Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

1987. január 22., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

sport

Téli Universiade

Harmincegy ország 1080 sportolója jelentkezett eddig a főiskolás sportolók világ- találkozójára, amelyet február 20—28. között rendez.- nek meg a Magas-Tátrában. Eddig 300 újságírót akkreditáltak a világ minden részéről — közölte az Universiade szervezőbizottsága a keddi prágai sajtótájékoztatón.

A találkozón — amelynek helyszíne a Csorba-tó mellett többek között a Chopok és Poprád lesz — sífutásban, alpesi sízésben, jégkorongban, műkorcsolyázásban mérik össze tudásukat a világ főiskolás élsportolói.

A verseny a japán küldöttség által Hirosimából elhozott békeláng meggyújtásával kezdődik.

Folyik a Partizán kontra JLSZ-per

Labdarúgás, megyei II. osztály

Dz Északi csoport tavaszi sorsolása

1. forduló, március 22., 15

óra: Tiszapalkonya—Arló,

Mákvölgyi Bányász—Mező- keresztes, Sáta—Szirmabese- nyő, Hídvégardó—Alsóvadász, Ernőd—Sajólád, Bükk- ábrány—Borsodivánka, Ónod —Somsály.

2. forduló, március 29., 16

óra: Borsodivánka—Ónod,

Sajólád—Bükkábrány, Alsóvadász—Ernőd, Szirmabese- nyő—Hídvégardó, Mezőkeresztes—Sáta, Arló—Mákvölgy, Somsály—Tiszapalkonya.

3. forduló, április 5., 16

óra: Sáta—Arló, Hídvégardó — Mezőkeresztes, Ernőd — Szirmabesenyő, Bükkábrány —Alsóvadász, Ónod—Sajólád, Somsály—Borsodivánka, Mákvölgy—Tiszapalkonya.

4. forduló, április 12., 16 óra: Tiszapalkonya—Borsodivánka, Sajólád—Somsály,

Ónod—Alsóvadász, Szirmabesenyő—Bükkábrány, Mezőkeresztes—Ernőd, Arló—

Hídvégardó, Mákvölgy—Sáta.

5. forduló, április 19., 16 óra: Ernőd—Arló, Bükkábrány—Mezőkeresztes, Ónod —Szirmabesenyő, Somsály— Alsóvadász, Borsodivánka— Sajólád, Hídvégardó—Mákvölgy, Tiszapalkonya—Sáta.

6. forduló, április 26., 16 óra: Tiszapalkonya—Sajólád,

Alsóvadász—Borsodivánka, Szirmabesenyő — Somsály, Mezőkeresztes—Ónod, Bükkábrány—Arló, Mákvölgy—

Ernőd, Sáta—Hídvégardó.

7. forduló, május 3., 16 óra: ónod—Arló, Somsály— Mezőkeresztes, Borsodivánka—Szirmabesenyő, Sajólád

—Alsóvadász, Ernőd—Sáta,

Hídvégardó—Tiszapalkonya, Bükkábrány—Mákvölgy.

8. forduló, május 10., 16 óra: Tiszapalkonya—Alsóvadász, Szirmabesenyő—Sajólád, Mezőkeresztes—Borsodivánka, Arló—Somsály, Sáta —Bükkábrány, Mákvölgy— Ónod, Hídvégardó—Ernőd.

9. forduló, május 17., 16 óra: Borsodivánka—Arló, Sajólád—Mezőkeresztes, Bükkábrány—Hídvégardó, Alsóvadász—Szirmabesenyő, Ónod —Sáta, Somsály—Mákvölgy, Ernőd—Tiszapalkonya.

10. forduló, május 24., 16

óra: Tiszapalkonya — Szirmabesenyő, Mezőkeresztes —Alsóvadász, Arló—Sajólád, Mákvölgy—Borsodivánka, Sáta—Somsály, Hídvégardó—Ónod, Ernőd—Bükkábrány.

11. forduló, május 31., 16 óra: Alsóvadász—Arló, Ónod — Ernőd, Szirmabesenyő — Mezőkeresztes, Somsály — Hídvégardó, Borsodivánka— Sáta, Sajólád — Mákvölgy, Bükkábrány—Tiszapalkonya.

12. forduló, június 7., 16

óra: Tiszapalkonya—Mezőkeresztes, Arló—Szirmabesenyő, Mákvölgy—Alsóvadász, Sáta—Sajólád, Hídvégardó—Borsodivánka, Bükkábrány—Ónod, Ernőd—Somsály.

13. forduló, június 14., 16 óra: Mezőkeresztes — Arló, Somsály—Bükkábrány, Borsodivánka—Ernőd, Sajólád— Hídvégardó, Alsóvadász—Sáta, Ónod — Tiszapalkonya, Szirmabesenyő—Mákvölgy.

A jugoszláv alkotmánybíróság kedden nem hozott döntést abbam a perben, amelyet a belgrádi Partizán sportegyesülete indított a múlt év közepén a belgrádi kerületi bíróságon a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség ellen azért, mert a testület a bundázások miatt megsemmisítette az 1985—86-os bajnokság utolsó fordulójának eredményeit, s a mérkőzéseket újrajátszatta. Mivel a megismételt fordulóban a Partizán nem volt hajlandó pályára lépni, elvesztette a már megnyert bajnoki címet, s a zöld asztal mellett a másik fővárosi csapat, a Crvena Zvezda lett a bajnok. A Partizánhoz a perben több klub csatlakozott.

Az érintett klubok ügyvédei hangsúlyozták, hogy a JLSZ-nek, illetve elnökségének nem volt és nincs joga „rendkívüli állapot” bevezetésére, ahogy azt tavaly júniusban tette. „Rendkívüli intézkedéseket — mutattak rá — csak az alkotmányban megjelölt állami szervek foganatosíthatnak, éspedig pontosan meghatározott körülmények között és eljárással.” Ezt az álláspontot osztotta a szövetségi törvény- alkotó bizottság is, amely leiratában leszögezte, hogy egy olyan végrehajtó szervnek, amilyen a JLSZ, vagy annak elnöksége, nincs joga a rendkívüli intézkedések bevezetésére.

A szövetségi alkotmány- bíróság meghallgatta a JLSZ elnökségének képviselőit is. Szlavko Sajber elnök és Ranko Pejovics főtitkár részletesen megindokolta, hogy miért volt elengedhetetlenül szükséges a rendkívüli állapot bevezetése.

Az alkotmánybíróság ezek után közölte, hogy állásfoglalását rövidesen eljuttatja a belgrádi kerületi bírósághoz, amelynél a Partizán első fokon a pert megindította.

Hz Észak-Magyarország tippjei

1. AREZZO—TRIESTIN A végeredmény. Középcsapatok találkozója, a vendégek erősebbek, minden lehet.

2. BOLOGNA—MODENA ve. Régen nyert már a hazai gárda, itt lenne az ideje, de a döntetlennel is számolni kell.

3. CAMPOBASSO—MESSINA ve. Nagy bajban vannak a vendéglátók, helyzetük akár súlyosabbá is válhat a vasárnapi 90 percet követően.

4. CATANIA—CESENA ve. Az eddig megszerzett 16, illetve 18 pont birtokában nincs ok az idegeskedésre. Előtérben a döntetlen, esetleg a Catania nyerhet.

5. GENOA—TARANTO ve. Roppant jelentős a tudáskülönbség a két együttes között, biztosnak tűnik a Genoa sikere.

o. GENOA—TARANTO 1. félidő. Negyvenöt perc elteltével esetleg még bizakodhatnak az egyik pontban a vendégek.

7. LAN EROSSI—LAZIO ve. Teljesen visszaesett a Lanerossi, a rómaiak ezzel szemben derekasan viép7m pH n pír

8. LANEROSSI—LAZIO I. f. A félidőt követően még bizonyára érintetlenek lesznek a hálók.

9. LECCE—CAGLIARI ve. Nagy harcot folytat a szicíliai gárda a megkapaszkodásért, erőfeszítése azonban aligha jár eredménnyel.

10. LECCE—CAGLIARI I. f. A hazaiak az első 45 percben még nem biztos, hogy betalálnak a kapuba.

11. PARMA—PESCARA ve. Az esély a hazaiak felé billen, pontos védekezéssel esetleg szerezhet egy pontot a Pescara.

12. PARMA—PESCARA I. f. Szinte biztosra vehető, hogy a szilárd védelmek feltörése kemény diónak ígérkezik.

13. SAMBENEDETTESE—BARI ve. Vészesen gólképtelen a vendégcsapat, ezúttal sem számíthat sok jóra. Az egy pont a maximum.

4-1. PISA—CREMONESE ve. Idegenben általában beéri az egyik ponttal a listavezető.

1 2 x x 1

2 x 1 x 1

_J

___

x 1

2 x

X

1

X 1 X 1

X

X 1

X

X

X

Az első lépések...

... a palánk mellett még biztonságosabbak.

Fotó: Mák

Kézilabda MNK

Borsodi Bányász—Húsos SK 20-12 (10-5). Miskolc, városi sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: Csatlós, Tavamat. Női MNK negyeddöntő mérkőzés. B. Bányász: Kovács M.-né — Enginé 1, Vinczé- né 2, Bocsiné 9, Feketéné 3, Angyal, Kerékjártóné 5. Csere: Demeter, Nagyné.

Kovács L.-né, Hoffmann. Edző: Csík János.

Nagyszerűen kezdett a hazai gárda és a 19. percben már 5-0-ra vezetett. Ezután magára talált a vendégcsapat és a 23. percben 6-3-ra szépített. Kerékjártóné góljai váltottak ki vastapsot, és akadt néhány szép fővárosi megoldás is. A szünet után sok hibát vétettek a játékosak, a Bányász pontatlanul dobott, olykor eladta a labdát, és ugyanez jellemezte a Húsos SK-t is. A hajrában kidomborodott a Bányász nagyobb tudása, jobb erőnléte. Összességében a közepes színvonalú találkozón a piros-feketék rászolgáltak a győzelemre és a továbbjutásra. Jók: Kovács M.-né, Kerékjártóné, Bocsiné. Összesítésben a sajó- szentpéteri—miskolci csapat 35-31-re diadalmaskodott. Pénteken már a döntőbe jutásért mérkőznek Debrecenben, a DMVSC ellen, s a visszavágót vasárnap 11 órától rendezik meg a miskolci városi sportcsarnokban.

„...és hol vannak a felnőttek?”

E

gy bizonyos szint eléréséig megy minden, mint a karikacsapás. Jönnek a gyerekek, rendszeresen látogatják az edzéseket, s fejlődésük felfelé ívelő tendenciát mutat. A szakemberekkel való ellátottság kétségkívül lehetne jobb (Braskó Péteren kívül Tóth Mihály és Horváth Csaba foglalkozik a judó- sokkal férfi vonalon), de pillanatnyilag aligha várható ebben a kérdésben jelentős változás.

Ettől függetlenül az MVSC úttörő-, serdülő, ifjúsági és junior korú cselgáncsozói egy évtizede szállítják az eredményeket. Nemzetközi viadalokon léphettek fel, jó néhányan a válogatott keretekbe is meghívást kaptak.

Csak éppen a felnőttek tánca a tatamin hagy bennünk kétséget... ök eddig képtelenek voltak kibújni a bőrükből. Akadt ugyan egykét villanás, még az európai porondon is jeleskedtek olykor, de összességében elmaradtak a várakozástól. Volt olyan esztendő, amikor a juniorok legjobbjai egyszerre kerültek feljebb, sokan dörzsölték is a tenyerüket, hogy „na, most jön a vasutasok ideje!", de szalmalángnak bizonyult a dolog. Nem akart összejönni egy csapatbajnoki diadal, s a ' súlycsoportok országos bajnokságain is viszonylag lassacskán csörgedeztek a sikerek. Nem, korántsem „vidéki betegségről” van szó esetünkben, hiszen a kecskeméti jüdósok már bizonyították a feltételezés tarthatatlanságát. Igaz, maradandó mű alkotására ők sem voltak képesek. De utat mutattak a csúcs felé, s irányt szabtak.

Vajon miért van az, hogy a miskolci cselgáncsozók fiatalabb évjáratú képviselői rendre megállják a helyüket a megméretéseken, mégsem tud kialakulni egy igazán ütőképes felnőttgárda?

Braskó Péter, a szakosztály vezető edzője (az elmúlt év végén mesteredzői címmel jutalmazták eddigi tevékenységéért) igazán alapos ismerője a témának, végtére őt bosszantja a leginkább a dolog. Érdemes leltárt készíteni. Hajtós, Kántor és Túrái pillanatnyilag katona, s Balogh Győző is a szolgálat előtt áll. Varga Dénes egy éve tehertaxi- zással keresi a kenyerét, Schulhóf Ernő pedig személyszállításra adta a fejét,

teljesen leállt, abbahagyta a versenyzést. Heti öt edzésen való részvételt tudott volna vállalni, így viszont a klubvezetés nem járulhatott hozzá foglalkoztatásához. Kicsit mellbe vágott minket Ernő döntése, hiszen Gercsák is taxizik, mégis számíthattunk rá a csapatbajnokságon. Angyal András egy éve Egerbe távozott, ahol kedvezőbb anyagi feltételek között tevékenykedhet. Hat ember hiányzik tehát, ráadásul Hajdú fél évet kihagyott, s Gercsák sem látogatja <j foglalkozásokat rendszeresen.”

A felsorolásból kitűnik, hogy rendkívül érzékeny veszteség érte a vasutasokat. Olyan, amelyet tőlük nagyobb, jobb feltételek között munkálkodó szakosztályok sem hevernének ki máról holnapra. Fél tucat kiforrott, kész sportolót pótolni mostanság szinte lehetetlen. Igaz ugyanis a tétel, hogy az élsportban csak a nemzetközi színtéren teljesítők számára éri meg az áldozatvállalás, a lemondás A többiek? Érthető, hogy részükre kevesebb jut. Nem biztos azonban, hogy ez a „kevés” elegendő egy négytagú család megfelelő szinten történő ellátásához. S máris itt az egyik kézzelfogható indíték: az MVSC köztudottan nem tartozik (soha nem is tartozott) az ilyen-olyan „pluszt” nyújtani tudó klubok sorába. Régebben, évtizedekkel ezelőtt sokat jelentett a klubhűség, napjainkra ez a fogalom jószerével teljes mértékben devalválódott, s a tény (részben) magyarázza az egyesület több szakosztályának „leülését” is. Érdemes ismét a vezető edzőt idézni! „— Valójában emberileg minden sportolót meg lehet érteni. Fiatalokról van szó, akik szeretnék megalapozni családjuk jövőjét. Ezt 5—6 ezer forintos fizetések mellett nem nagyon tehetik meg. Ha valahonnan hívják őket, bizony kevés gondolkodás után kimondják az igent. Mi jobbára nevelgetjük a tehetségeket, aztán mások profitálnak belőlük. Alighanem tudomásul kell vennünk, hogy a legjobbak megtartása fokozódó tehervállalást jelent, s ebben mi már nem vagyunk versenyképesek.”

Nem túlságosan rózsás tehát a szakember által felvázolt kép, de Braskó tudja, mit beszél. Tapasztalata jócskán akad, vitatkozni sem igen tudunk vele, mert érvei meggyőzően hangzanak. Azt már csak mi tesz- szük adalékul az elmondottakhoz : sérülések, betegségek zavarhatják a felnőtt bajnokságokon a helytállást, s olykor a bírói „elnézések” sem segítenek... A katonai szolgálat letöltését követően kevesen térnek vissza az anyaegyesületbe, s akik mégis hazajönnek, már más szemüvegen keresztül néznek a világra. Nehezebben formálhatók, az itt-ott ösz- szeszedett információk birtokában magabiztosabbak, nehezebb velük megtalálni a hangot, a közös nevezőt. Érdekes adat: jóval kevesebb a jelenleg élvonalban sportolók között a harminc éven felüli cselgáncsozó, mint néhány évvel ezelőtt. Csökken az „öregek” száma, ami jelenthetné a mezőny tudás miatti fiatalodá- sát, ám ez korántsem fedi a valóságot. Huszonöt fölött ugyanis dönteniük kell az érdekelteknek: csinálják-e

tovább, esetleg biztosabb, stabilabb és jövedelmezőbb foglalkozás után néznek. A választóvíz sokakat „kimos” a mezőnyből. Nem véletlenül jegyezte meg Braskó:

„— A felnőtt csapatbajnokságon tavaly az ötödik helyet szereztük meg, jó néhány junior korú cselgán- csozót szerepeltetve az együttesben, ök tapasztalatokat szerezhetnek, tanul-í hatnak, nálunk is együtt gyakorolnak az idősebbekkel. Tavaly az OB-n csak Szoták lett helyezett, erre az évre 12—15 pont a tervünk. Ez azonban csak abban az esetben minősíthető reálisnak, ha katonáink közül Hajtós és Kántor a rendelkezésünkre áll. Ütőképes, s hosszabb távon együttmaradó, a sportág miskolci és borsodi híveinek sok örömet szerző együttest mindezek után aligha garantálhat bárki az MVSC égisze | alatt . . .”

A zöld-fehér szakembe-1 rek ügybuzgalmán, ambícióján egészen biztosan nem múlik a siker. A klub malmára is a minél nívósabb munkálkodás hajt- | ja a vizet. Egyelőre mégis a „külső körülmények” tűnnek ütőképesebbnek...

Doros László