Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
1987. március 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ügy tűnik, hogy Miskolc Városépítői legalább egy évszázada tériszonyban szenvednek. Ez abból is látható, hogy név szerint van nekünk terünk bőven, de ha arra téved a honpolgár, vagy a látogató, megdöbbenve tapasztalja, hogy csak keresztutat, kitérőt, vagy sima utat talál a nevezetes tér helyett. Néhányat megemlítve: Zója tér, MSZB tér, Eszperantó tér, Marx tér, Lenin tér, Táncsics tér, de még soká tudnám sorolni. A Búza túlzsúfolt piac és remíz, a Zója tér ugyanígy. A Kossuth- szobor körötti Béke tér kicsisége egy tágabb bekö- tőútnak felel meg, büszkeségünk az avasi torony is alig látszik róla. Szóval térszegények vagyunk. Pedig szennyezett levegőjű városban élünk, kellene a tér, hogy mozoghasson a levegő. Ha jól emlékszem, vagy két évtizede elbontották a városi tanáccsal szembeni ol dalon régen csúfolkodó bódékat és egyszerre egy impozáns térség bontakozott ki. És akkoriban újra jelentkezett a tériszony nevű építészbetegség. Villámgyorsan készültek a minél zsúfoltabb épülettervek, hogy rövidesen eltűnjön a tér és a levegő, amelyhez lélegzetvételnyire hozzájutott ajándékként a város. Olyan tér ez, amelyen át a Bükk, az Avason át néha tiszta levegőt lehelhet a ifőrengeteg közé. Az egyetlen hely a város főút- ján, ahol a patrióta, vagy az iflegenforgalmi látogató egyszerre láthatja a város szimbólumaként szereplő együttest, a kilátót, az avasi templomot, tavasszal a virágba borult, nyáron a hűvös zöld kosztümbe öltözött Avast. És mindez éppen a városi tanács épületével szemben, a Széchenyi főutca végén. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy Kossuth, Petőfi, Deák és Szemere szobra után ezen a téren, a Széchenyi út végén talán ildomos lenne egy iparvárosnak Széchenyi szobrát is felállítani .. . Ha a város annak idején főutcáját nevezte el róla, nyilván indoka volt rá, hogy az ország ipari-gazdasági fellendítése zseniális, vezéregyéniségének tisztelegjen ezzel. Az újabb történetszemlélet szerint nekünk is indokunk lenne erre az újabb gesztusra. Írásom apropóját az adja, hogy újabb tériszony-be- tegség jeleit látom kibontakozni már e tér egyik oldalán odasündörgő és terjeszkedő sörözőben, másrészt a nem miskolci szerző egy cikkében új szállodát javasolt oda telepíteni. Neki nem fájna a szíve a térért. Nos, amint a tér megnyílt, az akkor vezető fiatalság — azóta felnőtt polgárai a városnak — némi vita után elérte a városi tanács vezetőinél, hogy mind a mai napig megmaradjon ez az egyetlen igazi térnek nevezhető közterület. A szállóépítéssel kapcsolatosan már más tervek is olvashatók, de lehetséges, hogy az említett tér szemet szúr majd hol ennek, hol annak, akinek lehetősége épületeket tervezni. Nagyon kérjük a város születésük és szívük szerint is hozzánk tartozó vezetőit, ne kövessenek el helyrehozhatatlan hibát. A súlyosan fertőzött levegőjű. térszegény város legszebb lehetőségű terének védelmét ajánlom városunk vezetőinek és építőművészeinek szíves figyelmébe, azzal, hogy védjék meg. Kuzmányi Gusztáv Adatlap a vetőmagokhoz A vetőmag minden jellemző tulajdonságát, az eredményes vetéshez szükséges adatot tartalmazó szállítási értesítőt mellékel a termelési rendszerek taggazdaságainak szállított hibridkukorica vetőmagvakhoz az MTA mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti vetőmagüzeme. A számítógépes elemzések alapján készült adatlap egyebek között a mag csíraszámát, tisztaságát, az 1 kilogrammra jutó mag- és csíraszámot, valamint a jellemzők alapján. kidolgozott minősítést tartalmazza. Ismeretükben a gazdaságok gyorsabban, pontosabban tudják kidolgozni az adottságaiknak leginkább megfelelő vetési és termesztési technológiát. KEDVES OLVASÓI Közeleg március; S-a, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából férfiak és fiúk, apák és nagyapák köszöntik a nőket, szerte a világon. Ahány lány és asszony, annyiféle ajándékra vágyik, amelyek kiválasztásához szeretnének segítséget nyújtani a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat üzletei, szerte a megyében. Ha március 2-a és 7-e között bármely üzletben 500 Ft feletti értékben vásárol, akkor az itt lévő kupont lepecsételik, s On névvel, címmel ellátva, a helyszínen egy dobozba dobhatja. A március 13-i sorsoláson megnyerheti a kitűzött 125 nyeremény valamelyikét, 1000, 500, 300, 200, vagy 100 Ft értékű ajándékot. A nyerteseket az Észak-Magyarország március 20-i száma közli majd, a nyereményeket postán küldjük el. Egy vásárló több szelvénnyel is pályázhat, de csak a lepecsételt kupon érvényes. Sok szerencsét és jó vásárlást kívánunk I ITT LEVÁGANDÓ! Pályázat üzleti feliratok magyar nyelvű elnevezésére A magyar nyelv védelmében, a kereskedelmi hálózatban mértéktelenül elszaporodott idegen üzleti kifejezések . visszaszorítására PÁLYÁZAT-ot hirdet a Belkereskedelmi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének beszéd- és magatartás -kultúra bizottsága és a budapesti Anyanyelvvé- dők Klubja. A pályázat célja magyar üzleti elnevezések terjesztése, népszerűsítése. A pályázat feltételei: az elnevezés jellemzően fejezze ki az üzlet szakjellegét; legyen figyelemkeltő; feleljen meg a nyelvi követelményeknek. A pályázat meghirdetői elsősorban a következő kereskedelmi üzlettípusok körében várják a jelenleg helytelenül használatos kifejezések módosítását: second hand shop, night club, snack bar; music center; szabad kategória; bármilyen üzletkörben, szakmában a szemet bántó idegen elnevezést módosító javaslat. A pályázat határideje; 1987. május 31. A pályázók feladata kettős; először: a helytelenített üzleti elnevezés közlése és a helytelenítés indoklása. (Ha lehet dokumentált formában, fotók, lapkivágatok mellékletével, pontos hely és idő megjelölésével). Másodszor: a helytelenített idegen helyett a megfelelőnek vélt magyar elnevezés ajánlása, esetleg ugyancsak indoklása. A fővárosi lakhelyű pályázók javaslataikat a budapesti Anyanyelvvédők Klubja címére — 1366 Budapest, Népköztársaság útja 125. —. más lakóhelyen élő érdeklődők a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházának címére — 1360 Budapest, Pf. 6. — küldjék pályázatukat. A pályázat nem jeligés, ezért kérjük a pontos lakás és név feltüntetését, valamint a borítékon a következő megjelölést: „Üzleti elnevezés” pályázat. A pályázatokat a meghirdető szervek által kijelölt bizottság bírálja el. A pályázat nyertesei között kategóriánként 5, 3 és 2 ezer forint értékű díjat adunk át első, második, harmadik helyezésként. Az eredményhirdetésről és a díjkiosztásról a Magyar Nemzet 1987. szeptember 4-i száma tudósít. Belkereskedelmi Minisztérium, Hazafias Népfront ■ . ' ' - Rendezeti, jó családi körülmények közül is léphet valaki a bűnözés útjára. Mint ahogy az sem, lehetetlen, hogy szétzüllött, veszélyeztetett környezetben felnőtt ember megmarad tisztességesnek. Mégis, milyen a kapcsolat a családi étét minősége, állapota, és a bűnözés között? A szobába belépő és vi- gyázzba merevedő férfi már első látásra is olyan benyomást kelt, hogy az ember azt hiheti, tévedésből került a börtönbe. Simára borotvált, keskeny arca, hosszú ujjai, fémkeretes szemüvege mögül előcsillanó tekintete, akár értelmiségi foglalkozást sejtetne, de nem épp elegáns ruhája után is, legalább gyári művezetőnek képzelném. Szavait megválogatja, folyékonyan, értelmes mondatokat fogalmazva beszél, ha hibát ejt, azonnal korrigálja magát. Felmondja az életrajzát, Nincs benne semmi különös. Falun született, nevelkedett, általános iskoláit ott járta, jó eszű, jól tanuló gyermek. Szülei taníttatják, s bár a villamosipari technikumba, ahová szeretne bekerülni, nem veszik fel, gimnáziumba megy, s Miskolcon a Földesben, illetve annak jogelődjében sikeresen leérettségizik. Változatlanul érdekli az elektromosság, ezért kitanulja a villanyszerelő szakmát, elhelyezkedik, majd katona lesz, utána dolgozik tovább rendesen. Semmi jel nem bukkan fel életének ebben a szakaszában, amely megmagyarázná, hogy miért lett később bűnöző. Talán csak az feltűnő, hogy munkahelyeit elég sűrűn változtatja, dolgozik a mesterséges megtermékenyítő állomáson, majd a MÁV- nál, mint távírász. Közben megnősül, falura költöznek, két gyermekük születik, egy fiú és egy lány. De már kezdetben is más-más helységben dolgoznak, ritkán vannak együtt, majd egy újabb munkahelyváltoztatás után Pestre kerül, ahonnan két-, sőt néha háromhetenként jár haza. Kapcsolata családjával laza, ha nem is romlik meg azonnal, de a rendszertelen életmód kikezdi az otthon békéjét. Aztán vállalata megbízza egy daru vásárlásával. A félig roncs szerkezetért egymillió-egyszázezer forintról hoz számlát, de ténylegesen csak ötszázezret fizet érte. Ügy tűnik, ügyesen csinálta, többeknek is fizetett a „segítségért”, de azért maradt neki is bőven a pénzből. Fizetését hazaadja, őt viszont ritkán látják, mégis meglepi, hogy felesége benyújtotta a válóperi keresetet. A válás után is megmarad kapcsolatuk, nem költözik el otthonról, sőt új bútort vesz, ez tűnik fel az asszonynak: miből? Már úgy tűnik, megússza a sikkasztást, hiszen két évig(!) nem történt semmi, aztán idézést kap a rendőrségről. Tudnak mindent, nincs értelme tagadni, büntetése két év és hat hónap. Utólag tudja meg, hogy a volt felesége jelentette fel... (Itt kell megjegyezni, még mielőtt bárki is megsajnálná, s az asszonyt ítélné el, hogy ebben az időben, s később is rendszeresen „elfelejti” a tartásdíjat megküldeni, hónapokra eltűnik, s ezalatt az asszony és a két gyermek filléres gondokkal küzd ...) A börtönévek után (ahogy az lenni szokott?) felgyorsulnak az események. Ismét munkába áll, családjával megszakítja a kapcsolatot, de még lenne esélye, hogy életét egyenesbe hozza. Szülei, főleg apja, biztatják és támogatják. Ügy érzi, nem jó egyedül, ismét megnősül, és ápolónő feleségéhez Egeibe költözik. Hamar kiderül azonban, hogy az asszony súlyos alkoholista, gyakran az eszméletlenségig leissza magát. Botrány botrányt követ, az asszonynak ott kell hagynia munkahelyét. A férfi —ibár most nem beszél róla — ugyancsak az italhoz nyúl. Rendszertelen, pénztelen életük következménye az újabb 'börtön, ismét az első feleség feljelentése alapján. Ezúttal három hónapot kap, tartási kötelezettség elmulasztása miatt. A börtön után még visz- szaköltözik második feleségéhez, de egy botrány után az eszméletlenül részeg asz- szonyt hazafuvarozza annak szüleihez. Az újabb börtön- büntetés mégis kapcsolatban van vele. Az asszony első házasságából lánygyermek született, nevelésével, gondozásával egyikük sem törődött. A gyermeket állami gondozásba vették, az anyát és a férfit is börtönbe zárják kiskorú veszélyeztetése címén. Arról nem beszél, hogy ez mit jelentett az ő esetében. Az újabb büntetés: 8 hónap börtön. Pártfogót rendelnek mellé, munkát kellene vállalnia a börtön után, de már lakást sem tud szerezni magának. Apja időközben meghalt, anyja kulcsra zárja előtte ajtaját, megszakít vele minden kapcsolatot. Néhány napig a mészégetőknél dolgozik, s egy barátja lakásán alszik. Aztán a városiban találkozik néhány börtönbeli ismerőssel. Együtt isznak, majd amikor elfogy a pénzük, sorra járják az üzleteket. Társai kávét lopnak, ő mint orgazda, szatyrában gyűjti a zsákmányt, amit a piacon eladnak. Nem tudja mennyit loptak összesen lebukásukig, az eredmény viszont egy év és hat hónap. Most itt tart, ezt a büntetését tölti. Miképp látja életútját, törvényszerű volt-e, ■hogy az első börtönéveket kövesse a többi, s van-e reménye arra, hogy egyszer kilép az ördögi körből, s egyáltalán, kit hibáztat sorsa alakulásáért? — Nem hibáztathatok senkit, csak magamat. Gyenge akaratú, befolyásolható ember vagyok, s nem tagadom, az ital is közrejátszott, hogy ide jutottam. Talán, ha apám még élt volna, erre az utolsó ügyemre nem kerül sor. Mégis, anyámat is hibáztatnom kell, amiért nem fogadott be, elfordult tőlem. Higgye el, annak nagyon nehéz jó útra térnie, akit senki sem vár a börtön után. Nincs bejelentett állandó lakásom, tudom, nehéz lesz munkahelyet találnom. Ha innen kiszabadulok, mondjuk kétezer forinttal, mihez kezdek vele? Ha elmegyek albérletbe, alig marad valami, s ha találok munkahelyet, ott csak jó esetben is két hét után kapok fizetést. Addig miből éljek? — Tudja, sokan vannak itt olyanok, akik a hosszú börtönévek alatt megszokták, hogy itt megmondják nekik, mit csináljanak. Kint tanácstalanok, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Akik már több börtönt is megjártak, mondják, hogy Miskolcon legjobb a koszt. Ruhát kapnak, fűtenek rájuk, háromszor étkeznek naponta. Sokan azért követnek el ismételten bűncselekményt, hogy visszakerülhessenek ide, itt érzik biztonságban magukat. Mikor két-három hónap van hátra, mind fel van dobva, számolgatnak, tervezgetnek. Aztán amikor már csak egv-két nap a szabadulás, magukba zuhannak, egyszeriben nem tudják, hegy mihez kezdjenek a szabadságukkal. — Akit vár a család, s akaratuk, eszük is van hozzá, azoknak könnyű, vagy könnyebb legalábbis. Találnak munkát, s ha nem is tehetnek úgy, mintha semmi sem történt volna, élhetnék bűn nélkül tovább. Most elhatároztam, hogy megpróbálok egyenesbe jutni. Nem tudom, mennyi van még hátra az életemből, már biztosan nem túl sok. MegpróI bálom a papírjaimat — a személyit, a munkakönyvét — még bentről elintéztetni a pártfogómmal, aztán talán munkásszállásra megyek. Van olyan ismerősöm, már dolgoztam vele korábban, aki tud talán munkát szerezni. Remélem, így lesz. A családom, az anyám nem érdekel, nélkülük kell megtalálnom a helyem. * Leskó János februárban töltötte be 48. életévét. Ebből 4 évet és 11 hónapot töltött börtönben. Jelenlegi büntetéséből májusban szabadul ... Szatmári Lajos mm A Világ és Nyelv új száma A Századik születésnapra címmel Gergely Mihály író méltatja a nemzetközi nyelv első tankönyve megjelenésének idei centenáriumát, amelyet az UNESCO is a nemzetközi megemlékezésre méltó kulturális évfordulók közé sorolt. Győr Miklós ötrészes sorozatának a Kamionos csata, indián rezervátum, űrközpont című írása méltó befejezése a szerző másfél éves amerikai tanulmányút járói közölt érdekes beszámolójának. A venezuelai magyar származású testvérpár, Este- bán E. Mosonyi, és Jorge C. Mosonyi szociál-antropológus professzorok közös cikke Nyelvek és kultúrák: hidak és gátak címmel új latinamerikai felismerésekkel világítják meg a különböző kultúrák és nyelvek egyenjogúsága fontosságának izgalmas kérdéseit. Bruno Lussato neves francia professzor a Leszámolás az informatika mítoszával — Az „emberarcú számítógépek” és a nyelvtanulás című interjújában meghökkentően kritikus új gondolatokkal és frappáns érvekkel mondja el véleményét napjaink egyik rendkívül aktuális kérdéséről. A folyóirat Vita és ellenvélemény című új rovatában két érdekes polemizáló írást közöl; az egyik, Ki kérdezte meg az emberiséget? címmel egy gyakori, furcsán téves állítással replikázik. Figyelmet érdemlő a keresztnevek körül kalandozó párbeszéd és a lap több más írása, illetve a Bábeli humor rovat.
