Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

1987. március 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Visszaemlékezés Á KISZ zászlóbontása 2. A párt állásfoglalása nyo­mán jött létre a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Országos Szervező Bi­zottsága (OSZB), melynek ve­zetője Komócsin Zoltán lett. Ö Szegeden már a negyve­nes évek elején tekintélyes ifjúsági vezető volt. Amikor hozzákezdett pártmegbízatá­sának végrehajtásához, ve­lünk együtt, a szó szoros ér­telmében éjt nappallá téve kereste a választ arra, ho­gyan lehet megítélni az if­júság helyzetét, a DISZ mun­káját és az ellenforradalom alatt tevékenykedő ifjúsági rétegszervezeteket, összegez­tük: mit kell elvetnünk, mit kell haladó hagyományként továbbvinnünk. Vitatkoztunk és elemeztünk. A munkában kitűnt, hogy Komócsin elv­társ kiváló emberi tulajdon­ságokkal rendelkezik. Ráter­mett, dinamikus, politikailag szilárd egyéniség és kiváló szónok volt. Mint szervezés­sel foglalkozó munkatárs, so­kat tanultam tőle. A kom­munista elkötelezettség, szí­vós elhivatottság és hűség, a tiszta kommunista erkölcs, kérlelhetetlen harc jellemez­te a marxizmus eltorzítóival szemben. Ugyanakkor de­mokratikus, mások vélemé­nyére kellően odafigyelő, a helyzetet reálisan felmérő, sokoldalú és kedélyes, jó hu­morérzékkel megáldott veze­tő volt, aki embercentrikus magatartásával, önmaga felé is magasra tett mércével mérte környezetét. „Az ellenforradalom fegy­veres leverését követő ke­mény politikai küzdelmek egyik kulcskérdése volt az ifjúság megnyerése a párt politikája, országépítő tervei számára. Az erők összefogá­sára tehát sürgető szükség volt. De nemcsak ez vezet­te a zászlóbontókat, amikor az egységes ifjúsági szerve­zete mellett tettek hitet. Fel­ismerték, hogy a különböző korú és foglalkozású, kép­zettségű fiatalok alapvető ér­dekei azonosak a szocializ­mus építésiében. Ezt testesí­tette meg a párt vezetése alatt álló egységes ifjúsági szervezet, de kezdettől nyil­vánvaló volt, hogy az egysé­get nem erősíti, hanem bom­lasztja az erőszakolt egyfor­maság, az univerzális.” (Fej­ti György: a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának 25. évfor­dulója 1982.., Budapest.) A zászlóbontásra való fel­készülés során kialakított programnál számba vettük azokat a tartalmi és mód­szerbeli kérdéseket, amelye­ket ki kellett rekesztenümk a további munkából. Meg­határoztuk például, hogy a KISZ nem másolhatja majd automatikusan a párt mód­szereit. Figyelembe kell ven­nie a különböző rétegek igé­nyeit és a fiatalok életkori sajátosságait. A KISZ már nem állíthatja azokat az embereket ideálokként a ma­gyar ifjúság elé, akik sú­lyos hibákat, visszaéléseket, követtek el. Sőt, nem is sze­mélyeket, hanem pozitív tu­lajdonságokat, eszmei érté­keket kell példaként állítani elébiik. Továbbá: a KiISZ-nek fog­lalkoznia kell majd a maga eszközeivel a fiatalok szociális nehézségeivel, beilleszkedési gondjaival, érdekeinek védel­mével is. A tanulságok szám­bavételénél egyre világosab­bá vált, hogy a korábbi idők­ben nem kellően elemeztük, vizsgáltuk a lenini tételt, amely szerint minden kor if­júsága más úton jut el a haladó eszmékhez, a szocia­lizmushoz, más körülmények között él és fejlődik, mint apáink. A fiatalokat ezért a társa­dalomban elfoglalt helyzetük és társadalomhoz fűződő kapcsolatok alapján kell vizsgálnunk. Figyelembe kell venni, hogy a fiatalok va­lamely társadalmi osztály­hoz, réteghez, helyi csoport­hoz, nemhez való tartozásuk alapján különböző életfelté­telekkel, normarendszerekkel találják magukat szemben, s ezért meglehetősen eltérő jellemzőik vannak. E kor­osztály tagjainak tevékeny­ségét a társadalomba törté­nő beilleszkedés és az erre való felkészülés határozza meg. A 14 éven felüli fia­talok számottevő politikai, társadalmi erőt képviselnek: véleményüknek nemcsak be­folyásolása, hanem meghall­gatása is szükséges. Nem­esük alakítandó, formálandó tartalék az ifjúság, hanem cselekvő részese is a társa­dalom életének. A fiatalok eszmei, világnézeti, politikai és erkölcsi arculatát alapve­tően ugyanazok az objektív társadalmi folyamatok hatá­rozzák meg, mint a felnőtt társadalomét. Ezek a ténye-1 zők azonban a fiatalok kö­rében más módon — olykor 'egyértelműbben, máskor el­lentmondásosabban — hat­nák. Emlékszem Kádár elvtárs- sal történő beszélgetésre, ahol tanácsot és útmutatást kér­tünk többek között az ifjú­ság magatartásával, annak megítélésével kapcsolatosan. Többek között ennél a kér­désnél úgy nyilatkozott: „Az ifjúság egy része, akik az októberi eseményékben részt vettek — tudatosan, vagy tudatlanul azt hitték, —, ők irányítják az eseményeket, pedig ők csak a légy voltak a szekér rúdján, és azt hit­ték, hogy ők húzzák a sze­keret. Az események bebizo­nyították, hogy mégis — képletesen mondva — a lo­vak húzzák a szekeret”. Az ifjúság nagy többsége, akit megtévesztettek, csak eszköz volt az ellenforradal­márok kezében. Az elbeszél­getés során egyértelműbbé vált, hogy nagyon is diffe­renciáltam, egyes ifjúsági ré­tegeket árnyaltabban, akkori társadalmi viszonyoknak megfelelően, az események folyamatában a harc kime­netelében elfoglalt szerepé­ben kellett értékelnünk. A program kidolgozásánál szembe kellett nézni az él­csapat és tömegszervezet, az egység és sokféleség ellent­mondásaival. Meg kellett ta­lálni a kommunista politikai jellem megvalósításának konkrét tartalmát és for­máit. A program helyesen körvonalazta a szocializmus építésében való részvétel módjait, formáit. Hangsú­lyozta, hogy a KISZ létre­jöttével szerves része lett társadalmunk politikai rend­szerének. Szava és felelőssé­ge van az országépitő szer­vek, a politika alakításában és van perspektívája, ereje ahhoz, hogy végrehajtásukra mozgósítsa tagjait, a magyar ifjúságot. Hangsúlyozta, hogy a KISZ a kommunista ha­gyományok örököse, és a nemzeti haladó hagyományok folytatója. Az Erkel Színház­iban az alakuló ülésen el­hangzott: „A mi eszményké­pünk Petőfi Sándor, aki a iháromszínű zászló szeretetét összeegyeztette a nemzetkö­ziséget szimbolizáló vörös zászló lángoló szeretetével”. Célja a kommunista és de­mokratikus haladó szerveze­tekkel való szoros együttmű­ködés, mindazokkal való szo­ros kapcsolat, akik a bóké­ért, a demokráciáért, az im­perializmus ellen harcolnak. Kádár elvtárs a KISZ 25. évfordulóján e Szávákkal üd­vözölte az ifjúkommunistá­kat : „Az elismerés, a köszönet szavával fordulunk azokhoz, akik történelmünk nehéz idő­szakában, akkor, amikor a hazai és nemzetközi reakció a munkásosztály, a nép ha­talmát, népünk szocialista vívmányait fenyegette, igaz hazafiakhoz méltóan csele­kedtek: pártunk útmutatását követve újjászervezték, for­radalmi szellemében megújí­tották az ifjúsági szövetsé­get. A dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának évfordulóján, az 1967. március 21-én történt zászló- bontás kifejezte ifjúságunk­nak a szocializmus ügye mel­letti elkötelezettségét és szim­bolizálta azt is, hogy a Kom­munista Ifjúsági Szövetség örököse és folytatója népünk legszebb haladó és forradal­mi hagyományainak. Ezt az örökséget vették át és gyara­pítják az egymást követő if­jú nemzedékek.” (Kádár Já­nos üdvözlő levele a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetséghez, Budapest, 1982.) A harminc évvel ezelőtt életre hívott Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség jelentős érdemeket szerzett a párt oldalán a szocializ­mus építésiében, a fiatalok nevelésében. A KISZ létre­hozásával megszilárdult és szervezeti kereteket kapott az ifjúság öntudatosabb ré­szét képező ifjúkommun.ista mag, amely egyre inkább részt vállalt a politikai harc­ban. A gyors politikai, gaz­dasági és társadalmi konszo­lidáció következtében meg­szűntek az if júsági réteg- szervezetek, a KISZ az if­júság egyetlen szervezete lett. A párt az 1957 márciu­si határozatában útmutatáist adott a szervezet további építéséhez, s a kétfrontos harcban jelölte meg a fel­adatot. A KISZ I. országos értekezlete már ennék je­gyében ítélte el mind a széktáns elzárkózást, mind a tagfelvételi liberalizmust, a tagtoborzást. A KISZ tevékenységének 30 éve alatt eredményesen megtanította az ifjúságot a szocializmus alapjainak le­rakásával kapcsolatos fel­adatok végrehajtására. A KlSZ-akció politikai, kultu­rális, termelési mozgalmai következtében is fejlődött az ifjúság társadalmi aktivitá­sa. Büszkén emlékezünk visz- sza különösen hatékony, óriá­si tömegeket mozgósító, az ..Ifjúság a szocializmusért” mozgalomra, a vietnami nép harcának segítését szolgáló, az ifjúsági szolidaritási akció a „Vádoljuk az imperializ- must”-ra. amely tömegeket mozgósító akciókat eredmé­nyezett. Figyelemre méltó akciója szövetségünknek a „forradal­mi ifjúsági napok” rendez­vénysorozata, a különböző ifjúsági rétegek parlamenti vitái, a nagyberuházások fe­lett vállalt KISZ-Védnöksé­gek, amelyek itt, Diósgyőr­ben is jelentős sikeréket és sok elismerést hoztak szö­vetségünknek. Emlékezünk a különböző építőtáborokra, és a terme­lési versenyekre, mint a SZIiM, FMiKT, az ifjúsági szocialista brigádok verse­nyeire, a takarékossági moz­galmakra. A ma élő ifjú nemzedékek részt kérnek és részt is vállalnak a társada­lom előtt álló nehéz felada­tokból, a társadalom is szá­mít rájuk. Az idősebb nem­zedékek velük együtt építik az országot, a jövőt. Nagy szükségünk van rá, hogy a fiatalok még jobban érezzék és bizonyítsák is felelőssé­güket önmagukért, a népért, a szocialista hazáért. Mónus Antal A tanácshatalom első napjainak krónikája Ifi# RendfctvöH kiadás. ........-'i -..... R EGGELI HÍRLAP ►V* , , . , *•-: j »II tW 20 *20' ****** *■«» « v.v Borsodmegye és Miskolcz város dolgozó népéhez! Munkások 1 Katonák 1 FöWmöve* paraszt*zegénykég! H> <'í|H wxrciUkUfMsiuKj üMwti CWk» . »«»Mi«« # ; '«VlifiKtl Tertis * m «mol. urv*«|l> •>1 ISicknlltV MWwti.oó ntöi.Kt ,> totónKa,; «yraülttk. a wsirtitatus ttnmirii«» trtjn u psoktii Mtrifatóff. IttOy ta « tóttátfettttwiKoi »«cKfvn mttKkti >KtUV«t * 4o!g<tt*> IwiokMsttfr*. W ** tfciáiKlwa im ft. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság po­litikai küzdelmeinek nélkü­lözhetetlen eszköze volt az akkoriban legfürgébb tömeg­kommunikációs eszköz, a sajtó. A forradalmi esemé­nyek előtt nem sokkal — 1918. február 12-én — in­duló Reggeli Hírlap haladó, baloldalinak mondható, alap­vetően szociáldemokrata párt befolyása alatt álló, de a kommunistákkal is rokon­szenvező polgári lap volt. A később országos hírnevet szerzett lap hű krónikása volt a forradalmi esemé­nyeknek, és ebben az idő­szakban a napi rendes meg­jelenés mellett rendkívüli kiadásokban adott hírt a forradalom felgyorsult ese­ményeiről. Ezekben tallózva villantjuk fel a tanácshata­lom első napjait. * A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának híre március 21- én este jutott el Miskolc­ra. Jellemző, hogy az első értesülések után a két mun­káspárt vezetői a Reggeli Hírlap szerkesztőségében gyűltek össze értekezletre. Még az éjszaka folyamán el­fogadták a Krausz György fiatal tanító által megfogal­mazott egységokmányt, uta­sítást adtak a népőrségnek a középületek megszállására. A Reggeli Hírlap március 22- én így ír vezércikkében: „... az entente végleg tisz­tázta a magyar munkásosz­tály jövendő politikáját, mely nem lehet más, szakítani az entental és csatlakozni az orosz bolsevikiekhez és a német spartacusokhoz. A meggyőződés aztán létre is hozta a kapcsolatot a szo­ciáldemokrata párt és a kommunista párt között. Egymásra találtak, akiket eddig is csak egy félreértés választott el; tempó kérdé­se.” Tehát szerintük szó sincs új, alapvetően megváltozott társadalmi rendről. Pedig —, mint ahogyan Rátki András történész írja a kor­ral foglalkozó tanulmányá­ban — a változások nem csak az antant politiká­ja miatt alakultak így; konkrét," megyei események bizonyították, hogy perma­nens forradalmi folyamatról volt szó. A Reggeli Hírlap március 22-én délelőtt második, rend­kívüli kiadást bocsátott ki, amely tartalmában tükrözi az előző nap eseményeit. Felhívást közöl a város és a megye lakosságához, a Ta­nácsköztársaság támogatásá­ra szólít fel és ismerteti a statáriumrendeletet.- A fel­hívás és a statárium alá­írói ; Groszmann Zsigmond, Pelyhe János, Szeder Ferenc és Reisinger Ferenc népbiz­tosok. A kétoldalas, rendkí­vüli kiadás közli a népbiz­tosok névsorát és bejelenti az új politikai vezető testü­let létrejöttét a megyében, amely feltehetően az éjsza­kai, szerkesztőségi tárgyalá­sokon formálódott ki. Ezen a napon ült össze a mun­kástanács a kereskedelmi és iparkamara helyiségében — a mai MAB-székházban. A tanács összetétele szembetű­nően tükrözte a szociálde­mokrata párt befolyását, de a megye vezetésében a má­sodik posztot a kommunis­ták kapták Pelyhe János személyében. * A tanácshatalom első nap­jaiban felgyorsulták az ese­mények; a lap hírt ad a bankok államosításáról, foly­tatódik a munkástanács át­szervezése. A március 24-i rendkívüli kiadás szerint a kommunista Pelyhe János csak a munkástanács végre­hajtó bizottságában kapott helyet, de később, március 26-án már rövid sajtóközle­mény adja hírül, hogy koop­tálták a tanácsba. Mindez jelzi az akkori politikai küz­delmeket, amelyek a szociál­demokraták és a kommunis­ták között folytak. A munkástanács első és második ülése után a városi és megyei közigazgatási tisztviselők, a miskolci bíró­ság és a posta dolgozói fo­gadalmat tettek a Magyar Tanácsköztársaságra. A hírlap ismerteti, hogy meglepően korán, már 25-én értekezletet tartottak Mis­kolcon a megyei földműves­szegényeik, amelyen Szeder Ferenc ismertette a forrada­lom és a proletárdiktatúra céljait, a megjelent agrár- proletárokkal és szegénypa­rasztokkal. Bár még a Kor­mányzótanácsban is éles vi­ták folytak az agrárkérdés megoldásáról, Szeder beszé­dében kiállt a nagybirtok szövetkezeti művelése mel­lett és a ki9birtok védelmé­ben. Még ezen a napon a vasúti étteremben a vasúti munkások tartottak nagy­gyűlést, amelyen lelkes tá­mogatásukról biztosították a Tanácsköztársaságot és azon­nal elkezdték a Vörös Gárda szervezését. * A radikális párt miskolci szervezete, amely zömmel helyi értelmiségiekből tobor- zódott, március 22-én ülést tartott, melyen Koller Fe­renc elnök javaslatára ki­mondták a párt feloszlatá­sát és a szocialista pártba való beolvadását. A Ta­nácsköztársaság kikiáltását követő két nap alatt szinte minden középiskolában meg­alakult az új ifjúsági szerve­zet és azonnal jelentős — főleg felvilágosító tevékeny­ségbe kezdett. A középisko­lai tanárok lelkes felvilágo­sító munkájában a Miskol­con frissen alapított Jogaka­démia tanárai is bekapcso­lódtak. (Itt jegyezzük meg, hogy az akkoriban megala­kuló diákbizottságok széles önkormányzati jogokat kap­tak.) Dr. Mikler Károly pél­dául előadássorozatot hirde­tett „A vezérek korabeli ős­magyar kommunizmusról” és „Az egyéni tulajdon ki­alakulásáról I. István korá­ban”. Miskolcon és az ipari köz­pontokban gyorsan megszi­lárdult a proletárdiktatúra politikai szervezete és bázi­sa. Ezt kellett, hogy kövesse a vidék, a falvak átalakítá­sa; természetesen itt is elő­ször a közhatalom szintjén. A községi szervezés előké­szítésére ült össze a mun­kástanács március 29-én. A munkástanács ülését követő­en március 31-én Grosz­mann Zsigmond aláírásával jelent meg két körlevél a Reggeli Hírlapban. Az egyik az országosan terjedő rém­hírek megfékezésére ismer­teti a kormány álláspontját a családi házak, a kisbirtok. a vallás és az iskola kérdé­sében. A másik a községi közigazgatás újjászervezésé­ről intézkedik. * A megjelent körlevelek értelmében minden község­ben 15—20 tagú munkás- és paraszttanács lép a képvise­lőtestület helyébe. „... meg­választása a helybeli szocia­lista pártszervezet vagy a földmunkásak csoportja út­ján népgyűlés keretében ej­tendő meg.” A munkáltatók, kereskedők, vendéglősök és lelkészek nem választók és választhatók. A jegyzők a tanácsnak és a direktórium­nak tagjai nem lehetnek, de ők a tanács és a direktóri­um előadói. A rendelet emellett jelentős befolyást biztosított a régi tisztvise­lőknek, de ezen az új me­gyei vezetés kétféle módon is segített. Egyes községek­ben a nem kívánatos jegy­zőket nagy számban helyez­ték át más helységekbe. Másrészt az állásnélküli ma­gánalkalmazottakból mint­egy ötvenet helyezett el a megye községeibe segédjegy­zőként. A Tanácsköztársaság helyi szerveinek fel kellett ké­szülniük a proletárdiktatúra létéből törvényszerűen kö­vetkező lépésre, a tőkés ma­gántulajdon szocializálására. Már az első ülésén tárgyalt erről a munkástanács és a hírlap március 24-i, rendkí­vüli számában hírt ad er­ről. Ekkor még a szociálde­mokraták óvatos, a „bolse- vizmus hibás taktikáját el­vető” álláspontja érvénye­sül. A megyében a szociali­zálás első lépéseként a Pénz­intézeti Tisztviselők Orszá­gos Egyesületének miskolci körzeti taggyűlése tekinthető március 26-án. Ezen az ülé­sen a bizalmiak javaslatát elfogadva néhány pénzinté­zeti igazgatót — például Koós Somát, König Bélát — „fanatikusan reakciós állás­pontjuk” és nagy vagyonuk miatt leváltották. Az ipari üzemek területén hasonló tisztogatásról nem adott hírt a sajtó. Annak ellenére, hogy a szocializá­lásról szóló rendelet március 26-án megjelent, a megye ipari és bányaüzemeinek sorsáról csak április 7-én döntöttek az Iparkamara nagytermében tartott érte­kezleten. A megye szociali­zált üzemeit nyolc szakmai csoportba osztották és ezek élére termelési hiztosokat állítottak. Határozatot hoz­tak a munkás ellenőrző bi­zottságok megválasztására. A már akkor is országos jelen­tőségű két borsodi nagy­üzem élére nem a megye, hanem a Szociális Termelés Népbiztossága nevezte ki az üzemi biztosokat. A diós­győri vasgyár élére Mala- sits Gézát, az ózdi vas- és acélgyárhoz Lázár Istvánt, az ózdi kahóüzemekhez dr. Fabinyi Józsefet nevezték ki. * A forradalom napjainak egyik hű krónikása: a mis­kolci Reggeli Hírlap a ta­nácshatalom alatt nagy nép­szerűségre tett szert, pél­dányszáma elérte a tíz-, sőt a tizenötezret is. A Tanács- köztársaság társadalmi tu­lajdonba vette a hírlapot, amely a forradalom bukása után visszakerült Fazekas Sándor tulajdonába. A pol­gári baloldali újság a húszas évek közepén országos hír­nevet szerzett, sikeres kísér­letek voltak külföldi terjesz­tésére is. Az újság 1935 után Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap címen jelent meg. Amíg lehetett a Reggeli Hír­lap is tette a magáét, majd 1944 tavaszán-----sok lap­t ársával együtt — betiltot­ták. Petra József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom