Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szorítóban — 54 millióért Topszolg a Kossuth rádióban Hétfőtől országos nyilvánosságot kapott a tömöri Petőfi Termelőszövetkezet volt szakcsoportja körül bonyolódó vita. Mégpedig széles nyilvánosságot, hiszen a Kossuth rádió Szorító című műsorát biztosan sok százezren, talán millióan hallgatják. Nos, gyanítjuk: akik a rádióból ismerkedtek meg az egykori szakcsoport tündöklésszerű felemelkedésének, majd bukásának történetével, a termelőszövetkezet által most visszakövetelt 54 millió forint sorsával, az ösz- szecsapó indulatokkal, nehezen döntik el, kinek pártjára álljanak; nevezetesen, hogy az 54 millió forintot a termelőszövetkezet traktorosa, vagy a szakcsoport volt villanyszerelője, kőművese fizesse vissza. Sőt, valószínűleg az is csupán érzelmeire hallgatva ad pro és kontra igazat, aki mélyebben ismeri a több mint két és fél éve zajló büntetőeljárás részleteit, a hihetetlenül magas tartozások ügyében folyó vita elemeit. Persze nem is várhattuk a Szorítótói a döntést. A különösen tekervényes és napjainkra rendkívül összeku- szálódott jövedelem-előleg visszafizetési perben a megyei munkaügyi bíróságnak kell majd határoznia, s joggal feltételezhetjük, az ügy megjárja a legmagasabb bírói fórumot. Mindenesetre nem irigyeljük a jogászokat, ugyanakkor nem szeretnénk sem a tömöri téesz, sem a volt Topszolg tagjainak bőrében lenni. Az 54 millió forint — jelenlegi ismereteink szerint — ugyanis konkrét adósság, s elengedésére, kifizetésére az állami szervek nem mutatnak nagy hajlandóságot. A hétfői Szorító hagyományainak megfelelően érdekes, izgalmas mősor volt. A zöld sarokból Tarnói Gizella és vendégei a szakcsoport volt tagjainak képviseletében érveltek, Havas Henrik a piros sarokban a tömöri téesz érdekeit képviselte. Rádiós kollégáink tekintélyes jogászokat, közLezárult a mosópor-per Hétfőn a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa — mint legmagasabb ítélkező fórum — a legfőbb ügyész törvényességi óvásának elutasításával véglegesen lezárta azt a pert, amelyet a Fogyasztók Országos Tanácsa indított a „Kulcs a kulcshoz” című, a Tomi- mosóporral kapcsolatos reklamáció miatt. A Legfelsőbb Bíróságnak korábban — 1986 júliusában — hozott másodfokú ítéletét az Elnökségi Tanács is úgy értékelte, hogy az mindenben megfelel a törvényi előírásoknak. Döntésének indokolásában megállapította, hogy fogyasztóknak olyan jelentős hátrányt, ami miatt az erkölcsi elmarasztaláson túlmenően, a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló törvény alapján további jogi következmények alkalmazására lett volna szükség. A Tiszamenti Vegyiművek — állapította meg az elnökségi tanács — a Tomi mosópor-termékcsalád forgalmazására hosszú idő óta jelen van a piacon, és a fogyasztók ilyen jellegű igényeit kielégíti. A sérelmezett reklámozás egy rövid értékesítési időszakban tárgynyeremény-sorsolást hirdetett a kialakult széles gazdászokat szólaltattak meg, s magnetofonjukat bekapcsolták a termelőszövetkezet gépműhelyében és a szakcsoport tagjainak otthonában. Az indulatok — miként a megyei Teszöv székházában tartott döntőbizottsági tárgyalásokon — újra és újra egymásnak feszültek, magasra csaptak, s hullámai várhatóan még nagyon sokáig nem csillapodnak. Az igazukat bizonygató Top- szolg-tagok többször jutottak szóhoz, s az is elhangzott, hogy a szakcsoportnál kitűnően képzett, az állami vállalatok hatékonyságánál jóval intenzívebben és többet dolgozó emberek kaptak munkát. A -piros sarokban alig-alig szólalt meg a tömöri téesz elnöke, ám egy mondatára oda kellett figyelni. A szakcsoport Volt tagjai — miután a büntető- eljárás megindítása nyilvánosságot kapott — rövid hetek, egy-két hónap után faképnél hagyták munkahelyüket, s nem vállalták, hogy a korábbinál alacsonyabb bérért, de csökkentsék a veszteségeket. Nem a műsor tehet róla, de ahogy múltak a percek, és sorakoztak az érvek és ellenérvek, egyre keserűbb szájízzel hallgattam az adást. A neves közgazdászok s jogászok újra megerősítették, amit már jól ismerünk. A kisvállalkozások, közöttük a szakcsoportok létrehozására irányuló politikai, állami elképzelések helyesnek bizonyultak, ám a célok végrehajtásába, menet közben valahol hiba, vagy hibák sorozata került. S hogy ezért kik a felelősek, a közgazdászok, a jogászok, a szabályozók, vagy a szakcsoportok elnökei, a termelőszövetkezetek vezetőségei, azt pontosan ma még senki sem tudja. Ez is egy olyan nyitott kérdés, amelyre mindannyian választ várunk. Udvardy József Csökkent a vállalkozói kedv Ülést tartott az encsi NEB A kistelepüléseken találha- ható boltok forgalma viszonylag alacsony, éppen ezért, ezekért nem tolonganak azok, akik szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű formában szeretnének dolgozni. Mivel a bolti kereskedelemben a kockázat jóval nagyobb, mint a vendéglátó tevékenységben, ez még csak alátámasztja a fentebb leírtakat — állapították meg az encsi népi ellenőrök tegnapi ülésükön, melyből következik, hogy a fő téma az új üzemelési formában működő kereskedelmi és vendéglátó egységekkel kapcsolatos tapasztalataikat összegezték. Három áfész (a gönci, a halmaji és az encsi) működési területén vizsgálták meg, hogy hogyan dolgoznak a kiadott boltok, italboltok és más vendéglátóhelyek. A tavaly mehirdetett egységekért már korántsem volt akkora az érdeklődés, mint annak idején, az új üzemelési forma bevezetésekor. Ennek az érdektelenségnek főképpen az az oka, hogy a jó forgalmú egységek már elkeltek. Megállapították, hogy a szerződéses üzletek kedvezően alakították az áfészek gazdálkodását. Jól példázza ezt, hogy ezeknek az egységeknek a nyeresége meghaladja a vállalati nyereséget. A népi ellenőrök vizsgálataik során felhívták a figyelmet arra, hogy esetenként túlzott mértékű a megkövetelt forgalom, illetve a fizetendő átalánydíj. Például a gönci 18. számú italboltnál, melynek az 1986-os forgalma 2 millió 600 ezer forint volt, az új üzemeltetési formában a tervezett forgalmat (1987-re) 4 millió forintban jelölték meg. Hasonló „túlméretezés” miatt kért fizetési kedvezményt a mérai csárda és a mérai 243. számú italbolt üzemeltetője, összességében a vállalt fizetési kötelezettséget a dolgozók 61 százaléka tartja magasnak. A vállalkozással együtt jár a megnövekedett kockázat. A szerződéses üzletek jelentős része eleget tesz fizetési kötelezettségének, ám előfordulnak késedelmes fizetések és emiatt szerződésbontás is. A vizsgálatok során több hiányosságot állapítottak meg a népi ellenőrök, melyek megszüntetésére jasvaslatokat fogalmaztak meg. az említett reklám, hirdetés módját — amely a fogyasztók széles körét érintette — a reklámszövetség etikai bizottsága is (a közvéleménnyel egyezően) helytelennek minősítette, a hirdetés azonban nem okozott a vevőkör részére. A nyereményjáték kiírása a nyerés módja szempontjából volt megtévesztő, de annak lehetőségét illetően a játékba bekapcsolódni kívánó vevők érdekeit — a játék lebonyolításával — nem csorbította. AZ ORSZÁGOS FÖLDTANI KUTATÓ ÉS FÚRÓ V. Észak-magyarországi Üzemvezetősége Miskolc, József Attila utca 59. az alábbiakban felsorolt anyagokat Acélcső (béléscső) 0 89X4 menet nélküli MSz 3160 A—55 6000 m Acélcső (béléscső) 0 108X4,25 menet nélküli MSZ 3160 A—55 2000 m Acélcső (béléscső) 0 127X4,5 menet nélküli MSZ 3160 A—55 1000 m Acélcső (spiráliheg.) 0 273X8 DX—42 ' 200 m Acélcső (fúrórúd) 0 42X5 GOSZT 7909 36 G2Sz 600 m Acélcső (fúrórúd) 0 50X5,5 GOSZT 7909 36 G2Sz 7000 m Acélcső (fúrórútJ) 0 63,5X6 GOSZT 7909 36 G2Sz 100 m Gázcső 2” 3,6 fv. menetes A—34 Karmantyú 2” Üreges acél 95X10 A—52 K. Üreges acél 114,3X10 A—52 K. Üreges acél 133X1° A—52 K. Sodronykötél 0 18 Séale csupasz MSz 2653—71 Sodronykötél 0 20 Seale csupasz MSz 2653—71 1200 m 300 db 300 m 100 m 100 m 4000 m 1000 m Anyagkiadás: 7—14 óráig ügyintéző: Lukács László Telefon; 89-636, 87-011 Telex: 62-330 197 Ft/m 316 Ft/m 332 Ft/m 820 Ft/m 128 Ft/m 177 Ft/m 185 Ft/m 219 Ft/m 66 Ft/db 545 Ft/m 603 Ft/m 728 Ft/m 50 Ft/m 60 Ft/m Az időközbeni értékesítés jogát fenntartjuk. H arminc éve, 1957 márciusának közepe táján (a pontos dátumra nem emlékszem), a késő délutáni órákban Kecskeméten, a megyei lap szerkesztőségébe híre érkezett, hogy aznap hajnalban elfogták Franczia Kiss Mihályt. Egy hónapja új- ságíróskodtam a lapnál (azelőtt Budapesten a megszűnt országos ifjúsági lap munkatársa voltam), s én kaptam a feladatot, hogy írjak a Tanácsköztársaság megdöntését követő fehérterror egyik legexponáltabb alakjáról. Engedélyezték azt is, hogy négyszemközt beszélgethessek vele. A letartóztatása r.em mindennapi szenzációnak számított. A közvélemény és a hatóságok is úgy tudták ugyanis, hogy a hírhedt ellenforradalmár a felszabadító szovjet csapatok elől elmenekült a „hírős város”-ból, s közvetlenül hazánk felszabadulása előtt nyugatra szökött. A rendőrkapitányságon, amelynek a fogdájában őrizték, a kihallgatása alapján részletesen tájékoztattak: igaz, hogy 1944 őszén a Dunántúlra menekült, de innen nem ment tovább, napszámosként kereste meg a kenyerét. Álnéven élt; ismerve egyik hajdani katonatársa, a másutt lakó Kovács József zsellér adatait, annak a nevét használta. Amikor kötelezővé tették a személyi igazolvány kiváltását, abba is az ő nevét, adatait íratta be. Két év után visszatért Bács megyébe, de nem merte a lakóhelyét, Kecskemétet felkeresni, mert tudta, az idősebbek, közül úgyszólván mindenki ismeri. (A magát pártában maradt öreglánynak megjátszó felesége és a családnevét csak F. Kissként használó leánya is elköltözött a városból.) „Kovács bácsi” a Kecskeméttől 40 kilométerre eső Szabadszállás határában télen-nyáron kunyhóban lakott, s tíz éven át abból ólt, hogy egy-két hold bérelt földön dinnyét termesztett. A faluban ritkán fordult meg. Főként nyaranta, a piaci napokon, amikőr is a dinnyét árulta. Akkor még senki sem tudta, hogy miért hordja állandóan a tarisznyáját, amelyet még kapálás közben sem akasztott le a nyakából. Benne lapult ugyanis hatlövetű, német gyártmányú géppisztolya. Az ’56-os ellenforradalom hírére előjött vackából a 69. évében járó, emberbőrbe bújt ordas. Felkereste az ellenforradalom szabadszállási vezetőit, s együtt összeállították több mint félszáz embernek a listáját, akiket — miként a fehérterroristák annak idején tették — meg akartak nyilkolni. Az ellenforradalom fegyveres leverése meghiúsította szándékuk valóra váltását. Azon a bizonyos márciusi hajnalon azonban három karhatalmista rajtaütött. Az egyre gyakoribb suttogások alapján megindított nyomozás derítette ki, hogy tulajdonképpen kicsoda a magányosan élő dinnyetermelő. Franczia Kiss Mihály Kecsekmét főutcáján, világos nappal, lelőtt egy húszéves fiatalembert, csupán azért, mert. zsidó volt. Egy budapesti ügynöknek a Be- retvás étterem udvarán ököllel szétverte a fejét. A vezérletével Izsák községből három kereskedőt Or- govány határába hurcoltak, ott bestiális módon megölték őket, a lakásukat pedig kirabolták. Egy hajdani tengerészt és egy doktorált férfit, mert a Vörös Hadsereg katonái voltak, elevenen kettéfűrészeltek. Több férfit böl- lérbicskával kiheréltek, egy leánynak, aki látta egyik gaztettüket, s hogy ne lehessen ellenük tanú, 'levágták a mellét, úgy gyilkolták meg. Többeket nyakig beástak a földbe, s ásóval verték, vagy vérebekkel maratták szét a fejüket. Másokat az orgo- ványi és a szikrai erdőben felakasztottak, jó néhány áldozatukat puskatussal verték agyon. Franczia Kiss bandája mintegy 130 embert gyilkolt meg. (A Héjjas-különít- mény többi részlege áldozatainak száma megközelíti a félezret.) Mindezek ismeretében a rendőrkapitányság egyik irodahelyiségében a letartóztatását követő nap reggelén borzongó izgalommal vártam az engedélyezett találkozást ezzel a fenevaddal. Miután felvezették a fogdából, kettesben maradtunk. * Magas, vállas, közel a hetvenedik évéhez is erőteljes férfi volt. Pufajkát, bélelt nadrágot, bakancsot viselt, füles prémsapkáját összegyűrve szorongatta a jobb kezében. Képzeletemben lehántottam fizimiskájáról, termetéről az öregség vonásait, s ott állt előttem a harmincegy éves Franczia Kiss Mihály, ahogy a szadisták tobzódásával üti-veri-gyilkolja áldozatait. Miután felsoroltam bűneit, mindent letagadott. Tudott néhány „esetről”, de ő nem vett részt semmiben. A vandál tetteket azokra a társaira fogta, akik már nem éltek. — Ha ártatlan a szörnyűségekben, miért menekült el 1944 őszén Kecskemétről? — kérdeztem. Erre szótlan maradt. S ezzel meg is törte azt a bizonyos „jeget”. Néhány akciónál jelen volt ugyan, mondta, de tettleg nem bántott senkit. Az emberei is csak azért, mert felülről, Héjjas főhadnagy úrtól parancsot kaptak rá. — Gondolom, tudja, milyen sors vár magára? — Tudom. Jobb is lesz már a földben rohadni! Elképzelheti nagyságos úr, mit szenvedtem a tizenkét és fél év alatt. Bújkálás, az állandó rettegés. A terhelő bizonyítékok ellenére is tagadott, próbált védekezni, szót sem ejtett a földben való elrot- hadásáról. Végül mégis odakerült, ahova óhajtotta: 1957. június 13-án halálra ítélték, felakasztották. Tarján István A Műkőiéi Posta Ja*»- és Szereiőiizamében Orosz Andrea műszerész, a József Attila szocialista brigád tagja egf „Parlamenter” típusú fő- nök-titkári berendezés ja»i- tósát végzi. ■; ' •; . . ; V . ' - • ..'■•■oyv-
