Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hagyományteremtés ­ni nemzedéknek Hamarosan megkezdődik a visszaszámlálás. Aztán in­dulhat a munka a Sárospa­taki Kossuth Termelőszövet­kezet tehenészeti telepének rekonstrukciója. Az álom hosszú megvalósulásában végre valósággá válik . .. .. . Már pár éve is annak, hogy az országban sokfelé a mind kedvezőtlenebb szabá­lyozók hatására visszahú­zódtak a termelői szándé­kok, s következményként csökkentek az állattenyész- tésbéli tartási kedvek, szű­kültek, avagy megszűntek ágazatok, kiváltképp a szarvasmarha esetében. Immár két esztendeje an­nak, hogy — amikor mind több mezőgazdasági nagy­üzemben a kiürülő istállók hasznosításán tanakodnak, s amikor tejipari berkekben mind jobban érződik, hogy nincs elegendő tej — Sáros­patakon az időről időre szi­gorodó szabályozós ellenére fejlődő és szépülő, bővülő és korszerűsödő tehenészetről álmodoztak. Álmodoztak? No, nem sokáig! Terveztek és döntöttek. Aztán tervez­tettek és pályáztak. — Két évvel ezelőtt el­döntöttük, hogy fejlesztjük ezt a tevékenységünket. Persze, az ehhez szükséges pénz töredékével rendelkez­tünk csupán. Mégis! A hi­ányzó többit hitelből képzel­tük el. Mégpedig világbanki hitelből, mert annak kama­tai igen kedvezőek. A mező­gazdasági nagyüzemek közül az első tizenkettő között vol­tunk, akik így gondolkod­tunk akkor — kezdi a be­szélgetést Szaniszló Sándor, a sárospataki közös gazda­ság elnöke. — a telepi ter­vek hamar elkészültek ugyan, de még várni kellett a fejőház, fejőberendezés világbanki versenytárgyalás győztesére. Ma már ismert, a Melotte cég megoldásait az állattenyésztés szolgálatában álló egyik magyar vállalat, a Taurina veti papírra. Ha ezekkel a tervekkel is elkészülünk, megkezdődhet a viss£ászámlálás, s aztán jöhetnek a kivitelezők. A mostani számításaink sze­rint a rekonstrukció egyéb­ként hatvanmillió forintba kerül majd. Mindez persze sok pénz, ám tény, a jelenlegi terme­lőtelepet — ott most bár­mennyire is a példás rend és tisztaság a jellemző —, teljesen ót kell építeni. A sárospataki termelőszövet­kezetben ugyanis még az elődeink hite szerint, azaz hagyományos módon, leköt­ve tartják a teheneket. Bár hajnalban és délután az is­tállóban fejnek, nappal kint a mezőn legelnek az állatok. A jelen és a jövő viszont mindinkább megkívánja az új és korszerű bánásmódot. Azaz, lesz külön fejőház és kötetlen tartásmód, mégis az újszerűség nemcsak tech­nológiai különbözőségből ered, hanem az állattenyész­tők és -gondozók másfajta gondolkodásmódját, szemlé­letét is megkívánja. — Nem szabad elfelejteni, hogy közös gazdaságunk a város termelőszövetkezete, s bizony a városban még nincs elegendő szabad munkaerő. A telepen ugyanakkor van­nak kiemelt szakmai igényű munkák, amelyek kulcsfon­tosságúak az állattenyésztés­ben. Ilyen például a fejő vagy az elletős. Sajnos, az állattenyésztés társadalmi megítélésben leértékelődött, s ekképpen az állattenyésztő szakma is mind kevésbé népszerű. Nekünk tehát olyan telepre van szükségünk, amelynek az élőmunka-igé­nye kisebb a jelenleginél. A papíron megálmodott új te­henészet ilyen. Ilyen még akkor is, ha ennek látszólag ellentmond az a tény, hogy a rekonstrukció utón sem dolgoznak majd lényegesen kevesebben kint, mint most. Az ok a munka jellegében keresendő. Most például egy fejő hajnalban jön dolgoz­ni. Megfej, aztán hazamegy, ám délután visszajön, újra fej és estére jut megint ha­za. Kérdem én, ki akar ilyen megszabdalt munkarendben dolgozni? Meg kell tehát szervezni a két műszakot. Több munkáskézre van szük­ség. Tudjuk, a mostani kö­rülmények közé hamarosan nem lehet szakmunkást, sőt,’ betanított munkást sem csá­bítani. A rekonstrukcióban a jövő félelmünk is benne van. Olyan telepet szeret­nénk, amelyet minden állat­szerető megcsodál. Ahol majdan jól érzik magukat a dolgozók, ahol hagyomány teremtődik az újabb gondo­zói nemzedéknek. A Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetnek most közel hatszáz tejelő tehene van. A közösben erre az ál­lományra rendkívül büszkék, mert — bár az erre tévedő laikus vagy szakértő már nem látja — az alapfajta az a magyartarka, mely húsz év szívós tenyésztői munkája nyomán több mint 4 ezer literes éves tejtermelésre is képes volt. Mindez persze a múlt, hiszen az állomány már az intenzív tejtermelés specializálódásának nyomát hordozza magán. A holstein harmadíziglen is betört az istállókba. Természetes te­hát, hogy a keresztezett ál­latok termelése évente meg­haladja a 4900 literes át­lagot, A cél pedig a rekonst­rukció végeztével ezer ter­melő tehén, s esztendőnként az 5—6 millió liter értéke­sített tej! — Számításaink szerint, ha a megújuló telepen sike­rül hatmillió liter tejet ter­melni, úgy a tehenészet kor­rigált nyeresége meghalad­hatja a 15 millió forintot. S ez közel ötmillióval több, mint a jelenlegi tehenészeti haszon. A pataki téeszben ugyanis hagyománya van az eredményes állattenyésztés­nek — hangsúlyozza több­ször az elnök. — Hagyomá­nya és jelene, ezért is bí­zunk a jövőjében annyira. Pedig ezen a környéken ol­csó tartást biztosító olcsó takarmány tulajdonképpen nincs. A Bodrogköz a melio­ráció előtt természeti kiszá­míthatatlanságával, utána vi­szont növekvő termelési költségei miatt teszi drágá­vá a takarmányt. És egyben olcsóvá is! Tudja, a szarvas- marhatartás sarkalatos pont­ja a legelőkérdés. Gyepre szükség van, s intenzív ter­melésre képes fajtának in­tenzív gyepet kell biztosíta­ni. De a mai költségviszo­nyok között, ki áldoz ma er­re tiszta lelkiismerettel? Szóval, nekünk szerencsénk van e téren, hiszen a szö­vetkezetünknek van 300 hek­tárnyi olyan földje, amely minden melioráció ellenére is csak intenzív gyeptelepí­téssel lesz hasznosítható. Lesz tehát kövér füvű le­gelő, megteremtődik az ol­csó takarmánybázis. Ami vi­szont már most megvan, az a jó szakmai háttér, a ki­magasló tenyésztői munka nyomán kialakult kedvező genetikai értékű állomány, s a szakemberek racionális költséggazdálkodási szemlé­lete. — Ez utóbbin rendkívül sok múlik — mondja Sza­niszló Sándor. — Közös gaz­daságunkban például az ál­lattenyésztés részesedése olyan mértékű, hogy egy pillanatnyi kihagyás, egy helytelen döntés, s oda a szövetkezet teljes nyeresége. Az állandó ellenőrzés mel­lett időnként mégis szükség van a tevékenység sorsát lé­nyegesen megváltoztató dön­tésekre. A rekonstrukció 60 milliója persze óvatosságra int bennünket, mégis az ál­lami támogatás árnyékában, világbanki hitelre támasz­kodván azt mondom, buta­ság lenne, nem csinálni. Balogh Andrea Bányában ... A nagy hajtások, a túlfeszített termelések kora le­járt .., Az utolsó csapolás az LKM martinkemencéjéből. Ez is a ne­gyedik negyedév eseménye volt. Nádasától Diósgyőrig, gyárról gyárra, novemberben . é * ff # * ff - * * * HH Az esztendő utolsó negyedében járunk, meg­kezdődött az év tizenegyedik hónapja. A ko­rábbi tapasztalatokból tudjuk, hogy kritikus időszak ez. Hajrával vagy hajrá nélkül egy naptári időszakot zárnak a termelő kollektívák. Mérleg, számvetés készül, s az üzemek, gyá­rak produkciói összeadódnak, hogy végül is •í- í ■ fehéren-feketén lássuk: mit végeztünk ebben az országban 1986-ban ... Az itt közölt körkép természetesen nem tel­jes. Színeket, alkalmi gyürkőzések történetét igyekeztünk felvillantani, abban a reményben, hogy megyénk gazdasága nemcsak a gondok, hanem a remények forrása is. KOHÁSZATI KILÁTÁSOK Az idei esztendő utolsó ne­gyede sokáig emlékezetes ma­rad a Lenin Kohászati Mű­vekben. Nemcsak azért, mert nagy hajrá elé néznek a ko­hászok, hanem azért is, mert 1986 októberében kihalt egy, Diósgyőrben 107 éves múlt­ra visszatekintő kohász­szakma. Nincs már szükség martinászra az LKM-ben, október 15-én utoljára csa­poltak Siemens—Martin ke­mencéből. Ez a jeles, ipartörténeti esemény persze, azt is jelen­ti, hogy az év utolsó három hónapjában — s természete­sen a későbbiekben is — nagyobb feladat hárul a kombinált acélműre, hiszen a martinkemencékben gyár­tott évi 130—150 ezer tonna acél jó részét itt kell majd előállítani. Egyébként a diósgyőri ko­hászat helyzete — mint ahogy Drótos László vezér- igazgató a legutóbbi mun­kásgyűlésen elmondotta — ellentmondásos. Az év első felének végén szép termelé­si előnyre tettek szert a hengerészek, de elmaradtak tervüktől a nyersvas- és acélgyártók, a csavar- és húzott áru gyárrészleg dol­gozói. A III. negyedévben megfordult a helyzet: ki­emelkedőt produkáltak azok, akik adósak voltak koráb­ban a jó teljesítménnyel, vi­szont a hengerdei eredmé­nyek igencsak hagytak kí­vánnivalót maguk után. — Mindkét eset növelte gazdálkodási veszteségeinket — magyarázta a Vezérigaz­gató —, miután igazi telje­sítmény, gazdasági optimum csak akkor valósulhat meg az LKM-ben, ha az egymás­ra épülő termelési folyamat minden láncszeme együtt, egyszerre, egyenszilárdsággal halad és kapcsolódik egy­máshoz. Az esztendő háromnegyede — bár ezt egyértelműen nem lehet kimondani — nem si­került valami fényesen a diósgyőrieknek. Bár az Álla­mi Tervbizottság idei dön­tése rendezte a kohászat helyzetét, de ennek ellenére — az idő rövidsége, a külső tényezők 'továbbra is ked­vezőtlen alakulása, s jó né­hány belső ok miatt — rom­lottak a termelés és gazdál­kodás hatékonyságának mu­tatói, az év végéig felaján­lott többlet-export teljesítése kétségessé vált. Az év utolsó negyedét azért is fogják sokáig emle­getni az ‘LKM-ben, mert hosszú idő után most elő­ször létszámstopot léptettek életbe. A hivatalos megfo­galmazás szerint: „október 6-tól minden állománycso­portban felvételi zárlatot rendelnek el”. Sőt, a cég ve­zetői még ennél is tovább mentek: másfél száz olyan dolgozó kapja meg munka­könyvét, akik majd’ tucat­szor igazolatlanul hiányoztak munkahelyükről, akiknek fe­gyelmével, munkához való hozzáállásával bizony sok baj volt. Az utolsó negyedévben a gazdasági munkaközösségek munkájára már kevésbé szá­mítanak, a vgm-ek felét munkájukban átmenetileg szünetelteti a vállalat. A többletmunkát ezentúl a fő- munkaidőben kell elvégezni, ezt természetésen anyagilag honorálják is. — Az év hátralevő idő­szaka feszes, fegyelmezett munkát, sokaktól további erőfeszítést, okos, megvaló­sítható ötleteket igényel — mondotta a vezérigazgató. Nem kétséges, sokat kell tenniük a diósgyőri kohá­szoknak azért, hogy az év végére minél kevesebb vesz­teséget regisztráljanak a gaz­dasági szakemberek. Mert szinte bizonyos: 1986 nem hoz nyereséget az LKM- nek. A IV. negyedév leg­fontosabb tennivalói közé tartozik, hogy a nagyolvasz­tók üzemét minél hosszabb ideig olyan magas szinten tartsák az olvasztárok, hogy a kétkohós nyersvasgyártás az acélmű szükségletét kielé­gítse (az ipari miniszterrel kötött megállapodás alapján az LKM három kohója kö­zül egynek a termelését le kell állítani), a kovácsüzem, valamint a csavar-, és hú- zottáru gyárrészleg dolgozó­inak terven felülit kell pro­dukálniuk, hogy a Diósgyő­ri Gépgyár megrendelését teljesíteni tudják, a folya­matos acélöntömű lemara­dásának behozatala az acél­híd dolgozóinak legnagyobb feladata, viszont a henger­mű kritikus helyzetén már csak összefogással lehet se­gíteni. TÖBB SZÉN A BÁNYÁKBÓL Utoljára 1981-ben teljesí­tette termelési tervét a Borsodi Szénbányák Válla­lat. Igen nehéz időszakot tud maga mögött a borso­di bányászkollektíva, s bi­zony rájuk fért már a si­kerélmény. Az eltelt kilenc hónap eredményei azt mu­tatják, hogy megtört a jég, s öt év után ismét tervtel­jesítésről, esetleg túlteljesí­tésről beszélhetnek a bá­nyák környékén. A népgazdaság 4 millió 230 ezer tonna szenet kért a borsodi cégtől, amelyből 3 millió 175 ezer tonnát szeptember végéig már fel­színre küldtek a bányászok. Ez azt is lehetővé tette, hogy a megállapodáson fe­lül 43 ezer tonnával több tüzelőt szállítsanak a belke­reskedelem részére is. Eb­ből a mennyiségből nem­csak a lakosságnak, hanem az erőműveknek is több szén juthatott. Ügy néz ki tehát, hogy a nagy hajtások, a túlfeszí­tett termelések kora lejárt, bár az igazsághoz tartozik, hogy 45 000 tonna szenet ebben az évben is vasár­nap termeltek a bányák. A föld alatti munkahelyek azonban jó állapotban van­nak, s mint azt Üveges Já­nos elmondta, az eltelt tíz hónapban természeti nehéz­ségek sem akadályozták a folyamatos termelést. A vál­lalat gazdasági vezérigazga­tó-helyettese arról is beszá­molt, hogy a 870 millió fo­rintos állami dotációtól nem fog többet költeni a válla­lat. Ez annyit jelent, hogy hosszú évek után először nem kell sorba állni a hi­telezőknél. újra fizetőképes a cég. Miután a mennyiségi igé­nyek kielégítésével nincs olyan nagy baj, mint a ko­rábbi esztendőkben, több fi­gyelem jut a szén minősé­gének javítására. A beren- tei szénmosóban ma már az oda került mennyiség 80— 90 százalékát mossák, lénye­gesen csökkentve ezzel a reklamációkat. A vezérigaz­gató-helyettes kiemelte, hogy az elővájási feladato­kat is túlteljesítették a bri­gádok és az év eddig eltelt időszakában mintegy 36 ki­lométer vágatot' hajtottak ki. Ez az alapfeltétele a jö­vő évi folyamatos frontál­lásoknak és termelésnek. Figyelemre méltó, hogy a túlteljesítés ellenére is 20 millió forinttal kevesebbet fordítottak a tervezettnél az ilyen jellegű munkálatokra. LEMEZGYÁRI LEHETŐSÉGEK Objektív tényezők hozták nehéz helyzetbe a Borsod- nádasdi Lemezgyárat. A cég csak megközelítette az I— III. negyedévre meghatáro­zott árhevételi és nyereség- tervét, az időarányos terme­lési előirányzattól pedig — ha kismértékben is —, el­maradt. A gyár dolgozói mégsem a vezetést hibáztat­ják, mert tudják, hogy fon­tos külföldi megrendelések késtek. A váratlan helyzet arra kényszerítette a gazdasági vezetést, hogy, áprilisban és májusban új piacokat ke­ressen, exportlehetőség után kutasson. A biztonság ked­véért közvetett és közvetlen szocialista exportra is vál­lalkoztak, a hazai piacon pedig rugalmasan igyekez­tek kielégíteni az igényeket. A baj azonban nem jár egyedül, győződhettek meg róla a borsodnádasdiak, mert az alapanyagok rend- szertelen szállítása hónapo­kon keresztül zavarta a ter­melést, Emiatt több vásárló csak későbe kaphatta meg áruját, nem beszélve arról, hogy a munkák ismét csak az év utolsó hónapjaira maradtak. Igen nehéz napok várnak tehát a borsodnádasdi kol­lektívára, mert a több mun­kát is jó minőségben és le­hetőleg határidőre kell el­végezni. A feladatok gyors végrehajtása érdekében- a járműkerék-üzemben válla­lati gazdasági munkaközös­ségek szerveződtek, de a gyár vezetése rendkívüli munkaerő-átcsoportosítá­sokat is fontolgat. Minden­ki tudja, hogyha nem si-j kerül teljesíteni a kötele- j zettségeket, akkor elmarad: az erre az évre meghatáro-l zott 100 millió forintos nye-j reség. Erre pedig a jövő! szempontjából igen nagy.; szüksége van a lemezgyár-! nak. MERÉSZ VEGYÉSZEK Komoly árveszteség értei vegyipari vállalatainkat a1 világpiacon. A kellemetlen! hatásokat megérezte a Bor-! sodi Vegyi Kombinát is. Ez-1 zel magyarázható, hogy 100j millióval elmaradtak a ter-1 vekben szereplő 8,7 milliár­dos árbevételtől. A vállalat vezetése azon­ban nem nyugtalan, mondta Fekete Gábor, a BVK gaz-| dasági vezérigazgató-helyet­tese, ugyanis a konvertibi­lis exporttervüket 350 mil­lió forinttal túlteljesítették. Emellett a nyereségük is több lett, még ha csak 4 millió forinttal is, mint amennyi az időarányos ter-j vekben szerepelt. A stabilig tás annak köszönhető, hog> a cég termékei jól állják e versenyt a műanyagpiacon Több belső intézkedést it hoztak a kapacitások jobt kihasználására, a gazdálko­dás javítására és az energia­takarékosságra. Ezek jelen­tős gazdasági eredményekké jártak. A vezérigazgató-helyettes szerint a vállalat teljesíti a: 1986-ra tervezett 11,6 milli árd forintos termelési ter­vét és a termelési célkitű zéseket is. Az elemzései szerint a konvertibilis ex port 25—30 százalékkal les: több a vártnál, ami 48—5( millió dolláros bevételt je lenthet. Nagy a bizonytalan ság viszont, hogy miképpei alakul a nyereség. Év végé, ig még sok minden történ: hét, ezért az óvatos jóslatoi szerint már az is szép ered mény lenne, ha az előirány! zott 1 milliárd 700 milík forintos nyereséget elérné ; vegyipari vállalat. Sok ma gyár gazdálkodó egység bi zonyára szó nélkül átvállal ná a kazincbarcikaiaktól eze két a „gondokat”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom