Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

1986. december 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az 51. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők. 13+1 találatos szelvény három találkozó törlése miatt nem volt. 13 találatot 27 fogadó ért el, nyereményük egyenként 305 444 forint. 12 találatos szelvény 844 darab, nyere­ményük egyenként 4886 fo­rint. 11 találatos szelvény 12 721 darab, nyereményük egyenként 324 forint. 10 ta­lálatot 99 381 fogadó ért el, ezekre a szelvényekre egyenként 62 forintot fizet­nek. A közölt adatok nem véglegesek. Vaskúti „szabadságon” Az idei montreali kajak­kenu világbajnokságon ki­vívott két aranyérmével Vaskúti István minden idők legeredményesebb kenuzójá- vá lépett elő. A Bp. Honvéd 31 éves világklasszisa évti­zedes élvonalbeli pályafutása során összesen kilenc vb- és egy olimpiai győzelmet számlálhat, s ez páratlan a sportág történetében. Minden jel arra mutat, hogy 1987-ben Vaskúti nem gyarapítja tovább éremkol­lekcióját. Bejelentette ugyan­is: ezt az évet szeretné ki­hagyni, hogy az. erőgyűjtés után frissen kezdhessen az olimpiai felkészüléshez. Leg­fontosabb indoka az, hogy testileg is elfáradt a szaka­datlan versenyzésben, szük­sége van a „feltöltődésre”. (A sportvilágban nem szo­katlan az ilyen pihenő. Is­mert, hogy a 400 méteres gátfutás koronázatlan kirá­lya, az amerikai Edwin Moses is kihagyta az 1983- as és az 1985-ös esztendőt, s utána az 1984-es olimpián, illetve az 1986-os évadban szenzációs eredményekkel rukkolt ki.) Vaskúti döntése, bármeny­nyire is indokolt és elfogad­ható, mégis nehéz helyzet elé állítja a válogatottat. Különöseh két embert... 81 A Los Angelesben meg­jelenő Track and Field News című atlétikai szak­lap hagyományos, év végi szavazásán a kanadai Ben Johnsont választották 1986 legjobb vágtázójává. A leg­gyorsabb tengerszinti 100 méteres eredménnyel ren­delkező színes bőrű atléta mögött a nigériai Chidi — Most fő a fejem, ha a jövőre gondolok — mondta Sarusi Kis János, aki az utóbbi két évben három vi­lágbajnokságot nyert Vaskú­ti partnereként kenu kettes­ben. — Nem is tudom, kivel indulok párban az új évad­ban, hiszen Vaslcútit senki sem pótolhatja. Az Építők fiataljával, az IBV-t nyert Rideg Róberttel szeretnék „összeülni”, s emellett újra megpróbálkozom fiatalkori „szerelmemmel”, az egyes hajóban való versenyzéssel. — Akárhogy is számoljuk, Vaskúti kiesése esetleg két aranyéremmel jelenthet ke­vesebbet a jövő évi duisbur- gi világbajnokságon — ke­sergett dr. Parti János szö­vetségi kapitány. —* Távol­léte az egész kenus szakág eredményességét érinti, hi­szen itt nincs annyi tehetsé­günk, mint kajakban. Csak abban bízom, hogy tavasz- szal, nyár elején megjön az „étvágya”, nem bírja tovább versenyzés nélkül. Egyéb­ként úgy tudom, az edzése­ket nem hagyja abba, mind­végig formában tartja ma­gát. Egy dolgot azonban tu­domásul kell vennünk: ha valakinek joga van egy ilyen „szabadság” kivételé­lmoh lett a második, s az előző évi győztes, négysze­res olimpiai bajnok ameri­kai Carl Lewis a harmadik. Johnson elsőségéhez nem férhetett kétség. Idén töb­bek között háromszor le­győzte Lewist, s az év egyik fő viadalán, a moszkvai Jó­akarat Versenyeken is dia­dalmaskodott 100 méteren. CSELGÁNCS. Fődön került megrendezésre a leány cselgán- csozók úttörő-olimpiai bajnok­sága. A miskolci sportolók jól helytálltak, számos értékes he­lyezést szereztek. Eredményeik. 1. korcsoport. 40 kg: 3. Nagy (7-es Számú Általános Iskola). 44 kg: 3. Plaszkó (7-es iskola). 48 kg: 1. Kiss (7-es iskola), ... 3. Kovács .1. (8-as iskola). +56 kg: 3. Virágh (Bocs). III. kcs. 33 kg: 3. Vasas (14-es iskola). KOSÁRLABDA. A fővárosban lépett pályára a Kazincbarcikai Főiskola férfi NB Il-es kosár­labdacsapata. A barcikaiak a bajnoki mérkőzésen 93-71 (43-42) arányú vereséget szenvedtek a Kandó Műszaki Főiskola gár­dájától. Legjobb kosárdobók: Pcülák (23). Jónás (16), Géczi (8). Miskolci Postás—Nyíregyházi Vízügy 68-67 (40-30). Nyíregyhá­za, NB II., férfi. Ld.: Házi (18), Szánki (14), Göndör, Kakas (12 -12). TÖMEGSPORT. Encs adott otthont a KISZ Kupa teremlab­darúgó-tornának. Az eseményen négy együttes vett részt, s a győzelmet Novajidrány csapata szerezte meg. Második lett Aba- újdevecser, harmadik Halmaj, negyedik az Encsi Afész együt­tese. Ugyancsak az encsi városi sportcsarnokban bonyolította le a sportfelügyelöség és a szak­maközi bizottság az öregfiúk teremlabdarúgó-tornájának a döntőjét, amelyben hat együt­tes vett részt. A végeredmény: l. Encs II., 2. Hidasnémeti VSC, 3. Boldogkőváralja, 4. Encs I. BIRKÓZÁS. Cegléden került megrendezésre a kötöttfogású birkózók úttörő-olimpiai orszá­gos döntője. A 41 kilósok mező­nyében Péter Gy. (18-as iskola), az 53 kilósok között Bárány i (21-es iskola) egyaránt a har­madik helyet szerezték meg. Diósgyőrött rendezték meg a brundbirkózók parádéját. Az el­sőséget a miskolci 11-es, Vörös­marty Mihály iskola (testneve­lő : Deák Géza) csapata harcol­ta ki, második lett a 33-as, har­madik pedig a 21-es iskola együttese. KÉZILABDA. Borsodi Bányász —Veszprémi SE 28-14 (13-5). Veszprém, női MNK-találkozó. Vezette: Gőzsi, Völgyi. B. Bá­nyász: Kovács M.-né — Enginé 1, Vinczéné 3. Kovács L.-né 4, Angyal 3. Bocsiné 6, Kcrékjár- tóné 2. Csere: Demeter, Hoff­mann 3, Nagyné 2, Szabó 4. Edző: Csík János. A Borsodi Bányász 60-27-cs gólkülönbség­gel jutott tovább. LABDARÚGÁS. Ma a miskolci városi sportcsarnokban folyta­tódik a Kőhalmi Kupa kispá­lyás torna küzdelemsorozata. Kezdés: 16 órakor. hez, akkor az Vaskuti. Ben Johnson az év vágtázója Nehéz kenyér... ... az edzők élete. Akik gyakran megfordulnak a csarnokokban, láthatják-hall- hatják: egy-egy mérkőzés közben hogyan irányítanak, hogyan biztatnak, korholnak. Természetesen mindig a leg­jobbat akarják, a legtöbbet szeretnék kihozni tanítvá­nyaikból. A kispad — ez már közhely — kemény ülő­alkalmatosság. Szabó Imre (felső képün­kön) emberemlékezet óta oktatja a kosárlabda szere- tetére fiait-lányait. Első si­kereit a MEAFC férfigárdá­jával érte el. Megjárták az NB I-et is! Aztán az egye­temet elvégzőket vonzották a jobb feltételek, s a mindig mosolygós „Jimmy bácsi” kosarasai más városokban találtak megélhetést. Őszü­lő mesterükről azonban so­hasem feledkeztek meg, ha Miskolcon jártak, rendre fel­keresték. A szakember aztán a női vonalra nyergeit át, s napjainkban a MEAFC NB Il-es csapata mellett dolgo­zik. Hozzáértését a közel­múltban bizonyította, felke­rültek az NB I-be, igaz, ott könnyűnek találtattak. A mérkőzéseken gyakran fel­csattan érces hangja, külö­nösen akkor, ha valamelyik bírói ítélettel nem ért egyet. Egyébként higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott. Az elegan­ciára mindig ad, a kispadra öltönyben, ingben, nyakken­dőben ül. Igazi tanáraikat. A sportszerűségre, a szorga­lomra, az odaadásra nevel. „Civilben” pedagógus, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem adjunktusa. Schreiber József (középső képünkön „fohászkodik”), a DVTK kosarasainak vezető edzője lényegesen fiatalabb Szabó Imrétől, de máris or­szágos eredményekkel büsz­kélkedhet. Csapataival letet­te névjegyét a különböző utánpótlás korosztályú ver­senyeken, bajnokságokon. Pár esztendővel ezelőtt ke­rült a diósgyőriekhez, elő­ször az ifikkel foglalkozott, majd a felnőtt gárdát bíz­ták rá. Színes egyéniség, kedveli a vitákat, s a vita­képes partnereket. A bajnoki találkozókon keveset ül, gyakran felpattan, mutat, int, magyaráz. „Lányai” ha­mar szót értettek vele, hall­gatnak rá, s ítéleteit elfogad­ják. Szeret széles gesztusok­kal szemléltetni, s úgy tű­nik, mintha a szó szoros ér­telmében átélné a játékot. A tartalmas, kiadós értékelés híve. Nincs olyan edzés, vagy mérkőzés, mely után ne tar­tana „röpgyűlést”. Statiszti­kai kimutatásai naprakészek, csalhatatlanok. Csík Jánost (alsó képün­kön, játékosaival szemben), a Borsodi Bányász NB I-es női kézilabdázóinak szakve­zetőjét aligha kell bemutat­ni a sportkedvelőknek. Ta­lán mindenki tudja róla, hogy a sokszoros bajnok Va­sast dirigálta és sikerrel kormányozta a női váloga­tottat is. Amikor a piros­feketékhez került, a sportág kedvelői dörzsölték tenyerü­ket, mondván: a Bányász most aztán megmutatja, mit tud. A sérülések, szülések miatt közben több játékosa kidőlt a sorból, így itteni edzősködésének első évében nem úgy szerepelt az együt­tese, ahogyan akarta. Szak­mai tudása elvitathatatlan, nincs a kézilabdázásnak olyan területe, melyben ne érezné magát otthonosan. Roppant precíz, a kemény munka híve. Betéve ismeri az élvonal csapatait, játéko­sait. A mérkőzéseken soha­sem kiabál. Vallja: a takti­kai és technikai figurákat az edzéseken kell begyako­roltatni, a kispadon már ké­ső „tépelődni”. Ennek elle­nére szinte fél lábon állva nézi végig a meccseket. Szabó Imrének, Schreiber Józsefnek és Csík Jánosnak van egy közös tulajdonsága: eddigi ténykedésük alapján mindhárman sikeremberek. Szöveg: Kolodzey Tamás Kép: Mák József i ! i !­i . ! . i ; I- . I , ' i : I II \ ] Hazatérők és időpontok Felhívás Sportszerűségi Díj adományozására Ismét itt az év vége, a legtöbb helyen javában tart a leltározás, készülnek az összegzések. Noha a labdarú­gásban a bajnokságok fél­időben tartanak, előfordul­nak érdekességek a sportág világában. Most például azt olvasom a lapokban, hogy újabb magyar futballisták­nak járt le a külföldi szer­ződése. Hazatért például Gö­rögországból Szabó József, a Videoton csatára, s január elsejétől korábbi együttesé­vel, a Vasassal készül Kom- játi András is. Ügy rémlik, mintha Sza­bót nem csak egy esztendőre hívta volna az Iraklisz, de „kiderült”, hogy valójában mindösze 12 hónapról volt szó. Ahogy eltelt az 1986-os esztendő, a klub máris kö­zölte Szabóval: nem óhajt hosszabbítani. A labdarúgó így hazajött, mert más je­lentkező nem akadt érte. A két hazatérés kapcsán merenghetek azon, vajon mi szükség van a mindenáron való „kiárusításra”. Minden elismerésem Fazekas Lászlóé, aki hat évet (!) húzott le a pokolian kemény, embert alaposan próbára tevő belga bajnokságban, s aztán edző­ként is foglalkoztatták. Bá­lint, Csapó, Nyilasi és Bar­csa sorolható még ebbe a kategóriába. A többiek? Ki­mentek. aztán kiderült ró­luk, amit előre lehetett tud­ni. Nevezetesen azt: nem képesek megállni a helyüket. Az esetek jelentős részében ez igazolódott, s az idő előtt eltanácsolt: sportolók bizony nem emelték labdarúgásunk egyébként is megcsappant ázsióját a nemzetközi fut- ballbörzén. Külföldön az a gyakorlat, hogy a legjobbakat veszik meg, mert a közönség Ma- radonára, Platinira, Laud- rupra, Lerbyre, Rummenig- gére és másokra kíváncsi. A sztárokkal lehet a nézőket becsalogatni (többek között) a stadionokba. A mieink jobbára alacsony színvonalú bajnokságokban próbálnak meg érvényesülni, inkább kevesebb, mint több siker­rel. A piac törvényei szigo­rúak, olykor kíméletlenek. Vajon valóban szükségünk van ezekre a megméretések­re? Ha igen, s gondolom, nem árt az ilyesmi, akkor miért nem nyitjuk fel a so­rompót egészen, miért tart­juk magunkat merev szabá­lyokhoz? Détári például most (még) igencsak gazdaságosan „eladható”. Nem biztos, hogy négy-öt év múlva is hason­ló lehetőséggel keresik meg klubját. Egyelőre nyugvó­ponton a kedélyek, szállin­góznak hazafelé a kintiek, s a magyarázat a szurkolók könyökén jön ki (nem ked­velt az edző; megsérültem; stb. ■ ■ ■), de ez n,em változ­tat a lényegen. * Őszintén szólva, nem ér­tem a labdarúgó-szövetség egyik döntését. Évek óta is­meretes, hogy az élvonalbeli klubok azon sopánkodnak, miért nem játszhatnak ab­ban az időpontban bajnoki mérkőzéseket, amikor az szá­mukra a legkedvezőbb len­ne. Ez a panasz sokáig pusztába kiáltott szó maradt, szerintem a korábbi MLSZ­vezetés nagyon helyesen nem járult hozzá a futball- menetrend felborításához. Most megtörik a jég, mert a szövetség vezérkara szen­tesítette a hétvégi „össze­vissza” játékot. Péntek dél­utántól vasárnap estig min­den együttes maga választ­hatja meg, mikor kíván mér­kőzni ellenfelével. Igazat adok Novotny Zoltán kollé­gámnak, aki máris zsörtölő- dését fejezte ki a döntéssel szemben. Bizony, a magas nívójú labdarúgással rendel­kező országokban (többek között) azért (is) könnyebb a nézők körét bővíteni, s tartani a szintet, mert rög­zített. időpontokban kerülnek sorra a találkozók. Angliá­ban, az NSZK-ban vagy Olaszországban pontosan le­het tudni a találkozók kez­dési idejét, a szurkolók ter­vezhetik programjukat. Nem hiszem, hogy számot­tevően gyarapodik a nézők száma az itthoni pályákon. Azért egészen biztosan nem, mert pénteken este villany- fényes találkozót láthat a publikum. Izgalmas, jó ira­mú, érdekes és változatos mérkőzések hatékonyabb csalogatást jelentenének. Ezek után kíváncsian vá­rom, mivel rukkolnak elő legközelebb a klubok?... (doros) Az 1966-ban alapított Sportszerűségi Díjat a ki­emelkedően sportszerű ma­gatartást tanúsító sportem­berek (versenyzők, diákspor­tolók, sportvezetők, edzők, nevelők, tanárok, játékveze­tők, társadalmi aktívák stb.), vagy sportkollektívák (sport­egyesületek, diáksportkörök, diák sportegyesületek, szak­osztályok, csapatok, együtte­sek stb.) erre irányuló ja­vaslat alapján 1986-ban is elnyerhetik. Az írásban indokolt ja­vaslatokat a területileg il­letékes szakigazgatási szer­vek, vagy a sportsajtó út­ján az Állami Ifjúsági és Sporthivatal sajtó és pro­paganda főosztályára (Bp. 1054 Rosenberg hp. u. 1.), oktatási intézmények eseté­ben a Művelődési Miniszté­rium testnevelési és sport önálló osztályára (Bp. 1055 : Szalay u. 10—14.) kell eljut- . tatni. : A beérkezett javaslatokat 1 társadalmi bizottság bírálja ! el, és egyúttal dönt az ado­mányozható díjak, plakettek, elismerő diplomák kiadásá­ról is. Szűkebb pátriánk javasla- 1 tait a Borsod (Megyei Ta­nács V. B. testnevelési és sportosztályára (Miskolc, , Széchenyi u. 103.) január s 5-ig lehet eljuttatni. Állami Ifjúsági és Sporthivatal Művelődési Minisztérium Magyar Újságírók Országos Szövetsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom