Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

1986. december 28., vasárnap = ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Elhelyezkedési támogatás A munkaképes korú la­kosság lehetőleg teljes kö­rű foglalkoztatása — a gaz­daságirányítás elméleti kö­vetelményeként — mindig is együtt jelent meg a munkavállalók gazdaságilag racionális, hatékony fog­lalkoztatásával. A minden­napi gyakorlatban azon­ban inkább a teljes foglal­koztatás követelménye ér­vényesült a hatékonyság rovására, s ez a gyakorlat országszerte a munkaerővel való pazarló gazdálkodás­hoz, következésképpen a munka termelékenységének stagnálásához, illetve rom­lásához vezetett. Mostanság mintha változ­na valamelyest a helyzet, mintha a foglalkoztatás ha­tékonyságát legalább olyan fontos szempontként kezel­nék, mint a teljes foglal­koztatást. Még akkor is, ha sokan úgy vélik, hogy a hatékonyság túlerőltetése végül is a teljes foglalkoz­tatást veszélyezteti, mégpe­dig ez utóbbi olyan szoci­ális vívmány, amelyről nem szabad lemondani. Szerintük e két követel­mény konfliktusa gyakor­latilag feloldhatatlan. Elvi­leg van is ebben némi igaz­ság, csakhogy Magyaror­szágon munkahelyek tíz­ezrein tapasztalható való­ságos — és gyakorta való­ban súlyos — munkaerő- hiány, főleg az infrastruk­turális ágazatokban, de egyes termelőágazatokban is. A cél tehát olyan fog­lalkoztatáspolitikai eszköz- rendszer megteremtése, hogy a racionális megfon­tolásokból felszámolt mun­kahelyek dolgozói, állami segítséggel kerülhessenek új munkahelyre, esetleg új szakmát is tanulva. Másképpen fogalmazva: a korábban annyi gazdasági kárt okozó — mert főleg spontán jellegű, személyes indítékú — munkaerőfluk­tuációt egyfajta kényszer- pályára terelve, a gazda­ságilag hasznos mobilizáció szolgálatába kell állítani, felhagyva végre azzal az ősrégi — és gyakorta ugyancsak nagyon káros — elmélettel, hogy csakis az a jó és megbízható mun­kás, illetve alkalmazott, aki valamikor belép egy mun­kahelyre, s aztán majd on­nan megy nyugállományba. Viszont: a tervszerűen irá­nyított mobilizáció az egyé­ni érdekek védelmét is megköveteli: az érintette­ket minden lehető módon segíteni kell abban, hogy a kényszerűségből elhagyott munkahelyek helyett mási­kat és minden szempont­ból megfelelőt találjanak, s hogy még csak átmeneti­leg se érje őket súlyosabb keresetveszteség. És ez alapvetően állami feladat, mert, ha az állam e tenni­valókat a munkáltatók nya­kába varrná, akkor aligha vállalkozna bárki is olyan akciókra, mint legutóbb a Rába, kispesti gyára egyik részlegének fejszámolásá­val. A munkaügyi szakembe­rek véleménye — és remé­nyei — szerint, a közeljö­vőben és meglepően rövid idő alatt megélénkülhet a gazdaságtalan tevékenysé­gek felszámolása. Ennek egyik jogi lehetősége, meg­született végre a csődtör­vény, tehát kidolgozták a vállalatfelszámolások, illet­ve -szanálások pontos jogi rendjét. Ezzel párhuzamo­san — és főleg a szakszer­vezetek szorgalmazására — kidolgozták és életbe llép­tették a munkanélküli se­gély egy speciális formá­ját is, amelynek alkalmazá­sával nagymértékben meg­könnyítik az átmenetileg munkanélküliek újra elhe­lyezkedését. Ám sokan kérdezik, hogy ez a bizonyos elhelyezke­dési támogatás nem ellen- tétes-e a munkához való alkotmányos joggal? Nem! Gyakorlati okok miatt sem. A következő években nyil­ván viszonylag ritkán kell csak folyósítani e támoga­tást, mert az ideiglenesen munkanélküliek elhelyezke­dése semmi gondot nem jelenthet egy olyan ország­ban, ahol jelenleg is több mint 70 ezer a szabad munkahely, s ezek java ré­sze a fővárosban, illetve a nagyobb ipari körzetekben található. (A már említett Rába-példa kapcsán még kell kérdezni: vajon ki tudja, hogy az intézkedés által érintett 360 emberért eddig összesen 50 munkál­tató jelentkezett, jelezve, hogy azon nyomban foglal­koztatnák őket; volt olyan jelentkező is, aki az egész csoportot átvenné, minden keresetveszteség nélkül.) Ám, ha így van, akkor egyáltalán miért szükséges ez a speciális munkanélküli segély? Nos, éppen a ha­tékony foglalkoztatás elő­segítése végett. A vállala­tok ugyanis túlságosan is komolyan vették — melles­leg nem egészen önszántuk­ból, hanem bizonyos politi­kai, társadalmi nyomásra — a teljes foglalkoztatás­sal kapcsolatos morális kö­telezettségeiket. Úgy érez­ték és érzik, hogy nekik is vállalniuk kell valamit az ezzel kapcsolatos tenniva­lókból. Gyakorta emiatt maradtak el a nélkülözhe­tetlen átszervezések, lét­számcsökkentések. S hogy levegyék a vállalatokról ezt a terhet, nos, ezért született a döntés: az át­szervezésekkel és az átcso­portosításokkal együtt járó anyagi konzekvenciákat az állam vállalja. Vagyis: a munkaerő-közvetítő hálózat kiépítése, az átképzési tá­mogatás, s újabban az el­helyezkedési támogatás — mint a foglalkoztatáspoliti­ka együttes eszközrendsze­re —t lényegében felszólí­tást jelent ä gazdasági ve­zetőknek, hogy hagyják bátran kibontakozni a fog­lalkoztatás hatékonyságát javító folyamatokat. Szün­tessék meg a gazdaságtalan munkahelyeket, küldjék el a felesleges embereket, mert létbiztonságukról, új­ra elhelyezkedésükről az állam gondoskodik. A munkáltatóknak nem az a dolguk, hogy teljes foglalkoztatás fenntartásán őrködjenek — ez állami feladat és kötelezettség —, viszont mindent meg kell tenniük az emberek éssze­rű, hatékony, a termelé­kenység növekedését bizto­sító foglalkoztatása érdeké­ben. V. Cs. Kiszállításhoz készítik elő az almát. A telepről minden héten rendszeresen szállítják az árut az áfész vonzáskörzetébe tartozó településekre. Baktériumölő műanyag fóliák Poliészterszövettel erősített műanyag fóliák gyártását kezdték meg a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat­nál. Az új termékek <1—7- szerte erősebbek a hagyo­mányos műanyag fóliáknál, s így sokféle divatcikk — például táskák és övék —, valamint kempingfelszerelés készülhet belőlük. Az új ter­mékcsaládon belül speciális adalékanyagok hozzáadásá­val olyan különleges fóliá­kat is előállítanak, amelyek megakadályozzák, hogy a fe­lületükön megtelepedjenek a baktériumok. Ez a tulajdon­ságuk különösen ott haszno­sítható jól, ahol hosszabb ideig szabadban tárolt árut kell megvédeni az időjárás viszontagságaitól. A nedves­ség ugyanis kedvez a bak­tériumok megtelepedésének, s ha ezek a mikroorganizmu­sok elszaporodnak a fólián, mintegy „megeszik" a mű­anyagot, és az rövid idő alatt hasznavehetetlenné válik. Az újdonságokból eddig csak­nem tízezer négyzetméternyit gyártottak. Nagyobb tételek­ben a MÜÁRT és a Buda- flax vásárolt belőlük, forgal­mazásra, illetve az utóbbi konfekcionálásra. A Hungáriában két éve készítenek különféle speciá­lis tulajdonságú, megerősített fóliákat. Az idén már más­fél millió négyzetméternyit gyártottak a poliészterháíó- val, illetve poliészterszövet­tel társított, a hagyományos­nál jóval teherbíróbb, tartó- sabb PVC-fóliákból. ivmmBMmtmmmmnmnammmmmmiammmmKmmmmmmmmmmmm Befejeződött a cikóriaszezon Jánossomorján, az ország egyetlen cikóriafeldolgozó üzemében — ahol 75 évvel ezelőtt gyártottak először ci­kóriából pótkávét — befe­jezték az idei termés feldol­gozását. Tizenötezer tonna gyökérből 4500 tonna cikó- riaaszalványt gyártottak; en­nek 70 százalékát a külpia­con értékesítik, a többiből helyben gyártanak különbö­ző ízesítésű és összetételű pótkávékat. Jelenleg ötféle pótkávét készítenek, s most kezdték meg egy újdonság gyártási kísérleteit is. Ezt a különleges pörkölésű cikó­riából készülő szemcsés pót­kávét a presszógépeken is le lehet majd főzni. A kövesdiek éléskamrája Mezőkövesd város és a környező települések téli zöldség-, gyümölcsszükség­letének döntő hányadát a Mezőkövesd és Vidéke Áfész biztosítja. A szövet­kezet központi felvásárló­telepén az őszi hónapokban fokozatosan teltek meg a magtárak burgonyával, gyö­kérzöldségekkel, hagymafé­lékkel, babbal, káposztával. E termékek zömét a helyi és a környékbeli kistermelők termelték meg, velük szerző­déses kapcsolatban áll már évek óta a fogyasztási szö­vetkezet. Bizonyos árufélesé­gekre — így például fejes káposztára, burgonyára — más megyék társszövetkeze­teivel kötnék szerződést a kövesdiek. Nagy Bertalan, a felvá­sárlótelep vezetője kéré­sünkre elmondta: idén ősz­szel burgonyából 13, almá­ból 7 vagon mennyiséget vá­sároltak fel. Ezenkívül je­lentős készletük van gyökér­zöldségekből, szárazbabból, s évek óta egyik legeredmé­nyesebb vállalkozásuk a ká­posztasavanyítás. A tartósító­üzemükben 9 vagon közked­velt hordóskáposzta készül egyszerre, s ahogy az üzle­tekbe történő kiszállítás után kiürül egy-egy ciszterna, fo­lyamatosan újabb tételt sa­vanyítanak be. A folyama­tosság az egyéb áruk be­szerzésére, az egyéb készle­tek feltöltésére is vonatko­zik. A felvásárló- és raktár- telepről a kövesdi boltokba mindennap, a vonzáskörzet községeibe hetente kétszer szállít zöldséget és gyümöl­csöt a kövesdi áfész. (ha) Fotó: Kovács Mátyás Év végén az ÉFFU-nál * : « »M* ■ Követik a piac változásait Az ÉPFU a mai, eléggé labilis piaci viszonyok elle­nére sem változtatott alap- tevékenységén, továbbra is döntően az építőipari válla­latoknak végez fuvarozást. Nagy sorozatban szállít ház­gyári elemeket — igaz az állami lakásépítés visszafogá­sa miatt erőteljesen csökken­nek az ilyenfajta megbízá­sok — százezer tonnaszámra fuvaroz cementet és külön­féle építőanyagokat. — Mivel erősen megcsap­pantak a különféle beruhá­zások, s számunkra kedve­zőtlenül alakult az építőipa­ri tevékenység szerkezete (fokozottabban előtérbe ke­rülnek a felújítási-tatarozási munkák — szerk.), az épí­tőipar megváltozott helyze­téhez kellett az ÉPFU 3. Számú Miskolci Üzemegysé­gének is igazítani a tevé­kenységét — mondja dr. Bodrogi Zoltán kereskedel­mi és forgalmi igazgatóhe­lyettes. — S mert nagy te­rületen dolgozunk, jól lemér­hetjük, hogy szinte megyén­ként eltérnek a piaci viszo­nyok. Az egyik helyen köny- nyebb a helyzetünk, másutt viszont le kell járni a lá­bunkat a megbízásokért. S milyen az élet, az idén olyan feladatot is' elvállaltunk, amely eddig ismeretlen volt az ÉPFU gyakorlatában. Történt, hogy Nádudvaron elkészült egy folyékony mű­trágyát előállító korszerű üzem, s mi vállaltuk a ter­mék fuvarozását. Jövőre már mintegy százezer tonnát szál­lítunk belőle a megrendelők­nek. Aztán dolgoztunk a Dunántúlon, pontosabban Győrben is, ahol az ÉPFU ottani üzemegységét segítet­tük ki, mivel nem győzte a házgyári elemek szállítását. — Tehát minden a legna­gyobb rendben megy, külö­nösebb gond nélkül gazdál­kodnak? — vetettük közbe. — Ezt azért nem monda­nám — válaszolta az igazga­tóhelyettes. — Itt van pél­dául a munkaerő-probléma. Az év első felében elég so­kan elmentek tőlünk, más vállalatokhoz, vagy éppen magánfuvarozónak álltak be. S ahogyan ilyenkor lenni szokott, nem a leggyengébb gépkocsivezetők, vagy kar­bantartók, szerelők távoztak. hanem éppen fordítva. Sze­rencsére, ez a számunkra kedvezőtlen folyamat a má­sodik fél évben megszakadt, s azóta stabilizálódott az üzemegység létszáma. — Nem kisebb gond az sem, hogy járműveink mű­szaki állapota tovább rom­lott, a gépkocsik átlagos élet­kora már 7—8 év körül van, s jó néhányat közülük nullára leírt szállítóeszköz­ként tartjuk nyilván. — Mi lehet a megoldás? — A kivezető utat abban látjuk, hogy a jövőben fő­darabcserékkel, s anyagi le­hetőségeinkhez mérten új gépkocsik vásárlásával javít­juk szállítójárműveink mű­szaki állapotát. — Attól is remélünk kis­mérvű javulást, már ami az üzemegység pénzügyi hely­zetét illeti, hogy január 1- től díjszabásváltozást léptet­nek életbe, azaz növekednek a fuvarköltségek. Eddig ugyanis, az utóbbi nyolc-tíz esztendőben, több esetben emelték a gépkocsi-alkatré­szek, valamint az üzemanyag árát, viszont a díjszabás változatlan maradt. — Néhány nap múlva új esztendőt kezdünk, milyen kilátásokkal? — A fő célunk ezután is változatlan, vagyis hiányta­lanul ki kell szolgálnunk az építőipart. A legkedvezőbb a helyzetünk most Hajdú és Szabolcs megyében, ahol a fuvaroztatók már egész év­re lekötötték az ÉPFU ka­pacitását. A cementszállítás továbbra is megmarad fő profilnak, s várhatóan 1987- ben is 300 ezer tonna körül lesz az a mennyiség, amit Hejőcsabáról és Bélapátfal­váról közúton el kell fuva­roznunk. Terveink között szerepel, hogy a meglevő mixeres nyersbetoh-szállító járműparkot tovább gyara­pítjuk, ugyanis növekednek az igények az effajta szolgál­tatás iránt. — Nagy súlyt helyezünk belső érdekeltségi rendsze­rünk finomítására, tovább­fejlesztésére, nem mintha ebben elmaradtunk volna. De látnunk kell, hogy a bé­rek növelését csak a terme­lékenység fokozásával ala­pozhatjuk meg. Ha termelési feladatainkat kevesebb jár­művel, s a tervezettnél ki­sebb létszámmal oldjuk meg, javul az üzemegység jármű- és élőmunka-hatékonysági mutatója, értelemszerűen na­gyobb bér, illetve kereset illeti meg dolgozóinkat. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom