Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
1986. december 8., hétfő ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vasárnapi tejről _n_B ___fLJL.....B. fi X / 1 □ isi r~ *r— ---A_____ j TT- fi? p rt g_j fl g norsnoiiBnan.ö,nd:: 33 ÉX x s TT \ 1 | 1 H 1 L 1 m :44Xt4444io- snsrorsisr ai J. Két év alatt elkészül fl lakosság döntése: sportcsarnok Tisztelt Tejkereső! Érthető méltatlankodása, mely abból fakadt, hogy vasárnap délelőtt Miskolcon csak különböző nehézségek leküzdése után jutott egy zacskó tejhez. Igaz, ennek is nagyon örült, bár két zacskóval kívánt vásárolni. Arról van tehát szó, hogy ön vasárnap kissé későn kapta az utasítást tejügyben, de annál határozottabban, mivel a néhány hónapos csecsemőnek szüksége van rá. A család persze, idejében beszerezte a tejet, de ez vasárnap délelőtt, már korábban felforralt állapotban is képes volt összemenni! (Fura lehet az ilyen tej!) Nekilódult hát a városnak, mindenekelőtt a Dominóba ment, ahol bőséggel feltankolhatott volna pálinkával, sörrel, borral, fehérrel, vörössel, édessel, keserűvel, de sajna, tejet nem adtak. Jó tanácsot igen: ők ugyan nem tartanak tejet, de menjen a közeli tejboltba, ott van. Tíz óra elmúlván, viszont a bolt: zárva. Másik lehetőségként jutott eszébe az Aranycsillag, ahol éppen az orra elől vit. ték el a pultról a két utolsó zacskót, de könyörgésre, majd fenyegetőzésre, mindenféle vásárlók könyvének emlegetésére, mégis sikeredett valahonnan a belső régiókból szerezni egyet, papírba csomagolva, nehogy meglássa az ellenség. Korábban kell ébrednünk! Ez lehet a legfőbb tanulság. Korábban, hogy időben eljussunk a tejboltba. Beszélhetünk persze, ha akarja, ismételten az alkoholról is, de minek? Mármint annak ürügyén, hogy ez vasárnap délelőtt is beszerezhető „utcán át”, a tej meg nem. Bizonyára Levé- diába, Etelközbe, a baskír pusztákra, a kumisz idejébe nyúló évezredek szokása, tartós hagyománya őrződik nálunk nagy gonddal, vigyázással. Eme ősi hagyományokon változtatni éppen napjainkban törekszenek testi épségünkért, erkölcsi tartásunkért felelősséget érző emberek, de mint ön is tapasztalhatja, nem megy minden ellenállás nélkül ez a próbálkozás. Engedtessék meg néhány személyes élmény, vélemény. Pár hete (a népfront és az Ibusz által szervezett barátságvonat utasaként) néhányunknak alkalma adódott vendégeskedni Leningrád Moszkva kerületének pártbizottsági titkáránál. (Csinos, szőke hölgy, halvány csíkozású, sötét kosztüm, friss frizura, oroszos vendégszeretet.) Ilyen szendvics, amolyan, ilyen ásványvíz, amolyan, tea, üdítő meg ilyesmi, de alkoholos ital: nyet! Egy cseppet se, mintha csak a mi plakátunkról olvasták volna! Természetesen mindahányon tudtuk, hogy itt ez a helyzet, jómagámnak — hogy csak a magam nevében beszéljek —, minden tudás ellenére is kissé furcsa volt. Vodka, örmény konyak, grúz bor nélkül. Szerintem még nekik is furcsa. Nálunk sem szabad persze most már dínomdá- nomozni — nagyon helyesen! —, de azért ugye elképzelhető, hogy alkalmakként még a munkahelyeken is össze-összekoccan szép csendben, halkan néhány pohár vendégköszöntőként. Vagy barátköszöntőként. Vagy búcsúztatásként. Vagy csak úgy. Csak. Ez a mi dolgunk. Amit kapunk érte, az is. A kerületi titkár (a kerület 300 ezer lakosú) szobájában viszont idő teltével, valahogy megfeledkeztünk az italról... Tessék elhinni! A Szovjetunió második legnagyobb városában (mondtuk, hogy Miskolc is a második legnagyobb), a négy és fél milliós Leningrádban az egykori Pétervár történelmi ereklyéinek, például a Téli Palota felújításának gondjairól beszélt egyebek között a titkár, mondván, hogy bizony ezekhez a munkákhoz sok pénz kell, mi pedig a belváros rehabilitációjával tromfoltunk. Lakbérről, építkezésekről, telefonokról, meg sok mindenféléről váltva szót, valahogy elfelejtődött az alkohol ... Leírni is alig merem, de lehetséges, hogy a beszélgetéseknél mégsem elsődleges az iddogálás? Nem kell félnünk ettől, én sem gondoltam komolyan. Lehetséges, hogy tejet nem lehet vasárnap kapni nálunk, de barackot, cserkút, törkölyt bizton lehet. Mert ezek hiányában nyilván megroppanna a világnak az ő tartóoszlopa. Priska Tibor • Tömegsportigényeket, valamint kulturális célokat is szolgál a leendő mezőkövesdi sportcsarnok. A szabadidő-központhoz kapcsolódva, a sportpálya mellett, a következő évben kezdik el építeni az objektumot, mely 45 millió forintba kerül. Ebben a pénzben benne szerepel az a mintegy 10—11 millió forint, mely a lakossági településfejlesztési hozzájárulásokból tevődik össze. Ugyanis a kövesdiek a piaccsarnok de annak, hogy a kormányzat nagyszabású, újszerű nemzetközi és hazai együttműködésen alapuló iparfejlesztést határozott el. A Le- ninvárosban megvalósult három, nagy ipari létesítmény egyike a Tiszai Vegyi Kombinátban létesített olefinmű, amely benzinből .nagy tömegű vegyipari alapanyagokat állít elő. Az olefingyár létrejöttét a magyar— szovjet olefirikémiai kormányközi megállapodás tette lehetővé. Az egyezmény lényege az volt, hogy a Tiszai Vegyi Kombinátnak ebbén a korszerű technológiájú petrolkémiai alapüzemében előállított olefintermékek egy részét — hosszú távú szerződés keretében — a Szovjetunió átveszi és ezekért cserébe magasabb feldolgozottsági fokú petrolkémiai termékeket szállít hazánknak. Az 1975 tavaszán üzembe helyezett olefingyárban ez ideig több, mint két és fél millió tonna etilént állított elő és ebből a Kalusi Klórvinil Termelési Egyesülésnek a két kombinátot ösz- szekötő csővezetéken csaknem másfél millió tonnát szállítottak továbbfeldolgo- zásra. Időközben, 1980 tavaszán meghosszabbították az első magyar—szovjet olefinegyezményt. Ez kimondja, hogy az idén befejeződik az eddigi évi 130 ezer tonna etilén szállítása a Szovjetunióba és 1987-től a Kalusi Klórvinil Termelési Egyesülés ad a meglévő csővezetéken évi 60 ezer tonna etilént a TVK-nak. Katusban ugyanis rövidesen termelni kezd a TVK-énál nagyobb kapacitású olefingyár, így megfordul az etilén eddigi áramlása. * A Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárát, illetve az és a Kavicsos-tó rendezése helyett ezt az új létesítményt szavazták meg. Mindemellett a jelentős lakossági támogatás mellett még további társadalmi munkafelajánlások is segítik a mielőbbi tető alá hoüzem technológiáját az NSZK-beli Linde cég szállította, s a szovjet fél ugyancsak e neves vállalkozótól vásárolta az üzemet. Szovjet barátaink úgy gondolták, a legcélravezetőbb lenne, ha a leendő olefingyár szakemberei nálunk, a Tiszai Vegyi Kombinátban szereznének tapasztalatot, abban a leninvárosi gyárban töltenének el bizonyos időt, amely már több, mint egy évtizede folyamatosan, magas műszaki színvonalon, nagy biztonsággal termel. Miután a két kombinát vezetői ebben megegyeztek, a közelmúltban a Tiszai Vegyi Kombinátba érkezett az első tizenöt fős szakértői csoport. Vezetőjük Novoszad Vlagyimir Pavlovics, a kalusi olefinüzem gyárvezető-helyettese. A TVK szakszervezeti bizottsága titkárának szobájában beszélgetünk az itt-tar- tózkodásuk során szerzett tapasztalatokról. — Sok etiléngyárban megfordultam már a Szovjetunió különböző részein, tehát van összehasonlítási alapom — mondja a fiatal szakember. — Elmondhatom, az önök leninvárosi gyára kiemelkedik valamennyi közül. Egyedül a zást. így több üzem, 10 millió forintnak megfelelő munkával. Hogy az építkezés zökkenőmentesen haladjon, az üzemek, a lakosok képviselőiből álló társadalmi védnökség felügyel a munkák menetére. Baskír Köztársaságban, a nagy szolováti petrolkémiai üzemben találkoztam a TVK-éhoz hasonló műszakitechnikai színvonallal. — Mi az. ami leginkább megragadta a figyelmét? — Az olefingyár egész területén magas fokú műszaki kultúrát kifejező kép fogadott bennünket. Meglepett az is, milyen szervezett, fegyelmezett munka folyik az üzemekben. — ön először jár Magyar- országon? — Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a csoport vezetője lehetek, amelynek tagjai velem együtt most léptek először magyar földre. Arról már hallottam, milyen vendégszeretők a magyarok, ezúttal mi is meggyőződtünk vendéglátóink eme jó tulajdonságáról. A munkán kívül természetesen érdekelt bennünket, hogyan élnek barátaink. Nagyon tetszett például az üzletekben tapasztalt árubőség, a rend és fegyelem. Jártunk hétvégén Debrecenben. Hajdúszoboszlón, megismerkedtünk a Hortobágy nevezetességeivel. Mindenki nevében mondhatom, maradandó élményben volt részünk. Az elképzelések szerint 1988-ra készül el a kövesdiek új sportcsarnoka, melynek terveit az Északtei'V készítette — szintén társadalmi munkában. A képen a sportcsarnok rajza látható. — Visszatérve a látogatás céljára, milyen a csoport összetétele? — Velünk van a munka- szervezési és bérosztály vezetője is, ami azt bizonyítja. hogy bennünket nemcsak a műszaki, termelési kérdések érdekelnek, fontosnak tartjuk a munkaszervezés tanulmányozását is. Eljött velünk ezenkívül két karbantartó, akik közül az egyik üzemvezető. Itt van továbbá két műszerész és az üzemeltető személyzet közül néhá- nyan szintén eljöttek. — Az önök gyárában most milyen munkáknál tartanak? — A kalusi olefingyár építése előrehaladott állapotban van. amit bizonyít az is, hogyr üzemelnek a kazánok és a napokban sor kerül a turbinák próbájára. Ha minden a tervek szerint halad, márciusban megkezdődhet a termelés, azt követően pedig az etilén szállítása a Tiszai Vegyi Kombinátba. — Bizonyára, korábban szereztek már információt a Tiszai Vegyi Kombinátról. Vajon ez megegyezik a látottakkal? ■— Sok jót hallottunk a leninvárosi nagyvállalatról. Tudtuk azt, hogy a magyar vegyipar egyik legjelentősebb bázisaként tartják számon, mégis meglepett bennünket az a nagy volumenű export, amit a tőkés és a szocialista piacokra szállítanak a TVK-ból. N. V. Pavlovics köszönetét mondott a szovjet szakembercsoport betanulásához nyújtott sokrétű támogatásért, kiemelve, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát és a Kalusi Klórvinil Termelési Egyesülés dolgozói a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés további erősítéséért fáradoznak. Lovas Lajos Több mint másfél évtizeKalusban olefingyár épül Szovjet szakemberek a TVK-ban Juli néni és a számítógép Bekapcsolom a rádiót. „ ... csatlakoztatva számítógépünket egy nagyobb adatbankhoz, rögtön megtudhatjuk...” Egy csavarintás és: ...... a gyerekeknek v ideo-programmal kedveskedtek, akik számítógépen is játszhattak ...” Számítógép, video. És video és megint csak számítógép. Technikai újdonságok (talán már nem is any- nyira újak), melyek betörtek életünkbe, melyek meghatározzák holnapunkat, melyek könnyítik munkánkat. .. Tényleg könnyítik? Tényleg olyan frappánsan működik ez az egész? Tényleg. Külhonban —. mondják. A komputer az élet, a gazdaság számos területén fejti ki áldásos hatását. Sok helyütt, például az újságírók már nem holmi papirosra vetik gondolataikat, hanem egyenesen a számítógépekbe táplálják mondataikat. S ha valami nem jó, hát szükségtelen a radír, a kores radex, a toll... Törölni, módosítani egy gombnyomás és lássatok csodát!, a képernyőn ott az újonnan kigondolt mondat! Persze arra is gondolok ilyenkor, ha a redakcióba is „betörne” ez a szuper technika, vajh’ mi lenne példának okáért Margóval, Erzsikével, s a többi gépírónővel? Akik „gépbe ülnek”, s összeszedett gondolatainkat ama keretes flekk papírra vetik ... De azért ilyesféléken még fölösleges gondolkodni... Sokkal inkább érdemes törődni mindazon helyekkel, hová már betört ez a technika. Ügy ám! Mert, büszkén mondhatjuk: sok ilyen hely van már. Mai napság már minden valamirevaló cég vásárol számítógépet, videót. Termelőszövetkezetek is. Amit csak helyeselni lehet. Nemrégiben egyik szövetkezetünk elnöke imigyen invitált: „és az új számítógépünket nem nézi meg? Most vásároltuk...” Megnéztem. Szép. Bár a herkentyűk felét még letakarva védték a portól, mely a „pontalanított” (értsd: kővel, bányameddővel leszórt) útról az ablak résein a helyiségbe beszivárog. S ezek? — kérdeztem. „Ö, még most járnak tanfolyamra a dolgozóink, addig ezeket nem használjuk ..Aha. Majd visszajönnek és akkor kibontják. Aztán az ember fia nem győzi kapkodni a fejét, hogy hol mindenütt bevezették, alkalmazzák már e csodamasinákat. Erről a népek többsége úgy szerez tudomást, hogy értesítik őket. Valahogy így: „Tisztelt Ügyfelünk! Értesítjük, hogy áttértünk a számítógépes feldolgozásra, ezért kérjük, hogy a kért adatokat szíveskedjék megküldeni ...” Az Autóklub, az Állami Biztosító, az OTP, a Hungária Biztosító, az Émász stb., stb. Hű, de szép! Bizony. Lelkesedésünk csak akkor kezd alábbhagyni, amikor jön a következő levél. Hogy tudniillik „eszközöljük” már az esedékes törlesztést, mert ellenkező esetben ... Hiszen mi már ré- ges-régen befizettük!... Jelezzük ezt a Magas Hivatalnak. ö vissza: „Kérjük szíves elnézését, a számítógép tévedett...” Na. Értjük, megértjük mi ezt. A gép is ember... vagy mi a csuda. Keverem már ezt az egészet! Más. A komputer arra is jó, hogy a megfelelő adatokat beletáplálva magas, komplikált műveleteket is elvégezzen az ember helyett. (Például: összeadás, kivonás stb., stb). Elképedve figyeltem e modern technika alkalmazását egy vállalati versenyen. Volt vagy tíz brigád, versengtek egymással. Mint rendesen pontokkal értékelték teljesítményüket. A cég vezetői büszkén mutatták a műszaki arzenált: ezeken dolgozzuk fel az eredményeket. S valóban. A gép szorgalmasan adta össze a pontokat (10+8-j-6+...). Két-há- romszori törlés után (mert elsőre, másodjára rossz pontokat írtak be a kezelők) már ki is lökte a végeredményt ... Amit Juli néni, a takarító fejből vágott, miközben tátott szájjal csodálta a masinákat.. . (mészáros)
