Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
1987. március 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tisztelt Levélírónk! Megdöbbenve olvastam (olvastuk) szerkesztőségünkbe küldött levelét. És szomorúan. Két okból: először, mert mint írja, „az ügy főszereplője olyan mértékben túllépte a napjainkban elvárható emberi viselkedés erkölcsi normáit, hogy azt mór bármely közösségre nézve veszélyesnek és károsnak minősítem”. Másodszor pedig azért, mert egy ártatlan állat életének kioltásáról van szó. Mi is történt? Mi volt az, ami e levél megírására késztette? Nos, ön február 8-án családjával együtt baráti körben Középhután töltött egy téli hétvégét. Aznap délután lehetőségük volt gyerekeikkel együtt egy lovas szánkózásra. Útközben egy ottani üdülőből szánuk után szaladt egy nem fajtiszta, de gondozott kutya. Mikor az Újhuta és Középhuta között lévő szánkózó-síelő helyhez értek, nos, akkor jött a vadász. Személygépkocsival. Mellyel hirtelen és váratlanul megállt a lovas szán előtt. Amit ezután tett, az háborította fel mélységesen önöket. Már csak azért is, mert a társaságban (voltak ott a helyszínen tízen- tizenöten) több gyerek is volt. Szóval, a „vadász” (így írja idézőjelesen és jogosan) vadászfegyverével mintegy öt méterről lelőtte a kutyát. Se szó, se beszéd: durr! Majd beült kocsijába és ugyancsak szó nélkül elrobogott. A kutya tetemét otthagyva, „természetesen”. Önök pedig a megdöbbenéstől, a felháborodástól szinte mozdulni se tudtak. Aztán már csak a kérdéseik sorjáztak. Ilyenek: egy „vadász" miért nem képes azt megállapítani öt méterről, hogy az a kutya kóbor átlát, vagy sem? Hogyan engedhető meg a leírt körülmények mellett a körültekintés nélküli fegyverhasználat? Milyen „vadász” az, aki hátrahagyja az állat tetemét? Talán a többi kutya okulására? Tatán a kedvelt kiránduló- hely belföldi, külföldi kirándulói számára idegenforgalmi látványosságként, hogy elvegye az örömét mindenkinek, amit a környezet, a táj szépsége nyújt? Van ehhez joga? Levele végén ön arra kéri a szerkesztőséget, hogy alkossunk véleményt a történtekről. Bár a dolog hátterét (a vadász tettének konkrét indítékait) nem ismerjük, az ön által megfogalmazottak alapján -azonban azt kell mondanunk, hogy véleményünk lesújtó. És teljesen egyetértő abban, amit a történet ismertetése után ön megfogalmazott: egy ilyen példa bizonynyal zavarhatja, gátolhatja az emberekben, főképpen a gyermekekben a kívánatos erkölcsi, magatartási normák kialakulását. * Ui.: Egyébiránt levelének (melyet négyen írtak alá, nyíregyházi lakosok) másolatát elküldtük az illetékesekhez tanulmányozás, intézkedés céljából. Mészáros István Növények, fák megpróbáltatásai Március közepe táján télies a határ képe. Az elmúlt időszak szokatlanul hideg időjárása alaposan felborította a mezőgazdászok számításait. A tavaszi munkakezdést mindenütt el kellett halasztani, egyelőre tétlenül vesztegelnek a téli időszakban rendbehozott traktorok, vetőgépek. Az agronómusok pontosan nem tudják felbecsülni, hogy a március elejei kegyetlenül hideg időjárás mekkora károkat okozott a növényekben, fákban. Annyi azonban bizonyos: az átlagosnál léJ nyegesen nagyobb mértékű kipusztulásra, elfagyásra kell számítani ebben az esztendőben. A keleti országrészben a mínusz 15, mínusz 20 fokos éjszakai hidegek „meztelenül” érték az őszibúza-ve- tést, nagy kérdés, hogy mennyire tudtak ellenállni a védtelen, zsenge növények. Valamivel kedvezőbb a kép a Dunántúlon, ahol némi védelmet adott az öt-tíz centis alkalmi hóbunda a vetéseknek, ámbár itt is nagyobb mértékű kipusztulástól tartanak a szakemberek. Ebben az időszakban mást ném tehetnek, mint rügyvizsgálatokkal próbálják meghatározni a fagykárokat. A módszert főként a kertészetekben használják a fák, illetve a szőlő állapotának becslésénél. A rügyvizsgálatok a történelmi borvidékeken és az alföldi területeken egyaránt nem sok jóval biztatnák. Végül is azonban majd csak a következő hetekben, a növények „megindulásánál” dől el, mennyire volt képes a búza, illetve a kertészeti kultúra a regenerálódásra, megújulásra. A téli gépjavításokkal az üzemeik jó részében elkészültök. A tavasszal elsőnek in-, dított traktorok és vetőgépek felújítva várják a jó időt. Szellemi tréning kezdőknek és haladéknak A tudományos-technikai forradalom mai szakaszában általában ötévenként megduplázódik az az ismeret- anyag, amit az emberiség birtokol. Ez a megduplázódó ismeretanyag tartalmazza az új technikát, a kutatási eredményeket, esetleg a már tudott, korábban is meglévő ismeretek mai alkalmazását, elsajátítását is. A lépéstartás folyamatában tehát megkülönböztetett fontosságú az új befogadására való hajlam, amit nem egy vállalat a saját keretében intézményesítve igyekszik megfogalmazni. Az Északmagyarországi Vegyiművekben a közelmúltban fogadták el a vállalat VII. ötéves tervre szóló komplex művelődési tervét, amely felöleli a szakmai fejlesztés-fejlődés és a kultúrú- lódás valamennyi fontosabb kérdéskörét. Hogyan, miképpen próbál megfelelni egy vállalat a „kihívásnak”, mit tesz annak érdekében, hogy a holnapi, holnapután! gyártmányokhoz, a mai igények szerint képzett szakemberek megfelelhessenek majd a később megfogalmazandó követelményeknek. — Oktatásra és továbbképzésre korábbi esztendőikben is, ma is, mintegy 4,5— 5,0 millió forintot költöttünk évente — mondja Nagy Lajos, a művelődési bizottság társelnöke. — Ezt az összeget egészíti ki a Déryné Művelődési Házban évente felhasznált, mintegy 1—1,2 millió forintos összeg. Ismerjük az igényeket, a tervidőszak végéig a vállalatunk körülbelül 5 milliárd forint termelési érték elérését tűzte ki célul. Ezen belül jelentősen, 8,9—17,3 százalékkal bővül majd a szocialista export, a nem szocialista kivitel pedig 5 százalékkal növekszik. A tervidőszakban nálunk is igen fontos kérdés lesz a műszaki fejlesztés meggyorsítása és a kevésbé importigényes technológiák bevezetése. Az irányítás színvonalának javítását például számítógépes ellenőrzési és irányítási rendszerrel kívánjuk megoldani. A termelést a mainál kisebb létszámmal, a meglévő állomány mobilizálásával, a munkaköri feladatok és a szakképzettségi összetétel fokozottabb összehangolásával képzeljük el. Növelni szeretnénk a vegyipari férfi szakmunkások számát, és másodszakmák megszerzésével a több munkahelyen is alkalmazható dolgozók képzését. Egyik fő törekvésünk az, hogy a vállalathoz a jövőben nagyobb számban vegyünk fel olyan érettségizett férfiakat, akiknek még nincs szakképzettsége, és ezeket az új dolgozókat vegyipari szakmunkásokká képezzük ki. A másik fontos célkitűzés, az úgynevezett posztvizsgáztatás, amikor a különböző szakmák képviselői egy újabb technológia kezelését sajátítják el. Fontos terület a számítás- technikai képzés. Ennek érdekében a vállalat negyedévenként indít belső tanfolyamokat. Egy-egy esetben, ha szükséges, az igényeknek megfelelően kisebb számban külső tanfolyamra is küldünk szakembereket. A harmadik terület, az idegennyelv-tudás, mint az információk megszerzésének egyik forrása. ösztönözzük a magasabb végzettség megszerzését is. Részben úgy, hogy megszigorítottuk a képesítési előírásokat, és előírtuk a vezetői és nem vezetői munkakörökben az idegen nyelv tudását. A másik intézkedés pedig az állami rendeletek keretén belül, olyan új bérkategória kidolgozása, amely az alapbérekben is fokozottabban érvényre juttatja a magasabb képzettséget, a rátermettséget és a tudást. Hajdú Gábor Száznál több borsodi bolt kínál priigyi hentesárut. Kozma István felvételei Csak az ipar üdvözít? öt évvel ezelőtt a prügyi- ek aligha sejthették, hogy az AT—82 jelű termékük slágercikk lesz. A szabadalom megvásárlásának esztendejében kétszáz alkoholtesztert készítettek. (Ez az a jeles műszer, amely mikrofonnal működik, s nem a hangot, hanem a lehelet sör-bor- pálinka fokát mutatja ki és regisztrálja.) A jelenlegi rendelés meghaladja az 1200-at, de talán több is elkelne, hiszen a készülék sikerrel mutatkozott be külföldön is. Az elektronikus alkoholszonda 18 600 forintba kerül, s a legjobb vevők a közlekedési vállalatok és az egészségügyi intézmények. Előállítása tisztes nyereséget hoz a Tiszamente Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, s majd ötven embernek biztosít munkát a Prüggyel társközség Takta- kenézen, egy hajdani lóistállóban. A termelőszövetkezet tagjainak (1123) több mint a fele nyugdíjas. Az alkalmazottak száma 250. Majd 3700 hektáron gazdálkodnak, de a mezőgazdaságból, az alap- tevékenységnek számító növénytermesztésből és állat- tenyésztésből megélni nem tudnak, nem tudtak. Az elnök szerint a kollektíva eredményes évet zárt, noha a tavalyi esztendő mérlege negatív. A veszteség, vagy alaphiány a pillanatnyi számítások szerint meghaladja a harmincmillió forintot. Volt belvíz és volt aszály, s változott az a gazdasági konstelláció is, amelyben ez a közösség élt és élni akar. A tsz ugyanis az iparból él. Saját iparából. Az árbevétel kétharmada, valamivel több, mint ne- gyedmilliárd forint az alap- tevékenységen kívüli foglalatosságból származik, azaz az elektronikából, a lakatosipari és faipari tevékenységből, az építésből és a húsiparból. A „Prügy-hús” jól csengő név a szakmában. És a fogyasztók körében is. A patyolattiszta üzemben — nagy szó ez egy vágóhídnál — évente most 13 ezer sertést dolgoznak fel. Volt esztendő, hogy ennek kétszeresére rúgott a teljesítmény. Most ennyire futja a kurázsiból, s ennyit indokol a számítgatásokon alapuló közgazdasági környezet. A szakcsoport félszáz dolgozója harmincféle terméket állít elő, s a vásárlók a megmondhatói (Miskolctól Sátoraljaújhelyig), hogy miben különbözik a prügyr’ húsáru a többitől. A száznál több borsodi boltban kínált termékek választéka az idén egy unikummal bővül. Hosszas, s kezdetben nem éppen felhőtlen kísérletek után belevágtak a csabai módra készített csípős szalámi gyártásába. A termelésirányító Mihalik Gábor, a Viharsarokba utazott a receptért. A seprűgyártóknak viszont nem kell sablon, a cirokművészek régi hagyomány és ősi mesterség művelői. Az alapanyag a háztájiban terem, a tsz akácosai szolgáltatják a nyelet. Hatvan-hetvenezer seprűt ad évente Prügy. Nehéz, kemény mesterség ez. A kötők 1,90 forintot kapnak darabonként, a varrók és a vágók kevesebbet. Egy ügyes kezű ember egy műszak alatt százzal is elboldogul. Nem sok, de biztos pénz ez. Kimondva vagy kimondatlanul is: zsebpénznek számít. Így vélekednek erről a seprűkötők, akik a háztájiból pénzelnek, s a szövetkezet vezetői is, akik tudják, hogy a kereskedő 48 forintért vesz meg egy seprűt, hogy az majd dupla áron kellesse magát a hagyományos tisztítóeszközhöz ragaszkodó háziasszonynak az üzletekben ... B. I. Ai alkoholteszter, amelyet Taktakenézen készítenek. A hagyományos mádon kötött régi-új seprű is jól seper...
