Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1986. december 20., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 az 1987. évi állami költségvetés Tanácskozik az Országgyűlés mm Lázár György, a Minisztertanács elnöke a jövő évi költségvetés törvénytervezet vitájában szólalt fel Lázár György: A gazdálkodás minősége végső soron a vállalatoknál dől el (Folytatás a 2. oldalról) különadó emelése miatt, az előző évinél gyorsabban bővül. A különbözeti termelői forgalmi adó összege viszont — a kőolaj belföldi termelői árának 1986-ban végrehajtott csökkentése és a hazai energiatermelés költségeinek növekedése miatt — kisebb az 1986-ban várhatónál. A vállalati támogatások 3,7 százalékkal haladják meg az 1986. évit. Ennek egy jelentős része — 62,2 milliárd forint — a fogyasztói árak tervezett keretek között tartása érdekében fogyasztói árkiegészítésként merül fel. E támogatások 9.6 százalékkal növekednek. A termelési támogatások előirányzata — a központi intézkedések hatására — 7,6 százalékkal csökken. !A lakosság összesen 60,1 milliárd forintot fizet be az állami költségvetésbe. Az adó- és illetékbefizetések előirányzata 17,3 milliárd forint; ez az 1986. évinél 17.6 százalékkal több. Közülük a társaságok adóbefizetései — a nyereség alapján fizetendő társasági adó, a tagok személyi jövedelmét terhelő általános jövedelem- adó, valamint a tevékenységük alapján fizetendő forgalmi adó — a legszámottevőbbek. Ezek összege 1987-ben előreláthatólag 9,6 milliárd forint lesz, s ez 1,8 milliárd forinttal több az 1986. évinél. E bevételek növekedése — a szigorító jellegű adóintézkedések hatásán kívül — legfőképp az adózásra kötelezettek jövedelmének változásával és tevékenységük bővülésével függ össze. Az új illetékszabályok hatásaként — bár az ingatlanszerzés illetékterhei számottevően csökkentek r- ai i 'költségvetés illetékbevételei 1987-ben 13,5 százalékkal növekednek; előirányzatuk 3,2 milliárd forint. A lakosság társadalombiztosítási és nyugdíjjáruléka a -járulékköteles jövedelmek ttervezett emelkedésével arányosan növekszik; a befizetés előirányzata 42,8 milliárd Jforint. Az állami költségvetés fel- Jialmozási kiadásainak tervezett összege 39,4 milliárd Jjorint: ez 2,1 milliárd forinttal több az 1986-ban Várhatónál. Az előirányzat a beruházások közvetlen támogatásán felül fedezetet nyújt a magánerőből való lakásépítés növekvő támogatására és — az állami struktúrapolitikai célok érvényesítése érdekében — bizonyos vállalatok fejlesztési forrásainak kiegészítésére is. A társadalombiztosítási kiadások előirányzata 152,7 milliárd forint; ez 10,6 milliárd forinttal — 7,5 százalékkal — nagyobb az 1986- os összegnél. A kiadások növekményének mintegy 80 százaléka a társadalombiztosítás rendszerében automatikusan érvényesülő népesedési tényezőkből és az átlagbérek emelkedéséből ered. Mérsékli viszont a kiadások növekedési ütemét az, hogy a nyugdíjasok száma a korábbi évekénél lassabban emelkedik, s hogy módosul a táppénzelszámolás rendje. A költségvetés 1987- ben nyugdíjakra 108,2, az anyák és a gyermekes családok támogatására 29,7, táppénzre 9,8 milliárd forintot fordít. Az állami költségvetés keretébe tartozó központi költségvetési szervek egészség- ügyi, szociális, oktatási, kulturális és sportcélokra, védelemre és az egyéb fegyveres testületek kiadásaira, valamint egyéb közkiadásokra összesen 117,9 milliárd forintot fordíthatnak; ez 7 százalékkal több az 1986-ban várhatónál. A költségvetési előirányzatok azzal számolnak, hogy a kedvezményezett oktatási, egészségügyi és szociális ellátási, tudományos kutatási és ifjúságpolitikai területeken a központi források fedezetet nyújtanak a bérfejlesztésekre, a kiadások automatiz- mus-jellegű növekedésére és a fejlesztési többletekre. A nem kedvezményezett területek a maguk többletszükségleteit elsősorban saját többletbevételeikből és pénz- maradványaikból fedezik. A tanácsok támggatásának 1987. évi költségvetési előirányzata 79,6 milliárd forint, 6 százalékkal több az 1986-ban várhatónál. A tanácsok összes bevétele — az állam által átengedett úgynevezett szabályozott bevételek, az állami támogatás és a saját, úgynevezett érdekeltségi bevételek együttes összege — a központi számítások szerint — 166,3 milliárd forint lesz; ez 5,5 százalékkal több az 1986. évinél. Ebből előreláthatólag — működési és fenntartási kiadásokra 117,1, fejlesztésre 41,2, vállalati támogatásokra 8 milliárd forintot fordítanak. A működési és fenntartási előirányzatok 7 százalékkal haladják meg az 1986-ban várhatót. A többletek 90 százalékukban az egészségügyi, a szociális és az oktatási feladatok megvalósítását szolgálják. A fejlesztésre szánt források zömét a tanácsok előreláthatólag a folyamatban levő beruházásokra fordítják; ezek között szerepel — többek között — a 492 ágyas debreceni megyei kórház és a 220 ágyas kaposvári kórház fejlesztése. A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal 'illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. 'Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végezzük, majd így folytatta: mint az Önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIliI. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, .hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban .látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIifi. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, 'hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Beható és felelős elemzés alapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIiII. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a Vili. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a Vili. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Majd így folytatta: Tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs által már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár, bér, pénzügyi viszonyokat is, elsősorban a kormánynak kell biztosítani. Ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk — és most kérem, senki ne értsen félre —, nem a saját felelősségünket akarom kisebbíteni, vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e, vagy veszteséges, végső soron a vállalatoknál dől el. A jelenlegi, sok tekintetben következetlen, a gazdaságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet — bármilyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai állapot, ha nem válnak láthatóvá és anyagilag is érzékelhetővé teljesítmény-különbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodásért viselt felelősség. Ilyen körülmények között értelmüket veszíthetik a vállalati önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok meg- mozdítása, a vállalkozói hajlandóság, a kockázatviselő-készség fejlesztését kívánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalati önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engednünk a gazdálkodás minőségétől függő jövedelemdifferenciáló, az egészséges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is. Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítő- képességének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsan és milyen méretű változást tudunk elérni a vállalati -gazdálkodás minőségében. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk fokozása — mondotta Lázár György, s hazai teendőinken túl kiemelte: Külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció új, progresszív folyamataiban való részvételünknek. A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokonszenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdaság minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonnyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. \ A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkés országokkal — is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta: Bognár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója, először az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatározot- tak alapján létrehozott, az export növelésének feltétel- rendszerével foglalkozó Ad Hoc Bizottság munkájáról számolt be a képviselőknek. A bizottság részletesen foglalkozott a magyar export világpiaci pozícióival, strukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét, az exportösztönzés és a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit. Bognár József beszámolt arról, hogy a bizottsági üléseken egyértelműen hangsúlyozták: a terv és a költségvetés teljesítéséhez fordulatra van szükség a gazdasági munkában. Hozzátette: elsősorban a gazdasági munka, s nem a gazdaság- politika fordulatáról esett szó. A bizottságok tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági reform folytatása nemcsak helyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfeltétele. A bizottsági előadó ezután elemezte az elmúlt két évtized hazai gazdasági folyamatait, utalt a világpiac legújabb tendenciáira, majd így folytatta: — A költségvetési javaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a gazdasági folyamatok bizonyos dinamizálására a magyar gazdaságban is szükség van. Végezetül az országgyűlési bizottságok egyhangú döntése alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a kormánynak a kért felhatalmazások megadását. A vitában felszólalt Elek József (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, aki elmondotta: Az 1987. évi népgazdasági tervezet fejezeteiben megtalálhatók a kibontakozást elősegítő szükséges változások, melyből a terv kiindul. Ennek egyik fejezete a termelő ágazatok fejlődése, ezen belül az ipar és annak egyik ágazata, a vaskohászat, mely talán az év folyamán legtöbbet szerepelt olyképpen, hogy szükség van-e rá, van-e jövője. Az Állami Tervbizottság 1984 szeptemberében az ipari blokk koncepciót illetően hozott döntést az alapverti- kumú kohászati vállalatok működésének biztosítására, eldöntve ezzel a kérdést, hogy igenis szüksége van a — A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítmény-különbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyenlősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomá- Ivosítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását. És végül, de nem utolsósorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György. vaskohászatra a magyar népgazdaságnak. A döntés értelmében az adósságot és kamatokat mindhárom nagyvállalatnál elengedték, feltételül szabták meg, hogy a vállalatok Olyan struktúra-korszerűsítést hajtsanak végre, amely hosszabb távon biztosítja a veszteségmentes működést. Ennek értelmében a mi vállalatunk, az Ózdi Kohászati Üzemek, kötelezettséget vállalt a gazdaságtalan termelőberendezések leállítására és korszerű berendezések intenzifikálására, tevékenységének diverzifikálására. A munkaerő-átcsoportosításra a tervek elkészültek, az érintett dolgozókkal az egyeztetés folyamatban van. Az ÓKÜ-ben jelenleg 12 800 embert foglalkoztatnak, akik Ózdon és vonzás- körzetében laknak, rajtuk keresztül mintegy 40 000 ember kapcsolódik az ipari vállalathoz, nem mindegy tehát, hogy elképzelését, tervét a vállalat milyen hatékonysággal tudja megvalósítani. Ózd politikai, gazdasági és állami vezetésének nagy feladatot jelent a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása, mély a kohászat átszervezéséből és a térségünkben lévő bánya bezárásával szabadul fel. Olyan munkalehetőség jelenleg nincs, melyben azonnal foglalkoztathatók lennének, tehát átképzés során lehet értéket adó foglalkozást számukra biztosítani. Az 1987. évi népgazdasági terv mutatói, céljai megvalósíthatók. A tervhez két ponton kívánok kapcsolódni, illetve véleményt mondani: 1. Fokozódjék a személyi jövedelmek alakulásának teljesítmény-arányos differenciáltsága. Ügy érzem, erről régtől beszélünk, álkalrpa- zása nem vált széles körűvé, pedig ezáltal növelhetjük a személy elismerését, a munka és munkahely elismerését, tudunk a jobbra és a többre mozgósítani. 2. Biztosítani kell a kiáramló vásárlóerő és a rendelkezésre álló árualap egyensúlyát, a lakosság kiegyensúlyozott áruellátását. Az áruellátás megítélésem szerint jó volt az eltelt időszakban, csupán az elosztásban vannak napjainkban is gondok, mely különösen a lakosság alacsony jövedelmű rétegét érinti hátrányosan. Népgazdaságunk terve és költségvetése lehetőségeinket tükrözik, megvalósításuk derűsebb jövőt, bizakodóbb holnapot, de keményebb munkát kér, úgy érzem, a kérést teljesítenünk kell. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS MÉRLEGE 1987. évi Változás előirányszázalékzat (y) ban (x) Vállalati gazdálkodó szervezetek adóbefizetései 271,9 101,6 Társadalombiztosítási járulék 106,3 105,5 Fogyasztáshoz kapcsolódó adók 119,3 116,4 összesen 497,5 105,7 Lakosság befizetései 60,1 113,4 Központi költségvetési szervektől származó bevételek 42,2 103,6 Elvonás elkülönített állami pénzalapokból 0,4 93,2 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő és egyéb bevételek 6,7 96,8 Bevételek főösszege 606,9 106,1 Vállalati gazdálkodó szervezetek támogatása 38,7 92,4 Adóvisszatérítés és szocialista államközi elszámolások 68,8 107,0 Fogyasztói árkiegészítés 62,2 108,2 Összesen 169,7 103,7 Felhalmozási kiadások 39,4 105,6 Társadalombiztosítási kiadások 152,7 107,5 Központi költségvetési szervek kiadása 117,9 107,0 Tanácsok támogatása 79,6 106,0 Elkülönített állami pénzalapok támogatása 10,4 79,5 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő és egyéb kiadások 81,0 109,0 Kiadások főösszege 650,7 105,7 Hiány 43,8 99,8 (x — 1986. évi várható = 100 százalék) (y — Milliárd forintban!) További hozzászólások
