Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-03 / 52. szám

1987. március 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bővülő ellátás Tokaji áfész A Tokaj Áruházat bővítik majd, a mellette lévő elavult üzletek korszerűsítésével A Tokaj és Vidéke Áfész 11 településen 20 ezer em­ber ellátását segíti. A száz­harmincöt kereskedelmi és vendéglátó egységből 57 működik új üzemeltetési formában, köztük a Tokaj Áruház is, amely januártól üzemel szerződéses rend­szerben. Lakatos Lajos áru­ház-igazgatóval beszélgetünk munkájukról. Jelenleg 182o négyzetmé­ter az áruház alapterülete. Szeretnék ezt bővíteni még 220 négyzetméterrel. Nem építenek új részt hozzá, ha­nem a mellette lévő üzlet­helyiségeket fogják a vá­ros arculatába illően fel­újítani. Így olcsóbb is lesz, hiszen az áfész saját építő­ipari brigádja végzi a re­konstrukciót. Műszaki és bútorüzlet lesz a felújított épületekben. Ekkora alapte­rülettel az ezredfordulóig kiszolgálhatják majd az igényeket, és bővebb áru- választékot kínálhatnak. A szálloda turistaszárnyát kom- fortosítják. A munkákat az áfész saját dolgozói végzik. Holló József áfész-elnök- kel az idei tervekről, üzle­ti célkitűzésekről váltunk szól. Az 1984-ben kezdődött rekonstrukciós feladatokba bekapcsolódtak, és hat élel­miszerbolt külső és belső felújítását végezték el ed­dig. Jelenleg a Tokaj Szál­loda legfelső szintjét ala­kítják át. Eddig ez turista rész volt, most komforto- sítják. Mindegyik szobában lesz zuhanyozófülke, mire az idegenforgalmi szezon indul. Ebben az évben befejezik Tarcalon az ABC építését, amellyel régi vágya teljesül az itt lakóknak. A tervek szerint 270 négyzetméteres lesz és a lakosság kétmillió forint társadalmi munkával, valamint másfél millió fo­rint értékű célrészjeggyel járul hozzá. A VII. ötéves tervben még Tiszatardoson élelmiszerboltot és Tiszala- dányban húsboltot adnak át. Erdőbényén átépítik az élel­miszerboltot, és Csobajon faház-élelmiszerüzlet készül, amelyhez a területet és a faházat a helyi tanács ad­ja, így az áfésznek csak a berendezést és az árut kell biztosítania. A beruházások­ra kevesebb pénz jut most. mint az előző években, de a felújításokra, átalakítá­sokra és a fenntartásokra áldozni kell. Az elmúlt év­ben jól gazdálkodott az áfész, így 10 millió 257 ezer forint volt a nyereség. Szeretnének a közeljövő­ben bekapcsolódni az ipari tevékenységbe is, hogy se­gítsenek megoldani a kör­nyék foglalkoztatási gond­jait. (Orosz — Balogh) Ki ismeri jobban a szakmáját? Gépszerelők versengése Szerencsen Másfél év alalt 41 képes levelezőlap A Képzőművészeti Kiadó rendszeresen segíti a múzeu­mokat, közgyűjteményeket, képes levelezőlap-gyűjtő klu­bokat kiadványai megküldé­sével. A hatvanas években történt alapításától, — a Pet- rikovics-gyűjtemény köztu­lajdonba adásától — fogva gondoskodik arról is, hogy a szerencsi Zempléni Múzeum képes levelezőlap-gyűjtemé­nyéből ne hiányozzék egyet­len üdvözlőlap sem, amely a kiadó gondozásában jelent meg. (Erre a múzeum meg­nyitásakor a kiadó akkori igazgatója tett nyilvánosan ünnepi ígéretet, s immár több mint két évtizede ez Ígéret beváltása a gyűjte­mény gyarapításának egyik legfontosabb forrása.) Most juttatták el Szerencs­re az 1985 júliusa és 198(5 decembere közötti másfél év­ben készült képes levelező­lapok, üdvözlőlapok, aján­dékkísérők, leporellók, egye­bek darabjait, összesen 4105 példánnyal gyarapítva a mú­zeum gyűjteményét. Ezek között az egyszerű képeslap­tól a hajtogatás porcelános lapig közel három tucat faj­ta található. Van, amelyikből egy, és van, amelyikből 175(5 különböző darab. A legutolsó másfél évben a Képzőművészeti Kiadó egyébként 3124-féle képes le­velezőlapot hozott forgalom­ba és mintegy kétszáz fajta egyéb üdvözlő, művészi kivi­telű nyomtatványt. Mikor alakult a DISZ? Hány fős amerikai haderő állomásozik Nyugat-Európá- ban? Hányadik közgyűlését tartotta tavaly a DÍVSZ? — Ezek a kérdések ,is szerepel­tek azon .a versenyen, me­lyet a múlt héten rendeztek Szerencsen a város és a kör­nyékbeli települések mező- gazdasági üzemeiben dolgo­zó fiatal gépszerelőknek. Délelőtt a városi .pártbi­zottság épületében gyülekez­tek, majd láttak neki a kér­dések, a szakmai elméleti feladatok megoldásához. Volt írásbeli és szóbeli is, majdnem úgy, mint egy iga­zi vizsgán, noha itt szó sem volt vizsgáról, sokkal inkább megmérettetésről. Vagyis ki tudja, ki ismeri legjobban szakmáját? A versenyt egyébként a „Jövőnk a tét”-akció kere­tében rendezték, bár hozzá­tehetjük azt is, hogy a ta­valyi első ilyen jellegű ve­télkedő folytatásáról van szó. Sárkány László, a Sze­rencs Városi KISZ-bizottság titkára elmondotta: az idén is nagy sikert aratott a fi­atalok körében a rendez­vény. összesen tizenegy csa­pat mérte össze tudását, köz­tük három gazdaság, a sze­rencsi Lenin, a tarcali To- kaj-Hegyalja Termelőszövet­kezetek és a Szerencsi Álla­mi Gazdaság két-két csapat­tal nevezett. A házigazda szerepét a Lenin Termelő- szövetkezet vállalta (tavaly a bekecsiek töltötték be ezt a szerepet). A délutáni gyakorlati mun­kákat a Lenin Tsz ondi gép­telepén végezték a verseny­zők. A hibakeresésen és an­nak elhárításán túl munka- védelmi kérdésekre is vá­laszt kellett adniuk. Eredmények: 1. Szerencsi Lenin Termelőszövetkezet I. csapata, 2. Szerencsi Álla­mi Gazdaság I. csapata, 3. Magyar Róna Termelőszö­vetkezet (Tiszaladány). Miskolc belvárosát efféle utcabútorok „szépítik" Mi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lokálpatrióták egy kicsit úgy va­gyunk, mint várandós mama a gyermekével. Hisszük: újjászületendő megye- székhelyünk szebb lesz, különb lesz a világ minden hasonszőrű városánál. Eleget hallgattuk, hogy Miskolc csúnya, mert cáfolatra érvünk nem volt. Most sejtelmesen mosolygunk és várunk. Újjáépülő városunk mostanság már megsejteti jövőbéli arcát. Itt-ott előbukkangat egy-két új ruhába öl­töztetett régi szép épület, hangulatos portál, hívogató cégér. Tudjuk, év­százados múltunkat mentjük a mába, s bizakodunk ... ha majdan a va­sárnapi sétakor léptünk a kockakövön koppan, fülünkben visszhangként nagyapáink léptél is halljuk tán. A kenézlöi városszépítők----- MMMIMÉMM»—É—tttOtttmiimi———Mil I MIMMHMimm—■■■ i»l^iI Először egy évvel ezelőtt hallottam róluk. A kenéz- lői termelőszövetkezet el­nöke, Kecskeméthy Gyu­la leplezetlen büszkeség­gel beszélt a városszépí­tő melléküzemágukról. Ar­ról a mezőgazdaságon kívü­li tevékenységükről, amely hosszú évek óta csak meg­elégedettséget hoz „ke­nyéradójának”, s amelynek eredményessége nemcsak a mérlegben megjelenő nye­reséggel, a szövetkezeti számlára átutalt pénzzel mérhető, hanem kitünteté­sekkel, elismerő levelekkel, köszönetekkel. Most viszont végre ta­lálkoztam is velük! Termé­szetesen Kenézlőn, az el­múlt gazdasági év eredmé­nyeit tárgyaló zárszámadó küldöttgyűlés utáni ünnepi ebéden. Krcsméry Gyula magas, vékony dongájú férfi. Gyors léptű, mozgé­kony. Kora meghatározha­tatlan. Az a típus, aki so­ha nem tud megbújni a tömegben. Bárhol is van, jellegzetes vonásaival, moz­gásával hamar feltűnik. Társaival jókedvűen kana­lazták a levest. Lám, ők a híres kenézlői városszépí- tők. Igazából persze buda­pestiek mind. Ám, majd' tíz évvel ezelőtt, mikoron a kenézlői Dózsa megala­kította II. sz. Szolgáltató Főágazatát, őket is alkal­mazták. Mindannyiuk meg­elégedésére. Krcsméry Gyula ágazat- veizető kezembe nyom egy nemrég elkészült prospek­tust, munkáik katalógusát. A katalóguson semmi szö­veg, a képek önmagukért beszélnek. — Szépek — mondom. — örülök, hogy tetsze­nek. Nekünk ez nemcsak munka, szenvedély is. Hú­szán vagyunk, zömmel díszműlakatosok a munka­társaim, de számuk állan­dóan változik. Sok a „kül­sős”, akiket alkalomszerű­en foglalkoztatunk, a mun­kától függően. Az eddig elvégzett munka kötelez. Nálunk nem dolgozhatnak csak a szakma legjobbjai, akik kezük munkájával bi­zonyítják : minden egyes kikerülő darab mestermun­ka, amelyet az ipar míves művésze készített. De nem­csak a minőségre vagyunk kényesek, hanem a vállalá­si határidőre is, meg az árra. Bár egyedi terméke­ket gyártunk, hat éve nem emeltük árainkat. Egyszer például a Fővárosi Tanács megrendelésére Buchwald típusú székeket gyártot­tunk. Már menet közben láttam, az egyik iparos munkája nem megfelelő, ám a határidő vészesen kö­zeledett, munka módosítá­sára nem volt lehetőség. Szóval átadtuk a székeket, aztán újra legyártottuk az egészet és még a minőségi kifogás jelentkezése előtt kicseréltük a rossz széke­ket jóra. — Mekkora az igény az efféle tevékenység iránt? Van elég munkájuk? — Szerencsénkre, bőven. Bátran állíthatom ezt, hi­szen az ágazatunk már évek óta részt vesz a bu­dapesti Korzó, a Vörös­marty tér, Váci utca, a budai Vár felújításában- rekonstrukciójában. Ezen­kívül Budapest egyéb ré­szeire, de más megyei és városi tanácsoknak is gyár­tunk különféle utcai búto­rokat, „Buchwald”-széke- ket, padokat, hulladék­gyűjtőket, hirdetőoszlopo­kat, kovácsoltvas terméke­ket — erkélykorlát, lép­csőkorlát, csillár, falikar stb. — kandelábereket, rá­csozatokat, kapukat. És nemcsak új termékek gyár­tásával foglalkozunk, ha­nem vállalunk felújítási, javítási, sőt karbantartási munkákat is. Az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter, a fővárosi tanács elnöke, valamint a Magyar Televízió elnöke Budapest történeti emlékeinek meg­óvása érdekében végzett munkánkért 1984 májusá­ban emlékérmet adományo­zott ágazatunknak. Minden szerénytelenség nélkül ál­lítom, hogy egyre több ma­gyar városban tudnak ró­lunk, s egyre több helyen igényelik is munkánkat. Ha Egerben, Győrött, Kecs­keméten, Székesfehérvárott, Zalaegerszegen jár, vagy ha Nyíregyháza,főterén sé­tál, gondoljon ránk. — Miskolc? Krcsméry Gyula arca beszélgetésünk során elő­ször elborul: — No, igen. Ide — bár egy borsodi tsz melléküzemága vagyunk — nem hívtak bennünket. Persze hogy hallottunk a rekonstrukcióról, de nem kellettünk. Pedig elveink­kel ellentétben most jelen­tős árengedményt is ad­tunk volna... Balogh Andrea Fotó: Fojtán László A hangulatos lánctartó baba és hulladékgyűjtő ma Budapest és több mostanság szépülő városunk utcáját díszíti...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom