Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. január 28., szerda Ülésezik az SZKP Központi Bizottságának plénuma (Folytatás az 1. oldalról) A szocializmusra vonatkozó lenini megállapításokat leegyszerűsített módon magyarázták, gyakran megfosztva azokat elméleti mélységüktől. Ez vonatkozik olyan kulcsfontosságú problémákra, mint a társadalmi tulajdon, az osztályok és a nemzetiségek közötti viszonyok, a munka és a fogyasztás mérése, a szövetkezet kérdése, a gazdálkodási módszerek, a néphatalom és az önigazgatás, stb. Az elméleti fronton kialakult helyzet kedvezőtlen hatással volt a gyakorlati kérNem volt megfelelő a szövetkezeti tulajdon kezelése. Ennek súlyos következményei lettek az agrár- és szociálpolitikában. Az áru- és pénzviszonyok szerepével, az értéktörvény működésével kapcsolatos előítéletek, sőt ezek gyakori szembeállítása a szocializmussal — voluntarista módszereket szültek, a gazdasági elszámolás jelentőségének lebecsüléséhez, „egyenlősdi- hez” vezettek a munkabérek kialakításában, szubjektív elemeket vittek be az árképzésbe, megsértették a pénz- forgalom törvényeit és így figyelmen kívül maradtak a kereslet és kínálat szabályozásának kérdései. Súlyos következményekkel járt az, hogy csökkentették a vállalatok és egyesülések gazdasági elszámolási jogait. Ez aláásta az anyagi ösztönzés alapjait, a munkában és a társadalmi életben tanúsított emberi aktivitás csökkentéséhez vezetett. Lényegében kialakult a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás meggyengülésének egész rendszere, létrejött a társadalmi és gazdasági fejlesztés fékezésének, a haladó tartalmú átalakítások visszafogásának egyfajta mechanizmusa. E fékezés okai a szocialista demokrácia intézményeinek működésében mutatkozó súlyos hiányosságokban, az elavult és a realitásoknak néha nem megfelelő politikai és elméleti megállapításokban, az irányítás konzervatív mechanizmusában gyökereznek. Mindez kedvezőtlenül hatott a társadalmi élet sok területének fejlődésére. Az anyagi termelésben az utóbbi három ötéves tervidőszakban a hetvenes évek eleje óta a legtöbb mutatót tekintve nem teljesítették a terveket. A gazdaság egészében véve kevéssé mutatkozott késznek az újítások befogadására, a termelésben kiéleződtek az aránytalanságok. Miközben sikeresen megoldottuk a lakosság foglalkoztatottságával kapcsolatos kérdéseket, garantáltuk a szociális biztonságot, nem tudtuk kihasználni a szocializmus lehetőségeit a lakás- körülmények javításában, az élelmezésben, a közlekedés megszervezésében, az egészségügyi ellátásban, az oktatás színvonalának emelésében. Megsértették a szocializmus legfontosabb elvét, az elvégzett munka alapján történő elosztás elvét. Az emberek tudatában egyre inkább meggyökeresedett az „egyenlősdi” pszichológiája. A társadalmi korrózió elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei meggyőződés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság. Ennek következménye volt az, hogy csökkent a társadalom ügyei iránti érdeklődés, tapasztalható volt a lélektelenség és a szkepticizmus. A társadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve végzetes következményekkel dések megoldására. A gazdálkodás és az irányítás gyakorlatában konzerválódtak az elavult módszerek. A termelés és a munka ösztönzése lényegében a meny- nyiségi, az extenzív fejlesztés követelményeinek felelt meg. Külön kell szólni a szocialista tulajdonról. Csökkent ugyanis annak ellenőrzése, hogy ki és hogyan rendelkezik vele. A szocialista tulajdont gyakran szétforgácsolta az ágazati és helyi szemlélet, sok esetben munka nélkül szerzett jövedelmek forrásaként használták fel. járlak a törvények figyelmen kívül hagyásának tényei, az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meghunyászkodás, a „no szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet. A megtorpanás ideológiája és pszichológiája megmutatkozott a kultúrában, az irodalomban, a művészetben. A művészi alkotó tevékenység értékelésének kritériumai csökkentek. Emiatt az életet a maga valóságában bemutató, súlyos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető alkotások mellett sok közepes színvonalú alkotás is született. A párt által végzett hatalmas munka ellenére a párt vezető szervei képtelenek voltak idejében és kritikusan értékelni a társadalomban, a kommunisták egy részének viselkedésében mutatkozó negatív tendenciák fölerősödését. Sok pártalap- szervezet nem tudott kitartani az elvszerű álláspont mellett, nem folytatott határozott harcot a kedvezőtlen jelenségekkel, „a nekem mindent szabad” elvével, a klikkszellemmel, a fegyelmezetlenséggel, az iszákosság terjedésével szemben. Nem mindig utasították vissza eléggé az ágazati és helyi szemléletet, a nacionalista megnyilvánulásokat. A párton belüli helyzetre az is hatást gyakorolt, hogy a pártszervek sok esetben nem fordítottak kellő figyelmet a pártélet lenini elveinek és normáinak szigorú tiszteletben tartására. Ez talán leginkább a munka kollegialitásának megsértéseiben nyilvánult meg. Itt a párttaggyűlések és a választott szervek szerepének meggyengülésére gondolok — mondotta. — Nem ritkán megsértették a kommunisták egyenjogúságának az elvét is. Sok, vezető posztot betöltő párttag kívül esett az ellenőrzésen, és a bírálaton, s ez a pártetika súlyos megsértéseihez vezetett. Mihail Gorbacsov a továbbiakban rámutatott: Ebben a helyzetben vetődött fel az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának, az átalakításnak a kérdése. Lényegét tekintve forradalmi jelentőségű fordulatról és intézkedésekről van szó. Ez a gyökeres fordulat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Következetesen és hajthatatla- nul meg kell valósítanunk az SZKP KB áprilisi plénumának és a párt XXVII. kongresszusának irányvonalát, előre kell haladnunk és társadalmunkat a fejlődés minőségileg új szintjére kell juttatnunk. A Politikai Bizottság véleménye szerint az átalakítás a megrekedt folyamatok leküzdése, a fékező mechanizmus szétzúzása, a szovjet társadalom társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsításához szükséges hatékony mechanizmus megteremtése. Stratégiánk legfontosabb elgondolása, hogy a tudományos-műszaki forradalom eredményeit össze kell kapcsolni a tervgazdálkodással és működésbe kell hozni a szocializmus teljes potenciálját. Az átalakítás végső célja — az ország életének mélyreható megújítása, a társadalmi szervezettség legmodernebb formáinak alkalmazása a szocializmusban, társadalmi rendünk humanista jellegének lehető legteljesebb feltárása valamennyi meghatározó vonatkozásban — gazdasági, társadalmi-politikai és erkölcsi téren egyaránt. E folyamat új minőségbe csap át. Az országban újfajta erkölcsi légkör van kialakulóban, folyik az értékrend alkotó átgondolása, átértékelése. Mindinkább aktívan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésében megnyilvánuló igazságosság, a hibák iránti kérlelhetetlen - ség. Hozzákezdtünk anyagiműszaki bázisunk gyökeres átalakításához, a népgazdaságnak a tudományos-műszaki haladáson alapuló rekonstrukciójához, strukturális és beruházási politikánk megváltoztatásához. Jelentős intézkedéseket teszünk az irányítás tökéletesítésére. Kidolgoztuk és most ültetjük át a gyakorlatba az új bérezési elveket, megszüntettük a magánmunkavégzés indokolatlan korlátozásait, ösztönözzük szövetkezetek szervezését termelői és szolgáltatói szférákban. Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fejlődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az átalakítás kezdeti szakaszában nagyon fontos a realizmus, az, hogy az elvégzett munka objektív értékelésének talaján álljunk. Ez az egyedüli helyes pártszerű megközelítés. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az átalakításra irányuló vonalát, ugyanakkor nyugtalanságuknak adnak hangot gyakorlati megvalósításának menete miatt. Arra szólítják fel a pártot, hogy töretlenül ültesse át az életbe a kijelölt irányvonalat. Ebből, elvtársak, le kell vonnunk a politikai következtetéseket. A helyzet elemzése, az átalakítás tapasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kérdést. Megvan-e a biztosíték arra, hogy sikerül végigvinnünk az átalakítás megkezdett folyamatát, megvan-e a biztosíték arra, hogy a korábbi hibák nem ismétlődnek meg, s hogy sikerül garantálnunk társadalmunk nagyszabású fejlődését? Igen, megvannak a biztosítékok! Ez — az egységes akarat, a történelem során egybeforrott párt és nép közös cselekvése, az, hogy együttes felelősséggel viseltetnek a szociallislta haza jelene és jövője iránt. Ez — a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése, a nép tényleges részvétele az ország életét érin'tő összes Külön kell szólni a vállalatok, a termelőüzemek, az üzemegységek, az osztályok, a részlegek, a mezőgazdasági részegységek, a munkacsoportok vezetőinek, a brigád- vezetőknek és a művezetőknek a választhatóságáról. Az átalakítás jelenlegi szakasza gyakorlati síkra viszi át ezeket a feladatokat. Itt az idő változtatásokra. A választási elv általános alkalmazásának alapján demokratizálni kell a vállalati vezető réteg kialakításának folyamatát. Ez minőségileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva szerepe, saját tevékenységéért viselt felelőssége. A vezető posztok választás útján történő betöltése nemcsak hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Üj megközelítésben kell vizsgálni a párt- és társadalmi szervezetek, a gazdaságirányítási szervek szerepét. A munkahelyi demokrácia kikérdés eldöntésében, a nyíltság, a társadalmi ellenőrzés, a kritika és az. önkritika lenini elveinek teljes helyre- állítása, a politikában tanúsított őszinteség: a szavak és a tettek egysége. S végül, biztosíték magának a pártnak az egészséges fejlődése, az a képessége, hogy kritikusan tudja elemezni saját tevékenységét, képes megújítani munkájának formáit és módszereit, az, hogy a forradalmi elmélet alapján meg tudja határozni a társadalom fejlődésének perspektíváit, és harcolni tud az új feladatok megoldásáért. Ugyanakkor az átalakítás körülményei között, amikor ilyen élesen vetődik fel az emberi tényező kérdése, új- rá vissza kell térnünk a lenini kérdésfelvetéshez. A lenini kérdésfelvetés a szocialista rendszer demokratiz- musán'ák maximumával foglalkozik, amikor az ember gazdának és .alkotónak érzi magát. Csak a szocializmus sajátjaként jelentkező demokratikus formák fejlesztésével, az önigazgatás bővítésével léphetünk előre a termelésben, a tudományos és a műszaki haladás terén, az irodalomban, a kultúrában, a művészetben. Csak a demokrácia útján és a demokráciának köszönhetően lehetséges maga az átalakítás. Csak így lehet teret nyitni a szocializmus leghatalmasabb teremtő erejének — a szabad országban folyó szabad munkának és szabad gondolkodásnak. Ez a folyamat már megkezdődött az országban. Egyre élettelibb a pártszervezetek tevékenysége. Szélesedik a bírálat és az önbírálat. Tevékenyebbek a tömegtájékoztatási eszközök. Fokozódik a dolgozók részvétele a társadalmi ügyekben, az ország irányításában. Elsőrendűen fontos a demokrácia fejlesztése a termelésben, a valóban önigazgató kezdeményezések következetes bevezetése a dolgozó kollektívákban. Maga az élet tűzte napirendre egy olyan alapvető jogi dokumentum kidolgozásának szükségességét, mint az állami vállalatokról (termelési egyesülésekről) szóló törvény, amelynek tervezetét össznépi vitára kívánjuk bocsátani. A törvénytervezet a dolgozó kollektívák teljes gyűléseinek és tanácsainak felhatalmazást szándékozik adni a termeléssel, a szociális szférával és a káder- ügyekkel összefüggő kérdések eldöntésére. A Politikai Bizottság tevékenyen támogatja a különböző köztársaságokban, határterületeken és területeken már megtett lépéseket a gazdálkodás más, perspektivikus szövetkezeti formáinak kibővítésére. szélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegialitás szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését, az önirányítás fejlesztését. A Politikai Bizottság életünk demokratizálása elvi jelentőségű irányának tekinti a szovjet választási rendszer tökéletesítését. Konkrétan a javaslatok többsége úgy foglalható ösz- sze, hogy a munkahelyi és lakóhelyi választási gyűléseken, valamint a választások előtti tanácskozásokon vitassák meg néhány személy jelölését, a választások pedig nagyobb választókörzetek szerint történjenek, amelyeknek mindegyikében több küldöttet válasszanak meg. Ily módon minden állampolgár több jelöltről nyilváníthatna véleményt, a párt- és tanácsi szervek pedig jobban megismernék a lakosság hangulatát és kívánalmait. A szovjet társadalom további demokratizálásának keretein belül meg kell vizsgálni a párton belüli demokrácia szélesítésének kérdéseit is. Mihail Gorbacsov több konkrét javaslatot tett, és utalt arra, hogy a demokratizálásnak érintenie kell a párt központi vezető szerveinek kialakítását is. A társadalom demokratizálása új módon veti fel az ellenőrzés kérdéseit is. Ami a „fentről” történő ellenőrzést illeti, az utóbbi időben lényeges változások történtek. Eltűnőben vannak a bírálat és az ellenőrzés előtt álló sajátos „tiltott zónák”. Ugyanakkor e teIgazi demokrácia nem létezhet a törvényen kívül és a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa meghatározta, mely irányokban kell fejlesztenünk jogrendszerünket, erősítenünk a törvényességet. Az igazi demokrácia hatékonysága attól függ, menynyire fejezi ki a széles tömegek érdekeit. Ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsov megállapította azt is: a közélet demokratizálásának fontos területe az, hogy pár- tonkívüliek is kerüljenek vezető beosztásokba, valamint szélesebb körben kell nőket is jelölni vezető posztokra. Az előadó ezután a nemzetiségi viszonyok fejlődésével foglalkozott. Rámutatott: ma különös jelentőséget kap az, hogy a felmerülő kérdéseket idejében és igazságosan oldjuk meg. Ügy, hogy ez a megoldás minden nemzet és nemzetiség felvirágzását, az egész társadalom érdekeit szolgálja. Ezután Mihail Gorbacsov a káderpolitika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatainak. A szocialista építés éveiben hazánkban erős, jól képzett káderállomány jött létre. Ezzel együtt a mostani plénumon szólni kell káderpolitikánknak az utóbbi időben jelentkező' hibáiról és torzulásairól. Világos, hogy ma már nem elegendő az elkövetett hibák elismerése, le is kell vonnunk a tanulságot. Melyek ezek a tanulságok? Az első az, hogy időben rendezni kell a párt Központi Bizottságában és Politikai Bizottságában megoldásra megérett káderproblémákat, különös tekintettel a vezetés utánpótlásának biztosítására. Ennek a természetes folyamatnak a megsértése egy időben meggyengítette az SZKP KB Politikai Bizottságának és Titkárságának, egészében az SZKP Központi Bizottságának, s annak apparátusának a munkavégzési képességét, sőt a kormányét is. Az áprilisi plénum után, elvtársak, lényegében rövid idő alatt megújult az SZKP KB Titkárságának nagy része és a Központi Bizottság osztályvezetőinek személyi összetétele, gyakorlatilag lecserélődött a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének egész személyi állománya. Erre a váltásra azért volt szükség, méft hosszú időn keresztül nem biztosították sem a KB, sem pedig a kormány új káderekkel való állandó gazdagítását. Ez többé nem ismétlődhet meg és nem is szabad megismétlődnie. A múlt tapasztalatából merített másik fontos tanulság az, hogy nem engedhetjük meg a káderek politikai és elméleti felkészítésének, eszmei-erkölcsi nevelésének lebecsülését. A harmadik tanulság az, hogy a káderpolitikában az utóbbi években különös mókintetben még sok tennivaló vár a Politikai Bizottságra, a KB titkárságára és a kormányra. A „felülről” történő ellenőrzés fontosságának elismerése mellett, a társadalom demokratizálásának körülményei között alapvető fontosságú az „alulról” történő ellenőrzés növelése. A legfontosabb feladat megteremteni és megerősíteni a dolgozó emberektől kiinduló valódi ellenőrzés eszközeit és formáit. Mindenekelőtt a beszámolási kötelezettségről van szó. Eljött az ideje annak, hogy kötelező érvénnyel betartsuk a rendszeres beszámolási kötelezettség szabályait. dón két ellentétes irányzat alakult ki. Egyfelől a káderállományban erősen megmutatkoztak a tespedés jelei. Helyenként évtizedeken át nem volt meg a szükséges káderváltás. A népgazdaság elsődleges szintjein megfigyelhető egy másik, aggodalmat keltő irányzat is. Az ipari üzemek, építkezések, kolhozok, szovhozok élén, több járásban és megyében rövid idő alatt teljesen lecserélődött a munkáskollektívák vezetőinek állománya. Ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha a káderekkel való közvetlen munka, politikai és szakmai fejlődésükről való gondoskodás háttérbe szőrül, és helyette adminisztratív, elsietett lépések kerülnek előtérbe. A negyedik következtetés az, hogy meg kell erősíteni a felelősségérzetet a kapott feladatok iránt, meg kell teremteni az egymás iránti igényességet. Hogyan történhetett meg, hogy évtizedeken át helyükön maradtak olyan vezetők, akik nem boldogultak teendőikkel, hanyagok és fegyelmezetlenek voltak? Ügy tűnik, mindenki tudott róla, de minden maradt a régiben. Fel kell tenni a kérdést: miért van az, hogy mindezek a kádermunkában felgyülemlett problémák hosz- szú ideje figyelem és megoldás nélkül maradtak? A Politikai Bizottság véleménye szerint a fő ok a kádermunka demokratikus alapjainak gyengeségében van. A végrehajtó szervek szerepe aránytalanul megnövekedett a választottak kárára. Első pillantásra mintha minden rendben menne. A választott szervek munkája azonban gyakran formális. Másodrendű vagy előre eldöntött kérdéseket terjesztenek elő megvitatásra. Emiatt nincs meg a megfelelő ellenőrzés a végrehajtó szervek és vezető kádereik tevékenysége felett. Éppen ezért, olyan intézkedéseket kell kidolgoznunk és megvalósítanunk, amelyek biztosítanák a kollektív, választott szervek döntő szerepét. Az SZKP KB főtitkára rámutatott : „Tekintettel arra, hogy a gazdaságirányítás kibontakozóban lévő radikális reformja érinti a szocialista gazdasági rendszer működésének alapvető kérdéseit, a politikai és társadalmi élet számos oldalát, a munka stílusát és módszereit, célszerű lenne, ha a Központi Bizottság soros ülésén megvizsgálnánk ezeknek a problémáknak a teljes körét... Talán célszerű lenne, ha jövőre, még mielőtt megkezdődnének a párt beszá- moló-vezetőségválasztó taggyűlései, összhívnánk egy országos pártértekezletet, amelyen átfogóan megvizsgálnánk az ötéves tervidőszak első felének eredményeit. Helyes lenne, ha ezen a konferencián megvitatnánk a pártélet és a társadalom egészének további demokratizálását.” A szövetkezeti tulajdon szerepe Á társadalom demokratizálása Á káderpolitika feladatai
