Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

1986. december 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mit ér a munkaerő? A munkabér egyre kevés­bé tekinthető napjainkban a nyújtott gazdasági teljesít­mény ellenértékének, vagy akár a munkaerő árának. Mindinkább a munka és a munkakörülmények elviselé­sének ellenértéke. Az egyes munkakörök, az egyes szak­mák közötti kereseti ará­nyok már-már alig hozha­tók összefüggésbe a munka­teljesítményekkel, a vég­zett munka gazdasági ered­ményességével. Előtérbe ke-* rültek a kereseti arányok alakulása szempontjából a dolgozó által hozott „áldo­zat” tényezői, tehát az, hogy az adott munkakörben, szak­mában mit kell neki elvi­selnie. Számos olyan bérelem, amely korábban „eltérítő" volt, mostanra beépült a természetes bérelemek közé: most már nem torzít, ha­nem alakít. Például minde­nütt — és le nem alkudha- tóan — meg kellene fizetni azt, ha valaki nehéz fizikai munkát végez, legyen bár ez a munka a legprimitívebb. Jár neki egy többlet, mint a sportolónak a kalóriapénz. Jelentős bértöbblet jár an­nak, aki egészségre ártalmas munkát végez, hiszen ő gyorsabban „elkopik”, mint más. Rendkívüli módon viszo- lyog a mai fiatalság az unal­mas, monoton munkától. Mindenki szeretne szép, ér­dekes munkát végezni. Aki mégis vállalja a lelkileg is fárasztó, egyhangú munkát három műszakban, azt bi­zony egyre jobban meg kell fizetni. Sok még az olyan munkakör, amelyet a társa­dalom lenéz. Itt a bérbe be­le kell tenni egy kis presz­tízspótlékot — nem is olyan kicsit. Nem szeretnek az emberek több műszakban dolgozni. Adni kell nekik műszakpótlékot. Nem csoda, ha azok, akik sokat- tanultak, nagy felelős­séget vállalnak, magasabb beosztásban yannak, felhá­borodnak az előbbiek ma­gas keresete miatt. Miért ke­res egy tízéves gyakorlat­tal rendelkező beosztott mér­nök három-négyezer forint­tal kevesebbet, mint egy tízéves gyakorlattal rendel­kező vájár? Hát azért, mer! az ő bérében levő felelőssé­gi és továbbtanulási pótlék együttesen is lényegesen kisebb, mint a vájár kere­setében lévő kalóriapénz. szervezetének gyorsabb el­használódására, műszakpót­lék, veszélyességi pótlék. Le­het erre azt mondani, hogy „felborult az értékrend”. De lehet azt is mondani — én ezt mondom —, hogy meg­változott a bér jellege: nem a végzett munka mennyisé­ge és minősége a fő bér­meghatározó elem. Amit már az 50-es évek­ben is nehezen értettem, az, hogy a szocializmusban r munkabér nem a munkaerő ára, hanem a végzett munka díjazási formája, összesen annyi bér fizethető ki, amennyi a nemzeti jövede­lem fogyasztási alapjából jut. De mivel az aranytojást to­jó tyúkot valóban nem sza­bad megenni, az országos munkabéralap csak óvatosan növelhető. Másként nem jut elég pénz a fejlesztés szin- tentartására, beruházásra, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésére. A szocialista bővített új­ratermelés menetének zavar­talansága megkívánja, hogy a munka termelékenysége gyorsabban nőjön, mint a munkabér. A reálbérek — mondtuk — a szocializmus gazdasági, alaptörvényének megfelelően állandóan nö­vekszenek. Most már néni mondjuk. A reálbérek bi­zony hosszabb ideig csök­kenni is tudnak! Sajnos. Ez persze nem jelenti, hogy most már a reálbércsökke­nés „belefér” a szocializ­musba, hanem arra figyel­meztet, hogy ez a csökkenés sokáig nem tartható. Külö­nösen úgy nem, ha ez első­sorban a nagyüzemi mun­kásságot sújtja. A munkaerőnek az elmúlt évtizedben kettős ára lett: feketepiaci és „fehérpiaoi”, másképp mondva: szabad­áras és hatósági áras. A fe­ketepiaci ár legalább két­szerese a „fehérpiacinak”. A munkaerő kettős ára és a munkaerőpiac kiegyensú­lyozatlansága olyan érzetet alakított ki, hogy a szocia­lista szektorban és főmun­kaidőben sok dolgozó számá­ra az egyéni teljesítmény­növelés vagy korlátozott, vagy értelmetlen. A kisvál­lalkozásban kapott magasabb munkajövedelem csökkenti a nagyüzemben kapott bér vonzó erejét, a teljesítmény­hez bátortalanul igazodó ke- resetdifferenciálás ösztönző hatását, rontja a nagyipar munkaerőhelyzetét a sokol­dalú, magas szakképzettség­gel bíró, önállóan dolgozni tudó emberek elszívásával. A munkaerő kettős ára marxista üdeológiánkba nem fér bele. Az persze termé­szetes, hogy a kisvállalko­zásokban kapott munkadíj valamilyen vállalkozói hasz­not, kockázatfedezeti részt, esetleg csekély tőkejövedel­met is tartalmazhat. Nem tartható hosszabb ideig, hogy a korszerű technikát alkalmazó, jó hatásfokú nagyüzemi munka díja ha­tóságilag szigorúan ellenőr­zött, visszafogott, ugyan­akkor a félig-meddig ma­gánjellegű tevékenységek — még ha oly nélkülözhetetle­nek is — teljesítményegy­ségre jutó munkadíja gyor­san emelkedő, a munka szerinti elosztás elvét még­valósító. Változik a világ, s benne elveink tartalma. Ami igaz volt fél évszázaddal ezelőtt, ma már nem biztos, hogy igaz. Aki pedig megmarad a régi tan tételeknél, a telje­sítmény szerinti bérarányok elméleténél, az nem értheti világunkat, és világunk sem fogadja be őt. A munkaerő „árának” megítélésében iga­zodni kell a munkaerőként szereplő emberek gondolko­dásához, munkájuk ellenté­telének megváltozott értéke­léséhez, életük új minőségét kifejező igényeihez. Dr. Pirityi Ottó l Sinka Istvánék is Böcsön építenek új otthont. Kihasználják a kedvező időjárást a meszeléshez, betonozáshoz. A Móricz Zsigmond utcában rövid idő alatt új lakások épültek. A tulajdonosok többsége 30 éven aluli fiatal. Bocsi hétköznapok Fellendülést hozott SÖRGYÁR Fizikaórán az általános iskolában, ahol korszerű szaktan­termekben tanulnak. Böcsön és környékén hosszú időn keresztül a mezőgazdaság volt az egye­düli munkalehetőség. Emel­lett sokan eljártak dolgoz­ni a megyeszékhely ipari nagyüzemeibe, a Lenin Ko­hászati Művekbe, a Diós­győri Gépgyárba, valamint a vasúthoz. Az 1970-es évek elején, amikor döntés szü­letett arról, hogy a község határában építik fel a Bor­sodi Sörgyárat, jelentősen megváltozott a helyzet. Az ipar helyi jelenléte lökést adott e térség fejlődésé­nek, és új munkalehetősé­get az itt élőknek. Sokan választották munkahelyül a sörgyárat, hiszen itt is megtalálják számításukat, és az ingázás elmaradásá­val több idő jut a csa­ládra, az otthoni teendők­re. A gyár termékei egy­szerre ismertté tették en­nek a 2500 lakosú község nevét szerte az országban. De milyen is itt az élet, hogy élnek itt- az embe­rek ? A községi közös tanács vb-titkára, Szirmai Gab­riella néhány hónapja ke­rült ide, ám szívesen vál­lalkozik a település bemu­tatására. Talán neki is új­donság az a történelmi összefoglaló, melyet dr. Rózsa Tibor lelkésznél hal­lottunk a falu történetéről. Eszerint már a 700-as években éltek itt embe­rek, ezt bizonyították a Nemzeti Múzeum ásatásai 1959-ben. A község nevét állítólag Bulcsú vezértől származtatták. Az első írá­sos emlék 1222-ből való, amikor egy bírósági ügy kapcsán említik a közsé­get. Az 1600-as évek ele­jén Bocs lovashajdú-te­lepülés, majd később Rá- kóczi-birtok, ám 1688 kö­rül szinte teljesen elpusz­títja a török. A XíVM'I. szá­zadtól már pontosabb ada­tokat ismerünk abból a parasztkrónikából, melyet ma a Néprajzi Múzeumban őr,íznek. Ezt 1794-től 1952- ig vezette apáról fiúra szállva a Gyüket- család. 1834-ben kolera pusztít a faluban, 1911-ben megépül a Hernád-híd, 1926-ban be­vezetik a villanyáramot, majd két évvel később a telefont. Napjainkra a ti­pikus mezőgazdasági falu átalakult városkörnyéki ipari községgé. Bizony érdekes dolog a múltról hallani és össze­vetni a jelennel! Nagysze­rű alkalom kínálkozik er­re az összehasonlításra az általános iskolánál is. A legrégebbi szárny az 1920- as években épült, amikor minden községet köteleztek iskola építésére. Ehhez a négy tanteremhez 1968-ban ugyanennyit építettek, majd 1986-ban ismét bő­vítették. További négy tan­termet, kémiai előadót és tornacsarnokot adtak ót ekkor. így megteremtették az egyműszakos oktatás le­hetőségét, amely mind a 386 tanulónak, valamint a 26 tagú tantestületnek is kedvező. Dobos Mihály igazgató érthető büszkeség­gel kísér végig bennünket az épületben, sőt a peda­gógusok munkáját dicsérő szaktantermekbe is bené­zünk. Az igazgatótól tud­juk meg, hogy a Borsodi Sörgyár nagyon sok támo­gatást nyújtott az iskolá­nak. Segítségükkel korsze­rűsítették a fűtést, és a tornateremhez is 1,4 mil­lió forinttal járultak hoz­zá. Az iskola legnagyobb gondja a napközi otthon. Jelenleg egy, lakásból át­alakított épületben, az is­kolától egy kilométerre működik. Ide a pedagógu­sok kísérik el a gyereke­ket, mert a közlekedés bi­zony veszélyes. Forgalmas úton és járda nélküli hí­don kell megközelíteni. Jö­vőre talán megoldódik ez a probléma egy új, az is­kola mellett felépítendő napközi létrehozásával, ahol konyha is működik majd. A községben jelenleg két óvoda van, ezek kielégítik az igényeket. A kisebbikbe 29-en, míg a nagyobbikba 75-en járnak. Látogatá­sunkkor az apróságok Cse­ri Józsefné óvónő vezeté­sével ebédelni készülnek, éppen a kézmosással, terí­téssel vannak elfoglalva. A mai menü zsemlegom­bócleves és burgonyafőze­lék sertéspörkölttel. Bocs régi házai mellett egy új lakótelep is kinőtt a földből, a Móricz Zsig­mond utcában és környé­kén. Félig kész családi há­zak sorakoznak itt egymás mellett, de van már, aho­vá beköltöztek a tulajdo­nosok. Sinka Istvánt ép­pen nagy munkában talál­juk, félig kész házának udvarán. Feleségével itt vettek portát, mert szere­tik a falusi életet. — A házat a család és a kollégák segítségével épí­tettük fel — mondja a fia­talember. — Télen, ha nem lesz hideg, szeretnénk a gázt bevezetni, így ezzel is előbbre lennénk. Tavasszal aztán folytatjuk a munkát. Az utcában egyébként fia­talok laknak, Kesznyéten- ből, Berentéről, Miskolcról jöttek ide építkezni. Visszatérünk a tanácsra, ahol Homolya János ta­nácselnökkel beszélgetünk. Például a falu egyik leg­nagyobb problémájáról, a szeméttelepről. Miután nem messzire innen építették fel a sajóládi vízmüvet, a község belekerült a hidro­geológiai védőrendszerbe. Emiatt ezen a területen kommunális szeméttelepet nem lehet létesíteni. A ta­nács mindent megtett, hogy megfelelő területet talál­jon erre a célra a védő­területen kívül, de minden hiába. Egy elhagyott ho­mokbánya látszik a legal­kalmasabbnak Gesztely ha­tárában, ám nem sikerült megszerezni a szükséges engedélyeket. Nyitott, a közösségért tenni is tudó emberek élnek itt a faluban, akik társa­dalmi munkára is vállal­koznak. Mindezekért kap­ták meg ez év tavaszán a megyei tanács elismerő ok­levelét és vele az 500 ezer forintos jutalmat. A falu és a sörgyár kö­zött jó, gyümölcsöző kap­csolat alakult ki. Segítet­ték például az iskola bő­vítését, az új ABC-áruház építéséhez felajánlották sa­lát közművesített terüle­tüket. Ugyancsak a gyár ad helyiséget a crossbár telefonközpontnak. Már csak a vezetékhálózat ki­építésére van szükség, és Hernádnémeti, valamint a gyári lakótelep után jövő év végére Bocs is bekap­csolódik a távhívóháló­zatba. Papp Zsolt Nem terveznek fagyszabadságot Nem érte váratlanul a na­pokban beköszöntött hideg, fagypont alatti hőmérséklet a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat munka­helyeit. A vállalat műszaki gárdája — a korábbi évek­ben szerzett tapasztalatok alapján, s a jól bevált gya­korlat szerint — elkészítő! te a téliesítés programját. Meghatározták, hol, m lyen munkákat végeznek el a téli hónapokban. Ezek közé tartozik többek között Ka­zincbarcikán, az előre gyár­tott, házgyári elemekből ösz- szeszerelésre kerülő lakóhá­zak építése. Miskolcon is folytatják a hideg idő beállta után is a Győri kapuban, va­lamint a Szentpéteri kapui lakótelepen az épületek sze­relését. Ugyancsak a Szent­péteri kapuban végzik el a megyei kórház főépületében az átalakítási, felújítási mun­kákat. A Köjál ugyanis in­nen új székházába költözött, s most már lehetőség nyílik a szükséges átalakítások el­végzésére. A munkák természete sze­rint határozták el a szüksé­ges technológiát is. Így töb­bek között a panelek szere­lésénél, a hegesztéseknél, a szükséges betonozásnál olyan technológiát alkalmaznak, amely a fagypont alatti hő­mérsékleten is használhat'' a minőségi követelmények sérelme nélkül. Ott, ahol belső szerelési és szakipari munkákat végeznek, gondos­kodnak a belső terek fűté­séről. A vállalat létszámát úgy osztják el, hogy valamennyi téliesített munkahelyen fog- talkoztatni tudják mind a panelszerelőket, mind a szakiparosokat. A vállalat dolgozói részére nem tervez fagyszabadságot, hanem fo­lyamatos munkavégzéssel ké­szülnek a jövő évi feladatok teljesítésére. Tanácskozás az LKM-ben A megváltozott munkaképességűek helyzete A Minisztertanács novem­ber végén foglalkozott a csökkent munkaképességűek helyzetével, és rendelet szü­letett a Rehabilitációs Alap létesítéséről. A központi in­tézkedés megmozgatta a gaz­dálkodó egységeket. Az el­sők között tűzte napirend­re ezt a témát a Lenin Ko­hászati Művek, házigazda­ként helyet adva a megvál­tozott munkaképességű dol­gozók helyzetével foglalkozó tanácskozásnak. A szervezők és a résztve­vők köre is bizonyítja, hogy mennyire nagy jelentőségű ennek a kérdésnek a tisz­tázása. Az LKM-ben meg­tartott szakmai jellegű ta­pasztalatcserét a Magyar Rehabilitációs Társaság, va­lamint a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság szervezte. A résztvevők kö­zött találtuk több miniszté­rium és különböző szervek, valamint az ágazati szak- szervezet képviselőit, s ter­mészetesen megjelent az or­szág több kohászati és egyéb melegüzemi szakmában ér­dekelt szakembere is. Az előadásokban és a hozzászólásokban elhangzott, hogy a kohászatban és a me­legüzemi szakmákban az át­lagosnál nagyobb figyelmet kell fordítani . a csökkent munkaképességűek helyzeté­re és foglalkoztatására. A Lenin Kohászati Művekben például 1076 megváltozott munkaképességű dolgozóról kell gondoskodni, ami az összlétszám 6,6 százalékál teszi ki. Éppen emiatt ennek a kérdésnek a megoldása az üzemegészségügyi tennivaló­kon túlmenően munkaügy: problémákat is felvet és ko­moly .pénzügyi vonzata van Ezt a társadalompolitikái kérdést csak igen precíz összehangolt munkával lehet megoldani, amely hatékony intézkedéseket és segítséget igényel a különböző szervek­től és szervezetektől. A tanácskozáson a részt­vevők informálták egymást az eddigi eredményekről ét megfogalmazták, hogy a jö­vőben milyen lépéseket kell tenni a rehabilitáltak érde­kében. (F)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom