Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-16 / 90. szám

1987. április 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Csak röviden ... TÁJFUTÁS. Középiskolás bajnokság, megyei döntő — Létrástető. A győztesek, íi- úk: Bláthy Szakközépisko­la. Leányok: Földes Gim­názium. Országos hosszútávú baj­nokság — Kőhányáspuszta. Eredmény ék, nők, N 21 E: 2. Kalo M. (DVTK) 99:48... N 19 E:' 3. Kalo E. (DVTK) 76:34. KOSÁRLABDA. A közép- iskolás kupa keretében Mis­kolcon, az egyetemi csar­nokban ma rendezik meg a Földes Gimnázium—Bá­nyai Gimnázium visszavá­gó mérkőzést. Az első ősz- szecsapáson a kecskemétiek 3 ponttal nyertek, a mis­kolciaknak tehát van esé­lyük a legjobb négy közé jutás kiharcolására. Az első korcsoportos fiútalálkozó 15 órakor kezdődik. N É V.I EG V K A RT Y A Neve: Horánszky Árpád. Sportága: súlyemelés. Klubja: Olefin SC. Foglalkozása: tanuló — a leninvárosi Kun Béla Gimnázium 4 b osztályos tanulója. Legjobb eredményei: többszörös középiskolás bajnok (a serdülök és az ifik között), helyezett az ifjúsági Barátság Versenyen. — Mikor ismerkedtél meg a súlyemeléssel? — Tízéves koromban, és érdekes körülmények között. Az Olefin SC szakosztályá­nak képviselői figyeltek fel rám az általános iskolában. Ha jól emlékszem, megkér­dezték, hogy lenne-e kedvem súlyt emelni? ötletük nekem kimondottan tetszett, s egy szó mint száz, elmentem. — A sok munka, a nehéz edzések nem vették el a ked­ved? — Edzőim ügyesen csinál­ták, mert az első napokban, hetekben szinte csak szoktat­tak. Akkoriban még tulaj­donképpen csupán gyakorol- gattam. A napi adagot las­san, fokozatosan emelték. — Mit szóltak a szüleid? — Nagyon féltettek! Sze­rencsére megbarátkoztak a súlyemeléssel és egyéni dön­tésemmel. Amikor már az eredmények is jöttek, akkor pedig végleg megnyugodtak. — Visszaemlékszel első edzőidre? — Természetesen. A kez­det kezdetén Juhász Ferenc tanított, majd Ecser Karcsi bácsi keze alá kerültem. Napjainkban Ördögit István — aki egyben az Olefin SC vezető edzője — a mesterem. — Hányszor gyakorolsz egy héten? — ötször. És naponta két órát emelek. A sportolás mellett a tanulásról sem fe­ledkezem el. — Sorold el, milyen ered­ményeket produkáltál az el­múlt néhány esztendő alhtt! — 1983-ban, az úttörő or­szágos bajnokságon a +82,5 kg-osok között — ha jól em­lékszem — 175 kilóval bronz­érmet vehettem át. Két esz­tendővel később a középfo­kú tanintézetek országos baj­nokságán — a serdülők me­zőnyében már a legjobbnak bizonyultam. Ugyanebben az évben győztem az országos serdülő OB-n is. Tavaly a középiskolás bajnokságon — már ifiként és a +100 kg- ban — diadalmaskodtam, 265 kg-ot teljesítettem. A napok­ban pedig sikerült a triplá­zás. Szintén a +100 kg-osok versenyében nyertem és több mint 60 kilót vertem á má­sodikra. — Nemzetközi eredmé­nyeid ? _ — Tavaly ott voltam a kassai Ifjúsági Barátság Ver­senyen és a +110 kg-osok küzdelmében a hatodik he­lyet értem el. Kezdetnek nem volt rossz! — Legközelebbi „fellépé­sed”? — Május 8-án egy váloga­tón kell bizonyítanom. Ha ez sikerül, akkor minden való­színűség szerint újra ott le­szek az IBV-n. A viadalt a lengyelországi Tarnowban rendezik meg. Nagyon sze­retnék elcsípni egy érmet. — Melyik fogásnemet ked­veled jobban? — A szakítást. Talán azért, mert a technikás súlyemelők közé tartozom. Éppen ezért nagy gondot fordítok az erő­fejlesztésre, hogy lökésgya­korlataim is tökéletesebbek legyenek. — Példaképed? — Kettő is van. A szovjet Piszarenko és az egykori magyar csúcstartó leninváro- si Réti. — Hogy látod saját jövő- det? — Edzőmet kell idéznem, aki ezt mondta: „Dolgozz becsülettel, mert megéri. Súlycsoportodban itthon és külföldön egyaránt kevés klasszis versenyez.” Szavai azóta is a fülemben csenge­nek. — Magánéletedben terveid? — A középiskola befeje­zése után a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemre szeretnék felvételizni. Tavaly négyes volt a tanulmányi eredményem és megkaptam az iskolai Jó tanuló — jó sportoló elismerést is. K. T. Horánszky Árpád , 16. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. Békéscsaba—bp. honvéd. A múlt heti kisiklás után vajon folytatja győzelmi sorozatát a kis­pesti gárda? 2. ZTE—ÚJPESTI DÓZSA. A dön­tetlen egyik félnek sem felel meg, nyíltsisakos játékkal rukkolhatnak elő, valamelyik csapat nyerhet. 3. BARI—LANEROSSI. a vendé­gek legutóbb idegenben nyertek, er­re most nem számíthatnak, de az egyik pontot megszerezhetik. 4. AREZZO—SAMBENEDETTESE, Legfeljebb egy pontot remélhet a kiesés ellen harcoló Sambenedettese. 5. CAMPOBASSO—CATANIA. Mind a két együttes szorongatott helyzetben van, a tét miatt aligha bírnak egymással. 6. CESENA—CAGLIARI. Abszo­lút fixnek tűnik a mérkőzés, kisebb meglepetéssel ajánlatos számolni. 7. CREMONESE—PESCARA. A B- osztály nagy érdeklődéssel várt rang­adóján minden eredmény elképzel­hető. 8. GENOA—PISA. Érdekeltek a feljutásért vívott harcban, könnyen lehet döntetlen, esetleg a hazaiak nyernek. 9., LECCE—PARMA. A Parma sokszor játszik döntetlent, most is ez az eredmény a legvalószínűbb. , 10. MESSINA—BOLOGNA. A Bo­logna legutóbb saját pályán kapott ki, most javításra törekszik, egészen biztosan nem kap ki. 11. MODENA—LAZIO. Az újonc­gárda megbízható, a rómaiak a le­vonást nem számítva kiemelkednek a mezőnyből, megosztozhatnak a pontokon. 12. TR1EST1NA—TARANTO. A hazaiak páholyban vannak, a Taran­to harcol a bentmaradásért, a 2-es bombameglspetést okozna. 13. NSZK—OLASZORSZÁG. A nyugatnémetek az esélyesek, de az olaszokra mindig vigyázni kell, nem szabad őket egy kézlegyintéssel elin­tézni. + 1. GENOA—PISA I. f. Negy­venöt percnyi játék után alighanem érintetlenek lesznek a hálók. 2 1 1 2 X 1 X X 1 X 1 X 2 1 X X 2 X X 1 2 1 X 2 X X X Pénteken: B. Bányász—Építők SC Holnap ismét hazai környezetben lép pályára a Borsodi Bányász NB l-es női kézilabda­csapata. A piros-feketék ellenfele az Építők SC lesz. A találkozó a miskolci városi sport- csarnokban 17 órakor kezdődik. Képünkön: Bocsinét, a Bányász egyik erősségét szabály­talanul szerelik. Mi változott Diósgyőrött? „Töretlenül bízunk a sikerben! ff Amikor megkezdődött a tavaszi pontvadászat a lab­darúgás második vonalá­ban, sokan féltve, aggód­va engedték útjára a DVTK együttesét. A szkep­tikusak úgy fogalmaztak: erőteljes harcot vív majd a gárda az NB Il-es tag­ság meghosszabbításáért. Nos, az élet — legalább­is eddig — rácáfolt a két­kedőkre. A piros-fehér tár­saság hat találkozón ma­radt veretlen, két mérkő­zést nyert meg, négy eset­ben megosztozott a ponto­kon ellenfelével. Begyűj­tött nyolc pontot, s pilla­natnyilag a táblázat 13. helyéről tekinthet vissza korábbi vetélytársaira. Vajon mi változott Diós­győrött? — ezzel a kérdés­sel kerestem meg Száger György vezető edzőt, aki az elmúlt hetek kedvező ered­ményei ellenére még nem tartja lefutottnak a harcot. — Nyugodt lelkiismeret­tel jelenthetem ki, hogy a ja­nuári—februári felkészülé­sünk, az alapozás jól sike­rült — mondta. — Egy-két hónap alatt azonban képte­lenség olyan mennyiségű erőt gyűjteni, felhalmozni, amely elegendőnek bizo­nyulhat féléves időtartam­ra. Ezért nem álltunk meg, folytattuk a megkezdett munkát, s szilárdan hala­dunk az úton. S hadd említ­sek egy érdekességet, amely érzésem szerint belejátszha­tott eddigi eredményeinkbe: premizálási rendszerünknek van egy olyan pontja, hogy amennyiben a csapat a ta­lálkozó utolsó 20—25 percé­ben nívós játékkal, közön­ségcsalogató teljesítménnyel tud előrukkolni, akkor ezért esetenként külön elismerés jár. — Melyik tavaszi mérkő­zésen ült nyugodt szívvel a kispadon? — Túlzott megnyugvásra eddig még nem nagyon volt módom. Nagy a felelősség, s a teher olykor nyomasztó­vá válik. Remélem azonban, hogy játszunk olyan össze­csapásokat, amikor nem kell idegeskednem. — Elégedett a tavaszi sze­repléssel, így képzelte el a rajtot megelőzően? — Nincs okunk a panasz­ra. Terveink szerint alakul­nak a dolgok. Nem árulok el titkot azzal, hogy négy mérkőzésenként öt pontot akarunk szerezni. Az első szakasz jól zárult, a máso­dik biztatóan kezdődött, mert két találkozón három pont lett a miénk. — A lelátóról szemlélődő számára úgy tűnik, hogy a tavaszi DVTK más, mint az őszi volt. Új vonás, hogy a labdarúgókat töretlen hit jellemzi, ön is így véleke­dik? — Egyetértek a megálla­pítással. Játékosaink bíznak magukban, nemcsak remélik a sikert, sokat tesznek is érte a hétköznapokon. Elő­fordul, hogy nem sziporkáz­nak a pályán, de az aka­rásra semmi panasz nem le­het. A Szekszárd ellen sem ment úgy a játék, ahogyan szerettük volna, de a töret­len harci szellem, a 90 per­cig tartó robotolás végül is meghozta gyümölcsét. — Milyen most az együt­tes kapcsolata a szurkolók­kal? a szél, de ennek ellenére is nőtt fellépéseink iránt az ér­deklődés. — Ha hiányzott is egy­két tartópillér a csapatból, az összteljesítményen ez nem érződött... — Így van. Rendelkezé­semre áll 21 játékos, akik közül bármikor, bárkit be tudok vetni a küzdelembe. A pályára 11-en futnak ki, de a pádon ülők is „játsza­nak”. Az együttes szerkeze­tében nem okoz borulást, je­lentős törést, ha egy-két fut­ballista sérülés vagy egyéb ok miatt nem vehető figye­lembe. — Tekintsünk kicsit előre! A soron következő négy mér­kőzés vízválasztónak ígérke­zik a DVTK számára. Ho­gyan, miképp tervez? — Nekünk minden talál­kozó fontos. Hoznunk kell a betervezett pontokat, s ak­kor nem kell másokra fi­gyelnünk. A második vonal mérkőzései kiszámíthatatla­nok, hétről hétre változnak a formák. Mi szeretnénk, ha megközelítően azonos szín­vonalú produkcióval adnánk magunkról életjelt. — Milyen most az öltöző hangulata? — Megnyugtató. Egy pél­dát említek: Oláh nem akarta elkezdeni az alapo­zást, mondván: nincs szük­sége arra, hogy 36 eszten­dős fejjel vele szórakozzon a nézők egy része. Elbeszél­gettem vele, megnyugtattam s közöltem: felkészítem, a többit pedig majd meglát­juk. Nos, Oláh tavaszi tel­jesítménye önmagáért be­szél, húzóembere csapatunk­nak, s elhallgattak a játé­kát bíráló hangok. Együtte­sünk tagjai kellő önbizalom­mal felvértezve lépnek pá­lyára, s ha itthon játszunk, akkor sem remeg a lábuk, mert érzik a türelmet. Egy dolog bosszant: még nem tudtunk kellemes, tavaszias időben találkozni híveink­kel, mindig esett az eső. fújt — A jó sorozat önbizal­mat ad valamennyiünknek. Jó az edzésmunkához való hozzáállás, egyre több a mo­solygós arc. Hangsúlyozom azonban, hogy kritikusan nézzük saját teljesítményün­ket. Örömünk visszafogott, de oldódik a feszültség. Mostanában derűsebbek az arcok a diósgyőri stadi­on környékén. A piros-fe­hér színek kedvelői újra íz­lelgetik a siker apró mor­zsáit, kóstolgatják, barát- » koznak a győzelmekkel. A soron következő ellen­felek: Baja (idegenben), Bp. Volán és Metripond SE (itthon), Keszthely (idegen­ben). Négy hét múlva az utolsó felhők is elvonulhat­nak a vasgyári labdarúgók feje felől. Boros László Erőssége a szakítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom