Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. december 8., hétfő ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vasárnapi tejről _n_B ___fLJL.....B. fi X / 1 □ isi r~ *r— ---­A_____ j TT- fi? p rt g_j fl g norsnoiiBnan.ö,nd:: 33 ÉX x s TT \ 1 | 1 H 1 L 1 m :44Xt4444­io- snsrorsisr ai J. Két év alatt elkészül fl lakosság döntése: sportcsarnok Tisztelt Tejkereső! Érthető méltatlankodása, mely abból fakadt, hogy vasárnap délelőtt Miskolcon csak különböző nehézségek leküzdése után jutott egy zacskó tejhez. Igaz, ennek is nagyon örült, bár két zacskóval kívánt vásárolni. Arról van tehát szó, hogy ön vasárnap kissé későn kapta az utasítást tejügy­ben, de annál határozot­tabban, mivel a néhány hónapos csecsemőnek szük­sége van rá. A család per­sze, idejében beszerezte a tejet, de ez vasárnap dél­előtt, már korábban felfor­ralt állapotban is képes volt összemenni! (Fura le­het az ilyen tej!) Nekiló­dult hát a városnak, min­denekelőtt a Dominóba ment, ahol bőséggel feltan­kolhatott volna pálinkával, sörrel, borral, fehérrel, vö­rössel, édessel, keserűvel, de sajna, tejet nem adtak. Jó tanácsot igen: ők ugyan nem tartanak tejet, de menjen a közeli tejboltba, ott van. Tíz óra elmúlván, viszont a bolt: zárva. Má­sik lehetőségként jutott eszébe az Aranycsillag, ahol éppen az orra elől vit. ték el a pultról a két utol­só zacskót, de könyörgésre, majd fenyegetőzésre, min­denféle vásárlók könyvének emlegetésére, mégis sikere­dett valahonnan a belső régiókból szerezni egyet, papírba csomagolva, ne­hogy meglássa az ellenség. Korábban kell ébred­nünk! Ez lehet a legfőbb tanul­ság. Korábban, hogy időben eljussunk a tejboltba. Beszélhetünk persze, ha akarja, ismételten az alko­holról is, de minek? Már­mint annak ürügyén, hogy ez vasárnap délelőtt is be­szerezhető „utcán át”, a tej meg nem. Bizonyára Levé- diába, Etelközbe, a baskír pusztákra, a kumisz ide­jébe nyúló évezredek szo­kása, tartós hagyománya őrződik nálunk nagy gond­dal, vigyázással. Eme ősi hagyományokon változtat­ni éppen napjainkban tö­rekszenek testi épségün­kért, erkölcsi tartásunkért felelősséget érző emberek, de mint ön is tapasztal­hatja, nem megy minden ellenállás nélkül ez a pró­bálkozás. Engedtessék meg néhány személyes élmény, vélemény. Pár hete (a nép­front és az Ibusz által szer­vezett barátságvonat uta­saként) néhányunknak al­kalma adódott vendéges­kedni Leningrád Moszkva kerületének pártbizottsági titkáránál. (Csinos, szőke hölgy, halvány csíkozású, sötét kosztüm, friss frizura, oroszos vendégszeretet.) Ilyen szendvics, amolyan, ilyen ásványvíz, amolyan, tea, üdítő meg ilyesmi, de alkoholos ital: nyet! Egy cseppet se, mintha csak a mi plakátunkról olvasták volna! Természetesen mind­ahányon tudtuk, hogy itt ez a helyzet, jómagámnak — hogy csak a magam nevé­ben beszéljek —, minden tudás ellenére is kissé fur­csa volt. Vodka, örmény konyak, grúz bor nélkül. Szerintem még nekik is furcsa. Nálunk sem szabad persze most már dínomdá- nomozni — nagyon helye­sen! —, de azért ugye el­képzelhető, hogy alkalmak­ként még a munkahelyeken is össze-összekoccan szép csendben, halkan néhány pohár vendégköszöntőként. Vagy barátköszöntőként. Vagy búcsúztatásként. Vagy csak úgy. Csak. Ez a mi dolgunk. Amit kapunk ér­te, az is. A kerületi titkár (a kerület 300 ezer lakosú) szobájában viszont idő tel­tével, valahogy megfeled­keztünk az italról... Tes­sék elhinni! A Szovjetunió második legnagyobb váro­sában (mondtuk, hogy Mis­kolc is a második legna­gyobb), a négy és fél milli­ós Leningrádban az egyko­ri Pétervár történelmi erek­lyéinek, például a Téli Pa­lota felújításának gondjai­ról beszélt egyebek között a titkár, mondván, hogy bizony ezekhez a munkák­hoz sok pénz kell, mi pe­dig a belváros rehabilitá­ciójával tromfoltunk. Lak­bérről, építkezésekről, tele­fonokról, meg sok minden­féléről váltva szót, vala­hogy elfelejtődött az alko­hol ... Leírni is alig me­rem, de lehetséges, hogy a beszélgetéseknél mégsem elsődleges az iddogálás? Nem kell félnünk ettől, én sem gondoltam komo­lyan. Lehetséges, hogy tejet nem lehet vasárnap kapni nálunk, de barackot, cserkút, törkölyt bizton le­het. Mert ezek hiányában nyilván megroppanna a világnak az ő tartóoszlopa. Priska Tibor • Tömegsportigényeket, va­lamint kulturális célokat is szolgál a leendő mezőköves­di sportcsarnok. A szabad­idő-központhoz kapcsolódva, a sportpálya mellett, a kö­vetkező évben kezdik el épí­teni az objektumot, mely 45 millió forintba kerül. Ebben a pénzben benne szerepel az a mintegy 10—11 millió fo­rint, mely a lakossági tele­pülésfejlesztési hozzájárulá­sokból tevődik össze. Ugyan­is a kövesdiek a piaccsarnok de annak, hogy a kormány­zat nagyszabású, újszerű nemzetközi és hazai együtt­működésen alapuló iparfej­lesztést határozott el. A Le- ninvárosban megvalósult há­rom, nagy ipari létesítmény egyike a Tiszai Vegyi Kom­binátban létesített olefin­mű, amely benzinből .nagy tömegű vegyipari alapanya­gokat állít elő. Az olefin­gyár létrejöttét a magyar— szovjet olefirikémiai kor­mányközi megállapodás tet­te lehetővé. Az egyezmény lényege az volt, hogy a Ti­szai Vegyi Kombinátnak ebbén a korszerű technoló­giájú petrolkémiai alap­üzemében előállított olefin­termékek egy részét — hosszú távú szerződés kere­tében — a Szovjetunió át­veszi és ezekért cserébe magasabb feldolgozottsági fokú petrolkémiai terméke­ket szállít hazánknak. Az 1975 tavaszán üzembe helyezett olefingyárban ez ideig több, mint két és fél millió tonna etilént állított elő és ebből a Kalusi Klór­vinil Termelési Egyesülés­nek a két kombinátot ösz- szekötő csővezetéken csak­nem másfél millió tonnát szállítottak továbbfeldolgo- zásra. Időközben, 1980 tavaszán meghosszabbították az első magyar—szovjet olefinegyez­ményt. Ez kimondja, hogy az idén befejeződik az ed­digi évi 130 ezer tonna eti­lén szállítása a Szovjet­unióba és 1987-től a Kalusi Klórvinil Termelési Egye­sülés ad a meglévő csőveze­téken évi 60 ezer tonna eti­lént a TVK-nak. Katusban ugyanis rövidesen termelni kezd a TVK-énál nagyobb kapacitású olefingyár, így megfordul az etilén eddigi áramlása. * A Tiszai Vegyi Kombi­nát olefingyárát, illetve az és a Kavicsos-tó rendezése helyett ezt az új létesít­ményt szavazták meg. Mindemellett a jelentős lakossági támogatás mellett még további társadalmi munkafelajánlások is segí­tik a mielőbbi tető alá ho­üzem technológiáját az NSZK-beli Linde cég szállí­totta, s a szovjet fél ugyan­csak e neves vállalkozótól vásárolta az üzemet. Szovjet barátaink úgy gon­dolták, a legcélravezetőbb lenne, ha a leendő olefin­gyár szakemberei nálunk, a Tiszai Vegyi Kombinátban szereznének tapasztalatot, abban a leninvárosi gyár­ban töltenének el bizonyos időt, amely már több, mint egy évtizede folyamatosan, magas műszaki színvonalon, nagy biztonsággal termel. Miután a két kombinát ve­zetői ebben megegyeztek, a közelmúltban a Tiszai Vegyi Kombinátba érkezett az első tizenöt fős szakértői csoport. Vezetőjük Novoszad Vlagyi­mir Pavlovics, a kalusi ole­finüzem gyárvezető-helyet­tese. A TVK szakszervezeti bi­zottsága titkárának szobájá­ban beszélgetünk az itt-tar- tózkodásuk során szerzett tapasztalatokról. — Sok etiléngyárban meg­fordultam már a Szovjet­unió különböző részein, te­hát van összehasonlítási ala­pom — mondja a fiatal szakember. — Elmondha­tom, az önök leninvárosi gyára kiemelkedik vala­mennyi közül. Egyedül a zást. így több üzem, 10 mil­lió forintnak megfelelő mun­kával. Hogy az építkezés zökkenőmentesen haladjon, az üzemek, a lakosok kép­viselőiből álló társadalmi védnökség felügyel a mun­kák menetére. Baskír Köztársaságban, a nagy szolováti petrolkémiai üzemben találkoztam a TVK-éhoz hasonló műszaki­technikai színvonallal. — Mi az. ami leginkább megragadta a figyelmét? — Az olefingyár egész területén magas fokú műsza­ki kultúrát kifejező kép fo­gadott bennünket. Megle­pett az is, milyen szerve­zett, fegyelmezett munka fo­lyik az üzemekben. — ön először jár Magyar- országon? — Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a csoport ve­zetője lehetek, amelynek tagjai velem együtt most léptek először magyar föld­re. Arról már hallottam, milyen vendégszeretők a magyarok, ezúttal mi is meggyőződtünk vendéglátó­ink eme jó tulajdonságá­ról. A munkán kívül termé­szetesen érdekelt bennün­ket, hogyan élnek baráta­ink. Nagyon tetszett példá­ul az üzletekben tapasztalt árubőség, a rend és fegye­lem. Jártunk hétvégén Deb­recenben. Hajdúszoboszlón, megismerkedtünk a Horto­bágy nevezetességeivel. Min­denki nevében mondhatom, maradandó élményben volt részünk. Az elképzelések szerint 1988-ra készül el a kövesdi­ek új sportcsarnoka, mely­nek terveit az Északtei'V készítette — szintén társa­dalmi munkában. A képen a sportcsarnok rajza látható. — Visszatérve a látogatás céljára, milyen a csoport összetétele? — Velünk van a munka- szervezési és bérosztály ve­zetője is, ami azt bizonyít­ja. hogy bennünket nemcsak a műszaki, termelési kérdé­sek érdekelnek, fontosnak tartjuk a munkaszervezés tanulmányozását is. Eljött velünk ezenkívül két kar­bantartó, akik közül az egyik üzemvezető. Itt van továbbá két műszerész és az üzemel­tető személyzet közül néhá- nyan szintén eljöttek. — Az önök gyárában most milyen munkáknál tartanak? — A kalusi olefingyár építése előrehaladott álla­potban van. amit bizonyít az is, hogyr üzemelnek a ka­zánok és a napokban sor ke­rül a turbinák próbájára. Ha minden a tervek szerint ha­lad, márciusban megkezdőd­het a termelés, azt követő­en pedig az etilén szállítása a Tiszai Vegyi Kombinátba. — Bizonyára, korábban szereztek már információt a Tiszai Vegyi Kombinátról. Vajon ez megegyezik a lá­tottakkal? ■— Sok jót hallottunk a leninvárosi nagyvállalatról. Tudtuk azt, hogy a magyar vegyipar egyik legjelentő­sebb bázisaként tartják szá­mon, mégis meglepett ben­nünket az a nagy volume­nű export, amit a tőkés és a szocialista piacokra szállí­tanak a TVK-ból. N. V. Pavlovics köszöne­tét mondott a szovjet szak­embercsoport betanulásához nyújtott sokrétű támogatá­sért, kiemelve, hogy a Ti­szai Vegyi Kombinát és a Kalusi Klórvinil Termelési Egyesülés dolgozói a köl­csönös érdekeken alapuló együttműködés további erő­sítéséért fáradoznak. Lovas Lajos Több mint másfél évtize­Kalusban olefingyár épül Szovjet szakemberek a TVK-ban Juli néni és a számítógép Bekapcsolom a rádiót. „ ... csatlakoztatva számító­gépünket egy nagyobb adatbankhoz, rögtön megtud­hatjuk...” Egy csavarintás és: ...... a gyerekeknek v ideo-programmal kedveskedtek, akik számítógépen is játszhattak ...” Számítógép, video. És video és megint csak számí­tógép. Technikai újdonságok (talán már nem is any- nyira újak), melyek betörtek életünkbe, melyek meg­határozzák holnapunkat, melyek könnyítik munkán­kat. .. Tényleg könnyítik? Tényleg olyan frappánsan működik ez az egész? Tényleg. Külhonban —. mondják. A komputer az élet, a gazdaság számos területén fejti ki áldásos ha­tását. Sok helyütt, például az újságírók már nem hol­mi papirosra vetik gondolataikat, hanem egyenesen a számítógépekbe táplálják mondataikat. S ha valami nem jó, hát szükségtelen a radír, a kores radex, a toll... Törölni, módosítani egy gombnyomás és lássa­tok csodát!, a képernyőn ott az újonnan kigondolt mondat! Persze arra is gondolok ilyenkor, ha a re­dakcióba is „betörne” ez a szuper technika, vajh’ mi lenne példának okáért Margóval, Erzsikével, s a töb­bi gépírónővel? Akik „gépbe ülnek”, s összeszedett gondolatainkat ama keretes flekk papírra vetik ... De azért ilyesféléken még fölösleges gondolkodni... Sokkal inkább érdemes törődni mindazon helyek­kel, hová már betört ez a technika. Ügy ám! Mert, büszkén mondhatjuk: sok ilyen hely van már. Mai napság már minden valamirevaló cég vásárol szá­mítógépet, videót. Termelőszövetkezetek is. Amit csak helyeselni lehet. Nemrégiben egyik szövetkezetünk el­nöke imigyen invitált: „és az új számítógépünket nem nézi meg? Most vásároltuk...” Megnéztem. Szép. Bár a herkentyűk felét még letakarva védték a portól, mely a „pontalanított” (értsd: kővel, bányameddővel leszórt) útról az ablak résein a helyiségbe beszivá­rog. S ezek? — kérdeztem. „Ö, még most járnak tan­folyamra a dolgozóink, addig ezeket nem használ­juk ..Aha. Majd visszajönnek és akkor kibontják. Aztán az ember fia nem győzi kapkodni a fejét, hogy hol mindenütt bevezették, alkalmazzák már e csodamasinákat. Erről a népek többsége úgy szerez tudomást, hogy értesítik őket. Valahogy így: „Tisz­telt Ügyfelünk! Értesítjük, hogy áttértünk a számító­gépes feldolgozásra, ezért kérjük, hogy a kért adato­kat szíveskedjék megküldeni ...” Az Autóklub, az Ál­lami Biztosító, az OTP, a Hungária Biztosító, az Émász stb., stb. Hű, de szép! Bizony. Lelkesedésünk csak akkor kezd alábbhagyni, amikor jön a következő levél. Hogy tudniillik „eszközöljük” már az esedékes tör­lesztést, mert ellenkező esetben ... Hiszen mi már ré- ges-régen befizettük!... Jelezzük ezt a Magas Hiva­talnak. ö vissza: „Kérjük szíves elnézését, a számí­tógép tévedett...” Na. Értjük, megértjük mi ezt. A gép is ember... vagy mi a csuda. Keverem már ezt az egészet! Más. A komputer arra is jó, hogy a megfelelő ada­tokat beletáplálva magas, komplikált műveleteket is elvégezzen az ember helyett. (Például: összeadás, ki­vonás stb., stb). Elképedve figyeltem e modern tech­nika alkalmazását egy vállalati versenyen. Volt vagy tíz brigád, versengtek egymással. Mint rendesen pon­tokkal értékelték teljesítményüket. A cég vezetői büszkén mutatták a műszaki arzenált: ezeken dolgoz­zuk fel az eredményeket. S valóban. A gép szorgal­masan adta össze a pontokat (10+8-j-6+...). Két-há- romszori törlés után (mert elsőre, másodjára rossz pontokat írtak be a kezelők) már ki is lökte a vég­eredményt ... Amit Juli néni, a takarító fejből vá­gott, miközben tátott szájjal csodálta a masinákat.. . (mészáros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom