Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

1987. április 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Csak röviden... sport SAKK. Lejátszották a Borsod megyei egyéni sakk­bajnokság 4. fordulóját.. Az élcsoport: 1. Királyházi (Szerencs) 4, 2. Baranyi (M. Közúti Igazgatóság) 3.5, 3— 5. Czina (M. Közúti Igazga­tóság), Danes (Sátoraljaúj­hely), Pásztor (M. Közúti Igazgatóság) 3—3 ponttal. TÁJFUTÁS. Húsz tanin­tézet kétszáznál több tanu­lója állt rajthoz az idei Bor­sod megyei egyéni középis­kolai tájfutóbajnokságon. A győztesek. F 17 B: Frigyik (100. Sz. Pataki István In­tézet). N 17 B: Zlaczki (Kil- lián György Gimnázium). F 15 B: Magyar (1. Sz. Ipari Szakközépiskola). N 15 B: Debnár (Herman Ottó Gim­názium). Új szelek (újnak a Népkertben A keddi edzés elmaradt a Népkertben, de erről ki­zárólag az „időjárásfele­lős" tehet. Szakadt az eső, felázott a pálya, a Borso­di Építők Volán salakmo­torosai árgus szemekkel, bosszankodva nézelődtek kifelé a klubház ablakai­ból. Gyakorlásra így nem ke­rült sor, annak viszont nem volt akadálya, hogy szót váltsunk Dúró László szak­osztályvezetővel. A sportág barátai meglehetősen rég­óta hallottak a vaspapu- csosokról, a tavalyi eszten- • dő végétől csend vette körül őket. A „hallgatás” termé­szetesen képzeletbeli, hiszen a kulisszák mögötti, hétköz­napi készülődés valójában nem látványos, mégis nél­külözhetetlen feltétele a ké­sőbbi helytállásnak. A szur­kolók viszont jobbára csak attól a pillanattól kísérik fi­gyelemmel a salakmotoroso­kat, amikor a depóból be­gördülnek gépeikkel a pá­lyára. Megtudtuk, hogy az idei szezonra január elején kezd­ték a felkészülést. Kezdet­ben a tornatermet látogat­ták a sportolók, Némedi Sándor testnevelő tanár irá­nyításával „nyűtték” a sze­reket. Hetente háromszor gyakoroltak, s ez az idő­szak egészen mároius végé­ig tartott. Arról már koráb­ban beszámoltunk, hogy a korábbi edző, Szőke János lemondott, megüresedett posztját Szakos István tölti be. (Róla annyit, hogy 1958- tól 1971-ig motorozott, ké­sőbb nemzetközi bíróként tevékenykedett, tehát a sportágtól nem szakadt el. A klub meghatározatlan idő­re szóló szerződést kötött a segédedzői minősítéssel ren­delkező szakemberrel.) Sajnálatos módon eddig mindössze nyolc esetben tudtak pályaedzést tartani. A havas, jeges talaj, a rend­kívül kellemetlen időjárás hiúsította meg terveiket. Igaz, mások sem készülhet­tek optimálisabb feltételek között, de az idényben visz- szaűthet a kevés gyakorlás, mert a biztonság megszer­zése az elsődleges szempon­tok egyike. Van egy új fiú a BÉVSC-nél, mégpedig is­mert nevű salakos. Nyíregy­házáról igazolt Miskolcra, huszonnyolc esztendős, Se­res Jánosnak hívják. A ta­valyi országos egyéni baj­nokságon a nyolcadik he­lyen végzett, így pillanat­nyilag ő tekinthető a leg­ütőképesebb miskolcinak. Rajta kívül az első vonal­hoz tartozik Sziráczki J„ Újhelyi, Koszován, Juhász, Berecz (jelenleg sérült), s egyre erősebben kopogtat a fiatal Dávid, valamint Bö­szörményi. öt fiatallal fog­lalkoznak, s azt remélik, hogy sikerül gyorsítani fej­lődésüket. A hazai bajnoki szerep­lésre vonatkozóan elkészül­tek terveik. Csapatban és a párosban versenyben sze­retnének lenni az arany­éremért. az egyéniben pedig négy salakossal akarják magukat képviseltetni az országos fináléban. A szak­osztályvezető azt is meg­jegyezte: nemzetközi kap­csolataik jók, főleg a len­gyelekkel és az osztrákok­kal, de a csehszlovákokkal is kitűnő a kontaktus. A klubközi utak lehetőséget kínálnak a tapasztalatcseré­re, erős, más stílusban ver­senyző sportolókkal mér­hetik össze tudásukat. Az idénynyitót korábbra tervezték, de a sokat emle­getett időjárás keresztül­húzta számításaikat. A hét végén azonban Miskolcon mégis feldübörögnek a mo­torok. az országos egyéni bajnokság egyik selejtező­jére kerül sor. A másikat Nyíregyházán rendezik. A két versenyről 8+8 sportoló jut a szegedi középdöntőbe, ahonnan majd az első nyolc szerez jogot a kiemeltekkel való együttes indulásra a fináléban. Decemberben egyébként megjárták a Jáwa gyárat. Divisovban elvégezték a szükséges felújításokat, s az idei megrendeléseiket is teljesítették. Nyolc blokkot és két teljes motort szerez­tek be, így az ellátottságra nem lehet panaszuk, bár jobban örültek volna a legújabb kuplungoknak, egyelőre azonban a régie­ket kapták. Idény előtt mindig felfo­kozott a várakozás, nagy az izgalom. Így van ez a BÉVSC salakosainak háza táján is. Dúró László sze­rint most együtt van a tár­saság, megértik az eléjük tűzött célokat, egy irányba húznak, a hozzáálláson és a kollektív szellemen egyálta­lán nem múlhat az 1987-es menetelés sikere. A szak­vezetőcsere nem járt együtt áthidalhatatlan gondokkal, generációs gondokkal sem kell szembenézniük, ezek alapján érthető a bizakodás. Űtravalóul a magunk ré­széről ' engedtessék meg annyi megjegyzés: Miskolc esztendőkön keresztül fel­legvára volt a honi salak­motorozásnak. Bajnokok ne­velődtek a Népkertben, ez­rek zarándokoltak ki egy- egy versenyre. Van tehát ..kapaszkodó”, s mivel a maiak közül néhányan be lekóstoltak a siker ízébe, vélhető, hogy nagy bennük a vágy a tapsra és az elis­merésre. A BÉVSC-nél ki­zárólag a csúcsok újbóli meghódítása lehet a cél! A sport törvényszerűségei őkeit sem kerülték el, évek óta a középszerűség béklyóiban vergődnek. A kedvező és remélhetőleg jótékony vál­tozásokat az idén egyértel­mű előrelépésnek kell(ene) követnie. A szurkolók a legfinomabb műszerek ér­zékenységével reagálnak a legapróbb rezdülésekre is. Ha megérzik, hogy a Népkertben p ezsdülés ta­pasztalható, akkor újra tel­jes mellszélességgel állnak a sportág szekere mögé. Meg­ítélésünk szerint ezért rop pont nagy a maiak felelős­sége. (Doros) mg I Ilii y § 3*1 TOTÖSAROK, 14. HÉT .......... Az Észak-Magyarerszág tippjei 1. BÉKÉSCSABA—FTC. A csaba­iak javítani akarnak, a fővárosiak azonban szívósak, döntetlen lehet. 2. ZTE—MTK-VM. A Verebes-le­génység a favorit, de könnyen bo­rulhat a papírforma. 3. FC HOMBURG—FC KÖLN. A hazaiak helyzete sanyarú, osztályo- zós helyen vannak, a Köln feljövő formát mutat. 4. BOCHUM—‘BREMEN. A leszál­ló ágba került brémai együttes az egyik pontot is örömmel fogadná a találkozó után. 5. E. FRANKFURT—MÖNCHEN- GLADBACH. Gyengélkednek a szebb napokat is megélt frankfurti­ak, a Heynckes-fiúk futószalagon gyártják a gólokat, valamelyik fél nyerhet. 6. LEVERKUSEN—HAMBURG. Érdekes, izgalmas 90 percre van ki­látás, a hazaiak felé billen a mér­leg nyelve. 7. ULM—OSNABRÜCK. Az ulmi társaságnak minden pontra égető szüksége van. 8. BIELEFELD—DARMSTADT. A kiesés ellen, illetve a feljutásért ha­dakoznak a küzdő felek. A döntet­len senkinek sem lenne jó. 9. ASCOL1—VERONA. Az ottho­nában cseppet sem félelmetes Asco- li ezúttal beérné a pontosztozko­dással. 10. ATALANTA—JUVENTUS. Ja­vítani akarnak a torinóiak, de szá­molni érdemes a hazaiak pontszer­zésével is. 11. AVELLINO—MILAN. A haza­iak otthon elszántak és kemények, a Milan rapszodikussá vált, min­den eredmény előfordulhat. 12. EMPOLI—NAPOLI. Maradoná- ék idegenben csaknem jobbak, mint Nápolyban. Nem kaphatnak ki. 13. CATANIA—PESCARA. A dön­tetlen eredmény tűnik a legvaló­színűbbnek. +1. CREMONESE—MESSINA. Le­hetőség nyílik az újonc megleckéz- tetésére, alighanem élnek vele a hazaiak. Elkél *1 el Juhász István, a DVTK súlyemelő szakosztályának vezető edzője az Avas Kupára alaposan felkészítette egyik tanít­ványát, Lakatost. Az eredmény nem is maradt el, a spor­toló nagyszerűen versenyzett, s eddigi legjobbjával győzött súlycsoportjában. Fotó: Mák Mg X 2 1 1 2 X 1 2 1 1 X 1 2 1 X X 2 X 1 2 X 2 X 1 X 1 A mezőkövesdiek nagyon vágytak már egy sportcsar­nokra. A város ugyanis nem rendelkezik nagyméretű lé­tesítménnyel, olyannal, mely­ben rangos, nemzetközi via­dalt is rendezhetnének. A közelmúltban felcsil­lant a reménysugár ... — Ahhoz, hogy az itt élő emberekkel elfogadtassuk a településfejlesztési hozzájá­rulást, hogy kedvező irány­ba befolyásoljuk a szava­zást, programot dolgoztunk ki — emlékezett Móritz Miklós, a városi tanács el­nökhelyettese. Mire kérték a pénzt? Három lehetőséget kí­náltunk! A sportcsarnokra, a piaccsarnokra és a ka­vicsostó környéki szabadidő­parkra lehetett voksolni. Izgultunk, nagyon kíváncsi­ak voltunk a lakosság dön­tésére. — Közismert, a sportcsar­nok „győzött"! A csarnok 54 százalé­kot kapott. A piaci létesít­ményre 29, a szabadidőpark­ra pedig 12 százalék jutott. Nem volt könnyű eldön­teni, hogy a leendő „felleg­várat” hová varázsolják. Több megoldás is kínálko­zott, végül a sportpálya, a testnevelés tagozatos általá­nos iskola és a tó által ha­tárolt üres terület beépítése mellett foglaltak állást. — Aki járt már a Mező­kövesdi Munkás Sportegye­sületénél, látta, hogy a versenyzők igazán jó körül­mények között végezhetik munkájúkat. Az öltözőépü­let minden igényt kielégít, tágas és korszerű. A fut- ballpálya gyepszőnyege irigylésre méltó. Van ott at­létikai és kézilabdapálya is, s mindezt zöldövezet veszi körül. Az iskolások gyakran átmennek, ott tartják test- nevelési óráikat. A csarnok felépülte után valóságos sportkomplexum áll majd a mezőkövesdiek rendelkezé­sére. Sportcsarnokot építeni ma­napság roppant drága mulat­ság. Azzal nem árulunk el titkot, ha leírjuk; a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás a költségeknek csak kis ré­szét fedezi. Benyúl a kasszá­jába a megyei tanács és ter­mészetesen az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal is. Lehe­tőségüktől függően, a támo­gatásból kiveszik a részüket a helyi üzemek, vállalatok, költségvetési szervek. Több milliót pedig a társadalmi munkaakcióból teremtenek elő. A csarnok 45 millió fo­rintba kerül, az idén 20 mii-* liót építenek be. — Már megkezdődött a közművek áthelyezése, az építési terület körülkerítése — folytatta az elnökhelyet­tes. — A munka ebben a hónapban vesz majd nagy lendületet. Sietnünk kell, mert az avatóünnepséget a tervek szerint 1988 vége felé tartjuk. Tulajdonképpen másfél év áll az építők ren­delkezésére. A tanács által kiírt pályá­zatra több vállalat küldte el jelentkezését. Feltette a „kezét” a 31-es Számú ÁÉV, a BÁÉV, a HÁÉV és a Me­zőkövesdi Építőipari Szövet­kezet is. Az utóbbi kínálata nyerte el az értékelő bi­zottság tetszését. Döntésüket nyilván a kedvező áraján­lat és a lokálpatriotizmus befolyásolta. A tehóból ösz- szegyűjtött pénzből a tervek elkészítésére 1986-ban meg­bízást adtak az Északterv­nek. — Javasoljuk, hogy pillant­sunk bele a rajzokba — kapcsolódott a beszélgetés­be Hajnal Imre, a városi tanács tervcsoportjának ve­zetője és Murányi János, a városfejlesztési és üzemelte­tési osztály vezetője. Kiterítették az asztalnyi „iratot”, szinte életre kelt a sportcsarnok. A szakem­ber szemével segítettek a vonalak közötti eligazodás­ban. — A küzdőtér mérete 40X20 méteres, a létesít­mény belső magassága pedig 7,2-re „rúg” majd. A lelá­tókon 445 ülő- és 150 álló­hely lesz. A televíziós köz­vetítések érdekében kiegé­szítő világítóberendezést is csinálunk, a külső közmű­vek, a szauna és a kondíció­terem nélkül az összköltség 42 millió 850 ezer forint. „Végigsétáltunk” a csar­nok falai között, gondolat­ban láttuk az öltözőket, fürdőket, a közönségforgal­mi részt, a kiszolgáló helyi­ségeket, a már említett szau­nát és kondiciótermet. A csarnokban lehet majd kézi-. kosár- és röplabdázni; ököl­vívó-, torna-, asztalitenisz-, vívó-, birkózó-, súlyemelő- és teremfoci-viadalokat ren­dezni. A fő méret 54X38 méter, a beépített terület pedig 2157 négyzetméter lesz. Nézegettük a szemet gyö­nyörködtető tervrajzokat... Csak hatszáz néző számára kínálkozik hely. — Ez a szám nem túlsá­gosan magas — fordultunk ismét Móritz Miklóshoz. — Ha szükség lesz rá, még egy-két száz szurkolót kulturált körülmények kö­zött el tudunk majd helyez­ni — felelte. — Ahhoz azon­ban, hogy a lelátókat na­gyobbra „nyújtsuk”, sokkal több pénz kellene. Személy szerint nagyon örülnék an­nak, ha mindig megtelne a létesítmény és végeredmény­ben 6—8 száz ember igazan nem kevés. A munkálatok koordiná­lása érdekében társadalmi védnökséget hívtak életre,, s a testület feladatául kapta, hogy a csarnok építéséből részt vállalók tevékenységét összehangolja. Tagjai között található párt- és állami ve­zető, szakszervezeti és nép­frontaktivista, vállalati gaz­dasági szakember, továbbá természetesen a sportban já­ratos vezető is. A csarnokban — avatása után — a sportesemények mellett rendeznek majd kul­turális jellegű programokat, koncerteket, nagygyűléseket, ballagásokat, testnevelési órákat. — Azt már most leszö­gezzük, hogy első a sport — voksolt az elnökhelyettes. — Viszont a létesítmény gaz­daságos üzemeltetése érde­kében nyitnunk kell majd, hangsúlyozom, nem a test­kultúra kárára. A leendő vezetés feladata lesz, hogy a helyes arányt megszabja. Amikor elbúcsúztunk, azon töprengtünk, hogy akad-e Borsodban még egy olyan város, amelyikben a településfejlesztési hozzájá­rulást a manapság roppant fontos testedzési lehetőségek bővítésére fordítják? A kövesdi kezdeményezés­nek nem találtuk meg . a párját. Kolodzey Tamás Győzött a Honvéd, de nyert Putnok is Tegnap délután 3 órakor adták át Putnokon a felújí­tott sportlétesítményt. A pá­lyaavató ünnepségen részt vett Kárpáti Ferenc vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter és dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke. A rö­vid ünnepséget követően ke­rült sor a Putnok—Budapes­ti Honvéd labdarúgó-mérkő­zésre. amelyet négyezren te­kintettek meg. A mérkőzés szünetében két putnoki vezetőt kérdeztünk meg a létesítmény jelentő­ségéről. — Két évvel ezelőtt fog­tunk hozzá a rendkívüli mó­don elhasználódott pályák és a nézőtér felújításához — mondta Gere Miklós, a Put­noki Bányaüzem igazgatója. — A pálya alkalmatlan volt a megyei első osztályú mér­kőzések fogadására is. Dol­gozóink joggal kifogásolták ezeket a körülményeket. A bánya vezetése mindenek­előtt a föld alatti munka feltételeit javította, ezt kö­vetően a külszíni munkahe­lyeket korszerűsítettük, és csak ezután újíthattuk fel a művelődési házat, most pe­dig a sportpályát. A mun­kából kivették részüket a bányász szocialista brigádok és sok segítséget kaptunk a község más munkáskollektí­váitól is. — A tanács is tevékenyen részt vett a munkálatokban — mondta Farkas Pál, a Putnoki Nagyközségi Tanács elnöke. — Legnagyobb ered­ménynek azt tartom, hogy sikerült bebizonyítani: a köz­ség lakói készek az együtt­működésre. ha a -közösséget szolgáló munkáról van szó. Remélem, hogy a sporttelep tág teret nyit a tömegsport­akcióknak, és elősegíti Put­nok régi sporthagyományai­nak felújítását. A Putnok—Budapesti Hon­véd barátságos labdarúgó­mérkőzésen 0-1-es félidő után 1-8-as végeredmény szüle­tett. Góllövők: Kovács K. (3). Fitos (2), Bodonyi, Ror manek, Lippai. illetve Kucs. (fónagy)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom