Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

1987. január 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ösztönösség helyett tudatos érdekegyeztetés Az Épílögépgyártó Vál­• lalat eladta veszprémi gyárát, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat pedig a 4-es (budafoki) házgyárát. Gyakori mostanában a nagy értékű közületi ingatlanok adásvétele. Nem is megy már eseményszámba, ha pél­dául csupán egy vállalati­szövetkezeti üdülő, munkás- szálló, vagy irodaház gazdái cserél. Vállalatok szétválnak és másokkal újból összeállnak. A Szécsényi Zár- és Lakat­gyár nem sokkal azután, hogy elvált az Elzetl-től, összeházasodott a BRG-vel, s januártól magnó-fejeket gyárt sorozatban. Az Egye­sült Izzóból kivált Gábor Áron Gépgyárat vonzó 'ön­tödei kapacitása miatt elő­zetesen már gyáregységévé fogadta a Rekard (a győ­ri Mezőgép) vállalati taná­csa. Időközben azonban ki­derült, hogy nem 60 millió, hanem 130 millió forint adósság vár rendezésre, ezért a testület „visszamond­ta a partit.” — „Ilyen ma­gas árat már nem fizethe­tünk, hiszen ezzel a szoká­sos évi 5—6 százalékos bér- fejlesztést. a már elért évi 75 ezer forintos bérszínvo­nalat veszélyeztetnénk” — nyilatkozták a dolgozók kép­viselői. Ilyen és hasonló hírek hallatán óhatatlanul felidé­ződnek a 60-as és 70-es évek átszervezési hullámai, kam­pányai. Akkor az összevo­násokat nem előzték meg ilyen konkrét gazdasági szá­mítások, körültekintő, rész­letekbe menő mérlegelések, érdekegyeztetések. A tulaj­donosi,, jogokat gyakorló mi­nisztérium, irányító hatóság központilag döntött — gaz­daságpolitikai elképzelések, elvi megfontolások alapján. Az 'érintett vállalat pedig tudomásul vette, hogy a ma­gasabb rendű népgazdasági érdek érvényesül, feltételez­ve a nagyobb üzemi mére­tek előnyét, fölényét. Érthető módon másként hatnak ezek a mostani sors­fordító elhatározások. Min­den egyes esetben a közvet­lenül érdekelt felek felelős mérlegelésével, érdekegyez­tetésével, automatikus dön­tések születnek. Lehetnek ezek a lépések is politikai­társadalmi jelentőségűek, gazdaságilag másként meg­alapozottak, mint a korábbi államigazgatási döntések. A vállalatok jól felfogott érde­keiket képviselve kénytele­nek előre felmérni a dön­tés minden következményét, a velejáró előnyöket és hát­rányokat, vállalva azok anya­gi konzekvenciáit. Egy-egy ilyen döntés az egész kol­lektíva sokéves szorgalmá­val, erőfeszítéseivel elért nyereséget emésztheti fel, il­letve jelentősen tovább gya­rapíthatja. Ilyen felelős módon, saját érdekei által vezérelve járt el a győri Rába vállalati ta­nácsa, amikor elhatározta a fővárosi Vörös Csillag .Gép­gyár hidegüzemének felszá­molását. A tevékenység ugyanis veszteségessé vált, mivel a kapacitások rosszul kihasználtak. A létszám ro­hamos lemorzsolódását a ki­ugróan magas, évi 95 ezer forint átlagbérrel sem sike­rült megállítani. Az intézke­dés 360 dolgozót érint. Hol helyezkedjenek el? Mehet­nének valamennyien Győr­be, az anyavállalathoz dol­gozni. Jelentkezett együttes átvételükre és foglalkoztatá­házasságok sukra a Ganz-MÁVAG. még­is valószínűleg a környék­beli kispesti üzemekben he­lyezkednek majd el — min­den bizonnyal kevesebb pénzért. A vállalatok érdekegyezte­tése egyértelmű és követ­kezetes, a társadalom javát szolgálja összevonás és szét­válás vagy egy üzem meg­szüntetése esetén. Az adok- kapok, az előnyök-hátrányok mérlegelése aktívummal, mérhető eredménnyel kell, hogy záruljon. A dolgozók és a vállalatok érdekegyez­tetése viszont sajátos mó­don valósul meg. A Vörös Csillag Gépgyár hidegüze­méből kilépők többsége pél­dául valószínűleg inkább ra­gaszkodik majd Kispesthez, egy közeli munkahelyhez, mint a kiugróan magas át­lagjövedelemhez. Az újra elhelyezkedésnél a dolgozók mérlegelik a kínált lehető­ségeket és a hozzájuk tarto­zó követelményeket. Nem utaznak (és költöznek) pél­dául Győrbe, bármennyire vonzóak is a feltételek. A főváros másik végébe naponta átjárni szintén idő- és áldozatigényes. Főleg ak­kor, amikor túlmunkával, vgm-ben többet lehet keres­ni a szomszédos gyárban. Előfordulhat, hogy egye­sek kevesebb pénzért is vállalják majd az új mun­kahelyet egyszerűen azért, mert kedvezőbbek a feltéte­lek, a szociális körülmények. A keresetcsökkenést például ellensúlyozza a kisebb fizi­kai megterhelés, vagy az ál­landó délelőttös műszak, esetleg az eleve lazább tel­jesítménykövetelmény. Nyilvánvalóan van a havi 6000 forintos (az országos át­lagnál mintegy 2000 forinttal magasabb) átlagbéres mun­kahelyeknek is reális alter­natívája! Erre utal az a kö­rülmény, hogy a Vöcsi hi­degüzemében évek óta több volt a ki-, mint a belépő, ami végül is a létszám el­apadásához, a részleg felszá­molásához vezetett. A pénz rendkívül döntő, ám a két­oldalú munkaadói-munka- vállalói szerződések serpe­nyőiben mégiscsak egy té­tel. A két serpenyő sok-sok tétele csak együtt mérlegel­hető. Megfigyelhető, hogy a változó súlyok ellenére a mérleg nyelve nem mutat nagy kilengést. Az egyensúly gyakran éppen a követelmé­nyek lazításával, a teljesít­mény visszatartásával áll helyre. Ez azonban már nem so­rolható értelmes, a közösség javát szolgáló érdekegyezte­tések körébe. Éppen a tuda­tos érdekérvényesítés hiá­nya miatt spontán korrek­ciós folyamattal van dol­gunk. A vállalat jól felfogott — közös — érdeke, hogy a teljesítményeket, a követel­ményeket a műszaki-társa­dalmi ésszerűség, a pszichi­kai-fizikai elviselhetőség ma­ximumára emeljék. A dolgo­zó érdeke viszont az, hogy találja meg anyagi számítá­sát. Érje meg jól dolgozni az előkészítésben, a rakodás­ban. a daruzásban, a szerve­zési, a műszaki hiányosságok korrigálásában kezdeménye­ző módon közreműködni. A háztáji gazdaságokhoz, a vgm-ekhez, némely szövetke­zethez hasonlóan. A romboló, leszerelő hatású teljesítmény­alku helyett építő-alkotó bér­alku szükséges. Az ilyen bér­alku a szocializmustól nem idegen, társadalmunk fontos alapelvének érvényesítése te­szi lehetővé. Nevezetesen azt, hogy mindenki képessé­ge szerint dolgozzon és mun­kája arányában részesedjen a megtermelt javakból. A hatékony és teljesítmény­központú ösztönzés csak ak­kor valósítható meg, ha a vállalatok ugyanolyan önálló­ságot élveznek a bérezésben, mint például a gyárak, üze­mek adásvételében, felszá­molásában. Megfelelő játék- szabályok, felelős vállalati magatartás esetén megőriz­hető, sőt javítható a vásárló­erő-árualap jelenlegi egyen­súlya is. A béremelés fede­zetéül szolgálhat a kapun belüli munkanélküliség fel­számolása, a fajlagos ányag- és energiaköltségek, más rá­fordítások csökkentése, a mi­nőség javítása és nem utol­sósorban a teljesítmények növelése. Az ösztönzés gyökeres meg­javításának tennivalói el nem odázhatóak. Intézkedést sürget, hogy gyakorlatilag minden ágazat és minden szakma anyagi-társadalmi státusa leértékelődésére pa­naszkodik. A vállalati taná­csok is többnyire azért for­dítanak megkülönböztetett fi­gyelmet a bérügyekre, a ha­táskörükbe tartozó igazgatói fizetésre, mert a szocialista nagyüzemek létérdeke a dol­gozók boldogulási, anyagi ér­vényesülési feltételeinek meg­teremtése a főmunkaidőben, az ambíciók, az alkotó ener­giák nem tolódhatnak át ki­zárólag a különjövedelmek szerzésére, a kisszervezetek­be, a perifériákra. Az ésszerű érdekegyeztetés demokratikus módszer, az érintett vállalati dolgozók többségének és a társadalom egészének egyértelműen ked­vez. A külön érdeket képvi­selő kisebbség viszont kény­telen eltűrni, hogy eladják, vagy felszámolják az üzemet, hogy szigorítják a teljesít­ménykövetelményeket. erő­teljesen differenciálják a munkajövedelmeket. Még ak­kor is. ha netán önhibáján kívül került hátrányos hely­zetbe. A külön érdek — gyakran rejtett érvényesülé­se, az indokolatlan anomá­liák. társadalmi feszültségek és gazdasági veszteségek for­rása, irányítási-szabályozási rendezetlenségre, szemlélet­beli torzulásra utal. Nem csupán a gazdasági ésszerűség, hanem a demok­ratizmus fejlesztése is meg­követeli, hogy a különböző csoportok, rétegek gyakran rejtett érdekei felszínre jöj­jenek. nyíltan megütközze­nek és összehangolásra ke­rüljenek. A népgazdaság terv­szerű irányítása, össztársa­dalmi érdek érvényesítése túlmutat a részérdekek ösz- szegezésén, befolyásolja, mó­dosítja a rétegek, a csopor­tok törekvéseit, perspektívát teremt, a hosszabb távú cé­lok szolgálatára ösztönöz. K. J. Külföldre is Durica — A tavalyinál 300 ton­nával több, összesen ezer tonna Durica márkanevű, kü­lönleges száraztésztát készí­tenek kemény, azaz durum- búzából. valamint különleges kukoricaőrleményből a Fejér Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Székes- fehérvári Tésztagyárában. A Durica tojás nélkül készül, tehát koleszterin- és állati fehérjementes. Gyártói húsz országban jelentették be sza­badalmi oltalomra. Az idén várhatóan a külföldi vásár­lók is megismerik, a minta­szállítmányokat már elküld­ték az érdeklődő nyugat-eu­rópai cégeknek. A termék előállításához szükséges kü­lönleges búzát a legjobb ke­ménygabona termő vidéke­ken termelteti meg a válla­lat, a speciális kukoricát pe­dig az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintéze­te termeszti. Borsodban sok a veszélyes üzem Balogh felv. Minden baleset WÉi Két év munkavédelmi tapasztalatai Minisztertanácsi döntés született 1984 júniusában a munkavédelem önálló szer­vezetté való átalakításáról és az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség feladatát is meghatározták. A főfelügye­lőség elsősorban a munka- védelem szabályainak kidol­gozásában, betartásában, te­hát a dolgozó ember védel­mében végez jelentős mun­kát, az alá tartozó szerve­zetek pedig a gyakorlati munka végzésében és a terü­leti ellenőrzésekben fejtenek ki hasznos tevékenységet. A Minisztertanács döntése után Borsodban is létrejött az OMF Megyei Munkavé­delmi Felügyelősége, amely­nek Perjést Zsolt lett a ve­zetője. A munkamegosztás rövidesen kialakult, meg­szervezték kapcsolataikat a társszervekkel. Borsodban köztudottan sok az elsősor­ban alapanyagokat gyártó, nehézipari, kohászati üzem. Ez olyan helyzetet teremt, ahol nagyobb a valószínűsé­ge a különféle üzemi bal? eseteknek. Az elmúlt két év munkája után szerzett ta­pasztalataik is ezt igazolják. — Az elmúlt időszakban, évente, a társszervek bevo­násával vagy önállóan, mint­egy kétezer ellenőrzést tar­tottak. Milyen tapasztalato­kat szereztek az ellenőrzé­sek során? — Az ellenőrzések célja, hogy a munkáltatókat figyel­meztessük a balesetek ve­szélyeire. A munkavédelem nemcsak pénzkérdés, hanem szorosan összefügg a munka- fegyelemmel és a technoló­giával is. Bármilyen, a szer­vezettségre irányuló ellenőr­zés óhatatlanul képet ad az üzemekben folyó tevékeny­ség minőségéről is. Ezért minden ellenőrzésnél elju­tunk a szervezettség és a munkafegyelem kérdéséig. A munkavégzés szempont­jából igen fontos a berende­zések biztonsága. Egy gép két okból lehet balesetveszé­lyes. Az egyik: hogy hasz­nálat közben elromlottak a biztonsági berendezései, a másik ok pedig az, hogy a gép mór eredetileg sem volt biztonságos. De szólni kell az emberi tényezőkről is. Ar­ról, hogy az emberek meny­nyire tartják be, vagy nem tartják be a technológiai fe­gyelmet, érvényre jutnak-e az utasításokban leírt nor­mák, illetve használják-e a védőeszközöket, vagy mun­kára alkalmas állapotban vannak-e? — Az ellenőrzések alapján a két év alatt igen sok in­formációhoz jutottak. Milyen kép alakult ki Borsodról, jobb-e itt, vagy rosszabb-e a helyzet, mint az ország más területein? — Az ezer dolgozóra ve­tített balesetek számát te­kintve, hazai összehasonlí­tásban a megye a középme­zőnyben van. de a nagyobb baleseti veszély felé tolódik el. Ez az összehasonlítás ter­mészetesen így torz, és csak úgy állja meg a helyét, ha az ágazatokat hasonlítjuk össze az ország más terüle­tén levő hasonló jellegű üzemekkel. Ennek alapján ki­derül, hogy a kohászatban és a vegyiparban is nagy­jából egyforma, az ottaniak­hoz hasonló a kép. Ez érvé­nyes a mezőgazdaságra is. De hangsúlyozom, ezt a ké­pet a műszaki színvonal és a munkakultúra igen jelen­tősen befolyásolja. A tapasz­talatok igen sokfélék. A be­épített új technika színvona­la általában jó. Komplett lé­tesítmények létrehozása ese­tén nincs is gond. De ha gé­penként, technológiai egy­ségenként vásárolva állítják össze a rendszert, akkor igen gyakran „megfeledkez­nek” a biztonsági igényekről. Növekszik — sajnos — a nullára írt berendezések ará­nya is. Iparáganként más­más az arány, de a helyzet mindenütt a romlás irányá­ba tart. Ez felértékeli a kar­bantartási munkát. A men­talitásról szólva nem egy íz­ben úgy tapasztaltuk, hogy szűklátókörűség miatt maga a dolgozó sem igényli a biz­tonságosabb munkakörülmé­nyeket. Pedig az előírások őértük vannak. Néha zakla­tásnak, akadékoskodásnak veszik a számonkérést. Ter­mészetesen van előrelépés is, és ez megnyilvánul abban, hogy 1984-hez viszonyítva, körülbelül 3,5—3,8 százalék­kal kevesebb esetben kellett ittasság miatt intézkedni. Sajnos, nem egy munkahe­lyen elnézőek az ilyesféle esetekkel szemben, pedig ez nem ritkán veszélyes hely­zeteket teremthet. Eredményt értünk el a munkavédelmi oktatások terén, és a doku­mentálás terén is. Tehát a nagyobb ismeretanyag alap­ján várható, hogy bekövet­kezik majd „a minőségi vál­tozás”, a javulás is. Szám­szerűleg úgy tűnik, máris van valami előrelépés. Az 1984—85. évhez viszonyítva, 1986-ban 7—8 százalékkal kevesebb üzemi baleset tör­tént, mint a korábbi időszak­ban. A halálos és súlyos balesetek aránya is alatta van a korábbinak. Ha elgon­doljuk, hogy minden szám mögött egy emberélet, egy családnak a bánata van. ak­kor a legapróbb javulásnak is. örülnünk kell. A jövőről szólva a további számottevő javulás a gazdasági lehető­ségeken is múlik. Több vál­lalat, így a BÉM, a Decem­ber 4. Drótművek és -a Le­nin Kohászati Művek is a VII. ötéves terv időszakában beruházásokkal csökkenti majd a por, a levegőbe ke­rülő ólomgőzök, a munkahe­lyi szennyezettség és a hő­ártalom nagyságát. Egyes te­rületeken a számítások sze­rint 10—15 százalékos javu­lás is elérhető. Az is fontos, hogyan tudnak az üzemek előrelépni a szervezettség, a technológia és a munkafe­gyelem terén. Mi elsősorban a szervezettség és a munka- fegyelem javulását várjuk. Bár azt is hozzá kell tenni, Borsodban a várható mun­kaerő-átcsoportosítások mi­att a jövőben nem lesz túl kedvező a helyzet az ilyes­féle változásokra. Ennek el­lenére, közös erőfeszítéssel, a szemlélet egyidejű változta­tásával lehetővé válik majd, hogy valamennyi termelő­munkát végző helyen javul­jon a munkavégzés bizton­sága. Hajdú Gábor Infrafénykép - mezőgazdászoknak Kifizetődő az infraérzé- kenységű filmek használata a mezőgazdasági nagyüze­mekben ; a repülőgépekről ké­szített felvételek ugyanis le­hetővé teszik a növényvé­delmi és műtrágyázási költ­ségek csökkentését, a ter­méskiesések mérséklését. Az elmúlt évben több mint húsz mezőgazdasági nagyüzemben éltek a lehetőséggel: légi fel­vételeket használtak az ag- ronómusok. A tapasztalatok szerint a repülőtér 25 kilométeres kör­zetében 10 százalék körüli növényi fertőzésnél abban az esetben gazdaságos a mód­szer, ha legalább 10 hektá­ros területet fényképeznek le. A repülőtértől számított nagyobb távolságban csök­ken a módszer gazdaságossá­ga, ilyen esetben csakis ak­kor ajánlják a légifotót, ha erőteljesebb a fertőzés, illet­ve legkevesebb 160—200 hek­tárt kell felderíteni. Mivel a nagyüzemek egy-egy alka­lommal több száz hektárt el­lenőriznek, az esetek többsé­gében meghozza a várt ered­ményt az infrafényképezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom