Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

1987. február 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 A női felnőtt kategóriában Rakusz Éva bizonyult legjobbnak. Mellette edzője, Farkas Zoltán (bal oldali kép). A férfi^felnőttek versenyében a diósgyőri Borsi lett az első, klubtársa, Jacsó pedig a második. Távollétükben edzőjük, Juhász István (jobbról) vette át a díjat Veres Mihálytól, a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójától (jobb oldali kép). Szabó István felvételei Borsod megye legjobb sportolói '86 Átadták a dijakat Rakusz Duisburgra készül A leninvárosiak „villámlánya” az idén ismét a meg­hívottak közé került, cseppet sem érdemtelenül, hi­szen a montreali VB-n kajak négyesben aranyérmes Lett. — Mondja Éva, ugye nem érte váratlanul a meg­hívás? — Tényleg nem, számítottam is rá. — Hogyan teltek az év eddigi napjai? — Munkával. — Merre járt? — Jobbára hazai környezetben készültem. A válo­gatottal egy hetet töltöttünk Ausztriában, ahol a már megszokott sítáborozáson vettünk részt. — Hogy ment a síelés? — Nem panaszkodhatom. Egyelőre azonban az al­pesiek még nyugodtanj alhatnak. — Mi az elkövetkezendő időszak feladata? — Leninvárosban tornatermi edzéseket végzek, az­tán valószínűleg a dunavarsányi közös gyakorlás kö­vetkezik. Jó lenne már lemenni a vízre is, de egyelő­re még jönnek a jégtáblák felülről. — Az esztendő legfontosabb versenyét Duisburgban rendezik. Milyen előjelekkel készül? — Augusztusban a világbajnokságon szeretnék egyesben is indulni. Sok függ azonban a vetélytár- saktól és felkészültségemtől is. Mindent elkövetek, re­mélem, hogy a szövetségi kapitány méltányolja igye­kezetemet. sport Kézilabda MNK Harmadik a fi. Bányász Borsodi Bányász—FTC 22-17 (8-8). Miskolc, városi sport- csarnok, 1000 néző. Vezette: Kemecsei, Koutny. Női MNK-visszavágó mérkőzés. B. Bányász: Kovács M.-né — Enginé 1, Vinczéné, An­gyal 5, Bocsiné 5, Feketéné 1, Kér ék jártóné 1. Csere: Demeter, Szabó 8, Nagyné, Sikeresnek bizonyult asz- taliteniszezőinik számára a folytatás Űj-Delhiben, az idei világbajnokságon. Női együttesünk második ellen­fele az Egyesült Államok csapata volt, legyőzésük a legcsekélyebb gondot sem okozta a mieinknek. Pedig az ellenfelek egyike dél-ko­reai, másika kínai szárma­zású .. . Bátorfi és Urbán a kétség legkisebb jelét sem hagyta afelől, hogy ki a jobb. A 3-0 papírforma- eredmény, ezzel lányaink csoportelsők lettek, s a pén­teki középdöntőben Svédor­szág ellen kellett asztalhoz állniuk. A magyar férfiválogatott pénteken délelőtt Nigéria ellen játszotta utolsó cso­portmérkőzését. A győzelmi sorozat nem szakadt meg, de akadt egy váratlan ered­mény is. Klampár volt az eset szenvedő „hőse” ... Ki­kapott ugyanis attól a Mu­Bérletek érvényesítése A DVTIC-bérleteket február 23- tól március 13-ig árusítják és mód nyílik az érvényesítésre is. A szurkolók hétköznap 14—17 óra között kereshetik fel az irodá­kat. Kazincbarcikán március 15-ig érvényesítik a belépőket, s újak vásárlása is lehetséges. Az ér­deklődőket szombat és vasárnap kivételével 8—14 óra között vár­ják a sportirodában (BVK-lakó- telep; Zempléni út 1. sz. alatt). Kovács L.-né 1. Edző: Csík János. A hazaiak remek második félidei teljesítményűikkel rá­szolgáltak a győzelemre. Az összesítésben 42-41 arány­ban diadalmaskodtak, így a harmadik helyre kerültek a kupaküzdelemben. Jók: Bo- csiné, Angyal, Kovács L.-né, Szabó. sától, aki nem ismeretlen a sportágban. Már több világ- bajnokságon vett részt, akadtak figyelemre méltó eredményei is. Végül azon­ban az 5-1-es győzelem biz­tos továbbjutást jelentett a Pigniczky-legénység számá­ra. A középdöntő első for­dulójában a magyar együt­tesnek Japánnal kellett ösz- szemérnie erejét. Akad egy másik magyar vonatkozású érdekesség is. Előrehaladott tárgyalások folynak kínai játékosok ma­gyarországi szerződtetéséről. A két szövetségnek tetszik az ötlet, hogy a távol-keleti országból idegenlégiósként eljöjjön hozzánk néhány já­tékos, esetleg edző. A középdöntőben a ma­gyar lányok jól vették az első akadályt, Svédország ellen 3-0 arányban nyert a Bátorfi, Urbán összetételű duó. BENSŐSÉGES hangulatú ünnepséget tartottak tegnap Miskolcon, az Arany Csillag étteremben. A Borsod Me­gyei Lapkiadó Vállalat, a KISZ Borsod Megyei Bi­zottsága, a Borsod Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya, valamint a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa által második alka­lommal kiírt „Az év leg­jobb borsodi sportolója” ver­sengés díjkiosztóján Daragó Lászlóné, az ifjúsági és sportosztály főelőadója kö­szöntötte a megjelenteket: a sportolókat, edzőiket, az egyesületek képviselőit, az akciót meghirdető szervek vezetőit és a meghívott vendégeket. Ezután Vincze Istvánná, az ifjúsági és sportosztály helyettes veze­tője néhány keresetlen szó­val értékelte Borsod sport­életét, s kiemelte: a külön­böző szintű és rangú ese­ményeken 240 egyesület és 54 diáksportkör tagjai ve­télkedtek. Természetes, hogy a sikerekből nem egyenlő arányban részesedtek. Első­sorban a DVTK. az Olefin SC, az Ózdi Kohász, a Ka­zincbarcikai Vegyész, a Bor­sodi Építők Volán, a Miskol­ci VSC, a Borsodi Bányász, a Miskolci EAFC és a Hon­véd Papp József SE ver­senyzői hallattak magukról. Az osztályvezető-helyettes szólt a sportéletben történő változásokról is. Nagy je­lentőségű döntések szület­tek, melyek elsősorban a szabadidősport és a turiz­mus fejlesztését hivatottak szolgálni. Az egészséges életmódra nevelés nemzeti programmá vált, remélhető­leg az eredmények sem maradnak el. A sportvezetés hatékonyabban támogatja majd a sikerszakosztályokat is, abban bízva, hogy a jö­vőben szintén kitesznek ma­gukért. Végezetül leszögez­te: minden téren meg kell szilárdítani a fegyelmet és az anyagi eszközöket az ed­digitől ésszerűbben kell fel­használni. VASTAPS köszöntötte a jutalmazottakat, a megye legjobb felnőtt és ifjúsági férfi—női sportolóit, vala­mint csapatait. A női fel­nőtt kategóriában: 1. Ra­kusz Éva (Olefin SC — ka­jakos), 2. Verébné Fazekas Erika (DVTK — atléta), 3. Kalo Mariann (DVTK — tájfutó). Férfi felnőtt kate­gória: 1. Barsi László (DVTK — súlyemelő), 2. Jacsó Jó­zsef (DVTK — súlyemelő), 3. Szanyi Andor (Olefin SC — súlyemelő). Női ifjúsági kategória: 1. Kalo Edina (DVTK — tájfutó), 2. Má­dat Mónika (DVTK — at­léta), 3. Pál Erika (KVSE — ritmikus sportgimnaszti- kai versenyző). Férfi ifjúsá­gi kategória: 1. Repka At­tila (DVTK — birkózó), 2. Balogh Attila (Olefin SC — súlyemelő), 3. Kovács And­rás (DVTK — atléta). A CSAPATOK kategóriá­jában a női felnőttek kö­zött: 1. Kazincbarcikai Sü­tőipari Kinizsi kézilabda együttese (edző: Pecsenye András), 2. a Borsodi Kini­zsi asztalitenisz gárdája (ed­ző: Dankovics József), 3. a DVTK tájfutó váltója (ed­ző: Zsigmond Tibor). Férfi felnőtt kategória: 1. a Hon­véd Papp József SE sílövő csapata (edző: Szöllősi Ist­ván), 2. a Borsodi Építők Volán SC asztalitenisz együt­tese (edző: Hrabovszki László). Az értékelőbizott­ság a harmadik helyet nem adta ki. Női ifjúsági kate­gória: 1. a DVTK 4x100 és 4x200-as váltója (edzők: Bán- hidi Béláné, Kispál János, Kispál Jánosné, Piczil Sán­dor), 2. a KVSE ritmikus sportgimnasztikai csapata (edző: Mészáros Györgyné), 3. az MVSC cselgáncs együt­tese (edzők: Markovics László és Szűcs Enikő). Férfi ifjú­sági kategória: 1. a Honvéd Papp József SE sílövő vál­tója (edző: Szöllősi István és id. Bokros György), 2. a DVTK tájfutócsapata (edző: Major Árpád), 3. a DVTK 4x800 méteres váltója (ed­zők: Nagy László, Kocsis László, id. Schweickhardt Gyula). A tárgyjutalmakat a versengést kiíró szervek képviselői adták át. (Doros—Kolodzey) Asztalitenisz VB Veretlenül a középdöntőben Szágerrel akaratról, szemléletről, teherviselésről Azt mondja Száger • György, hogy az együtt töltött hetek legfontosabb feladatának a labdarúgók megismerését tartotta. A diósgyőriek szak­vezetője azzal is tökéletesen tisztában van: elsődlegesen a játékosok fizikai felké­szültségéről tájékozódhatott. A felkészülés kezdete után itthon töltött négy hét alatt azt mérhette le, milyen a munkához való hozzáállás, hogyan mutatkoznak meg az akarati tényezők. Miközben a jugoszláviai napokra terelődik beszélge­tésünk, figyelmeztetőleg emeli fel a kezét, s meg­jegyzi : lakva ismeri meg egymást az ember, ezért az­tán fokozott jelentőséget tu­lajdonított a medulini edző- táborozásnak. A lejátszott hat találkozó jó néhány megszívlelendő tapasztalat­tal gazdagította adattárát. Vannak labdarúgók, akik az edzésen megerőltetés nélkül teljesítik az edző által várt futómennyiséget, a mérkő­zéseken mutatott teljesít­mény azonban csak torz fintora a remélhető produk­ciónak- Száger azt magya­rázza, hogy taktikai elemek gyakorlására eddig kevés le­hetőségük kínálkozott, amit viszont mondott, azt a já­tékosok háromnegyed része megpróbálta megcsinálni. Érdekes és mindenképpen elgondolkoztató; hogy a töb­biek — az edző szavaival él­ve — akarati tényezők és felkészülésbeli hiányosságok miatt képtelenek voltak megfelelni a várakozásnak. Száger találó példát említett fentiek igazolására. A tanu­lók az iskolában a tollba­mondással viszonylag köny- nyen megbirkóznak. A házi feladat elkészítésénél vi­szont lankad a figyelmük, elkalandozik a gondolatuk, pedig szabadon szárnyal­hatna a fantáziájuk. Nos, pillanatnyilag Balogh és Csomány okozza a leg­több fejfájást a szakveze­tőnek. A felmérések alap­ján Balogh az első öt kö­zött foglal helyet, terhelhe­tő, igyekvő. A pályán azon­ban roppant keveset vállal magára. Ügy gondolja, ha elveszítette a labdát, akkor számára „véget ér” az ak­ció. Megáll, eszébe sem jut, hogy zavarni is kellene az ellenfelet. Ez a felfogás ti­pikus esete a korszerűtlen, idejétmúlt gondolkozásnak, s ahogy hallgatom Száger indulatos kitörését, biztos lehetek abban: az edző nem sokáig figyeli tétlenül a Ba- logh-módszert. Mint ahogy Csomány is feladta a leckét... Száger mindenkinek előírta, hogy a februári súlyellenőrzésen hány kilót nyomhat a mér­leg. A veteránnak számító Veréb napokon keresztül el­tekintett a vacsorától, de hozta a kívánt súlyt! Csományon még most is van legalább három kiló fe­lesleg. Ráadásul nem a leg­jobb pillanatokban szólal meg az öltözőben, s meg­jegyzései korántsem minősít­hetők építő jellegűeknek ... A szakvezető mindkét fut­ballistával elbeszélgetett. El­mondta nekik, hogy a mér­kőzésteljesítményük nem megfelelő, s adott egy rö­vid határidőt a számukra. Ha nem történik változás, inkább idény közben válik meg tőlük, s hoz fel az ifjú­ságiak, meg a megyében ta­lálható fiatal tehetségek kö­zül néhányat az első csapat keretébe. Abban ugyanis biztos lehet, hogy ők büsz­kén viselik majd a piros­fehér mezt, vállalják a ke­mény munkát, s nem retten­nek vissza az előttük álló feladatoktól! Diósgyőrött elsősorban a szemléleten kell változtatni. Száger olyan elképzeléssel látott munkához, amelynek a megvalósításához egyfor­mán gondolkozó, azonos szintű felkészültséggel ren­delkező sportemberek szük­ségeltetnek. Képtelenség, hogy egy-két labdarúgó fe­gyelmezetlensége miatt egyenlőtlenné váljon a teher­viselés. Jelenleg adottnak tűnik a bázis, két-három hely viszont kiadó. Kérde­zem az edzőtől, szolgál-e majd meglepetéssel a szur­kolók számára? Mosolyogva feleli, hogy nála mindenki tiszta lappal indult, nem érdekelte ki, és mennyit játszott, saját sze­mével akart meggyőződni a képességékről, előítélete sen­kivel szemben nem volt. Le­het, hogy a piros-fehér szí­nek iránt érdeklődőket meg­lepi, de Molnár és Tuhry minden valószínűség szerint tagja lesz a kezdőcsapatnak. A januári felkészülést or­vosi ellenőrzéssel egybekö­tött felméréssel kezdte az együttes. A Cooper-tesztet a napokban megismételték, az adatokból elsősorban az ál­lóképesség fejlődésére és az akarati tényezőkre lehet kö­vetkeztetni. A 12 perces fu­tásban Oláh, 2800 méterrel kezdett, legutóbb 3210 mé­terig jutott. Találomra még néhány példa: Molnár 3150 és 3340; Szűcs 2900 és 3165; Munkácsi 3000 és 3200; Cso­mány 2800 és 3000; Kölln 2950 és 3400. És itt érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni. Száger elég gyorsan meg­kapta a diósgyőri törzsszur­kolók „ajándékcsomagját” Kölln játékéval kapcsolat­ban. Mit mondjak? A véle­mények eléggé egybehang­zóan marasztalták el a ta­valy nyáron Diósgyőrbe ke­rült futballistát, „önző, rá­csavarodik a labdára, nem csapatjátékos, nincs haszon a produkciójából” — hallot­ta naponta a szakvezető. A felmérés eredménye ugyanakkor egyfajta eszközt jelent a számára! Az adatok birtokában ki meri jelente­ni, hogy a tavasszal ugrás­szerű javulás várható a so­kat bírált labdarúgótól. Tud futni, szeret játszani, való­sággal imádja a labdát, ezért aztán logikusnak tűnik a kö­vetkeztetés. S hogy milyen rendszerben képzeli el a pá­lyán a tizenegy labdarúgót az edző? Szívesen elmondja, nagy átéléssel magyaráz, az­tán arra kér, hogy ezt in­kább ne verjem nagydobra. Mégsem lenne szerencsés, ha az ellenfelek pontos értesü­lések birtokában vértezhet­nék fel magukat. Érthető a kívánság, jogos az igény, az őszinte, nyílt beszédet ked­velem és értékelem. A mostani időszakról ösz- szegzően csak annyit jegyez meg, hogy a felkészülés az elképzelések szerint, tervsze­rűen folyik. A körülménye­ken, a feltételeken semmi­képpen nem múlik majd a tavaszi menetelés sikere. Ju­goszláviában azt szűrte le a látottakból, hogy javult a küzdőszellem és a harcosság, s erővel is bírták a fokozott (hat nap alatt hat mérkőzést vívtak!) terhelést. Ezekben a napokban már finomított műhelymunkát vé­geznek. A rajtig két hét te­lik el, ígérni és fogadkozni nem szokott, ez nem az ő stílusa. De a salgótarjáni be­mutatkozást nagyon várja, mert saját tervezésű és ki­vitelezésű „épülettel” ezúttal mutatkozik be a hazai kö­zönségnek. Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom