Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
1987. február 23., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A zempléni falvakban Nemzetiségi farsang A kirakatokban lampionok, színes maszkok, széthintett konfettik, kígyózó tarka szerpentinek: bizonyságául annak, hogy itt a farsang szép ideje. Tetőpontján a vigasság városon és falun. Ma már csak az idősebbek emlékeznek azokra az ősi szokásokra, amelyek például a zempléni falvakban a farsangi szórakozások „szertartását” szolgáltatták. A hegyek közé ékelődött és a híres hegyaljai bortermő dombok lábainál fekvő nemzetiségi községek farsangi mulatságainak is megvoltak a maguk népi hagyományai. A szlovák településű hegyközi Kis-, Nagy- és Vágáshután még a két világháború közti időkben is kedvelt farsangi vigasság volt az úgynevezett „morénázás", ami abból állt, hogy a legények készítettek egy jókora szalmabábut, cifrán felöltöztették, és házról házra járva vele, enni-i;n,niva- lót gyűjtöttek , a farsangi mulatságukra. Farsang végén aztán a bábut elégették, vagy a hóolvadástől megduzzadt Hosszú-, illetve Kemence-patakban elúsztatták. Sok más népszokással együtt a zempléni nemzetiségi farsangi mulatságokat dr. Gunda Béla, a nemzetközi hírű néprajztudós gyűjtötte össze és dolgozta fel. Köztük a károlyfalvi szokást is, amelynek „sajgózás” volt a neve. "Még az ősök hozhatták magukkal a 18. század derekán a Fekete-erdő vidékéről, ahonnan Trautsohn herceg telepítette le őket a zempléni hegyek vidékére. A sajgózó legények izzóvá tüzesített vaskarikákat hajigáltak farsangkor, amilyen messzire csak tudtak. Az eladósorban levő lányok igyekeztek ezeket megszerezni, főképp azoknak a legényeknek a karikáit, akiknél különösen „érdekeltek” voltak. Ugyanis kapcsolatteremtő „varázserőt” tulajdonítottak Ká- rolyfalván az ilyen eldobott tüzes karikának, mert ha egy leáiny azt megtalálta, valami „titokzatos” erő folytán előbb-utóbb házasság lett a farsangi sajgózás vége. Más módon, elsősorban különböző szokások, népdalok, néptáncok, népi játékok formájában ma is élnek, sőt az utóbbi időkben mindinkább népszerűkké válnak az évszázados szokások, hagyományok a zempléni nemzetiségi falvakban. Különösen jellemző ez Hercegkútra, ahol a fiatal nemzedék is örömét leli a nagyszülőktől, dédszülők- től tanult dalokban, táncokban. Énekkaruk, zenekaruk, gyermek táncegyüttesük gyakran ad színes, változatos műsort nemcsak a helybeliek, hanem más zempléni községek, sőt Sárospatak és Sátoraljaújhely lakosainak a szórakoztatására is. Értékes sikereket értek el megyei és országos versenyeken, fesztiválokon is. Az idei farsangban ismét szép műsorra készülnek. Más német nemzetiségi vidékekhez hasonlóan február 27-én este 7 órai kezdettel a hercegkútiak is sváb bált rendeznek, éspedig a sárospataki Bodrog Szálloda termeiben. Helyi gyűjtésű színes, változatos ének-, zene- és táncszámokkal szórakoztatják majd a farsangi bál közönségét. (hegyi j.) II hé a paragrafus? Egyszerűsített és gyors ügyintézés lesz a tanácsoknál! A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke a közelmúltban kiadott rendeletével újraszabályozta a tanácsi szervek munkarendjét, munkaidőbeosztását és az ügyfélfogadást. Majd a társadalmi munkaidőalap fokozott védelme, az ügyfelek államigazgatási eljárási terheinek csökkentése érdekében irányelvet adott ki. A napokban hatályba lépett rendelkezés szerint a tanácsi szerveknél a szerdai napon 8—18.30 óra között (általános ügyfélfogadó nap), továbbá a hét egy munkanapján 18.30 óráig és szombaton 8—12 óra között ügy- félfogadást kell tartani. Ezenkívül ügyfélszolgálati és ügyelet tartásáról is szól a rendelet. A helyi sajátosságokhoz igazodó ügyfélfogadási időket és ügyfélszolgálati lehetőségeket a helyi tanács végrehajtó bizottságai állapították meg és erről a lakosságot a helyileg szokásos módon tájékoztatni kötelesek. A rendelkezés szeriint a tanácsi vezetők és ügyintézők nevét, beosztását, illetve ügykörét a hivatali helyiségben fel kell tüntetni. A jogszabály szerint a tanácsi dolgozó minősítése, illetve munkájának értékelése során az ügyfélfogadási, ügyfélszolgálati tevékenységét is figyelembe kell venni, a tapasztalatokat, valamint a területen működő szervek nyitva tartását és ügyfélfogadásának eredményeit, gondjait 1987 év végéig a vb-nek értékelnie szükséges. A vonatkozó jogszabályhoz igazodóan az irányelv — többek között — felhívja a figyelmet arra, hogy az ügyfélfogadás rendjét úgy kell meghatározni, hogy az az állampolgárok munkaidejükön túli érdemi, ügyintézését lehetővé tegye. Az ügyintézés legyen szakszerű, gyors és kulturált. Csökkenteni kell az írásbeliséget. Az ügyfél személyes megjelenését feltételező eljárási cselekményeket úgy kell lefolytatni, hogy az lehetőleg a munkaidején kívül essen. Ennek érdekében szélesíteni kell a jogi képviseletet. Az ügyfél csak akkor kötelezhető személyes megjelenésre, ha azt a jogszabály előírja. A Minisztertanács irányelve jegyzéket ad azokra az ügyekre, amelyek egyszerűsített határozat kiadásával intézhetők, pl.: 41 ügyfajtát. Az intézhető ügyeket 3, 8, 15, 30 napos határidőkkel jelöli és számos ügyintézésnél fogalmaz az irányelv oly módon, hogy az ügyféltől nem lehet hatósági bizonyítványt, igazolást, tájékoztatást kérni az olyan adatokról, amelyek személyi igazolványban, gépjárművezetői engedélyben, népesség- nyilvántartásban, vagy a forgalmi engedélyben szerepelnek. — Dr. Sass-Tibor — S ikerélmény. Már kisgyermekkorunkban szükségünk van rá. Az első, önálló, botladozó lépések megtételének varázsa újabbakra ösztönzi a parányi emberkét. Az iskolai jó szereplésekkel járó elismerések ösztönzően hatnak a tanulásra. A jól végzett munka öröme újból és újból erőt ad a korábbinál bonyolultabb, összetettebb feladatok elvégzésére. Egyszóval mindennapjainkban, hangulatunk alakulásában, tetteinkben, vállaikozóked- vünkben igen nagy hatással bírnak elért sikereink. Minden közösségben akad valaki, akiről különféle okok miatt elmondható: sikeres ember. Am a siker múlandó. Rövidebb-hosszabb ideig tart a legtöbb esetben. Ugyanakkor állandósítható is. És ez leginkább a bizonyságok rendszeres felsorakoztatásával érhető el. „Sikeremberek” sorozatunk célja, hogy a bizonyságtevőkkel, a valamiben jeleskedőkkel megismertessük olvasóinkat. Munkánkban szívesen fogadjuk olvasóink segítségét is. örömmel fogadjuk azokat — a szerkesztőségünkbe eljuttatott jelzéseket -, amelyekben a környezetükben élő, munkálkodó sikeres emberekre hívják fel figyelmünket. Mindössze huszonegy • esztendős, neve máris ismert. A szakma legjobbjai között tartják számon. Otthonában jó néhány oklevél, serleg és ajándéktárgy őrzi a legkülönbözőbb szintű versenyeken összegyűjtött jeles szereplések emlékeit. A legutóbbi megyei fodrászversenyen első helyezést ért el a férfifodrászatban. A mosolygós, szimpatikus fiatal lániyt munkahelyén, a miskolci 3-as fodrászatban kerestük fel. Eddigi szerepléséről, szakmaszeretetéről két frizura készítése közben beszélgettünk Csortos Katalinnal: — Édesanyám az 5-ös fodrászüzletben manikűrös. Kislánykoromban gyakran bélátogattam hozzá, s nézegettem a fodrászokat munka közben. Nekem már akkor megtetszett ez a szakma. Gyakoroltam is eleget otthon a hajas babáimmal, édesanyám nem kis bosszúságára, mert a szép alvóbabák hajkoronája nem mindig sikeredett. Kaptam is érte eleget. — Ma már más a helyzet. Az édesanya minden bizonnyal büszke az időközben felnőtté lett leányára, akinek gyermekkori gyakorlása meghozta az eredményt... — Számomra valóban örömet jelent a munka. Egyébként már tanuló koromban is versenyeztem, a női fodrászok körében harmadik lettem. Akkoriban még nem tudtam, hogy női, vagy férfifodrász leszek-e. Mestereimtől, Molnár Tiva- darnétól és Kiss Jánosné- tól sokat tanultam. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, megszületett a döntés a „férfiak javára”. — Mi segített a választásban? — A nők többször beleszólnak, milyen frizurát akarnak. Sokan arra sem gondolnak, hogy a kért fazon vajon illik-e arcformájukhoz. A férfiak inkább rám bízzák a frizurakészítést, jobban elengedhetem tehát a fantáziámat. És a jelek szerint eddig A férfifrizurák mestere Munka közben a megyei fodrászversenyen még elégedettek voltak munkámmal. — Bizonysága ennek a nagyszámú vendégsereg. Szakmai hírnevét pedig öregbítik a versenyek is ... — Valóban így van. Ez jó dolog. Van olyan vendégem, aki először pusztán kíváncsiságból jött hozzám. Tavaly az újságban látta a fényképemet és olvasta a híradást, amely ugyancsak egy első helyezésről szólt. A fiatalember azóta is hozzám jár. — A megyei versengéseken több alkalommal is első lett. Az országoson 1985- ben a negyedik, tavaly az ötödik helyet érte el. Az elmúlt év nemzetközi versenyén, választott kategóriájában ismét az első díjat szerezte meg. A felsorolás természetesen korántsem teljes. Mindig ugyanazzal a modellel indult? — Igen. Tóth Attilával, akivel egyébként itt az üzletben ismerkedtem meg. Sőt, már a tanulóévek alatt is együtt indultunk a versenyeken. Sokat segít nekem. Türelmes és ha kell, figyelmeztet, hol kell igazítani valamit, hóivá kell több hajlakkot tenni, egyszóval már igencsak jártas a szakmában. És segítenek a kollégáim is, akik úgy érzem, vélem együtt örülnek a sikereimnek. Mint ahogyan a többiekének is. Üzletünket úgy amis mindenkor szép számban képviselték a versenyeken. Néhány hete például, az Avas Szálló Fehértermében megrendezett megyei versenyen kollektívánkból hatan indultak. A munkatársak nagyon rendesek. Állandóan hozzák a külföldi folyóiratokat, szakmai lapokat, gondoskodnak arról, hogy mindig frissek legyenek az információim, ismereteim a szakmai tudnivalókról, újdonságokról. Most például a stuccolt frizurák legkülönfélébb típusaival ismerkedhetek meg. A férfiaknál ugyanis ez a legújabb frizuradivat. Monos Márta Fotó: Lacző József Ózdiak a 168 órában Nem elsősorban a hír információs értélre, frissessége miatt érdekelt a rádió szombati, 168 óra című műsorának ózdi interjú-osokra. E táj lakói tudják, tudhatják, lapunkból is többször értesülhettek arról, hogy az északi kohászvárosban, mintegy két és fél esztendő alatt háromezer emberrel kevesebbnek ad majd munkát, kenyeret, egzisztenciát az ÓKÜ. Ismeretesek az Állami Tervbizottság döntését követő ésszerűsítő, költség- csökkentő, s a termelési struktúrát átrendező javaslatok. Nyilvánosságra hozták a leállításra ítélt üzemek listáját is, program készült a racionális, humánus létszámleépítés minél zökkenö- mentesebb lebonyolítására is. Ami ebben a riportban engem legjobban megragadott, az a munkások véleménye volt. Hiszen ebben az esetben sokkal több emberről, gyökeresebb változásokról van szó, mint a Rába országos vihart kavaró csepeli akciójában. A megszólalók (Laza Zoltán, Ragályi György, Karczag László és Nagy János) nem minden nosztalgia nélkül, de bölcs nyugalommal állították, hogy egy korszak véget ért Ózdon, s új kezdődik. Ez a váltás a saját érdekünkben történik ... Nem örömünnep bábáskodni egy nagy hagyományú üzem leépülésénél. De nemcsak erről van szó. Igaz, hogy a korábbiakhoz képest kevesebb acéltermék készül majd Özdon, de bizonyos területek visszafejlesztése együtt járt, jár a fejlődéssel is. Az Ózdi Kohászati Üzemekben készültek, készülnek a megújulásra. Megszüntetik a régi, ma már csak gazdaságtalanul működtethető hengersorokat, fokozatosan hagyják kihűlni az elavult Siemens—Martin kemencéket. De új kohót is szeretnének, fejlesztik a rúd- dróthengerművet és a folyamatos acélöntő művet, s komoly eséllyel pályáznak arra, hogy belevágjanak a dízelmotorgyártásba. (Mint már korábban hírt adtunk róla: ez egy háromhengeres, turbófeltöltéses, olajhű- tésű erőgép. A benzin kivételével mindenevő, s éppúgy használható ipari, mezőgazdasági berendezések meghajtására, mint személygépkocsi-motorként. Lapunkban a fotóját is bemutattuk annak a Ladának, amelyet az ózdi gyártásra álmodott EL- CO motor hajt.) Visszatérve a 168 órához: talán a műsorból is kiderült, hogy a kedélyek lassan megnyugodnak. Ennek főként a világos, embertől emberig ható tájékoztatás, beavatás lehet az oka. Az ózdiak előtt még keserves döntések, lépések vannak. Ám az előzmények ismeretében úgy tűnik, hogy ez az operáció — ha nem is lesz fájdalommentes — hasznára válik majd a kollektívának, Ózdnak, s a hazai vaskohászatnak is. (brackó) Aszalt szilva E gész télen látni .sem lehetett a boltokban. Végre a napokban „felbukkant”, de hamar el is fogyott. Mindössze egy fél- kilónyit tudtam venni belőle, pedig kedvelt, kellemes és egészséges gyümölcs, még aszalva is. De miért ilyen ritkaságszámba menő „hiánycikk” mostanában nálunk az aszalt szilva? Kevesebb van belőle, mint banánból, narancsból. És az ára ? Kétszer annyiba kerül, mint például a Közép- Amerikából behozott banán. Szilvát viszont megyénkben is lehetne aszalni. Ehelyett nemcsak, hogy nem telepítenek új szilvaültetvényeket, hanem még a meglevőket is sorra kivágják. Pedig talán kifizetődne, ha egy-egy termelőszövetkezeti, vagy állami gazdasági kisvállalkozás foglalkozna vele. (h. j.)
