Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

1987. január 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Zugfőzdék és zugmérések 5,2 millió liter pálinka Decemberi ülésén foglal­kozott a megyei képviselő- csoport az alkoholizmus el­leni harc problémáival. Ak­kor — többek között — szó­ba került az is, hogy a ren­delkezésre álló lehetőségek maximális kihasználásával vissza kell szorítani a zug­pálinkafőzést és -mérést. Erről a témáról, a megyei tapasztalatokról beszélget­tünk Elekes Lajos őrnagy- gyal, a Vám- és Pénzügy- őrség megyei parancsnok­helyettesével, aki „civilben” a megyei alkoholizmus el- len'i bizottság tagja is. — Minisztertanácsi hatá­rozat foglalkozik e témakör­ben a testületi feladatokkal. De a Vám- és Pénzügyőr­ség Országos Parancsnoksá­ga is utasításban határozta meg, mit kell tennünk. A lakosságot tájékoztatnunk kell, ismertetnünk a jelen­tősebb bűncselekményeket, s okulásul, elrettentésül az ítéleteket is. Szoros kapcso­latban állunk ez ügyben a társszervekkel, a rendőrség­gel, ügyészséggel és a ta­nácsokkal is. A leleplezett elkövetőkkel szemben szigo­rítottuk a szankciókat, bár az elbírálásban differenciá­lunk a szerint, hogy a til­tott főzés kisebb mennyisé­gű, saját fogyasztásra, vagy haszonszerzésre készült. — A legális, engedélyezett szeszfőzdékben is szigorítot­tuk a műszaki-technológiai követelményeket, mert a legális főzés feltételrendsze­rének javításával is lehet hatni a zugfőzőkre. Meg­szabtuk, hogy a szeszfőzdék­ben csak szakképesítéssel lehet dolgozni, 51 térfogat­százalékban maximáljuk a szeszfokot, s minden eset­ben kötelező a főzet cián- hidrogén-tartalom vizsgála­ta. A megengedett határ fö­lött a pálinkát meg kell semmisíteni. Jelenleg a me­gyében 108 főzde dolgozik, ebből mindössze 12 van ma­gánkézben. — Ezeknek a rendelkezé­seknek is betudható, hogy a tilos főzések száma csök­kent a megyében, igaz vi­szont, hogy n/őtt a lefőzött mennyiség. A problémát nem is ez okozza elsősor­ban — hiszen egész évben mindössze tíz készüléket és harminc liter pálinkát fog­laltunk le —, hanem az, hogy más helyről, főleg Bács megyéből hozzák és árulják a pálinkát. A tilos cselekmények jogi szankcio­nálása megfelelő súlyú, hi­szen] egy liter pálinkára 250 forint adót kell fizetni, a kiszabható büntetés felső határa pedig 10 ezerről 20 ezer forintra emelkedett. Ha bebizonyosodott a tilos fő­zésre szánt cukorcefre-készí­tés, már nemcsak a pálin­kát, vagy a cukorcefrét, ha­nem a cukrot is lefoglalhat­juk. Régebben hiába talál­tunk akár több mázsát is, hiába volt egyértelmű, hogy mire használják, csak a pá­linkát vihettük el. — Még becsült adataink sincsenek arról, hogy meny­nyi lehet a megyében, vagy országosan a ténylegesen lefőzött mennyiség, de az biztos, hogy a legális főzés minőségének javításával ke­vesebb lett. — Tavaly tizennyolc en­gedély nélküli italmérést számoltunk fel, ebben volt tilos és legális főzésből szár­mazó pálinka is. Ugyanis a legálisan főzött pálinkát magánszemély csak az áfé- szeknek, vagy állami felvá­sárlóknak adhatja el. Tehát, csak továbbeladásra hozhat­ja forgalomba. Növekedett az utóbbi években a legáli­san főzetett pálinka meny- nyisége, a „pálinkatermés” 77 százalékát magánszemé­lyek főzették le. A múlt év­ben Borsod megyében 5 millió 200 ezer liter pálinkát főztek ki. Becsült adataink szerint a megyében termett gyümölcsmennyiség 41—42 százalékából pálinka lett. Ez több az országos átlag­nál. — Azt, hogy ennek mi az oka, nem tudnám megmon­dani. Talár* az itt termett gyümölcs minősége gyen­gébb, s bizonyára a hétvégi kertek elszaporodásával is nőtt ez a mennyiség. A tény: körülbelül 33 ezer tonna kerti gyümölcsből főztek pálinkát. És még egy. Oka lehet az is, hogy az utóbbi időben megneheze­dett, körülményesebb lett a gyümölcsfelvásárlás, így az el nem adott gyümölcskész­letekből pálinkát főznek. Nincs bizonyítékunk rá, de egészen biztos, hogy a né­hány éve bevezetett „szedd- vidd” akciókban a nagy té­telben vásárolt gyümölcs többsége is erre a „sorsra” jutott. A lakosság birtoká­ban nagy mennyiségű pá­linka van, azon a vidéken, ahol nincs szőlő, főleg ezt isszák az emberek. — A zugfőzés és -mérés visszaszorítására vannak to­vábbi terveink. Számítunk a lakosság és az üzemi ren- dészek hatékonyabb támoga­tására is. A cél az, hogy az utóbbiak ne csak azt álla­pítsák meg, hogy a dolgozó ivott, hanem azt is, hogy honnan szerezte be az italt. Hiszünk a hatékonyabb fel- világosító munka erejében is. Célunk elsősorban a kulturáltabb szeszfogyasztás elősegítése. Szatmári Lajos Diákújság: a Szántói Gazdász Akárhogyan is forgatom, nézegetem, ez egy újság. Azaz, hivatalos elnevezése szerint: beiskolázási híradó. Azonban mégis csak job’b, ha ezt a négyoldalas kiad­ványt újságnak nevezzük, hiszen a Borsodi Nyomdá­ban készítették, és külsőre, formára mindenben egyezik egy igazi lappal. Tartalmá­ban viszont, és ez természe­tes, nem is lehet azonos bár­mely napilapunkkal. Nos, ennyi bevezető után el kell árulnunk, hogy a Szántói Gazdász című isko­lai kiadványról van szó, melyet az abaújszántói Gyárfás József Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottsága adott ki. Azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy hírt adjanak az iskolában folyó életről. Egyszersmind kedvcsináló­nak is szánták, afféle csa- logalónak azoknak az álta­lános iskolás tanulóknak, akik éppen pályaválasztás előtt állnak. Hogy tájékoz­tassák őket mindazon lehe­tőségekről, melyek ebben az intézményben adottak. — Október végén összeül­tünk azokkal a tanárokkal és diákokkal, akik kedvet éreztek ehhez az újság ké­szítéséhez — mondja Kiss Tibor tanár, aki a lap ötlet­adója —, ekkor meghirdet­tük az ötletbörzét, rá egy hónapra összeállt az anyag. Felkerestük a Borsodi Nyom­dát, ahol az anyagiakat, s a határidőt tekintve is ked­vező ajánlatot kaptunk. A szükséges pénzt az iskola és a diákszervezetek adták, így december 15-re elkészült az újságunk, 1500 példányban. — Valóban: mikor jelenik meg a következő szám? — Egy évben, vagyis idén egy lapszámra gondoltunk. Később kétszeri megjelenést tervezünk, vagy szintén egyet, de a négy oldal he­lyett, hat oldalra bővíte- nénk a terjedelmét. (mé) Együtt hazafelé ... Jutalom a legjobbaknali Meghaladja a negyvenet az áfészek keretében me­gyénkben működő iskola- szövetkezetek száma. Mind az általános és középisko­lákban, mind pedig a sáros­pataki tanítóképző főisko­lán működő intézmények legjobbjai évről évre részt vesznek a Szövosz által meghirdetett országos pá­lyázaton, amely 1981-től ke­rült kiírásra a legjobb is­kolaszövetkezeti csoport címért. Mint az elmúlt években, úgy most is jól szerepeltek megyénk iskolaszövetkezetei ezen a pályázaton. Ezt bi­zonyítja, hogy a miskolci Berzeviczy Gergely Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola a középis­kolai kategóriában országos harmadik helyezést ért el. Az általános iskolák közül a mezőkövesdi 2. Számú Ál­talános Iskola csoportja pe­dig az országos versenyben a Szövosz dicsérő oklevelét érdemelte ki. A legjobbak közé tartoz­nak azok is, akik megyei helyezést értek el. Ezek kö­zé tartozik a dédestapolcsá- nyi, valamint a baktakéki általános iskola csoportja, míg harmadik helyre került a hernádnémeti és a sajóka- zai általános iskola iskolai szövetkezeti csoportja. Kö­zülük például a baktakéki csoport zöldségtermeléssel és -árusítással is foglalko­zott, míg a többiek az is- kolaboltak működtetésében jeleskedtek. A jól megérdemelt díjat, az oklevelet és az összesen 25 000 forint pénzjutalmat az elkövetkező hetekben megtartandó tagértekezleten adják át a nyerteseknek. Félúton a Szent Jupát Amikor híre kelt, hogy két magyar fiatalember kör­be akarja vitorlázni a Föl­det, azonnal megszólalt az ellenkórus: egy olyan or­szágból, amelynek még bel­tengere sincs, felelőtlen já­ték, kivihetetlen kaland ilyesmire vállalkozni. Sem olyan hajó nem készülhet itt, amely az óceánjárásra alkalmas, sem olyan hajó­sok nem teremhetnek, akik a hullámokon való lovag­lást kibírnák. Gál József és Fa Nándor, a két székesfehérvári fiatal­ember — az előbbi építész- mérnök, az utóbbi hajóké­szítő mester — azonban nyugodtan készülődött. Előbb többéves munkával tengerjáróvá alakítottak át egy 5 tonna súlyú, B 31-es típusú vitorlást, majd pedig amikor a 120 négyzetméte­res nagyságú vitorlával föl­szerelt, és egy kis dízelmo­torral is ellátott jármű el­készült, többhetes próbaút- ra indultak az Adrián. Lé­vén amúgy válogatott víz­járók, ez az első nekirugasz­kodás fényesen sikerült. Az­tán 1985. szeptember 26-án egy kis magyar csoport bú­csúintegetéseinek közepette ismét kifutottak a rijekai kikötőből. Ezúttal már a Gibraltári-szoros, majd az Atlanti-óceán megközelíté­se volt a cél... Azóta egy-két sajtóközle­mény, rádiós híradás és né­hány hazapostázott video­felvétel tudatta, merre ve­ri a hullám a Szent Jupá- tot— a hajdani B 31-esnek ugyanis ezt a nevet adták. (Szent Jupát a hajósok vé­dőszentje. Korábban még maguk a fehérvári legények sem tudták, hogy ilyen ne­vű szerzetes élt valaha. Egy Pécs környéki pap üzente utánuk, hogy az V. század­ban Konstantinápoly mellett tevékenykedett a görögösen Szent Hypaisztosznak neve­zett bazilita.) Nos, a vidám hangulatú start után egy hasonlókép­pen gondtalan — persze azért nem sétahajókázásnak mondható — siklás követ­kezett: a Szent Jupát min­den különösebb megpróbál­tatás nélkül elérte Gibral­tárt, és belehasított az At­lanti-óceánba. Ott aztán már jobban kellett szorítani, a kormányt, de egészen a Ka­nári-szigetekig ismét csak baj nélkül eljutottak. Las Palmasba, e szigetcso­port fővárosába 1985. no­vember 9-én futottak be, és szinte a fél kikötő összese­A Szent Jupát és két utasa — itt éppen barátságosabb vize­ken. reglett a megcsodálásukra. Ekkora hajóval ugyanis nemigen szokás kimerész­kedni a legnagyobb vizek­re. Amikor pedig híre kelt, hogy Afrika déli csücske a következő stációjuk, le akar­ták beszélni őket a tovább­haladásról. Persze hiába, hi­szen Gál József és Fa Nán­dor akkor már joggal bíz­hattak a Szent Jupát tartós­ságában ugyanúgy, mint a maguk ügyességében, erejé­ben. Következett tehát az első irdatlanul hosszú és alkal­mi kikötésekkel megszakít- hatatlan óceánjárás. Elein­te kedvező szél feszítette a 11,2 méter magasba nyúló árboc óriásvitorláját, de az­tán 80—100 kilométeres se­bességű széllökések támad­tak rájuk, és a legrövidebb útvonalról így kénytelenek voltak letérni. Ezért nem két, hanem három hosszú hét alatt jutottak el Fokvá­rosig, ahol — s erre a meg­próbáltatásra sem számítot­tak —• több napon át nem tudtak kikötni, mert akko­ra volt a partközeli hullám­verés. Ott, a Jóreménység-foknál sem okoztak kisebb megle­petést, mint jóval északabb­ra, a Kanári-szigeteken. Ez­zel a csöppséggel Ausztrá­liába? — ilyesmikkel riogat­ták őket az egymást váltó látogatók. Ezzel bizony! — hangzott el újból meg újból a válasz, miközben szapo­rán kopogott a kalapács, és végezte munkáját a sok más szerszám, hiszen a Szent Jupát ekkorra bizony már igencsak megérett az ala­posabb feljavításra. Búcsú Cape Town-tól, és irány Sydney! Ezt a szakaszt is sikerrel végigröpülték, annak ellenére, hogy a több méteres hullámok itt aztán szinte megszakítás nélkül támadtak rájuk. Hanem amikor számos hajó és csó­nak díszkíséretében beúsztak a világváros kikötőjébe, el­feledtek minden megpróbál­tatást. Több százan fogad­ták őket, s énekelték el tisz­teletükre a magyar him­nuszt, majd p>edig ugyan mi mást, mint a lehető legstílu­sosabb nótát, miszerint „Megjöttek a, megjöttek a, megjöttek a fehérvári hu­szárok ...” — lévén ez a két vakmerő ifjú tényleg székes­fehérvári lakos. Előbb a diplomáciai testü­let, majd a hirtelenjében megalakult Szent Jupát ba­ráti kör fagjai vették gond­jaikba Gál Józsefet és Fa Nándort, akik végre jól ki­pihenték magukat, aztán a meghívások özönének igyekeztek eleget tenni. Köz­ben pedig Gál József kicsi fiában is rengeteget gyönyör­ködtek, hiszen az immár el­indulásuk után megszületett csöppséget egy 26 órás re­pülőút árán elvitte megmu­tatni az ifjú apának az édes­anyja. (Ekkora kalandhoz mi lenne méltóbb, mint egy ilyen találkozás?!) Majd fél évet vendéges­kedtek Ausztráliában a Szent Jupát utasai, és ami­kor a hajót ismét kellőkép­pen megreparálták, elindul­tak Üj-Zéland felé. A leg­frissebb értesülések szerint meg is érkeztek oda, de míg a Tasman-tengeren hányód­tak, a hajójuk ismét rakon- cátlankodni kezdett. Egyrészt víz folyt belé, másrészt meg az ivókészletük tartályai kezdtek szivárogni — úgy, hogy most ismét a szerszá­mok után kell nyúlniuk ... Hogy mikor vágnak neki a legkegyetlenebb szakasz­nak, a Horn-fok megkerülé­sének, egyelőre nem tudni. Tény viszont, hogy Dél- Amerikának ez a legalsó csücske a hajósok réme: aki ott sikerrel visszatér az Atlanti-óceánra, az joggal gratulálhat önmagának. Egyelőre tehát Üj-Zéland- ból jövögetnek a hírek. Jók is, rosszak is — ahogyan az a tengerészek világában szo­kás. Egy biztos: az idáig vé­gigkínlódott kilométer-ezre­ket immár nem lehet két­ségbe vonni. De elfeledni sem! A. L. Mi a hozzáadottérték-adó? Hozzáadottérték-adó, e nem éppen rövid szakkifejezés­sel manapság egyre töb­bet találkozunk. A pénz­ügyi rendszer megújításá­nak, az egész reformfolya­matnak egyik fontos alkotó­eleme az adórendszer átala­kítása, így érthető, hogy egyre több szó esik erről az újságok hasábjain, vagy a televízió adásaiban. Jelenleg két területen folyik adóre­form, egyrészt a személyi jövedelemadózásról vitat­koznak a szakértők, s dol­gozzák ki az egységes kon­cepciót, másrészt a hozzá­adottérték-adó bevezetésének lehetséges módját kutatják. Ezzel az adófajtával elég sajátságos módon találkoz­tunk itt Magyarországon, ép­pen a növekvő turizmus lé­vén. A nyugati országokban a vásárolt műszaki cikkek után ugyanis az üzletek minden külföldinek a vételár bizo­nyos százalékát adóvissza­térítés címén visszafizetik, ha a határt elhagyva lepe- csételtetik a számlát, s azt visszaküldik. Ez az adófajta — amit a nyugati, német nyelvterületen Nehrwerts- steuernek neveznek — te­hát nálunk szokatlan módon először csak az előnyös ol­daláról mutatkozott be. De mielőtt a hozááadott- érték-adó mibenlétéről be­szélünk, tudnunk kell: mit nevezünk hozzáadott érték­nek egyáltalán? S mi köze lehet, van ennek a forgalmi adóhoz, aminek a neve ismerősebben cseng talán. A közgazdasági kislexikon iparstatisztikai fogalomnak nevezi a hozzáadott értéket, mondván: az anyagi ráfor­dítások és az eredmény kü- lönbözetét értik alatta. A forgalmi adóról viszont azt írja, hogy „a termék vala­mely termelési fázisához, vagy a termékek forgalma­zásához kötődik”. Most pedig térjünk vissza a nyugati országokban hasz­nálatos szisztémára, amely­nek az elve a következő: minden egyes áru vagy szol­gáltatás értékesítése után kell forgalmi adót fizetni. A kötelezettség tehát nem függ attól, hogy az adott cikk a fogyasztást szolgálja, vagy éppen egy beruházás­hoz szükséges berendezés. A forgalmi adót akkor is meg kell fizetni, ha például va­laki alapanyagot vásárol, hogy abból valamilyen árut előállítson, vagy pedig rész­egységet vesz egy automata gépsorhoz. A példákat so­rolhatnánk tovább: minden­esetre talán jól érzékelteti, hogy a forgalmi adózás lé­nyegében az értékesítéshez kötődik bármelyik szférá­ban. Persze mondhatnánk rög­tön az ellenérvet, minél több üzemben fordul meg az áru, minél magasabb a fel­dolgozottsági foka, annál többször fizetnek adót utá­na, s végül megfizethetetle­nül magas lesz az ára. A rendszer egyszerű módon küszöböli ki a halmozódást: miután kiszámítják az ár alapján az adót, levonják az addig kifizetett összes for­galmi adót, így végered­ményben csak az után az érték után kell fizetni, amit az adott üzemben létrehoz­tak. E módszerről kapta egyébként a nevét is: hoz­záadottérték-adó. A nálunk most érvényben levő rendszer más alapokon nyugszik .A forgalmi adó a fogyasztáshoz kapcsolódik, tehát csak az utolsó fázis­ban, a nagykereskedelemnél számítják ki az adót, s így alakul ki a fogyasztói ár, amelyben a végső felhasz­náló, tehát a vásárló fizeti meg az adót. S természete­sen csak a fogyasztási cik­kek, illetve szolgáltatások után kell forgalmi adót fi­zetni. (Ennek körét a jelen­leg érvényben levő rendelet határozza meg.) Az újfajta adórendszer bevezetése nem pusztán el­határozás kérdése, számos olyan változást hozna, amely a gazdasági élet egyéb szfé­ráira is kihat. Mindenkép­pen pozitívuma, mondják a szakértők, hogy növekedne a termelői és a fogyasztói árak közötti különbség, az utóbbi javára, tehát javulna a két­szintűség, ami az árrend­szer megfelelő működésének alapja. Ám módosulnának az árarányok is, tehát ennek hatásait nagyon pontosan előre szükséges fölmérni. Természetesen ez átírná a fogyasztói ártámogatások je­lenlegi rendszerét. S végső soron lehetővé tenné azt is, hogy a vállalatok által fize­tett egyéb adók mértékei esetleg megváltozzanak. Módosulna az adó admi­nisztrációja, a kiszámítás módja, és ezt sem egyszerű megvalósítani. És végül, de nem utolsósorban, mint minden adórendszerben, a normatív adószabályok mel­lett lennének kivételek, pre­ferált termékek vagy szol­gáltatások, illetve olyan cikkek, amelyekért — pél­dául az élvezeti cikkek után — az átlagosnál több for­galmi adót kell fizetnünk. L.M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom