Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

1986. december 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bevásárlásainkról Tülekedő Társam! Kétség sem férhet iga­zához, mely szerint létez­nek — de még mennyire léteznek! — nálunk egyé­nek, kik értik a csíziót és nekik például most sem kell tülekedniük, nyoma- kodniuk, ellentétben ve­lünk, hétközi emberkék­kel. Minderről majd ki­csit később, jelenleg hadd álljon itt azoknak a ked­véért, kik nem találnak hasznos - elfoglaltságot, te­hát éppen eme sorokat böngészgetik, az ő ked­vükért álljon itt, hogy a karácsonynak, a szeretet és béke örök ünnepének közeledtével arányosan emelkedik a pumpánk. Nem új jelenség ez per­sze, de az embert egyre jobban megviseli. Mert mintha az idén ke­vesebb lenne a pénzünk, mint tavaly. Vagy annak előtte. Mintha — mondom — mert az emberben ilyen fura érzések keletkeznek, ha mór több éve ráhárul mindenféle beszerzés, vá­sárlás így év végén. Lehetséges persze — na­gyon is valószínű —, hogy ez nincs így, csupán az ember úgy érzi. (Dunántúli barátim szoktattak rá erre a dehogyis, csak úgy ér­ződre, hálás is vagyok ne- kijek érte. Például azt mondom: fázom. Dehogyis fázol, mondják ők, csak úgy érzed. És lehet vari­álni.) Tény viszont, hogy idén már novemberben felállították a fenyőfákat Miskolcon, még akkor is, ha ott éppen pár hete diszburkoltak, akkor is felállították, hogy köszönt­senek bennünket nagy szeretettel és biztassanak a vásárlásokra. Amúgy is vásárolnánk, hiszen ennek van itt az ideje. Hamaro­san megjelennek most is az újságokban az ilyen­tájt szokásos jelentések az ennyi tonna karajról, má­zsa kismalacról, hektó nezsgőkről, babról, kocso­nyahúsról, hogy ezáltal is biztatást nyerjünk: nem kell félnünk most sem az éhhaláltól. Az ünnepek közeledtével ugyanis vala­miért mindig ettől félünk. A legegyszerűbb mérce persze rendkívül prózai: az ember bemegy vala­mely boltba, kér lencsét. Mondják: nincs. Levesbe való csontra ugyanezt. Keresgél szép csülköt a dolgozó, de nem lel, csu­pán megvékonyítottat, mely inkább a csupasz csontját mutatja, mintsem a korábban rajta lévő húst. Olyan csülkök kel­lenének, mint amilyent a miskolci Komlóstetőn pár hete átadott, szép boltban kínáltak. A nyitás napján. Ott lehetett látni tehén­farkat is. (Ököruszály á la ...) Legutóbb ezt a kü­lönlegességet a jómagám­hoz hasonló élhetetlenek a Weidlichben kialakított húsbolt átadási ünnepsé­gén látták, több évvel ez­előtt. Némely más dolog is eszébe jut az embernek, így a nagy bevásárlások idején. Mintha megnöve­kedett volna az idén a hi­ánycikkek listája! (Dehogy­is! Csak úgy érzed!) Gon­dolhatunk a borsra, a ká­véra, a mazsolára, most a babérlevélre, tehát a tő­lünk messze termő áruk­ra, vagy korábban az őrölt paprikára, mely ugyan­csak messze terem innen — ha úgy vesszük — mert Szeged, Kalocsa is messze van. Térjünk ellenben mégis vissza a bevásárló társra, ki ma sem tülekszik, mi­vel érti a csíziót, ö és né­hány társa már korábban megszervezte az egykori Osztrák—Magyar Monar­chia fővárosába az utat, hol nagyon is otthonosan jár, ismer minden bazárt, arra érdemes áruházat, bevásárlóközpontot. Mivel már eddig több, mint hu­szadszor ugrott át három­négy napra és bizony ezek az utak megérik. A kapuk ugye nyitottak, hót csak tessék, tessék, folyton, folyvást! Bárki indulhat! Az üzlet kedvéért. A nagyzolásért nem kell ilyen messzire menni. Tet­szenek tudni, hogy a mi fővárosunkban is lehet például inget vásárolni majdnem ezer forintért? Igaz, ha nem írják ki ró az árát, nemigen vehető észre. Fizetni viszont min­denképpen lehet ennyit és ezt közölni lehet az isme­rősökkel. Már megéri! Föltehető viszont, hogy akik maradunk itthon, az idén is csak-csak megle­szünk valahogy. Bizonyos, hogy egyik dolgozó család­nak sem kell lyukas ci­pőt, szakadt kabátot adni a gyerekére, bizonyos, hogy a legkisebb családnál is sikeredik beszerezni az ünnepekre annyi élelmet, amennyi bőséggel elég lenne egy fejlődő ország­beli falu teljes lakosságá­nak, összegyűlik majd annyi italféleség, hogy az becsületére válna bármely szerényebb lakodalomnak. Közben persze nagyon is helyénvalónak tartjuk az elhízás elleni intelmeket, különösen pedig az alko­hol elleni küzdelmet. Jobb is talán, ha ismét sorra vesszük, mi hiány­zik. honnan, mit kell be­szerezni és: nyomás! Priska Tibor Idei Áfor-mérleg A kőolajtermékek felhasználásáról Az év végéhez közeledve elkészült az Áfornál a gyorsmérleg a kőolajalapú energiahordozók felhaszná­lósóról. Eszerint az elmúlt évi valamivel' több mint 8,6 millió tonna kőolajter­mék értékesítéssel szemben az idei forgalom várhatóan nem haladja meg a 8,2 mil­lió tonnát. Abban, hogy a felhasználás így alakult, el­sősorban a rendkívül száraz és enyhe időjárás, a haté­konyabb energiatakarékos­ság, valamint az a körül­mény játszott szerepet, hogy sok fogyasztó más energiahordozóra tért ót. Megfigyelhető ugyanak­kor, hogy a kőolajtermék­fogyasztáson belül tovább növekedett az autóbenzin- féleségek felhasználása. A forgalom a korábbi éveknél gyorsabban emelkedett, en­nek pedig az egyik oka az, hogy az esztendő első ti­zenegy hónapjában csaknem százezerrel gyarapodott a belföldi személygépjármű­vek száma. Szembetűnő a normálbenzin iránti keres­let visszaesése: tavaly 86-os oktánszámú benzinből 629 ezer tonna fogyott, az idén viszont csak 610 ezer tonna eladásával számolhat az Áfor. Erőteljesen növekszik az igény a magasabb ok­tánszámú benzinek iránt, elsősorban a 98-as extra- benzin forgalma nő. A szu­perbenzin-értékesítés — a mostani gyorsmérleg szerint — 8,6 százalékkal magasabb a tavalyinál, extrából vi­szont 33,7 százalék a növe­kedés. A mérlegből kiderül, hogy a hazai töltőállomás-háló­zatban az idén megjelent az ólommentes benzin, a ke­reslet azonban nagyon cse­kély iránta. Az évből még hátralévő két héttel is szá­molva, ennek a környezet­barát üzemanyagnak a for­galma mintegy 300 ezer li­terre tehető. Az általános gázolajforgalom kismérték­ben növekedett az idén. Ez részben annak a következ­ménye, hogy több száz, nagy íutásteljesítményű, ko­rábban pazarlóan sok ben­zint faló tehergépkocsit dí­zelrendszerűre cseréltek, vagy átalakítottak. Erőteljes visszaesés következett be az ipari és háztartási tüzelő­olajok forgalmában. A mér­séklődés nagysága 20—25 százalékra tehető, megha­ladja a 400 ezer tonnát. A legnagyobb mértékben a mezőgazdasági felhasználás csökkent, mivel az idén nem volt szükség a gabona­félék szárítására. Ezen túl, a lakosság is több tízezer tonna háztartási tüzelőola­jat takarított meg. Még na­gyobb forgalomcsökkenés következett be a fűtőolaj­felhasználásban, főként az erőművek mérsékelték a fo­gyasztást. Ily módon a fű­tőolajkészletek nagyok, a téli ellátás kilátásai kedve­zőek. —s A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetségének ke­reskedelmi képviselete dísz­oklevelet adományozott a December 4. Drótművek kol­lektívájának. Mint köztu­dott: a Magyar—Szovjet Ba­rátság nevet viselő szocia­lista brigád kezdeményezé­sére — a megyében első­ként — a drótgyári szocia­lista brigádok munkaver­senyt indítottak az SZKP XXVII. kongresszusa tiszte­letére. A vállalások között szerepelt: 1985. második fe­lére vonatkozóan a Szovjet­unióba irányuló összes la-< pos- és körkerésztmetszetű kötél-export jó minőségben és határidőn belül, 1985. de­cember 3-ig történő kiszál­lítása. 1986-ban a vállalá­sok két lépcsőben történ-" tek: elsőként az éves 2074 tonna export termelési terv I. negyedévre esedékes ré­szének közel 20 százalékos túlteljesítése, másrészt a to­vábbiakban esedékes teljes mennyiség határidőn belül, 1986. december 1-ig történő legyártása volt. A kongresszusi munkaver­seny 1986. december 1-jével zárult. Ennek eredményes­ségét jelzi a díszoklevél, amelyet Mihail Szergeje- vics Kozin, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége ke­reskedelmi főtanácsosa adott át a vállalat vezetőinek. Miből lehet pénzt csinálni? Milliókat erő ötletek Egy, már nyugdíjban lévő bányász mesélte a követke­ző történetet. Rendkívül bosszantotta, hogy az aknaud­var szemléje közben hol egy drága csavarra, alátétre, hol egy fontos, és még használható alkatrészre tapostak rá. Mindegyik értékes volt, mégsem emelték fel a porból. Gondolt egyet és „véletlenül” a földre ejtett húsz forin­tot. Félreállva várta a hatást, öt perc sem telt bele, arra jött valaki, és miután körülsanditott, zsebbe csúsztatta a pénzt. A vezető odament, fölvett egy csavart a sok közül, és csak annyit mondott: ezt tegye zsebre, mert ez lega­lább ötven forintot ér. Ml SZÁMÍT HULLADÉKNAK? Hogy végül is mi számít hulladéknak és mi nem, azt az emberi találékonyság es lelkiismeretesség dönti el. Sokan és sokáig lekezelték ezt a kérdést, mert közvetve nem érezték az ebből szár­mazó veszteséget. Sajnos, máig sem sikerült olyan ösztönző eszközt, módszert kitalálni, amely maradékta­lanul megállítható a pazar­lást. Legfeljebb a szegény­ség vagy más kényszerhely­zet szorít rá bennünket az anyagok és eszközök kímé­letes használatára. Amikor fogunkhoz kell verni a ga­rast, akkor olyan dolgokban is pénzt látunk, amelyek mellett eddig elmentünk, vagy éppen fölösleges gond, teher volt számunkra. Ilyen például a kohósalak­ból és a füstgázokból levá­lasztott por. Ahhoz, hogy ez értéknek számítson, néhány nagyon sovány évre volt szükség az Ózdi Kohászati Üzemekben. A mintegy két­milliárd forintos veszteség új fajta gondolkodásra kény­szerítette az agyakat, s igen rövid idő alatt bebizonyoso­dott: nem szenved ötletsze­génységben a kohász válla­lat műszaki gárdája. A külső feltételek rende­zését követően a belső dol­gait kellett rendbe tennie a cégnek. Felvázolták az úgy­nevezett „nullszaldós” tevé­kenység kritériumait. Ehhez vagy a költségeket kell csök­kenteni, vagy az árbevételt növelni, vagy egyszerre mindkettőt. Negyedik variá­ció tulajdonképpen nincs. Sorba vették: a költségek csökkentésére az ÓKÜ-ben nagyon minimális a lehető­ség, tehát tágabb teret nyújt a gazdaságos termeléshez az árbevétel növelése. Leegy­szerűsítve a dolgokat, ez két módon történhet, mégpedig a termékszerkezet módosítá­sával és a hulladékok hasz­nosításával. Űjabb számol­gatás kezdődött, és kiderült, hogy a jelentős termékszer­kezet-váltás hosszú időt vesz igénybe, azonkívül annyi pénz kellene hozzá, ameny- nyinek most a töredékével sem rendelkezik a vállalat. Rövid idő alatt tehát és — az ötletek eredetiségétől füg­gően — jelentős mértékben csak a hulladékanyagok hasz­nosításával képes több pénzt kasszírozni a cég. PORSALAK, MINT „CSODASZER” Azt nem mondhatni, hogy a békésebb időkben nem gondoltak az ózdiak a hul­ladékok hasznosítására, hi­szen már a hetvenes évek­ben megszületett a salakfel­dolgozás programja. Kézen­fekvő dolog volt, hiszen kül­földön kipróbált technológiák álltak rendelkezésre, „nyers­anyaga” pedig bőven volt az ÓKÜ-nek, mivel a század elejétől megközelítőleg 30 millió tonna salak halmozó­dott fel. A salakfeldolgozó megépülését követően évente több mint másfél millió ton­na hányói salakból 320 ezer tonna magas vastartalmú anyagot nyernek vissza. A hulladékfeldolgozás is melléktermékkel jár, s en­nek hasznosítása is élénken foglalkoztatja a szakembere­ket. Ózdon legalább egymil­lió tonna melléktermék, úgy­nevezett osztályozott salak marad vissza, tehát érdemes volt figyelni a külföldi ered­ményeket, mégha ez a tevé­kenység csak másodlagos hasznot jelent a vállalatnak. Kísérletek, vizsgálatok, gya­korlati próbák után ma mar negyedmillió tonna osztályo­zott salakot adnak el útépí­tő anyagként, 12 millió fo­rinttal növelve a gyár bevé­telét. Megpróbáltak salak­beton elemeket készíteni. A lakosság körében fölerő­södött építési láz során olyan jó ügylet lett a dologból, hogy ebben az esztendőben 8 millió forintért adtak el különböző formátumú blok­kokat. Evés közben jön meg az étvágy. A szakemberek most már azt is fontolgatni kezd­ték. hogyan lehetne túladni a hulladék hulladékán. Kö­rülnéztek a világban és ki­derült, hogy az NSZK-ban talajjavításra használják a már nagyon kicsiny szem­nagyságú salakot. A porrá őrölt anyagnak olyan magas a kalciumoxid-tartalma, hogy kiválóan alkalmas a sava­nyú talajok javítására. Eb­ből pedig egyre több lesz a világon a növekvő környe­zetszennyezés miatt. Értéke­sítési gondoktól tehát nem kellett tartani már csak azért sem, mert ez a „termék” nem tartalmaz az emberre vagy a környezetre káros anyagokat. Az NSZK-ban például — mesélte Erdősi János, a vállalat marketing- irodájának vezetője — a pusztuló erdőkre szórják, lö­vik a porsalak tonnáit. Ha­tása figyelemre méltó. Mint ahogyan annak a kísérletnek is, amely az ÓKÜ megbízá­sából a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen a befeje­zéséhez közeledik. A rész- eredmények is már-már „csodaszernek” minősítik a port, ugyanis az 1984-ben kiszórt anyag hatására a lu­cerna termésnövekedése 47 és 69 százalék között moz­gott, de még az őszi búza, a burgonya és a kukorica terméseredménye is 11—16 százalékkal volt jobb, mint a nem kezelt talajokban, és — a mezőgazdasági szakem­berek számára fontos ténye­ző — egyenértékű az őrölt Teljesíti exportiervét a Dunai Vasmű A Dunai Vasmű teljesíti idei 3 milliárd 290 millió forintos dollárelszámolású exporttervét. Az utóbbi he­tek ködös időjárása megne­hezítette ugyan a dunai ra­kodást, és a vízi szállítást, de most már bizonyos, hogy a kohászati kombinát határ­időre eljuttatja külföldi megrendelőinek a terv tel­jesítéséhez szükséges 255 000 tonna árut. A melegen és hidegen hengerelt tábla-, il­letve tekercslemezek legna­gyobb vásárlói olasz, ameri­Nem füstölnek az ózdi kémé­nyek. Kétszeres a haszon: csökken a környezetszennyezés és pénzt jelent a filterpor. mészporral javított talajok terméseredményével. Azt már külföldi tapasztalatok alap­ján lehet leírni, hogy az anyag hatása akár 10—15 évig is megmarad. Nyomele­mei egyéb jó hatást is ki­fejtenek a növényekre. ÖRLÖMÜ KELLENE Az eddigiekből egyértel­műen következik, hogy gyár­tani és forgalmazni kell. A vállalat már elvégeztette a kisüzemi kísérleteket, a jö­vő év elején fognak hozzá a nagyüzemi kísérlethez, s végül ennek az eredménye határozza meg az ÖKÜ to­vábbi lépéseit. Mindenesetre a Szovjetunió is érdeklődik a por iránt, ami hatalmas piaci lehetőségekkel kecseg­tet. Egyelőre pénzügyi aka­dályok vannak, mert a me­zőgazdaság részére csak fi­nom porként hasznosítható az anyag. Egy őrlőüzem ki­alakítása viszont nem olcsó mulatság. Nem volt filléres dolog an­nak idején elektrofiltereket szerelni a vörös füstöt ere­gető gyárkéményekre sem. Kevesen gondolták akkor, hogy az acélművi füstgázok­ból kiszűrt hulladék egy­szer még pénzt jelent a cég­nek. Erre most minden re­mény megvan. A cserép- és kerámiaipar élénken érdek­lődik a finom por iránt, mi­vel az elvégzett kísérletek azt bizonyítják, hogy kiváló­an alkalmas színezőanyag­nak- Az évente keletkező 5— 6000 tonna filterpor jó pénzt hozhat s kohász vállalat konyhájára, ha az Alföldi Porcelángyár törekvéseit más cégek is követik. Egyelőre a festékipar képviselői jelent­keztek, mert a filterpor 65— 75 százalékos vas'oxidtartal- ma az ő kíváncsiságukat is fölkeltette, ök is színezőként használnák, mégpedig alapo­zó festékhez. Ha beválik, ak­kor több száz tonnás meg­rendelésre számíthatnak az ózdiak, hiszen a külföldi színező rendkívül drága a festékgyárak számára. Nem tudni még, mennyi por jut a kéményből a cserepekbe és a festékekbe, de az óva­tos kalkulációk szerint is legalább 20 millió forinttal növekedhetne évente a gyár bevétele. Az ÓKÜ-ben tovább gon­dolkodnak, hogy miből lehet még pénzt csinálni. Mert ha nincs húsz forintunk, amit pedagógiai célzattal leejt­sünk a földre, akkor leha­jolunk az addig porban he­verő filléres dologért is. Fónagy István kai és NSZK-oégek. Az idén új vevőként jelentkezett Ja­pán, ahova csaknem 50 000 tonna hengerelt árut szállí­tottak. A Dunai Vasmű idei exportmunkáját az ütemes gyártás, a megrendelések határidőre történő tételes teljesítése és a kívánt mi­nőség garantálása jelle­mezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom