Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. január 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Beszélgetés Hernádi Istvánnal, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetőjével A MÁV Miskolci Igazga­tósága az elmúlt évben is igyekezett eleget tenni a területéhez tartozó öt me­gye, elsősorban az iparban, szénbányászatban gazdag Észak-Magyarország sze­mély- és áruszállítási igé­nyeinek. Munkájában a ha­gyományostól eltérő vonás, hogy új forgalmi techno­lógiára tért át, s tapaszta­lataival készséggel segíti belső árufuvarozási gond­jaik megoldásában a vál­lalatokat is. Hernádi Ist­ván, az igazgatóság vezető­je lapunk számára gyors­mérleget készített a telje- sítmén(yekről, s vázolta az idei célkitűzéseiket. — A helyzetkép ellent­mondásos. 1986-ban vasút- igazgatóságunk áruszállítá­si tervét nem tudta teljesí­teni, adósságunk százezer tonna. Ennek oka, hogy a nemzetközi fuvarozás és ke­reskedelem lanyhulásának következtében a tranzit, az országon átmenő áruforga­lom visszaesett. A kocsi­igényes áruszállítási ter­vünket túlteljesítettük, s e vonatkozásban a múlt évi­től is nagyobb eredménye­ket értünk el. Ez azt je­lenti, hogy az igazgatósá­gunk területén levő ipari és mezőgazdasági üzemek­ben termelt, gyártott, s az itt berakott árumennyiség­ből 300 ezer tonnával töb­bet fuvaroztunk a címzet­tekhez, mint 1985-ben. :— A MÁV kocsi- és mozdonyállománya, vasúti vágányai nagy részben el­használódtak, öregszenek. E — forgalmat befolyásoló — tényezőknek, körülmé­nyeknek látszólag ellent­mondanak a jó teljesítmé­nyek. Mi ennek a magya­rázata? — Sok-sok éven át a MAV-nál úgy véltük — ez akkor igaz is volt —, az az előnyösebb és gazdasá­gosabb, ha minél több ko­csit húz egy-égy mozdony, s nagyobb mennyiségű árut szállít egy-egy szerelvény. Az elmúlt évben, a meg­változott igényekhez iga­zodva — lehetőségeink fi­gyelembevételével — új forgalmi technológiára tér­tünk át. Számításaink s tapasztalataink azt jelez­ték, úgy tudunk gyorsab­ban, hatékonyabban eleget tenni megrendelőink kíván- ságairvak, ha igényeikhez igazodva, sokszor a koráb­bitól kevesebb kocsival több tehervonatot indítunk útnak. — Az új forgalmi tech­nológia eredményeként — belevéve a vasutasok jó hozzáállását, a fuvaroztató partnereinkkel való szoro­sabb együttműködést — kedvezően alakult a kocsi­kihasználás. A kocsifordu­lási időt tavaly — az elő­ző, közel 3 nap helyett — két és fél napra sikerült leszorítanunk. így vált le­hetővé, hogy az 1985. évi­től 300 ezer tonnával több kocsiigényes árumennyisé­get az akkor felhasznált vagonok alig 83 százaléká­val fuvaroztuk el. Ez egy­ben lehetővé és szükséges­sé tette a villamosmozdo­nyok hasznos kilométer­teljesítményének 1,5, és a nagy dízelgépek utaztatásá­nak 11 százalékkal való nö­velését. Azt nem tudjuk, s nem is akarjuk kimutatni, mi­lyen előnyt jelentett egy- egy gyártóüzem számára, hogy az alapanyagot hama­rabb megkapta, és kész­termékét több órával, vagy halmozottan több nappal előbb útbaindithatta a ha­zai, s főleg a külföldi megrendelőhöz. Erkölcsi ha­tását abban mérhettük le, hogy csökkent a panaszok száma, tömegével kaptuk, s kapjuk a vállalatoktól, üzemektől az olyan tartal­mú leveleket, amelyben ez a szó fejezi ki a lényeget: köszönjük. Az igényekhez való rugalmasabb alkal­mazkodást, az igazgatóság és a szállíttató partnerek jobb együttműködését a „fájdalomdíj” csökkenése is kifejezi. Az előtső évihez mérten tavaly a kocsiállás­bírság összege a feSére, 200 millió forintra esett vissza. — Azt mondják, hogy a miskolci vasútigazgatóság „kilépett" a belső keretből és ... — Szeretném megelőzni, s eloszlatni az esetleges félreértéseket. Mi nem aka­runk beavatkozni a válla­latok belső vasúti forgalmi rendjébe, életébe. Saját gondjaink is eléggé nyo­masztanak. Feliadataink jobb elvégzése, s egyben népgazdasági érdekből is a felhalmozódott szellemi és gyakorlati tapasztalataink alapján készséggel nyúj­tunk segítséget a belső anyagmozgatáshoz sok, ese­tenként napi 300—700 ko­csit felhasználó partne­rünknek, a feszítő gondok megoldása végett. — Területünkön, sőt or­szágos vonatkozásban is példamutatónak tartom az ózdi Kohászati Üzemek kezdeményezését. A gyár — szakértőcsoportunk vizs­gálata, s javaslatai alapján — új forgalmi technológiát honosított meg. A sok bel­ső, s hatékony intézkedés mellett a diszpécserszolgá­lat, a mozdonyvezetők, s a tolatást végző csapatok közt rádió adó-vevő össze­köttetést teremtettek. Csök­kent a vágányok zsúfolt­sága, meggyorsult a szállí­tás, négy mozdonnyal ke­vesebbre van szükség, így kivonhatták a forgalomból a gőzösöket. — Az eredmény? Az ÓKÜ korábban évi 100— 150 millió (!) forint kocsi­álláspénzt volt kénytelen fizetni. A múlt év január­jában ez még közel 9 mil­lió forint volt, februárban — az új technológia alkal­mazásának kezdetén — a félmilliót se érte el. Az év további 10 hónapjában már egyetlen fillér ilyen adós­ság sem terhelte számláját. Szakembereink a múlt év utolsó negyedében a Lenin Kohászati .Művek vezetői­nek megbízásából végez­tek hasonló vizsgálatot, elemzést. Ott is nagy, több millió forint megtakarítá­sára van lehetőség. — Mik a tapasztalatai a személyszállításban? Szá­míthatunk-e mi, utasok a már megszokott, vagy új kedvezm ényekre ? — Munkánk nagyságát,, s a vasutasok erőfeszítéseit hűen tükrözi, hogy tavaly 136 ezer esetben indítot­tunk útba személyszállító vonatot. Ez 3 ezerrel ke­vesebb az előző évitől. Né­hányat gazdasági okokból, vagy a kihasználatlanság következtében voltunk kénytelenek átmenetileg, vagy véglegesen megszün­tetni. — 1986-ban nagyjából 33 millió ember vette igény­be a személy-, a gyors- és expresszvonatainkat. Az utasok száma valamelyest csökkent, a bevételünk nagyjából azonos az előző évivel. Ez arra utal, hogy az emberek rendszerint hosszabb utakra veszik igénybe a vasúti szolgálta­tást. — Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy a sokez­res vasúti közösségünk nagy erőfeszítése eredmé­nyeként csökkent a pana­szok száma. A Heves Me­gyei NEB vizsgálatai so­rán: a higiénia, a biztonsá­gosabb, a kulturáltabb utazás színvonalának nö­vekedését állapította meg. — Az idén minden ed­digi kedvezmény megma­rad. Az arra jogosultak továbbra is 33, illetve 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak. Van, amiben előbbre léptünk: kezdetben az 55. éven felüli nők, 60. életéven felüli férfiak csak hét közben — kedden, szer­dán és csütörtökön — utaz­hattak 20 százalékkal ol­csóbban. Az elmúlt évvel kezdődően ezt kiterjesztet­tük a hét minden napjára, tehát szombatra és vasár­napra is. — Milyen az igény, mi­lyen áruszállítási teljesít­mény várható az idén? — Mi együtt sírunk, ne­vetünk az ipari és a me­zőgazdasági üzemekkel. Fuvarozási tevékenységünk azok termelésétől, az áru megrendelésétől függ. 1987-ben a teheráru-szállí- tás kismérvű növelésével számolunk. Sajnálatosan nem tudunk kitérni — az anyag- és az energiaárak, a bérköltségek növekedése következtében — a tarifa kisebb mérvű növelése elől. Ez — jó gazdálkodás ese­tén — csak részben érinti a vállalatokat, üzemeket. Az előszállításban ugyanis jelentős — tűzifa esetén 10, tömegáruban 20 száza­lékos — kedvezményt adunk. Az igazgató elmondja, hogy a" jelenlegi gazdasági körülmények közt csak mérsékelt beruházással, fejlesztéssel számolhatnak. Ezek közül legjelentősebb a hatvani állomás rekonst­rukciója, amellyel jó ütem­ben haladnak. Tavaly Sal­gótarjánban átadták az új, a megye forgalmát bizto­sító kereskedelmi telepet, Füzesabonyban a teljesen elkészült aluljárót. Az idén folytatják a Tiszai pálya­udvar felvételi épülete ke­leti szárnyának visszaépí­tését, a füzesabonyi mű­emlék jellegű objektum re­konstrukcióját. A múlt év utolsó heteiben, illetve napjaiban helyezték teljes egészében üzembe a Hat­van—Miskolc—Mezőzom- bor közötti fővonali szaka­szon a központi forgalom- ellenőrző (KÖFE) berende­zést. Az idén a számítógé­pes KÖFE-berendezés épí­tését tovább folytatják a Miskolc—Felsőzsolca—Hi­dasnémeti közötti nemzet­közi vonalon is. — Sajnálatosan nem tudtunk kellő anyagi erőt fordítani — erre az idén sincs sok remény — a vasúti pályák felújítására, a felsővezeték kiépítésére. A villamosításra elsősor­ban a Hatvan—Salgótar­ján közötti, a vasúti pálya korszerűsítésére pedig a Miskolc—Ózd közötti vo­nalon volna nagyon sürgő­sen szükség. — 1987 szokatlanul ke­mény téllel köszöntött be. A vasutasok százai a hó­tömegeket — olykor ke­gyetlen hidegben, hóvihar­ban — igyekeztek eltávolí­tani a vágányokról, a vál­tókról a legfontosabb sze­mély- és áruszállítási vo­natok közlekedtetése érde­kében. Az alkalmat meg­ragadva -— mondja a vas- útigazgató — ezúton is kö­szönöm a vasutas dolgozók áldozatvállalását, a termé­szet erőivel való hősies küzdelmét. Ez minden ígé­retnél jobban kifejezi a mintegy 14 ezer főt szám­láló igazgatóságunknak az idei feladatokhoz való jó hozzáállását. Csorba Barnabás Az ózdi Centrum Áruház immár évek óta tartó felújítása, átalakítása eredményeként a napok­ban megnyílt az élelmiszerosztáiy. A Centrum Csemege a földszinten került kialakításra 330 négyzetméter területen, ahol bőséges a kínálat mirelit-, zöldség-gyümlöcs- és húsárukból is. Az áruházban jelenleg a vegyes-iparcikk részleg kialakítása folyik. Fotó: Kerékgyártó Mihály „Most vagy a jövő­0 ben?” — kérdezett vissza egy szövetkeze­ti vezetőségi titkár, amikor véleményét tudakoltam a pártba jelentkező munkatár­sairól, majd így folytatta: „Mert szerintem előfordul, hogy csak a mának veszünk fel új párttagokat, gyakran olyanokat, akik lebecsülik az önképzést, a továbbtanu­lást és aligha vesznek poli­tikai vagy szakmai könyvet a kezükbe az iskola után. Ezzel pedig későbbi alkal­masságukat kérdőjelezik meg." Válasza kissé szokatlan, de elgondolkodtató. A kom­munisták közösségébe kerü­lő párttagok évtizedeken át hatnak a környezetükben élő emberekre, a helyi tár­sadalmi és gazdasági folya­matok alakulására. Ilyen értelemben jogosan mond­hatjuk, hogy a pártépítés, jövőépítés. Olyan párttago­kat kell ma felvennünk, akik képesek befogadni és alkalmazni a politikai élet új jelenségeit, lépést tarta­ni a tudományos-technikai fejlődéssel, készek tudatosan és önzetlenül cselekedni a kis és nagy közösségért. Az alkalmasságnak — bár mindig konkrét feladatok alapján határozható meg — vanak időtálló elemei. Ne­vezetesen : materialista vi­lágnézet, a marxizmus—le- ninizmus eszméinek elfoga­dása, tudati és érzelmi azo­nosulás a párt politikájával, és az ezért való cselekvés. Az állandó értékek manap­ság olyan időszerű tartalom- piai jelentkeznék, mint pél­dául az új iránti fogékonyság, az eligazodás képessége az új nézetek és jelenségek kö­zött. Hasonlóképp fontos a problémák feltárásának és megoldásának, a hibás gya­korlat kiigazításának a kez­deményezése — amely kö­vetelményt pártunk XIII. kongresszusa határozattá emelt. Ma az alkalmasságnak fel­tétlen velejárója kell. hogy legyen — az SZKP XXVII. kongresszusa szóhasználatá­val élve — a párttag tisz­ta és becsületes személyisé­ge vagy egyszerűbben: a be­csületes, tiszta élet. Csak az lehet alkalmas párttagnak, aki környezetében tekintély­nek örvend, emberi kap­csolataiban szerény, figyel­mes és tapintatos. S ami talán ma a leglényegesebb: a szavak és a tettek össze- csengése, vagyis a politika melletti, meggyőződésen ala­puló kiállás. A párt politi­káját ugyan sokféle módon lehet képviselni — van, aki a katedráról, van, aki ke­vesebb szóval, de annál meggyőzőbb cselekedettel a munkapad mellett —, abban nem lehet különbség, hogy politikai céljaink megvaló­sításához minden kommunis­ta a maga helyén legjobb tudása szerint járuljon hoz­zá. Köz.bevethető, hogy eze­ket a követelményeket nem egy felvétel előtt álló, de még sok régebbi párttag sem teljesíti hiánytalanul. Ez való tény, de nem feledkez­hetünk meg arról, hogy ál­talában nem kiforrott kom­munistákat, hanem olyano­kat. veszünk fel a pártba, akikben megvan az a kész­ség, képesség és szándék, hogy azzá legyenek. Egy húsz év körüli fia­tal párttagságra váló alkal­masságát el lehet-e dönte­ni tanulása, munkája, maga­tartása, jellemvonásai alap­ján? És egyáltalán: kinek a feladata felismerni? Ki a felelős kiválasztásukért és felkészítésükért? Ezt a kér­dést sok helyen többen fel­vetették már. A kommunis­ta kollektíva együttes ké­pességéről és felelősségéről van szó. Ugyanakkor az egyik legszebb személyes élmény, ha egy párttag új embert ajánl a mozgalom­nak. Beszélgetések során ne­veli, formálja gondolatait, eloszlatja benne a kételye­ket, felelősséget ébreszt benne az emberek, az or­szág jövőjéért. Vagyis fel­készíti a párttagságra. Sok párttag szívesen vállalkozik erre a feladatra, mások vi­szont nem vesznek részt az utánpótlás-nevelésben, gyak­ran még saját gyerme­keik, unokáik világnézeté­nek alakításával sem törőd­nek. Pedig úgy kellene len­nie, hogy a párttag egyik legnemesebb cselekedeté­nek tartsuk, ha egy új, le­endő kommunistát állít maga mellé. A párt utánpótlás-nevelé­sében általában alapvető befolyásoló tényezőként ve­tődnek fel a mai konkrét társadalmi és gazdasági ne-' hézségek. Ezek tagadhatat­lanul jelentős hatást gya­korolnak a párthoz valló csatlakozás elhatározására. A gazdasági, életszínvonal­beli gondok, a közművelő­dés, a kulturális élet fe­szültségei megnehezítették — és előreláthatólag a közeljövőben sem könnyítik — a párt munkáját. A párt­élet vonzereje nem épül látványos eredményekre, mi több. a társadalom egé­szének érdeke megkívánja, hogy a párt egyes emberek szempontjából talán kedve­zőtlen, átmenetileg előny­telen, vagyis népszerűtlen döntéseket is kezdeményez­zen. támogasson. Mindez nem hat serkentően a be­lépési szándékra sem. De vajon gátját jelenthetik-e ezek a feszültségek az után­pótlás nevelésének? Országosan az a tapaszta­lat, hogy a korábbi évek­hez hasonlóan évente mint­egy 30 ezer pártonkívüli „belülről” párttagként kí­ván részt venni a gondok leküzdésében, a politika alakításában. Helyenként és időnként azonban az össz- folyamattól éltérő jelensé­geknek lehetünk tanúi. Megfigyelhető, hogy a pártonkívüliek egy részét a gondok távol tartják a párt­tól, másokban viszont akti­vitást váltanak ki. Utóbbi­ak között azonban nem ke­vesen vannak olyanok, akik javaslataikkal segítő­kész, jó szándékú kritiká­jukkal, változást akarásuk­kal kellemetlenkedőknek tűnnek némely munkahe­lyen. S következésképpen erős a hajlam arra, hogy renitenskedőknek vagy kü­löncöknek tekintsék őket. S ahol ez így van, megtörté­nik, hogy inkább az örök helyeslőket hívják maguk közé a pártszervezetbe. A fiatalok nagy részére — a párt számára oly fontos ré­tegre — éppen az újat, a többet és gyorsabban aka­rás a jellemző. Az alapszer­vezetek vegyék észre a jő szándékú, a fejlődésért tü­relmetlen embereket és von­ják be őket a pártéletbe. Amellett, hogy a párt mit vár el új tagjaitól, azt is meg kell nézni, hogy mit nyújt számukra? Nem a le­egyszerűsített adok-kapok elv alapján. Nem erről van szó. A leendő párttagnak is vannak elképzelései, igényei. Mit is várnak általában? Mindenekelőtt érdemi tájé­koztatást az országos és a helyi kérdésekben egyaránt, továbbá nyílt, jó légkörű kö­zösségi életet. Felelős részvé­telt a pártalapszervezet bel­ső ügyeinek eldöntésében, több kezdeményezési lehető­séget a munkahely fejlődé­sének alakításában. A kép­zelt mérlegnek előbb-utóbb egyensúlyban kell lennie, különben a leendő párttag hosszú távon nem vállalja ezt a felelős közéleti szere­pet. Ahol jó színvonalú az alapszervezet munkája, ott többnyire nincs gond a tag­felvételekkel sem. Így a for­malizmusról, a bürokratikus vonásoktól megszabadított, az élet valódi kérdéseit megvi­tató, jó légkörű és hasznos pártélet — amennyiben ez kellő nyíltsággal és nyitott­sággal is párosul — a szín­vonalas pártutánpótlás alap- feltétele. Ez nyújthat garan­ciát arra, hogy a közösségért, a társadalomért tenni kész, a párttagságra alkalmas, tehet­séges fiatalok, munkások, értelmiségiek, a termelőszö­vetkezetek dolgozói cselekvő résztvevői lehessenek a párt ügye szolgálatának, sorsunk szebbé formálásának. Schultz György az MSZMP KB munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom