Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. március 4., szerda Tanfolyamra kerestetnek Szlovák nemzetiségi népdalkörvezetők Színpadon az ifjú néptáncosok A hét végi napokon gyak­rabban kerültek elő a zene­szerszámok, sűrűbben fakad­tak dalra településeinken az emberek. A farsangi vigas­ságok idején a bálok bálok hátán kínálták magukat, az egyébként otthon ülő típuso­kat most könnyebben lehe­tett „táncba vinni”. Taktaharkány főutcáján is felkapták a fejűiket a mű­velődési ház környékén já­rók.' szombaton este hat óra előtt. Előbb erős férfihangok szűrődtek egy teremből ki, aztán belekeveredtek egy másikból lányok csengő dal­lamai. Egy harmonika is rá­kezdett valahol, másünnen meg citerák kértek „szót” maguknak. Ám sem a zené­szek, sem a dalokat mondók nem engedhették meg ma­guknak, hogy ez időben mulatságnak vegyék mind­ezt. Lévén, hogy próbáltak éppen, készültek. Mert ez időben a műve­lődési ház nagytermében már igencsak gyülekeztek az emberek. Nem bálra ké­szültek itt, hanem ritka al­kalom hozta együvé őket: a községi amatőrcsoportok tagjainak a bemutatkozását hirdették meg. Nem is volt Három és fél esztendővel ezelőtt jelent meg Kriston Béla diósgyőr-vasgyári író első regénye, A megszállott. A téma, a diósgyőri vasgyár alapításának története, illet­ve a gyáralapító Fazola Henrik élete, munkássága régóta, több évtizede foglal­koztatta a szerzőt. Még a re­gény megjelenése előtt an­nak témáját színpadi vál­tozatban dolgozta fel, s azt a Miskolci Nemzeti Színház akkori kamara-játszási he­lyén, a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban mutat­ta be. Az elmúlt év nyarán egy kohászünnepségen az ómassai őskohónál mutattak be e műből részleteket a színészek. Mindezt emlé­keztetőül jegyzem fel, mert most megjelent Kriston Béla újabb regénye, A küldetés — az előzőhöz hasonlóan ugyancsak a Népszava Ki­adó gondozásában —, amely valójában folytatása A meg­szállottnak, de ebben már természetszerűen a vasgyár történetének egy újabb sza­kaszát ismerhetjük meg, mégpedig oly módon, hogy Fazola Henrik fia, Fazola Frigyes áll a történet kö­zéppontjában, az ő felnöve­kedését, gyárvezetővé emel­kedését és munkásságát vá­zolja fel. Mégpedig úgy, hogy a háttérben ott van a XVI11—XIX. század forduló­jának néhány meghatározó történelmi eseménye, s nem­csak Magyarország, vagy Ausztria határain belüli ese­ménye, hanem az egész vi­lágra nagy hatást gyakorló hiábavaló törődni ezzel, mu­tatta az érdeklődők nagy száma; kezdésre nyugodtan kitehették volna a „min­den hely foglalt” táblát. A műsor kétórás tartama bőven adott alkalmat taps­ra, tetszésnyilvánításra. Meg arra is, hogy el-elgondolkod- junk így, együtt vajon ki­használunk-e mi minden adottságot a közösségi talál­kozások számának sokszo­rosítására? Ez a taktahar- kányi este arra figyelmez­tetett, hogy nem apadt még el a forrása sem az érdek­lődésnek, sem a hagyomá­nyoknak. Az, hogy a népdalok újra élnek e községben, vannak felvállalói és továbbmondói — nem újdonság, a férfi népdalkor munkájáról több­ször .megemlékeztünk e ha­sábokon is. Ök tehát ezúttal sem jelentettek „meglepe­tést”, örömöt azzal adtak újra, hogy egyenletesen jó színvonalon dolgoznak. Kezd beérni annak a vál­lalásnak a gyümölcse, amely a gyerekek körében a cite- rát kívánta népszerűsíteni. Erdei István — egyébként a népdalkor tagja — kitartó munkájának, ügyszereteté­nek eredményei megmutat­koztak a mostani műsorban. Ami sokaknak az újdon­ságot jelentette, az, hogy az egy esztendeje együtt dol­gozó néptáncosok — általá­nos iskolások, középfokú in­francia forradalom, illetve azt követően Napóleon és kora. Olcsó szójátéknak tűnik, ha azt mondom az első re­gény címét idézve, hogy Kriston Béla is megszállott­ként foglalkozik ezzel a té­mával, a vasgyár és a Fa­zola család történetével. Jó előjelű megszállottság ez, hi­szen a több mint kétszáz esztendős világhírű gyár történetéről születtek már különböző dolgozatok, tudo­mányos munkák, azonban az ilyen jellegű népszerű, romantikus történetben meg­húzódó ipar- és gyártörténe­lem minden bizonnyal széle­sebb közönségrétegekhez jut el, és sokkal többen isme­rik meg a Fazola család éle­tének fordulatait, követve a magyar kohászat kiemelkedő gyárának fejlődéstörténetét, a gyártörténet mögötti ha­talmi törekvéseket, az oszt­rák politika és a magyaror­szági iparfejlesztés össze­függéseit is. E regényt szakmai, ipar- történeti szempontból dr. Horváth Zoltán, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem pro­fesszora és Nyizsnyánszky tézményekben tanulók — mi­lyen odaadással dolgoznak. E csoport vezetője — Szat­mári Tivadar — sem nép­művelő vagy pedagógus (a BVM miskolci gyárában dolgozik, s szintén tagja a népdal'körnek), viszont aka­ratos és szívós szervező- munkával bizonyította: nem kell mindig a pénz körül keresni a lehetőségeket; az „anyagiak” hivatkozásával mindig elodázni a megtehe­tő lépéseket. (Persze az sem egészen helyénvaló, ha egy, már önmagát létrehozott csoportot csak jegyzünk az „eredményeink közé”.) Bizo­nyára meg lehet találni azt a rést a gazdálkodás ajlaja- in, ahol egy kis támogatást „nyújtani lehet” ezeknek a fiataloknak. Megérdemlik, bizonyították már több ta­lálkozón, fellépésen, s ezút­tal is. Ami azért is öröm, mert elsősorban olyan tán­cokat, táncemlékeket vállal­nak fel, amelyek itteni ha­gyományt akarnak megőriz­ni. Tiszteletre méltó ez a szándék és üdvözlendő, hi­szen az emlékezet halvá­nyul. s mind kevesebb lesz a láb is, a lépéseket még eredetiben őrző. E tánccso­port szakmai továbblépésé­hez mindenképpen jó lenne támogatót, segítőt találni .. . Hallottunk verset is, ének­kettőst. s kellemes színfoltot jelentett az általános iskola nyolcadikos leányainak mo- derntánc-összeállítáisa. A nagy farsangi vigassá­gok idején jó szívvel és em­lékezettel lehet megőrizni ezt az „amatőr-estet” Tak- taharkányból. A művelődési háznak ez a rendezvénye az igazi falusi esték hangulatát árasztotta. S ha csak annyi „hasznot” hozott volna, hogy megvilágosított, fénybe állí­tott közösségben, amatőr művészeti csoportban szív- vel-lélekkel dolgozni szere­tő, vállalkozó fiatalokat és idősebbeket — akkor már megvan az a haszon, hogy azon kell gondolkodni: ho­gyan legyen tovább?! Mit kell és mit érdemes a meg­tartás érdekében cseleked­ni?! Tibor, a Lenin Kohászati Művek műszaki-gazdasági tanácsosa lektorálta. így hát a benne olvasható ipartörté­neti tényanyagot hitelesnek kell elfogadnunk. A gyár­történet szempontjából ez a lényeges. Ami pedig olvas­mányossá teszi e könyvet, az már elsősorban a szerző fantáziája, gazdagon áradó mesélő kedve, könnyed elbe­szélő stílusa. Érdekes módon hősét mindvégig úgy állítja be, mint Napóleon tisztelő­jét és rajongóját. Sőt, Na­póleont Fazola „távoli ba­rátjaként” jelzi nem is egy­szer, hiszen éppen a francia császár háborúskodása te­remtette meg azt a konjunk­túrát, amely segített Fazolá- nak felvirágoztatni a gyárat, növelni termékeinek export­ját, s ugyancsak Napóleon­hoz kötődik a bukás is, amikor a császár elbukásá­val szükségtelenné vált a diósgyőri gyár kapacitásá­nak nagy része és ez egy­ben Fazola Frigyes felesle­gessé válását is magával hozta. A rendkívül racioná­lisan gondolkodó Napóleon­ra figyelő Fazola történetét viszont Kriston olyan ro­folklór a totómíivészethen Folklór a fotóművészetben címmel országos pályázatot hirdet hivatásos és amatőr fotósok részére a Duna men- „ti folklórifesztivál szervező- bizottsága. A pályázat cél­ja az élő néphagyományok­nak, a népi mesterségeknek, a népművészet minden ágá­nak bemutatása a fotómű­vészet eszközeivel. Egy al­kotótól tíz képet, illetve legfeljebb hat képből álló sorozatot fogadnak el a pá­lyázatra. A képek oldalhosz- sza nem lehet kevesebb 40 centiméternél. A szerző ne­vét, lakáscímét és az alko­tás címét fel kell tüntetni minden kép hátán. Klubok és szakkörök közösen is részt vehetnek a pályázaton. A képeket 1987. június 5- ig kell beküldeni az alábbi címre: 0500 Baja, Vörösmar­ty u. 5., József Attila Mű­velődési Központ. A zsűri állal erre alkalmasnak ítélt alkotásokat kiállítják és , a legjobbakat díjazzák. Üjabb területekre terjesz­tette ki a tájvédelmet Zala megyében az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal. Az érintett főható­ságokkal és a megyei szer­vekkel egyetértésben megho­zott intézkedés eredménye­képpen létrejött a csaknem 15 ezer hektáros Kis-balato- ni Tájvédelmi Körzet. Ez magába foglalja az egykori Kis-Balaton maradvány víz­területét, a már megépült, 20 négyzetkilométer kiterjedésű, és az. épülő, további 50 négy­zetkilométernyi védelmi tá­rozót, ezek part menti sávját, a Zala folyó torkolati sza­kaszát, valamint a Balaton­part fenékpusztai részét. A tájvédelem fő célja a Bala­ton vízminőségének megóvá­sa, a területen már kialakult és a továbbiakban kialakuló vízi állat- és növényvilág vé­delme. mantikus epizódokkal, a magánélet kisebb-nagyobb mozzanataival színesíti, ame­lyek ennek a szikár jellem­nek ellentmondani látsza­nak, ám éppen ebből adódó­an még érdekesebbé teszi alakját és történetét. Nagyon érdekesek egyes epizódok, például a selmeci diákélet sok-sok apró intimitása, vagy Fazola ausztriai, stá­jerországi tanulmányútja és egyebek. Más kérdés, hogy a regény szereplői meglehe­tősen idealizáltak, többség­ben vagy túlzottan jók, vagy túlzottan gonoszok, mint az a romantikus történetek szereplőihez illik. De ez az adott esetben nem zavaró. Mint ahogy az sem, hogy egyik-másik epizódban talán túl mesés világba is ragadja a szerzőt a fantáziája. Azt hiszem nemcsak ne­künk — akik itt élünk Fa­zola Frigyes gyára, illetve annak utóda szomszédságá­ban — érdekes és vonzó ez a gyártörténet és a család históriája. Érdekes az egye­temes magyar ipartörténet szempontjából, és érdekes mindazoknak, akik olvasmá­nyos, könnyen befogadható regényes történetekre vágy­nak, amelyekben a puszta szórakozáson túl izgalmas, fordulatos cselekményt és valósághű történetet is kap­nak. Kriston Béla regénye ezeknek a feladatoknak igyekszik jól megfelelni. (bcncdck) A magyarországi nemzeti­ségi népzenei együttesek eredményes működésének, fejlődésének egyik sarkala­tos pontja a népdalkörve­zetők szakmai felkészültsége. Évtizedes lemaradást kell behozniuk azoknak az együt­tesvezetőknek, akik az ügy iránti lelkesedésből, áldoza­tos munkával, de csekély szakmai alapokkal irányítják egy-egy hagyományőrző cso­port munkáját. Ők maguk érzik a legjobban: ha kö­zösségüknek és közönségük­nek továbbra is vonzó prog­ramokat akarnak nyújtani, zenei anyanyelvűk alapos ismeretének, tudatos és igé­nyes szakmai munkának kell az ösztönösség nyomá­ba lépnie. Hosszú évek jogos igénye most végre megvalósul: — az Országos Közművelődési Módszertani Központ, a Mű­velődési Minisztérium Nem­zetiségi önálló Osztálya és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint a Kórusok Orszá­gos Tanácsa 1987 őszén szlovák nemzetiségi népdal­körvezetői tanfolyamot in­dít. A Vasutasok Szakszerve­zete miskolci Vörösmarty Művelődési Háza a XXXVII. vasutasnap tiszteletére gyer­mekraj zpályázatot hirdet, örömmel fogadják a gyer­mekek békével, tanulással, munkával, kultúrával, sport­tal, vasúttal, közlekedéssel és természetvédelemmel foglal­kozó munkáit. A pályázaton vízfesték, tus- és színeskréta munkákkal vehetnek részt a tíz és tizennégy év közötti Tovább bővülnek a köz- művelődési kapcsolatok Zala megye, valamint a vele ha­táros jugoszláviai terület, Lendva és környéke között. Folytatódnak a már bevált rendezvények, a népművé­szeti és képzőművészeti kiállításcserék, a zala­egerszegi Hevesi Sándor A „C” kategóriás működé­si engedély megszerzésére képesítő tanfolyamot 1987— 1988-ban, az iskolai szünetek idején rendezik meg. A tan­folyam 2X10 és 3X2 napjá­ra a hallgatóknak étkezést biztosítanak, a bejáróknak olcsó kollégiumi szállást ad­nak. A felmerülő költsége­ket és a 800 forintos rész­vételi díjat a tanfolyamhall­gatóknak, illetve a delegá­ló intézménynek kell fedez­nie. A tanfolyam tematiká­ja: művelődéselmélet, köz- művelődési, zenei, néprajzi alapismeretek; daltanítás- gyakorlat, csoportvezetési gyakorlat — magyarországi szlovák népzenei anyag alap­ján. A kétéves tanfolyam vé­gén a hallgatók vizsgát te­hetnek, „C” kategóriás mű­ködési engedélyt szerezhet­nek. Várják tehát a jelentkező­ket a tanfolyam szervezői az alábbi címre: Kórusok Or­szágos Tanácsa Nemzetiségi Bizottsága, Budapest, Vörös­marty tér. 1. 1370. A határ­idő: 1987. március 30. gyermekek. Egy pályázó há­rom rajzot küldhet be ne­gyed-, illetve nyolcadíves rajzlapon 1987. május 15-ig a meghirdető intézményhez. A rajzok hátlapján fel kell tüntetni a pályázó nevét, születési évét, iskoláját, rajz­tanárjának a nevét és a pá­lyázó lakcímét. A legjobb munkákat díjazásban része­sítik és a vasutasnapon kiál­lítják. Színház lendvai és környék­beli vendégszereplései, Zalá­ban az idén is megrendezik a lendvai magyar óvónők, pedagógusok anyanyelvi és módszertani továbbképzését, s író-olvasó találkozókat tartanak szlovéniai magyar, illetve zalai alkotók részvé­telével. Ma este a képernyőn Ismeretes, hogy az elmúlt év decemberében jótékony célú gálaestet rendeztek a Budapest Sportcsarnokban — a Ma­gyar Rádió, a Magyar Televízió, a Képes 7, a Céh Művé­szeti Alkotó és Kutató Egyesület, a Népstadion és Intéz­ményei szervezésében — sportújságírók javaslatára — a séiült sportolók megsegítésére. A nagyszabású gálaestről felvétel készült és annak első részét ma 21.20 órától su­gározzák a második műsoron. Képünkön Toto Cotugno, az est egyik közreműködője. (t. n. j.) Kriston Béla regényét olvasva Gyermekrajzpályázat a vasutasnapra Határ menti közművelődési kapcsolatok Újabb tájvédelmi körzet Szombaton este., Sportsegély

Next

/
Oldalképek
Tartalom