Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
1987. január 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A valós piaci helyzetet tükrözni Juhászairól _____ a Szoholya alati A hat kamion elment. Fedélzetein, emeletein hatezer tejesbáránnyal hagyták el az országhatárt. Jó pénzért, hasznot hozva a gyapjúforgalmi vállalatnál?, s a vele szerződésben levő termelő- szövetkezeteknek. Csanádi Ervin, a vállalat megyei ki- rendeltségének felvásárlója mégsem ennek az exportnak örül igazán. Inkább annaik, hogy sikerült túladni a május végén ittrekedt, s bizony alaposan túlhizlalt bárányok nagy részén. — Mintegy 1100 darabot adtunk el olasz kereskedők közvetítésével a két ünnep között a közel-keleti piacokra. Sajnos, a csernobili katasztrófa után elmaradtak a vásárlók, több országban tilalmat rendeltek el, ennek az állati terméknek importjára. Az év elején még szinte korlátlannak tűnő bárány- kivitel — s nagy árak helyett — megtorpant, így az üzemek zömében több hónapon át túl kellett ta.kar- mányozni az állatokat. Nem egy szövetkezetben a bárányok súlya már elérte a hat- van-hetven kilogrammot (!), a tartás költségei minden elviselhető gazdaságossági szintet meghaladtak. Gonda Tamás, az erdőbé- nyei Kossuth Szakszövetkezet főállattenyésztöje nem ennyire pesszimista, bár ezt a szakszövetkezetei nagy anyagi kár nem érte, de itt a legkisebb pénzügyi kiesés is nagy problémát okoz. Miért? Mert e szövetkezetét elsősorban a szőlő miatt hozták létre. Hogy magasabb szervezettséggel, több fürtöt takarítsanak be, s mindig másodlagos feladat volt, hogy azokon a területeken, ahol nem díszlettel? ültetvények, mivel is foglal- kozzanal?. De ahol kétezer hektár erdő, s nyolcszáz hektár legelő is van — s mindössze háromszáz hektár az ekére fogható szántó —, ott bizony más ágazatok is fontos szerepet játszhatnak. Ha a fejlesztést komolyan veszik! — Én nem panaszkodhatott!. — A föállattenyésztő most még dicsér. — Az elnök soha nem hagyott nyugtot, pénzt, támogatást is adott, hogy ezeken a domboldalakon juhok legeljenek. Hozzá kell tenni: a gazdaságosság alapján nem biztos, hogy érdemes ilyen meredélyeken ezt az állatot tartani. Viszont a létszám nagyon megszökött. A Szokolya alján, hegyi legelőkön ma már 1500 anyajdhot tartanak. Évente mintegy 1600 bárány születik, amelyet a környéket ismerő szakemberek nem tartanak rossz eredménynek. Már csak azért sem, mert amióta romlott a juhászat szabályozó rendszere, szinte minden nagyüzem igyekszik szabadulni a gyapjasoktól. Többen felszámoltál? az ágazatot, mások pedig bérbe adták az állományt. Gonda Tamás megjegyzi : — Nem tartom szerencsésnek egyik megoldást sem. Ha igazán odafigyelnek a tartásra, akkor az még a legrosszabb esetben sem hoz veszteséget. Ha bérbe adják? Akkor a vállalkozó egyben érdekelt; hét bőrt lenyúzni az állatokról. Minden bárányt elad, elfelejt gondoskodni a tenyész- utánpótlásról, s mire a szerződés múltával a szövetkezet visszaveszi állományát, akkor az már sjzinte semmit nemér. Akkor mire jó /ítz egész játék? Hogy tönkretegyük a ma még jól termelő állományokat? Két kérdés, amelyre válaszolni legfeljebb azok tudnak, akik bérbe adták a nagyüzemi juhásza tótat. Pedig már csak azért is lényeges lenne, mert a szövetkezeti juhászatok selejtezése az utóbbi időkig nem volt megoldva. — Ugyanis, hogy egy anyát felváltsunk, ahhoz selejtezni kell. A nyilvántartásban az állat értéke 'kétezer forintként szerepel. Jó esetben — a felvásárló vállalat engedékenységéből — ezer forintot kaphatunk érte. A szakmailag helybenhagyott módszer szerint, évi húsz százalék anyát 'kell selejtezni ahhoz, hogy a hozamokat növelni tudjuk. A mi esetünkben évi háromszáz anyától kellene megszabadulni. Ráfizetéssel. — De már változtak a szabályozók! — Valamit. Nyolcszáz forinttal többért adhatjuk el az elöregedett állatokat, így ha nem is nyereséggel, de csekély ráfizetéssel javíthatjuk tenyészvonalunkat. — Vagyis a szokványos történet az aranytojást tojó tyúkról? — Igen. Nem a mának élünk, jövőt építünk, szaporább, több gyapjút adó állományt. alakítunk ki. — Ezek szerint megteremtődött az a termelést dotáló rendszer, amely elősegíti még hegyvidéken is a juh- tartás fellendülését. Hodály építésére ötvenszázalékos támogatást ad az állam, 17 százalékkal többet fizetnek a gyapjúért, s emelkedett a bárány ára is. Így fellendülés várható? — Én nem közgazdász vagyok, hanem állattenyésztő szakember. Aki elsősorban a költségekben, s üzemi eredményeikben érdekelt. A válaszom tehát elfogult. Nem vagyok elégedett. Jelenleg a központi intézkedések különböző dotációkkal, felárakkal segítik a juhtar- tást. És ez nem jó! Egyszerűen nem értem, ha külföldön á bárány kilója többet ér, akkor máért nem egyezik azzal a hazai ár! Miért szükséges különböző ártámogatás, amikor a nyugati keresl?edő lírában, dollárban eleve ezt az értéket fizeti ki? Az ágazat így csak ráfizet. Csak egy példát. Mi fizetjük a biztosítási dijat, s ha kár lesz, nem a juhászat. ham’m a szövetkezet kapja a térítést. A legtöbb dotációbari majd’ hasonló a heilyzet, A legjobb az lenne, ha a végterméket egységes áron az kapná, aki megtermeli, s eladja. Ne a szövetkezet, hanem annak juhá- =zata ... Nem so'k helyen látható ilyen juhászati telep. Három házait építettek, s hozzá a háztájikhoz szükséges, épületeket. Mintegy minta is lehetne ez a juhászok, a bacsók rangjához. — kármán — Társadalmi munka Újbelyen Sátoraljaújhelyen az elmúlt öt évben 104 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság a város gyarapításához. ízé pitéjéhez. Ennek mintegy a 25 százalékát teszi ki a tartós értéket képviselő s a beruházásokhoz kapcsolódó társadalmi munkák aránya. Ezenkívül 5,4 millió forint összegű készpénzzel is támogatta a lakosság a város közcélú feladatainak megoldását. Uj beruházás Ai elmúlt esitendö negyedik negyedévétől üiemel o Vorwold nevű átteker- cselö és tekercsvágó masina o Papíripari Vállalat Diósgyőri Papírgyárában. A Német Srövetségi Köztársaságból vásárolt 21 millió forint értékű berendezés, a papirgépen legyártott papírtekercseket a kívánt méretekre vágja. (Bal oldali kép.) A gép kezelőpultja (jobb oldali kép). Fojtán László {elvételei Munkásgyűlés Szerencsen Ózdi újítások Rugalmas igazodás A szokásoknak megfelelően munikásg y ülésen értélkelték az elmúlt esztendő munkáját és beszélté1!? meg az idei feladatokat a Szerencsi Édesipari Vállalat dolgozói. A szerencsi és a diós- győni gyár — Kovács Györgynek, a váll alku igaz- gatójánalk minősítése szerint — jó közepes gazdasági évet záirt. Ez annyit jelent, hogy miután kielégítették a belföldi igényeket és több mint másfél millió dollár értékű árut értékesítették a tőkés piacokon, ha szerényen is, de túlteljesítik 51 millió forintos tervüket. Az idei éviben várhatóan több gonddal kell szembenéznie a kollektívának. Feltehetően nehezebb lesz beszerezni a tőkés impontból származó alap- és csomagolóanyagokat, s a forgalomban is érethető lesz a lakosság igényelnék, vásárlóerejének változása. A vállalat csák akkor lesz képes megvalósítani hosszú távú elképzeléséit, ha rugalmasan alkalmazkodik a gyorsan változó körülményekhez. Ahhoz, hogy a tervezett 2 százalékos forgalomnövekedést elérjék, javítani kell a kereskedelmi munkát, s a termelésnek rövid időn beliül kell tudnia igazodni a módosuló félltételeiklhez. Elhangzott a munkásgyűlésen, hogy a vállalat nagy erőfeszítéseket tesz a termelés bővítésére és a minőség javítására. A következő hónapokban új kakaóporőrlő, gépidesszert- és darabárukészítő gépsort helyeznek üzembe. Tovább folytatják az elmúlt évben megkezdett rekonslbrulkciólkiat, így a raktár épületén ék bővítését is. Mindkét gyárban zavartalan volt a termelés1 az év első napjaiban. A hideg télben is a tavaszra kel'l gondolniuk a dolgozóknak, hiszen már javában folyik a húsvétna való felkészülés, hogy az ünnepek előtt kifogástalan legyen az ellátás húsvéti nyuszikból, csokolá- détojásokból és tojásdrazséból. Az Özdi Kohászati Üzemekben nem torpant .meg az újítási mozgalom. Tavaly például a 3845 újítási javaslat túlnyomó többségét elfogadták, sőt szám szerint 2665 ötletnek már a munkapadoknál is hasznát, látják a dolgozók. A mozgalmi jelleg erősítésén túl nyilvánvalóan a gazdasági haszon is cél. Ennék érdekében anyagilag is ösztönzik az újítókat és feltalálókat. Az elmúlt esztendőben a vállalat közel 181 millió forint gazdasági hasznot könyvelhetett el, az újítóik viszont több mint 13 millió forintot kasszírozhattak. A gyárban nem lankadt az újítási kedv. ami az újítási díjak mellett annak is köszönhető, hogy a bírálóbizottságok Immár hagyomány, hogy a Hazafias Népfront Városi Bizottsága karöltve a városi úttörőelnökséggel, évről évre meghirdeti a hasznos hulladékgyűjtési akciót. A tavalyi év eredményeit tegnap, január 13-án értékelték. Miskolcon és a városkörnyéken négyszázezer kilogramm hulladékot — főleg papírt, de fémet, rongyot is — gyűjtöttek össze, 514 ezer forint értékben. Ebből az összegből a népfront 100 e^er forintot az önálló mis- kólói úttörőtábor építésére ajánlott fel. A fennmaradó összeget az akcióban részt tiszteletben tartják ä szellemi produktumot: a lehető legrövidebb idő alatt értékelik a javaslatokat, a használhatókat pedig a lehetőségektől függően igyekeznek gyorsan alkalmazni a termelésben. Az újítások többsége szervesen illeszkedik a vállalati elképzelésekbe, alkalmazásuk a gazdálkodás javulásához, takarékossághoz vezet. Az ötleték közül 1 millió forintos hasznot jelentett az acélműi Brinkmann kemenceégő gyorselzáró módosítása. Egymillió forintnál is többet lehetett megtakarítani azzal a módszerrel, amely megoldotta a durvahengerműi trió hengerlökocsi görgősorainak üzembiztos átalakítását. vevő úttörőcsapatok használhatják fel. Az értékelés alapján a legjobb eredményt elérő úttörőcsapatokat külön is jutalmazták. Miskolcon a 2., 21. és 38. számú általános iskola, a városkörnyékiek közül az allsózsolcai 1-és számú és a kesznyéteni általános iskola csapatait jutalmazták. A népfrontbizottságok közül a görömbölyi 2/3-as, továbbá az avasi 2/4, 2/6 és 2 8-<as bizottságok, valamint az akcióban kiemelkedő eredményt nyújtó személyek kaptak jutalmat. Négyszáz tonna hasznos hulladék llllÄlilÄ í, ' , :: ■ másképp . A vállalatoknál január- februárban elkészül országos szinten is a számvetés, mit sikerült elérni, s mi az, amire nem futotta az 1986-os esztendőben. A végleges népgazdasági szintű eredmények csak kora tavasszal születnék meg, de az eddigi részleges jelentések alapján már látszik, az 1986-ra tervezett számók és a tények nem egy ágazatban eltérnek egymástól, s az export sajnos jócskán a várakozások alatt alakult. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az exportra utalt országoknak. Gondoljunk csak a lvHvenes évek ma már gondtalanabbnak látszó időszakára, amikor az olajexportáló országok hatalmas bevételekhez jutottak, és radikálisan növelték importjukat. E régiókban most hosszú ével? után először találják szembe magukat az országok a csökkenő bevételek miatti szűkösséggel. A fejlődő országok helyzete szinte kivétel nélkül romlott, s kissé leegyszerűsítve máris előttünk áll az a környezet, amelyben egy átlagos magyar vállalatnál? eladnia kéll. Már maga a „mit” sem könnyű kérdés, hiszen egykor azonnal és készpénzzel fizető országok egyre rosz- szabb helyzetbe kerülnek. Az ottani költségvetés bevételei is apadnak, így az ország rendeléseiből egyre- másra kihúzzák a fölösleges, vagy inkább csak átmenetileg nélkülözhető tételeket. Csökken tehát az igény a kész gyárak, komplett berendezések iránt, biztos piacra csak az alapvető ellátást szolgáló cikkek számíthatnak. A konkurencia' természetesen ilyen kiélezett helyzetben egyre erősebb, s manapság egyetlen cég sem adja föl könnyen a hosszú évek munkájával kiépített piaci pozícióit, hagyományos vevőit, a már meglévő értékesítési hálózatát. Az árak tehát nem túl magasak, vagy a technikai követelmények állítják egyre nehezebb helyzet elé a potenciális eladókat. S végül, de nem utolsósorban új jelenségként, mind több hitelt kérnek a vevők. Persze a hitel is áru a maga sajátos módján, mindenki valamilyen szempontból előnyösebb feltételt próbál ajánlani, hogy ezzel is vonzóbbá tegye portékáját. A magyar vállalatoknak tehát ezen a területen is föl kell venniük olykor jóval tőkeerősebb cégekkel a versenyt. E verseny viszont veszélyes zsákutcába terelheti a piacról kiszoruló cégeket, amelyek, az áru technikai tulajdonságát javítandó, irreálisan alacsony kamatot, vagy hosszú törlesztést ajánlanak föl. így ideig-óráig meg lehet ugyan hosszabbítani a piaci jelenlétet, de nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az export növelésének csak a hitel nem lehet eszköze. Az árunak magáért kell beszélnie, egyszóval elsősorban a technikai tulajdonságoknak kell eladni a portékát, s nem a kedvező hitelnek. Az már egy más kérdés, hogy az utóbbi években a hitel olykor az üzletek feltételévé vált, másként az ajánlatot számításba sem veszik. Tehát egy újfajta kereskedői magatartásra van szükség, amely egy-egy ajánlat megtétele előtt gondosan mérlegeli, mit érdemes, mennyiért, és milyen hitel- kondíciók mellett eladni, s hol húzódik a határ; ahol már oly alacsony a várható nyereség, hogy nem is érdemes a portékát eladni. Jóllehet a körültekintés olykor túlzott óvatosságnak tűnhet, ám intő jel, hogy az utóbbi években számos ország vált fizetésképtelenné, és az ily módon átmenetileg behajthatatlanná váló követelések még a nagyobb cégek egyensúlyát is megbonthatják. Az általános fizetési helyzet javulására, a pénzügyi szféra válságának megoldására egyelőre hiába várunk, tehát e körülmények között kell eladni, egyre többet. S az üzlet gazdaságosságát csak egyszerűen az elért árból nem lehet kiszámítani, számításba kell venni a fizetési kockázatokat is. L. M.
