Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1987. február 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Téli sporteszközök 1 2 3 V 5 6 7 8 9 10 w © 42 © 13 © 14 15 © 16 Ü 47 48 © 19 20 © 21 22 € 24 25 26 © 27 € 28 29 30 © 31 © 32 33 © © 34 © 3JT 36 3? 38 © 33 40 VÍZSZINTES: l. A megfejtésül beküldendő szöveg, folytatása a függ. 10. alatt. .11. A beszéd Jolly Jokere. 12. Vigyáz valamit. 13. Bke- zethibás ételízesítő. 14. Világbajnokság. 16. Keresztül. ' Í7. Igekötő. 18. Van ilyen világ, vezér, test, kar ... 19. Vőlegényt a menyasszonnyal összead. 21. Nyúl egyik fele. 22. Fejre való. 24. ... tengeralattjáró. 26. Rendelet, parancs. 27. Közeire mutató névmás. 28. Káposzta is, bimbó is, virág is van íiyeni 29. ...dob. 31. Határozott névelő. 32. Személyes névmás. 33. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 34. A vesz ige felszólító módú, egyes szám, 2. személyű, tárgyas ragozásé alakja. 35. . . . mint hal a vízben. 36. Ragozott vonatkozó névmás. 39. Prémes állat. FÜGGŐLEGES: 1. A beküldendő megfejtés része. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Állami Építőipari Vállalat. 4. A ... -szívű ember fiai. 5. Időmérő eszközök. 6. Kirak. 7. . . ., a nagy varázsló. 8. Kör sugara. 9. Tanóra kezdetét jelzi. 10. A vízszintes 1. folytatása. 15. Ki ezt ellentéte! 20. Morze- hang. 23. Nocsak! 25. Római katolikus. 30. ... Caesar! 31. A grófi szérűn költőjének vezetékneve. 37. Római egyes. 38. Kör sugara. 40. Kérdőszócska. Megfejtésül beküldendő a függőleges 1. és a vízszintes 1. és függőleges 10. alatti téli sporteszközök neve. A korábban közölt gyermek- rejtvény nyertesei: Kiss Papp Vilmos Miskolc, Győri kapu 83.. Csikó Judit Füzérradvány, Táncsics M. 33., Rohács Andrea Miskolc. Szabó I.. u. 32.. Tóth Éva Mezőcsát. Kossuth u. 69. A könyvutalványokat postán küldjük el. Mint egyik tojás a másikra? Annyira mégsem hasonlít egymásra ez a két kép. Ha figyelmesen megnézed, hat apró különbséget találhatsz közöttük! Találd ki! 1. Mikor lehet a vizet szitában vinni? 2. Elöl szalmát zabátok, hátul füstöt okádok. 3. Van nekem egy nemezem - egész földünk betakarja, de a tenger kifog rajta. 4. Ide-oda szaladtam, ezüstgyűrűm elhagytam. Hold meglátta, nap felkapta. 5. Mit jelent ez a szólás: Kapós, mint télen a szalmakalap? 6. Pedig vízből született, mégis féli a vizet. 7. Kinn kemény, akár a kő, elolvad, ha házba jő. 8. Fehér tehén elszalad, a fekete ittmarad. 9. Viz szülötte, földön hálok, anyám látva vízzé válók. „ ( ß?r 6 SDpoA|ooH -8 -Bof ■£ -oh '9 uiss ijauufuds ||o>( újon g •J3Q -fr -OH E •30U9U19)( 2 'AßDjSoiU D|-| i : S9Vrai69|A|) Hogyan lesz a télből nyár? A valóságban persze sehogyan sem. Am a szavakkal játszva könnyen ..átalakíthatjuk” a telet nyárrá. Az induló szavunk: tél. A megadott meghatározások szerint mindig csak egyetlen hangot változtathatsz meg benne. Mire a végére érsz. nyár „lesz” a télből! Ha valahol elakadtál, ellenőrizd a megfejtésben! A leghidegebb évszak = tél A levegő mozgása = Beszél = Kiperget = Állat testén nő = Cipő is, kabát is, táska is készül belőle = Hazánkban leghíresebb belőle a tokaji = Háziasszonyok ellensége = Pirosság az arcon = Bőg = Ha eső van, ez is van — Kettő belőle egy = A legmelegebb évszak = nyár Megfejtés: ‘joq ‘joq ‘.rozs ‘.rozs ‘jozs ‘jozs ‘jaj) (.u’Xu ‘.n>d ‘.les ‘jis ‘.ttd ‘jód Tél volt akkoriban is, ; hideg tél. Térdig érő hó : borította Fergeteg király országát. A tűzre való rozsét, venyigét úgy kaparták ki a hó alól a szegény kunyhólakók, hogy ; meg ne fagyjanak. Mert az eget súroló nagy hegy lábánál hatalmas erdő terült el. Történt egyszer, hogy az i egyik öreg néne, aki rozséért indult az erdőre, csodát látott. A fák között, ahol a szél méteresre fújta a havat, észrevett egy j leányt. Szépséges karcsú termetét hófehér ruha födte, lábán cobolyprémes finom, fehér bőrcsizma ékeskedett, haját hófehér fátyol takarta, kezére hófehér kesztyű simult. Az arca halovány volt, csak a szája vöröslött, mint a csipkebogyó, s a szeme kéklett, mint a hófelhők között az ég. Az öreg néne szinte kővé dermedt bámulatában, meg se mozdult volna, tán máig sem, ha a fehér leány meg nem szólal: — Nénikém! Mit: keres ilyen hidegben az erdőn? — Rozséért jöttem, hogy megmelegedhessek a lángjánál — még be sem fejezhette a néne, a leány I már fordult egyet, fordult : kettőt, s hatalmas köteg rőzse magasodott a néne ; előtt. Mire megköszönte volna, s tudakozódhatott , volna a jótevője felől, a ! fehér leány már nem volt sehol. Hanem az a hatalmas köteg rőzse olyan könnyűnek tűnt a hátán, mintha nem is vinne semmit. Egy másik alkalommal 1 a szegény szántóvető járt : az erdőben. Nagy titokban, hogy az unaság meg ne tudja, hurkokat rakott ki, hátha valamelyikben megakad egy sovány nyulacska. Már akkor harmadik napja nem evett a szántóvető tizenkét gyereke egyebet, mint száraz kenyeret. Öelőtte is megjelent a- fehér leány, tapsolt egyet, tapsolt kettőt... hát hirtelen teli batyu élelem termett az ámuló paraszt előtt. Volt abban a batyuban rozscipó, pecsenye, sza- I Ionná, sonka, olyan finom Csorba Piroska: falatok, amilyeneket a magafajta nincstelen addig legföljebb álmában kóstolhatott. Mire felocsúdott, s nyúlt volna a leány kezéért, hogy megcsókolja, addigra már csak a fekete fák magasodtak előtte, ő meg dörzsölhette a szemét: tán káprázott. De nem lehetett az káprázat mégse, hiszen ott illatoztak előtte az ínycsiklandó falatok. Híre is ment a szegények között, hogy a fehér leány segít a rászorulókon. így is volt —, de a fehér leányról senki sem tudott meg semmi közelebbit, még a nevét sem. Pedig de sok legénynek fájdult meg a szíve a szépséges, fehérarcú lány után! De sokán próbálták követni apró csizmáinak a nyomát —, de hasztalan. Fergeteg király vadászatna indult népes udvarával, éppen az eget súroló. nagy hegy lábánál elterülő erdőbe. Ott voltak a főkóstolók, szertartásmesterek, miniszterek és egyéb szájtátók, s ott volt Villám is, az ifjú királyfi. A hajtők nagy kurjongatássaí verték föl az erdő csöndjét, terelték össze a vadakat, hogy a királynak le se kelljen szállnia a lóról, csak puskavégre fogni őket: a fenséges termetű szarvast, a szelíd szemű őzet, a prémbundás nyulacskákat, az ékes fácánokat ... Ott ziháltak, ott reszkettek bekerítve mind. Fergeteg király már a szeméhez is emelte a puskáját, hogy célozzon — övé volt az első lövés joga. De ekkor kiesett a kezéből a puska, s eltátotta a száját, vele együtt így tett egész kísérete is. Mintha a semmiből termett volna ott, megjelent előttük a fehér leány, fehér kesztyűs kezével tapsolt egyet, tapsolt kettőt és az őzek, FECSKE CSABA VERSEI 1 Hapci! és jött a nátha és azt mondták: hátha és azt mondták: talán és azt mondták: lehet ez egy gonosz bacilus! mást mit tehetnénk most hívassunk orvost! és futott a doktor egyszer és sokszor és tablettát nyeltem és cseppeket nyeltem és nézték a totkom és nézték a nyelvem hogy talán hogy hátha előkerül a nátha! Hó hull Ordas tél sompolyog, zúrmarás az orra, kémleli az eget zsákmányt szimatolva. S mint mikor a róka liba tollát tépi: a világot hulló hóval bepihézi. szarvasok, medvék, nyu- lak, fácánok mind eltűntek a fák között. Mire a király mozdulni tudott, a tünemény már nem volt sehol. Találgatták az urak, ki volt ez, mi volt ez — de magyarázatot egy se tudott adni. — Átok ül ezen a vadászaton ... — mondogatta a király, mert nem sikerült puskavégre kapnia még egy árva nyulacskát sem. Beesteledett, hazafelé indult a vadásztársaság. Csak Villám királyfi maradt az erdőben. Mert őt azonnal rabul ejtette a fehér leány szépsége, szelídsége. Elhatározta, hogy megkeresi és feleségül veszi. Késő éjszakáig járta az erdőt, eredménytelenül. Sehol sem akadt a nagy hóban a co- bolyprémes fehér csizmács- kák nyomára. Elfáradt, el- álmosodott, nekidőlt egy nagy fa törzsének. Tán ott fagyott volna meg — s vele együtt a mesém is — ha egyszer csak nem terem ott mellette a féhér leány, s ébresztgetni nem kezdi: — El ne aludj, királyfi! El ne aludj, királyfi! iFölnyitja a szemeit, s nem tudott hová lenni örömében. Mert közelről még gyönyörűbb volt a leány, mint messziről. — Légy a feleségem! — kérlelte a királyfi, mert nemhiába kapta a Villám nevet, gyors is volt minden elhatározásában, cselekedetében. — Ne kívánj lehetetlent! — ingatta a fejét a leány. — Királyi palotában lakhatsz, tiéd lehet a világ minden kincse! — Meghalnék a palotádban előbb-utóbb királyfi. Nem kell nekem semmiféle kincs, a hókristályok, jégcsaipok ragyogásánál nem kedvesebb nekem a világ legnagyobb gyémántja sem. Csakhogy a királyfi olyan erősen szerette a leányt, hogy szinte húzta magával kézen fogva a palotába. Mire a trónterembe értek, a leány még fehérebbre sápadt, mint azelőtt, csak az ajka égett, mint a csipkebogyók vöröse, szeme kéklett, mint a hófelhök mögül előtündöklő ég. Hamarosan megtartották a lakodalmat. Meghívták rá a legutolsó kunyhólakót is. Boldog vőlegény volt Villám királyfi, ragyogott az arcán a mosoly. Csak ifjú arája szomorkodott. S ahogy a kandallóban pattogtak a fahasábok, ő elsápadt, reszketett, mintha fázna: — Ifjú férjem, költözzünk el innen! — Hát nem elég tágas apám palotája? — kérdezte nevetve a királyfi. — Menjünk oda lakni, ahol puha hó melegíti a földet! De a királyfi múló szeszélynek hitte a fehér leány kívánságát. Gyors szánon gyakran kikocsiz- tak az erdőbe, s az ifjú asszony ilyenkor boldog volt, tapsolt örömében, maga köré hívta az őzeket, szarvasokat, nyulakat, ker- getőzött velük. A palotában mindig búslakodott. Telt-múlt az idő, tava- szodni kezdett. A hó olva- dozott, a rügyek megduzzadtak a fákon. A fehér leány egyre kedvetlenebbé vált. A királyfi semmivel sem tudta felvidítani. Hiába sütött melegen a nap, ő csak didergett, reszketett. Egy napon eltűnt a palotából. Nem találták sehol. Apró, fehér csizmáinak a nyomát sokáig követte a királyfi, egészen az eget súroló nagy hegyig. Annak a tetejét örök hó födte, nem olvadt meg a legmelegebb nyárban sem. Beszélik, hogy oda tért vissza a fehér leány, aki nem volt más, mint Tél herceg egyetlen, szépséges unokája. Azóta sok idő eltelt, számtalanszor lehullott és elolvadt a hó, Fergeteg király, Villám királyfi már régen nincs sehol. De Tél herceg és a fehér leány ma is élnek, mert a természet örök. A fehér leány
