. Amíg a kezdő barlangászban nem fejlődik ki a megfelelő pszichikai és testi erőnlét, addig nem kerül „mély víz­be”. És mi a mérce? A már aktív és tapasztalt tagok ítélőképessége. Már a kez­dők tudatában is hamar ki­alakul az egymás iránt ér­zett felelősségérzet. Íratlan szabály, hogy felkészületlen ember nem mehet le bar­langba ! A tapasztaltabb kutató már nem csupán a föld alatt talál magának felada­tot. A hétvégeken megkez­dett munka folytatódik hét­közben, otthon, az íróasz­talnál. Az eddigi megfigye­lések, kutatások eredményét egy doktori disszertáció, két diplomadolgozat, hét tudo­mányos diákdolgozat, és mintegy harminc szakcikk dolgozza fel. Mindezt a szabadidőben végzett kutatást az Országos Környezetvédelmi Hivatal és az arra illetékes szervek minimális támogatásban ré­szesítik, ami csöppet sincs arányban a „befektetett” társadalmi munkával. Az anyagi segítség hiánya aka­dályozza a 'kutatásokat. Több és pontosabb műszerekre, a felszerelések, az . eszközök gyarapítására lenne szükség. De van egy másik, nagyobb gondja a csoportnak. Az egyesület léte forog kockán, mert a Bükki Nemzeti Park vezetősége a csoportnak a Lótrástetőn lévő erdészház­ból való kiköltözést sürgeti. A csoport létszáma jócskán megcsappanna, ha nem len­ne lehetőség a jelenleg még meglévő higiénés — átöltö- zési, melegedési, mosdási és étkezési — lehetőségekre. Nagy Zsuzsa — Voltak már viharosabb küldöttgyűlések is az Avas­déli Lakásszövetkezetben — jegyezte meg az egyik részt­vevő a 3458 lakástulajdo­nost összefogó szövetkezet mérlegkészítő és tervező ta­nácskozásán. A tulajdono­sokat képviselő küldöttek hozzászólásait a tárgyilagos értékelés, jobbító szándék és számos konstruktív javas­lat jellemezte. Persze, jó né- hányan okkal kifogásolták a lakótelepi életet zavaró kö­rülményt, hiszen néhány épület vizesedése — amely évek óta húzódó probléma —, vagy több, gyakorta el- romló lift, s sorolhatnánk a kisebb-nagyobb gondokat, keseríti a tulajdonosok éle­tét; de a lakásszövetkezet tisztségviselőinek és karban­tartó részlege dolgozóinak életét is, akik több-kevesebb sikerrel, de sokat tették ezek mielőbbi orvoslása és meg­oldása érdekében. A lakásszövetkezet szám­vetését megelőző csoportos beszélgetéseken a küldöttek­nek több mint a fele vett részt. Itt részletesen beszá­moltak a gazdálkodásról, el­mondták a megoldásra váró feladatokat, és arról is szól­tak, hogyan törekednek az eredményesebb takarékos­ságra. Nem csupán a beszél­getéseken, hanem a szövet­kezet beszámoló jelentésében és a tanácskozáson is több­ször szóba került elsősorban a vízzel, villannyal való fo­kozottabb takarékosság. — Az elmúlt időszakban erősödött a lakásszövetkezet vezetése és a tagság közötti kapcsolat, bővebben áram­lanak az információk — hangsúlyozta a küldöttgyű­lésen Szunyogh János, a Mészöv elnöke. Bizonyára ez is elősegítette az értékelő és feladatmeghatározó tanácsko­zás sikerét. A gyakori ta­lálkozások, a kölcsönös tá­jékozódás igazolja azt is, hogy egyre demokratikusab- ban működő közösség az Avas-déli Lakásszövetkezet. Elismerést érdemelnek azok a tulajdonosi közösségek, amelyek sokféle módon töre­kednék az üzemeltetési költ­ségek csökkentésére. Ezt iga­zolja az is, hogy az idén csak két épületnél kell emelni az üzemeltetési hozzá, járulást. A szövetkezet veze­tése a nehéz gazdasági kö­rülmények, a növekvő árak közepette igyekszik jól sá­fárkodni a közösség pénzé­vel. Mindezt természetesen a tulajdonosokkal megbeszél­ve, sokszor vitatkozva, de velük együtt; hiszen közösek az érdekeik. Az Avas-déli az ország egyik legnagyobb és a me­gye egyik legjobb lakásszö­vetkezete. Erre az évre nin­csenek nagy terveik, de sze­retnék megőrizni az elért szántét és meg akarják tar­tani a közösség bizalmát. Szerény lehetőségeik alap­ján, ahol tudnak, ott jobbí­tanak. Néhány épületnél je­lentős munkákat — radiá­torok cseréje, felvonók fel­újítása — fognak elvégez­ni. Tovább folytatják az erkélyek, lépcsőházak festé­sét. Igyekeznek szebbé ten­ni a panel-rengeteget. P. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom