Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ma még csak terv Megújhodás előtt a Búza tér Miskolc belvárosának egyik legforgalmasabb és legtöbb funkciót ellátó pontja a Búza tér és környéke. A történelem során kialakult ke­reskedelmi-piaci tevékenység a város életében itt ma is döntő jelentőséggel bír, noha az utób­bi évtizedekben meglehetősen szűk területre korlátozódott. Időközben ugyanis itt épült meg a Miskolci Közlekedési Vállalat egy-két járatának, a Volán autóbuszainak végállomása, és az Áfor-kút, hogy csupán néhányat említsünk a korlátok köréből, amelyek mintegy határvonalat húznak a piac terjeszkedésének. Márpedig erre, a nö­vekvő igények kielégítéséhez, a kulturált eladói és vásárlói körülmények megteremtéséhez mind­inkább szükség van. A rövid- és hosszú távú tervek programjavaslatát széles körben megvi­tatták a lakossággal, 1986-ban pedig megtár­gyalta a Miskolc Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága is. Az elképzelésekről beszélgettünk el Kelemen Istvánnal, a városi tanács főépítészé­vel. A csarnok északi részén tetőt építenek a szabadtéri elárusitó- standok fölé. — A piaccal és környéké­vel a városlakók jószerivel mindennapos kapcsolatban vannak. így hát valameny- nyien tudjuk, tapasztaljuk a zsúfoltságot, az áldatlan körülményeket. A terv cél­ja, hogy a rekonstrukcióval és bővítésekkel mielőbb visszakapja a piac a hagyo­mányos kereskedelmi jelle­gét. Ez természetesen nem megy egyik napról a má­sikra. Az első lépcsőben még ebben az esztendőben szeretnénk megteremteni a feltételeit a gépkocsikról történő árusításnak és a parkolásnak, amelyhez te­rületre van szükség. Hogy miként oldható ez meg?. . . A MÉH-átvevőhel.v kitelepül a központi telep­helyre. A Szendrey és a Sze­les utca közti elavult há­zakra pedig a Bethlen Gá­bor utcai lakóházak kivéte­lével, bontás vár. E munká­latokkal egy időben kezdő­dik meg a piac szabadtéri árusítóhelyeinek lefedése, a felszíni csapadékelvezetés kiépítése. A következő lép­csőben a szomszédban vá­rakozó autóbuszok számá­nak csökkentése szerepel. Ez csak úgy képzelhető el. ha másütt alakítjuk ki az MKV járatainak végállomá­sát. ÉSít'é, a közlekedési ta­nulmányterv már elkészült, amely szerint végállomás helyett csupán átmenő for­galma lenne a buszoknak. Végül pedig az Áfor-kút kitelepítése olvasható a programtervezetben. Lehető­ségeit most vizsgálják a szakemberek. Az így felsza­baduló terület megnyerése után' kezdődik majd el a csarnoknak és környékének helyrehozatala, rekonstruk­ciója, a bódésorok lebontá­sa és a korszerű elárusító- helyek kialakítása. Dédel­anyagi ráfordításra lesz szükség. Vannak azonban közelebbi tervek, elképzelé­sek is, amelyek úgyszintén a kulturált vásárlói körül­mények megteremtését szol­gálják, a meglévő adottsá­gokon, lehetőségeken belül Erre hivatott például a pia­cokról és a vásárokról szóló tanácsi rendelet, amely­ről a napokban tanácsko­zott a Hazafias Népfront Miskolc Városi Elnöksége mellett működő várospoli­tikai munkabizottság. A ta­nácsi rendeletről szóló ter­vezetet Kovács Gábor, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője ismer­tette. Ennek egyik központi témaköre volt az alkoholfo­gyasztás szabályozása, de szóltak a piac rendjéről és tisztaságáról is, melyet egyébként nem kis mérték­ben befolyásol az említett alkoholfogyasztás, még pon­tosabban a nagyszámú ittas közönség viselkedése. (Erről egyébként forgalmas piaci napokon magunk is meggyő­letlel, amely megtiltja a piac területén a tizenkét foknál magasabb alkohol- tartalmú italok forgalmazá­sát, árusítását. Kitér a ren­delet az elárusítóhelyek vé­telére és eladására is, amely- lyel az egymás .közti, gyak­ran illegális „gazdacserét” kívánják megakadályozni. A jövőben versenytárgyaláson dől majd el, ki legyen a pavilonok tulajdonosa. A Piac- és Vásárfelügyelet ki­kiáltási ára feletti összeg pedig a piaci körülmények színvonalának javítását szol­gálja majd. Ma még programjavaslat­ról, tervről van szó. A hol­napokat azonban már jó lenne úgy megélni, hogy a megyeszékhely Búza téri piacának neve mellől mi­előbb lekopjon a ma még sajnos állandó jelzőként használatos: piszkos és zsú­folt jelző. Monos Márta Épül a lovasiskola Kép a lovasiskolából. „H város büszke lesz rá” A csikókkal sokat kell foglalkozni, hogy később jó sportlovak legyenek. A miskolci lovasiskolát a a borsodsziráki Bartók Bé­la Termelőszövetkezet 1986. február elsején vette gon­dozásba. Mostanában nagy építkezések folynak a terü­leten. Mint Botya Péter el­nök elmondta, már elké­szült a lovaspálya, a zsűri­torony, a parkoló, bent van az ivóvíz, az elektromos energia, áll a fogadóépület, és az új istálló épületszer­kezete. De még rengeteg a munka. Eddig az idegenfor­galmat sem tudták biztosí­tani, hiszen általában min­den sporttelepen egy öl­töző és egy mosdó a mini­mális elvárás. Az idén el­készülő fogadóegységben ez meglesz, sőt étterem és szálloda is várja a vendé­geket. A globális elképzelés azonban egy szabadidőköz­pont létrehozása. Építenek teniszpályákat, létesítenek szalonnasütő helyeket is. Mintegy 35 milliós beru­házásról van szó. Megvaló­sulhat-e mindez? Az elnök most már egyértelmű vála­sza: Igen. De hozzáteszi, hogy társadalmi összefogás, me­gyei, városi segítség nélkül lehetetlen lenne, hiszen a tsz egyedül nem bírná. Nem biztos, hogy a be­ruházás valaha is visszaté­rül anyagilag, de nemcsak a pénz számít. Az, hogy a miskolci gyerekek lovagolni tanulhatnak, hogy vissza­térhetnek régi kedves házi­állatainkhoz, nem kell falu­ra menniük, hogy rácsodál­kozhassanak egy lóra, eset­leg fel is ülhessenek rá — — ez már nagy eredmény. (Egyébként pontosan ez ok­ból, ötlet formájában már megfogalmazódott, hogy egyéb háziállatokat is, — sertés, juh, kecske — tart­hatnának kint, bemutatási célzattal. Arról pedig most folynak a megbeszélések, hogy majdan a kutyakikép­ző központ is kiköltözik ide). A fogadóépület — nem könnyű — kivitelezését a 114-es Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai vég­zik, szakoktatóik odafigye­lésével, segítségével. Az át­adást legkésőbb november 7-re tervezik. A terület min­den évben új arcát- mutat­hatja majd, hisz nagyon gazdagok a távolabbi el­képzelések is. Idén a beru­házások kétharmada elké­szül, s mint az elnök mond­ja: „meggyőződésem, hogy Miskolc város erre előbb- utóbb büszke lesz...” A lovasiskola vezetője Szendi Erika. Nem túl rég dolgozik vezetőként, de az állandó reggeltől estig tar­tó kintlét, és a kemény tél alatt már eddig is nagy ta­pasztalatra tett szert. Mint elmondja, húsz lovuk van, ebből kettő állami fedező­mén. A hét sportló mellett a többi a kezdők lovaglását szolgálja. Ezek szelídebb, nyugodtabb állatok. A gye­rekek tízéves koruktól lo­vagolhatnak, de két pónit is vásárolnak, ezekre a ki­sebbek is nyugodtan felül­hetnek. Az érdeklődésre nem lehet panasz, de emel­lett fontos a szervezettebb lovagoltatás megoldása. Már több lavastúrát is indítottak, például a Bükkbe, itt a pá­lyán pedig továbbra is ren­deznek majd versenyeket, lovasnapokat. Dobos Klára geteti tervünk egy úgyne­vezett térszínt alatti terület kialakítása, amely parko­lásra és gyalogos közleke­désre lenne alkalmas. Bővítés, korszerűsítés, megújhodás vár tehát a jö­vőben a Búza téri piacra, amelyhez — a tervek isme­retében — nem csekély ződhetünk!) A Búza tér takarítására havonta harmincezer forin­tot. a szemét elszállítására tizenkétezer forintot fizet a tanács. A legtöbb gondot a környék vendéglátóhelyei­nek * rendszeres látogatói okozzák. Ezen próbálnak változtatni azzal a rende­Ritka pillanat: sorakozás nélküli vásárlás a „Kópé”-nál. Tizenkettőből négy... Ez a vásár meghiúsult „Gyermekem, téged in­kább ruházlak, míht etet­lek!" — szoktuk mondani gyakorta, ha valakinek ugyancsak jó az étvágya. Nos, hogy ez mainapság érvényes-e vagy sem?. .. Az étkezésre gondolva, mindenképp. Elég a nem­régiben bevezetett áreme­lésekre gondolni. Ami pe­dig a ruhát illeti: mosta­nában már az sem nevez­hető olcsó mulatságnak ... És most ne is vegyük a teljes korosztályt (a csecsemőkortól az aggas­tyánokig), hanem inkább csak a gyermek öltözte­tését úgy „közép-gyermek­korban". Nem kis fejtörést (no meg pluszmunkát) igé­nyel a lurkók felruházá­sa .. . Hogy tudniillik nő az a gyerek, mint a ken­der. A két hónapja vásá­rolt dzseki, öltöny, nadrág, miegyebek bizony mára már kicsivé válnak. S mi lesz a kinőtt ruhával? Hm . . . Táskákban vándo­rol a MÉH-be, jobb eset­ben a rokon gyerek hord­ja még egy ideig, hisz még teljesen új. Vagy lesz be­lőle felmosórongy. Vagy a kukában köt ki... * Éppen ezért sok szülő megörült annak, hogy Mis­kolcon nyílt egy olyan üz­let (magánkézben), mely felvásárolja, értékesíti a gyermekruhákat, kis cipő­ket. Igen ám, de az örömbe némi üröm is vegyül. Leg­alábbis a nemrégiben ka­pott olvasói jelzések, ezt bizonyítják. Többen pa­naszkodtak, hogy az üzlet­ben (Lurkó) a bevitt ru­háknak a nagy részét nem veszik át. Ilyen vagy olyan okokra hivatkozva. Ugyan­akkor a polcokon elég sok az újdonatúj ruha. Nézzünk hát körül a boltban. Másnap a tömött reklámszatyorral a kezem­ben, beállítottam. Előttem érkezett egy hölgy, ugyan­csak teli táskával. Éppen az ő holmijait rakosgatta, nézegette a boltban egy fiatalember. — Ezt már nem tudom átvenni, mert ez téli hol­mi — mondta a fiatalasz- szonynak. — Korábban kellett volna hozni. — Korábban is hoztam már ezeket, akkor meg azt mondták, hogy túl korán van — így a hölgy. Én magamban máris el­vetettem az üzletet, hiszen a szatyromban többnyire szintén téli ruhácskák la­pultak. — No, ezért a háromért százhúsz forintot tudok ad­ni, ezért pedig ötvenet — mondta az átvevő. Megszámoltam: a pulton 12 kis ruhácska hevert, ezekből kelt el négy. A hölgy még érdeklődött hol­mi olasz cipő után, mert most ez a divat, majd tá­vozott. Nem tudom, hogy elégedetten, vagy sem ... Én következtem. Kira­kodtam az árut. Válogatás, nézelődés, két ujjal tapin- tásos érzékelés stb. Majd a kupacból egy darab ki­csike nyári szoknya kieme­lése. — Ezt át tudom venni, a többit sajnos nem — szólalt meg végül. — Hát akkor inkább nem — hárítottam el a felaján­lott üzletet. Tömött reklámszatyor vissza, üzlet meghiúsulva. Megvárjuk vele a követke­ző telet. Mert azért azt meg lehet érteni, hogy nyáron nem adhatunk kö­tött sapkát a gyerek fejé­re, nem öltöztethetjük bé­lelt nadrágba és így to­vább. Csakhogy jövőre — valószínű — megint más lesz a divat. Mert a divat is nagy úr ájn... S ak­kor meg azért nem lesz átvéve a ruha. * Szóval: mi legyen ezek­kel a ruhácskákkal? Sem­mi. Lesz belőlük felmosó­rongy ... Kár. Mészáros István

Next

/
Oldalképek
Tartalom