Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

1987. április 24., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Munkálkodnak a vállalati .tanácsok, Hol kiélezett vitáik, megfontolt döntéseik jellzilk tevékenységűiket, hol bizonytalankodás, útkeresés.

Minden döntésnek, tépésnek, megvan a maga tétje: szög a koporsóiba, vagy út a fel- emelkedéshez. Mégis elég gyakori a for- máll/is vt-üllés, az átvitt értelemben is egyhangú szavazás. A tapasztalaitok szerint az elosztási (Ibór-, prémium-) kérdésekről ihosz- szas vitáik foiynlak, az egyes részlegek eladására, leányválUailiatok alafcításárla pedig sokszor csalk ráíbólinlamialk. Amíg a döntések a lét vagy nemlét kérdésétől — legalábbis időben — távol esnék, amíg a döntések a kereseték, a jövedelmi Viszonyok alakulására közvetlenül és jelentős mértékben nincsenek 'hatással, addig gyakori az érdektelenség.

A ökoik sokfélék: az érdemi elemzésit, az összefüggések feltárását eleve mellőző előterjesztések, a döntésre jogosultak felkészületlensége, esetenként alkalmatlansága. De van mélyebben rejlő oka is. Nevezetesen, hogy nem elég a Vt-tagok eszméi érdekeltsége a vállalati vagyon növelésében.

Az új önkormányzati formák bevezetése eleve az állami tulajdon bürokratikus elidegenített jellegének megszüntetését, ösztönző erejének, hajtómotor szerepének növelését célozta. (Ahogyan ez a személyi és részben a szövetkezeti tulajdonnál tapasztalható.) Az önkormányzó testületek léte máris többet jelent a tulajdonosi jogok puszta deklarálásánál. De a bővülő tulajdonosi jog- és hatáskör, a növekvő felelősség önmagában 'kevés. A dolgozók, és mindenekelőtt a Vt-ttagok közvetlen tulajdonosi érdekeltségéről sem mondhatunk le. Érdemes lenne elsősorban a vt tagjait az üzemi eredmények növelésében közvetlenül is érdekeltté tenni, fjem előny, inkább hátrány az a jelenlegi gyakorlat, hogy munkájúikat kizárólag társadalmi alapon Végzik.

A vállalati tanácsok túl vannak már egy vagy több terv és mérleg jóváhagyásán. Szinte mindenütt napirendre került a vállalati feladatok megoldását leginkább segítő szervezeti keretek kialakítása. A szervezetkorszerűsítések nem nélkülözhetik az érintett dolgozó kollektívák véleményét, az illetékes pánt- és szakszervezeti fórumok támogatását.

A szervezetkorszerűsítési döntések elfogadásához, miivel alapvetően érintik a szervezeti és működési szabályzat (SzMSz) .elő- íráslalt;' kétharmados többség szükséges. A

szervezeti egységük számának változása kihathat a vállalati tanács összetételére is. (A szervezeti egységek vezetői a vit tagjai is). A vt-'tagok létszámának változásánál arra mindenképpen tekintettel "kell lenni, hogy a vállalati tanácson bélül a választott dolgozói küldötteik számárnak el kell érnie a taglétszámnak legalább a felét. Az igazgató által delegált tagok száma viszont nem haladhatja meg az egyiharmatíát.

A vezető testületek a szervezeti és működési szabályzatban határozzák meg a jelentős döntés fogalmát, s ezáltal bővíthetik saját hatáskörüket az igazgatóé rovására. (Jelentős lehet minden olyan döntés, amely a tervben szerepel, vagy az SzMSz módosításával jár.) A hatáskörök megosztásának azonban vannak természetes korlátái. A vezető testületék például a vállalaton belül fejtik ki tevékenységüket, a piaci kapcsolatokban a válilallaltöt az igazgató képviseli. (Jelentős hitelt elvételről a vt donit, a hitelszerződést az igazgató írja alá.)

A testület és az igazgató kapcsolatában a kölcsönös bizalom erősítése a feladat, a függőség az új félállásban egyértelműén adott. A már egyszer megválasztott igazgatóit ismételten nem lehet tisztségében megerősíteni, csak újraválasztani. Az újraválasztás előfeltétele pedig a nyilvános pályázat meghirdetése. A pályázatot a vezető testület írja ki az igazgató megbízatásának lejárta, munkaviszonyának megszűnése után.

Az igazgató rendszeresen beszámol a vállalati tanácsnak a végzett munkáról, a testületi döntések, állásfoglalások végrehajtásáról. A dolgozók választott küldöttei — ők alkotják a vt tagjainak legalább a felét — évente egyszer kötelesek számot adni végzett munkájukról. A választók a beszámoló alapján bírálják el a küldöttek munkáját. Ha nincsenek megelégedve, visszahívhatják a küldöttet a vállalati tanácsból. (A választásra jogosultaiknak legalább a kétharmada kell, hogy jelen legyen, s titkos szavazással, egyszerű többséggel döntenek a visszahívásról.)

A vt ülései, közniapjal nem látványosak, apróbb botlások is előfordulhatnak. Türelmet, kitartást és időt igényel az új kőitek- tíz irányító testületek működésének „bejáratása”, az új utak és módszerek keresése. Csodákra nem képesek, hosszabb távon válhatnak mind a siker, mind az esetleges vállalati kudarc felelős részesévé.

K. J.-»V* „„jjl „.j ^ ^ ^ ^ „

Megyei újítási konferencia Miskolcon

■ m

Ötletemberek nagy napja

Megyei újítási konferenciát tartottak tegnap Miskolcon. A résztvevők annak a megállapodásnak a telje- i sülését vették számba, ame- ! lyet tavaly írt alá — a moz- I galom fejlődése érdekében — dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke és Bósti János, az SZMT vezető titkára.

Az újítómozgalom pillanatnyilag felemás képet mutat, bár Borsod megye ötletembereinek sosem volt okuk szégyenkezni. Tavaly ugyan csökkent a javaslat- tevők száma mintegy kétezerrel az előző évhez képest, ám a hasznosulási arány (csaknem 60 százalék volt 1986-ban) növekedett. A versenyben pályázó 75 vállalatnál az újítáisi tevékenység csaknem háromnegyed milliárd forinttal növelte a gazdasági eredményt. Volt ennél több is, de — korábban — általában kevesebb. Elhangzott az eszmecserén — amelyet Tóth József, az SZMT megyei elnöke nyitott meg —, hogy az aktivitás csökkenésében éppúgy közrejátszottak adminisztrációs okok, mint anyagi megkötöttségek. Az sem hallgatható el, hogy sokan, akik újat akarnak és újat tudnak, a gyorsabban megnyitható pénzügyi források felé kacsingatva a mozgalmon kívül, a munkaközösségekben hasznosítják képességeiket.

Gulyik Zsolt, az SZMT titkára szakszerű elemzését adta a jelenlegi helyzetnek.

Elmondotta, hogy napjainkban, amikor gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzésévé vált a hatékonyság növelése, a termelés és a termék- szerkezet korszerűsítése, a minőség és a jövedelmezőség javítása: különösen fontos jelentőséget nyertek a hasznosítható szellemi eredmények, így az újítások és a találmányok. Ezek révén a gazdálkodók magasabb szellemi hányadot tartalmazó, versenyképesebb árut állíthatnak elő, importanyagokat helyettesíthetnek, ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást valósíthatnak meg. A szakszervezetek szempontjából az újítómozgalomnak kiemelkedő politikai, társadalmi jelentősége van, hiszen lehetőséget nyújt a dolgozóknak a termelési folyamatban betöltött alkotó, aktív szerepük fokozásához, a gazdasági, műszaki értelmiség kreatív képességeinek kibontakoztatásához. Az újítómozgalomnak a gondolkodásra nevélő, emberformáló hatása az, hogy keretet, lehetőséget biztosít a szakmai ismeretek gazdagításához, az egyéni képességek és törekvések kiéléséhez.

A pályázó vállalatokat az SZMT újítási bizottsága öt csoportra osztotta, lehetőséget teremtve ezzel az esély- egyenlőségre. Az értékelés, a sorrend megállapítása mintegy harminc mutató alapján történt. Az egyes teljesítmények hullámzóak ugyan, de pozitív tapasztalatokról is értesülhettek a konferencia résztvevői. Megyei átlagban

ugyanis ismét teljesült az egy brigád, egy benyújtott javaslat követelménye. Az elmúlt évben örvendetesen nőtt a megyéből a találmányi hivatalhoz bejelentett szolgálati szabadalmak száma, s a találmányok pénzben mért eredménye csaknem megduplázódott.

Ahogy az már lenni szokott, a versenyszakasz lezárásának végén eredményt hirdettek. Húsz fiatal újító külföldi jutalomútra készülhet, s a legtöbb hasznos ötletet felvonultató vállalat képviselői oklevelet és serleget vehettek át.

Az első csoport helyezettjei: Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei Településtisztasági Vállalat, Miskolc; megyei Építőanyag-ipari Vállalat; Észak-magyarországi Röviköt Nagykereskedelmi • Vállalat. A második csoport dobogósai : Magyar Hűtőipari Vállalat Miskolci Gyára; Tüzeléstechnikai Kutató-Fejlesztő Vállalat; Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat. A harmadik csoport legjobbjai: BVM Miskolci Gyára; Dél-borsodi Állami Gazdaság; Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság. A negyedik csoport élmezőnye: MÁV Járműjavító Üzem; Kismotor- és Gépgyár, Mezőkövesd; Borsod- nádasdi Lemezgyár. Az ötödik csoportba a nagyvállalatok kerültek. A sorrend: Ózdi Kohászati Üzemek; Borsodi Szénbányák Vállalat; Borsodi Vegyi Kombinát.

Húsz kiváló újító, illetve feltaláló kapott kitüntetést.

Csipkeverő

üzem

lijhartyánban

A Hernádi Március 15. Termelőszövetkezet csipkeverő üzemet létesített Újhartyán. ban, ahol hagyományos — klöpli - díszítő csipkét és függönyt készítenek, csak pamut alapanyagból. Az öreg gépek - amelyek rendszeres karbantartás mellett hibátlanul üzemelnek — modern termékek előállítására is képesek. A változó piaci igényekhez alkalmazkodva, egyre nyereségesebben termel a szövetkezet.

Rommá vált a fóliatelep

A főpróba olyan csúfossá sikeredett, hogy a bemutatót csak egy év múlva tartják meg. Ennyit arról a kudarcról — ha egyáltalán tényleg kudarcról kell beszélni — amely nem színházban, hanem egy Sajó melletti táblán játszódott le január egyik vasárnapjának éjszakáján. Azoknak a kritikus napoknak egyikén, amikor a havazás, a hófúvás községeket vágott el a külvilágtól, amikor lánctalpasok indultak a szülő nőkért. amikor az egymás után alakuló operatív bizottságok nem győztek az utak felszabadításáról, a falvak ellátásáról gondoskodni. Nos, ezekben a napokban biztos nem szerepelt volna a hírek . között — mert mindig akadtak fontosabbak —, hogy a leninvárosi Szőke Tisza Termelőszövetkezet újonnan létesített fóliatelepét a hó összetörte.

MEKKORA A KOCKÁZAT?

Már amikor a telep létesítésének ötlete felvetődött, sokan megjegyezték; — nem lesz a fűthető sátrakból semmi. Papíron, terven egy- egy ilyen .létesítmény szé- , pen mutat, de a gyakorlat egészen más.

Horvát József, a szövetkezet elnöke nem tagadja, bár a kivitelezés gyors volt, nagyon is hosszú ideig gondolkodtak azon, hogy vállalják-e a kockázatot.

— Tény, a megyében csak negatív példák vannak. Az éghajlati adottságok, a hűvösebb idő, a napfényes órák kevés száma inkább elrettentik a vállalkozókat, hiszen az alföldi üvegházak hetekkel előbb telítik a piacokat primőráruval. Amikor mi a piacon jelentkezhetünk, a terményeknek alig van ára, s már annak is örülni kell, hogy a fólia alatti termelésre nem fizetünk rá. Mert a költségek óriásiak, s évről évre nőnek!

A kérdés adódik: Akkor minek vállalkoztak rá? Ennyi pénzt — közel tízmillió forintról van szó — olyan beruházásba ölni, amelynek haszna kétséges ..

Az elnök töprengés nélkül azonnal válaszol. (Ebből legalábbis az derül ki, hogy ilyen, kérdésre nem először kellett felelnie.)

CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL

— Magunk, vagyis saját erőinkre számolva soha nem mertünk volna ilyen nagyszabású — kis méreteinkhez viszonyítva — beruházást indítani. Először azt számoltuk ki, hogy mi az, amit ehhez a tízezer négyzetméteres kertészethez adni tudunk. Egy percenként 860 liter hatvanfokos vizet fellövellő kutat, amire egykoron fürdőt akartak létesíteni. Kevés pénzügyi eszközt, s még kevesebb munkaerőt, ami újabb riasztó tényező. Társakat kellett találnunk. A közeli Tiszai Vegyi Kombinátban az egyiket gyorsan meg is találtuk. A gyár vezetői hajlandók preferenoiaüzem- nek tekinteni a mi fóliatelepünket, természetesen azzal a feltétellel, hogy az új termékeiket, a különböző adalékokkal készülő fóliákat itt próbálják ki. Viszont így mentesülünk a borítás költségeitől, ami évi négy- százezer forint megtakarítást eredményezhet. A He- jőmenti Állami Gazdaság — amellyel kiváló a kapcsolatunk — társként belépett a vállalkozásunkba, magyarán tőkét adott a telep megvalósításához. Így készülhetett el a telep első fele, a legkorszerűbb módszerek jegyében; vegetációs, s ta.lajfűtéssel, zséktömlők- kel, amelyek a kettős fóliaborítás között, lehetővé teszik a „vízfüggöny” kialakítását, csökkentve ezzel az energiafelhasználást.

NEM ADJAK FEL

A közel egyméteres hólepel lényegében órák alatt összerogyasztotta a telepet. Az épp elkészült sátraik nem bírták ki a hó nyomáséit, a fólia szétszakadt, a váz elgörbült. A kár hárommillió forint, bár a biztosító a felét visszajuttatja a társulásnak. Lényegében mindent kezdhetnek elölről.

— És kezdjük is. Rendkívüli időjárás volt, nem jellemző erre a vidékre, nem szabad a rosszból kiindulni. Miint már mondtam, kis termelőszövetkezet vagyunk. Kitéve a két folyó, a Sajó, s a Tisza állandó árhullámainak, amelyek évente a termőterület kétharmad részét veszélyeztetik. Jelenleg ipari üzemeinknek köszönhetjük, hogy talpon tudunk maradni, s veszteség nélkül gazdálkodhatunk. De szeretnénk közelebb kerülni a mezőgazdasághoz, növelni termelési szerkezetünkben az

arányát. Viszont ártámogatással, dotációkkal sem ltudnánk megélni belőle. Így csak egy lehetőségünk maradt, a szántóterület egy- harmadán nagy árbevételű, s elfogadható nyereségű ágazatot kialakítani, s erre megint egy mód van: a kertészet.

A nagy árbevétellel sokan egyetértenek, de az elérhető jövedelemről erősen megoszlanak a vélemények, a többség szerint egy ilyen telep nem hozhat nyereséget.

— Mit mondjak erre? — kérdezett vissza az elnök. — Zöldségtermesztéssel tényleg nem! Ha Viszont virágot, palántát is nevelünk a terület egy részén, akkor már igen. A környéken, s Miskolcon megvan az igény a rózsára, gerberára, szegfűre, olcsó, jó minőségű előnevelt kertészeti növényekre is. De nagy haszon ebből sem száramazhat, így a megoldást máshol keressük.

A vertikumában, a kertészet egységében. A szövetkezet belvízmentes tábláin szántóföldi kertészetet akar majd kialakítani, vagyis a fedett egy hektárt az igények alapján akár ötven hektárra is lehetne bővíteni A palántákat, a gépi munkát, a piacot a szövetkezét szervezné, a többi; a kézi munka, a kapálás, szedés, szüretelés pedig a tagoké. A kombinát és a szövetkezet éves munkabérszintje között több mint negyvenezer forint a különbség. Ha a háztájikban olyan növényeket tudnának termelni, amely családonként húsz-harminc- ezer forint ráadásjövedelmet hozna, akikor növekedne a megtartó erő, kevesebben vennék ki munkafcönyvüket. Ezenkívül kialakulnia — a fóliaházakkal — egy évi tízmillió forint árbevételű biztos ágazat, csekély szövetkezeti nyereség, s olcsó zöldség, amellyel a környékbeliek biztos jól járnának. Egyetlen zord idő nem döntheti le — a telepen kívül — a reményeket.

— kármán —

Január közepén készült a felvétel! A képhez nem kell különösebb magyarázat.

Á virág újból nőhet