Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-11 / 59. szám

1987. március 11., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szalaszendi példamutatók A közelmúlt egyik közúti közlekedési baleseté­nél a vétlennek ítélt vezető gépkocsija totálkáros lett. A Hungária Biztosító több mint százezer fo­rint kárt fizetett ki a tulajdonosnak, a kötelező felelősségbiztosítás alapján. Mindez már az első fokú bírósági döntés után történt. Az ügy felleb­bezésre került, s fordult a kocka. A vétlen gép- járművezetőből a másodfokú ítélethirdetés után vétkes lett. A hatalmas összeget is vissza kellett fizetnie, cascóval ugyanis nem rendelkezett. Ha lett volna cascobiztosítása, a pénz nála marad... Rendhagyó tanácskozáson vehettem részt a napokban Szalaszenden. A Megyei Csa­lád- és Ifjúságvédelmi Szak- bizottság tagjai tartották meg a községben kihelyezett ülésüket. Hogy máért pont ezt választatták színhelyül? Az alig több, mint ezer lé­lekszámú település ugyanis arról híres, hogy a megyé­ben itt a legmagasabb a ne­velőszülők száma. A bizott­ság tagjai jó néhány neve­lőszülővel találkozhattak ott­honaikban, hogy informá­lódjanak, miként élnek az egykori intézeti gyerekek a nevelőszülőknél és milyen gondok foglalkoztatják • azo­kat, akik e nemes feladatra vállalkoztak. * A valamikori uradalmi kastély meglehetősen hűvös helyiségében, jószerivel va­lamennyien kabátban ültük végig a tanácskozást. És bár a képzeletben elhelyezett szobahőmérő higanyszálai minden bizonnyal igen ala­csony hőmérsékletet jeleztek volna, mégis a jelenlevők szívét melegség árasztotta el a meghatódottságtól, amikor a helybeli — nevelőszülők­nél elhelyezett — hetven gyermek képviseletében meg­jelentek tizenketten, hogy rögtönzött ajándék-műsoruk­kal kedveskedjenek a bi­zottságnak. Kissé akadoztak a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nács elnökhelyettesének, Porkoláb Albertnak, a szak- bizottság elnökének a -szavai, amint áttért a hivatalos na­pirendi pontok ismertetésére. Annál is inkább, mert mon­dandója -kissé hálátlan volt; a nevelőszülőkhöz kihelye­zett gyermekek helyzetéről, a nevelőszülői hálózat fej­lesztéséről készített írásos beszámoló megtárgyalásának elhalasztása. Az anyagot a Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet korábbi igazgatója ál­lította össze, mondjuk úgy, nem a legsikeresebben. Hi­szen sem a benne szereplő adatok, sem a megemlített rendeletek nem felelnek meg a valóságnak. Mezőkövesd és a város vonzáskörzetének munkájá­ról Móritz Miklós, Mezőkö­vesd Város Tanácsának el­nökhelyettese tájékoztatta a megjelenteket. Elmondta, Mezőkövesd és környéke a gyermek- és ifjúságvédelmi, családvédelmi munka szem­pontjából nem tartozik ép­pen a megye településeinek legjobbjai körébe, mert ugyancsak alacsony a neve­lőszülők és a pártfogók szá­ma. Ezért külön öröm szá­mukra a közelmúlt egyik eseménye: szerződéskötés hi­vatásos nevelőszülőkkel, akik öt gyermek nevelésére vállalkoztak. Ezután Lukács László, a megyei tanács vb művelődé­si osztályának csoportveze­tője ismertette annak az in­tézkedési tervnek végrehaj­tási tapasztalatait, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács hozott, a gyer­mek- és ifjúságvédelem fej­lesztése érdekében. Kiemel­te a szakszervezetek, a KISZ és úttörőszövetségek, a Hazafias Népfront, vala­mint a Vöröskereszt aktívái­nak jószerivel pótolhatatlan, rendszeres támogatását, amely nélkül a megelőző, felvilágosító jellegű akciók sora, a család- és ifjúságvé­delem szegényesebb lenne. * A tanácskozás családláto­gatással fejeződött be. Csak­nem hat helybeli „sokgyer­mekes” várta a vendégeket. A Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának munkatársai kísé­retében jómagam Váradi Sándorék otthonának ajta­ján kopogtattam be. A ta­karos portán hatvan év kö­rüli házaspár kalauzolt vé­gig bennünket. A bőbeszédű Erzsiké néni enyhe erőszak­kal invitál a ragyogó tiszta, jó illatú szobába: — Jöjjenek csak nyugod­tan. Nem számít az a kis sár. Hiszen takarítok úgyis eleget. Nagy családban, ahol állandó a sürgés-forgás, ez már így szokás. Nincs ne­kem egy szabad percem sem, de hát ez az örökös elfog­laltság tartja bennem a lel­ket. A Váradi házaspár hu­szonhat évvel ezelőtt foga­dott magához intézeti gye­rekéket. Saját fiúk és leá­nyuk akkoriban jóformán egyidős volt az újonnan ér­kező családtagokkal. Hogy szám szerint hány gyerme­ket neveltek ebben az ott­honban fel? ... Arra nem tudott választ adni egyikük sem. A nevekre, az arcokra azonban ma is emlékeznek, felidézésüket segítik azok a fotográfiák is, amelyek rész­ben a lakás falán ékesked­nek, részben a fényképes fiók mélyén húzódnak meg. „Mostani” gyermekeiket, Zo­likát, Pétert és Tibort is csupán képről ismerhettük meg, lévén tanítási idő. — Aranyos, szorgalmas nebulók — mondotta róluk Sándor bácsi. — Ilyen volt valamennyiük, mert szerin­tem úgy van az, amilyen ne­velést kapnak, úgy viselked­nek. Mi pedig mindig igye­keztünk számukra szerető, békés, nyugodt családi hát­teret biztosítani. — Bizony, sok-sok éjsza­kát töltöttem a betegágyak, mellett — folytatja felesé­ge. — Hol az egyikért, hol a másikért kellett izgulnom, aggódnom. És a fiúk, mert­hogy egy kivétellel vala­mennyiszer fiúk érkeztek hozzánk, ezt megérezték. Hálásak voltak és szót fo­gadtak nekünk. Pedig sok­szor előfordult, hogy meg­szidtam egyiket-másikat va­lamiért, de belátták igazamat: Vissza-vissza járnak hozzánk a ma már felnőtté lettek. Igaz, régen anyukának és apukának szólítottak, ma pe­dig már nagymamának és nagypapának. Szeretetben, összetartozás­ban tehát nincs hiány. Ami­kor azonban a családi kasz- sza felől érdeklődünk, Er­zsiké néni kicsit szomorú arccal indul a szekrényhez. Modern vonalú orkánanorá- kot vesz elő: — Nézzék meg, ezerkét- százkilencven forintot fizet­tem érte és a cipzára már­is rossz. És ez csupán egyet­len darab. Nekünk minden­ből három kell, hiszen há­rom fiúnk van. Három cipő, három ruha, három kabát és sorolhatnám tovább. Állan­dóan javítok, varrók estén­ként, mert. a gyerek nem tud úgy vigyázni a holmijá­ra, mint egy felnőtt. Jólle­het, kapunk az államtól ilyen-olyan támogatást, csa­ládi pótlékot, gondozási dí­jat, és segítenek a ruha- meg tanszervásárláskor is, ám ez az összeg korántsem azonos valójában azzal, amennyit mi elköltünk. Ne vegye panaszként és ne is értse félre. Mi a gyerekeket nagyon szeretjük, ennyi idő után elmondhatjuk, értük élünk. Csak hát ehhez lehe­tősség is kell. A férjem már nyugdíjban van. összébb kell húznunk magunkat... Ha már nem lesz erőm, tehet­ségem több gyermek válla­lására, ákkor egyszerűen csak abbahagyom. Nem mondhatom el magamról, mint más velem egykorú asszonyok, akik a hivatalok­ban, szövetkezetekben dol­goztak, hogy most már meg­érdemelt nyugdíjaséveimet töltöm. Bennünket, nevelő­szülőket ugyanis e téren nem ismernek el. Mi ugyan­is nem vagyunk nyugdíj jo­gosultak. Fórum a szikszói cigánycsaládoknak Cigánycsaládok részére ren­deztek fórumot a .napokban Szikszón, az egészségneve­lési 'hónap 'alkalmából. A he­lyi Hazafias Népfront és KilSZ-bizattság, valamint a Vöröskereszt tagjai által szervezett találkozó prog­ramjában filmvetítés és fel- világosító-nevelő jellegű elő­adás szerepelt. Szó volt egyebek között az iskoláztatásban tapasztal­ható lemaradásról, a rend- szertelen munkavállalásról, és ezek káros hatásairól, va­lamint annak a tevékeny­ségnek a fejlesztéséről, amely a cigánycsaládok társadalmi beilleszkedésének elősegíté­sét szolgálja. Értékelik az ODN-pályázatokat E napokban értékelik a szakértőkből álló bírálóbi­zottságok az Országos Diák­napok i(ODN) pályázataira beérkezett pályamunkákat, s közülük a legjobbakkal — kiállításokon, bemutatókon — a nagyközönség is meg­ismerkedhet majd. iA KISZ Központi Bizott­sága az OiDN amatőr művé­szeti minősítő bemutatóit, diálkfeszfiváljáit és pályáza­tait azzal a céllal hirdette meg, hogy egységes keretben ösztönözzék a tizenéveseket az iskolai és az iskolán kí­vüli kulturális tevékenység­re. A honismereti-szakmatör­téneti, a képző- és iparmű­vészeti, a diákíró-diákköltő, a fotó-dia, az amatőrfiilm és a diákrádió-pályázatok is­mét nagy népszerűségnek örvendenek, rtöbb száz mun­ka érkezett mindegyikre. — Ez csupán egyetlen szemléletes példa — mond­ta dr. Gaál Zoltán, a Hun­gária Biztosító megyei igaz­gatója. Azt azonban jól ér­zékelteti, hogy esetenként milyen óriási jelentősége van a kötelező felelősségbiz­tosítás mellett a cascónak. Kivált most, hogy 1987. ja­nuár 1-től a .Hungária Biz­tosító új casco-feltételeket léptetett életbe. — Melyek ezek? — Kezdjük azzal, hogy alap-cascóban lényeges mó­dosítások történtek. Eddig, ha valaki éveken át, egy év­tizedet is meghaladóan bal­esetmentesen vezetett, az éves casco-díj háromhavi részét kapta vissza díjv.isz- szatérítés címén. Ez a 3 hó­nap most már 11 évi bal­esetmentes közlekedés esetén 6 hónap lehet. Természetesen ia közbeeső éveket is érté­keljük. Például a 7. és 8. év után négy-négy havi, a 9. és 10. utón öt-öt havi cas- co-díjat térítünk vissza. Aki pedig az éves casco-díjat egy tételben fizeti .ki, további egy hónap kedvezményt kap. Így például, ha valaki 11 éve, vagy annál hosszabb ideje balesetmentesen közlekedik, s a cascót egy tételben fize­ti, az éves casco-díjból 7 hó­napi díjat visszakap. Ez csak az új casco-biztosításnál ér­vényes. Viszont ,a régi idő folyamatosságát elismerjük. Ismét példával illusztrálva: ha valaki 12 éve kötött cas­cót, s most ezt módosítja az új oasco-biztosításra, már hathavi díjat térítünk vísz­sza, illetve egyszerre törté­nő befizetés esetén héthavi összeget. — Mit jelent konkrétan a módosítás? — Az alap-cascóval ren­delkezőnek kiegészítő bizto­sítást kell kötnie. Ezek egyi­ke az új értékbiztosítás, ami a korábbiakhoz képest igen nagy előnyt jelent az autó- tulajdonosok számára. Most már ugyanis az új értékbiz­tosítással rendelkezőknél a gépkocsi 5 éves koráig kár esetén az autó új értékéből indulunk ki. Például, ha va­laki vásárolt 180 000 forin­tért egy autót, s a negyedik évben karambolozik vele, amennyiben új értékbiztosí­tása is van, az alap-casco mellett, a kárbecsléseknél az eredeti árból, azaz a 180 000 forintból indulunk ki. Hiá­ba kopott közben a jármű a négy év alatt, s akárhány kilométert is mentek vele. — Másik kiegészítő bizto­sítás az alap-cascóhoz a kül­földre szóló, határozatlan időtartamú biztosítás. Eddig ha valaki nyugati országba ment autójával, minden egyes alkalommal kiegészítő biztosítóst kellett kötnie. Most egy alkalommal, hatá­rozatlan időre szólóan köt­heti ezt meg. Ehhez a bizto­sításhoz tartozik, hogy ha külföldön töréskár történik, a térítésnél az önrészese­dést nem vonjuk le. — Kiegészítheti az alap- cascót a többszörözhető poggyász- és balesetbiztosí­tás is. Az alap-casco a pogy- gyászt 12 ezer forintig biz­tosítja. Ha valaki havi 6 fo­rint pluszdíjat vállal az alap-cascodíjhoz, a biztosí­tás értéke már 24 000 — ha 12 forintot vállal, akkor 36 ezer forint. Ugyanígy a bal­esetbiztosítás szempontjából az alap-casco halál esetén 50 000 — állandó és teljes rokkantság esetén 100 000 forintot fizet. Ha valaki havi 8 forintos kiegészítő biztosítást vállal, ez a pénz megduplázódik: halál esetén 100 000, állandó és teljes rokkantság esetén 200 000 forintot fizet a Hungária Biztosító. Havi 16 forintos kiegészítő biztosításnál pe­dig háromszoros összeget. — Hová menjen az, aki cascót akar kötni, vagy a régi cáscóját újjal akarja felcserélni? — Bármilyen casco-ügy- ben egyaránt felkereshetik ügyfeleink Miskolcon a Baj- csy-Zsilinszky út 1. szám alatti fiókunkat, vagy az Eg­ri utcai gépjármű-kárrende­zési fiókot Hejőcsabán, illet­ve a megyében levő bárme- •lyik Hungária Biztosító-iro­dát. — Hallottunk egy másik új Hungária-biztosításról is, amely 1987. február 1-én lé­pett ^életbe... — Igen, a Hungária életjá­radék-kötvényről van szó. Ez tulajdonképen értékpapír, amit 1000, 5000, 10 000, 50 000 és 100 000 forint ér­tékben vásárolhatnak ügy­feleink. Két évig nem lehet hozzányúlni, ezt követően dönt az ügyfél, hogy mikép­pen használja fel tovább az értékpapírt. Amennyiben visszakéri, illetve visszavált­ja, 7 százalékos kamatos ka­matot írunk jóvá számára. Dönthet úgy is, hogy megha­tározott ideig, meghatáro­zott összegben, arányosan el­osztva az értékpapír össze­gét, életjáradékot kér, ame­lyet minden hónapban folyó­sítunk. Ez esetben 12 száza­lékos kamatos kamatot szá­molunk addig, ameddig az életjáradék folyósítása tart. Ez a kötvény már nem szá­molható fel menet közben. Az elmúlt év óta élén­ken foglalkoztatja az or­szág közvéleményét a Cel- ladam elnevezésű készít­mény. Az óriási feltűnést keltő szer felfedezője és előállítója, Kovács Ádám, budapesti műszaki szakem­ber azt közölte, a Cella- dammal folytatott kísérle­tei eredményes daganatel­lenes hatást igazolnak. Feltevését — állítása sze­rint — az általa szervezett orvoscsoport megfigyelései is alátámasztják. A nagy érdeklődésre számot tartó üggyel — mellyel az Észak-Magyarország is fog­lalkozott — kapcsolatosan szeretnék véleményt for­málni. Több, mint két évtized­del ezelőtt egy hasonló biztató, reménykeltő hír járta be az országot. Az olyan sok tragédiát és szomorúságot okozó rákbe­tegségnek taűán megszüle­tett a várva várt gyógysze­re...? Így kapta, a hír szárnyára azt a reményt, amit az emberek, sok ezer daganatos beteg és hozzá­tartozói a Béres-csepphez fűztek. Miről is volt szó? Dr. Béres József, teisvárdai növénybiológus 1965-ben kereste meg beadványával az Egészségügyi Tudomá­nyos Tanácsot, közölve, hogy egy új, a daganatos megbetegedésekre hatásos gyógyszert fedezett fel. Az Egészségügyi Tudományos Tanács, mely testület az egészségügyi miniszter tu­dósokból álló tanácsadó szerve, a javaslattal mély­rehatóan foglalkozott, de a benyújtott dokumentáci­ót és a szakmai elképze­léseket megalapozatlannak minősítette. A klinikai vizsgálatok bebizonyítot­ták, hogy a cseppek rák­ellenes hatását embereken sem lehetett megállapíta­ni. Végül is a Béres-csepp a gyógynövény szaküzle­tekben forgalomban van 1978. novembere óta, mint étvágyfokozó, erősítő szer. Figyelmeztető lehet az úgynevezett contergann- ügy is. Az ötvenes évek­ben az NSZK-ban egy na­gyon jó hatású altatószer­ről derült ki néhány évi tömeges használat után, hogy ennek a gyógyszer­nek addig ismeretlen mel­lékhatása a szülésnél kó­ros elváltozásokat okozott. A kellőképpen ki nem vizsgált és megfelelően nem ellenőrzött gyógyszert üzleti érdekből korán hoz­ták forgalomba és csak ké­sőbb kerültek felszínre szörnyű mellékhatások. Mindezeket azért kíván­tam előrebocsátani hogy érzékeltessem: egy szenzá­cióként felkapott felfede­zésnek idő kell, amíg an­nak tényleges értéke a tu­dományos megfigyelések és kísérletek, majd a kipró­bálások során igazolódik. A Celladam esetében sem elégséges annak bizonyítá­sa, hogy a kérdéses anyag nem toxikus (mérgező), ha­nem igazolódnia kell a sokszor több évre nyúló kísérletek során a pozití­vumnak, tehát a feltétele­zett gyógyító hatásnak is. Ahhoz, hogy valamit gyógyszernek minősítsenek, nagyon sokféle vizsgálat­nak, kísérletnek kell meg­felelnie. A véletlen foly­tán, vagy sokéves szorgos laboratóriumi munka után felfedezett új vegyület, vagy vegyületkombináció ártalmatlanságát (nem mérgező voltát) és feltéte­lezett hatását először hosz- szas állatkísérletekkel kell igazolni. Ha az állatkísér­letek pozitívnak, hatásos­nak bizonyultak, kerülhet sor az úgynevezett klinikai kísérletekre, ahol is most már embereken folyik an­nak a megfigyelése, hogy a kísérleti anyag milyen adagokban, milyen időkö­zökben adva fejti ki leg­előnyösebb hatását. És ha az állatkísérletek és a kli­nikai kipróbálások ered­ményesek is, a kísérleti anyag még mindig nem nevezhető és fogadható el gyógyszernek. Az állatkí­sérletekkel és a klinikai kipróbálással egyidejűleg ugyanis hosszas technoló­giai kísérletek folynak, melyeknek célja annak ki­derítése, hogy a majdani gyógyszer hatóanyagai és segédanyagai egymás mel­lett, tabletta és injekció, oldat, kúp, kenőcs, vagy más gyógyszerformába zár­va hogyan viselkednek. Az egyes anyagok egymásra gyakorolt hatása nem bont­ja-e meg a készítmény fi­zikai, vagy kémiai stabili­tását? Nem bomlanak, ha­tástalanodnak a külön-kü- lön hatásosnak mutatkozó alkatrészek? Ezek az úgy­nevezett interakciók fel­léphetnek a kész gyógy­szernél később, hetek, hó­napok múltán is. Ezért kell ennek a vizsgálatát, a gyógyszer hatóképességé­nek állandóságát, stabilitá­sát sokszor 1—2 éven át is figyelemmel kísérni. De nagy gondot fordítanak a gyógyszerkutató laborató­riumok és gyárak arra is, hogy azt vizsgálják, milyen hatást gyakorol a gyógyszert befogadó edényzet anyaga (ampulla, üveg, tégely, tu­bus, zárókupak stb.) a gyógyszerre, hogyan visel­kedik a kísérleti gyógyszer többek között még a táro­lási hőmérséklettel, a nap­fénnyel, a levegő nedves­ségtartalmával szemben. Az elmondottakból tehát kiderül, hogy nem bürok­ratikus akadékoskodás és felesleges bakafántoskodás, avagy szakmai féltékeny­ség, amikor az egész­ségügy felelős szakemberei, vezetői a legszigorúbban ragaszkodnak a törvényes előírások, szabályok betar­tásához egy addig ismeret­len találmány, vagy felfe­dezés gyógyszerré minősí­tésénél. „Sohasem ártani”, mondja a klasszikus orvosi intelem és ennek értelmé­ben bízzunk a meglévő, va­lóságos gyógyszereinkben, de ezeket is mindenkor csak módjával, az orvosi utasítást betartva szedjük. Dr. Nádlcr Viktor Megyei Egészségnevelési Intézet Monos Márta CII fl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom