Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-10 / 58. szám

1987. március 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Családvédelmi hónap >» • • a és meghalt egy kisfiú Rendezett. jó családi körülmények közöl is léphet valaki a bűnözés útjára. Mint ahogy az sem lehetet­len, hogy szétzütlött, veszélyeztetett környezetben fel­nőtt ember megmarad a tisztesség útján. Mégis, ta­lán érdemes utánajárni: milyen a kapcsolat a csa­ládi elet minősége, állapota, és a bűnözés között. Az eddigiektől eltérően, a sorozat harmadik részének főszereplőjével nem talál­koztam, büntetését az or­szág másik városának bör­tönében tölti. Történetét a rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyvéből, a tanúk vallomásai alapján és az or­vosszakértői véleményből ál­lítottam össze. Az orvosszakértői véle­mény alapján kirajzolódik az elítélt portréja, némi­képp fény derül a történ­tekre, s utalások a szöve­vényes családi viszonyokra. (Az elítélt) szeszes italt tizenhat éves korától fo­gyaszt, reggel pálinkát, nap­közben sört. Négy osztályt végzett, minden évben meg­bukott, de nem is járt rend­szeresen iskolába. 1972-ben élettársi kapcso­latba lépett egy nővel, egy évig éltek együtt, majd ő börtönbe került, élettársa elhagyta. Ebből a kapcsolat­ból lánya született. 1978- ban házasságot kötött H. A. -val, akivel már három éve együtt élt. ’84 szeptem­berében felesége elhagyta. Az elítélt szerint az asz- szony férfiakkal tartott kap­csolatot és italozott is, mi­kor felesége részeg volt, s ő megtudta, hogy férfival volt, megverte. Az asszony is volt börtönben, közve­szélyes munkakerülésért. Ebből a házasságból fiú­gyermek született. A vádak­kal ellentétben . (az elítélt) állítja, hogy nem verte a gyermeket, és nem igaz, hogy fajtalankodott volna vele, vagy előtte, ahogy ta­núvallomásában sógornője állítja. Azután, hogy felesé­ge elhagyta, élettársi kap­csolata nem volt, de két évvel ezelőtt, nyáron befo­gadott egy tizenhat éves, szökésben levő intézeti lányt, B. E.-t... Munkaviszonya tizenhat éves kora óta van, legutóbb az ároktői tsz-nél dolgozott, mint nehézgépkezelő. Ittas­ságért itt szóbeli figyelmez­tetést kapott, 1972-ben erő­szakos közösülésért 2 évre ítélték, '78-ban magánlak­sértésért 2 hónapra. A cselekménnyel kapcso­latban elmondja, hogy az­nap iskolaszereket és ruhát vásárolni mentek fiával. Útközben több helyen, Me- zőcsáton, Ároktőn és Tisza- csegén is jártak, minden­hol ivott, berúgott, s ezért este lekésték az utolsó ti- szacsegei kompot. Ekkor le­feküdtek a gyerekkel alud­ni a szabad ég alatt, a kem­pingsátrak között. Reggelre kelve vette észre, hogy fia eltűnt mellőle. Többek se­gítségével kereste, de nem találta, ezért bejelentést tett a rendőrségen. Néhány nap múlva halászok találták meg a gyermek holttestét a Tiszában. Fiát azonosította, de a temetésre nem emlék­szik, mert aznap gyógyszert vett be, és ivott rá két de­ci pálinkát. Bűnösnek érzi magát, mert nem vigyázott a gyerekre. Az orvosszakérői véle­mény alapján primitív, ér­zelmileg színtelen, indulati- lag, hangulatilag labilis. Ér­telmi képessége átlagon alu­li, szubnormális. A nyomozás után a rend­őrség kiskorú veszélyezte­tése és gondatlan ember­ölés vétségét állapította meg, ezzel a véleménnyel küldte meg a nyomozati anyagokat a megyei ügyészségre. A cselekmény tehát ennyi: a vádlott részegen elaludt a Tisza-parton, s gyermeke — most már soha ki nem de­ríthető okokból — a folyó­ba esett és megfulladt. A vádlotthoz, miután felesé­ge elhagyta, egy fiútestvé­re költözik családjával együtt. A testvérek, s a só­gornő is, gyakran nyúlnak a pohár után, a férfiak ilyenkor többször is össze­verekednek. A kisfiút, hol az apja, hol a nagynénje „neveli”, ami minden eset­ben verést, összerugdosást jelent. Az apa: — Egyszer a gyereknek egy szamarat is vettem, any- nyira szerettem, hogy álta­lában a kéréseit teljesítet­tem, ha módomban állt, pedig a szamár, ami meg­tetszett néki, öreg volt és vagy hatezer forint. A sógornő azonban nem­csak azt állítja, hogy az apa is verte, rugdosta a gyere­ket, hanem fajtalankodással is vádolja. Szavait és a töb­bi tanúét sem idézhetem, a jegyzőkönyv szó szerinti tar­talmát a nyomdafesték nem tűrné. Kihallgatják a már em­lített B. E. szökött intézeti fiatalkorút, aki először azt állítja, hogy a vádlott erő­szakoskodott vele, a szem­besítéskor kiderült, hogy er­ről nem volt szó, önszántá­ból töltött két ízben is na­pokat a férfinál. Természetesen, a volt fe­leség is vallomást tesz, aki elismeri, hogy ő is ivott, hogy voltak férfikapcsola­tai, de ezekért, is férjét vá­dolta, aki sokszor brutáli­san megverte őt. Szemére vetette férjének, hogy az egy másik sógornőjével is megcsalta. A férfi ez utób­bi tényt ismerte csak el, de mint mondta, bosszúból tet­te, mert felesége meg ép­pen a sógornő férjével, az­az tulajdon testvérével csal­ta meg. Az asszony ezt el­ismerte. Nem tudom, bírják-e még gyomorral... Mindenesetre jellemző, hogy a szembesí­tés után a vádlott kijelen­teti, hogy ő még most is, mindig is a feleségét szeret­te, s örülne neki, hogy most, hogy a gyermek sincs (!), a várható börtönbüntetés után visszaköltözne hozzá. Bár az asszony együtt él valakivel, közli, hogy nem tartja lehetetlennek, ha a férfi megígéri, hogy nem ve­ri meg többet, majd gondol­kodik a dolgon ... Gondolkozni pedig van ideje, hiszen Bódi Jánost, a Leninvárosi Bíróság gondat­lanságból elkövetett ember­ölésért 2 év 4 hónap szabad­ságvesztésre ítélte. A kisko­rú veszélyeztetésének bűntet­te miatt a nyomozást bizo­nyítékok hiánya miatt meg­szüntette. A szülők pedig élnek, sőt lehet, hogy majd ismét együtt élnek, mintha nem történt volna semmi. Emlé­kezetünkben csak ennyi ma­rad : élt egyszer egy férfi és egy nő, és ebbe belehalt egy kisfiú .. . Szatmári Lajos Tegnap kedves ünnepség színhelye volt a megyei kórház nővédelmi gondozó­jának betegvárója. Itt már 15 éve hagyomány, hogy a nőnap alkalmából nemcsak sóját nödolgozóikat köszön­tik, honem azokat a kisma­mákat is, akik ezen a na­pon keresik fel o rendelőt. A rövid műsort a Kassai úti óvodások (de az alka­lomhoz illően csak a „férfi­ak”} szolgáltatták, majd Koós István szigorló orvos és Kiss Béla, a Népfront vá­rosi bizottságának képviselő­je mondott köszöntőt. Végűt az óvodások néhány szál hóvirágot nyújtottak át oz ünnepeiteknek. {Fotó: laczó József) Sikeremberek bői és desszertekből ké­szült. Az egyik a hagyo­mányos tál, a másik a mo­dern táplálkozásnak meg­felelő készítményeket, gyü­mölcs és tejtermékes alap­anyagú finomságokat tar­talmazott. Ezenkívül egy dísztortát kellett még ké­szíteni. Én egy névnapi dísztortát formáltam ka­ramell dália díszítéssel. — Ezen a versenyen mindhárom kategóriában aranjyérmet kapott és ezenkívül elnyerte a Ma­gyar Szakácsok és Cukrá­szok Országos Szövetségé­nek küilöndíját is: egy szép serleget. Sikeres embernek érzi magát? — Sok versenyt nyer­tem és úgy érzem, hogy a szakmámban sikeres va­gyok. A győzelemhez na­gyon sok gyakorlás, fan­tázia és kézügyesség szük­séges. Egyetlen hobbim van; a szakmám. Bár ott­hon sohasem szoktam süt­ni, inkább szakácskodom. — Mi a kedvenc süte­ménye? — Mindegyik süteményt szeretem, ha az jól van el­készítve. Di Giovanni Judit „Mindig virágmintákkol díszí­tek.” A közelmúltban rendez­ték meg Budapesten, a kongresszusi tanácskozó központban, az országos gasztronómiai kiállítást. Itt mintegy négyszáz remek­mű közül választhatta ki a legjobbakat a zsűri. A miskolci versenyzők közül legjobban Tóth Béla, a Capri cukrászüzem vezető­je szerepelt, vele beszél­gettünk. — Gyermekkoromban A díjnyertes torta édesanyám mellett sokszor segédkeztem a konyhában. Mint tanuló Miskolcon, a Szeles utcai cukrászüzem­ben dolgoztam, ahol Pász­tor Ferenc mesteremtől ta­nultam meg a szakma alapjait, a vizsga után pe­dig a Napsugár cukrász­dában helyezkedtem el. 1969-től minden évben több vetélkedőn vettem részt. 1983-ban pedig el­nyertem a Belkereskedel­mi Minisztérium által ado­mányozott Kiváló Cukrász cimet. Azóta tanítványok­kal is foglalkozom, oktató vagyok. — Hogyan készül fel egy-egy versenyre? — Tulajdonképpen a nap minden percében le­het valami újat tanulni, ötletet szerezni. Például a legelső torta, amivel ver­senyt nyertem, marcipán barackvirág díszítéssel ké­szült, aminek a mintáját egy virágvázán láttam. A versenyeken egymástól is sokat tanulunk. — Hogyan zajlott le a legutóbbi? — Két úgynevezett „na­pi készítmény” volt előír­va, ami aprósütemények­Tavaszra, nyárra készül a ruházati kereskedelem Az üzletekben már meg­jelentek a tavaszi, nyári holmik, a könnyű kabátok, kosztümök, öltönyök, sőt a fürdőruhák is. Az idei tavaszi és nyári szezonban 30—31 milliárd forint bevételre számítanak, folyóáron 4,5—5 százalékkal többre, mint tavaly. Ám ez mennyiségében az elmúlt évinél, mintegy 5 százalék­kal kisebb forgalmat jelent. Várhatóan tovább folytató­dik az elmúlt évek tenden­ciája: a lakosság a ruház­kodáson igyekszik megspó­rolni egyéb, növekvő kiadá­sait. A hazai ipar —, amely a rendelkezésre álló áru­alap 80 százalékát adja — biztosítja az alapellátást, s bizonyos határok között a differenciált igények kielé­gítését is. Várhatóan to­vábbra sem lesz kellő meny- nyiségű különleges import­ból származó holmi. Az im­port csökkenésének ellensú­lyozására a kereskedelem kooperációban készült már­kás ruházati cikkekkel igyekszik bővíteni a válasz­tékot. Továbbra is kapha­tók lesznek az üzletekben a külföldi licenc alapján itt­hon készült farmerek, fe­hérneműk, fürdőruhák, ci­pők, női és férfiruhák. Bő­vülnek a kooperációs kap­csolatok a fejlődő országok­kal is, ahonnan elsősorban bőrárukat és bőrruházati cikkeket, valamint konfekció­árukat, főként női felsőru­házati termékeket szerez be a kereskedelem. A ruházati választékot ja­vítják a szaporodó márka- és mintaboltok, amelyeket az iparvállalatok önállóan, illetve a kereskedelemmel közösen tartanak fenn. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium szorgalmazza az olcsó árukat kínáló üzletek hálózatának bővítését. A közeljövőben pályázatot is hirdet a kereskedelmi vál­lalatok körében olyan üz­letek nyitására, amelyekben olcsóbb alapanyagokból, na­gyobb szériákban és kevés­sé munkaigényes technoló­giával készült, alacsonyabb áron kapható divatos tér mékekhez is hozzájuthat nak a vevők. Törékeny „Nincs se helyünk, se személyzetünk a visszavál­tásra — mondják mente­getőzve az üzletekben — és megvagyunk az üveg­gyár visszatérítése nélkül. Vagyis a kapott pénz nem elég ösztönző az üzletek­ben.” „S ha valaki vissza nem váltható üveget hoz?” „Az viszi a konténerbe, vagy a szemétbe.” Bizonyos kifejezésből bárki észreveheti, hogy a fenti párbeszéd nem a mi tájékunkról való: „mond­ják mentegetőzve az üz­letekben.” Mentegetőzni nálunk nem szokás, csak közölni, hogy nem vesszük át. A fenti idézet egyéb­ként a Népszabadság pár nappal ezelőtti számából való, a franciaországi üvegvisszaváltásról szóló cikkből. Egy nappal ko­rábban a "Magyarországban lehetett olvasni erről a témáról, az Egyesült Álla­mokból. Annak több álla­mában törvényt hoztak az üvegvisszaváltásra, első­sorban a környezetszeny- nyezés csökkentése végett, Franciaországban legin­kább anyagtakarékosság miatt. Ügy tűnik, mi sem úsz- szuk meg... Mármint a mi megyénk sem ússza meg az üvegvisszaváltási gor$dokat. Némely össze­zördülés persze mind ez idáig is előfordult, de ko­rántsem oly mérvű, mint például a székesfővárosban főként a nyári hónapok­ban. (Egyesek szerint azért nem, mert itt nem volt soha annyi sör, mint ott.) Más üvegekről is szó van persze, más gondokról is, összetettebbekről, miként a fenti, külországi példák jelzik. Rendeletek nálunk is vannak, sajnálatos viszont, hogy ezeket a rendeleteket ki így, ki úgy értelmezi. A vásárlók legtöbbje úgy értelmezi (értelmezzük), hogy a magyar gyártmá­nyú, szabvány üvegeket minden magyar boltban át kell venni. Mások úgy értelmezik (boltok), hogy csak azt veszik át, amit forgalmaznak ők maguk is. Friss példa. Miskolci szövetkezeti bolt (Úttörő- ház melletti) nem vette át a Pécsen gyártott pezsgő üvegét, a Békéscsabai Kon­zervgyár igen népszerű, kiváló gyümölcsitalos üve­gét és ami különösen meg­lepő: nem vette át a szö­vetkezeti gyártmányú sze­szes irtai üvegét sem. (Ugyanígy nem kellene át­vennie a sörösüveget sem, hiszen a téli hónapokban itt nem árultak sört.) Nyilvánvaló, hogy mások, másünnen ugyancsak tud­nának példákat hozni. Hallani egyébként in- nen-onnan arról is, hogy arra „jogosítvánnyal” ren­delkező szervek időnként megvizsgálják az üveg­visszaváltás mikéntjét. Van például nálunjc is Állami Kereskedelmi Felügyelőség és vannak más szervek is, melyek jogosultak ellenőr­zésre. Szakszervezetek, né­pi ellenőrök, vállalati bel­ső ellenőrök, társadalmi ellenőrök stb. Érdemes lenne a vizsgálataik ered­ményét közzétenni... Mindahányunk okulására. Hadd olvassuk az ezek­ről szóló tudósításokat is, gyarapítjuk ismereteinket. A franciaországi, meg a tengerentúliak mellett. (priska) Hiányos sütemények Kismamák köszöntése

Next

/
Oldalképek
Tartalom