Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. január 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 „Nehéz és felelősségteljes feladat” Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túlságosan elhúzódik a Minisztertanács ülése — természetesen érdeklődünk (újságíró-betegség — szenzációt sejtünk), a kormányszóvivői tájékoztató szervezői széttárják karjukat... — aztán némi késéssel (ez ideig mindig másodpercnyi pontossággal érkezett) Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, államtitkár, a Magyar Népköztársaság kormányának szóvivője a hazánk címerével díszített faemel-- vényre lép. — Szép jó napot kívánok! A kormány mai ülésén .. . (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pedig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek. a tévé világosítói forrósággal árasztják el a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből válaszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha élő lexikonként mindenre készületlenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendezgetem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dolgozószobájában pályájáról,- munkájáról, magánéletéről beszélgetünk: megkísérlem felvázolni, ki is az az ember, aki országnyi nyilvánosság előtt válaszol a közvéleményt legjobban érintő kérdésekre. * Bányász Rezső dolgozó- szobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyosóján a Dunára nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott. — A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájékoztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen eseiben kapok? — Természetesen nem kívánom elolvasni a rólam szóló portrét. — De hiszen különösen az új sajtótörvény megjelenése óta a leg jelentéktelenebb információt is ellenőrizni szeretnék az informátorok megjelenés előtt. Nagyon sokan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán... — Ennek megváltoztatása sokunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményem a magyar újságírókról. Külpolitikai és belpolitikai újságírókról egyaránt. Persze vannak, akik a pólya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban felelősségteljes munkát végez, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresszív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi újságírókkal összehasonlítva is akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is állják a versenyt. Munkám során sok külföldi újságíróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig használt munkája közben ... Persze vannak kiemelkedő tudású, nagy tekintélyt élvező ' újságírók ..., mint idehaza is. — Hagyományainknak köszönhető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és irodalom egy tőről falcad, az igényességre, a stílusra természetesen ez meghatározó. — A kormányszóvivői tájékoztató is a magyar újságírásról kialakult jó véleménynek köszönhető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. pártkongresszus tájékoztatáspolitikával kapcsolatos határozataiból ered. A politikai vezetés, a kormány igénye.... * .— A kormányszóvivő személyisége meghatározó jelentőségű. Milyen felkészültséget követel ez a munka? — Szombathelyen születtem 1931-ben. Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás utón az ifjúsági mozgalom természetes volt számomra, bár a premontrei rend gimnáziumába jártam... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmányát során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornokaként dolgozott, természetesen a gimnáziumi tanulmányai mellett, 1951-ben kezdte jogi tanulmányait. .. — A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társammal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk dolgozni. Rövidesen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem tovább. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor, Harmath Endre, hogy csak néhány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincán vezető újságíróként, vezetőként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze feleségemmel. Akkoriban a szerelmek nem az égben, hanem a pártiskolákon köttettek. Feleségem újságíró, az Ez a Divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a MALÉV bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogászként... Mindketten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához”. Bányász Rezső az ellenforradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. („Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a kül- ügyben dolgozni”), aztán a Külügyminisztérium sajtófőosztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén sajtóattasé. — Jól megtanultam svédül, a történelemtudományok kandidátusi címét is svéd témából szereztem: nevezetesen a svéd szakmunkások és munkaadók 1936- os Munka—béke szerződésének elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mértékadó ez a szerződés. — Nem könnyű az újságíró, diplomata, történész, író életútját követni... (írói munkásságáról még nem esett szó; 1980-ban Kissinger és Brzezinsky, 1982-ben Truman árnyéka, 1984-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) — 1972-től a New York-i magyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője voltam, aztán négy évig London következett, majd Belgrád, aztán megbíztak a londoni magyar nagykövetség vezetésével. örültem, hogy erre az időre esett az első angol miniszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősség- teljes feladat is a hazát képviselni ... Bizonyára nagyon nehéz is, talán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a Parlamentet... (- i -) Spártai jellemű magyar menekült — ezzel a címmel tisztelte meg a Vasárnapi Újság 1868. november 22-i száma Újházy Lászlót, az egykori pataki diákot, aki akkor már közel két évtizede az emigránsok keserű kenyerén élt az Amerikai Egyesült Államokban. Hírneve — mely 1848—49-ben még fényesen ragyogott — ekkorára bizony már i megfakult, a kiutat alig-reménnyel kereső ország népe tudatából az idő homokja las- san-lassan kipergette emlékét. Nyilván ezt érezhette az említett cikk szerzője is, no meg azt, hogy kora méltatlanul hálátlan jeles fiához, mert mintegy pótolandó, a következőket vetette papírra: „ ... korát s kora viszonyait sokban megelőzte, puritán jellemtisztasággal s fáradhatatlan tevékenységgel apostolkodott a haza anyagi és szellemi érdekeinek emelésén, a feudalizmus kiirtásán, a szabadság meghonosításán s rendíthetetlen következetességgel vitte keresztül s óvta meg elveit minden körülmények közt. Ily férfiak mindig tiszteletreméltóak, s nekik, ha olykor tévedtek is, ha a jelen nem, a jövő mindig igazságot szolgáltat.” Tulajdonképpen ki is volt Újházy László? Mai irodalmi barangolásunk e jeles férfiú életét, munkásságát kutatja. Újházy László Sáros vármegyében, Bu- damér községben, 1793-ban Újházy Sámuel és Radvánszky Polixéna gyermekeként látta meg a napvilágot. Alsóbb iskoláit a szülőhelyéhez közeli Eperjesen végezte, majd bölcseletet Debrecenben, jogtudományt, törvénytant pedig Sárospatakon tanult. Iskoláit befejezvén megnősült. Felesége nem volt más, mint a szepességi Szathmárv Danát egyetlen leánya, a Madagaszkáron királlyá lett Benyovszky Móric unokája. Üjhiázy nejével Sáros megyébe költözött, hol mind a gazdaságban, mind a politikában aktívan tevékenykedett. Mindenben a gyökeres reform embere volt. Például ő volt az első, aki birtokain megvalósította a tagosítást, emelve ezzel mintegy 25 százalékkal a birtok értékét. A tagosítást nála okszerű váltógazdálkodás is követte. „ ... a mesgyéket eleven sövényekkel, az osztályokat (dűlőket) gyümölcsfákkal ültette be még a 40-es években, juhai, szarvasmarhái kitűntek, kezei alatt mindinkább nemes- bültek ...” Amennyire eredményesen gazdálkodott, annyira sok kudarc érte a politikában. Mint a szabadelvek előharcosát 1837-ben — Lo- vassy László ügyében mondott beszédéért — felségárulási perbe fogták. A vád alól csak 1840-ben — nádori közbenjárásra — mentetett fel. Ám ez csak a kezdet volt. 1848-ban a magyar minisztérium által megyéje főispánjának . nevezték ki. Egy olyan megyében lett főispán, hol a konzervatívok voltak többségben. Ök bátorították a szabadságharc kitörésekor az osztrák Schlick tábornokot is, aki 1848 decemberében betört a megyébe, s Újházy birtokait feldúlatta, termését elkobozhatta. Családja, felesége és két fia alig tudtak elmenekülni. Ez alatt Újházy az országgyűlésben ténykedett (az ő indítványára módosították a főrendi ház nevét felsőházra), szabadcsapatot toborzott, melynek élén részt vett Görgey téli hadjáratában. Később kormány- biztosként működött Rozsnyón, majd Komáromban. Utóbbi helyen a kapitulációt (jobb pontjait Újházy eszközölte ki) a kormány nevében ő maga írta alá. A szabadságharc bukása után feleségével és két fiával (Farkas és Tivadar honvédszázadosok) „elment jobb vagy legalább szabadabb hazát keresni a távol északamerikai államokban’'’. Iowa államban, Chicagótól nem messze telepedtek le, hol New Buda (Üj-Buda) néven alapítottak egy magyar telepet. Felesége 1851. október 6-án elhunyt. Halála súlyos csapás, amit nehezen tudott kiheverni. Nem is maradtak sokáig New Budában, hanem útra kelve „a Mississippi végtelen rónáin, s őserdőin ezer veszély közt áthatolva, 700 mérföldnyi távolban Texas állam St. Antonio városa mellett ütötte fel tanyáját”. Az új telepét Sírmezőnek nevezte el, s gazdálkodásba fogott. Rendkívül érdekesek és tanulságosak az ottani viszonyokat, s életmódjukat megörökítő jegyzetei. Jellemző életmódjára, hogy bár azon a vidéken minden nehezebb munkát rabszolgákkal végeztettek, ő „inkább mintsem embert vásároljon, önmaga fáradozott naponként 6—8—10 órát kapával, fejszével stb. a kerti, s mezei munkák körül...” Amikor kitört az amerikai polgárháború, Űjházynak délről menekülnie kellett. Washingtonban keresett menedéket, hol Lincoln elnök felajánlotta neki az anconai konzulságot. Ezt a tisztet 1861—64 között látta el Újházy. Ekkor, miután az olasz— osztrák háború befejeződvén, látta, hogy Magyarország felszabadítására ígért lépések nem történtek meg, s családjáról is alig kapott tudósítást Észak-Amerika déli partjának elzáratása miatt, lemondott hivataláról és visszatért Sírmezőre. Onnan még egyszer hallatta szavát. Az 1867. május 16- án kelt nyílt levelében keményen, tiltakozott a Deák Ferenc által megkötött kiegyezés ellen. Aztán már, csak csendben élt, mígnem 1870. március 7-én Sírmezőn golyó dör- rent. Újházy László távol hazájától — hová visszatérő utat nem talált — önkezűleg vetett véget életének. Tetemét és neje hamvait fiuk, Farkas 1879-ben hazahozatta magyar földbe. Azóta a budaméri családi sírboltban alussza örök álmát a volt pataki diák, Lincoln konzulja, a spártai jellemű magyar emigráns; kinek emlékiratai, útirajzai, levelei, melyek részben hazai folyóiratokban láttak napvilágot, tudomásom szerint a mai napig várják a feldolgozást. „Midőn az utas Kassáról Eperjesre megy s megáll ama híres meredék felett, melyről 3—4 csavarodással vezet le az országút. .. megáll — szétnéz s egy festenivaló tájképet lát maga előtt — ha ennek legszebb részét, az élőösvénnyel s óriási jegenyékkel beültetett nagy birtoktagokat, országutat, kastélyt stb. megvizsgálja, mindig reá fog emlékezni.” Hajdú Imre Repro: Fojtán László ' ' v"v\ X N \ ..SS Legfőbb érték az egészség Röviden a magas vérnyomásról A magas vérnyomás (hipertónia) korunk egyik legelterjedtebb szívérrendszeri betegsége. Előfordulása a hazai lakosságban 10—15 százalékra tehető. Borsod megyében közel 90 ezer hipertóniás beteggel számolunk. Magas vérnyomás betegségről akkor beszélünk, ha három különböző alkalommal ismételt vérnyomásméréskor 160 Hgmm felső (sziszttílés) és vagy 95 Hgmm alsó (diasz- tolés) nyomást vagy ennél magasabb értéket találunk. A hipertóniás betegek döntő többségénél, 95 százaléknál a magas vérnyomás közvetlen okát kimutatni nem tudjuk, ezekben az esetekben beszélünk úgynevezett essszencionális hipertóniáról. A további 5 százalékban az úgynevezett másodlagos hipertóniáknál pontosan és egyértelműen meghatározható a kiváltó betegség (vese, érrendszer, hormonális, id.egrendszeri, terhesség, gyógyszerek stb.). Ezekben az esetekben a diagnózis mindig meghatározza a speciális, oki kezelést is. (Például veseérszűkület, esetleg endokrin tumor okozta hipertóniák műtéttel gyógyíthatók). A hipertóniás beteget a vérnyomásérték, valamint a szívérrendszeri ' szövődmények alapján különböző kategóriákba (határérték, enyhe, mérsékelt, súlyos, malignus), valamint I—III. stádiumba soroljuk. Mindezekből következik, hogy a hipertóniás beteget rendszeresen ellenőrizni, részletesen kivizsgálni, folyamatosan kezelni, gondozni kell. Előrelépés ezen a területen a lakossági szintű hipertónia gondozási programtól várható, mely magába foglalja az aktív felkutatást, a betegek szűrését is. Jelenleg megyénkben a tüdőgondozói hálózatban történik ez irányú szűrés. A közeljövőben WHO-tanul- múny keretében reprezenta- tíve megyénk is részt vesz a hipertónia szűrési-gondozási programban. Alapelvként kell leszögezni, hogy a hipertóniás beteg kezelését, kivizsgálását már az alapellátásban (körzet) meg kell kezdeni (labor, röntgen, EKG, szemészet) és a szakmai szempontok alapján — ha ez szükséges — kórházban folytatni. Az esszenciális hipertóniában szenvedő beteg folyamatos kezelést, gondozást igényel. A vérnyomás normalizálásával, stabilizálásával a szövődmények (agyi keringési zavarok, veseelégtelenség, egyéb szívérrendszeri megbetegedések, szemfenéki elváltozások stb.) megelőzhetők, előfordulási arányuk jelentősen csökkenthető. Sajnos nálunk annak ellenére, hogy a hipertónia kivizsgálási skálája jelentősen bővült, a kezelés korszerűsödött, nőtt a gyógyszert szedők száma, mégsem csökkent döntően, — irodalmi adatokkal összehasonlítva — a szövődmények gyakorisága. Ez elsősorban az agyi-érrendszeri következményekre vonatkozik. Hazánkban, de területünkön is döntő szemléleti változásra van szükség ahhoz, hogy javulás következzen be. Felmérések szerint a hipertóniások mindössze 15— 20 százaléka szedi rendszeresen a gyógyszert, tartja be az életmódi, étrendi utasításokat. Annak ellenére, hogy ma Magyarországon a magas vérnyomás kezelésére rendelkezésre állnak a korszerű készítmények, mégis gyakran találkozunk sematizmussal, elégtelen gyógyszeres beállítással. A kezelésben a cél a vérnyomás fokozatos csökkentése, 140/ 90 Hgmm-re, illetve ez alatti értékre. Ezen túlmenően szempont az esetleges gyógyszermellékhatások számának csökkentése is. A hipertónia kezelésében az úgynevezett lépcsőterápiát alkalmazzuk. Az egyes gyógyszerek adagjait fokozatosan emeljük és a különböző támadáspontú szereket egymás után vezetjük be, kombináljuk. A bázisgyógyszerek a vízhajtók (Hypothiazid, Higroton, Brinaldix stb.), a béta-receptor- blokkolók (Trasicor, Visken, Betaloc stb.), a vazodilatá- torok (Depressen, Minipress stb.), valamint a központi idegrendszerre hatók (Dopegyt, Estulic stb.). Újabban bővült a skála a kalcium- antagonistákkal (Corinfar) és a speciális enzimgátlókkal (Tensiomin). Kitűnő kombináció a Viskaldix (di- uretikum + Visken). Ma a hipertónia korszerű kezeléséből a Rausedyl és származékai mellékhatásaik miatt kiszorultak. Ennek ellenére a gyógyszerfelhasználás 1982. évi felmérése szerint megyénkben még mindig magas e készítményeket fogyasztók száma. Szigorúan alá kell húzni, hogy a fent említett gyógyszereket csak orvosi javaslatra és ellenőrzés mellett szabad szedni. Jelentősen javult a krízishelyzetek első ellátásának lehetősége is. összegezve elmondhatjuk, hogy a hipertónia magas előfordulási aránya, a szövődmények még mindig nagy száma, gyakran a kezelés elégtelensége, szemléleti hiányosságok, kooperációs problémák miatt ezzel a kérdéssel a jövőben kiemelten, lakossági szintű hipertóniagondozási program keretében kell foglalkoznunk. Dr. Zeltner György osztályvezető főorvos Lincoln konzulja Ä I ' " ' I Iis fcsfcl v-\ ^' Ä V^s^S
