Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. február 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A Zöldért-bolt ajtajában tábla: „Alkoholtartalmú italt csak 9 óra után szolgálunk ki!”. Ez igen, itt betartják a rendeletet! Ilyesmi jut az ember eszébe az első pillanatban. Csak később „esik le a tantusz”: Hogy is van ez? A zöldség- és gyümölcsfélék eladására szakosodott üzlet egyáltalán milyen jogcímen tart alkoholos italt? Belátom, naiv kérdés. Persze, hogy árusíthat ezt is, ha engedélyt kapott rá. Az indoka is egyszerű. Nagyobb rajta a haszon, mint a többi áruféleségen, amelyek vesztesége így kiegyenlíthető. De hát miért veszteséges egy ilyen bolt, talán a nagy létszám miatt, vagy azért, mert élhetetlen a boltvezető? Netán alacsony a haszonkulcs? Lehet, hogy ezek is közrejátszanak, a kívülálló nem láthat a dolgok mögé. Tény, hogy a veszteségességre hivatkozva már zártak be zöldségboltot nem is egy helyen. Érdekes, hogy hasonlók miatt kocsmát sosem kell bezárni. Kilenc óra előtt, természetesen az ABC-üzlet sem ad el szeszes italt. Az sem meglepő, hogy kilenckor már kosárral a kezében várakozik a közeli lakásépítésen dolgozó munkások soros beszerzője, hogy elláthassa az unaloműző nedűvel társait. Látni, hogy a belső munkára rendelt emberek délig a kokszos kályha körül „piálgatnak”. Egy-kettő piszmog csak közülük valami munkával, alibiként, ha netán betoppanna egy felügyelő. A kívülről rájuk bámészkodók jelenléte sem zavarja őket; ez a megszokott munkatempó errefelé. Az ABC-ben egyébként semmi sem változott a korábbiakhoz képest. Egy hosszú polcos-út mindkét oldala telis-teli alkoholfélékkel. Az egyik oldalon csupa tömény szesz, valóságos raktár, a másikon pezsgő és bor. De pezsgőt raktak helytöltőként az el nem érhető felső polcokra a bolt többi részében is. Hasonló a kép az állami gazdaság városi boltjaiban, és miért lenne másként a szövetkezetieknél vagy a megyei élelmi- szeripari vállalat üzleteiben. Cukrászdát hirdet a cégtábla, odabent vágni lehet a füstöt. Aki nem dohányos, bizony viszolyogva lép itt a pult elé. hogy süteményt kérjen, mert annak is dohányfüst szaga van. Kocsma ez tulajdonképpen, süteményt nem látni az asztalokon, főleg sör és tömény szesz járja. Van néhány söröző is a közelben, aztán egy étterem, tőle ötven méterre pedig egy úgynevezett termelői poh arazó. A szeszmérésre mindegyik megkapta az engedélyt.. A munkahelyi italmérést, italozást megtiltotta a rendelet. De hogyan is van ez? — kérdezi megint a bennem lakozó kisördög. Eddig talán szabad volt italt mérni és szeszes italt fogyasztani a munkahelyeken ? Vagy volt valami rendszabály eddig is, csakhogy azt nem tartották be? És ezután? Vajon lesz-e akadálya annak, hogy X munkahely dolgozói — mint eddig is — kettesével, hármasával sétáljanak át a közeli büfébe, felhörpinteni a délelőtti, majd a délutáni serkentő adagjukat? Bocsánat, nem valami farizeusi, képmutató erkölcsbíró szemlélet mondatja ezt velem. Csak a saját kis körzetemből vett tapasztalatok egy részét soroltam itt fel annak bizonyítékául, hogy ne várjunk csodát semmilyen rendelettől. Még nagyon messzi vagyunk attól, hogy a közismert alkoholfogyasztási rekord ne növekedjék tovább. S attól még távolabb, hogy rohamosan csökkenjen a munkahelyi és munkahely környéki alkoholfogyasztás. Az elburjánzott rossz szokásokat, például a családi életre és a munkamorálra is kiható túlzott alkoholfogyasztást nem lehet egyik napról a másikra egy-két központi rendelettel megváltoztatni, megszüntetni. Vannak, akik úgy vélik, hogy ha a rendelet betűit a maguk munkaterületén betartják — például kilenc előtt nem mérnek szeszes italt —, máris megtették azt, ami tőlük egyáltalán elvárható. Hogy a legtöbb helyen az alkohol kínálata reklámmal is felérő méreteket öltött, ezen nem óhajtanak változtatni. Látszólag érthető, hiszen ezek eladása továbbra is messzemenő üzleti érdeke a kereskedelemnek, s tegyük hozzá, az államnak is. Ennek az ellentmondásnak a feloldása valóban nem a kiskereskedő vagy a boltvezető feladata. De elvárható tőlük is, hogy az élelmiszerüzletekben visz- szaszoruljon a túlzott — olykor az alapvető élelmicikkeket kiszorító alkoholkínálat. . Hasonló a helyzet az alkoholt árusító helyek engedélyezésével is. Az engedélyt bizonyára a rendeletek pontos betartásával adták ki, formailag nem lehet kifogás ellene. De vajon ezeknek a környezetükre gyakorolt hatását felmérte-e az engedélyező? Miközben alapvető szolgáltatások hiányoznak mindenfelé, egymástól kőhajításnyira találhatók az italmérések. Az alkoholfogyasztás utcai, munkahelykörnyéki hadállásai széles frontszakaszon húzódnak, az általam felemlegetett példák csak egy szeletkéjét mutatják a tényleges állapotoknak. Mindenki tudna mondani hozzájuk hasonlót. Vajha egyszer az egészséges életmód „frontján” is ilyen szívósság és szervezettség lenne tapasztalható! F. T. P. Jugoszláv belső ajtók vására február 17—28-ig, az Észak-magyarországi TÜZÉP telepein, Szécsény és Abaújszántó kivételével. Most 15% ENGEDMÉNNYEL vásárdlhatók meg különböző méretű, kivitelű, készre gyártott, furnérozott ajtók, TELEPENKÉNT MAS KÉSZLETBŐL. Kérjük kedves vásárlóinkat, vásárlás előtt érdeklődjenek a 46-87-022/31 telefonszámon Árufuvarozás Piaci verseny - kereslet és kínálat Közismert, hogy az árufuvarozásban részt vevő gépkocsik állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Az állomány nagy része elöregedett, csak igen tetemes karbantartási munkával tartható üzemben. Így van ez a közúti árufuvarozással foglalkozó vállalatok esetében is. Az újabb kocsik beszerzése sem könnyű, s nemcsak a gazdasági gondok, a közüle- tek adóterheinek növekedése miatt. Még ha van is pénz, nem biztos, hogy olyan szállítóeszközt sikerül vásárolni, amilyent szeretnének. Kis és nagy teherautót még csak lehet kapni, ha nem is éppen azt a típust, amit keresnek, a középkategóriába tartozó teherautókból azonban hiány mutatkozik. Nem könnyíti meg a közületi árufuvarozók dolgát az sem, hogy eredetileg a lakossági szolgáltatás javítására vállalkozó magánfuvarosok egyre inkább a több pénzt jelentő, nagyobb megrendeléseket kutatják. Ezt megtehetik, ugyanis a fuvarozók közötti verseny ma még korántsem szabályozott. Ilyen és hasonló kérdésekről lesz szó azon az előadáson is, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület szervez február 17-én, kedden a KTE székházában és ahol Horváth Árpád, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője ad áttekintést a piaci verseny hatásáról a közúti árutovábbításban, különös tekintettel a kereslet-kínálat alakulására. # Üj gyártelep a város szélén mmmam A tervek szerint február végén megkezdi a próbaüzemelés: a galvanizáló A második CNC vezérlésű megmunkálógépet hatmillió forintért Jugoszláviából vették meg. A gépet Kiss Albertné betanított munkás működteti. Az Autóvillamossági Felszerelések • Gyára mezőkövesdi gyáregységének egy helyre történő telepítésével nemcsak a termelési feltételek javulnak ugrásszerűen, lényeges változás következik be a dolgozók munkakörülményeiben, szociális ellátásában. Az utóbbi években új üzemcsarnokok nőttek ki a földből a gyáregység Szihalmi út menti központjában, ahová sok tízmillió forint értékű korszerű importgépeket, technológiai berendezéseket is telepítettek. A meglévő géppark nagyarányú rekonstrukciójával termelékenyebbé, gazdaságosabbá vált a termelés, tovább nőtt a stratégiai termékek, azaz a minden piacon gazdaságosan értékesíthető gyártmányok aránya. S ami legalább ennyire lényeges, az üzemviteli épület újabb szárnyának elkészültével megszűnik a korábbi zsúfoltság, korszerű fürdő-, öltözőhelyiségek, bővített üzemi étterem, orvosi rendelő áll a dolgozók rendelkezésére. A központi gyártelepen ezekben a napokban végzik az új galvanizáló üzem indításához szükséges próbákat, méréseket. A mintegy 50 millió forint költséggel megépített galvanizáló — a hozzá tartozó környezetvédelmi berendezésekkel, létesítményekkel együtt — ideális munkafeltételeket biztosít a dolgozók számára. Az üzemben külön technológiai sorok szolgálnak arra, hogy a különféle munkadarabokon a horganyzáson kívül nikkelei ési és ónozási folyamatokat is elvégezhessenek. S amit még igen jelentős eredménynek tartanak, hogy az új galvanizáló termelésbe állításával megszűnik a környezetszennyezés, s vele együtt az évenként fizetett nagy össszegű bírság is. — lovas — Fotó: Laczó József Legelőre várva Megyénk nagyüzemi gazdaságaiban, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagyüzemi állattartó telepein megközelítőleg 100 ezer szarvasmarha és több mint 180 ezer juh takarmányozásáról kell gondoskodni a téli hónapokban — a sertésállomány mellett. Ennek a feladatnak eddig becsülettel eleget tettek a gazdaságok. Segítséget nyújtott ebben, hogy a tervezettnél több abraktakarmányt takarítottak be az ősszel — míg a lédús takarmányból jelentős hiány mutatkozott a takarmánymérlegben. Ezt némileg pótolta az a 9000 tonnányi nedves répaszelet, amelyet a tervezetten felül vásárolhattak a cukorgyártól. A gazdaságok öntevékenyen is segítettek a hiány megszüntetésében. Így például az ősszel az állatokkal megjáratták a kukorica- és cukorrépaföldeket. Ezzel a legeltetéssel elérték, hogy később kellett a szűkösebb takarmánykészletből az állatokat etetni. Segítette a haszonállat-állomány átteleltetését a javuló tápellátás, valamint a keveréktakarmány mennyiségi és minőségi növekedése. Az utóbbi 2—3 esztendő tervszerű fejlesztésének eredményeként az ellátás zavartalan. Nőtt a kiszolgáló boltok száma is, aminek elsősorban a kistermelők, a háztáji állattartók látták hasznát. Noha az átteleltetés nem problémamentes, bíznak abban, hogy a korai legelőre hajtással az állomány leromlását elkerülik. Új turisztikai központ Üj turisztikai központ jött létre a Szigetvár közelében fekvő Domolospusztán. A szép természeti környezetben két horgásztó épült. A környéket parkosították, sé- tautakat létesítettek, asztalokat és padokat helyeztek el, szalonnasütőket alakítottak ki. A pusztán levő elhagyott kastélyt megvásárolta a pécsi Pannonvolán Vállalat. A századfordulón angol romantikus stílusban emelt épület ugyancsak a pihenést, üdülést fogja szolgálni. A szigetvári helytörténészek kikutatták Domolos múltját. Kiderült, hogy a XVI—XVII. században török „mintagazdaság” működött a pusztán. Ezt a területet Szigetvár mohamedán papjai kapták adományul a szultántól, s jó gazdáknak bizonyultak. Vadaskertet telepítettek, halastavat építettek, virágkertészetet hoztak létre és gyümölcsfákat ültettek. Domolospuszta a felszabadulást követően sokáig Csipkerózsika álmát aludta. A szabadidő egészséges fel- használásának igénye irányította a szigetváriak figyelmét a várostól alig öt-hat kilométerre levő területre. A helybeliek társadalmi munkával vettek részt a fejlesztésben, amihez segítséget nyújtott a Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság és a Horgász Szövetség is. (MTI) Hová rakja tojásait a kakukk? Szívesen hallgatnánk már e helyett a zi- mankós tél helyett a kakukk kedves tavaszköszöntő hangját, de hát erre még várnunk kell. S hogy most mégis szót ejtünk erről a felül szürke, a hasa alján fehér, de sűrű barna csíkokkal tarkázott erdei madárról, annak egy szakcikk az oka, amely az angol ornitológusoknak a kakukkal kapcsolatos megfigyeléseiről szól. A kakukk ismert, sőt egyenesen „hírhedt” arról az éppen nem dicséretes tulajdonságáról, hogy nem épít magának fészket, hanem más madarakéba rakja a tojásait, olyanokéba, amelyeknek a tojásai hasonló nagyságúak és hasonló színűek az övéihez. Egyszóval „közönséges” csalással oldja meg az utódnevelés gonddal, munkával járó „szülői” feladatait. A megfigyelők, kutatók szerint vagy 70 ilyen madár található, amelyeknek otthonába a kakukk betolakszik. Az angol ornitológusok azonban megállapították, hogy a 70-ből főképp három madarat „tüntet ki” a kakukk „bizalmával”, hogy velük neveltesse fel a fiókáit: a havasi szürkebegyet, a foltos nádiposzátát és a réti pityert. Ugyanis az esetek 77 százalékában ezeknek a fészkeibe csempészi be a tojásait. Azt is megfigyelték, hogy minden kakukkpárnak megvan a saját területe, ahol kiválasztja a „gazdamadarakat”, illetve fészkeiket, hogy a már ott levő tojások közé rejthesse a saját tojását. Mivel általában csak 6—8 nap alatt tud egy tojást tojni, mindegyik tojását más-más fészekbe rakja. És ha a területére más kakukkpár talál betévedni, az új kakukkanya tojásai csakis olyan fészkekbe kerülhetnek, amelyeket a terület „első számú” birtokosa nem vett igénybe. A kikelt kakukkfiókák „vállasabbak”, erősebbek az eredeti és „jogos” lakóknál, és mivel mohóbbak, falánkabbak, többet bírnak enni azoknál, bizony gyakran megtörténik, hogy az igazi anyamadár fiókái éhen pusztulnak, vagy a „mostohatestvérek” kitaszítják őket a fészekből. th. j.)
