Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
műk is 30-35 százalékkal nőtt. — A pártszervezetek legfontosabb feladata most, a gazdaságpolitikai munka segítése, az, hogy kísérjék figyelemmel az egyes részterületek munkáját is. Az üzemekben általában jól fogalmazzák meg a feladatokat, de a megvalósítás nem mindig sikerül. A műszaki fejlesztésben is mutatkoznak gondok, itt meg kell oldani az anyagi érdekeltséget is. Fejlesztésre pedig szükség van, csak a jobb minőségű áru segíthet az üzemeken. Az üveggyárban kapacitáskihasználatlanság miatt leállítottak egy kemencét és a szálhúzó üzemet is. Ez 40-50 főt érintett. Most biztató remény, hogy 602 millióért új hutacsarnokot építenek. — Az Elzettben szervezeti változás történt a gaz- dasáirányításban. A sátoraljaújhelyi gyár levált a budapesti anyavállalatról, így a sajószentpéteri az újhelyi gyár gyáregységeiéit. Az előrelépés érdekében mindenütt szükség van a stagnáló szocialista brigád- mozgalom megújítására is. . — Az elmondottakon túl most úgy látjuk, hogy van remény a kedvező változásokra. A cél az volt, hogy az idei tervek jobban alkalmazkodjanak a nehezebb gazdasági helyzethez. Ezt a munkát a KB novemberi határozatának szellemében tervezték meg, s biztató, hogy a rendkívüli időjárás ellenére is az üveggyár például teljesíteni tudta januári tervét. — Szólni kell még a környezetvédelmi feladatokról is, hiiszen nálunk ez különösen sokat foglalkoztatja az embereket. Mindegy merről fúj a szél, Sa- jóbábonyból és a BVK-ból is eléri Sajószen tpétert a füst és a pernye. Ezért is szerepel a párt-vb munkatervében, hogy beszámoltatja a vállalati és tanácsi vezetőket arról, hogy mik végeztek ezen a területen. Or. *9 negyven éve gyógyítja a péteri betegeket jjjjba László (''intézeti íő- í a közeliTiy'Jszöntötték abí alkalomból, hí?11 évvel ez- elóf a gyógyító niiíjlószentpéte- reiftokára kö- s?(!’triedik szü- leipalmából is. •r*ben, So- iflOTOtem. Po- zsWtségiztem, és'fe ottani or- v0ven abszolvál* Budapestéi’!?' 1943-ban. A f évben kö- tötfságot. Amo- íyAzasság volt a p‘'t az es- kú! ^raktak a víPaÍ°rország- b»™. A háborúi6 októberébe! vissza, és röfi kerestem. A l''’-ötben 70.- n apiiratkozva, aZr*1 orvosok liíyteerencsém- re.n megürült ePpl körorvosi fíószentpéterén, amelyet szívesen betöltöttem. Annál is inkább, mert a feleségem borsodi származású, ócsanálosi, így kicsit haza is jöttünk. Ez 1946. november 9-én volt és azóta itt dolgozom. 1946-ban három orvos látta el a teendőket a községben. Két OTI körzeti orvos és egy szülész orvos. Ápolónő, védőnő, asszisztens nem volt. Az orvosok, saját műszereikkel, albérleti szobájukban rendeltek. Ma negyven egészség- ügyi dolgozó, köztük 13 orvos végzi a gyógyító munkát, jól felszerelt, központi rendelőintézetben. — Sokan megfordultak itt ez alatt a negyven. év alatt. Üres állásunk mindig volt és van. A fiatal szakemberek nem jönnek szívesen körzetbe dolgozni. Igaz, régen nagyobb becsülete volt egy körzeti orvosnak, mint ma. Pedig a szakmai fejlődésüket ugyahúgy biztosítjuk, mint a kórházakban. Innen is járhatnak továbbképzésekre, és a szakvizsgát is letehetik. Aki viszont idejön, szeret itt dolgozni. Engem is megkeresnek időnként gondjaikkal, és természetesen, ha tudok, segítek. Csiba főorvosnak nyolc gyermeke van. Három közülük orvosi pályán dolgozik, tehát van, aki a családból tovább szolgálja az egészségügyet. Tizenkét unokával és egy dédunokával büszkélkedhet. Legkedvesebb időtöltése, ha velük lehet. — Többször is el akartak már innen csábítani, de nem sikerült. Jól érzem itt magam, noha a szórakozásban, művelődésben az ember ugyancsak magára van utalva. Régen horgásztam, de idő hiányában ma már nem járok sehová, csak a családommal foglalkozom és az unokákkal. Szívesen látogatnék koncertekre, és színházbarát vagyok, de kevés előadásra jutok el. Szinte biztosra vehetem, hogy akkor hívnak beteghez, amikor éppen jegyünk van. Nekem pedig nincs szívem azt mondani, hogy nem megyek, mert éppen színházba készülök. Így aztán marad az olvasás. Elsősorban a szakirodalmat olvasom, de a kedvenc íróm Nemeskürty István. Szívesen olvasok a Felvidékről is, hiszen az a szülőhazám. Baráti beszélgetésekre is van néha lehetőség, igaz, a falusi értelmiség eléggé elszeparáltan él. Amíg dolgozom, addig persze ezekre a passziókra csak az időm töredéke jut, hiszen a körzeti orvos munkaideje naponta huszonnégy óráig tart. A főorvos sok társadalmi munkát is ellát a gyógyítás mellett. Tevékenykedik a Vöröskeresztben, az egészség- ügyi szakszervezetben és a helyi tanács munkájában is részt vesz. Munkájáért megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és Érdemes Orvos kitüntetése is Számítógépe általános iskolákban... Elkel még a tanár segítség* lA^O^ttesalsan, pedig mór ügyesen dolgoznak a maiéin*^ I segítsél,- az oktatást a modern technikai eszközök. Eleinte játékprogramokkal kezdték a matematika fakultációs tanulók között a gépek megismertetését. Csak az kerülhetett a gépekhez, akinek a tanulmányi eredménye nem romlott. Most már oktatóprogramokkal ismerkednek a gyerekek. Kozma László matematikatanár foglalkozott a tanulókkal először, de az idén januárban a tantestület tizenkét pedagógusa is megtanulta kezelni a gépeket. Az iskola csatlakozott a megyei számítógépakcióhoz. Az lenne a legfontosabb cél, hogy a mindennapos* oktatásba bevigyék a számítógépet. A Novotréd feljegyezte listájára az iskolát, és folyamatosan ellátja programokkal. A folyóiratokból és napilapokból is meríthetnek ötleteket. Ebben az évben tekintélyes mennyiségű programkazettával bővítették az eddigieket. Nagyon sok segítséget kaptak a Sajószentpéteri Üveggyártól, ahol tanfolyamot indítottak az érdeklődő tanulók részére. Hogy mennyire szívesen foglalkoznak a hetedik és nyolcadik osztályosok a számítógéppel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két tanuló már ilyen jellegű szakközépiskolába jelentkezett. A matematika fakultációra járók közül többeket is foglalkoztat az a gondolat, hogy olyan szakmát választanak, ahol szükség lesz az itt megszerzett ismeretekre. Alap Egy település vezetői 0 akkor dolgoznak jól, ha hagyják „szóhoz jutni” azokat is, akik közvetlenül tartják a kapcsolatot a lakossággal. Sőt, nemcsak szóhoz juttatják őket, hanem a lehetőségét is megteremtik annak, hogy anyagi eszközök birtokában, ha apróbb dolgokban is, de maguk döntsenek bizonyos halaszthatatlan munkák elvégzésében. Sajószentpéteren létrehozták az úgynevezett tanácstagi alapot, ami annyit jelent, hogy minden választókörzetben 20—20 ezer forintot biztosítanak évente az ilyen feladatok elvégzésére. Ebből aztán lehet átereszeket építeni, járdát javítani, parkosítani, de még nagyobb munkákba is belefogni, ha a tanácstag szervez a pénz mellé társadalmi munkát is. Ilyenkor még több az esély, hogy a lakók hajlandók megfogni a lapát, a csákány nyelét, hiszen, nem a település egészéről, hanem közvetlen környezetükről, saját utcájukról, járdájukról van szó. Húszezer forint nem sok pénz, de nemcsak azt lehet nyerni vele, ami elkészül belőle, hanem biztosítani lehet így a tanácstag aktivitását, lelkesedését is. Egy társadalmi munkás akkor dolgozik szívesen, ha érzi, hogy komoly feladatokat kap, hogy látják, elismerik munkáját. Az I. Számú Idősek • Klubja 1968-tól működik. Naponta negyven idős nyugdíjas látogat ide., tölti el papjait. A legidősebb 84 éves. Éppen ebéd utáni pihenőjüket töltik az öregek. Néhányan hímeznek, olvasnak, beszélgetnek. Van aki a társalgóban a heverőkön fekszik, szunyókál. Ma csurgatott leves, tarhonya pörkölttel és mirelit ribizli volt az ebéd. Jeney Eszter nyolcvan - éves: — Három éve járok ide. Nagyon szeretek együtt lenni a velem egykorúnkkal. Az üveggyárból mentem nyugdíjba, de aztán még mint nyugdíjas is dolgoztam. Hiányozna a kollektíva, ha nem jönnék mindennap. Olvasgatni szeretek a legjobban. Mikszáth és Jókai a kedvenc íróm, de a napilapokat is szívesen böngészem. Minden érdekel, ami a világban történik, és most már van is rá időm, hogy foglalkozzak vele. Az Idősek Klubjában minden névnapot megünnepelnek. Ajándékokat kéSajószentpéteren két # bányatelepen, kolónián éltek a bányászcsaládok. Az épületek elavultak, megérettek a lebontásra. Az alsó bányatelepi részről az elmúlt évben, az utolsó komfortnélküli, szoba-konyhás lakás is eltűnt. Épült helyette három négyemeletes ház, amely nem összkomfortos ugyan, mert szénnel vagy olajjal fűte- nek. Amikor ezek épültek, a Borsodi Szénbányák Vállalat figyelembe vette, hogy sok az idős, kis keresetű az igényjogosultak között, ezért így komforszítenek egymásnak, az ünnepelt pedig süteménnyel kínálja vendégeit. A 2. Számú Általános Iskola úttörői gyakran meglátogatják az öregeket, egy-egy alkalommal műsorral kedveskednek. Az üveggyár és az Elzett gyár szocialista brigádjai patronálják a klubot. Gyakran ünnepelnek és kirándulnak együtt a helyi szakmaközi bizottság tagjaival is. Legutóbb Mezőkövesden voltak kirándulni, egybekötve fürdőzéssel. Stofán Lászlóné gondozónő veszi át a szót: — Jó a kapcsolatunk a községben lévő másik klubbal is, gyakran látogatunk egymáshoz, és szervezünk közös programokat. Más klubokkal is szoktunk találkozni, egy-egy délután erejéig. Tavaly például a sárospatakiaknál voltunk. Ilyenkor aztán mesélnek, énekelgetnek az öregek, és van egy 80 éves idős nyugdíjas nénink, Szentiványi Béláné, aki maga költi a verseket és elő is adja azokat, megörökítve a klubélet mozzanatait, rendezvényeit. tosan olcsóbbak voltak a lakások. Manapság azonban a kényelem miatt sokan áldoznának a korszerűsítésre, a földgáz bevezetésére. Igaz, nem túlzottan sok fiatal él ebben a három házban, de a környezetüket társadalmi munkával barátságossá, széppé igyekeztek tenni. Szeretnének egy játszóteret is építeni, mert a gyerekeknek nincs hol játszaniuk. Nagy gond a csapadékvíz elvezetése is és az úthálózat javítása. Darmó János — föld alatti gépmester a Szeles aknán — tanácstag kalauzol bennünket. Javasolja, hogy menjünk ki a 2. aknához, ahol még száz család él a kolónián. Sokuk nagyon rossz körülmények között. Már mondja is a telep gondjait, noha ez már nem az ő területe, de jól ismeri az itt lakókat és problémáikat. — Az itteniek: egyik része a bányában a másik része az Elzett gyárban dolgozik. Nem a mai kornak megfelelő helyzetben élnek. Nincs vezetékes víz. Egy bolt van a kolónián, ha az leltározik — éppen most is — még kenyérért is be kell utazni a négy kilométerre levő legközelebbi üzletbe. A kép, amelyet megpillantunk, önmagáért beszél. A rogyadozó házak közül némelyik ajtó, ablak nélkül, vakon mered a szemlélőre. Ezekből már kiköltözködtek. Övintézkedés a tanács részéről, hogy amelyik lakást elhagyják bérlői, arról azonnal leszedik az ajtókat, ablakokat, nehogy újabb lakók költözzenek be, hiszen akkor sohasem szűnik meg a kolónia. Az itt élők közül néhányan körbefognak bennünket, rögtönzött gyűlést tartanak, ömlik a panasz az emberekből. Ifjabb Szili Imre: — Két gyerekkel élünk itt 1968-tól, kétszo- ba-konyhás házban. Tanácsi lakásra várunk, de már öt éve ígérik, hogy felszámolják a kolóniát. Igaz, mi még nem is panaszkodhatunk, de van, aki pincelakásban él itt több gyerekkel. Szloboda József: — Mióta megszülettem, itt lakunk, már 38 éve. Van egy 3. osztályos kislányom, aki a 4. Számú Általános Iskolába jár nap, mint nap. Számtalanszor kimarad a járat, vagy ha idegen sofőr van, csak a főútig hozza a gyerekeket, ilyenkor gyalog járnak iskolába. Vonszolják magukkal a nehéz iskolatáskát három kilométeren keresztül. A lakásunk vizes, penészes. Leszázalékolt vagyok, a rokkantnyugdíjból megélni is nehéz, a felújításra már nem futja. Janiga Sándor: — A BÁÉV-nél dolgozom, öt éve lakunk itt. A feleségem a szénosztályozóban dolgozik. Két gyerekkel várunk tanácsi lakásra. Penészes, vizes a lakásunk. Ha a bányához megyünk segítséget kérni, a tanácshoz küldenek, ha a tanácshoz megyünk, ott sem segítenek. Nem tudjuk meddig kell még ilyen körülmények között élni, megfosztva minden kényelemtől. Falkus Ferencné: — Mi 22 éve lakunk itt. A férjem a Bányagépnél dolgozik. Nekünk ez a saját házunk, mert amikor volt rá lehetőség megvettük. A tető lassan a fejünkre szakad, de nem tudunk gerendát cserélni, mert a szomszédunk lakása még tanácsi és ő nem áldoz rá. Talán nem is érdemes. Csak hitegetnek bennünket, míg össze nem dől fejünk fölött a ház. — Bizony elszomorító amiket mondanak az emberek — mondja a tanácstag —, de azért van ennek egy másik oldala is. Megszokták az itt lakók, hogy amíg a bánya tulajdona volt a házuk, még a tyúkólakat is kimeszelték, és a lakásokat is rendben tartották. Kicsit elkényel- mesedtek, nem nagyon javítgatják ki még azt sem, amit meg lehetne menteni. Aztán abban sem vagyok biztos, ha holnap azt mondaná a tanács, hogy mindenkinek ad lakást, aki igényli, akár az itt élők fele is be tudná-e fizetni a beugrót. Panaszkodnak, panaszkodnak, néha okkal- joggal, de azért ők sem tesznek meg mindent, hogy megoldódjanak gondjaik. Az oldalt irta: Szatmári Lajos Orosz B. Erika Fotók: Fojtán László Délutáni csendes pihenőjükéi töltik a nyugdíjasok az idősek klubjában. Idősek klubja Egymás után hangzanak Jjepében vásárolták önerőből, # utasítások. A működő s^, *986 elején a megyei el- mítógépek jellegzetes h^jst)ól kaptak kettőt, és aztán gokat adnak. Nyolc tanuló ^i^Byet. Közben megalakult gozik négy számítógépen a Eségben a Számítástechnikai Számú Általános Iskola könn'kségi Testület, melynek tit- tárában. Ök csak kis része az JjLpCndőit Béres Józsefné, az deklődő gyerekeknek, mert 'Sazgatója látja el. A ter- már az iskola tanulóinak k^^rint 1986 és 1990 között tíz százaléka, mintegy 60 fü'XpOtok, intézmények három rek tudja kezelni, program^ j^bista műszak bérét ajánl- a Commodore 16-osokat. fel gépvásárlásra, hogy Az első számítógépet 1985. “ bz öt általános iskolában A 2. akna bányászkolóniája. A lakások penészesek, vizesek, a tető rogyadozik. A telep megérett a szanálásra.
