Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. január 14., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Beszélgetés Hernádi Istvánnal, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetőjével

A MÁV Miskolci Igazgatósága az elmúlt évben is igyekezett eleget tenni a területéhez tartozó öt megye, elsősorban az iparban, szénbányászatban gazdag Észak-Magyarország személy- és áruszállítási igényeinek. Munkájában a hagyományostól eltérő vonás, hogy új forgalmi technológiára tért át, s tapasztalataival készséggel segíti belső árufuvarozási gondjaik megoldásában a vállalatokat is. Hernádi István, az igazgatóság vezetője lapunk számára gyorsmérleget készített a telje- sítmén(yekről, s vázolta az idei célkitűzéseiket.

— A helyzetkép ellentmondásos. 1986-ban vasút- igazgatóságunk áruszállítási tervét nem tudta teljesíteni, adósságunk százezer tonna. Ennek oka, hogy a nemzetközi fuvarozás és kereskedelem lanyhulásának következtében a tranzit, az országon átmenő áruforgalom visszaesett. A kocsiigényes áruszállítási tervünket túlteljesítettük, s e vonatkozásban a múlt évitől is nagyobb eredményeket értünk el. Ez azt jelenti, hogy az igazgatóságunk területén levő ipari és mezőgazdasági üzemekben termelt, gyártott, s az itt berakott árumennyiségből 300 ezer tonnával többet fuvaroztunk a címzettekhez, mint 1985-ben.

:— A MÁV kocsi- és mozdonyállománya, vasúti vágányai nagy részben elhasználódtak, öregszenek. E — forgalmat befolyásoló — tényezőknek, körülményeknek látszólag ellentmondanak a jó teljesítmények. Mi ennek a magyarázata?

— Sok-sok éven át a MAV-nál úgy véltük — ez akkor igaz is volt —, az az előnyösebb és gazdaságosabb, ha minél több kocsit húz egy-égy mozdony, s nagyobb mennyiségű árut szállít egy-egy szerelvény. Az elmúlt évben, a megváltozott igényekhez igazodva — lehetőségeink figyelembevételével — új forgalmi technológiára tértünk át. Számításaink s tapasztalataink azt jelezték, úgy tudunk gyorsabban, hatékonyabban eleget tenni megrendelőink kíván- ságairvak, ha igényeikhez igazodva, sokszor a korábbitól kevesebb kocsival több tehervonatot indítunk útnak.

— Az új forgalmi technológia eredményeként — belevéve a vasutasok jó hozzáállását, a fuvaroztató partnereinkkel való szorosabb együttműködést — kedvezően alakult a kocsikihasználás. A kocsifordulási időt tavaly — az előző, közel 3 nap helyett — két és fél napra sikerült leszorítanunk. így vált lehetővé, hogy az 1985. évitől 300 ezer tonnával több kocsiigényes árumennyiséget az akkor felhasznált vagonok alig 83 százalékával fuvaroztuk el. Ez egyben lehetővé és szükségessé tette a villamosmozdonyok hasznos kilométerteljesítményének 1,5, és a nagy dízelgépek utaztatásának 11 százalékkal való növelését.

Azt nem tudjuk, s nem is akarjuk kimutatni, milyen előnyt jelentett egy- egy gyártóüzem számára, hogy az alapanyagot hamarabb megkapta, és késztermékét több órával, vagy

halmozottan több nappal előbb útbaindithatta a hazai, s főleg a külföldi megrendelőhöz. Erkölcsi hatását abban mérhettük le, hogy csökkent a panaszok száma, tömegével kaptuk, s kapjuk a vállalatoktól, üzemektől az olyan tartalmú leveleket, amelyben ez a szó fejezi ki a lényeget: köszönjük. Az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, az igazgatóság és a szállíttató partnerek jobb együttműködését a „fájdalomdíj” csökkenése is kifejezi. Az előtső évihez mérten tavaly a kocsiállásbírság összege a feSére, 200 millió forintra esett vissza.

— Azt mondják, hogy a miskolci vasútigazgatóság „kilépett" a belső keretből és ...

— Szeretném megelőzni, s eloszlatni az esetleges félreértéseket. Mi nem akarunk beavatkozni a vállalatok belső vasúti forgalmi rendjébe, életébe. Saját gondjaink is eléggé nyomasztanak. Feliadataink jobb elvégzése, s egyben népgazdasági érdekből is a felhalmozódott szellemi és gyakorlati tapasztalataink alapján készséggel nyújtunk segítséget a belső anyagmozgatáshoz sok, esetenként napi 300—700 kocsit felhasználó partnerünknek, a feszítő gondok megoldása végett.

— Területünkön, sőt országos vonatkozásban is példamutatónak tartom az ózdi Kohászati Üzemek kezdeményezését. A gyár

— szakértőcsoportunk vizsgálata, s javaslatai alapján

— új forgalmi technológiát honosított meg. A sok belső, s hatékony intézkedés mellett a diszpécserszolgálat, a mozdonyvezetők, s a tolatást végző csapatok közt rádió adó-vevő összeköttetést teremtettek. Csökkent a vágányok zsúfoltsága, meggyorsult a szállítás, négy mozdonnyal kevesebbre van szükség, így kivonhatták a forgalomból a gőzösöket.

— Az eredmény? Az ÓKÜ korábban évi 100— 150 millió (!) forint kocsiálláspénzt volt kénytelen fizetni. A múlt év januárjában ez még közel 9 millió forint volt, februárban

— az új technológia alkalmazásának kezdetén — a félmilliót se érte el. Az év további 10 hónapjában már egyetlen fillér ilyen adósság sem terhelte számláját. Szakembereink a múlt év utolsó negyedében a Lenin Kohászati .Művek vezetőinek megbízásából végeztek hasonló vizsgálatot, elemzést. Ott is nagy, több millió forint megtakarítására van lehetőség.

— Mik a tapasztalatai a személyszállításban? Számíthatunk-e mi, utasok a már megszokott, vagy új kedvezm ényekre ?

— Munkánk nagyságát,, s a vasutasok erőfeszítéseit hűen tükrözi, hogy tavaly 136 ezer esetben indítottunk útba személyszállító vonatot. Ez 3 ezerrel kevesebb az előző évitől. Néhányat gazdasági okokból, vagy a kihasználatlanság következtében voltunk kénytelenek átmenetileg, vagy véglegesen megszüntetni.

— 1986-ban nagyjából 33 millió ember vette igénybe a személy-, a gyors- és expresszvonatainkat. Az utasok száma valamelyest

csökkent, a bevételünk nagyjából azonos az előző évivel. Ez arra utal, hogy az emberek rendszerint hosszabb utakra veszik igénybe a vasúti szolgáltatást.

— Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy a sokezres vasúti közösségünk nagy erőfeszítése eredményeként csökkent a panaszok száma. A Heves Megyei NEB vizsgálatai során: a higiénia, a biztonságosabb, a kulturáltabb utazás színvonalának növekedését állapította meg.

— Az idén minden eddigi kedvezmény megmarad. Az arra jogosultak továbbra is 33, illetve 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak. Van, amiben előbbre léptünk: kezdetben az 55. éven felüli nők, 60. életéven felüli férfiak csak hét közben — kedden, szerdán és csütörtökön — utazhattak 20 százalékkal olcsóbban. Az elmúlt évvel kezdődően ezt kiterjesztettük a hét minden napjára, tehát szombatra és vasárnapra is.

— Milyen az igény, milyen áruszállítási teljesítmény várható az idén?

— Mi együtt sírunk, nevetünk az ipari és a mezőgazdasági üzemekkel. Fuvarozási tevékenységünk azok termelésétől, az áru megrendelésétől függ. 1987-ben a teheráru-szállí- tás kismérvű növelésével számolunk. Sajnálatosan nem tudunk kitérni — az anyag- és az energiaárak, a bérköltségek növekedése következtében — a tarifa kisebb mérvű növelése elől. Ez — jó gazdálkodás esetén — csak részben érinti a vállalatokat, üzemeket. Az előszállításban ugyanis jelentős — tűzifa esetén 10, tömegáruban 20 százalékos — kedvezményt adunk.

Az igazgató elmondja, hogy a" jelenlegi gazdasági körülmények közt csak mérsékelt beruházással, fejlesztéssel számolhatnak. Ezek közül legjelentősebb a hatvani állomás rekonstrukciója, amellyel jó ütemben haladnak. Tavaly Salgótarjánban átadták az új, a megye forgalmát biztosító kereskedelmi telepet, Füzesabonyban a teljesen elkészült aluljárót. Az idén folytatják a Tiszai pályaudvar felvételi épülete keleti szárnyának visszaépítését, a füzesabonyi műemlék jellegű objektum rekonstrukcióját. A múlt év utolsó heteiben, illetve napjaiban helyezték teljes egészében üzembe a Hatvan—Miskolc—Mezőzom- bor közötti fővonali szakaszon a központi forgalom- ellenőrző (KÖFE) berendezést. Az idén a számítógépes KÖFE-berendezés építését tovább folytatják a Miskolc—Felsőzsolca—Hidasnémeti közötti nemzetközi vonalon is.

— Sajnálatosan nem tudtunk kellő anyagi erőt fordítani — erre az idén sincs sok remény — a vasúti pályák felújítására, a felsővezeték kiépítésére. A villamosításra elsősorban a Hatvan—Salgótarján közötti, a vasúti pálya korszerűsítésére pedig a Miskolc—Ózd közötti vonalon volna nagyon sürgősen szükség.

— 1987 szokatlanul kemény téllel köszöntött be. A vasutasok százai a hótömegeket — olykor kegyetlen hidegben, hóviharban — igyekeztek eltávolítani a vágányokról, a váltókról a legfontosabb személy- és áruszállítási vonatok közlekedtetése érdekében. Az alkalmat megragadva -— mondja a vas- útigazgató — ezúton is köszönöm a vasutas dolgozók áldozatvállalását, a természet erőivel való hősies küzdelmét. Ez minden ígéretnél jobban kifejezi a mintegy 14 ezer főt számláló igazgatóságunknak az idei feladatokhoz való jó hozzáállását.

Csorba Barnabás

Az ózdi Centrum Áruház immár évek óta tartó felújítása, átalakítása eredményeként a napokban megnyílt az élelmiszerosztáiy. A Centrum Csemege a földszinten került kialakításra 330 négyzetméter területen, ahol bőséges a kínálat mirelit-, zöldség-gyümlöcs- és húsárukból is. Az áruházban jelenleg a vegyes-iparcikk részleg kialakítása folyik.

Fotó: Kerékgyártó Mihály

„Most vagy a jövő0 ben?” — kérdezett vissza egy szövetkezeti vezetőségi titkár, amikor véleményét tudakoltam a pártba jelentkező munkatársairól, majd így folytatta: „Mert szerintem előfordul, hogy csak a mának veszünk fel új párttagokat, gyakran olyanokat, akik lebecsülik az önképzést, a továbbtanulást és aligha vesznek politikai vagy szakmai könyvet a kezükbe az iskola után. Ezzel pedig későbbi alkalmasságukat kérdőjelezik meg."

Válasza kissé szokatlan, de elgondolkodtató. A kommunisták közösségébe kerülő párttagok évtizedeken át hatnak a környezetükben élő emberekre, a helyi társadalmi és gazdasági folyamatok alakulására. Ilyen értelemben jogosan mondhatjuk, hogy a pártépítés, jövőépítés. Olyan párttagokat kell ma felvennünk, akik képesek befogadni és alkalmazni a politikai élet új jelenségeit, lépést tartani a tudományos-technikai fejlődéssel, készek tudatosan és önzetlenül cselekedni a kis és nagy közösségért.

Az alkalmasságnak — bár mindig konkrét feladatok alapján határozható meg — vanak időtálló elemei. Nevezetesen : materialista világnézet, a marxizmus—le- ninizmus eszméinek elfogadása, tudati és érzelmi azonosulás a párt politikájával, és az ezért való cselekvés. Az állandó értékek manapság olyan időszerű tartalom- piai jelentkeznék, mint például az új iránti fogékonyság, az eligazodás képessége az új nézetek és jelenségek között. Hasonlóképp fontos a problémák feltárásának és megoldásának, a hibás gyakorlat kiigazításának a kezdeményezése — amely követelményt pártunk XIII. kongresszusa határozattá emelt.

Ma az alkalmasságnak feltétlen velejárója kell. hogy legyen — az SZKP XXVII. kongresszusa szóhasználatával élve — a párttag tiszta és becsületes személyisége vagy egyszerűbben: a becsületes, tiszta élet. Csak az lehet alkalmas párttagnak, aki környezetében tekintélynek örvend, emberi kapcsolataiban szerény, figyelmes és tapintatos. S ami talán ma a leglényegesebb: a szavak és a tettek össze- csengése, vagyis a politika melletti, meggyőződésen alapuló kiállás. A párt politikáját ugyan sokféle módon lehet képviselni — van, aki a katedráról, van, aki kevesebb szóval, de annál meggyőzőbb cselekedettel a munkapad mellett —, abban nem lehet különbség, hogy politikai céljaink megvalósításához minden kommunista a maga helyén legjobb tudása szerint járuljon hozzá.

Köz.bevethető, hogy ezeket a követelményeket nem egy felvétel előtt álló, de

még sok régebbi párttag sem teljesíti hiánytalanul. Ez való tény, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy általában nem kiforrott kommunistákat, hanem olyanokat. veszünk fel a pártba, akikben megvan az a készség, képesség és szándék, hogy azzá legyenek.

Egy húsz év körüli fiatal párttagságra váló alkalmasságát el lehet-e dönteni tanulása, munkája, magatartása, jellemvonásai alapján? És egyáltalán: kinek a feladata felismerni? Ki a felelős kiválasztásukért és felkészítésükért? Ezt a kérdést sok helyen többen felvetették már. A kommunista kollektíva együttes képességéről és felelősségéről van szó. Ugyanakkor az egyik legszebb személyes élmény, ha egy párttag új embert ajánl a mozgalomnak. Beszélgetések során neveli, formálja gondolatait, eloszlatja benne a kételyeket, felelősséget ébreszt benne az emberek, az ország jövőjéért. Vagyis felkészíti a párttagságra. Sok párttag szívesen vállalkozik erre a feladatra, mások viszont nem vesznek részt az utánpótlás-nevelésben, gyakran még saját gyermekeik, unokáik világnézetének alakításával sem törődnek. Pedig úgy kellene lennie, hogy a párttag egyik legnemesebb cselekedetének tartsuk, ha egy új, leendő kommunistát állít maga mellé.

A párt utánpótlás-nevelésében általában alapvető befolyásoló tényezőként vetődnek fel a mai konkrét társadalmi és gazdasági ne-' hézségek. Ezek tagadhatatlanul jelentős hatást gyakorolnak a párthoz valló csatlakozás elhatározására. A gazdasági, életszínvonalbeli gondok, a közművelődés, a kulturális élet feszültségei megnehezítették

— és előreláthatólag a közeljövőben sem könnyítik

— a párt munkáját. A pártélet vonzereje nem épül látványos eredményekre, mi több. a társadalom egészének érdeke megkívánja, hogy a párt egyes emberek szempontjából talán kedvezőtlen, átmenetileg előnytelen, vagyis népszerűtlen döntéseket is kezdeményezzen. támogasson. Mindez nem hat serkentően a belépési szándékra sem. De vajon gátját jelenthetik-e ezek a feszültségek az utánpótlás nevelésének?

Országosan az a tapasztalat, hogy a korábbi évekhez hasonlóan évente mintegy 30 ezer pártonkívüli „belülről” párttagként kíván részt venni a gondok leküzdésében, a politika alakításában. Helyenként és időnként azonban az össz- folyamattól éltérő jelenségeknek lehetünk tanúi.

Megfigyelhető, hogy a pártonkívüliek egy részét a gondok távol tartják a párttól, másokban viszont aktivitást váltanak ki. Utóbbiak között azonban nem kevesen vannak olyanok, akik javaslataikkal segítőkész, jó szándékú kritikájukkal, változást akarásukkal kellemetlenkedőknek tűnnek némely munkahelyen. S következésképpen erős a hajlam arra, hogy renitenskedőknek vagy különcöknek tekintsék őket. S ahol ez így van, megtörténik, hogy inkább az örök helyeslőket hívják maguk közé a pártszervezetbe. A fiatalok nagy részére — a párt számára oly fontos rétegre — éppen az újat, a többet és gyorsabban akarás a jellemző. Az alapszervezetek vegyék észre a jő szándékú, a fejlődésért türelmetlen embereket és vonják be őket a pártéletbe.

Amellett, hogy a párt mit vár el új tagjaitól, azt is meg kell nézni, hogy mit nyújt számukra? Nem a leegyszerűsített adok-kapok elv alapján. Nem erről van szó. A leendő párttagnak is vannak elképzelései, igényei. Mit is várnak általában? Mindenekelőtt érdemi tájékoztatást az országos és a helyi kérdésekben egyaránt, továbbá nyílt, jó légkörű közösségi életet. Felelős részvételt a pártalapszervezet belső ügyeinek eldöntésében, több kezdeményezési lehetőséget a munkahely fejlődésének alakításában. A képzelt mérlegnek előbb-utóbb egyensúlyban kell lennie, különben a leendő párttag hosszú távon nem vállalja ezt a felelős közéleti szerepet.

Ahol jó színvonalú az alapszervezet munkája, ott többnyire nincs gond a tagfelvételekkel sem. Így a formalizmusról, a bürokratikus vonásoktól megszabadított, az élet valódi kérdéseit megvitató, jó légkörű és hasznos pártélet — amennyiben ez kellő nyíltsággal és nyitottsággal is párosul — a színvonalas pártutánpótlás alap- feltétele. Ez nyújthat garanciát arra, hogy a közösségért, a társadalomért tenni kész, a párttagságra alkalmas, tehetséges fiatalok, munkások, értelmiségiek, a termelőszövetkezetek dolgozói cselekvő résztvevői lehessenek a párt ügye szolgálatának, sorsunk szebbé formálásának.

Schultz György az MSZMP KB munkatársa