Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
1987. március 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Helyzetet ismerni és szót érteni A napi gondok megoldása és a jövőbe vetett bi- zodalom talán soha nem közelített annyira egymáshoz, mint napjaink gazdasági életében. Életutakat befolyásoló, egzisztenciákat is érintő döntéseket kell hozni, esetenként a kisebbség hátrányára, egyben a többség előnyére — de mindenképpen a jövő érdekében. Arra a bizonyos szerkezetváltásra gondolok, amiről oly nagyvonalúan beszélünk általánosságban, de rögvest óvatoskodunk, ha konkrét esetekről van szó, netán szőkébb környezetünket csap- dossák a váltás hullámai. Ilyen testközelségben van napjainkban a kohászat és nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem kerülhet hasonló helyzetbe közeli vagy távolabbi jövőben más iparág. Emlékszem rá — és emberileg természetesnek tartom —, amint leállították Diósgyőrött a Siemens— Martin kemencéket, keménykötésű kohász emberek elérzékenyülve búcsúztak az üzemtől, hol generációk nevelkedtek, biztos megélhetést remélve és szakmai tekintélyt garantálva. A napokban Özdról hangzottak el híradások, pontosan a szerkezetváltásra hagyatkozva, a tegnapitól jövedelmezőbb gazdálkodás reményében. Helytelen volna ezeket a néha fájdalomtól sem mentes intézkedéseket oly módon leegyszerűsíteni, hogy hatásukra lesznek akik elmennek és lesznek, akik maradnak. Ott, ahol ezt teszik, gyanítom, félreértik a váltás lényegét, jelesen azt, hogy tulajdonképpen nem a régi felszámolásának érdekében látnak napvilágot sokakat érintő intézkedések, hanem az új megteremtése reményében. Ez a szellemiség adhatja vissza a jövőbe vetett hi1 tét, mely nélkülözhetetlen eleme nemcsak a változásnak, hanem a váltás valamennyi 'emberi tényezőjének. Ehhez viszont pa- rancsolóan szükséges olyan intézkedések sorjázása, amely a mégoly nehéz helyzetben is belátható közelségbe hozza a távolabbi jövőt — biztonságérzetet kölcsönözve és lelkiismeretes munkát remélve ennek a holnapnak a mind közelebb érzéséhez. Hitem szerint, aki vállalja ezt a jövőt, az eleve könnyebben azonosul a váltás okozta új helyzettel, lett légyen szó szakmai átképzésről, új üzemcsarnokról, szokatlan technikáról, vagy technológiáról — végső soron átértékelt magatartás- formáról. Mert kedvezőtlen a szerkezetváltásból adódó új munkahely, egyáltalán maga az áthelyezés — de kedvező, hogy az új helyen lesz munka és növekszik a jövedelem. És az sem hanyagolható el egy gyárban, hogy az intézkedés 300 embert érint hátrányosan, de tízezret előnyösen. Más szóval, még az oly valós emberi gondok sem homályosíthatják el az arányokat. És ez nem mond ellent annak, hogy a jogilag megalapozott, gazdaságilag szükséges intézkedéseket is mélységes humanitással, nagy- nagy körültekintéssel és mindenképpen emberségesen kell megoldani. Talán nem tartozik a szerkezetváltás emberi tényezőihez közvetlen, de közvetve minden bizonynyal a folyamatosságot garantáló ellátási felelősség. Nyilván itt is várhatók érdekütközések, hiszen nagyon leegyszerűsítve a dolgot, előfordulhat, hogy a vállalati jövedelmezőség miatt le kell állítani veszteséges termékek gyártását. Azonban itt is körültekintésre — sőt, ha a helyzet úgy kívánja, állami támogatásra is szükség lehet. A folyamatosságot azonban biztosítani kell. Engedtessék meg egyetlen példa. Jelenlegi körülmények között az öntvények és kovácsolt termékek gyártása mondjuk Diósgyőrött nem nyereséges. Látszólag kézenfekvő a megoldás: ha nem tehető gazdaságossá, le kell állítani a gyártást. Igen ám, de ha a gépipar nem kapja meg ezeket a nélkülözhetetlen öntvényeket belföldön, vagy behozzák külföldről — ez aligha javítja a külkereskedelmi mérleget —, vagy fontos és esetleg nyereséget termelő exportberendezések szállításától kell eltekinteni —, ami megint ésszerűtlen. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ezzel nemcsak az alapanyagtermelőnél lesznek foglalkoztatási gondok, hanem a feldolgozóiparba is „begyűrűzik” a következmény. Eme nem is egészen valószínűtlen példával azért hozakodtam elő, mert érzésem szerint a gazdaságtalan termékek gyártásának leállításánál is be kell tartani a játékszabályokat, hiszen a szűkebb helyi és a tágabb társadalmi érdekek csakis így futhatnak párhuzamosan. Lehet, hogy érdes a megfogalmazás, de az ellátási felelősség kapcsán vigyázni kell a tartós kapcsolatokra, mert ezek mögött jószerével népgazdasági érdekek húzódnak meg. Ezek az intézkedések embereket, tehát egzisztenciákat érintenek — következésképpen egyéni és közhangulatot befolyásoló tényezők. Feltételezik a vezetés következetességét csakúgy, mint a megvitatott és elfogadott álláspontok következetes képviselését. Hiszen a kritikus helyzetekben nem a harangok félreverése, hanem az értelmes programok kidolgozása és a jövőbe vetett hit erősítése a célravezető. Mert most olyan időket élünk, amikor nem lehet mindig előre lépni, néha oldalra is mehetünk, azért, hogy holnap ismét előbbre jussunk. Hiszen lehetnek helyzetek, amikor az állva- maradás is haladást jelent. Számok és intézkedések bizonyítják, hogy a szerkezetváltásnál azoknak a száma kevés, akiknek munkahelyet kell változtatniuk, viszont azok abszolút többségben vannak, akik maradnak. Mégsem lehet eléggé hangsúlyozni az emberséget és az elviselhető toleranciát — a kisebbséggel szemben is. Vannak „méréspontok”, amikor lehet és kell is vitatkozni — de tartós felemelkedést csakis a munkával, méghozzá a jelenlegitől egyenletesebb és jobb munkával lehet elérni. De ahhoz, hogy ebben a témában közmegegyezés legyen gyáron belül és gyárkapun kívül, vagyis hogy szót értsünk — ahhoz a helyzetet ismerni kell. Paulovits Ágoston ÉS« Bor, víz. hírnév Tokaji tervek Korunkban nap mint nap születnek újabb tudományos eredmények, mind külföldön, mind hazánkban. Szerencsére házunk tája sem kivétel ez alól. Tudományos felfedezésekért — a jobb eredmények eléréséhez — nem feltétlenül szükséges országhatárokat átlépni. Ám lépni mégis kell, átlépni községünk, városunk, üzemünk határát, például egy újításért, amit máshol már sikerrel kipróbáltak. Mindezek ellenére mégis kevesen utaznak, látnak szakmai világot. Kevesen vesznek részt tapasztalatcseréken, szákmai találkozókon, rendezvényeken. Borsodban is panaszkodunk a kedvezőtlen adottságok miatt, de ha valahol valami megtalálható, ami számunkra is érdekes lehet, s át lehetne venni, ki lehetne próbálni — nem vagyunk jelen. Ez valamiféle közömbösséget, beszűkültséget sejtet. E kissé hosszú bevezető után végül is eljutottunk egy utazási irodához, amely szakmai utak szervezésével foglalkozik. A Bocsi „Haladás” Termelőszövetkezet 1986 júniusa óta működteti az irodát, melynek központja Miskolcon van. Simkó Gábomé vezetőhelyettes tájékoztatott munkájukról: — Mezőgazdasági szakemberek részére szervezünk ta- nulmányutakat, tapasztalat- cseréket. Rajtunk kívül az országban nem sokan foglalkoznak ezzel, pedig szükséges lenne egy országos hálózat kialakítása. így hamarabb értesülnénk a távolabbi programokról, szakmai találkozókról, és a szervezésben is segíthetnénk egymás munkáját. Az utakat az igények alapján szervezzük. Sajnos, az üzemek ezt a szellemi tőkét nem veszik úgy igénybe, ahogy az elvárható lenne. Egyébként más jellegű utakat is hirdetünk, például iskolai kirándulásokat. Tavaly összesen 62 csoportot vittünk el különböző helyeikre. A szervezéssel dr. Kiss Béla foglalkozik: — Különböző területeken dolgozó szakemberek részére állítunk össze a szakmájuknak megfelelő programokat. Voltak például útjaink üzemgazdászokkal, vagy gépészekkel. A háztáji gazdálkodás eredményeit reprezentáló és további tevékenységét elősegítő programjainkon, kiállításokon, agrotechnikai bemutatókon a kistermelők vettek részt. Idén többek közt az állatorvosoknak, és a vadászoknak tervezünk szakmailag és turisztikailag egyaránt látványos utat. Például a tavalyi vadászkirándulás nagyon szépen sikerült. Szétnéztünk a Hortobágyi Nemzeti Park területén, láttuk Dévavá- nyán a túzokrezervátumot, Fehértó imadárvilágát. a Gemenci-erdő vadjait, Gyu- lajon a dámvadak pedig karnyújtásnyira szaladgáltak tőlünk. Jó partnerünk az agráregyesület, hatékonyan segítik mind anyagiakkal, mind szervezéssel útjainkat. Dobos Klára Tokajnak országhatáron túl terjedő, nemzetközi híre van, azonban sajnálatos tény, hogy az ide látogató külföldieket, de a belföldi turistákat is bizonyos kiábrándultság tölti el. A márkanevet jelentő világhírű természetes csemegebor névadóját különbnek, vonzóbbnak képzelték el... Tokaj rendezésére 1972- ben készült terv, ezt most felülvizsgálták. A műveletet a Borsodtervnél végezték el, Németh Sándor tervező irányításával. A felülvizsgálat során megváltoztatták a korábbi elképzelést, hogy tudniillik, a városközpont a Kopasz lábánál lévő híd és az utána, a vasútállomásig terjedő területre kerüljön. Ehelyett a történeti városközpontba helyezték vissza a település súlypontját. A tervekben kiváltják a jelenlegi fő közlekedési utakat, amelyen csak gyalogos forgalmat javasolnak. A Rákóczi, a Bethlen, a Dózsa György úton lévő műemléki épületeket helyreállítják, s újrahasznosításukról is gondoskodnak. A különböző intézmények ezekben kapnának helyet. De lehetőséget nyújtana ez arra is, hogy visszaállítsák a 19. században kialakult kereskedő jellegét is ennek a résznek. Erre most is szükség van, mert a környező vidék „bevásárlóközpontja” jelenleg is Tokaj. A tervezők arra is gondoltak, hogy olyan üzletek is helyet kapjanak, amelyek fémjelzik a „tokaji specialitást”, a szaküzletekben .is. Az idegenforgalom fokozására és az itt eltöltendő vendégnapok számának növelésére javaslatot tesznek különböző kulturális rendezvényekre, közte a már meglévő és egyre gyarapodó művészeti élet kiteljesítésére. Ugyancsak az idegenforgalmat kívánják szolgálni a tiszai strand fejlesztésével, amelyet a szomszédos Sza- bolcs-Szatmár megyével, illetve a közvetlenül érdekelt rakamazi tanáccsal közösen javasolnak megvalósítani. Gondolva a település további fejlődésére, mintegy 500 lakáshoz elegendő telket jelöltek ki az építkezők részére a kistokaji részen. Fontos feladatnak tekintették a tervezők Tokaj iparának fejlesztését is. Adva vannak ugyanis a szükséges feltételek, a jó közlekedés, az .ipari víz, nemkülönben pedig a munkaerő, alkalmazotti réteg is. Kiterjed a terv a vidéknek világhírt adó szőlőkultúrána is. Javasolják a városba, nyúló szőtök fokozott gondozását, nemkülönben pedig a tájjellegű borozók kialakítását. Népfrontos emlékeimből Göffiöfi A bogácsi r. k. elemi iskolában földrajzórán hallottam először Gömör nevét, mégpedig így: Borsod-Gö- mör-Kishont k. e. e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegyék. 1945—50. között e megye törvényhatósági bizottságának voltam tagja. A megye gömöri részén 1946 őszén, Putnokon jártam először Veres Péter kíséretében. A parasztpárti nagygyűlést Tábori József (később a Mészövben dolgozott), Farkas Pál (a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központjánál, Miskolcon, majd Budapesten a központban munkálkodott) és Sólymos Ferenc, aki hosz- szú ideig tevékenykedett Putnok közéletében. Együtt munkálkodtam Parányi János, Lőrincz József járási és N. Győr Gyula nagyközségi tanácselnökkel, Szend- rei Sándor népfrontelnökkel és Mogyorossy Pál titkárral. Kis Béla és dr. Fü- gedi Péter mezőgazdasági technikumi igazgatóval és helyetteseikkel Jónás Istvánnal (megyei tanácstag is volt) és Kuti Istvánnal kihelyezett technikumi osztályokat szerveztünk a tsz- ek megszilárdításának idején. 1954—58. között Kele- mértől Aggtelekig tíz községben tanácstag voltam. Míg élek, nem felejtem a gömörszőlősiekkel való beszélgetést. Elmondták, hogy a községen átfolyó Keleméi- patak olykor rakon- cátlankodik. Másnap elmentem Vezse Sándorhoz, az Évizig igazgatójához. A helyzetismertetés után elmondtam, hogy társadalmi munkát is vállaltak a sző- lősiek. Mi meg szakembert és még valami munkabért is tudunk adni. Néhány nap múlva Szeberényi Lehellel arra jártam és a felszabadulás utáni időkre jellemző jókedvben, jó szívvel dolgoztak. Derültünk az adóügyieken, akik megszimatolták a pénzt és jöttek az adót behajtani. Jó ez így, mondta egy atyafi, a víz nem önt ki bennünket, meg az adó is rendezve van. A község 700 éves évfordulóján erre az eseményre emlékezve mondta egy falubeli: megint elkelne egy kis patakszabályozós. Trizsben csendben, nyugodtan meghallgattak, jelöltek is, de hetvenen ellenem szavaztak. Kisgergely Jánosnak mondtam is, ezek még ma is ellenzékiek. A felszabadulás előtt lovasbandériummal már Ragályban fogadták az ellenzéki képviselőjelöltet. Ide is elsők között mentem beszámolót tartani. A beszámoló utáni csendet magabiztosságot sugárzó arcú ember törte meg, mondván: a beszámoló szép volt, de a Csörgős patakot is rendbe kellene tenni. Ismét segített Vezse Sándor. A hangulat évről évre javult. 1978. június 3-án, szombat délután lehettünk vagy nyolcvanan a „kultúrteremben”, ahol Bajor Nagy Ernő által összeállított „Életünk történelem” című könyvben szerepelt a helybeli Demeter István pályaműve is. Néhány év múlva Fábián Zoltán, az „Olvasó népért" mozgalom lelkes apostola egy könyvtörténeti kiállítást nyitott meg. A Karádi tanító házaspárt pedig szülőfalumba, Bogács- ra „csábítottam”. Trizs már régóta kormánypárti. Zá- dorfalván Pozsgai Zsigmond a parasztpártnak, majd a népfrontnak is titkára volt a kísérőm, és Ráki Imre tanácselnök. Öt én igazgatónak is tartottam, mert jó néhány száz katasztrális állami tartalék földön gazdálkodott és holdanként két mázsa búzát termelt 800 forint költséggel. A búzát Miskolcra vitték a malomba és onnan lisztként hozták vissza. Áz időben nem számolták a szállítási költséget. Egv alkalommal kisebb csoportban az utcán beszélgettünk középparasz- tokkal. Egyszer csak csendet intenek. — Halljuk, mit dobolnak, nehogy lemaradjunk a beadással, mert abból baj lesz! Látja, ott azt az embert? — szól , a csoportból valaki. — Azt a felénk közeledő, jól öltözött férfit? — kérdezem. — Igen, így néz ki egy volt kulák. Megszabadították a földtől és Özdon havi 1500 —2000 forintot keres. Alsó- szuhán én voltam a 28. megyei szónok, aki egy helyi közéleti ember szerint, első, aki sokszor meglátogatta őket. Imolán egyházi vonalon voltak ellenzékiek és az erdőbirtok miatt 25 ku- lákcsalád volt. Aki kanász a földművelés mellett maradt, bárhol megélhet, vallották büszkén a helybeliek. Kelemérben — ahol Darvas József is járt — K. Rósi László bátyámat sokszor meglátogattam (NPP-elnok volt), Gál László (titkár), a hatvanas években Veszprémben volt pártmunkás. A Tompa Mihály-kör és -emlékmúzeum okán Kelemérben és Gömörszőlősön, az ózdi honismeretiek támogatásával — a múzeumi hónap idején többször tartottam előadást. E- Kovács László volt népfőiskolái parasztpárti elnök, községi tanácselnök, a járási népfront munkatársa, ma elöljáró Gömörszőlősön, és legfőképpen a kör lelke — családja segítségével. Gömör szószólója. Putnokon Egerszegi Sándorné gimnáziumi tanár a honismereti körével is jeleskedett Gömör ügyében. A héti Farkas Pál, a putnoki Egyetértés Tsz Nyisztor-díjas elnöke (már nyugdíjas) négy ciklusban volt országgyűlési képviselő (öt évig egymás mellett ültünk a harmadik sorban), ök adták ki a gömöri népballadákat. Fia, mint a putnoki nagyközségi tanács elnöke, köszöntötte a Gömör Múzeum megnyitására egybegyűlteket, dr. Karátson Dezső megyei ny. főállatorvos, a Miskolcon élő gömöriek támogatását biztosította. A szintén héti dr. Ujváry Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár (Debrecen, néprajztanszék) könyveivel, előadásaival, meggyőző érveivel segítette a múzeum létrejöttét. A családtag Nap- rágyról (Szlovákia) származó, de héti születésű Deme László néptanító, az MSZMP megyei titkára, a sokfelől jött és a népfront által pártfogolt kezdeményezést nemcsak földiként, hanem megyei közéleti emberként is támogatta. Köszönet a megyei múzeumi szervezetnek, hogy a borsodi, abaúji, zempléni múzeum után él a gömöri is. Hegyi Imre
