Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 m»a M Vendéglátós pszichológia” Tisztelt Uram! Nemrégiben kétszer is abba a kisvárosba vezetett utam, ahol Ön dolgo­zik. Mindkét alkalommal találkoztam Önnel abban az étteremben, ahol fel­szolgál. Ebédidőben. És mindkét alkalommal kicsi­két meglepődtem. Termé­szetesen nem nagy dolog, amit alant majd leírok, ám mindenképpen figye­lemre méltó. Mi is ez? Nos, miután helyet foglaltam egy asz­talnál, ön rögvest ott ter­mett egy étlappal. Hang­vétele udvarias volt és készséges. Az étel kihoza­taláig sem telt el sok idő, s a közben kért kóla is pillanatok alatt az aszta­lon volt. A számolásnál, a fizetésnél még tájékoztatott néhány érdekességről, tud­nivalóról, melyek a kisvá­rosban fontos tájékozódási pontokat adnak az idegen­nek, aztán udvariasan el­köszönt. Ennyi volt. Ez olyan nagy dolog? Hiszen a jó kereskedőnek, a jó ven­déglátósnak így kell visel­kednie. Mit kell ezt olyan nagy dobra verni? Hiszen ön csak a munkáját vé­gezte, a kötelességét. Ilyes­féle kérdések fogalmazód­hatnak meg bárkibei}, aki e' sorokat olvassa. Nekem meg . egyik szerkesztőnk jut eszembe, aki egy-egy jó, tisztességes orvosi el­látást, bánásmódot dicsérő levelet olvassa (melyet az olvasók juttatnak el hoz­zánk, kérvén annak nyil­vánosságra hozatalát), majd azon nyomban félre is te­szi, mondván: hát minek ezt megírni, hiszen csak a munkáját végezte az illető, csak a kötelességét telje­sítette ... Valami hasonló dolog rejtezik ebben a hét­fői levelemben is, ám, hogy mégis megfogalmaz­tam, annak az az oka, hogy sajnálatos módon egy­re inkább „kihaflófélben” az ilyesféle magatartás. ön, tisztelt Uram — ko­ránál fogva is — abba a csoportba tartozik, akiket régi vágásúaknak titulál­nak. ön még tisztességgel megtanulta szakmáját, évek alatt kibővítve a gyakor­lati tapasztalatokkal azt. ön még nem küldi gondo­latban a vendéget a jó fe­nébe, ha nem nagyon tet­szik az étek íze, vagy bár­mit is kifogásol. . . ön igen jó „vendéglátós pszicholó­giával” ráérez a vendég gyengéjére, s igyekszik is annak megfelelően „diffe­renciáltan” eljárni... Lehet azt is mondani, hogy embere válogatja. Lehet, hogy több ilyen — már elnézést, hogy ismét ezt a kifejezést használom — „régi vágású” felszolgá­ló dolgozik az ön szakmá­jában. Lehet. Csak — saj­nos — a tapasztalatok alapján mondható: egyre kevesebb .. . (mészáros) Kelendő a Grabetta Luxor Az országhatárokon túl is sikert aratott a térhatású tapéta, a Graboplast Győri Pamutszövő és Műbőrgyár új terméke. A Grabetta Lu­xor néven forgalmazott új­donságot a múlt év végén vezették be a hazai keres­kedelembe, s ezzel egyidejű­leg mintakollekciót küldtek Nyugat-Európába. A kedve­ző fogadtatást jelzi, hogy Hollandiából erre az évre mintegy 1,5 millió métert rendeltek belőle. Itthon to­- Június elején termelés r Gondoskodnak a környezet- védelemről A Tatabányai Szénbányák új külfejtéses bánya nyitá­sát kezdte meg Vértessomló határában. Ezen a területen 200 évvel ezelőtt már volt szénbányászat, akkor azon­ban csak a felszínhez köze­li szenet termelték ki. Most 35—50 méter mélységben jó minőségű széntelepeket ta­láltak: több mint egymillió tonna szenet fedeztek fel. Ennek kisebb része gyen­gébb fűtőértékű, erőművi tüzelésre való, nagyobb ré­sze azonban 5000 kalóriás, tehát háztartási felhaszná­lásra is alkalmas. Jelenleg a széntelepeket borító meddőrétegek eltávo­lításán dolgoznak a nagy teljesítményű munkagépek­kel, s június elején megkez­dik a szén lefejtését. Az idén már 200 000 tonna tü­zelőanyagot szállítanak el az új lelőhelyről. A válla­lat körültekintően gondosko­dik a környezet védelméről: ahogyan a széntermeléssel előre haladnak, folyamatosan rekultiválják, helyreállítják a megbolygatott, elhagyott te­rületet. A Tatabányai Szénbányák szakemberei más vidékeken — Mány, Tornyó, Somlyó- vár, Vasztélypuszta térségé­ben — is kutatnak újabb lelőhelyek, gazdaságos kül­fejtéses művelésre alkalmas szénvagyon után. (MTI) vábbi 2 millió méter érté­kesítését tervezik. A kollekció több mint 20 mintából áll, közös jellem­zőjük. hogy az alapfelület­ből kissé kiemelkednek a geometrikus, illetve stilizált növényi motívumok, s ilyen­formán térhatást kölcsönöz­nek a pasztell árnyalatú ta­pétának. (MTI) Videotechnika a termelésben Azok a szép tarkák... Sárossy Ferenc a karám fáját fogva nézi a jószágot. — Hogy miért nem számol­ta fel a szövetkezet az ál­lattenyésztést? Annak bi- v~ zony sok oka van. Mert igaz ugyan, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe az alacsony termelési színvonal, a kor-' szerűtlen technológia, a kettős haszonért kinemesí­tett magyartarka-állomány, s következményként pedig a kétmilliós ágazati veszteség kerül, a másik oldalon vi­szont mi vagyunk, a megya- szói termelőszövetkezet ten­ni akaró tagjai, akik nem tudjuk, nem is akarjuk el­képzelni a gazdálkodásunkat állattenyésztés nélkül. * Fehér Attila, Szigeti György és dr. Jorivits Pé­ter, a Debreceni Állatte­nyésztő Vállalat szakembe­reivel közösen kezdődött meg a sokat emlegetett „át­építési” munka. Azaz a ré­gi sajtárok helyett ma már tankba fejnek az asszonyok. Így várhatóan javul majd az értékesített tej minősége. Javul, ha .. . Ha szakszerű­en fejnek. De tudnak-e jól fejni a megyaszóiak? Szige­ti György és Fehér Attila egyszerre válaszolnak: nem. Ám, mondják, ha egyenként elbeszélgetnek a fejőkkel és felhívják a figyelmüket egy- egy hibás és már megköve­sedett mozdulatra, nemigen hisznek nekik. Hogy ők rosszul csinálnák? Hogy el­marad az utófejés? * Vagy hosszú a vakfejés? Ugyan már! De ha látják is önnön magukat is munka közben? Nos, ez adta az ötletét, hogy a vállalat házi fe­jőtanfolyamot szervezzen Megyaszón, mégpedig a technika bevonásával. A közös munka pedig itt válik közössé, s egy közös- -ség érdekévé. A megyaszói termelőszövetkezet egy év­vel ezelőtt elnyerte a leg­öregebb Class Dominátorral rendelkező mezőgazdasági üzem címét. A Class cég pedig az eseményt egy ajándék videóberendezéssel tette számukra emlékezetes­sé. Így lett színes televízió­ja, lejátszója és kamerája a megyaszói szövetkezetnek. Lett, ám sokáig dobozban állt, mert nemigen tudták, mit is kezdjenek vele. Aztán jött a közös ötlet, s az em­lített videóberendezés be­vonult a termelésbe. — Az egésznek az a lé­nyege, hogy megörökítjük a fejést a házitanfolyam ele­jén és végén. ígv ki-ki lát­hatja, hói ront, melyik mozdulatot véti el, mit kell kijavítania. — Csak a helytelen fejés lenne az oka a veszteséges termelésnek? Annak kikü­szöbölése megoldaná a hal­mozódó pénzhiányt? — Ugyan dehogy, ez csak egy lépés a hosszú úton. Ahhoz, hogy magasabb színvonalú termelés valósul­jon meg, alapvető az em­beri »hozzáállás milyensége. A megyaszóiak pedig szere­tik az állatot, a gondossá­gukkal nincs is hiba! Valóban. Végigjárva a tehenészeti telepet, minta­szerű tisztaság mindenhol. Az ellető magányos csend­Magyarország és Csehszlovákia területén javában folyik Európa egyik legnagyobb vízierömü- épitkezése, Bős-Nagymaros térségében. Hazánk nagyberuházásai — Kilenc nagyberuházás szerepel az idei tervekben, amelyek költsége megha­ladja a 14,2. milliárd forin­tot — mondja Vasvári Jó­zsef, az Országos Tervhi­vatal főosztályvezető-he­lyettese. — Kétségtelen, hogy az energiaellátás fej­lesztése élvez elsőbbséget. A Paksi Atomerőmű négyes blokkjának építése még az idén befejeződik, de így is 4,5 milliárd forintot köl­tünk rá. Az eredeti terv szerint a 440 megawattos blokkot decemberben kap­csolták volna az országos hálózatra, de az építők olyan jól állnak, hogy már a szep­temberi üzembe helyezése sem lehetetlen. Egyébként ugyancsak idén kerül a Mi­nisztertanács elé az atom­erőmű további bővítésének terve, s ha elfogadják, két 1000 megawattos blokk is épülne. — Az utóbbi hónapokban, években viszont jóval töb­bet hallottunk a Bős—Nagy­maros vízlépcsőrendszer­ről. .. — Az 1987-es beruházási terv 4,2 milliárd forinttal számol, s ebből 3,7 milliárd forint építési munkákra megy el. A bősi vízlépcső­höz kapcsolódó magyar épí­tési feladatok közül érde­mes kiemelni a Dunakiliti duzzasztóműnél történő föld­munkákat, mólók és veze­tőművek kiépítését. Foly­jében Wchnovszki Dezső sepri az elhullott alomszal­mát. — Amire viszont büszke vagyok, nálam nincs elhul­lás — húzza ki magát Pi­roska néni, s el is mosolyo- dik. — S mi lett volna, ha a vezetőség annak idején fel­számolja az állattenyész­tést? — A mosoly lehervad az asszony arcáról. — Fel­számolás — komorul el. Nem hallott róla. A borjúnevelő néhány lé­péssel távolabb a napsüté­ses kora délutánban szinte teljesen üres. Az állatok a kifutóban pihennek. Egyön­tetűen szépek és végtelenül szelídek. Magyartarkák, a magyar paraszti szívhez oly’ közelállók. Az elnök a ka­rámnak támaszkodik. — Sajnálom ezeket, de a több tej miatt kereszteznünk kell. Már meg is érkezett az első negyvenöt, ilyen modernebb­nek számító holstein-frízzel keresztezett vemhes üsző. Mégis . .. Tudja, nálunk a hizlalás a veszteséges állat- tenyésztés ellenére eredmé­nyes tevékenység. Most is egy istállónyi exportkész bika vár vevőre. Hogy mit hoz a jövő?... — tűnődik el. aztán hirtelen felvidul. — Látja, ott a domboldalt? — mutat a telep végére. — Az lesz hamarosan a telepített legelőnk. Igazi szép lege­lőnk . . . Balogh Andrea tatódnak a hatalmas lépté­kű betonozások, az alvízcsa- torna kotrása, és a Hrusov— Dunakiliti tározó védelmi létesítményeinek emelése. A nagymarosi vízlépcső oszt­rák kivitelezésben épül, s ott jobbára előkészítést vé­geznek a magyar vállalatok. Így többek között gondos­kodnak az energia- és víz­ellátásról, az iparvágány le­fektetéséről, valamint ké­szenléti és felvonulási la­kótelepet húznak fel. És itt is védelmi létesítményeket emelnek, amelyek többek között Esztergom és Komá­rom érdekét szolgálják. — Ferihegy? — Kétségte­len, hogy a ferihegyi épít­kezések az utóbbi évek egyik legnagyobb program­jának számítanak, s a költ­ségek már eddig is megha­ladták a IC milliárd forin­tot, És még nincs vége! Idén a Ferihegy I. régi le­szállópályáját építjük át, s azután már ott is hasz­nálhatják majd az új repü­lésbiztonsági berendezése­ket. A forgalommegosztás­nak 'több jótékony hatása lesz, hogy mást ne említ­sek, enyhíthet a környékbe­liek gondján, hiszen, ezáltal a znj is csökken. — A metróépítés talán mind között a legnépsze­rűbb beruházás, hiszen ez nemcsak Budapest, hanem az ország ügye is. — Sajnos ez is a drágább beruházásokhoz tartozik, s ezért az építés üteme az ország mindenkori anyagi helyzetétől, lehetőségeitől függ. Most az északi-déli vo­nal továbbépítése, tehát az Árpád híd és a rákospa­lotai Bajcsy-Zsilinszky út közötti szakasz szerepel a tervekben, ez a szakasz elő­reláthatólag 1990-re készül majd el. — A bányászat és a ko­hászat is mindig a „nagybe­ruházók” közé tartozott, bár az utóbbi években csökkent a jelentőségük. — A Dunai Vasmű kok- szoloműve tavaly készült el több mint 9 milliárd fo­rintért. Azóta már üzemel, de a kiszolgáló létesítmé­nyekre még az idén is köl­tünk 913 millió forintot. Fejlesztjük a mecseki kok­szolható szén bányászatát. — Két beruházásról még mindenképpen érdemes szól­ni, hiszen a Budavári Palo­ta és a Nemzeti Színház építése egyaránt közérdek­lődésre tarthat számot. — A Nemzeti Színház építése valószínűleg csak jövőre kezdődik el, ezért egyelőre nem tudok többet mondani. A Budavári Palo­ta viszont a legrégebbi be­ruházásunk, hiszen a hely­reállítását még 1949-ben kezdtük, s az épületegyüttes zöme már elkészült. Ha­marosan végleges döntés születik arról, hogy mi lesz a Sándor Palota és a volt Honvédelmi Minisztérium sorsa, vagyis ki költözhet majd be a felújított falak közé. A Sándor Palotában lehetne például a Modern Művészetek Múzeuma, míg a másik épületben kaphat­na helyet a várgondnokság, sőt egy étterem is, hiszen a Dísz téren elkelne még egy vendéglátóhely. D. L. Időszerű feladat Kalászosaink újbóli mm Minden gazdálkodó előtt ismeretes, hogy 1986 őszén többhetes aszály után ve­tették el az őszi kalászos gabonát. Az elvetett kalászo­sok egy része a krónikus vízhiány miatt az elmúlt ősz folyamán csírázni nem tudott. Az ősszel ki nem csírázott gabona a hó alatt, vagy csak a hó olvadá­sa után bújt ki a föld­ből. A csíranövény a mag­ban felhalmozott tápanyagot viszonylag gyorsan felélte, ezért az első nitrogén-fejtrá- gyázást a kelés után igen hamar el kellett végezni, hogy a hideg, időszakosan nitrogént gyengén szolgálta­tó talajokon a növények to­vábbi fejlődését biztosítsuk. Napjaink időszerű táp­anyag-gazdálkodási teendői­ről a Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás agroké­miai-főmérnökét, Fás Jánost kérdeztük: — Napjainkban tapasztal­ható az 'őszi kalászosok bok- rosodása. A bokrosodáskori fejtrágyázás — függetlenül a korábban kijuttatott nitro­génadagtól — fontos és szükséges. A környezetkímé­lő, gazdaságos tápanyag­utánpótlás nem valósítható meg szakszerűen a növé­nyek pillanatnyi tápanyag­igénye ismerete nélkül. A tápanyagigény megismerésé­re célravezető módszer a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás növény­vizsgáló laboratóriumában a zöldnövényt megvizsgáltatni, és ennek alapján kérni a tápanyagpótlási szaktaná­csot. A zöldnövény vizsgá­latához a búzatáblákról nö­vénymintákat kéll begyűjte­ni, 48 ha-ig a fejlődés egye­netlenségétől függően egy, vagy több párhuzamos min­tavételezést. A 48 ha felett (96 hektárig) mindenképpen minimum két párhuzamos mintát. A minták vizsgálati díja 430 forint/mintadarab. Javasoljuk, hogy a szár- bainduláskor a növényanalí­zist és a nitrogénpótlást ismételjék meg. A szárba- indulás idején kijuttatott második, vagy harmadik nitrogén-fejtrágva a termés mennyiségét és biztonságát fokozza. v szénbánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom