Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

mm. Huszonöt éve „a várako­zás, az öröm, a beteljesü­lés és az újabb nekigyür- kőzés izgalmában" indult meg, és azóta eredménye­sen működik Észak-Ma- gyarország irodalmi folyó­irata, a Napjaink. Nem­csak az évfordulók-évfor- dulójához, a centenárium­hoz mérhető ez a negyed­század, negyede annak a teljes időnek is, amelyre Miskolcon visszavezethető az irodalmi folyóirattörté­net. A Napjaink elődei együttesen sem értek meg ilyen szép kort. s a jelen­tőségük is jóval szerényebb volt. Fábián Zoltán írta, a Napjaink első évfolyamá­ról: a folyóirat világűrbe kilőtt űrhajó: az első ra­kéta-fokozat után a jó star­tot a következő fokozatok hibájából módosulások és zavarok követhetik. A ki­jelölt pályára érve a haj­tómű utolsó fokozata is le­válik, az űrhajónak a nap­elemeivel kell táplálnia magát. A folyóiratnak ugyanígy kell az irodalmi élet sugárzásaiból kiter­melni a saját energiáját. Ugyanő a lap 10. évfordu­lóján e gondolatot tovább- szőve azt állapította meg. hogy „a Napjaink a szó szoros értelmében folyó­irattá vált, önálló irány­vonalú és szellemi ener­giaforrásét irodalmi fó­rummá." A köztudat szerint a Napjaink az elődök ha­gyományteremtő munkája nélkül indult. Miskolcon működtek korábban is fo­lyóiratok; a Kohó (Szépha- iom) például 1953—1955 között, különösen az utol­só évfolyamaiban kitört a helyi légtérből, méltó tár­saként a korabeli főváro­si és vidéki folyóiratok­nak. Emlékezetünkből mégis ki fakult, mert 1956- ban „a reménynek, elke­seredésnek az a veszedel­mes robbanó elegye, amely a nemzetet eltöltötte, az irodalom körül kezdett lángra kapni", s elemész­tette az igényes folyóirat­vállalkozást. Ha a történe­lem közbe nem szól. ma kis szerencsével Miskolcon is magasabb évfordulót ün­nepelhetnénk, ahogyan ez Debrecenben és Szegeden megtörtént. A régi miskol­ci folyóiratok nem tölthet- ték be hivatásukat, a kényszerűség hívta le őket a pályájukról. eközben megsemmisültek. Két ok ismétlődött makacsul: a társadalmi-gazdasági krízis és a pénzhiány. A Napjaink szerencsés csillagzat alatt született meg 1962. ápriljs 4-én, a konszolidáció befejezése­kor, s nyugodt társadalmi körülmények révén jutott át fennállása negyedszáza­dába. A látványos évfor­duló titka: 3 lap tanácsi pénzből tartjq fenn magát, a „napelemek” csak a szel­lemi energiákat kell kiter­meljék. Mindez nem csök­kenti a szerkesztők érde­mét, de feltétlenül dicséri az állami (tanácsi) gon­doskodást, amely a mű­velődés helyi alapigényeibe belefoglalta az irodalmi la­pot is. Irodalmi élet, irodalmi folyóirat volt Miskolcon ko­rábban is; a folyamatos, szerves irodalmi élet azon­ban, az elmúlt negyedszá­zadban vált természetessé. A helyi alkotók és a táj NEGYEDSZÁZAD szülte alkotások félretolták a korábbi makacs kérdése­ket. „Élhet-e Miskolcon je­lentős író? Számottevő le­het-e az ország irodalmi életében egy Borsodban megjelenő orgánum?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések a Napjaink indulásakor inkább kételyként fogal­mazódtak meg, s a közvé­lemény határozott nemmel felelt rá. Hiába támasz­kodott az induló Napjaink tehetségekben is megalapo­zott hivatásos írógárdára, mint Ladányi Mihály, Bi­hari Sándor, Kalász László, Baráth Lajos, Niklai Ádám, az irodalom azok közé a klubok közé sorolódott, amelyek kedvtelések kielé­gítésére alakultak. A hatvanas években sok­szor szavalták irodalmi es­teken. Napjaink:ankétokon Niklai Ádám: Pannóniától Borsodig című versét. A költeményben á kultúr-táj hűvös-büszke humánuma szembesítődött a szürke koromszemcsék esőzte ipari tájjal. Niklai verse a Nap­jaink első számában je­lent meg. a címoldalon, és egy korszak alapverse lett: a hely szellemét, a körül­mények hatalmát, s a ve­le szembefeszülő elszánást fejezte ki. E ..szigorúbb, de ígazabb" táj egyben a fo­lyóirat Múzsája is lett. Észak-Mag.varország ha­zánk egyik érdekes vidéke. Fókuszhelyzete, ahogyan Fábián Zoltán nevezte, az egész ország, sőt Közép- Európa legégetőbb problé­máit gyűjti össze és süti az életünkbe. Emlékszem, Gulyás Mihály szerette mondani, hogy Miskolc egyes — sajnos negatív — mutatói (bűnözési, közleke­dési statisztikája például) világvárosi ..színvonalúak”. E társadalmi valóság írói­publicisztikai rögzítése lett a folyóirat egyik hivatása. A Napjaink névben élet és irodalom szoros kapcsolata, a történelmi jelenlét prog­ramja összegeződött. Az alapító szerkesztők vallot­ták. hogy az átalakuló élet. a tájban benne feszülő erő és mozgás, különféle sor­sok és élethelyzetek több százezres találkozóhelye nagyszerű élménytadó for­rása az íróknak. Az első éveket a semmi­ből új világot teremtő lel- kesültség. a hagyomány­szegénység tudata ihlette, elkezdődött a felfedezés, térképezés. A szépírások a sematizmusából kivetkező szocialista realizmust kép­viselték friss, újabb és újabb kifejezési lehetősé­geket kereső modern áram­latokban. Ahogy a Napjaink ki- lombosodott, s az egyete­mes magyar irodalomba növesztette ágait, mélyebb és szélesebb gyökereket kellett vetnie a környező valóságba, hogy fölvegye továbbra is gondjait és tápláló hagyományait, kö­zötte a sárospataki népfő­iskola szellemiségét. A mo­dern népiség és elkötele­zettség vállalásához szol­gált támasztékul az 1972- től évente összehívott To­kaji írótábor, amelynek té­mái a folyóirat vita-fölve- zető és összegző közlemé­nyei révén a Napjaink egy- egy évfolyamának a gerin­cét képezik. Egy lap koncepciójának legbiztosabb pillére a szer­kesztők alkotóként is ki­teljesedő, egymás lehetősé­geit kölcsönösen kilicitáló közössége. így adott időn­ként karaktert a Napjaink­nak Papp Lajos és Serfőző Simon művekre, jelensé­gekre rácsodálkozó írói töprengése, a kitűnő sti­liszta és szellemesen vitá­zó Feledy Gyula szemé­lyes, személyiség-érvényű jelenléte, önmagában is koncepciót képzett Gulyás Mihály közírói alkata, amely a számokat, adato­kat vallatva lokálpatrióta hűségét az élményeinek való elkötelezettséggel pá­rosította. Gulyás nyomon követte származtató világa, a Cserehát gondjqit, nem kevés bátorsággal szerkesz­tőként és íróként is vál­lalva a korabeji település- fejlesztési tervekben elha­lásra ítélt aprófalvak élet­érdekeinek a védelmét. S koncepciót képzett a „nyil­vános tanulásnak” az a stúdiuma, amelyen Kabde- bó Lóránt, a kritika szer­vezőjeként és írásaival te­kintélyes helyi szerkesztő­ből ismert irodalomtörté­nésszé és kritikussá képez­te magát. E negyedszázad nemcsak tanulság, hanem bátorítás is, hogy a teljes szerkesztői gárda egyénisé­ge felszabadultabban hatá­rozza meg a lapot, szemé­lyiségét közvetlen megnyi­latkozásokkal is érvénye­sítse. 25 éve nagy várakozás előzte meg a Napjaink in­dulását: „Űttörö jelentősé­gű feladat irodalmi hagyo­mányt teremteni a jövő Miskolcának” — nyilat­kozta például Kalász Lász­ló — „Gyönyörű tájegysé­günk életét kell. hogy pezsditse, színesítse, meg­ismertesse önmagával, hoz­zákapcsolja országos szin­ten, komoly müvekkel ezt a folyóiratot a gazdagon áradó hazai élethez. Ne legyen fehér folt irodal­mi szempontból Borsod!” Ami negyedszázada mint remény fogalmazódott, ma már kijelentő mondat: Bor­sod irodalmi szempontból nem fehér folt többé. Pél­da erre éppen Kalász László — a Napjaink ré­vén is — kiteljesedett köl­tészete. Az egykor „rang­rejtve”. verselő tanítóként nyilatkozó, ma országszerte ismert és elismert költő, a Bódvavölgy irodalmi fel­fedezője és tájlírájának megteremtője; a Napjaink­ra is jellemző hang és szín. A folyóirat nemcsak fel­adatot teljesít, hanem fel­adatokat is szab már. Kö­vetelő hagyomány, hogy évfolyamainak szellemi erőfeszítései felszínre jöj­jenek és a helyi kultúra talapzatába beépüljenek. A 25 évfolyam halott, ha nincs repertóriuma. A táj befogadta a Napjainkat, meg kell mutatni: az iro­dalom hogyan zárta a szívébe a tájat! Szebbnél szebb versek tanítják Észak-Magyarország „sze­relmes földrajzát”, hívnak verses „megyejárásra". A miskolciakat méltán büsz­kévé tenné a Napjainkra az az „olvasókönyv", amely a folyóiratban megjelent legszebb versekből és elbe­szélésekből adna protokoll- mentes válogatást. Érde­mes lenne a lapból kiolda­ni és könyvben koncent­rálni a város szellemi horizontját tágító szán­dékokat, a miskolci töp­rengéseket és tapaszta­latokat. amelyek olykor még ma is munkaprogra­mot adhatnak. S már a Napjainktól el­szakadva, mélyebben is meg kellene erősíteni az alapokat, számba venni, könyvbe gyűjteni, ami a város irodalmában jelenleg kallódik. A korábbi mis­kolci irodalmi élet folyto­nosság-hiányai miatt, a Napjaink indulása körüli lelkesedések és sértődések idején sokan „lemorzso­lódtak". Ideje e szépírói tö­rekvéseket átnézni és meg­rostálni, a legjavát emléke­zetbe idézni. • Császár Klá­rától Tóth Lajosig, vagy a még régebbi időkből Haj­dú Bélától Kiss Ernő Lász­lóig sokak neve kívánko­zik a névsorba. A Napjaink ünnepén kötelesség, de érdek is a számbavételük: a lap léte. ha rejtetten, de ezeken az erőfeszítéseken is alapul, s a folyóirat ered­ményei erről a „talapzat­ról" szembeötlőbbek, mint a hagyománytalanság lapo­sából. Észak-Magyarország büsz­ke lehet az irodalmára. Folyóirata negyedszázados, harmadik lusztrumán túl­jutott az írotábora, s tíz­éves múlt az írócsoport is, hozzá szerény könyvkiadás kapcsolódik. Vannak or­szágosan ismert írói: Ka­lász László, Serfőző Si­mon, Papp Lajos és Gulyás Mihály. S van a lappal rej­tetten együttmozduló pro­pagandista-gárdája a szü­lőföld szerint idevalósi írókból, mint Fekete Gyu­la, Lázár István, Gergely Mihály. Bari Károly. Fe­kete Sándor, Miklós Pál. Baráth Lajos. Kabdebó Lóránt, Bihari Sándor, akik örök elkötelezettjei e táj­nak. A fővárosban, az ország más vidékein, sőt, a ha­tárokon túl élő legkivá­lóbb írók készsége azt jel­zi, hogy az írói köztársa­ságban nincs főváros és vi­dék, csak irodalom, minő­ség és ügy. Aki benne él az idők sodrában, nemcsak lehetőségeket ad, hanem igényeket is támaszt. Ha a Napjaink készülődő mű­vekre érzett rá vagy je­lentős ügyek mentén moz­dult, a legjobbak is azon­nal küldtek kéziratot, mint Németh László. Kassák La­jos, Illyés Gyula, Illés Endre, Lengyel József, Ve­res Péter, Fábry Zoltán, Nagy László. Féja Géza. Jócsik Lajos, Darvas Jó­zsef. Ha most csak a már „behajózottak” utaslistá­ját idéztük is fel, élő kor­társaink jelentős névsorát másolhatnánk ugyanide az éves tartalommutatókból, érzékeltetve, hogy ez a gazdagság nem a negyed- százados ünnep terített asz­tala, hanem a Napjaink mindennapos választéka. A Napjaink szerkesztői, munkatársai és hívei sze­rényen, de magabiztosan állhatnak meg rövid emlé­kezésre a negyedszázados évfordulón. Az ünnep a lé­lek kifényesedése, a válla­lás újravállalása és meg­erősítése: a Napjaink szün­telen megújulással még igazabb alkotóműhelye le­het Miskolc, a megye és az ország irodalmi életének. Zimonyi Zoltán Papp Lajos versei Új litánia riadtan menekülő halakért elcikázó rémült-szép madarakért zakatoló szívű-patájú négylábúakért egy zebranyájért elefántcsordáért egyetlen szűkölő ebért az áldozatokért uram könyörülj föllobbanó tüzek fölrobbanó tüzek-tüzek kihunyt a láng a parázs elhomályosult de hull még a korom hull az égből uram könyörülj rajtunk szemük-fülük-szájuk nincsen némán hullanak hullanak egyre még hullanak az égből irgalmazz nekünk uram tratamm-tratatatamm! géppuska szólt az éjszakában dobolt dobolt a vér ez a fiatal lány otthon zöldborsót fejt kimutatásokat gépel egy hivatalban a villamoson jegykezelő otthon új ruhát vasal táncolni megy szombaton mit tud ez arról uram? borsószemek kopogása egyforma monoton pergése dobpergés-pergőtűz doberdó-donkanyar-apokalipszis az ő kezében csak a mai nap la kktáska-csipkekesztyű mit tud ez uram? a tétlenül ténfergőkért tökmagot-gumit rágcsálókért szennyes szavakat köpködőkért megvadult verekedőkért földre rángatott nőkért könyörgünk uram «■MMIWMMMM <1 Serfőző Simon: 9 • Öregek VaH panasza Téved oz6gyben-másban Nem tév^hitvaDósban Nem tévjszere|emben Nem dolgánál szebben Téved °z&bben-abban Szólhatn^azabban Kapaszkjjszórt kezekbe Hogy vmjl elvezesse A csilMkugalmához Kapkod fűhöz-fához Arcán illegek ütnek Szárnyalhat hogy repülhet? S állhat k jégesőben Szélben yerdesőben? Téved az Olykor-olykor Tűzijáté^lcomoly kor Küszöb°t|szalépne Szeme f%it vált a képe Riadtan fogatja Hogy mdön azt kutatja Múlnak ^stölő évek S fárad ®r többször téved Vak tél jjjop súgóra Sírt rajzit homlokára mm IÄS mm > '<ü r V) > 3 0 0 0 Olykor, egy röpke pillantöiverésében, ha megüti fülem cgv cérnavékon*daiiarn eszem- l)e jut a eitern, npám citeráj®! olt terem fél- tucat, áhitalosan hallgatózó, %'erek is. Egyi­kőjük én magam vagyok, és mindenről megfeledkezetten, még arról ^húzzam kabát- ujjamat csillogó orrom alatt. Hát ti. lányok micsi"! Hogy még csak moífjtofc Már mi nálunk lejeid Itt még ágyat se vei*' Nagyapám botfülü volt; ogytapukümei bol­dogult. Hozzáértést alig kW"? jó tüdőt. Tu- tuuuú! — és engedték a ha«« kocákat, vir­gonc süldőket. Apám lépett Taglistán meg­vetett kondásból tehénpászWltte. 0gy ’hírlik, azért, mert érzéke volt a: hangszerekhez’ rézkürthöz, mely a szakmáb»%i5, mely a fo­nóban biztosított számára éWékintélyt. Egy­szer, éjnek évadján kéményitr;észre. Kapta trombitáját s olyan talpraugi% hogy a bes­te vörös kakasnak nem Volt J jfeli-öppen n i a szalmás háztetőre — a gazda j árpával hálál­kodott neki. Oh, a citera, apóm citerájf'Kj Jaj, istenem, mér' nem ^rn az ég Hogy énnekem krumjriil%^. Krumplileves az Vacsorám meg egy keíC^jtái' Meg: RántottácsW^ ^ Nincs, szoW%,v Krnmplileé Kenyér Cibere kond‘%yiu Szol0aszom°%i(u A has, az örökké korgóa^^-^ dalban elbeszélve... j Minket mindig óva intettA,öl Ha bugrallunk lehat nem fertu^Vkb lesújtotL rank a szülői intelem: „VeSZ>7fcjtek7, •• olv gyakran, mondhatnám: «figyelmeztettek bennünket arra hogy az ^ékenvebb do- og a vdagon, lassan figyelj a? esemén k log.kajat, es a magam egv*^, rájöUem; orom es urom túl közel van a mj életünU_ bem Amíg nem volt libánk ^kívántam, bár­csak lenne, mehetnek velu^a . __\_ c imboráimmal. Aztán meglet'V és‘ egyetlen .T.........jj-~........ ü < h ét alatt mcgutállatták magúkat velem. Ha üres volt a begyük, egyből a tilosban kötöttek ki, a kerülő behajtotta őket, s anyám leverte rajtam a váltság­díjat. Csak a mindenről elfeledtető zenének volt meg az a különös természete, hogy ami örömet egyik kezével adott, a másikkal nem vette vissza, hagyta, legyen egészen enyém. Szorongásaim feloldódtak benne, akárcsak a lehetetlen lehetőségével áldott mesében. Talán onnan a magyarázat, hogy zene- vagy mese­hallgatás közben nyugton maradtam, izgága viselke­désemmel nem rántottam magamra vesztem pillana­tát. Alom alá fészkező, nyugalmas estéken apám meg­ült magának a karoslóca sarkában, tűnődőn, befelé hallgatózva. Gondolom, napi gondjain rágódott. Anyám, miközben tésztát gyúrt, vagy varrogatott, rá­szólt, nyissa már ki a száját, ma még nem hallotta a hangját... öregem felnézett. Sóhajtott, legyintett reménytelenül. Ugyan, minek is osztana meg olyan gondokat az asszonnyal, melyekkel maga se tud zöld­ágra vergődni? Jöjjön inkább a zene. — Józsi, hozd be a citerát! Bátyám megrezzent és kétségbeesetten lesett rám. Este volt már, és a kamrában alig lehetett lépni az egértől. Ugrottam. A zene közügy... Mife beértünk vele, apám kezében gubancos rongy­csomó. a petróleum nedves foltjával. Megsimogatta a citera feketére aszott lapját, s csúdák csudája — egy szépséges piros rózsa nyílott ki rajta. Akkor még szentül hittem, hogy a rózsát a gyengéd simogatás csalta ki a citerából. Már az előkészületek örömmel töltöttek el. A por­tól egérszürke citera ünnepi külsőt öltött. Apám ki­rázta belőle a kulcsot, a nyomófát, és a pengetésre szolgáló halcsontot. Megpróbálta a húrokat, húzott rajtuk — és; Leégett a garadnai hodály. Beleégett kilenc juhászbojtár. Kilenc juhász kilenc pár subája. Számadónak sallangos bundája. Számadónak nincsen semmi kára, Majd megveszi Szikszón a vásárba’... Egyszóval: mindig mi. a bojtárfélék húztuk a rö- videbbet, s a gyermek lelkében bosszúvágy lobogott a dolgokban és viszonyokban megbújó, titokzatos és ellenséges erők ellen. A bonyodalmas valóságban egyetlen biztos, generációk hosszú sorával tapasztalt fogódzó látszott: a rend hierarchiájában legislegalul te vagy, hát akkor légy észnél, azaz légy bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben . .. i oo^.i>-aí tUJ< c e o u O-c-c t antest l repülőterek hadiki k° épülnek új' szögeipöi friss déiséú; rakétdtó lak uram ágyúk) utfoijtáek ágasko<f ig> ■ ezüst rief dűlnek riadoz»^ katth istenem' msrv parlagi IiddI termékei >isrn sivatag0 olo végtelen1 o', meddők magtól01 fiák uram kő1 oí tratammámm! csillagoka földet gyomruk It lassan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom