Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. január 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 HÉT VÉGE Kertbarátoknak nyomokat. A kertekben sem észlelünk mozgást, pedig figyeltünk jminden irányba. Nicsak! Ott jobbra, ott a diófa mögött mintha valaki mégis csak mozogna. Igen, valaki söpri a havat... Nem sokkal később egy másik telken a füstölgő kémény ,ad életjelt. Türelmünk végül is, ha |nem js rózsát, de kertbarátokat csak termett ilyenkor, januárban is. Igaz, ezekért a találkozásokért bejártuk a miskolci határ jelentős hányadát, á Fekete IGyémánt, a Fehér Akác, a Kék Acél, a Volán kertszövetkezetek területét. Havat seprő, kályha jmellett borozgató, fát metsző, pince mélyén bort fejtő, vagy zöldséget válogató, madarakat etető kiskerttulajdonosokhoz bekopogtatva a január kertészeti teendőit firtattuk. A hallottakból adunk közre most egy csokorra valót. Olvasom: ilyenkor januárban alszik a kert. Móbunda alatt vagy (anélkül, „kita- karódzva” pihen a tavalyról ottmaradt ká- posztatorzsa, a leveleit vesztett szőlővesz- szö, s az almafán /az ág, mely talán eközben új termésről álmodik. Az úton, melyen kaptatunk felfelé, csak a csizmánk sarka neszez, meg ^ szél, mely olykor-olykor erőre kapva, ágakat, vesszőket suhogtat, s arcunkba kavarja az egyébként békés hópihékct. Talán jobb lett volna hinni a szakkönyvben olvasottaknak: januárban mély nyugalmi állapotban van a íkert. Ebből pedig az äs következik, pihennek a gazdák is, s talán ők is meleg szoba mélyén a tavaszt álmodják. Mert itt az út üres! Hogy előttünk járt-e rajta valaki, nem tudhatjuk. A hó, mely szállingózik, egy-két perc, s eltünteti a A család téli zöldség- és gyümölcsszükségletét akár magunk termeljük meg, akár a piacon vásároljuk, hosszabb-rövidebb ideig tárolnunk kell. Mégpedig lehetőleg úgy, hogy ez a művelet minél kisebb mennyiségi s minőségi veszteséggel járjon. — Hogyan tárolja a zöldséget egy miskolci kertbarát? — ezzel a kérdéssel állítottunk be a Fekete Gyémánt Szakcsoport egyik tagjának, Szintai Dánielnek a pincéjébe. — A tárolásra olyan helyiség a legalkalmasabb, amelynek a hőmérséklete 0 -f 4 fok között alakul, s a A Volán Kerthasznosítási Szakcsoport mintagazdájában, Kapitány Andrásban ezúttal sem csalódtunk. Tél, hóesés ide, életében első ízben begipszelt keze oda, ő januárban is mindennapos lakója a hegynek, hol most szunnyad a kordon, a gyep, a gyümölcsfa, a szépen felásott föld, ám a takaros faház alatti pincében ott sorakoznak bőséggel az elmúlt év „teremtményei”, a zöldség-gyümölcsfélék, a ki- magvazott szilva halottat támasztó leve, s természetesen a szőlőből erjedt nemes ital. Ez utóbbi időszerű munkájáról, a fejtésről faggattuk Bandi bátyánkat, ki e fontos műveletről tulajdonképpen már múlt időben beszélt, hisz nála évtizedek óta az első fejtés karácsony és újév közötti teendőnek számít. — Természetesen, aki ezekben a napokban szánja rá magát a fejtésre, még az sem késett el vele. Bár az téves felfogás, hogy a bor annál jobb lesz, minél több hónapon keresztül „szívja az anyját”, a seprőt. Általános tapasztalat, hogy a lágy, a fajélesztővel erjesztett, vagy rothadt termésből származó borokat korábban kell fejteni, míg a testes, kemény, netán erjedellen cukrot tartalmazó fehér borokat, illetve a vörösborokat később fejtjük. A fejtéssel — s különösen vonatkozik ez az első fejtésre — a bor további fejlődését, érését segítjük elő. Az első fejtés — amikor a bort a seprőtől elválasztjuk — tulajdonképpen nyílt fejtés. A hordóból általában a gumicsövön át egy nyitott edénybe szívjuk ki a bort, majd innen egy előre elkészített, tehát tiszta, lekénezett hordóba töltjük. páratartalma 90 százalékos. Ilyen helyiség nemigen akad, ezért legmegfelelőbb a pince, ahol fagyvédelemről nem kell gondoskodni. A pincén belül az állandó hőmérsékletű, jól szigetelt, talajvíztől, beázástól mentes, jól szellőztethető pince az ideális. Ha túlságosan „iz*- zad” a pince fala, szellőztessünk gyakran, vagy ösz- szetört égetett meszet tegyünk tálakba, ami a párát felveszi. Ha fonnyad a termék, az biztos jele annak, hogy száraz a pince. Ilyenkor néha permetezzük be tiszta vízzel a falakat, a tárolóközeget, a homokot. Tárolás előtt a pincét meszeljük ki, fertőtlenítsük. A tárolandó sárgarépát, petrezselymet kiszedés után mossuk meg, szárítsuk meg, szikkasszuk, s csak ezután az egészséges egyedeket rakjuk be a tárolóba. Polietilén tasakok- Jaan, zsákokban is tárolhatjuk egy-két hónapig, de leginkább a kissé nyirkos homokban történő tárolás a legelterjedtebb. A legkörültekintőbb tárolásnál is előfordul, Hogy bekerül a zöldség közé egy-két olyan egyed, ami a pincében romlásnak indul, s ezek előidézhetik az egészséges zöldség romlását is. Ezért én célszerűnek tartom — főleg január végén, februárban —, hogy a tárolt zöldséget kéthetente átválogassuk, kiszedve közülük a romlásnak indult egyedeket. Hogy a fejtés során a leülepedett seprő fel ne zavarodjon, ezért a művelet megkezdése előtt egy pálcával ellenőrizzük a seprőszintet, majd ehhez a pálcához — egy-két ujjnyira a seprőszint fölött — kössük hozzá a fejtőcső egyik végét. így nyugodtan bedughatjuk a hordóba anélkül, hogy a cső vége a seprőbe érne. A megürült hordóból a seprőt kiöntjük, majd azután kimossuk, kicsepegtetjük és bekénez- zük. Kapitány András: — A fejtés a bor fejlődését segíti elő A madáretetésröl örömmel fedeztük fel, hogy a Miskolc környéki kertekben — a korábbi évekhez képest — több a madáretető, ■ madárodú. S ami még nagyobb öröm, hogy ezek nem holmi díszei, felesleges kellékei a fáknak, bokroknak. A körülöttük tapasztalt, főleg cinkecsivit azt bizonyítja, hogy azok, akik ezeket az etetőket kihelyezték, azok napról napra gondoskodnak élelemről is. Ez nagyon lényeges, mert a madáretetés egyik első számú követelménye az: ha elkezdtük, a tavaszig ne hagyjuk abba. A madarak ugyanis gyorsan odaszoknak egy-egy etetőhöz. Bizonyítja ezt. a Szarkahegyen Nagy István, a Borsodi Ércelőkészítő Mű nyugdíjasa is, akinek egy-egy etetőjéhez rendszerint 25— 30 cinkekosztos tér vissza ezekben a téli napokban. — Már harmadik éve, hogy etetem a madarakat. Korábban mindig én magam vásároltam meg a napraforgómagot a piacon, de az elmúlt ősszel olvastam, hogy a Természetvédelmi Hivatal ingyen biztosít eleséget. így mostanra tőlük hoztam, de A metszésről A perecesi Ucekalj dűlőben Varga István 800 négyszögöles birodalmában 400 tőke szőlő, 98 gyümölcsfa, 30 ribiszkebokor (hogy csak a lényegesebb ültetvényeket említsem) hozza évről évre termését. — Ez a kert, pontosabban a benne található, benne termést hozó szőlő, gyümölcsfák, a benne megter- mő zöldség három család teljes ellátását biztosítja. Ezenfelül a felesleget a piacon értékesítem, ezzel egészítve ki a nyugdíjamat. Az idei ősz óta is eladtam vagy öt mázsa körtét, korábban 4 mázsa őszibarackot, s itt a pincémben még legalább 2 mázsa gyönyörű alma várja a tavaszt. Ezeket akkor fogom értékesíteni. Még mielőtt valaki is irigyelné e gyümölcsbőségért Varga Istvánt, annak elárulom, mindez rendkívüli nagy szorgalmának és szaktudásának köszönhető. Például szinte valamennyi fáját maga oltotta be, mégpedig az adottságokat kedvelő, de ugyanakkor piacképes fajokkal, fajtákkal. Almafajtái — Gloster, Golden spur, Mut- su, Melrose — mind új és divatos, keresett fajták. A körték közül is az igényes, intenzív körülményeket kedvelő, ám szakértelmet, energiát igencsak követelő fajtákat telepítette, oltotta. Amelyejt tápanyagot, csapadékot egyaránt kívánnak! (Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes, Esperen ber- gamottja.) Varga István az elmúlt ősszel is két teherautó szerves trágyát vásárolt és részben már be is dolgozott a talajba. Most pedig, hogy kint jártunk a telkén, már a fáit metszette. — Sok a teendőm, amit tudok már most elvégzek januárban, hisz márciusban ki sem látszom a dologból — mondta. — Ezek szerint januárban nyugodtan metszhetünk? — Ha az időjárás engedi; semmi akadálya nincs. Ez annyit jelent, hogy enyhe, fagymentes napokon. MinA cinkék barátja: Nagy István már igen-igen fogytán van. Természetesen, vagy újra tőlük, vagy a piacról, de be fogom szerezni az utánpótlást. — Mit jelent Önnek a madáretetés? — Terhet, gondot semmiképp. Sokkal inkább örömet, sőt hasznot. Jó elnézni, ahogy 12—13 óra között percnyi' pontossággal megjelennek a kis kosztosok. S milyen udvariasak! Egyszerre csak egy cinke ugrik az etetőbe, a többi nyugodtan kint vár. Aki bent van, igyekszik, gyorsan felkapja a szemet, s repül ki, helyet adva a következőnek. A haszna pedig? Hogy nyáron is itt vannak, s akkor is jó az étvágyuk. S pusztítják ám a hernyókat, kártevőket! Nézze, én ezt a kertet a lemosó permetezés mellett maximum két permetezéssel megvédem. De például tavaly egyetlen egyszer sem permeteztem! Szóval, télen én segítek rajtuk, nyáron ők rajtam. Varga István: - Fagymentes napokon most januárban is metsz hetünk denekelőtt a ritkító metszést végezzük el, vagyis a sűrű- sítő elágazásokat, koronarészeket távolítsuk el. A ritkító metszéskor ügyeljünk, hogy ne a koronavázat adó vastag ágak kerüljenek levágásra, hanem a napfény behatolását gátló, a korona peremén elhelyezkedő, sű- rűsítő gallyrészek. Én a ritkítómetszéssel párhuzamosan végzem a termőrész ifjító metszését is. Egyébként gyümölcsfáim közül soknál intenzív koronaformát, egész pontosan sövényművelést alkalmazok. Mégpedig leginkább a Hungária sövényt, ami a házikertekben leginkább bevált. Ezzel a sövénynyel — főleg az almánál — egy 150—200 centi széles és 250—300 centi magas gyümölcsfái nevelhető. A hagyományos koronaformák kőiül én a kombinált koronát alkalmazom. Ez azt jelenti, hogy 2 ágcsoport felett a su- darat eltávolítóm. Ogy vélem, hogy az alacsony és közepes törzsű fáknak ez az egyik legmegfelelőbb koronaformája. Az oldalt irta: Hajdú Imre Fotók: Dobos Klára Hogyan tároljunk zöldséget?
