Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
1987. február 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Topszolg-akta újabb fejezete I. Udos! Fizess!- de ki Mi, kinek? A téma nemcsak .az utcán hever, hanem alkalmanként telefonon jelentkezik. — A tömöri tsz a tönk szélére akar juttatni ezerkétszáz családot — recseg egy dühös hang a kagylóban. — Hetvenezer forintot követelnek vissza tőlem, pedig nincs rá jogcímük, a Topszolg már régen megszűnt. Ma lesz a döntőbizottsági tárgyalás. Ha van bátorságuk kijönni, hallgassák meg, hogyan tapossák sárba a jogot Magyarországon! Van bátorságunk, elindulunk. A szövetkezeti döntő- bizottság a Teszöv székiházában, Miskolcon, délután két órától tartja ülését. Egy fél órával korábban érkezünk — a 'bejáratnál, az előcsarnokban vagy százan várakoznak. A hangulat már most paprikás. — Milyen jogon követelnek tőlem nyolcvankétezer forinltot? A Topszolg minden hónapban letiltotta fizetésemből a gyermektartást. Az asszonynak is küldenek majd fizetési felszólítást? A középkorú, kérges kezű, farmernadrágos férfi mérgesen tapossa misZlikbe a csikket. Kérdéseire most nem kap választ. 1176 fizetési felszólítás Lépjünk az ebédlőből tárgyalóteremmé avanzsált helyiségbe, s kezdjünk hozzá a már sok mázsányira dagadt Topszolg-akta újabb — de még mindig nem utolsó fejezetének — megírásához. Az elmúlt év decemberében rendhagyó „karácsonyi ajándékot” kézbesített a Topszolg volt dolgozóinak a posta. A fizetési felszólításokon feladóként a Tömöri Petőfi Termélőszövetkezet bélyegzője állt, s a címzettekhez 'Miskolcon, a megye minden pontján, s a megyehatárokon túl is csengettek a postások. A hivatalos levelek átolvasása után a címzettek arcából kifutott a vér. Először megijedtek, de a következő pillanatban már felháborodtak. A stencilezett papírokon ugyanis az állt, hogy jövedelemelőleg visszafizetése címén a felszólították a megadott határidőn belül fizessék be tartozásukat a tömöri tsz pénztáráiba. Ha a felszólítással szemben a szövetkezeti döntőbizottságnál nem élnek kérelemmel, úgy az jogerőssé, végrehajthatóvá válik. iNem kis összegekről beszélnek a papirosok. Van, akitől csupán pár ezer forintot követel a tsz, másoktól tízezreket, s szép számmal akadnak, akiknél a tartozás száz-, esetleg kétszázezer forintra rúg. (A legmagasabb összeget, 250 ezer forintot, ,Dolák Józseftől, a Topszolg volt elnökétől követel a szövetkezet). Ha ösz- szeadjuk az összes tételt, 54 millió forint jönne ki. A fizetési felszólítások száma 1)176 volt, ami körülbelül ugyanennyi családot, közvetve pedig 8—ilfl ezer embert érint. — A Topszolg veszteséges, hanyag gazdálkodásának terheit termelőszövetkezetünk viseli — mondja Orosz Sándor elnök. — A szakcsoport felszámolása után összesen 62 milliós tartozást mutattak ki a szakértők. A szövetkezeti vagyon körülbelül 60 millió forint. A szakcsoport bukása alapjaiban rendítette meg a szövetkezet gazdálkodását, sőt, létünk került veszélybe. Termelőszövetkezetünknek háromszáz tagja, s ugyanennyi nyugdíjasa van. Ha a tartozás összegét elosztjuk, tagonként körülbelül 200 ezer forint jön ki. Senki nem kívánhatja tőlünk, s lehetőségünk sincs rá, hogy ezt a hatalmas pénzt mi álljuk. Az érvek A tárgyalást Suhajda Molnár István, a szövetkezeti döntőbizottság elnöke vezeti. Névsorolvasást tart — a döntőhizöttság erre a napra a szakcsoport volt tagjai közül 180-at idézett meg. A teremben már most tapintható, szinte 'kézzelfogható a feszültség. A termelőszövetkezet érveit dr. Sömlyéni László, a Teszöv jogtanácsosa sorakoztatja fel. A Tömöri Petőfi Termelő- szövetkezet Ipari Szolgáltató Szakcsoportja 1984-ben 40 millió, 1985-ben pedig további 14 millió forint olyan jövedelemelőleget fizetett ki tagjainak, amely mögött nem mutatható ki valóságos termelés. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a szakcsoport tagjai munka nélkül jutottak esetenként az átlagost jóval meghaladó jövedelemhez. A termelőszövetkezet teljes vagyonával felel a szakcsoport tartozásaiért. Az Igazságügyi Minisztérium 1985. december 10-én kelt levele szerint a szakcsoportokra vonatkozó 26/1981-es MT-rendeletet a következőként kell értelmezni: A szakcsoport tagja csak vagyoni hozzájárulásával felel a szakcsoport tevékenységével ösz- szefüggő tartozásokért. A szakcsoport tagjainak azonban — szemben a szövetkezeti tagsággal — nincs garantált munkadíja; ehelyett a gazdálkodás eredményéből részesedik. Ha a szakcsoport a gazdasági évet veszteséggel zárja (tehát eredménye nincs), év közben a várható eredmény terhére kifizetett részesedéselőleg sem illeti meg. Ez tehát nem felelősségi, hanem a részesedés rendszeréből következő szabálya. — Tisztelt döntőbizottság! — mondja a jogtanácsos. — Az eddig elmondottak vitathatatlan jogalapot képeznek arra, hogy a Topszolg által kifizetett jövedelemelőlege- ket a termelőszövetkezet a szakcsoport tagjaitól visszakövetelje. A szakcsoport 1984-ben, s 1985-ben veszteségesen gazdálkodott. A kifizetett jövedelemelőlegeknek nincs munkafedezetük. Így kérem a fizetési meghagyások ellen benyújtott kérelmek elutasítását. Ha azt innánk, hogy a fizetési felszólítások jogimeg- ■indoklása után a terem fel- bolydült méhkashoz hasonlított, akkor nem mondanánk semmit. A szövetkezeti döntőbizottság ülésein több mint ezeregyszáz keserű, megha- sonlott ember nézett farkas- szemet a döntőbizottság három tagjával és a hat jogásszal, akik a tomoriak érdekeit képviselték. Sokan képtelenek voltak magukba fojtani felháborodásukat, az asztalt verték, elvörösödve kiabáltak, mások jogszabályokat citáltak, s voltak megint mások, akik kínjukban nevettek, gúnyolódtak. Az ellenérvek (Február második és harmadik hetében összesen öt döntőbizottsági ülést tartottak a Teszöv székhazában. A tárgyalásokon számtalan ellenérvet sorakoztattak fel a Topszolg volt tagjai, közöttük mosolygásra késztetőeket, ugyanakkor jó néhány olyat is, amelyen érdemes elgondolkodni. — Mi jóhiszeműen vettük föl a pénzünket^ — mondották. — Akkoriban a kisvállalkozások, a szakcsoportok dicséretétől zengett az ország. Meg sem fordulhatott a fejünkben, hogy a fizetésért nem dolgoztunk meg, s jogtalanul vettük fel a pénzt. Ha a szakcsoport vezetői rosszul gazdálkodtak, miért mi lássuk a kárát? — A termelőszövetkezet vezetősége — hangzott a másik érv — áldását adta a szakcsoport működéséhez, a nyereséget szívesen bezsebelte, ugyanakkor elmulasztotta az ellenőrzést, ök beláthattak a vezetők kártyáiba. Miért nem avatkoztak közbe idejében, s miért nem akadályozták meg, hogy a veszteség tovább növekedjen? — Mi véres verejtékkel dolgoztunk meg a pénzünkért — hallottunk egy gépkocsivezetőt. — Valóban magasabb fizetést kaptam az átlagosnál, de azért a tizenegy-tizenkétezer forintért havi 250'—K60 órát ültem a volán mellett, és volt rá példa, hogy 300 órát dolgoztam. Három gyermekem, nagy családom van, most ők szenvedjenek, mert mások bűncselekményt követtek el? — A termelőszövetkezet elnöke megígérte, hogy azoktól, akik a Komplex szakcsoportban befejezik a Top- szolg munkáit, nem követelnek egy fillért sem. Miért hazudott az elnök? Követeljük a szembesítést! — Első osztályú, minősített hegesztő vagyok — sorolta kedden a szakcsoport egyik tagja. — 1984 márciusától 1985 januárjáig dolgoztam. Most 90 313 forintot követelnek vissza tőlem. Kiszámoltam az összes kereset és a visszakövetelt ősz- szeg különbségét, majd elosztottam a Topszolgnál töltött órák számával. Ha jogos a tsz követelése, akkor 1984- ben 6 forint 33 fillér, 1985- ben pedig már csak 5 forint 33 filléres órabérben dolgoztam. Mondják meg, hol találnak olyan bolond embert, aki ennyiért bárhol munkát vállalna? Szégyen, amit velünk művelnek! (Következik: Tömör élni akar) Udvardy József A reggel mindannyiszor kint találja a kertben, a szőlőben. Ha • elfárad, leül egy tuskóra, megpihen kicsit, ha éhes, megeszi parasztos (szalonna, hagyma, kenyér) tízóraiját. Mikor a faluban már égnek a lámpák, neki is eszébe jut, hogy ideje hazamenni. — Nem igaz, hogy az ember a munkában tönkremegy. Sőt! Tréninget, kellemes időtöltést jelent — mondja. Három év múlva egy századot tudhat maga mögött. Születésétől kezdve itt, Bükkaranyoson. (Közben persze sok helyen megfordult, a háborús éveket például Boszniában élte át.) Csécsi Istvánt szeretik, tisztelik a faluban. Gyermekkora nem volt könnyű. Mint meséli: — Tizertket- ten voltunk (testvérek. Három hold föld és az állatok adták a mindennapit, a darabka szőlő az ünnepi asztalravalót, ami a régi rossz házba egy kis vigasztalást adott. Anyám eladta saját földjét, amiből teheneket vásároltunk. Első keresetem is a tehenekkel kapcsolatos, egy református esperes istállóját tartottam rendben. Ezután sok mással foglalkoztam, többek közt gázlámpa-gyújtogató- ként kerestem a kenyeremet ... Belépett a termelőszövetkezetbe. (Nyugdíját ma tőlük kapja.) Persze azért otthon volt ökrös fogata, és más állatokat is tartott. — Mindig annyi jószágot tartottunk — jegyzi meg —, amennyit saját tehetségünkből, vagyonúnkból el tudtunk látni. Ma már csak hat macskája van, no meg a szőlő, amelyet 90 éves barátjával „kínozgat”. A kemény földet nehéz megdolgozni, de azért jó a leve. Ágya fölött fatányér, rajta vésett szöveg: „Jó bor, jó egészség.” Egyelőre még mindkettő megvan... A mai napig — 97 évesen is — műveli a földjét, hordja a miskolci piacra a terményt — a barackot, cseresznyét, szőlőt. Amíg él, nem akar erről lemondani. Vajon miért? Pista bácsi fehér bajusza alatt csak mosolyog. — Ha nem látnék a munkám után semmit, be se mennék a kertbe. De látok. Egy babszemért is szívesen lehajolok. Figyelem, ahogy a kis növények kibújnak a föld alól, gyönyörködöm a tavasszal sok virágot bontó cseresznyefában. Bár az idei, szigorú tél miatt nem tudom, mennyi termés lesz rajta. És persze iszogatom a szőlő levét, ami szintén az én munkám eredménye. Ezek az apró dolgok adnak újabb és újabb erőt az élethez, a munkához ... Szöveg, kép: Dobos Klára Bauxitkutatás Fokozott erővel folytatják a bauxitkutatást a Veszprém megyei N'agytárkány és Nyí- rád község közötti Lengyelmajornál. Igen biztató a környéken már megkutatott öt telep készlete és annak minősége is. Az új lelőhelyen már több mint egymillió tonna olyan kibányászható bauxitot találtak, amelynek a kitermelése nem rontaná tovább a környék víz- gazdálkodását, és minősége is jóval meghaladja a hazai bányákból kikerülő érc átlagát. Ezért a bauxitkutató vállalat az eddig dolgozó öt A díszes meghívón stilizált tölgyfalevél övezi a 26- os számot. Tudatos vagy véletlen a díszítmény? Nem tudom, de jelképe lehet a tájnak, hiszen a csertölgy adott nevet a Cserehátnak. Hét falu termelőszövetkezete, a knasznokvajdai „Bástya” Tsz tartotta huszonhatodik zárszámadó küldött- gyűlését a napokban. Az úttörők a tavaszról énekeltek, és nemcsak egy fecskéről — dalukban már fecskefiókák tátották szájukat az eleségért. Kitekintve a havas tájra, arra kértem a fecskéket, egyelőre ne fordítsanak hátat a meleg Afrikának, itt még méteres hó szegélyezi az utat és fehér az egész határ. Nagy László elnök beszámolójának első része összegezte azokat a gondokat, amelyek valóban ürömöt vegyítettek örömükbe — az öröm az, hogy 1979-től a tsz nem ismeri a mérleghiányt, a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére 1986-ot is eredménnyel zárták. De: „Belenyugszunk, hogy aszályos év aszályos évet követ. Tudomásul vesszük, hogy a szabályozás rendszere — állítólag — már nem romlott, tovább. Elfogadjuk, hogy csak az ipari anyagok árai emelkedhetnek rendszeresen és nagymértékben, a mező- gazdasági termékek árai alig. Jó képet vágunk ahhoz, amit az okos emberek kinyilatkoztatnak: a magyar mezőgazdaság drágán termel, és ezért nem versenyképes a világpiacon. De ha ezt az érvelést elfogadnánk. akkor a magunk mindennapos küzdelmét befúrótorony mellett még további hármat állít fel. Az év közepére befejezik a lelőhely kutatását, augusztusra elkészül a zárójelentés, amely már tartalmazza mindazt az információt, amely az új bánya tervezéséhez szükséges. A bauxitkutatások legújabb eredményei azt mutatják, hogy még mindig rejt kincseket a közép-dunántúli hegyvonulat. Az elmúlt évben új lelőhelyet találtak Csetény környékén, s újabb bauxittelepeket fedeztek fel a nagyegyházi szénmezők csülnénk alá. Azt tudjuk, hogy együtt kell élnünk a gazdálkodás nehéz viszonyaival, de az időjárási nehézségek kivételével vitatjuk a többi indok társadalmi igazságosságát.” Tudom, mi értendő ez alatt — a nyereségelvonás mértéke kezdi elérni a kritikus pontot. Az ő határuk átlagos aranykorona-értéke alig haladja meg a 8-at. 1985 őszén olyan kemény földdel küszködtek munkagépeik, ha vályogot faragnak belőle, további szárítás nélkül építhették volna be a falba. Ennek ellenére búzából 3,9 tonnát takarítottak be hektáronként, ami elfogadható, de az egy mázsa búza önköltsége rendkívül magasra, 424 forintra rúgott! A lucerna harmadik kaszálását elvitte az aszály. A takarmányfélék alacsony hozama és magas önköltsége — ahogy mondani szokás — „begyűrűdzött” állattenyésztésük súlyos deficitjébe. Megyei rekordot felülmúló borjúszaporulatot mondhatnak magukénak, a juhoké is jó volt (bár az anyajuhok száma jelentősen csökkent). Minden hiába. Az 1985-ben se hasznot, se kárt nem okozó ágazat tavaly több, mint egymilliós veszteséggel terhelte alaptevékenységüket. A kukorica viszonylag jól fizetett, a napperemén is. Amíg a kutatók szívesen veszik az ilyen meglepetéseket, a lelőhelyek környékének településein lakók kevésbé örülnek nekik, s a községek fejlesztési terveihez pontos információkat szeretnének kapni a kutatóktól. Legutóbb Bakony- jákón falugyűlésen határozták el, hogy gyorsított kutatást kérnek és annak eredményeitől teszik függővé a község terjeszkedésének irányát. A vállalat eleget tett a lakosság kérésének, és a zárójelentést még ebben az évben átadják az illetékes szakembereknek. (MTI) raforgó is hozott hasznot, de ha nem az alma (szilvájukat virágjában „leszüretelte” a fagy), egész alap- tevékenységük mérleghiányba torkollik. Erről a mostoha adottságú tájról 1300 tonna alma került exportra (kilónként majdnem 8 forintért!). Mindezek ellenére elmondható, hogy a „Bástya” Tsz alaptevékenységében se volt veszteséges — nyeresége 647 ezer forint, de a 3 millió 4 ezer forintos nyereségnek csak a 21,5 százalékát „hozta”, a többit (78,5 százalék) az ipari melléküzemágak (a saját építőipari részlegük, a budapesti szolgáltató részleg, az encsi Efat Gt.) produkálta. Az elnök jogos büszkeséggel jelenthette ki: a tsz minden fizetési kötelezettségének eleget tett, és az úgynevezett „sorbanállást” évek óta nem ismeri, amit nem egy jobb adottságú tsz se mondhat el magáról. A gondokkal is jócskán „megterhelt” elnöki beszámoló aligha lehetett kedvet szegő, mert a Teszöv megyei titkára, Hartman Bálint — nála jobban kevesen ismerik a megye mezőgazdaságának helyzetét — így kezdte felszólalását: „Szívből gratulálok az eredményekhez! Miért? Ez a táj a legtipikusabban hordja magán a kedvezőtlen adottságok összes hátrányát. Rossz földek, vasúttól való nagy távolság, aprófalvak ... Ilyen körülmények között eredményesen gazdálkodni — mondhatom — már-már művészet”. Gulyás Mihály
