Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
1986. november 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport A magyar labdarúgó-válogatott EB-selejtezőbeli ellenfele, Hollandia előkészületi találkozót vívott az ország olimpiai együttesével. A lengyelek elleni EB-selejtezőre készülő gárda Boessen öngóljával 1-0 arányban győzött. Sérülés miatt hiányzott a „nagy csapatból” az Ajax Amsterdam két játékosa, az „Aranycipős” Marco van Basten, s a középpályás Jan Wouters. Az A együttes ősz- szeállítása: Van Breukelen — Silooy, Spelbos, Rijkaard, Van Tiggelen — Van’t Schip, Gullit, Koeman — Van der Gijp, Bosnian, Tahamata. Széljegyzetek 4 Sudapesten rendezték ■* meg a Duna-maratoni nemzetközi atlétikai versenyt. A háromszakaszos futóviadalt Póczos Gyula hatalmas fölénnyel nyerte. Kiderült: egyesületen kívüli — régebben az Ózdi Kohászban sportolt. Szót váltottunk Lassan Attilával, az ÓKSE ügyvezető elnökhelyettesével, akitől megtudtuk, hogy Póczos átigazolásának „ügye” jó egy hónapos. A Gyöngyösi SE-be tartana, közelebb akar kerülni szüleihez és az sem utolsó szempont, hogy a hevesi városban társakra is találna — az köztudott ugyanis: Ózdon sem ellenfele, sem edzőtársa nem volt. Egyesülete nem adta ki, így (a mindenki számára nyílt, tulajdonképpen tömegsport jellegű Duna-maratoni kivételével) a szövetségi eseményeken nem vehet részt. A klubok tárgyalást folytatnak egymással, az ózdiak javaslatot is tettek a megoldásra. Jó lenne, ha megegyeznének, mert Póczosra a magyar atlétikának, ellenértékére pedig a Kohásznak van szüksége. A kompromisszumos végkifejlet kecsegtet, s a hírek szerint a közeljövőben várható. 2 Az NB I-es kosárlab- ■ da-találkozókon egy-két esztendeje még négy borsodi (miskolci) bíró is dirigált, napjainkban más a helyzet. Belleyt nem foglalkoztatják, Drahos tanulmányai miatt visszalépett, Bukta a keret szűkítése után tartaléksorba került (időközben hasonló „státuszhoz” jutott Tolnai is). Az 50 fős mezőnyben csak Pázsitka nevével találkozhatunk — őt azonban nem küldik. Visszaemlékezem egy évekkel ezelőtti értekezletre, melyen jelen volt Horváth Frigyes, az országos szövetség főtitkára is. Alaposan „kikapott” Csótai Józseftől, a borsodi testület elnökétől amiatt, hogy szűkebb pátriánk dirigenseit nem foglalkoztatják. Ígéretet tett a változásra, a változás aztán be is következett. Most talán megint lehetne reklamálni a főtitkárnál. A DVTK női csapatának meccsein valamennyi sportkedvelő láthatja: a kiküldött játékvezetők sokszor nem felelnek meg a követelményeknek, végső soron semmivel nem tudnak többet miskolci társaiktól. Szaniszló Sándor, a BKSZ főtitkára így fogalmazott: „sok az eszkimó és kevés a fóka”: Mit tehetnek? Őszintén fogalmazva: gyakorlatilag semmit. A bírók az MKSZ játékvezetői bizottságához tartoznak, működésüket tesztekkel, pontrendszerekkel ellenőrzik-rangso- rolják. Munkájukba betekinteni roppant nehéz... Persze manapság a borsodiak menedzselése sincs megoldva, ezt pedig nem várhatják felülről. Érdemes lenne az illetékesekkel felvenni a kapcsolatot (az elbeszélgetéskor nyilván a felszínre kerülnének az esetleges hiányosságok is), mert az anomália másként nem rendezhető. 3 Elnökségi ülést tartott ■ a Borsod Megyei Atlétikai Szövetség. Nincs ebben semmi különös, végzik a dolgukat, mondhatnám. Igenám, de a testület kimozdult „fellegvárából”, nyitott a vidék felé, s Mezőkövesden értekezett. Ablonczy Bertalan elnök elmondta: a jövőben is sor kerül egy-két „kirándulásra”, a látogatások idején megtekintik a létesítményeket, beszámoltatják a helyi szakosztályokat, szólnak terveikről, ismertetik ösztönzési rendszerüket, melynek alapján javaslatot tesznek az állami támogatás elosztására. Miért vállalkoznak az áldozatokkal járó kiszállásokra? Mert a behívott szakosztályok képviselői az értekezleteken (tisztelet a kivételnek) meg sem jelennek, ha pedig veszik a fáradságot, azt mondanak, amit akarnak. Hasonló a helyzet a levelezés terén is. Feíszólítá- saik, kéréseik többször válasz nélkül maradnak és a szövetség nem tehet semmit. Viszont a legfrissebb gyakorlat célravezető lehet. Mert személyes benyomásaik alapján többet juttathatnak azon szakosztályoknak, amelyek tisztességes munkát végeznek — a gyengén dolgozók kárára. Ez így helyes, a rendelkezésre álló pénzeszközök racionális elosztása manapság a magyar sport egyik kulcskérdése. i Egyre-másra alakulnak meg a diáksport egyesületek. Ugyanolyan jogi személyként működnek, mint a társadalmi klubok, s azokhoz hasonló jogaik és kötelességeik vannak. Máris hallani a társadalmi egyesületek képviselői részéről egy bizonyos „felhangot”. Mi lesz akkor, ha az iskolai klub a legtehetségesebb versenyzőit nem adja majd tovább ásókkal jobb lehetőségekkel bíró, képzettebb edzőkkel rendelkező társkluboknak? És mi történik, ha pénzt kérnek értük? A napokban erről a témáról is beszélgettem az egyik országos szövetség elnökével, aki a következőket mondta: az iskolai kluboknak nem az a feladatuk, hogy olimpiai bajnokokat (élsportolókat) neveljenek! Arra kell törekedni, hogy az iskolák ne önös érdekeiket tekintsék szem előtt, hanem az egyetemes magyar sport- mozgalomét. Az oktatási intézményekben működő egyesületek mindenekelőtt a fiatalok nevelésére, kiválasztására összpontosítsanak, s arra, hogy jó alapokat nyújtsanak, amelyekre a későbbiek során bátran lehet majd „emeleteket” húzni. Ezen a téren is fontos a munkamegosztás, az együttműködés. A társadalmi egyesületek a lelkiismeretes felfelé áramoltatásért — ezerféleképpen fejezhetik ki hálájukat. Segíthetnek felszerelésekkel, szakemberekkel, szakmai tanácsokkal, létesítményekkel és még sorolhatnám tovább. A diáksport átszervezése elodázhatatlan volt, s most az elképzelések formába öntésekor nagyon lényeges, hogy valamennyi érdekelt fél tartsa szem előtt saját, és a másik „oldal” érdekét, véleményét. Kolodzey Tamás TOTÓSAROK, 46. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. FRANKFURT—UERDINGEN. A hazaiak gyakran játszanak döntetlent. 2. BOCHUM—STUTTGART. Feljövőben vannak a stuttgartiak, de szeszélyesek. 3. MÖNCHENGLADBACH— DORTMUND. A Heynckes-legény- ség nagyon beleerősített, nem lehet kétséges a sikere. 4. HAMBURG—FC KÖLN. a hazaiak javítani szeretnének, de a rapszódikus kölniek bármire képesek. 5. ULM—FREIBURG. Kevés lehet a hazai pálya előnye, előtérben a döntetlen, de minden előfordulhat. Háromesélyes találkozó! 6. KASSEL—BRAUNSCHWEIG. Mint egy falat kenyér, úgy kellene a pont mindkét együttesnek. Valamelyik célba érhet. 7. FORTUNA KÖLN—WATTENSCHEID. Meglepően gyengén szerepel a kölni gárda, elképzelhető az újabb kisiklás. 8. OBERHAUSEN—AACHEN. A vendégek a jelek szerint egészen komolyan gondolják a magasabb osztályba való kerülést. 9. SALMROHR—DARMSTADT. Az újonc régóta nem érezte a győzelem ízét. Lehetőség adódik, de vajon él-e vele? 10. BOLOGNA—MESSINA. A harmadik vonalból felkerült Messina listavezető, tehát fut a szekér, tart a lendület. Most győzelemre aligha gondolhat. 11. LAZIO—MODENA. Kapaszkodik a büntetőpontokkal sújtott római társaság, a felzárkózáshoz győznie kell. 12. PARMA—LECCE. Tapasztaltabb, egységesebb, jobb csapat a Lecce, az egyik pont biztosan az övé lesz. Talán kettő is. 13. SAMBENEDETTESE—AREZZO. Veszélyes közelségre van a mezőny vége, a hazaiakhoz, nyerniük kellene. +1. PESCARA—CREMONESE. A vendégek az egyik pontot egészen biztosan elviszik. X 1 2 1 2 1 X 1 2 1 2 X 2 1 X 2 1 2 X 1 X X X / Alig több, mint másfél esztendő múlva kerül sor az NSZK nyolc stadionjában a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjére. A nyugatnémet rendezők jó házigazdái szeretnének lenni a sportág világbajnokság utáni második legjelentősebb eseményének. Ökulva az elmúlt évek szomorú tapasztalataiból, a házigazdák jelentős összeget, több mint 10 millió márkát fordítanak biztonsági intézkedésekre. A nézőtéri rendbontások megelőzésére a stadionokban nem árusítanak szeszes italt, még sört sem. Az UEFA illetékes bizottságának felszólítására a stadionokban úgynevezett menekülőkapukat építenek, amelyeken a közönség: veszély esetén távozhat. Minden mérkőzésre kötelezővé tették ezenkívül a megerősített rendőri, tűzoltó- és mentőosztagok kivonulását is. Az elszántság máris dicséretes Juhász Emese felvétele EB-selejtezön: Gyenge játék - újabb vereség Görögország—Magyarország 2-1 (1-0) Athén, 25 ezer néző. Vezette: Miminosvili (szovjet). Görögország: Minou — Aposz- tolakisz, Mihosz, Manolasz, Vamvakulasz — Kofidisz, Anto- niou, papajoannou — Szarav- kosz, Mitropulosz, Anasztopu- losz. Magyarország: Szendrei — Rólh — Sallai, Nagy, Garaba, Preszcller — Csonka, Burcsa, Détári — Mészáros, Esterházy. Cserékj Mészáros helyett Bo- da, a 46. percben, Papajoannou helyett Kartadosz, a 62. percben, Csonka helyett Csapó, a 69. percben, Mitropulosz helyett Xantopulosz, a 79. percben. A magyar csapat kezdte a játékot, de annyira idegesen, hogy a második átadást Sallai rögtön kiengedte a talpa alatt, az oldalvonalon túlra. Azonnal a görögök lendültek támadásba és nyolc perc alatt négy óriási gólhelyzetet hagytak ki! A 4. percben Vamvakulasz fejelt 10 méterről, Szendrei a léc alól ütötte ki a labdát. A 6. percben Nagy könnyen sárga lapot kaphatott volna, amikor nyakánál fogva lerántotta a .kirobbanó Anasz- topuloszt. ósak „sima” szabadrúgás lett a dologból, Szaravakosz' 25 méteres bombáját újra látványosan hárította Szendrei. Üjabb egy perc múlva Szaravakosz lőtt a jobb kapufa mellé 7 méterről, ez volt az eddigi 'legnagyobb görög lehetőség. Ezután némileg egyensúlyba került a játék, de a magyarok nem tudtak közel merészkedni Minou kapujához. A 20. percben Papajoannou várta' gólra éhesen az átadást, a védők az utolsó pillanatban rúgták el a labdát. Tíz perccel később jobboldali szabadrúgás után Manolasz fejjel a földre pattintotta a labdát, amely hajszállal csúszott el a léc fölött. Már-már úgy tűnt, ellaposodik, érdektelen lesz a mérkőzés, amikor a 38. percben nagyszerű görög támadás futott a jobb oldalon. Anasztopulosz ugrott ki. eljutott az alapvonalig, a rossz ütemben kivetődő Szendrei előtt középre gurította a labdát és Mitropulosz 3 méterről az üres kapuba helyezett, 1-0. Az 53. percben Burcsa— Esterházy adogatás alakította ki az első magyar gólszerzési lehetőséget, de a védők a 16-oson belül leszerelték a feltűnően határozatlan magyar csatárt. Égy perccel később az első magyar lövést Détári küldte a görög kapura, 23 méterről, de Minou biztosan védett. Visszaestek a görögök, a mezőnyben végre egyenrangú ellenfél volt Magyarország. A 61. percben Bóda fejelt fölé 10 méterről. Két perc múlva Aposztolakisz ugrott ki a jobb oldalon — ugyanúgy, mint az első gól előtt Anasztopulosz —, de a hátvéd gyengébben oldotta meg a helyzetet, mint a csatár, mert nehéz szögből Szendrei kezébe lőtt. A 65. percben a mezőny legjobbja, Anasztopulosz indított remek cselsorozatot a halszélről. Két védőn is átjutott, majd a kifutó Szendreit is elfektette, s a kapu jobb oldalába lőtt, 2-0. A 72. percben Boda beadásánál Burcsa a 11-es ponton helyezkedett, de amikor eljutott hozzá a labda, lyukat rúgott. Két perc múlva Pre- szeller húzódott előre, a halszélről beadott, de úgy tűnt, Vamvakulasz tisztázni tud. Ám éppen Bodához „talált”, aki nem jött zavarba, 4 méterről, fordulásból a bal sarokba lőtt, 2-1. A 78. percben újra az ellenállhatatlan Anasztopulosz hozta óriási helyzetbe Szaravakoszt, aki azonban „megkegyelmezett”. A magyar csapat gyenge teljesítményt nyújtott, és újabb vereséget szenvedett. A második 45 percben valamivel lelkesebben futballozott, válogatott szinten azonban ez is kevés... A mieink közül senki nem produkált átlagon felüli játékot. 1 mérkőzés Olvasom, hogy megszűnik a játékvezetői kijelölés eddigi rendszere a labdarúgó NB I-ben. Ezentúl sorsolással döntik el, hogy a fordulókban melyik pályán ki fújja majd a sípot. Először a november 22-i fordulóra sorsolnak, s a formabontó eseményre a Telesport mai adásában kerül sor. Bevallom, nem vagyok elragadtatva az újítástól. Ezek szerint ugyanis — ha jól értelmezem — előfordulhat: a békéscsabai játékvezető Győrött, a debreceni Zalaegerszegen, a nyíregyházi Székesfehérvárod bíráskodhat. Mostanság; nem egyszerű feladat odaérni adott időpontra mondjuk Debrecenből Zalaegerszegre. Ha szombaton 1 = 3 nap? órakor kezdődik az összecsapás, már pénteken útra kelhet a füttyös ember. Gondoskodhat szállásról (ami növeli a működésével együttjáró kiadásokat), étkezésről és miegyébről. Az sem biztos, hogy a mérkőzést követően kizárólag a bíróra várnak a mozdonyvezetők, megeshet tehát, hogy csak vasárnap ér haza a játékvezető. Egy összecsapás akár három napot is felemészthet, s nem vagyok abban biztos, hogy mindez megtérül valahol. A teljes demokratizmusra való törekvés helyeselhető, de a sorsolás végtére csak formai megoldásként könyvelhető el. Sok szó esik mostanában a munkaidő teljes kihasználásáról. Tudom az NB I-es keret mindössze két tucat embert érint. De valahol ők is alkalmazásban állnak, valamelyik munkahelyen számítanak az ő tevékenységükre is. S. akkor azt még nem is említettem, fennáll az a veszély, hogy egyes bírók aránytalanul több összecsapáson működnek majd közre, mint társaik. Arról pedig még halkabban: a játékvezetők felkészültsége nem egyforma, eltér egymástól. Márpedig, ha sorsolnak, akkor egy — fogalmazzak finoman — szerény képességű sípos ember, esetleg vezető bíróként szerepelhet a Népstadion rangadóján ... Mindezek miatt, megkockáztatom: az ötlet tetszetős, haszna azonban erősen vitatható. D. L.
